Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-04 / 206. szám

Nagyorosziban, a Szondi Ipari Szövetkezet telepén — melynek központja Drégely pa­lánkon van —, jelentős exportmegrendeléseket is kielégítenek. Szovjetunióba szállítják termékeik jelentős részét, így laborszekrények, gázvezetékekhez szükséges berendezések kerülnek ki a telepről. Szabó Géza és Balázs Kálmán laborszekrény készítése közben — k j — Tanácskoztak a ZÍM szocialista brigádvezetői A szocialista brigádvezetők­kel tanácskoztak a ZIM sal­gótarjáni gyárában. Etesi Jó­zsef főmérnök tájékoztatta a brigád vezetőket a gyár elmúlt nyolchónapi gazdasági ered­ményeiről. Többek között ér­tékelte a szocialista brigádok munkáját. Az elmúlt időszak­ban elég sok gonddal kellett megküzdeniük a gyár dolgo­zóinak, mégis a tavalyihoz vi­szonyítva több mint 5 száza­lékkal tudták növelni a ter­melést, annak ellenére, hogy 2 százalékkal kevesebb volt a létszám. Sikerült további ja­vulást elérni a készletgazdál­kodásban is. Az eredmények mögött igen jelentős erőfeszítések vannak. A termelést több dolog aka­dályozta. A legtöbb gondot a sorozatos anyaghiány okozta, hiszen voltak napok, hetek, amikor a lemez-, a cső- és a csaphiány miatt nem tudtak ütemesen termeim. Még ma is sok gondot okoz a különböző csavarok hiánya. A szocialista brigádok mun­káját többször át kellett szer­vezni. Az átcsoportosítás mel­lett még szabadságolásra is sor került. Ezenkívül a lét­számhiány is gondot okozott. Mindezt a jövőben további műszaki intézkedésekkel üzem- és munkaszervezéssel kell ellensúlyozni. Elengedhe­tetlen feltétele ez annak, hogy a kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat maradéktala­nul teljesíteni tudják. Arról is szólt a főmérnök, hogy a mű­szaki fejlesztést is gyorsítani kívánják az év hátralevő ré­szében. Az anyagellátásban javulásról tájékoztatta a bri­gádvezetőket, és kérte, hogy a termelés hatékonyságának nö­velésével, a minőség javítá­sával, seíejtcsökkentéssel se­gítsék a gyár előtt álló fel­adatok megoldását. A szocialista brigádmozga­lom igen jelentős erőt képvi­sel a gyárban. A 84 szocialis­ta brigádban több mint más­fél ezren vesznek részt. Közü­lük különösen kitűntek jó munkájukkal az öntödei szo­cialista brigádok, melyek már teljesítették eredeti éves ígé­retüket és azóta pótfelajánlá­sokat tettek. Javasolta a főmérnök, hogy a szocialista brigádok az el­következendő időszakiban is tartsanak kommunista műsza­kot, és az ebből származó összeget ajánlják fel egyrészt a Zsóriban létesítendő üdülő megvalósítására, másrészt a vietnami alapra. Mintegy százezer forintot szeretnének iskolák, óvodák és bölcsődék bővítésére fordítani, abban a tíz községben, ahonnan a leg­több a gyári bejáró dolgozó. Kérte, hogy a szocialista bri- gáövezetők legyenek kezde­ményezői e nemes célokért folyó munkaakcióknak. A vitában több szocialista brigádvezető vett részt, illetve mondott véleményt, tett ja­vaslatot a munka további ja­vítására. A brigádvezetői tanácsko­záson elhangzottakat a közel­jövőben brigádonként is meg­tárgyalják. M. I. Űj filozófiai sorozat indul a rádióban Szeptember 17-től űj hat- nyomon, a XX. században a részes filozófiai sorozat sugár­zását kezdi meg a rádió. Mint dr. Zeley László, a sorozat szerkesztője elmondta az MTI tudósítójának. az MSZMP közelgő kongresszusa tiszte­letére a sorozatban neves szakemberek, filozófusok, esz­téták. irodalomtörténészek stb. közreműködésével kívánják szembesíteni a marxiba filo­zófiát a különböző polgári né­zetekkel. A XX. század míto­szai című sorozat, amelyet a tudományos ismeretterjesztő rovat iktatott műsorba, kör­képet kíván adni a kortárs polgári kultúra világából. Mátrai László akadémikus, Ágh Attila filozófus és Posz- ler György irodalomtörténész a történeti filozófiai mítoszok­ról cseréli ki véleményét a mikrofon előtt. Hermann Ist­ván esztéta, a Prometheusz- legenga alakulását követi Zeley Lászlóval folytatott be­szélgetésben. A tudományos technika mítoszairól, a hoz­zájuk fűződő hiedelmekről Ágh Attila és Fehér Márta filozófusok mondják el véle­ményüket. Ancsel Éva filozófus inter­jújában arról lesz szó. hogy a tudomány fejlődése követ­keztében egyre inkább felme­rül a polgári gondolkodók kö­rében az értelmetlen univer­zum fogalma. Tóth Tamás és Ancsel Éva egy másik elő­adásban a lázadás és a míto­szok kapcsolatairól mondja el véleményét az 1968-as francia diákmegmozdulások, a Kelet felé fordulás tükrében. Végül Ungváry Tamás és Juhász Előd az utóbbi 20 év pop- kultúrájának mítoszait tekinti át az irodalom, a beatzene, a film és más művészetek alkotásaiban. Nemzetközi OIRT gyermekdal- verseny Kedden megkezdődött Bu­dapesten az OIRT nemzetkö­zi gyermekdalversenye. A vetélkedőre 8 ország: Bulgá­ria, Csehszlovákia, Finnor­szág, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Magyarország komponistái 40 művet küldtek be. A nemzet­közi zsűri, amelynek minden részvevő ország egy-egy szak­embere a tagja. Farkas Ferenc zeneszerző elnökletével kez­di meg a munkát. A bíráló bizottság magyar tagja Bónis Ferenc. A szakemberek min­den beküldött felvételt meg­hallgatnak és ezzel párhuza­mosan elemzik a kottában rögzített műveket. A zsűri külön értékeli az óvodások éneklésére, illetve meghallgatására, a 6—10 éve­seknek, a kisiskolásoknak és a 10—14 éveseknek szóló da­lokat. Minden kategóriában első és második díjat oszta­nak ki, s külön jutalmazzák a legszebb szöveget, illetve a legjobb előadást. A verseny legsikerültebb darabjait a Zeneműkiadó nyomtatásban jelenteti meg. a rádió pedig összeállítást készít belőlük, amelyet ké­sőbbi időpontban sugároz. Magyarázkodás nélkül BIZONYOS tekintetben ellentétes jelen­ségnek lehetünk tanúi egyes üzemekben, amikor a kongresszusi verseny eddigi ered­ményei, gondjai, problémái kerülnek szóba. Ügy néz ki, mintha a dolgozók jobban ér­zékelnék ennek a versenynek politikai fon­tosságát. Kifejezésre jutott már a vállalások megszövegezésénél, s ezt tapasztaljuk most a teljesítéseknél. Valószínű közel járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk: a versenyző munkások nagyobb politikai felelősséget érez­nek ígéretük valóra váltásához, mint az előző időszakiban. Ezzel azt is érzékeltetik, hogy a mostani vetélkedést többnek, fontosabbnak tartják, minden tekintetben mást jelent szá­mukra, mint a korábbiak. Érthető, mert a két fontos politikai ese­mény, az ország fejlődését alapvetően meg­határozó történelmi eseményekhez kötődik. A XI. pártkongresszuson újabb öt évre határoz­zák meg a szocialista építés soron levő felada­tait. Felszabadulásiunk 30. évfordulója pedig egyet jelent nemzeti újjászületésünkkel, a szocialista átalakulás megkezdésével, az új, a magasabb rendű szocialista társadalom építé­sével. Ezt a nagy történelmi évfordulót, az azóta megtett utat és a biztos jövőt köszöntik a kongresszusi versenyben megyénk munká­sai, műszaki, szellemi dolgozói és alkalma­zottai. , A megye nagyüzemei közül a Salgótarjáni Kohászati Üzemek az első fél évben 130 mil­liós többletbevételt ért el. Az öblösüveggyár 100,1 százalékra teljesítette időarányos ter­vét, a többlettermelést 100 százalékban ter­melékenységből biztosította. A síküveggyár jó nyereséggel zárta az első fél évet; Az öt­vözetgyár dolgozói az ezer tonnás többletvál­lalásból 197 tonnát teljesítettek. A vállalt 5 százalékos termelékenységi tervet 9,5 száza­lékra teljesítették. A Budapesti Rádiótechni­kai Gyár salgótarjáni gyáregységéből az idén 800 ezer rubel értékben- exportálnak termé­keket a Szovjetunióba. Az Ipoly Bútorgyár­ban a féléves eredmények alapján 5 napi nyereségelőleget fizettek ki az arra érdemes dolgozóknak. Az ELZETT-ben és az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepén igen gyors üte­mű a fejlődés, nincsenek hajrák. Amíg a munkások többségét a többre, jobbra törekvés, a fokozott tenmdakarás jelle­mez, addig néhány üzemiünkben egyik, másik gazdasági vezető nem érzékeli eléggé e kettős politikai esemény jelentőségét, fontosságát. Hiányzik az a többletlendület, az a többlet- tenná.vágyás, ami a gyorsabb fejlődéshez szükséges, aminek összhangban kellene lenni a munkások akaratával. Amikor a versenyzők az előbb említett üzemekben szóvá teszik a termelés folyama­tosságát zavaró tényezőket, kérik annak mi­előbbi megszüntetését, elég gyakran magya­rázkodásba ütköznek. Nincs anyag, nincs előkészítve a munkaterület, megrendeltük, de nem szállítják. Ehhez hasonló indokok soro­lása következik, ahelyett, hogy abból indul­nának ki; a kongresszusi verseny a vezetők­től is többet vár. Micsoda vetélkedés az, ahol a munkások tulajdonosi érzésüket kinyilvá­nítva nem kapják meg azt a támogatást, ami nekik joggal kijár, amihez ígéretet kaptak azokon a munkás-gyűléseken, ahol saját és a vállalat vezetőinek elképzelését jóváhagyták. Elismerjük, hogy átmenetileg. exportanyag, vaav külföldi kooperációs nehézségek zavar­ják a termelés folyamatosságát. Ennek ellen­kezője is tapasztalható. A Budapesti Finom­kötöttárugyár balassagyarmati telepén min­den van, mégsem teljesítik a tervet. Eddig több mint .20 millió forinttal adósak. Előfor­dult, hogy az egyik üzemben anyaghiányra panaszkodtak. Amikor a felsőbb szervek konkrétan segíteni akartak, kiderült, hogy a vállalia-t vezetői meg sem rendelték az' anya­got. Az ilyen és ehhez hasonló eljárás nem fokozza a kongresszusi verseny politikai je­lentőségét. Alacsony munkamorálra vall, helytelen vezetői felfogást és gyakorlatot ta­kar. Tehetetlenséget, kényelemszeretetet, má­sok félrevezetését jelenti. Mindezek semmi­képpen sem egyeztethetők össze a X. párt - kongresszus gazdálkodás megjavítására irá­nyuló törekvéseivel, a XI. kongresszusra va­ló készülődéssel, a párt és kormány ,munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére hozott határozatával. A kongresszusi versenyt tárgyaló SZMT elnökségi ülésen az egyik felszólaló a többi között hangsúlyozta, hogy a munkások több és gazdaságosabb termelésre irányuló törek­véseit, erőfeszítéseit egyetlen gazdasági veze­tő lem használhatja fel mulasztásának pót­lására, a vezetés, irányítás hibáiból adódó adósság törlesztésére. Mert a több és jobb munkát, az eredményesebb gazdálkodást a közösség terven felüli gyarapodására aján­lották fel a munkások. Ez ugyanilyen kötele­zettséget ró azokra a gazdasági vezetőkre, akik mind ez ideig' részben valóságos, vagy vélt akadályok, gondok előtérbe helyezésével, esetleges felnagyításával igyekeztek ^háríta­ni magukról a nagyobb követelményeket. Az egyes gazdasági egységek vezetői ré­széről tanúsított magyarázkodás zavarja azt a jó politikai közérzetet, amit a különböző párt-határozatok jó végrehajtása nyomán el­értünk. A munkások joggal várjak, hogy a párt politikája mellett ne csak ők, hanem vezetőik is tettekkel álljanak ki, bizonyítsa­nak. Vonatkozik ez nemcsak a termelés fel­tételeinek mindennapos megteremtésére, ha­nem a verseny nyilvánosságának biztosításá­ra, a legjobbak népszerűsítésére, erkölcsi és anyagi megbecsülésükre. EDDIG IS a tettek szolgálták a politika jó végrehajtását. Ez lesz a megítélés, az elbírálás mércéje a jövőben is. Nem hó végi, negyedév vég-i, év végi hajrákkal, hanem céltudatos, előrelátó, 'rendszeres-, folyamatos, dekádon­kénti tervteljesítéssel, programszerű terme­léssel kell bizonyítani, hogy -a gazdasági ve­zetők mindegyike is érti — ez a mostani ver­seny nemcsak nevében, hanem jellegében, politikai és gazdasági tartalmában is más, mint a korábbiak voltak. V. K. Olaj SzibériáG>ő9 Tíz évvel ezelőtt szállítottak elő­ször tyumenyi kőolajat tartályha­jón az Ob folyón az omszki kő­olajfeldolgozó kombinátba. Azóta Nyugat-Szibéria a Szovjetunió legnagyobb kőolajtermelő vidéké­vé fejlődött, ali onnan az ország kőolajtermelésének egynegyede ered. A kőolajmezők kiépítése mind­össze 10 évet vett igénybe a ta­tárföldön, ahol az ország második legnagyobb kőolajmezője találha­tó. 25 évig tartott, míg elérték az évi 100 millió tonnás termelést. Tyumenyben 1961-ben az egész évben mindössze 200 ezer tonna kőolajat termeltek,/ ma viszont a nyugat-szibériai olajmezők naoi termelése eléri a 315 ezer tonnát. A tervek szerint Tyumenyben az idén mintegy 116 millió tonna, 1975-ben pedig 145 millió tonna kőolajat termelnek. A tyumenyi kőolajmezőkről je­lenleg négy olajvezeték indul ki. Ezek közül a Szamotlor—Alme- tyevsz-vezeték, amelyen keresztül az ország keleti és nyugati ré­szén épült kőolajfinomítók és az európai szocialista országok kap­nak kőolajat, több, mint 2000 kilo­méter hosszú. A Szovjetunió je­lenleg Szamotlor és Kujbisev kö­zött épülő leghosszabb kőolajve­zetéke 2249 kilométer hosszú lesz. 1220 milliméteres csövekből építik és mellette 34. szivattyúállomást létesítenek. Ezen mindössze két telemechanikus központból bo­nyolítják le az olaj szállítását. A geológusok derűlátóan ítélik meg Tyumeny jövőjét is. Eddig ennek a területnek mindössze a 15 százalékát tárták fel, amelyen Franciaország például háromszor elférne. MIT NEVEZÜNK életszín­vonalnak? Nehéz a fogalmat röviden, meghatározni. Lénye­gében az emberek személyes szükségletei kielégítésének színvonalát. Órával, méterrel nem mérhető. Vannak vi­szont alapvető meghatározói, melyek gátat szabnak a szub­jektivizmusnak. Ezek alap­ján tekintettünk be egy fi­atal munkás életébe. Milyen az életszínvonala Praznov- szky Miklósnak, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat gépmesterének — erre a kér­désre kíséreljük meg alábbi­akban. a válaszadást. Huszonhárom éves fiatal­ember. Salgótarjániban szüle­tett, az általános iskolát a megyeszékhelyen végezte. Közel egy évtizede, rokoni tanácsra belátogatott a nyomdába. Megtetszett a munka. Érdekelték az ördön- gős masinák, hogy miként készülnek a kiadványok. Két év múlva már tagja a- KlSZ-vezetőségnek. Gépmes­ter! szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Két évet katonásko­dott. Ma magasnyomó gép­mesterként dolgozik, két NDK gépein. Nyomtatványo­kat állítanak elő egy és több színben. Családot alapított 1972-ben. Munkatársnőjét vette felesé­gül. Ma gyermekgondozási segélyen van, Gáborka húsz- hónapos. Egy munkás életszínvonala — Egy éven át hatan, lak­tunk egy lakásban. Beadtak a lakásigónylést. Nem biztat­tak. Ám a KlSZ-bizottság és a vállalat segítségünkre sie­tett. Kaptam egy kétszoba összkomfortos, gázfűtéses la­kást tavaly, a Kemerovó-la- kótelepen. Az állami támoga­tós 60 ezer forint. A vállalat­tól tízéves visszafizetésre 35 ezer forint kamatmentes köl­csönt kaptunk. Nekünk 15 ezer forintot kellett letenni. A lakás 265 ezer forintba ke­rült. Havonta 530 forintot tör tesztünk. Nem olcsó mulatság tehát huszonkét éves korban össz­komfortos lakáshoz jutni, de akinek van, az örül. A gyer­mekgondozási segéllyel együtt a család havi átlagjö­vedelme 3300 forint. Ebből a lakásra, gázra, villanyra, te­levízióra, újságra 1130 forintot fizetnek ki. Így lényegében a háromtagú család 2170 forint­ból gazdálkodik. — Kissé csalóka a kép — mondja a gépmester- —, mert melléklésre ugyan nem tudok szert tenni, de szüléink is tá- magatnak bennünket. Pénz­zel, és természetbelileg is. Anyá,máktól zöldségféléket ka­punk és nyulat. A többi élel­miszert a boltban vagy a pi­acon vásároljuk meg... Az árak emelkednek, de tűrhető mértékben. Egészségügyi és szociális ellátásban részesülnek. Ami­kor 1972 novemberében Praz- novszky Miklós betegállo­mányba került, 75 százalék táppénzt kapott, és mint CSÉB-tag 1200 forint segélyt. Rossz fogással nehéz súlyt emelt, tokszalagszakadást szenvedett a kezén. Bajban jól jött a segítség. A közlekedés kulturáltsága, gyorsasága szintén hozzátar­tozik az életszínvonal-helyze­téhez. Munkahelyére autó­busszal közlekedik, havonta 50 forintért. Véleménye sze­rint jó az összeköttetés a lakó­telep és a városközpont kö­zött, a térítési díj sem magas. Heti 44 órát dolgozik. Mun­kahelye tiszta, világos, a gé­pek eléggé korszerűek. Belső átszervezések nyomán ma­napság ugyan nem többet, de ésszerűbben dolgoznak, mint korábban, Növekedett a sza­bad idő, több jut nyaral ásna, pihenésre, szórakozásra. A nyaralásról így emléke­zik: — Egy hetet töltöttünk az idén Berekfürdőn. A vállalati busz ingyen szállított ben­nünket, a szállás is ingyenes volt. Á család étkeztetése 300 forintba került, de így is megérte. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt. Kedvenc időtöltésem az olvasás. Mozi­ba, színházba ritkán jutunk el. KISZ-titkár is vagyok a vállalatnál, sok a közéleti, el­foglaltság. De szívesen csiná­lom. Milyen tervek foglalkoztat­ják a családot? A LAKÄS jól bútorozott. Gépesítettsége félig megol­dott. OTP-ikölcsön segítségé­vel a további gépesítést szor­galmazzák. A közgazdasági szakirodalom szerint .a szük­ségletek két csoportra oszt­hatók: effektiv (.kielégíthető) és latens (amely csak a jövőben lesz kielégíthető.) Pranovszky Miklós és családja az igények frontján nem jár a fellegek­ben. Reálisan állapította meg, hogy az utóbbi négy évben életében jelentős vál­tozások következtek be, melynek során életszínvonaluk számottevően emelkedett. És így van ez rendjén! (Rozgonyi István) NÓGRÁD - 1974. szeptember 4., szerda /

Next

/
Thumbnails
Contents