Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-17 / 217. szám
/ / A tulajdonos szemével As őssi eseményei A fogyasztási cikkek budapesti eiső nemzetközi vásárának első két nap.ia a nagy- közönségé volt — a vásár több mint 200 ezer látogatót fogadott, a kiállítás viszont hétfőtől péntekig délelőttön- k 'nt az ipar és a szakembere.;. a termelők és a kereskedők. a hazai és a külföldi üzletfelek találkozóinak, tár- gvalásainak ad helyet, a közönséget délutánonként fogadja. Hétfőn az eseménynaptár szerint mezőgazdasági és élelmiszeripari szakemberek találkozójára került sor. Az AGROMASEXPO ’74. nemcsak a kiállítással. hanem üzemi bemutatókkal is hozzájárult ahhoz, hogy a szakemberek szervezett formában ta- nulijiányozhassák a bemutatott gépekhez ajánlott termelési ^rendszereket. technológiákat, ^megismerkedjenek a hozzájuk tartozó üzemimunkaszervezési módszerekkel. * A bajai . kukoricatermelési rendszer vásári bemutatóját sok szakmai érdeklődő kereste fel. A kiállításon ismertették a szocialista gépekre alapozott rendszer —. amely az előirt technológia megtartása mellett garantália a nagyobb termést — eddigi eredményeit, a tagság feltételeit. Ennek nyomán a kiállítás harmadik napján a megkötött megállapodások eredményeként tovább növekedett a rendszerhez tartozó üzemek száma; termelési területe búzából 30 ezer, kukoricából 20 ezer, napraforgóból és szójából pedig 5—5 ezer hektárral gyarapodott. * A hivatalos vásárnvitás előtt tartott sajtótájékoztatót az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, hazánk legnagyobb élelmiszeripari gépgyára. Boros János igazgató beszámolt arról, hogy a vállalat fennállásának tíz éve alatt megháromszorozta termelését. évi 1,2 milliárd forintos árbevételnek fele exportgyártmányokból származik. Az igazgató bemutatta vásári újdonságaikat, köztük a folyamatos, kovásznélküli tésztakészítő gépsort, a nyugatnémet Reímelt céggel (kooperációban gyártott lég- áramos lisztsiló és előkészítő berendezést, amely a zsákolás nehéz fizikai munkáját és a zsákos tárolást szünteti meg a malmokban. Sokszor elhangzott mór, hogy a munkás tulajdonképpen az üzem, a gyár tulajdonosa. így is van ez rendjén, bár a tulajdonosi érzés és szemlélet ma még nem általános. Vannak törzsgárdata- SoK, akik nagyobb anyagi megbecsülésért, a szakértelmük jobb elismeréséért már sokszor cserélhettek volna munkahelyet, mégsem mentek. Több köti őket a gyárhoz, az üzemhez, ahol a szakmát tanulták, vagy éppen apáik dolgoztak. Legutóbb az egyik így vélekedett: Havonta 800 forinttal többet kaptam volna, mint művezető, az egyik új vállalatnál. Itt csoportvezető vagyok, de nekem ez a 800 forint nem érné meg, hogy a régi, megszokott munkahely- lyél megszakítsam a kapcsolatot, és azokkal a munkatársakkal, akikkel 'együtt dolgozom — mondta az idős munkás, aki munkahelyén köz- tiszteletben áll. A törzsgárda nagy kincs. Olyan erő, amelyre mindenkor lehet számítani. Bármi történhet az üzemben, a törzsgárdatagok mindenkor helyen maradnak, nem az órát nézik, hanem az elvégzendő munkát. Ugyan, hány olyan sima túlórát töltöttek már el, amiért nem járt pótlék, nem tartották számon a bérelszámolóban, mégis megtörtént. Sok-sok nevet A napi munka kérdésévé vált az üzemi demokrácia fejlesztése, „nagykorúsítása”. Foglalkozott vele a Szakszervezetek Országos Tanácsának plénuma is. A cél; a dolgozók fokozott bevonása az üzemi kérdések eldöntésébe és a vállalati tevékenység alapvető folyamatainak társadalmi ellenőrzés alá helyezése. Más szóval ezt úgy is mondhatnánk: a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba, de nem fakultatív módon, nem a vezetők tetszésére bízva, hanem az üzemi élet alapvető folyamatainak társadalmi ellenőrzésével. A feladat nagyságrendjéből következik a második teendő: ennek szervezeti keretet adni. Ma már közhely, hogy az emberek tekintélyes tömegei jobban tájékozottak az ország-világ dolgaiban, mint közvetlen környezetünk ügyeiben. A tájékzottság, az alapos, átfogó ismeret egyik legfontosabb feltétele az üzemi demokrácia „működésének”. Nem lehet az üzemi élet alapvető folyamatait társadalmi ellenőrzés alá helyezni alapos és pontos tájékoztatás nélkül. Nem lehet valamely vezető jó szándé- -kára, tehát szubjektív, véletlehetne említeni ennek bizonyítására, hiszen a törzsgárdára mindenütt és mindenkor számítani lehet. Ők azok, akik előtt elmarasztalóan nem lehet beszélni az üzemről. Ha valami rosszat hallanak — bár gyakorlatilag semmi közük a dologhoz —, a kijavítást magukra vállalják. Törzsgárdatagság és vállalati hírnév nagyon összefügg egymással. Sokszor ma mégis az tapasztalható, hogy a 25— 30—40 éve egy helyen dolgozó idős törzsgárdatagok sem szólnak, ha közvetlen munkatársaiknál látnak \ hibát. Ugyan, hol lennénk ma már, ha a tulajdonosi szemlélet valamennyi munkahelyen és valamennyiünknél érvényesülne?! Sajnos, ma még ez nem általános. A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban elég sok panasz van. A munkafegyelem sem kielégítő m: ' ;- nütt. Az egyes munkásoknál tapasztalt, nem mindennapi hibákat is elnézik, eltakarják, ahelyett, hogy mint tulajdonosok szóvá tennék. Tulajdonosként beosztottnak lenni látszólag kettős dolog. Végső soron nemcsak a napi, heti, havi kereset múlik a munkahelyen, hanem ennél sokkal több. Hiába dolgozom jól, ha a munkatársam lazsál, nem teszi meg azt, amit tennie kell. Hibát követek el, ha ezt nem teszem szóvá. Éppen úgy hibát követek el akkor is, leni tényezőre bízni, hogy kiket mikor és miről tájékoztatnak, és kinek mikor van ideje (esetleg kedve) meghallgatni a dolgozók véleményét. Hatékonyabbá kell tenni például az igazgatók (műszaki, gazdasági igazgatók) eszmecseréjét, találkozóját a dolgozókkal; meg kell szüntetni a formalitást, a „végigsétálok az üzemen”, a „hozzám állandóan be lehet jutni” reklámfogásokat. Sok helyütt a munkahelyi vezetők (üzemvezetők, művezetők) tájékozottsága hézagos, pedig a dolgozók bevonása a vezetésbe az ő közvetlen feladatuk lenne. A szakszervezeti keretek lényegében adottak. A pártbizottságok, a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek és fórumaik képesek az üzemi demokráciával összefüggő feladatokat is betölteni. A pártellenőrzés jogköre és követelményei, a szakszervezet és a KISZ jelenlegi hatásköre már ma is sok lehetőséget adnak az üzemi demokrácia fejlesztésére. Az eddigi tapasztalatok elemzése, a következtetések új elhatározásokat érlelnek. Amíg a döntés létrejön, amikor elnézem, hogy a társadalmi tulajdont herdálják — mondta az egyik munkás.' — Sajnos, erre is nagyon sok példa van. , Látják, hogy hol a hiba, de nem teszik szóvá. Az üzemeknél nem lenne szükség úgynevezett vagyonőrökre, rendé- szekre, ha mindenki tulajdonosként, sajátjának érezné az ott lévő értékeket. Ma, sajnos, még gyakori példa, hogy emberek szeme láttára követnek el hibákat, tűnnek el értékek, pusztulnak gépek, berendezések. Mind olyan dolgokról van szó, ami közös tulajdon. Arra hivatott, hogy valamennyiünk hasznát szolgálja. A tulajdonos szemével kell látnunk mindent. Ügy értékelni az elvégzett munkát és a visszásságokat is. Figyelmeztetni a hibát elkövetőket, megakadályozni a társadalmi tulajdon herdálását, az értékek pusztulását, és szóvá tenni a munkahelyen, egymás között is minden hibát. Sokszor még a bűnös mulasztásokat is szó nélkül hagyják. Vajon miért? Aki a közvagyont károsítja, az engem is károsít, mert egy kis részem mégis csak van minden értékben. Ha majd egyszer a tulajdonosi szemlélet erősebb lesz, akkor nem lesz ennyi hiba, ennyi felelősségre vonásra szükség — nagyon sok gondot, bajt megelőzhetünk. B. J. feladatok megoldására. Ezek közül az egyik legfontosabbnak éppen a helyi tájékoztatás, áss információ tartalmának meghatározását tartom. Ezt aszerint kell meghatározni, hogy hol akarunk beleszólási lehetőséget teremteni: a műhelyben, az üzemben, vagy a több telephellyel rendelkező vállalatnáL Az információnak ugyanis más tartalmat kéll kapnia aszerint, hogy üzemi vagy vállalati témakörben kívánunk lehetőséget teremteni a beleszólásra. A helyi tájékoztatás eszközei, formái sokfélék. A leghatásosabb eszköz az üzemi lap. de a szóbeli formák szerepe is jelentős. A pártnapok, a termelési tanácskozások, az ifjúsági parlamentek, a politikai vitakörök, a szocialista brigádok értekezletei megannyi szóbeli fórum, A vállalat, az üzem kérdéseiről, feladatairól, tennivalóiról való tájékozottság egyébként segíti a munka termelékenységének növelését, jobb közérzetet teremt a munkahelyen, az üzemben. A helyi tájékoztatás gazdagítása tehát gazdasági és politikai eredménnyel jár. A tájékoztatás 'szerepe az üzemi demokráciában lehetséges a felkészülés az új Nyugdíjasélet N agy orosziban SOK NYUGDÍJAS él Nagyorosziban. A 2160 lakosú községben az iparból, az építőiparból, a közlekedésiből és a mezőgazdaságból nyugdíjba • mentek száma eléri a félezret. Mozgalmas, munkában eltelt ,élet áll mögöttük. Egy olyan ember, aki több évtizeden át rendszeresen dolgozott, akkor sem tud pihenni, amikor már nem csörög hajnalban az óra. Vajon mivel telnek a nyugdíjasok hétköznapjai és vasárnapjai Nagyorosziban? Nem tétlenkednek manapság sem, tehát nem is unatkoznak! A betegeket leszámítva, nagyítóval sem lehetne olyan nyugdíjast találni, aki jövedelme kiegészítéseként manapság sem serénykedne valahol. A nyugalmazott — országszerte ismert — kőművesek, ácsok, asztalosok al- -kalmi munkát vállalnak. Jelentős az építési kedv, egy kis csinosítás ráfér a régi házakra. Egyéb elfő gaits ág is akiad. A falu körül közel kétszáz katasztrális hold gyümölcsös, szőlő és zártként található. A házikert és virágosként mellett ezekben is akad csaknem minden évszakban tennivaló. A nyugdíjasok nem tudnak munka nélkül maradni — mert az emlber amíg él, mindig többre, jobbra vágyik. Amikor Magyar Sándor 74 éves nyugdíjast felkerestük Nagyoroszi „Rózsadombján”, éppen szunyókált. Nem is csodálható, hiszen éjjeliőr a termelőszövetkezetiben. Nappal alszik, éjjel árgus szemmel óvja a közös gazdaság betakarított gabonáját. Életéről mondotta elmerengve: — Zsellércsaládból származom, nyolcán voltunk testvérek. Amikor iskolába mentem a testvéreimmel, a tarisznyából kivettük a kenyeret, és a nap felé tartottuk. Ha nem lehetett átlátni rajta, akkor az a testvér kapta a legvastagabbat. Arra pedig irigykedtünk. * Mint éseléd 1914-ben vállalt először munkát és 1963-ban mint szövetkezeti tag ment nyugdíjba. Akkor 62 éves volt és nyolcszáz forint nyugdíjat kapott. Hosszú életében volt cseléd, erdőgazdasági kocsis, kőbányász, útépítő munkás, mintagazda és szövetkezeti tag. A pártba 1945-ben lépett be, és a későbbi években jelentős közfunkcióikat vállalt. Párttitkár és termelőszövetkezeti elnök is volt. Nem napi nyolc órát dolgoi- zott. Élete az ólához hasonlít, melyet felhúztak, és soha nem jár le. — A nyugdíjasok kenyerét több mint tíz éve eszem. Ha valaki panaszkodik, csak azt mondom: emlékszel arra, hogy valamikor az adósság együtt ebédelt velünk az asztalnál? És azt sem súgom az unokámnak, hogy ne keljen még fel, niert alszik a kenyérke. A változás így jelentkezik mindennapi életünkben. A NYUGALOM ÓRÁI tehát ma sem az unalom órái számára. Amióta nyugdíjas, mindig tevékenykedett, valamit a szövetkezetben. Emelkedett a nyugdíja, ma már 1080 forintot kap. Ha minden éjjel dolgozik, akkor a közösből is jut a házi kasszába, havi 1700 forint. Miként alakul életrendje? — Este hattól reggel hatig vagyok szolgálatban. Reggel lefekszem és délután két óra körül kelek fel. Átolvasom az újságokat, meghallgatom a rádiót. Van televízióm is. Szolgálatban sem unatkozom. Velem van a kisrádió, híreket és zenét hallgatok. így könnyebben elmúlik az éjszaka. Hogyan étünk? Igazán nincs okom panaszra, csak néha az asztmám rakoncátlankodik. Apámat hat évvel már így is túléltem. Nyugdíjasíkl'ubot akarnak szervezni Nagyorosziban. Az ötlet tetszik Magyar Sándor bányánknak is, bár megjegyzi, hogy a falusi nyugdíjas más, mint a városi. Mindig talál elfoglaltságot a házban, vagy a ház körül. MIKÉNT ÉLNEK a nyugdíjasok a faluban? Ki tehetősebben, ki szerényebben. Van, ki sokat betegeskedik, mások fölött szinte nyomtalanul múltak el az évtizedek. Ember és munka összeforrott egymással — ezen nem változtatott a nyugállományba vonulás sem. Rozgonyi István Ganz-M \ V AC-os szakemberek Kazinczi Pál vasszerkezeti lakatos és Gubán Béla csoport* vezető gyakorta beszélik meg közös munkájuk teendőit. A megyei ipartelepítési politika eredményeként jött létre Mátranovákon a Ganz-M AVAG gyáregysége. Új üzemcsarnokában hídszerkezeteket, de a prágai metró építéséhez szükséges berendezéseket is készítenek. Általában külföldre kerülnek termékeik, jó hírnevükre így hát érdemes vigyázni. A gyár dolgozói jó szakemberek, értik mesterségüket. Közülük kívánunk most néhányat bemutatni. Munkájukat nagyban segítik a gépek, de szorgalmuk, tehetségük nélkül mit sem érne a technika. Kulcsár József képriportja Tar Mihály a hegesztőket kép. viseli. Eczet János és Püski Sándor hegesztő szakmunkások már automatikusan dolgozó lángvágóval darabolják a hatalmas lemezeket. A daru mindig könnyen segít, terhét biztosan szállítja tova [~ NÓGRÁD - 1974. szeptember 17., kedd 3
