Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

i határozai vá§reíiajiásáiian a pártszervezeteké a kezdemény szí szerep Az országos közművelődés-politikai aktívaértekezleten — amelyet október 25-én tartottak Budapesten —, a több mint 799 meghívott között ott voltak Nógrád megye politikai, társadalmi életének, közművelődési intézményeinek képvise­lőt is. Amint arról lapunkban már korábban hirt adtunk, a tanácskozáson felszólalt dr. Boros Sándor, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottságának titkára. Az alábbiakban kivonatosan közöljük dr. Boros Sándor felszólalását. Biztató kezdet A Központi Bizottság köz- rrmvelődés-politikai határoza­tának megvalósítana megyénk­ben is megkezdődött. A mun­kában, a pártszervek és párt- szervezetek járnak elöl. A me­gyei pártbizottság, a városi és járási pártbizottságok ' érté­kelték a közművelődés helyze­tét és meghatározták a helyi tenni valóitat. Elvégezték ezt a munkát a nagyüzemi pártbi­zottságok is, és az elmúlt na­pokban alapszervezeti tag­gyűléseken vitatták meg a köz- művelődés fejlesztésének he­lyi feladatterveit, döntöttek a konkrét tennivalókról. Né­hány hét múlva pedig a me­gyei tanács elé kerül az álla­mi szervek konkrét feladatait .tartalmazó határozattervezet. •Hamarosan megfogalmazzák . közművelődési feladataikat a 1 ömegszervezetek és tömeg- mozgalmak megyei testületéi is. Az eddig végzett munka le­hetővé teszi néhány kezdeti tapasztalat leszűrését, néhány következtetés levonását az előttünk álló feladatok ereéj- inényes megoldása érdekében. Ilyen többek között, hogy a partszerveket, pártszervezete­ket nem érte készületlenül a Központi Bizottság határozata. Már 1972. novembere óta ké­szültek sajátos feladataik meghatározására. Egyrészt úgy, hogy kritikusan értékelték ko­rábbi tevékenységüket, más­részt megvitatták a központi elképzeléseket, s mindezek alapján kimunkálták saját fel­adataikat. A Központi Bizottság dönté­sét követően a megyében két feladat jelentkezett. Egyrészt a határozat egységes értelme­zését biztosító tömegpolitikai munka, amelynek tartalmát a közművelődés fejlesztését szol­gáló szemléletváltozás adja. Ugyanakkor a munkával pár­huzamosan megkezdődött a helyi feladatokat tartalmazó tervek kialakítása. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára hángsúlyozta, hogy a munka politikai erejét a párt- szervezetek jelentik. A párt- szervezetek . kezdeményező, szervező és nevelő ereje ala­pozhatja meg a tömegek kul­turális igényeinek fejlődését. Ezért mindenképpen jogos igény a kommunisták szemé­lyes példamutatása a határo­zat végrehajtása során. Az egyik legjelentősebb ta­pasztalatként említette dr. Bo­ros Sándor, hogy az elmúlt íéi évben a Köziponti Bizott­ság határozata nyomán a pártszervekben jól érzékelhe­tő szemléletváltozás kezdődött meg. Ez mindenekelőtt a mű­veltség és a művelődés társa­dalmi szerepének felismerésé­ben, a közművelődés felada­tainak pontos meghatározásá­ban jut kifejezésre. Egyre szélesebb körben tudatosul, hogy a műveltség emelése, a szocializmus építésével szoro­san összefüggő feladat. Mind­ezekből következik, hogy a pártszervezeteknek a korábbi­aknál nagyobb gonddal és hozzáértéssel kell foglalkoz­niuk a művelődés kérdéseivel. Egyre' erősödik az a felis­merés — a különböző testüle­ti üléseken, taggyűléseken ki­alakult élénk vita adja a kö­vetkeztetést —, hogy a köz- művelődés fejlesztése nemcsak az intézmények, szakemberek feladata, hanem a pártszer­vezetek, a munkahelyi vezetés és a társadalmi szervezetek együttes gondja. Ugyanakkor a kibontakozó szemléletválto­zás kedvező alapot teremt a közművelődés társadalmi bá­zisának kiszélesítéséhez. Az eredmény legfőbb zálogát je­lentheti, ha a pórttitkár, a gyárigazgató, a szocialista bri­gádvezető, a tanácselnök és a közművelődési dolgozó együtt munkálkodik a műveltség emeléséért. A továbbiakban a megyei pártbizottság titkára többek között azt méltatta, hogy hosszú és kitartó munkára van szükség a helyes szemlé­let kialakítása, megszilárdítá­sa^ érdekében. Ez elsősorban politikai-ideológiai munkát igényel a jövőben is pártszer­vezeteinktől. A közvetlen fel­adatok mellett gondot kell for­dítani az átfogóbb jellegű el­vi-elméket! kérdések széles körű magyarázatára is. A ta­pasztalatok ugyanis azt bizo­nyítják: propagandánk nem eléggé^világítja meg, hogy a művelődés ezer szállal szövő­dik mindennapi életünkbe. Akadnak, akik egyoldalúan értelmezik, leszűkítik a köz- művelődést. Vannak, akik ki­zárólag az intézmények tevé­kenységére, mások a „kikap­csolódásra”, ismét mások a közvetlenül termelési célokat szolgáló szakmai képzésre és továbbképzésre redukállak. Amikor a tömegek műveltségé­ről beszélünk, amikor a mű­veltség emelését szorgalmaz­zuk, akkor ezt nem a minden­napi élettől .elvonatkoztatva' tesszük. < üzemek és a környékbeli' ta­nácssok vezetői. Az üzemek egyre nagyobb felelősséget éreznek azokért a községek­ért, amelyekben munkásaik él­nek. A Salgótarjáni Kohászati üzemekben a közelmúltban kommunista műszakot szervez­tek. A résztvevők munkabé­rüket a bejáró munkások la­kóhelyi művelődésének segí­tésére ajánlották fel. Egyes nagyüzemek művészeti cso­portjaikkal műsort adnak, TIT-előad ásókat szerveznek azokban a községekben, ahol dolgozóik élnek, A Salgótar­jáni városi Tanács és a von­zásában. levő községek taná­csainak közös közművelődési terve is ezt a célt hivatott szolgálni. Ezek a kezdeménye­zések — bár jelentősek — a gondok oldására irányuló műn,kának csak a kezdetét je­lentik. Másik, nem kevésbé jelen­tős probléma, az új gyáregy­ségeknek, telephelyeknek a helyzete. A szénbányászat ter­melésének csökkenése miatt megyénkben számos új üzem létesült. Munkásaikat főként a háztartásból, a mezőgazda­ságból, az iskolapadokból to­borozták. Ezekben az üzemek­ben a termelés, a fejlesztés feladataival párhuzamosan megy végbe a munkássá ne­veié®. Ebben a bonyolult fo­lyamatban pótolhatatlan sze­repe van a munkásművelődés­nek. Az ehhez szükséges felté­telek azonban sokkal kedve­zőtlenebbek, mint a régebbi üzemekben. Intézményeik nin­csenek, a kulturális célokat szolgáló eszközöket a vállalat központi telephelyén használ­ják. A gyárrészlegek és telep­helyek munkásainak művelő­dése — megoldásra váró gond. Ebből is következik, hogy a munkásművelődés . fejlesztése a feltételek javítását is szük­ségessé teszik. Az üzemi lakó­telepeken működő kulturális intézmények nagy része 70— 80 éves, régi munkásotthonok, amelyek jelenlegi állapotukban nem felelnek még a közös mű­velődés, a társas szórakozás igényeinek. Felújításuk az üzemek, társadalmi szerveze­tek, tanácsok összefogását igényli. A munkésművelődést szolgálja az a törekvés Is, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítunk Salgótarján kulturá­lis életének fejlesztésére, cent­rumjellegének erősítésére. Ezt a munkát kívánjuk folytatni' a következő években is, elsősor­ban a Megyei Művelődési Köz­pont és a megyei könyvtár megfelelő működési feltéte­leinek biztosításával. Folyamatos munkát továbbra is A Központi Bizottság hatá­rozatának végrehajtása meg­kezdődött Nógrád megyében. Tennivalóink között továbbra is első helyen áll a közműve­lődési feladatok egységes ér­telmezése, a helyes, a cselek­vést ösztönző szemlélet kiala­kítása. Még sokáig kell vitat­koznunk azzal a felfogással, amely a közművelődést csu­pán a képzésre, ,a felnőttokta­tásra szűkíti. Még következe­tesebben kell ösztönözni állami szerveinket, hogy . bátrabban éljenek a tanácstörvéhy adta lehetőségekkel. Még tudato- sabbá kell tennünk, hogy jö­vőbeni munkánk nem szorít­kozhat csupán az igények ki­elégítésére, hanem az igények felkeltésére. Befejezésül az MSZMP Nóg­rád megyei Bizottságának tit­kára hangsúlyozta: közműve­lődés-politikai céljaink meg­valósítása megyénkben is to­vábbi céltudatos munkát, ki­tartó erőfeszítéseket követel. A végrehajtást segíti az a jó politikai légkör, amely a tár­sadalmi élet minden területén megsokszorozza energiáinkat, a közművelődési szemlélet ked­vező alakulása, az erősödő cse­lekvőkészség. Nem könnyű és nem is rövid távú munkát igé­nyelnek a most kimunkált fel­adatok. Az emberek gondoTko- dásipódja, tudata, életformája hem' változtatható meg egyik napról a másikra. Eredménye­ink csak hosszú távon mérhe­tők majd, de mindennap meg kell dolgozni értük. Fontos azonban, hogy a távlati és köz­vetlen feladatokat egységben lássuk. Nem lehet „elmerenge­ni” a távlati feladatokon és közben Időt veszteni a közvet­len tennivalók megoldásában. Mindenkinek, aki tenni akar célkitűzéseink megvalósításá­ért., meg kell találnia a konk­rét cselekvési lehetőséget. Eh­hez állandó helyi kezdeménye­zés, konkrét tervek, akciók, mozgalmak szükségesek. Eddigi tapasztalataink abban erősítenek meg, hogy a köz­művelődés-politikai célok meg­valósításának kulcskérdése: ér­vényt tudunk-e szerezni a gya­korlati pártmunkában annak a határozatokban megfogal­mazott álláspontnak, hogy a műveltség emelése — ezen belül a közművelődés fejlesz­tése — a szocializmus építésé­nek egyik alapvető feladata és feltétele. A végrehajtás alap- feltétele viszont, hogy „reszort- ügyből” közös föladattá, a pártezervek és az egész párt­tagság ügyévé tegyük a műve­lődés érdekében hozott dönté­seket. Szuhán, a Mátra tövében épült kis falubaif ismerik már a modern költőket, klasszikus írókat, A község könyvtárá­ban közel háromezer kötet könyv közül válogathatnak olvasnivalót a falubeliek, akiknek nagy része diák, és a környék üzemeiben, gyáraiban dolgozó munkások. Szuhán mintegy 800-an laknak, ebből majdnem kétszázan tagjai a helyi könyvtárnak, melynek szabadpolcain könnyűszerrel talál mindenki olvasnivalót. A könyv iránti szeretetet mi sem mutatja jobban, mint hogy az idén eddig hat es fél (ezer kötetet kölcsönöztek a könyvtárból. S. hogy a leg­frissebb kiadványok, az új donságok is bekerüljenek « polcokra, évente hatezer forintnyi jut b fejlesztésre. Fs még egy érdekesség: a könyveken kívül kis néprajzi mú­zeum Is fogadja az olvasókat. Csomós Ildikó és Hajdú Mária gimnazisták — képünkön — Kisterenyére járnak tanulni, de a helyi könyvtárban állandó olvasók. Itt kölcsönzik a kötelező olvasmányaikat is. — Kulcsár József — Központi felad!at: a műnk ás mái vetődés Ä helyi feladatok kimunká­lása során a pártszervek és pártszervezetek megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak a munkásművelődés fejlesztésé­re. Fő törekvésük, hogy min­den szervezet, intézmény és vezető megértse: ez nem egy a sok feladat közül, hanem alapvető fontosságú politikai leérdés. Egyre szélesebb körben ismerik fel: a munkásosztály társadalmi szerepének erősí­tése, helyzetének további javí­tása politikánk egyik alapkér­dése, mindennapos feladat’ Ugyanakkor tapasztalat az is, hogy egyes vezetők, sőt testületek leszűkítve értelme­zik feladataikat. A bérkérdé­sekkel, a munkások képvisele­ti arányának javításával befe­jezettnek tekintik tennivalói­kat. A munkásművelődés fel­adatait gyakran nem kezelik a munkásosztály szerepének erősítésével szervesen össze­függő kérdésnek, nem lát­ják eléggé a hatását. Ebből kö­vetkezik, nem is szentelnek ennek a munkának elég fi­gyelmet, időt, energiát. Ezért a továbbiakban is azon kell munkálkodni, hogy az üze­mekben felismerjék: a mun- kásmflvelődés fejlesztése nél­kül nem haladhatunk a kí­vánt ütemben előre olyan te­rületeken sem, mint az üze­mi demokrácia, a munkások közéleti1 tevékenységének fej­lesztése, felkészítése a vezetés­re. A Központi Bizottság márci­usi . határozatai most arra ösz­tönöznek, hogy szélesebb kör- bem és az eddiginél nagyobb aktivitással végezzük ezt a munkát. Ezt kívánja meg Nógrád megye társadalmi, po­litikai helyzete, az elmúlt években végbement társadal­mi, gazdasági átalakulás is. Ez­zel összefüggésben különösen két dologra hívta fel a fi­gyelmet dr. Boros Sándor. Az egyik a bejáró munkások számának növekedése, helyze­tének alakulása. Megyénkben a munkások fele ül naponta vonatra, autóbuszra. A műve­lődésre szánt idő korlátozott, a feltételek, a programok biz­tosítása nehézségekbe ütközik. Az üzemből kijönnek munká­juk végeztével, a községekben pedig,. a művelődési progra­mok kialakításánál gyakran nem veszik figyelembe az ott élő munkásak igényeit. A gondok megoldásához a munkahelyek és a helyi taná­csok tervszerűbb együttműkö­dése szükséges. Ennek útjait, módjait keresték legutóbb ta­nácskozásukon a salgótarjáni Az úton elsuhanó teher­gépkocsi kereke a zúzalékot a jpadkára „spricceli”. Az &p/ó kövekből jut az árok mel­lett húzódó uborkaföldre is. Ä zöld és sárga színekben játszó tábla közepén hajlon­gó asszonyok, nem érnek rá odafigyelni. A vödrökbe, fűz­fából font, de már alaposan megbámult kosarakba az idei termés utolsó darabjai ke­rülnek. Ki tudja, hányadszor men­nek végig az asszonyok — Kéri Gáborné, Jekkel And- rásné, Nagy Sándomé és a többiek — a néhány száz méter hosszú földcsíkon. Végiggyá- logolni is sok, nem még gör­nyedve lépegetve. A barázda mellett láda­hegy. Ahogy az asszonyok előrehaladnak, úgy fogy az üres rekesz. A négyezer -négy­szögölről több mint három­száz mázsát takarítottak be. — Holdanként nyolcvan, mázsát terveztünk — jegyzi meg Fekete Sáhdorné. A brigádvezető szavaira Lőrincz Gézáné, Csorba Jó- issefné és Kurungzi Sándomé is felegyenesedik. — Azelőtt a fele már jó termésnek számított. — Volt olyan nap, amikor kétszázötven forintot is ke­restünk! — Megdolgoztunk érte... — magyarázzák a szarvasgedei Vasárnap a ház asszonyok egymás szavába vágva. A palotási/ termelőszövetke­zet „Május 1.” Szocialista Brigádja kilenctagú. A tava­lyi munkaverseny-mozgalorti- ban az élen végeztek. Az idén úgy fogtak hozzá a do­loghoz, hogy megismétlik a sikert. Kora tavasztól késő őszig a szántóföldön találni őket. Felbukkannak a málnásban, a répaföldön, mindenütt, ahová a gépek még nem tud­tak teljesen betömi. Az uborkásban már az utószezon végén járnak. —■ Jófajta. Érdemes „át­fésülni” még egyszer —kap­csolódik a beszélgetésbe Po- dobén Mihályné, a brigád szellemi vezére, aki a megyei pártbizottságnak is tagte és a csúcsvezetőségben nőielelős tisztséget tölt be. Közel van a „tűzhöz”, mindenről tud, ami az asszonyok számára fontos lehet. Az elnök, Vájná Tamás gyakran meglátogatja őket. Az asszonyok kihasználják a lehetőséget a rövid beszélge­tésre. Mindig van mit mon­dani. körül — Az uborkaszedés kezde­tétől bosszankodtunk a MÉK miatt. Bizonytalan volt a szállítás. Ez pedig zsebre- menő „játék” — mondja Po- dobénné. A közelében álló Sütő Jánosné rábólint. Érdekeltek, hogy minél többet termeljenek. A bevétel 38 százalékát kapják bérként. Érthető a nagy igyekezet. A pénz mailett azonban leg­alább i/lyen hajtóereje van vállalásuknak. Az uborka ki­magasló átlagtermésében je­lentős részt vállaltak. Előfor­dult, hogy valamelyik brigád­tag betegség miatt nem jelent meg reggel a munkahelyen. Természetesnek vették, hogy az ő részét is megművelik. Sok szó esik arról, hogy a mezőgazdasági munka mind könnyebb lesz. A szarvasge­dei asszonyoknak ez még va­lóban jövő idő. A kapát né­hány esztendeig — ki tudja meddig? — előveszik a szer­számos kamrából. Ügy tudjuk, jövőre a cu­korrépa gépesítése is teljes lesz. Nem lesz ránk szükség — mondják, örülnek a fejlő­désnek, s kicsit szoronganak, mert esőben, tikkadó meleg­ben az ő igazi otthonuk a szántóföld. Valamennyien családosak. A ház körüli tennivalók)11 hajnalban, este, vagy vasá r­nap jut csak idő. A hétkö - napokban kevés a változatos­ság. Így aztán nem csoda, ha várják a brigád egv-egy tá ­jának névnapját, amikor le­kapcsolódva ünnepelhetnem Vajon az a másfél óra pih< - nés-e? Nem tudják megáll- i, hogy ne beszéljenek a mun­káról, a másnap reggeli fe - adatokról. Hiába 1 Ok mir ilyenek. — Most azon törjük a felünket, hogy milyen társa­dalmi munkát végezzünk? —• mondja a brigádvezető. Ez is a vállalások' közö t szerepel. Még jól emlékezni la a szocialista brigádok ver­senyének tavalyi értékeléséi- \ Eltökélt szándékuk, hogy az >- kát az érzéseket újólag átél­hessék. Azért tesznek. Az uborka szárai lassro elszáradnak. A szarvasgedei asszonyok munkája azonban még nem ér véget. Sz. G. NÓGRÁD - 1974. szeptember 29., vasárnap 5

Next

/
Thumbnails
Contents