Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

Önmagában kevés Férfias munka mit A tanműhely fiatalokat vár Nagybátonyban, az egykori bányai erőmű bölcsője volt rgy új, modern gyárnak. Gya­korlatilag itt kezdte meg a termelést néhány évvel ez­előtt a FŰTGBER nagybátonyi részlege. Hőcserélők és sok­féle ventillátor készült. Csak­hamar zsúfolttá vált a mun­katerület, mert egyre több lett a munkás. Felépült az új, modern tágas gyár. Sokan a régit teleslegesnek vélték, de nem lett az. Engem is azért invitáltak, hogy saját sze­memmel győződjek meg, mennyire fontos szerepet szánt a vállalatvezetőség en­nek a régi gyárrészlegnek. — Ma már az utánpótlás, a szakmunkásnevelés bölcső­je ez az épület — fogadott Gáspár Tibor tanműhelyveze­tő. Nem kis büszkeséggel új­ságolja, hogy januárban kap­ták meg az épületet és azóta folyamatos a felkészülés a nagyobb feladatokra. — Elő­ször talán nézzünk körül a területen — javasolja, majd hozzáteszi: — Tanulóink a nyári sza­bóságot töltik, de nemsokára visszajönnek.' Itt addig is fo­lyik a munka. — Ez például az oktatóte­rem lesz. Egy osztály elfér itt elméleti oktatásra. Nagyrészt megvannak a szemléltető eszközeink, de még többet ké­szítünk, hogy minél jobban megkönnyítsük a tanulók szá­mára a szakma elsajátítását. — Ez a forgácsolóműhely. Több típusú eszterga- és for­gácsológép van. A vállalat jó néhány millió forint értékű gépet, berendezést biztosított a tanműhely számára. A szomszédban pedig a hegesz- tóműhely. Régi és új, modern hegesztőgépeken tanulhatnak a fiatalok. Külön számozott és egymástól elszigetelt mun­kahelyek, hogy az ívfény ne zavarja a másikat. Ez a sarki fülke a segélyhely; Jól be­rendezett, megfelel a korsze­rű követelményeknek. Ez a másik emeleti rész, ahol korábban a ventillátorok ké­szültek, most a szerkézetlaka- tos tanulók műhelye lett. Sa­tuk sorakoznak a hosszú pá­don. Középen itt is csakúgy, mint a többi műhelyben, íróasztal az oktató számára. Innen az egész műhelyt be­láthatja és ha valahol szükség van a segítségre, könnyen észreveszi. Itt is van egy hegesztőfülke, ami az össze­állításhoz, szereléshez szüksé­ges. Sorra vesszük ezután a fürdőt, öltözőt, a külön étke­zőhelyiségeket. Mindezek lát­tán az egykori inasidő jut eszembe. Mi volt nekünk eh­hez képest? Semmi! De ma­radjunk csak a mánál. Vajon sikerül-e kellő tartalommal, élettel megtölteni ezeket a jól kialakított műhelyeket? A jó feltétel sokat jelent, de ön­magában még kevés. — Értem, mire gondol. Mi legalábbis ezt szeretnénk, vagyis benépesíteni a tanmű­helyt. Jelenleg 22 másodéves szakmunkástanulónk van. Az őszi beiskolázási terv szerint 80 fiatalt akarunk az első évfolyamon indítani. Elsősor­ban hegesztőket, szerkezet­lakatosokat. Vannak jelentke­zők, de mégtöbb kellene! Még várunk fiatalokat. Az új gyár­nak hosszú időn keresztül sok új szakmunkásra lesz szüksége, mert a fejlődés gyors. A fiatalok előtt nagyon sok lehetőség van. A szak­munkásképző intézet helyben van és a vizsga után minden­kit biztos munkahely vár az üzemben. Űjabban a vizsga után, amikor a fiatal szak­munkás munkaviszonyt létesít 1000 forint szociális juttatás­ban részesül. Ez amolyan pá­lyakezdő juttatás. — Tanulmányi ösztöndíjat is fizetünk az eredményeknek megfelelően. Verseny folyik a tanulók között és szakmán­ként az első három helyezettet oklevél mellett anyagi juta­lomban is részesítjük. Itt van például Zsitnyánszki Anikó és Dallos Györgyi példája. Esz­tergályos szakmunkások let­tek, a tanulmányi eredmé­nyüktől függően havonta 700 —800 forint ösztöndíjat kap­tak, és ezenkívül még több esetben külön jutalmat is — mondta a tanműhely vezetője. A FÜTÖBER nagybátonyi gyárában állandósult a mun­kásfelvétel. Egy rohamosan fejlődő üzemnél ez természe­tes dolog. Már ma több szak­munkás kellene és ezért ál­landósultak a különböző beta­nító tanfolyamok. Legutóbb 26 dolgozó tett vizsgát a 160 órás hegesztőtanfolyam elvég­zése után. Ök hegesztő beosz­tásba kerülnek és ez átlago­san 10 százalékos kereset- növekedéssel jár. Már szerve­zik az újabb tanfolyamot 30 dolgozó számára. Az ilyen tan­folyamokra szükség van, de a jövőt mégis csak az iskolai, tanműhelyi szakmunkásképzés biztosíthatja. Ennek anyagi, technikai feltételei adottak, a személyi feltételeket pedig csak a tanulni vágyó fiatalok biztosíthatják. B. J. Kétszázötven kilométer az emberek és a gépek nyomában Kongresszusi műszak a Volán 2-es számú Vállalatnál . MÉG NINCS ÖT ÓRA. Salgótarjánban, a kohászati üzemek salakhányóján dü­börögnek a rakodógépek, a teherautók. Terhűkkel meg­rakodva egymás után hagy­ják el a telephelyet. Veszelka Nándor, a Volán 2-es számú Vállalat salgótarjáni üzem- igazgatóság vezetője még az utolsó ellenőrzést is elvégzi, s megnyugodva nyugtázza: minden rendben van, indul­hat a gépezet. — A Volán Tröszt felhí­vására a párt XI. kongresz- szusa, hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója tiszteleté­re kezdeményeztük a mai vasárnapi kongresszusi mű­szakot. A vállalat már javá­ban benne van az őszi csúcs- forgalomban, s ma olyan fuvarigényeket elégítünk ki, ami* máskor nehezebben tudnánk elvégezni. Ezen a napon egy-egy kocsi két­százötven kilométert tesz meg. Csaknem száz eszközt, tehergépkocsit, rakodógépet, darut mozgatunk a mai na­pon — tájékoztat a beszélge­tés során Veszelka Nándor. A hatalmas hattonnás, pótkocsival is ellátott teher­autók egymás után „húznak” el. Elered az eső is. Veszelka Nándor egyre idegesebb lesz. — Az igaz, hogy így nem kell a salakot locsolni, ez so­kat jelent. De ha tartós lesz az eső, akkor az egész akciót felboríthatja... Közben megérkezik Szoó Béla, a vállalat igazgatója. Rövid jelentéstétel, s mi is a teherautók nyomába szegő­dünk. .. Mire Szécsény kö­zelébe érünk, mögöttünk meg­rakott, velünk szembe üres tehergépkocsik haladnak. Mintha az egész környék megmozdult volna. Minden kilométerre egy, vagy két te­herkocsi is , jut. Nyolc óra, mire az első célhoz, a Balassagyarmati Ká­belgyári építkezéshez érünk. A salakot ugyanis ide szál­lítják a gépkocsik. — Eddig negyven kocsi­szállítmány érkezett — mond­ja Sziráki Sándor kotrógép­kezelő. Ugyanis a lerakodást, ami talán három percig sem tart, kotrógépekkel segítik. Összesen 58 teherkocsinak •kell ideérkezni. .. Kegyetlenül ^ esik az eső. Utastársaim megjegyzik: le­het, át kell csoportosítani az akciót. A szécsényi telepről Veszelka Nándor telefonon intézkedik Salgótarjánba: egy rakodógépet a további intéz­kedésig tartsanak vissza. A gépkocsivezetők mit sem törődnek az esővel, a sárral. A feladat: Pöstyénpusztán sóderral megrakodni, s irány a Mátra, a víztároló építése. Az YD 39—57-es forgalmi rendszámú tehergépkocsi pótkocsijával együtt leragad a sárban. De gyorsan jön a segítség. D4K-s traktor eme­li ki a sárból a kocsit. A motorok is felbúgnak, na­gyobb gázzal hajtanak a la­tyakban, a tapadó sárban, a gépkocsivezetők. Mindenkit egy fűt: végrehajtani az ön­ként vállalt feladatot, telje­síteni a kongresszus tisztele­tére tett vállalást. A sóder- bányából egymás után gör­dülnek ki a megrakott teher­autók. — Még egy óra kell, s akkorra minden kocsink tel­jesíti ezt a feladatot is — mondja Veszelka Nándor. MI IS A MÁTRA felé vesz- szük az utunkat. Nem egy teherautó megelőz bennün­ket. A Mátrában, a víztároló alatt a lejtőn, sorban állnak a megrakott kocsik. Alul csaknem tengelyig ér a sár. Az YD 81—66-os Skoda pót­kocsis teherautót tartja fogva a sár. Vezetője, Boné Ferenc brigádvezető, már mezítláb járja körül a gépkocsit, hi­szen a cipőjét elnyelte a sár. Két segítőtársa, Kéri Gyula es Kéri Barna többszörös ki­váló dolgozók, rakodómunká­sok is mélyen a sárba süly- lyedve segédkeznek. Az ered­mény: az ember győz a ter­mészet felett. Elhárul az aka­dály, egymás után szabadul­nak terhűktől a teherkocsik, Üjabb feladat következik. Az üres kocsik útiránya Recsk, a kőbánya. Mi is kö­vetjük őket. Gyuris István YD 52—27-es forgalmi rend­számú tehergépkocsijával áll a rakodógép előtt. — Én reggel fél ötkor kezd­tem. Salakkal már szombaton este megrakodtam... Ügy gondolom, hogy nálunk már igazán itt az őszi Csúcsforga­lom. Amit ma teszünk, az a 'kongresszusi felajánlás egy részé, feltétlenül népgazda­sági érdek. Az ember is jól jár. A mai napon biztosan megkeresem a százötven fo­rintot. Nincs idő a további be­szélgetésre. Szegedi Bertalan, Wolvó-típusú rakodógépével, két perc alatt megrakja a hat tonnás gépkocsit. Gyuris he­lyére máris beáll egy másik kocsi, s így megy ez, meg­állás nélkül. Szegedi büszke is a munkára. — Már reggel háromne» gyed kilenckor itt volt aa első kocsi. Azóta folyamatos a rakodás. Megy itt kérem minden, mint a karikacsapás. Egyébként óránként százhús® • tonna követ tudok ezzel a geppel felrakni... Recskről Vizslás a végső cél. A követ ide szállítják az útépítéshez. Vizsláson órá­ról órára több a kő, s egyre több gépkocsivezető veszi az irányt, a telephelyre; eleget tett vállalt kötelességének. Már elmúlt három óra, mi­re ml is visszaérkeztünk Sal­gótarjánba. Kétszázötven kilométert tettünk meg mi is, mint az emberek, a gépek. Még egy-két kocsi hiányzik, de Veszelka Nándor már elvégezte a számítást. — Egy kocsi fordulója 250 kilométer volt. A salak, a só­der, kő, homok és a panell, gmit az építőiparnak szállí­tottunk, ezen a napon meg­haladja a 200 tonna mennyi­séget. Az elvégzett munka után több mint negyedmillió forint a teljes bevételünk. Az elvégzett munka értékét csak növeli, hogy az emberek szin­te rendkívüli körülmények között, az esővel, sárral meg­birkózva végezték munkáju­kat. A mozgalom elérte cél­ját, hétfőn reggel három fuvaroztató is meggyőződhe­tett a volánosok helytállásá­ról. — EGY RENDKÍVÜL át­gondolt, jól szervezett munka­akciót bonyolított le a sal­gótarjáni üzefnigazgatósá- gunik — veszi át a szót a munka befejezésekor Szoo Béla, a vállalat igazgatója. — A salgótarjániak és a sze- csenyiek példát mutattak a szervezésben, a helytállásban, a fegyelemben. Látva, ho­gyan küzdik le a nehézsége­ket, az eső okozta akadályo­kat, azt tudom mondani, hogy igazán férfias munka volt. Az egymás segítése pedig a jó kollektív szellemet bizonyít­ja. .. Mi már az őszi csúcsfor­galom lebonyolításán dolgo­zunk. Ez része a XI. kong­resszus és a hazánk felszaba­dulása 30. évfordulója mél­tó megünneplése tiszteletére kezdeményezett munikaver- senynek. A vállalat pedig csak akkor tud eleget tenni kötelezettségének, ha a többi üzemigazgatóság — mind most a salgótarjáni — ha­sonló önkent vállalt inunk a- akciókat kezdeményez. Még egyszer hangsúlyozom: fér­fias munka volt... Somogyvári László M inden, ami a társada­lom életében törté­nik, valamilyen érde­ket szolgál. Amíg szükségletei minden élőlénynek vannak, addig érdekei csak a tudato­san cselekvő, társadalomban élő embernek, mert a szükség­letei tudatos felismerésére csalt az ember képes. Más sza­vakkal: az ember szükségletei kielégítését előre megterve­zett módon cselekvéseinek cél­jává teszi, és ennek megfele­lően érdekként érvényesíti. A marxista világnézet ezért vallja, hogy a társadalmi tör­ténelmi folyamatokban minőig meghatározott érdekeit feje­ződnek ki. A marxista világ­nézetű ember tehát egy-egy társadalmi jelenség megítélé­sénél mindenekelőtt azt kér­dezi, keresi, kutatja, hogy mi­lyen érdekek érvényesülnek, vagy törekszenek érvényesül­ni. Az emberek különböző cso­portjának érdekei adott társa­dalmi közösségen belül részint hasonlóak, részint különböz­nek egymástól. Ez alól jelenle­gi társadalmi-történeti viszo­nyaink sem jelentenek kivé­telt. Téved az, aki a szocializ­mustól az érdekkülönbségek megszüntetését várja, vagy a mi körülményeink között je­lentkező érdekeltéréseket, konfliktusokat csupán szub­jektív hibákra vezeti vissza. A szocialista társadalom törté-” nelmi előnye nem az, hogy megszünteti az egyes emberek, vagy az emberek egyes cso­portjai közötti érdekkülönbsé­geket. hanem hogy ezeket képes nagyobb konfliktusok Az és nélkül rangsorolni és egyeztet­ni. A kapitalizmus érdekellen­téteit a kibékíthetetlenség jel­lemzi. Az uralkodó osztályok arra törekszenek, hogy saját csoportérdekeiket általános ér­dekként fogadtassák el. A kü­lönböző társadalmi osztályok érdekei azonban egymással el­lentétesek, ezért kemény osz- tályhaic közepette, és így is csak ideig-óráig, a mindenko­ri erőviszonyoknak megfelelő­en jöhet létre közöttük komp­romisszum. A szocialista társadalom lét­rejötte történelmi jelentőségű változás kiindulópontja az érdekviszonyok egyeztetésében is. A szocialista társadalom megszünteti a kibékíthetetlen érdekellentéteket és a történe­lemben első ízben lehetővé válik az érdekek tényleges, re­ális, a fejlődés tényein alapu­ló számba vétele, rangsorolá­sa és egyeztetése. A kapitalizmusban az ural­kodó osztály úgy érvényesíti érdekeit, hogy az elnyomott osztály érdekeit minduntalan megsérti, háttérbe szorítja. A szocialista társadalom uralko­dó osztálya, a munkásosztály viszont úgy érvényesíti érde­keit, hogy egyezteti, összehan­golja azokat a vele szövetsé­ges parasztság és más társadal­mi rétegek érdekeivel. Az egyes ember a különféle érdekek színes szövedékében érdekegyeztetés a szocialista demokrácia él. Hiszen a társadalomban együtt létezik az ember pilla­natnyi, közvetlen napi és táv­lati érdeke, továbbá az egyé­ni, a csoport- és az össztársa­dalmi érdek. Az érdekek kü­lönböző szintjei nem elszige­teltek egymástól, s nem létez­hetnek önmagukban. A szem­léletben és a gyakorlatban ugyanakkor találkozunk az ér­dekviszonyok megítélésének kétféle torzításával. Az egyik csak a csoportérdeket látja. Ebben a szemléletben a cso­portérdek a minden, az össz­társadalmi érdek pedig a csoportérdekekből áll össze automatikusan. A fordított előjelű torzításban viszont az össztársadalmi érdek valami­féle mindentől független, min­denek felett álló dologként je­lenik meg", amely a csoportér­dek érvényesítéséről való szüntelen lemondást követeli meg. Ez a két ellentétes előjelű, de egyaránt egyoldalú szemlé­let megegyezik abban, hogy figyelmen kívül hagyja vagy eltorzítja a különböző érdek­szintek kapcsolatát, viszonyát, s ezért a gyakorlat számára alkalmatlan eligazítást ad az érdekek felismeréséhez, rang­sorolásához, egyeztetéséhez. Ezeket a hamis alternatívákat csak akkor tudjuk meghalad­ni, ha abból indulunk k;, hogy a különféle szintű érdekek reálisan léteznek, s kapcsola­taik, együttlétezéseik nem konfliktusmentes; az egyéni, a csoport- és társadalmi érde­keknek nem csak találkozási pontjaik vannak, hanem gyak­ran keresztezik is egymást, el­lentmondanak egymásnak. Ezért az érdekek ütköztetése, rangsorolása, egyeztetése a társadalom politikai irányítá­sának szférájában történik; a súlyosabb konfliktusok elke­rülésének, az érintettek szá­mára elfogadható érdekegyez­tetésnek meghatározott politi­kai feltételei, követelményei vannak. Ilyen követelmény, hogy az érdekegyeztetés nem lehet elv­telen kompromisszum. A kü­lönböző csoportérdekek nem halmazt alkotnak, hanem meg­határozott értékrendben he­lyezkednek el. Ebben az ér­tékrendben a munkásosztály érdekei az alapvetőek. Ezek az érdekek szocialista fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában csak a munkás-paraszt szövet­ség erősödésén, a szocializ­must építő osztályok és réte­gek nemzeti összefogásán ke­resztül érvényesülhetnek. Ha ettől a szemléleti kiinduló­ponttól eltérünk, ha a külön­böző csoportérdekek helyét, kapcsolatát nem ezen az ala­pon jelöljük ki, akkor az egyeztetésből elvtelen egyez­kedés válik. A szocialista követelmények­nek megfelelő érdekegyezte­téshez nélkülözhetetlen a szo­cialista demokrácia érvényesí­tése a közéletben és a munka­helyeken egyaránt. Az össztár­sadalmi érdek ugyanis nem a csoportérdekektől függetlenül, hanem alapvetően azok érvé­nyesülésének folyamatában valósul meg. Ezért nem valósulhat meg az össztársadalmi érdek sem, ha a különböző osztályok és ré­tegek érdekei nem, vagy csak formálisan juthatnak kifeje­zésre. Ezek tényleges érvénye­sülése, rangsorolása és egyez­tetése csak a szocialista de­mokrácia adta keretek között mehet végbe. Amilven fejlett a szocialista demokrácia, olyan mértékben teremthető vi­szonylagos összhangos a külön­böző szintű érdekek között. Az érdekek tényleges ütköz­tetése és egyeztetése demokra­tikus vezetési módszereket igényel. Ilyen vezetési mód­szerek csak ott érvényesülhet­nék, ahol a megfelelő szemé­lyiségű vezetők mind szakmai­lag, mind politikailag felké­szültek feladatukra. Az ilyen típusú vezető nem egyszerűen megtűri a problémák demok­ratikus megvitatását, hanem igényli is. Meghallgatja az el­lenvéleményeket, segíti kife­jezésre juttatni az eltérő érde­keket és nem esik kétségbe, ha nem mindenben fogadják el személyes elgondolásait. A demokratikus vezetési módszerek ugyanakkor nem jelentenek kibúvót a felelős­ség vállalása alól. Éppen el­lenkezőleg: felelősségteljes közéleti magatartást, cselek­vést követelnek meg a veze­tőktől és a véleményt nyilvá­nító beosztottaktól egyaránt. A felelősségteljes közélett magatartás alkotó vitákat, a döntések alapos, demokratikus előkészítését, a különböző ér­dekeket figyelembe vevő dön­tést, fegyelmezett végrehaj­tást és következetes ellenőr­zést jelent. A viták terméket­lensége csak akkor kerülhető el, ha a véleménynyilvánítás az érdekkifejezés joga nincs elszakítva a fegyelmezett cse­lekvés kötelezettségétől. A szo­cialista társadalmi érdekek ér­vényesülését korlátozza, ha a vitában való részvétel csupán egyesek kiváltsága, másoknak pedig' kizárólag a végrehajtás marad. Ez a fajta „munka- megosztás” idegen a szocialis­ta társadalmi gyakorlattól. A párt irányítása az ér­dekek rangsorolása, egyeztetése terén is elvi jellegű. A X. pártkong- ressz;us, a Központi Bizottság határozatai olyan politikai irányvonalat és cselekvési programot tartalmaznak, ame­lyek alapját képezik az érdek­egyeztetés során jelentkező vi­ták, problémák eldöntésének. Dr. Jenei György NÓGRÁD - 1974. augusztus 13., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents