Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

Őrdöngősség-e ®s üzemi demokrácia? Nehéz dolog kiszolgálni má­kokat. Valahogy sokrétűbb, össze­tettebb. olvkor érthetetlenebb feladat, mint égy kialakult gyártmányprofilt megváltoz­tatni. Napról napra úiabb. eltérő számú. célú. rendelte­tésű munkadarabokat gyár­tani: néha több hetes előké­szítés után csupán egyetlen oara bot — öröm is meg nem is — Tíz év alatt amióta itt dolgozom, ötször tán’ ha elő­fordult. hogy ugyanazt a mun­kát kellett végeznem — mondja Csoór Kálmán laka­tos. — És jó ez magának?-1- Ez az igazi! Cseppet sem unalmas, ha szériában kéne v alamit gyártani, bele is pusztulnék. Ez az egyik álláspont. A másik az érthetetlen ség. I sen, a viszoly gás, a belső til­takozás a nagy műszaki elő­készítéssel járó. ám látszólag mégis ráfizetésese egyedi gyár­tás élűén. Pedig ezt is kell csinálni hiszen az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyárának ez a feladata: a művekhez tartozó tizenegy vállalat termelésének segí'é- se. Magyarán: • nagyüzem, amely téemká-munkát végez. Említettem is Pádár Sándor igazgatónak, aki kiegészítette ez észrevételt — Változó gyártmánvstruk- túrámk célunkból adódik: az üvegipar kiszolgálását, gépek, alkatrészek pótlását végezzük, évi 40 millió forint értékben. Természetesen, ez a szám egy­fajta értékmérő csupán. hi­szen sokkal többet_jelent en­né! a többi gyár folyamatos termelésének biztosítása. Ne­héz munka, amely magasabb képzettségű embereket kí­ván.. Ügy gondolom, jellemző, hogy 210 fizikai dolgozónkból 190 szakmunkás. Egyfajta jó gond. Mert az. A műszaki színvonallal nincs baj, de esetenként tiszta vi­zet kell önteni a fejekbe. — Kevesen vagyunk. jól ismerjük egymást, töviról-he- gvire megbeszéljük minden gondunkat, feladatunkat. He­lyes is, ha a dolgozók bele­szólnak a termelésbe, sok oko­sat mondanak, de kár azon vitatkozni, 'célszerű-e. kifize­tődő-e valamit gyártanunk? Erre teremtődtünk, hát igenis, kell. még ha több normaórát is fordítunk egyes szerszá­mokra. A velünk szemben tá­masztott követelmények elbí­rálása már nem üzemi de­mokrácia. Hát akkor mi is az az üzemi egyenjogúság, vagy ha úgy tetsző: demokrácia? A gvár dolgozóit faggattuk, s megha­tározásaikat. észrevételeiket vetettük papírra. ahogyan Értelmezik, ÉS AMIT TESZNEK Csoór Kálmán, laktos: — Üzemi demokrácia? Hát az. amikor valamit nem látok jó­nak és megmondhatom, — És megteszi? — Hogyne. Mindig szólok a brigádvezetőnek vagv a mű­vezetőnek. ha valami bai van. Bár teljesítménybérben dol­gozunk. megkapjuk a rajzo­kat. az anyagot, úgy hogv né­ha egy hónapig sem kell rek­lamálni senkinél. — Ha valami bajuk van. orvosolják? —■ Mindig. A múltkoriban is hiányoztak szerszámok meg gépek. Szóltunk és beszerez­ték. De különben a szakszer­vezet is segít mindenben. — Kért már valkmilyen se­gítséget? — Még nem. Nem szoktam panaszkodni, jól megvagyok: megkeresem a három- és fél ezer •forintomat havonta. Mi kell még? * Kelemen István, a Mező Imre szocialista brigád veze­tője: — Üzemi demokrácia alatt azt értem, hogy ha gon­dunk van, a termelési tanács­kozásokon felvethetjük. ja­vaslatokat tehetünk, vitatkoz­hatunk. S az a demokratikus benne, hogy a későbbiekben minden egyes felvetésünkre konkrét választ kapunk. Meg­mondják azt is, ami iának látszott és elintézték, de azt is, amit nem fogadtak el. Szakszervezeti gyűléseken, de minden, munkanap is szót válthatunk bárkivel: a fő­mérnök mindig itt van kö­zöttünk. Persze, az üzemi de­mokrácia nem lehet egyolda­lú, hogy csak a dolgozó kér­het. Nekünk is szem előtt kell tartani a gyár érdekeit. Most is úgy daraboljuk le a Zagy­va III-hoz a kernenoevasalás anyagát, hogy minél kevesebb hulladék maradjon. — Élt-e már ön a beleszó­lás lehetőségével? — Igen. Itt. a lakatos rész­legben nagy a zaj. Már töb­ben. de én is. szóvá tettük a gvár vezetőiről: |Valamilven megoldást keli keresni, mert magamon is észre '’ettem, hogy rosszabbul hallok. — Mi történt azóta? — Zajtalanabb dinamókat szereztek be. és emlegettek valamilyen füldugót is. de azt még neip kaptuk meg. Veres Mátyás, hegesztő, a pártalapszervezet vezetőségi tagja: — Ha minden dolgozó véleményt mondhat, s ezeket figyelembe veszik, ha bevon­ják a vezetésbe, az irányí­tásba, ha a különböző fóru­mokon szóvá teheti gondjait panaszait, ennek már van valami köze az üzemi demok­ráciához. S nálunk ez így van. A pártszervezet megkapja a termelési tanácskozások jegy­zőkönyvét, és ellenőrizzük, milyen intézkedéseket tettek a felvetésekre. Munka ter­vünkben szerepel a munka­helyi vezetők beszámoltatása is: legutóbb a TMK vezető­jével beszéltük meg a gon­dokat. teendőket. Vagy itt van néhány dolog. Körülmé­nyes volt az anyagmozgatás, jeleztük, targoncát szereztek be. Nehéz fizikai" munkát kell végezni az anyagok eszterga­gépbe fogásakor. Megnéztük, hogyan lehetne ezen változ­tatni? Jölenleg már folyik a darupálya szerelése. Más: külső szerelőink is vannak, s állandóan háborodtak. hogy nem megfelelő a bérezésük. .Megvizsgáltuk, és jogosnak találtuk panaszukat: 20 szá­zalékkal emelték a külső sze­relési pótlékot. De sorolhat­nám tovább a munkahelyi de­mokráciára jellemző példákat. És akinek rp.é& a fórumok adta jogok sem elegek, me­hetnek a vezetőkhöz is! Az igazgató, a párt-titkár ajtaja mindig nyitva áll mindenki előtt. Juhász József, a KlSZ-aner- vezet csúcstitkára: — Semmi­féle ördöngösség nincs ebben a fogalomban. A dolgozóknak a termelésbe, a végrehajtásba, a gyári életbe való beleszó­lási jogát jelenti. Legegysze­rűbb formája a sokat emle­getett üzemi négyszög. Hogy nálunk van üzemi demokrá­cia. saját példáimmal monda­nám eL Érzem, ugyanolyan súllyal veszik amit én mon­dok. mintha a párt- vagy a szakszervezeti titkár monda­ná: sokat adnak a fiatalok véleményére, hiszen a gvar átlagéletkora 28 év körül mo­zog. Csak sajnos, nem min­degyikünk él a jogával, lehe­tőségeivel: nem mintha fél­nének. csak inkább nemtörő­dömök. Csak a végső esetben szólnak nekem is. de akkor sem a közösség, hanem a ma­guk érdekében. Sainos. ez eléggé általános. Pedig a ve­zetőség minden jogos bajun­kat Orvosolná, Az ifjúsági tör­vény' végrehajtási utasítását is együtt dolgoztuk ki. bele­szólhatunk az éves tervek előkészítésébe, egyszóval min­denbe. amft szerintünk iobbá lehetne tenni. Csak hát. be­szélni is kellene, nemcsak a sült galambra várni. Sándor József II.. műveze­tő: — Az üzemi demokrácia beleszólási lehetőség a gyár életébe — a gyár érdekében. Tehát, nem a magánügyekkel való futkározás az igazgató­hoz. mert abból csak káosz lesz. Itt. nálunk, a forgácso­lóban a legtöbbször termelési, vagy bérgondjaikkal fordul­nak hozzám az emberek, s mindem egyes dolgot közösen beszélünk meg. Jó példa er­re. hogy mostanában állunk át az egyéni teljesítménybére­zésről a csoportosra. Semmi­féle kényszert nem alkalma­zunk e tekintetben, messze­menőkig figyelembe vesszük dolgozóink véleményét. Azt hiszem. így demokratikus. ÖSSZEGEZÉSKÉNT öt különféle meghatározást, észrevételt jegyeztünk fel az üzemi demokráciával kapcso­latosan. Azt mondják, diva­tos szó manapság, bár —mint a KISZ-titkár megjegyezte — nincs benne semmiféle ör­döngösség. Társadalmunk és az egyén változásainak, kö­zösségi emberré válásának rezzenése. Megfogalmazni sok­féleképpen lehet, de igazi je­lentése egy van: szocialista társadalmunk fejlődésének ér­tékmérője. Karácsony György Fogadónap a kohászati üzemekben A kohászati üzemek bejáratánál, de a gyárban másutt f > nagybetűs táblák hirdették, hogy Fekete Nándor, a Sál- í Aarjani városi Tanács elnöke fogadónapot tart az üzem- hm. Minden különösebb várakozás nélkül szívesen látja csókát, akik kisebb-nagyobb gondjaikkal, esetleg közérdekű javaslataikul felkeresik... is, elnök elvtárs...!” A város tanácselnöke mind- í árt reggel az acélgyári kör­nyék tanácstagjaival találko- z itt. Felhasználva az alkal- i at a tájékozódásra, a kötet- 3 :n beszélgetésre és a nem i elsősorban a várható I’-obiémák meghallgatására. Fekete Nándort elkísérte l antos Lóránt, a műszaki osztály vezetője, de részt vett a fogadónapon Bányik Mihály, a gyár igazgatási főosztályának vezetője is. így ertán mindennek egy-kettőre akadt „gazdája”. Sorban érkeztek a tanács­tagok. Nagy Imréné, Holkó Firenc. Csincsik István, Jan­csik Ferencné és Selyríieczi Gusztáv. Nem kell sok biztatás sen­kinek, mindjárt a dolgok kö­zepébe vágnak. — Sokat panaszkodnak a Malinovszkij út közepe táján lakók, — főként a „Fekete Laci” féle házban —, hogy bár tatarozták és rendbe tet­ték az épületeket, a Pincében áll a víz. Azzal már senki nem törődik... A tanácselnök máris írja. Majd felhívja az Ingatlanke­zelő Vállalatot — mondja. Aztán rögtön Holkó Fe­renchez fordul: — A zagvvai-rakodó kör­nyékén a vállalat három sze­méttároló felállítását ígérte, kora nyári határidővel. Meg­történt ? A tanácstag a fejét rázza: — Az ígéret csak ígéret maradt, a gyakorlatban még semmit nem csináltak... Többen felvetik, hogy a most épülő Malinovszkij út eddig elkészült szakaszán a sebességkorlátozó tábla elle­nére ugyancsak száguldoznak a gépkocsik. Nem ártana er­re felhívni a rendőrség fi­gyelmét. Jancsikné és Selymeczi Gusztáv szinte egyszerre em­líti, hogy a salgói kapunál levő buszmegállóban akkora gödrök „tarkítják” az utat, hogy a buszvezetők lassan már nem tudnak megállni. A le- és felszállók pedig igen­csak nézhetnek a lábuk elé, hogy el ne essenek. — Kinek a kötelessége megcsináltatni? — kérdezi Fekete Nándor a műszaki osz­tály .vezetőjétől. Miután ez tisztázódik elhangzik az ígé­ret: — A kályúkat hamarosan eltüntetjük... De a füzetbe kerülnek még egyéb panaszok is. Utakról, szeméthordásról, lakásépí­tésekről. üzleteli ellátásáról— Közben kint gyülekeznek, akik az elnökkel akarnak szót váltani. Most már övék az elsőbbség. De Fekete Nándor megígéri, dél felé, ha az ideje engedi, a tanácstagok kíséretében el­látogat a „legproblémásabb” területekre.., ★ Az első érdeklődő Hontí József, akinek az Arany Já­nos utca végén van a lakóhá­za. Azt szeretné megtudni a család, mikor számíthatnak a bontásra. Mert már kinéztek maguknak egy másik házat, amelyet meg akarnak venni. — Van megoldás — mondja az elnök — mégpedig az előszanálás, Felírjuk a nevet, pontos címet. Mi hivatalosan érintkezésbe lépünk a beru­házási vállalattal. Amint .arra mód nvílik, rendezzük az ügyet. Majd 1 értesítjük, mikor keresse fel az igazgatási osz­tályunkat. Mivel saját maga kívánja megoldani lakásügyét, semmi akadálya a dolognak. Molnár Béláné azt javasol- ja, hogy a gyár környékén lakó családok jobb ellátása érdekében \ létesítsenek egy olajtároló^, ahonnan könnyen, gyorsan haza lehet szállítani a téli tüzelőt. — Mikor számíthatunk rá? — kérdezi Molnámé. — Elsősorban a helyet kell megválasztani, figyelembe vé­ve a különböző biztonsági és tűzrendészet! előírásokat. Őszintén meg kell mondanom, nagyon korlátozottak a lehe­tőségeink. Aztán a tanácselnök Bányik Mihályhoz fordul; — A kohászati üzemek tud­na-e segíteni valamit? — Nem zárkózunk el, sokan fűtenek a lakótelepünkön olajjal. Tartályt minden bi­zonnyal tudunk adni... — Ennek ellenére az idén már nem ígérhetem. Tárgya­lunk az ÁFOR-ral, és ha minden jól megy, jövőre fel­állítjuk. Szalva József kopogtat. Mint népfrontos is kérde­zi, megcsinálják-e a járdát a Marx—Engels úton, mert az nagyon töredezett. Menni is nehezen lehet rajta, nem még cipekedni, vagy gyerekkocsit tolni. — Azon leszünk, hogy az útkorszerűsítéssel együtt a járdát is „besuszteroljuk” va­lahogy. Felkeresik az elnököt la­káscsere-kéréssel, a vívószak­osztály képviselői elmondják, hogy a jövőre megtartandó országos sportesemény meg­hívójára szeretnék rányomat- nl a város címerét... Van, aki csak beköszön, örül, hogv a gyárban üdvözölheti a városi tanács elnökét. ★ A fogadónap végén így köszönnek el az acélgyáriak: — Várjuk legközelebb is, elnök elvtárs...! Csatai Koszorúzás és járörverspny Az eseményen résztvevő úttörők megismerkedtek a határ­őrök fegyvereivel is. Menetkészen..: fegyveres erők napiáin me­gyénk munkásőrei koszorúzá- si ünnepségeket és lárőrver- senyt rendeztek tegnap. A járőrversenyben résztve­vő murakásőrök — az első , zászlóalj első szakaszának tagjai a kora hajnali órákban avülekeztek Karancslapujtőn. ök érkeztek elsőként a sal­gótarjáni Zója ligetbe, hogv a rajok összemérjék tudásu­kat. Rónabánya telepen bensősé­ges ünnepséget rendeztek a fegyveres erők napja és a járőrversen V tiszteletére. Itt a harmadik század második szakasza rendezte az ünnep­séget és a versenyt A vetél­kedőn részt vettek a határőr­ség katonái. Előtte kegyel etes ünnepséget rendeztek a róna­bányái 1919-es 1945-ös em­lékmű előtt A* önneosétgen részt vettek ax ötvöaetgyár, az erőmű, a Geredvölgye Tsz. a munkásőrség és a határőrség képviselői. Vezényszavaik. parancsok hangzottak el az emlékmű ta­lapzatán. Kiss Béla határőr főhadnagy a kerületparancs­nok parancsát olvasta fel az ünnepi alkalommal. A ceredi úttörők széki ükkel kedves­kedtek a fegyveres testületek tagjainak. Mlskolczl László, az ötvözetgyár esúcsvezetóségé- nek tagja méltatta a fegyve­res erők napját A verseny meghoeta az Hazáink felaa»baduűásának eredményt A rajok norma- 30. évfordulója, a Párt XI. időn belül teljesítették fel­kongresszusa tiszteletére a adataikat Tóth Gyula és Bajezár Pál munkásőr a fegyveranyag-i*» méretből folytatnak beszélgetést Simon Menyhért rajparancsnok, Tóth László, Simon Tibor, íluskő Elemér. Horváth László, Kovács Gyula munkásőrök az indulás előtt a salgótarjáni Zója ligetben a tájoló segít- ségével terepvázlaton ismerkednek az útiránnyal, az állo­máshelyekkel. Somogyvári László (szöveg) és Kulcsár József (kép) riportja NÓGRAD - 1974. szeptember 29., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents