Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-28 / 227. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Al MSZMP NÓGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAHACS L fiéPJ A XXX. ÉVF., 227. SZÁM ARA: 80 FILLER 1974. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Párt" és kormányküldöttségünk Leningrádban Forró hangulatú nagygyűlés a Kirov-gyárban Pénteken reggel a Vörös-nyíl expressz- szel megérkezett Leningrádba a magyar párt- és kormányküldöttség, élén Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kárával. Sok száz főnyi tömeg üdvözölte kül­döttségünket. A magyar delegációt Leningrádban G. Ro­manov, az SZKP Pilitikai Bizottságának pót­tagja, a területi pártbizottság első titkára, B. Arisztov, a városi pártbizottság első tit­kára, V. Kazakov városi tanácselnök és más hivatalos személyiségek fogadták. Pénteken délelőtt a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség ellátoga­tott a leningrádi Piszkarjovkói Temetőbe. Kádár János és a magyar küldöttség tag­jai koszorút helyeztek el a blokád hőseinek emlékművénél. A koszorú szalagjának arany- betűs szövege a következőképpen hangzik: „Leningrad hős védőinek a Magyar Népköz- társaság párt- és kormányküldöttsége’’. Meg­koszorúzták az emlékművet a magyar dele­gációt kísérő szovjet vezető személyiségek is, élükön Mihail Szuszlovval, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagjával, a központi bi­zottság titkárával. Beethoven Gyászindulójának hangjai mel­lett a magyar és a szovjet vezetők mély*fő- hajtással tisztelegtek az emlékmű előtt. A Piszkarjovói Temetőből a párt- és kor­mányküldöttség, valamint a kíséretében levő szovjet személyiségek yépkocsiószlopa — él­jenző, zászlókat lobogtató leningrádiak ez­reinek sorfala között — a Kirov-gyárba haj­tatott. Ez a gazdag történelmi múltú üzem, amely Putyilov Művek néven került be az orosz munkásmozgalom történelmébe, a há­ború idején mindössze négy kilométerre volt «. frontvonaltól, de egy pillanatra sem szün­tette be a T—34-es harckocsik gyártását. Az utókor okulására megőrzött és szobor- talapzatra helyezett páncélos kivételével ma semmi sem emlékeztet a múltra e korszerű ■nagyüzemben. Vaszilij Ulibin vezérigazgató mégis a múltra gondolva üdvözölte a gyár­ba érkező Kádár Jánost, hiszen a nagyüzem — ma már egyesülés — dolgozói közül na­gyon sokan emlékeznek arra, hogy az MSZMP Központi Bizottságának első titkára járt már itt 1957-ben, ugyancsak párt- és kormánydelegáció élén. A gyár vezetői a vendégeknek adott rö­vid tájékoztatójukban elégedetten számoltak be arról, hogy a Kádár elvtárs első látoga­tása óta eltelt 17 év alatt mély, mondhatni, gyökeres változások mentek végbe a gyár életében. Ezek közül az első és legfontosabb a. traktorgyártó üzemrészek teljes rekonst­rukciója, a kétszáz lóerős óriás traktorok tö­meggyártására történt áttérés, és újabban — « még nagyobb teljesítményű — háromszáz lóerős K—701 típusú traktortípus gyártásá­nak megszervezése. A tájékoztatót rövid üzemlátogatás követ­te, amelynek során a vendégek a traktor- alkatrész-gyártó üzemrészeket tekintették meg és ellátogattak a 290-es számú műhelybe, amely 17 évvel ezelőtt emlékezetesen forró hangulatú magyar—szovjet barátsági nagy­gyűlés színhelye volt. Amikor a magyar delegáció tagjai a trak- torszerelde csarnokába ériek, a Kirov-gyár több ezer munkása fogadta őket lelkes taps­sal, éljenzéssel. Kádár János és a küldött­ség tagjai, Mihail Szuszlov és a delegáción- i kát. kísérő más személyiségek, a leningrádi területi és városi vezetők, valamint a Kirov- gyár vezetői egy rögtönzött fatribünön fog­laltak helyet. A zsúfolásig megtelt csarnok­ban nemcsak a műhelypadokon foglaltak el minden talpalatnyi helyet, hanem az elszál­lításra váró „Kirovec” óriás traktorok tetejé­re, motorfedelére is bőven jutott az érdek­lődőkből. A magyar—szovjet barátsági nagy­gyűlés iránt hatalmas érdeklődés mutatko­zott a sajtó részéről is. Moszkvából a ma­gyar és szovjet újságírók mintegy negyven- főnyi különítménye utazott a delegáció kí­séretében Leningrádba, hogy tanúja lehes­sen ennek az eseménynek. A leningrádi te­levízió a nagygyűlésről egyenes helyszíni adásban számolt be és ezt később — Moszk­va közvetítésével — az intermzws tagorszá­gok is átvették. Vlagyimir Lebegyev, a Kirov-egyesülés párttitkára üdvözlő szavai után a magyar és a szovjet állami himnuszt játszották el. Ez­után Grigorij Romanov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a leningrádi területi pártbizottság első titkára emelkedett szólás­ra. Grigorij Romanovot követően Borisz Vo- robjov, az Oroszországi Föderáció Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, „civilben" maga is a Kirov-gyár esztergályo­sa, arról a megfeszített munkáról számolt be a vendégeknek, amelyet a gyár dolgozói végeznek a műszaki megújulás érdekében, vagyis átvitt értelemben a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése ér­dekében. Jiraida Kuznyecova, a Szvetlána nevű Le­ningrádi Ipari Egyesülés osztályvezető mér­nöknője után a jelenlevők hatalmas tetszés- nyilvánítása közepette Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre. Kádár János elvtárs beszédét több ízben viharos taps sza­kította félbe, és a két nép örök, megbontha­tatlan barátságát, valamint személy szerint Kádár elvtársat és Brezsnyev elvtársat él­tető felkiáltások kísérték. MegetnI éli eséseit a fegyveres érőit napftin KnOflR JAMOS: A szovjet nép őszinte barátsága erőt ad ügyünk folytatásához Kedves elvtársak! Szovjet barátaink! Mindenekelőtt őszinte kö­szönetét mondok küldöttsé­günk nevében Romanov elv­társnak és mindazoknak, akik előttem szóltak, a meleg szavakért. e barátsági gyűlés minden résztvevőjének aggért a vendégszerető, test-i veri fogadtatásért, amelyben bennünket részesítettek. Át­adom önöknek, az önök sze­mélyében a Kirov-gyár dol­gozóinak, Leningrád lakossá­gának a magyar kommunis­ták, a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözle­tét. Elvtársak! A Magyar Szocialista Mun­káspártot és a Szovjetunió dicső kommunista pártját, a magyar és a szovjet kommu­nistákat régi, sok viharban kipróbált internacionalista ba­rátság köti össze. A szocializ­must építő magyar nép nagy erőt merít abból és büszke rá, hogy barátjának és szövet­ségesének tudja a, szocialista forradalom zászlóvivőjét, a béke védelmezőjét, a kommu­nizmust építő nagy szovjet népet, a Szovjetuniót. Kül­döttségünk azzal a céllal jött a Szovjetunióba, hogy párt­jaink és népeink internacio­nalista egységét, testvéri együttműködését, a megbont­hatatlan magyar—szovjet ba­rátságot még erősebbé tegye. Nagy megelégedéssel szólha­tunk arról, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárssal, Podgornlj elvtárssal, Koszi­gin elvtárssal és a többi, oly’ közeli és nagyra becsült szov­jet barátunkkal most folyó megbeszéléseinket is a szí­vélyes légkör és a teljes né­zetazonosság jellemzi. Bizo­nyosak vagyunk benne, hogy tárgyalásaik jelentős mér­tékben hoz i.iávulnak együtt­működésünk továbbfejleszté­séhez népeink javára, közös nagy ügyünk, a szocializmus, a béke hasznára. örömmel tölti el küldött­ségünket, hogy eljöhetett vá­rosukba, a nagy Lenin nevét viselő forradalmi« Leningrád­ba. Emlékezetes élményt je­lentenek számunkra találko­zásaink a város vezetőivel, lakóival és a nagy hírű Kirov- gyár munkásaival. Mindig nagy tiszteletet és mély meg­hatottságot érzünk azokon a helyeken, ahol Lenin élt es dolgozott, ahonnan vezetésé­vel dicső pártjuk, az orosz munkásosztály elindította a világot átformáló Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat. Tisztelegtünk hős városuk előtt, amelynek lakói a II. világháborúban a 900 napos kegyetlen ostrom éveiben em­berfeletti áldozatokat hoztak. Itt, Lenin városának falainál testükkel, életükkel óvták és minden pokollal dacolva meg­védték a szovjethatalmat, s védelmezték az emberiség jobb sorsát, jövőjét. Amit véghezvittek, történelmileg maradandó: áttörhetetlen gá­tat emeltek a szennyes árnak: a szovjet nép mindenki más­nál nagyobb mértékben já­rult hozzá a fasizmus felett aratott győzelemhez. A dicső szovjet hadsereg által felszabadított magyar nép képviseletében tisztelettel emlékezünk Leningrád hős védelmezőire. Szívünkből minden jót, új, nagy sikere­ket kívánunk a leningrádi ak­nák, akik három forradalom, a polgárháború, a honvédő háború tüzében magasra tar­tották, s ma is magasan tart­ják a kommunizmus, a szov­jetek vörös zászlaját. Nagy történelmi lépés El;; társak! Mi Magyarországon ismer­jük és figyelemmel követjük a Szovjetunióban folyó békés építőmunka hatalmas ered­ményeit és most ismét köz­vetlenül meggyőződhettünk a kommunista munka nagy lendületéről. A szocialista rendszer dicsősége, hogy a hatalmas szovjet népgazdaság ma már a világ ipari terme­lésének több mint 20 száza­lékát egymaga állítja elő, a szovjet ipari üzemek, válla­latok ezreiben dinamikus a fejlődés, a tudományos-/müJ szaki haladás gyorsulása, a gazdasági hatékonyság növe­kedése, hatalmas feladatokat megoldva fejlődik a szovjet mezőgazdaság. Nagyszerű elő­rehaladásnak lehettünk tanúi itt, az önök nagy múltú gyá­rában, a Kirov-gyárban is. Szívből gratulálunk kiváló eredményeikhez, ahhoz, hogy véglegesen elnyerték a Köz­ponti Bizottság és a Minisz­tertanács vörös vándorzász­laját. További sok sikert kí­vánunk a gyár egész kollek­tívájának a kommunista épí­tőmunkában. Barát és ellen­ség tudja, hogy az egész szovjet nép szilárd egység­ben, célratörően dolgozik a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXIV. kongresszusán el­fogadott társadalmi, gazdasági program teljesítésén. Ez a gigászi munka nagy történel­mi lépéssel lendíti előre or­szágukat a kommunizmus építésének útján Az eredmények megalapoz zák a szovjet emberek élet­színvonalának rendszeres emelését. A jelenlegi ötéves terv négy esztendeje alatt másfélszer többet fordítanak az életkörülmények javításá­ra, mint a megelőző ötéves tervidőszakban. A szociális biztonság, az oktatási rend­szer. a kulturális ellátottság tekintetében a Szovjetunió élenjár és példamutató világ bármely más országa számára. Mindebben kifejező­dik a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűsége és gondoskodása a dolgozó emberről, s az a változás, hogy a történelmi harc során annyi tudatos áldozatot hozó szovjet ember maga is ínb­(Folytatás a 2. oldalon). A megyei, járási, városi KISZ-vezetők is elhozták a kegye­let koszorúit Tegnap megyeszerte folyta­tódtak az ünnepségek a fegy­veres erők napja tiszteletére. Salgótarjánban a megyei had­kiegészítési és területvédelmi parancsnokságion ünnepi ál­lománygyűlést rendeztek, ahol a fegyveres erők tagjait a közgazdasági szakközépiskola KISZ~esei műsorral köszön­tötték. A miniszteri parancs felolvasása után a személyi ál­lományból tizenheten része­sültek kitüntetésben, jutalom­ban és dicséretben. A Nógrád megyei Rendőr- főkapitányság székházában is ünnepségre került sor. A Bel­ügyminisztérium dolgozóit Molnár György, a KISZ Nóg­rád megyei bizottságának tit­kára köszöntötte, majd kilenc miniszteri kitüntetés átadá­sára is sor, került. Többen fő­kapitányi jutalomban és elis­merésben részesültek. A munkásőrség megyei pa­rancsnokságán Mátrai József, a KISZ Nógrád megyei bizott­ságának titkára emlékezett a fegyveres erők napjára, és kö­szöntötte a párt fegyveres testületének tagjait. Az ünne­pi megemlékezés során hu­szonnégy munkásőrnek eni- lékjelvényt és a Haza Szolgá­latáért Érdemérem különböző fokozatait adták át. Tegnap délután Salgótarján­ban, a Tanácsköztársaság té­ren a Bányász-zenekar köszön-, tötte a megyeszékhely fegyve­res erőinek tagjait, az ünnep­ségre összegyűlt dolgozókat. Az emlékmű előtt határőr, munkásőr, rendőr és ifjúgár­dista áilt dísaőrséget. A Him­nusz hangjai után a Fel, vörö­sök, proletárok dallamára a a kegyelet és a hála koszorúit helyezték el a megyei hadki­egészítési és területvédelmi parancsnokság, a rendőrség, a munkásőrség, az MHSZ, a megyei, városi és járási KISZ- bizottság képviselői. A koszo- rúzási ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Megemlékezéseket tartottak tegnap a megye több települé­sén. Elszállításán tonnák, feszített tempó Ülésezett a megyei szállítási bizottság Illés Miklósnak, a Nógrád megyei Tanács általános el­nökhelyettesének elnökletével ülést tartott tegnap a megyei szállítási bizottság. Dr. Horváth István, a me­gyei tanács elnökhelyettese tájékoztatót adott a közleke­désbiztonsági tanács tevé­kenységéről, majd Balassa István, a MÁV Budapesti Igaz­gatóság igazgatóhelyettese és Szoó Béla, a VOLÁN 2. számú Vállalat igazgatója előterjesz­tésében a résztvevők megvi­tatták az áruszállítási igények kielégítését és az 1974. évi II. félévi szállítási feladatok vár­ható teljesítését. Az immár évente rendszere­sen visszatérő őszi csúcsfor­galmat ebben az évben jelen­tősen megnövelte a kongresz- szusi munkaverseny hatása, á mezőgazdaság jó 'termésered­ménye és az egyre erőtelje­sebben fejlődő nemzetközi kapcsolatok. Ennek következ­tében a MÁV és a szállítási vállalatok a rendkívüli nagy erőfeszítések ellenére sem tud­ják’ az igényeset kielégíteni. A MÁV például az elmúlt év­ben szeptember 1. és 25. kö­zött 8368 kocsit nem tudott az igényelök rendelkezésére bo­csátani, ez a szám a mostani év hasonló időszakában több mint a kétszerese. A Nógrád megyében történő szállítások sem biztosítottak: augusztusban a vasút az : igé­nyeket csak 95 százalékban tudta kielégíteni; valamelyes fejlődés mutatkozott e hór nap 25-ig, de még ennél is sokkal nagyobb fuvarozó ka­pacitásra lenne szükség. Kü­lönösen nagy gondot jelent az ői-halmi és a környező mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek termékeinek mozgatása, valamint a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál je­lentkezett hatalmas mennyisé­gű alapanyaghiány. A vállalat a harmadik negyedévben több mint tizenhárom ezer köbmé­terrel kevesebb kavicsot ka­pott csak, tartalékai minimáli­sak. s ez erősen gátolja az éves terv és kongresszusi munkaverseny-felajánlásai - nak teljesítésében. A MÁV, a krónikus kocsihiány miatt, az első fél évben több mint negyvenezer tonna árut nem tudott elszállítani a megye te­rületéről, amelyet nagyban befolyásoltak a kocsik kése­delmes kirakásai, a konténeres szállítás egészen mihimális, or­szágos szinten teljesen el­enyésző volta. A megyében egyébként is, ez évben mint­egy hat százalékkal magasabb az árufeladás, mint az ezt megelőző években: egymillió­kétszázhetven—kétszáznyolc­van tonnára tehető, így a má­sodik fél évben — a minden területre kiterjedő, széles kör rű intézkedések ellenére is — újabb,- nagyobb mennyiségű elfuvarozatlan árumennyiség­gel kell számolni. Természete­sen, ez nem érinti a fogyasz­tók és az üzemek ellátását. A VOLÁN-nál is tovább fo­kozódott a szállítási feszült­ség. s ez olyan igényt jelent, amelyet a közlekedés bizton­ságossága, a dolgozók fizikai igénybevétele és a műszaki színvonal teljes kimerítése miatt már nem lehet tovább fokozni.

Next

/
Thumbnails
Contents