Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-05 / 207. szám
¥MYIT Idán is jóval száz fölött 3<*»z azok száma az SKÜ- foe-n, akik munkaidő után — es részben alatt is — iskolapadba ülnek, esténként a könyveket forgatják odahaza. Az előző tanév eredménye jórészt, hogy többségében' már a VII—VIII. osztályt végzik. A napokban megindul e tanítás a salgótarjáni Ko-, hász Művelődési Központ helyiségeiben. a Rókóczi úti dolgozók általános iskolájában. Harminc dolgozó — immár nyolcadikosok — a gyár területén tegnap tartotta az évnyitót. A kovácsoló gyárrészleg kezdeményezésére taivaly próbaképpen indult a VII. osztály a Vörössarokban. Itt végzett — egy kis „repetá- zás” után — Rá ez József is. — Tizenkilenc éves koromtól dolgozom az üzemben. Már korábban nekivágtam, hogy a VII—VlII.-at letegyem,- de akkoriban betegeskedett a feleségem, így családi gondok miatt félbeszakadt a tanulás. Nem volt könnyű most sem. Igaz, nem túl messziről járok be, karancsdapujitői vagyok, de amikor éjszakai műszakban dolgozom, a szerdai iskolát .id keU hagynom. Két- három órányi alvás után kellett volna visszajönnöm. Meg aztán hat hétig beteg voltam. Ezért „repeta ztam” augusztus végén a vizsgákból... — Melytilfex tárgyat tanulta legszívesebben. ? — A matekot... Talán furcsa, hiszem abból pótvizsgáz- tam, de mégis, ezt érzem a leghasznosabbnak. Ha biztosan tud számolni az ember, és ért a mértanhoz is egy kicsit, az jól jön a későbbiekben is. — Van valami terve, folytatja-e a tanulást a nyolcadik osztály elvégzése után? — Talán a darukezelőd tanfolyamot teszem le. Es ha jövőre is indul az üzemen belül kova css'zakmunkas-tain,folyam, azon érdemes lesz gondolkodni. Melegítő vagyok, hatodik éve csinálom. Bizony elég nehéz munkai — Bár, mint mondta, nehézséggel járt az ele osztály, hadd kérdezzem meg: volt-e olyan óra, amelyik élményt nyújtott? — Sok a tanulnivaló, kevés az idő — így nem volt lehetőség arra, hogy valamibe „beleszeressek”. Naipi két- három órát is tanultam otthon, itt fél egytől negyed négyig tartanaik az Órák. Így is sokszor mondogattuk, hogy alig fordítunk időt az órákon gyakorlásra. Szeles István 1953-ban, a hetedik osztály végeztével hagyta abba a tanulást. Most harmincöt éves fejjel, háromgyerekes családapaként kezdi az utolsó évet. — öten voltunk testvérek, köztük én vagyok a legidősebb. Be kellett látnom, hogy nagy szükség 'van a pénzre, ezért kimaradtam az iskolából. Azóta a többiek már szakmunkás-bizonyítványt is szereztek, rajtam kívül csak egy testvéremnek nincs meg az általános iskolai végzettsége. — Miilyen munkakörben dolgozik? — Szántóvassorjázó vagyok, ez betanított munkát igényel. De nem is a munkám miatt vállaltam a tanulást, inkább a gyerekekért Egyik szintén a nyolcadikat kezdi... Tudom, hogy nem lesz könnyű a dolgom: Szé- csényből járok be, napi hatvan kilométer, napi három óra. De nem hiszem, hogy megbánnám. ■é* Amikor elköszön Szeles István („Vár a munka.. Dombi József, a gyárrészleg szakszervezeti titkára még hozzáfűz valamit ahhoz, amit elmondott. — Nagyon szerényen beszélt magáról. Ügy ismerik itt a műhelyben, hogy univerzális, sók mindenhez értő ember. Ha végez, i biztosan bekapcsolódik valamilyen szakmai tanfolyamba. A Vörössarok tavalyi tanulói mind a tizen- ketten vidékiek voltak. Egy negyvenhat éves dolgozó is jelentkezett, ő meg is mondta. csak akkor vállalja a tanulást, ha helyben megoldjuk. Le akarja tenni a hegesztő- vizsgát — biztos, hogy sikerül neki. Magyar János, aki jelenleg daraboló, tovább is akar tanulni. Egy vagy két tárgyból volt csupán négyese. 38 éves múlt, érdemes elkezdenie a gépipari szakközépiskolát. örülünk annak, hogy négy hónap múlva megint harminccal kevesebb lesz az általános iskolát el nem végzettek száma. Nem a statisztika szépülése miatt; hiszen nem szólam az, hogy a jövő érdekében tanulnak. Mert az igaz, hogy betanított munkásként is ezeken a nehéz munkaterületeken háromezer fölötti összeg kerül a borítékba. De mégsem mindegy, tud-e szakmailag előrelépni, bele tud-e szólni a munkahelyi kérdésekbe, saját életének irányítója-e a munkás? Ezt egyre többen látják. G. K«h Magdolna Megj egyezzük Csodálatos a magyar nyelv. Mert mi mindent ki lehet fejezni csupán egyetlen szóval, mennyi árnyalata, finom élre, könnyedsége van egyetlen közmondásnak iá. Csak mostanában túl sok idegen eredetű kifejezést, fogalmat használunk. Némelyikre van magyarázat: nincs magyar megfelelője. Ilyen — hogy csak egyet-kettőt említsünk — a tévé, a magnó, a lézer, mind-mind a technika fejlődésének eredménye. És a turizmus fejlődésével is újabb, leggyakrabban angol eredetű szavak kerülnek közhasználatba. Gondoljunk csak a bár, a stop, a drink — és még sorolhatnánk — meghonosodására. Vagy itt van a camping. Magyarra fordítva: sátorozás, sátortábor. így leírva már nem szokatlan. Hozzászoktunk, elfogadjuk, s magyarosan is papírra vetjük: kemping. De amit Salgótarjánban, a GA 78—02 rendszámú, városi forgalmú autóbuszon láttunk, az már több mint a szó magyarosítása. A menetirányt jelző tábla csupa nagy betűvel hirdeti az útvonalat: VASÚTÁLLOMÁS—KÖRHÁZ—CEMPING. Igen, így, CEMPING. Furcsa figyelmetlenség. Mert az. Ha már nem is beszéljük, ejtjük helyesen az angolt, legalább úgy írjuk, ahogy kell. Vagy itt van egy manapság igencsak divatos, álmagyar szóhasználat, a probléma. A probléma az, hogy sok a probléma — fogalmazott így valaki humorosan, ám nagyon is komoly szándékkal. Lépten-nyomon ilyen kifejezésekkel dobálózunk: felvetődik a probléma, az a probléma, probléma adódik. Pedig tudnánk magyarul is mondani: az o gondunk, nehézségünk adódik. Előszeretettel írjuk az éjszakai mulató helyett: night club, hangzatosán boutique felirattal látják el még a bazárszínvonalat alig elérő kis üzleteket is, gyorsforgalmú autóút helyett lezseren sztrádát emlegetünk. Érdemtelen tovább sorolni, mennyi idegen szót használunk, amit, ha nem lennénk fenn- költek, külföldutánzók, magyarul is megfogalmazhatnánk. Hiszen, csodálatos a magyar nyelv. Hát akkor beszéljük tisztán, közérthetően — magyarul! — karácsony — FELICE CHILANTI: Három sássiót Salvatore Giulianónak 3. Cariniban a borbély, Di Lorenzo táncmester is volt. Esténként tánciskolává alakította műhelyét. Gitáron kísérte a mandolinjátékost, aki divatos dalokat pengetett, és a tánclépésekre tanítgatta a fiatalokat. A fiúk egymással táncoltak, lányok nem voltak. A charleston járta. Késő éjjel, megesett, hogy hajnalban tértek haza. A puskás csőszök a nyeregből viszonozták köszönésüket. Egyik éjjel a csendőr főtörzsőrmester a falu határában leste őket néhány ember kíséretében. Bevitte a fiúkat a kaszárnyába, kifaggatta és' figyelmeztette őket.- Amikor kiléptek a laktanyából, a fiúk teli torokból rázendítettek egy charlestonra: „Lola, mit tanulsz az iskolába?” Mire húszévesek lettek, megbolydult körülöttük a régi világ. Volt, amelyikük megszökött a katonaságtól, mások szabadságra mentek vagy leszereltek. Pisciotta katonáéknól megtanult autót vezetni, teherkocsit is, és ügyesen bánt a motorral is. Mind elsajátították a fegyverek használatát, kézről- kézre adtak néhány puskát és régi revolvert, ezekkel gyakorolták a célba lövést fent a hegyek közt. Amerikai repülőerődök húztak el éjjelente Montelep- re fölött hallani lehetett a közeli tengerről visszahangzó torpedókat. A németek a Trapani—Palermo vonal mentén vonultak vissza; a sziget fővárosából érkezők pusztító bombázásokról beszéltek. Elsüllyedt teherhajókról, kihalt rakpartokról, módszeresen szétrombolt vasútállomásokról, golyószóróval megbénított országúti forgalomról; még a távolsági buszok meg az elsőrendű fontosságú szállításra használt teherautók is lerobbanva, kifosztva álldogáltak az utakon. Szicíliában az éhség lett a legfőbb úr. Nem volt már munka a fiatal telefonszerelőnek. nem volt már műhely a bádogosnak, se autó, teherkocsi annak, aki a katonaságnál jogosítványt szerzett. A környéken elharapózott a rablás, a lopás; Giuseppe Cu- cinella még nem töltötte be huszadik évét, amikor bátyjával meg egy csapat pásztor- fiúval először meg akarta védeni állatait, aztán, amikor mégis kirabolták, úgy kárpótolta magát, hogy ő meg mások állatait hajtotta el. Amikor a dűlóúton meggyilkolva találta bandájának egyik tagját, nyomban még vadabb kegyetlenséggel vágott vissza. A létfenntartás ösztöne találkozott benne a felülkere- kedás, az érvényesülés, az uralkodás vágyával, mint ál4 NÖGRAD - 1974. szeptember 5., csütörtök ] Esti víziók ITTi Mai tévéajánlatunk 15.45: Talpalatnyi föld. Az 1948-ban, Szabó Pál regényéből Bán Frigyes rendezésében készült filmalkotás nemcsak a szocialista filmalkotásnak egyik első terméke volt. hanem az élen áll a filmgyártás «lső két évtizede során született művek között is — a ,„legjobb 12”-bent. Ez a film méltán vált klasszikussá. A földesúri-tőkés Magyarország elnyomott és mérhetetlen nyomorban élő parasztjainak sorsát ábrázolja, a reménytelen küzdelmet a létért, az emberhez méltó életért Góz Jóska és Juhos Mari küzdelme képeken példázza a föld népének kifogyhatatlan erejét, teremtó kedvét minden akadályt legyőző éLni- akarását. A főszerepekben Szirtes Ádámot, Mészáros Ágit Molnár Tibort, Egri Istvánt. Le- hotay Árpádot és Makiári Zoltánt láthatjuk. / tálában az olyan embereknél, akik a társadalom és az egyén erkölcsi törvényei nélkül kénytelenek élni. A bűncselekményt is saját életük védelmében követik el. És már itt is vagyunk a borzalmas, véres és tragikus történet kezdeténéL A partmenti helységekbe, Palermótól Tra- paniig — de a beljebb fekvő városkákba is — titokzatos „barátok” érkeztek; ameri- kaias hangsúllyal beszélték a szicíliai nyelvjárást. Sok volt köztük az ismerős, akadtak rokonok is. A szövetségesek 1943. júliusi partraszállása előtt csak futó látogatásokat tettek, később igazi megbízatásokat is teljesítettek. Először elváltoztatott külsőve', titokban állítottak be, későt b az Egyesült Államok hadseregének egyenruhájában. A gengsztervilág neves személyiségei voltak. Mint példa-1 az a villabatei, a titkosszolgálat ezredese, Partinicóbra meg volt egy őrnagy, aki ká-'. bitószer miatt már ült a Sin” Singben is, Corleonéba pedi- : a nagyfőnök megbízottja ér ! kezett, hogy békét teremtse":' a különböző coscák* közt. A' monteleprei fiúk figyeltek. ♦Cosca — az egy „üzleti” tevékenység vagy egy tájegység szerint tömörült maffiások csoportja. (Folytatjuk) Fiatal szakoktató A balassagyarmati Ruhaipari Szövetkezet Kossuth utcai tanműhelyében feltűnően nagy volt a csend. A főnökasszonyt, Martos Miklósnét hiába kerestem, éppen szabadságát töltötte Berekfürdőn. — Egymást váltottuk — kezdte a bemutatkozást a helyettes. Varga Klári. — De én nem üdülésből érkeztem vissza. — tette hozzá nevetve. — Nem is bámultam le. ahogy Ilyenkor elváriák a munkatársak. Reggeltől estig tanteremben ültünk, előadásokat hallgattunk tizennégy napon keresztül. — Tcinfolyam volt? — A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya országos szakoktató tanfolyamot szervezett Erdőkertesen. Pest megyében. Ez afféle kísérleti jellegű oktatás volt, Zalalövőtől Nyírbátorig. Pécstől Balassagyarmatig. Soprontól a fővárosig képviseltük az egész erszágot. és több szakmát is egyszerre. Az előadásokat együtt hallgattuk, például asztalosok a női szabókkal. Persze, csak a pedagógiai vonatkozású tantárgyakat mert a tantere zöme nevelési témákból állt. — Vagyis az iskolával szinkronban nevelnek a tanműhelyi oktatók? — Bizony nem elég. hogy jól olvassuk a divatlapot, hogy van kézügyességünk, jó szemmértékünk, rajzkészségünk, nem elég tisztában lenni a normarendszerrel. a munkavédelmi szabályokkal gyártásismerettel: elengedhetetlen követelmény nálunk, hogy. a pedagógiában is eligazodjunk. — Tulajdonképpen mi egy női szabó szakoktató feladata? — Röviden: a tanulók szakmai gyakorlati ismereteinek megalapozása. Felkészítésük a termelőmunkára. — Szót fogadnak a majdnem kortárs tanulólányok? — Igen — neveti el magát Klára. — Alig hogy segéd lettem, azóta dolgozom szakoktatói munkakörben, másfél éve ennek. Két éve végeztem a Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetben. és ugyanebben a tanműhelyben, annál a Zsófi- ka néninél aki mellett most szakoktató vagyok. — Végzett valamilyen tanfolyamot közben? — Igen. alapfokú szabász- tanfolyamot 1973-ban és az idén el akarnak küldeni haladó szabásztanfolyamra. Nálunk, a szövetkezetben megszűnt a magának tanul szemlélet. Petényi elnök szakmai és ideológiai továbbképzésünkre nagy gondot fordít — Milyen a munkahelyi közérzete itt a tanműhelyben? — Nagyon jó, mert Zsófika néni nemeseik a szakma szerété téré, hanem egymás megbecsülésére is nevel bennünket. És hogy ez is könnyű, csak most tudtam meg. ezen az erdőkertes! tanfolyamon, ahol lélektant is tanultunk. Érdekes előadásokat hallgattam a nevelő, az oktató és a növendék viszonyáról, a tanulók személyiségének megismeréséről — Tehát hasznos volt ez a tanfolyam? — Nagyon, mert megköny- nyítette oktatói munkámat, és azonkívül megerősítette azt az elhatározásomat, hogy tanulni mindig érdemes és sohasem késő. Szeretnék az esti tagozaton három év múlva technikusi képesítést nyerni. — Reméljük, ez is sikerülni fog. ,, Elekes Éva
