Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Dolgozni és élni IIIIIBIlilllllllllllllU '■■»aBBBaBBBBBBaBBBiiaaaaaBiaNaaaaaaaaaBaBaBaBaaaaBaiBaeMaBaaaasBNi. * laaaBBBBBaaaaBaaaaaBasBBBBBi Csaknem 51 ezer munkás, és termelésirányító. Ennyien dől- goinak Nógrád megye több mint kétsiáz gazdasági egységében. A munkások közül jó 33 ezer, a 10 legnagyobb ütemben termel. Nagy részük - 43 ezernél is többen - az ipari centrumokban, Salgótarjánban, Nagybátonyban és Kistoronyén, valamint az utóbbi években erőteljesen iparosodó járási székhelyeken, Balassagyarmaton, Rétságon, Roinhányban, Szécsényben és a székhelyeket körülölelő településeken él. Hogy hogyan él? Illés Rudolf 29 esztendős, lakatos. A pásztói MKEOUEP Vállalatnál dolgozik, öt évvel azelőtt* még ötvösmunkás volt Pesten. Pásztón szakmunkás- vizsgát tett, és ezután ötven fillér órabéremelést kapott. Tavalyi keresete 2800 forint volt havonta, és ez most 2400- ra csökkent. Kiváló dolgozó. Felesége a szomszédos községben, Hasznoson óvónő, és közben a képzőt végzi. Ezerszáz forintot keres. Két fiúk van, az egyik hat-, a másik hároméves. Pásztón laknak. Két évvel azelőtt vettek egy rág! házat. A lakás szoba- konyhás, szeretnének még ..hozzá ragasztani” egy másik szobát. A bővítéshez OTF- kölcsönt kérnek, de még nincs együtt az a húsz százalék, amit nekik kell gyűjteni. — Nehéz így élni... — indul a beszélgetés. — A konyhát úgyahogy felszereltük. A szobában a bútorok egy ré- s zét magam barkácsoltam. Televíziónk van, de a rádiót szétszedték a gyerekek és egyelőre nem telik másikra. Még mosógépünk, porszívónk sincs ... Pedig nz ember addig szeretne kedvére élni, amíg fiatal. — A mellékmunka segítene? Csikós FeVenc hatvanéves, és 44 éve dolgozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Kezdetben dróthúzó volt, de 1952-től csoportvezető, húsz- huszonkét ember munkáját szervezi, irányítja. ' Havonta 3400- forintot keres. Szakszervezeti bizalmi, és 1947 óta párttag. Két fia van, mindkettő családos. Felesége nyugdíjas. Nem egészen 800 forintot kap. Zagyvarónán lakik kertes házban, amely 25 éve épült. A lakásban két szoba van, vízvezeték, fürdőszoba. Nyugdíj előtt áll, de addig még szeretné tataroztatni a házát. r— Jobban él, mint 1945 előtt? — Igen. A Horthy-korszakban nehéz sorsa volt a munkásembernek. Megesett az is, hogy munka nélkül maradtam .... Most mindenünk megvan. Baromfit nevelünk, disznót vágunk minden esztendőben. Segítjük a gyerekeket is. Lakást építettek mind a ketten. Fiatalok, boldoguljanak ... A beszélgetés ezután a mostani munkája felé fordul. — Fizikainak érzi magát azután is, hogy kiemelték? — Dolgozom ... Előkészítem a szerszámokat, gondoskodom az anyagról, hogy ne álljon a munka, ne legyen fölösleges időkiesés. A tapasztalat, meg a találékonyság segít. Gyakran megtörténik hogy oda állok a gép mellé, tanítom a fiatalokat. Ma sem könnyű a dróthúzás. A gépek Jurácsik József né 30 év körüli fiatalasszony. Bedolgozó volt egy háziipari szövetkezetnél. Két éve azonban állandó helye van a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepén. Varrónő. Havi keresete 1600—1700 forint. Férje a vasútnál dolgozik, és 3550 forint a fizetése. Kislányuk 8, a fiúcska 6 éves. Balassagyarmaton laknak a Lenin lakótelepen OTP-la- kásban, most azt törlesztik. Később, ha letelik a lakásrészlet, hétvégi telket szeretnének a város szélén, a Nyír- jesben. — Hány műszakban dolgozik? — Állandó délelőttös vagyok. A két, vagy a három műszakot nem Vállalhatnám a gyerekek miatt. így reggel és — Lehetséges, de egyszerűen nincs ró időm ... A birkózók edzője vagyok a pásztói sportkörnél. Valamikor versenyszerűen birkóztam... Kapok érte 1150 forintot. De, tudja, mi az ára ennek? Minden délutánom foglalt, elmegy a szabad szombatom és a vasárnapom is, ha versenyre megyünk. Esténként holt- fáradtan érek haza. A televízió fóraszt, a könyv fölött elalszom ... Én itt az üzemben szeretnék többet keresni! — És miért nem keres? — Nem rajtam múlik. A német kombájnokba gyártunk alkatrészeket, pontosabban felhordó szerkezeteket. Most tartunk az előkészületeknél, a nullszérián dolgozunk. Precíz, pontos munkát kérnek tőlünk, de az anyagellátás akadozik, így a teljesítményünk alacsony. Megkérdezem: —- Ha magán múlna, jobban szervezné a szállítást? . — Igen —■_ válaszol habozás nélkül. — A munkához szükséges anyagot kezdettől oda szállítanám és ott raktároznám, ahol dolgoznak vele. Nem utaztatnám fölöslegesen a kapun belül... korszerűbbek lettek, gyorsabban forognak, az emberek még nehezen veszik át a ritmust ... A tanulóbér kevés, soknak nincs kitartása, elmegy. Ezért aztán szinte állandó nálunk a létszámhiány, de kevesebb' emberrel is hozni kell a tervet. Persze, nagy á hajrá! Két ember három gépen dolgozik .., A fizetésem nem lett több, de a felelősségem nagyobb. Jurácsik Józsefné: Esténként tanulnom kell, technikumba jelentkeztem Csikós Ferenc: Megesett az is, hogy munka nélkül maradtam... este elláthatom őket A férjem csak keveset segít otthon a munkabeosztása miatt Néha megfőz. A vacsorakészítés, a lakás, a gyerekek sok időmet elveszik. Mégis azt érzem, hogy jó volna egy kicsit többet foglalkozrli velük. Kattog a varrógép, a törékeny fiatalasszony boszorkányos ügyességgel kerekít gallérokat a divatos női blúzokra. • Esténként tanulnom kell, technikumba jelentkeztem. — A munkájához szükséges a technikusi oklevél? — Nem, nem követelnek itt semmiféle végzettséget a varrónőktől. Az üzemben 8 hét a betanulási idő. és ezalatt mindenki megismeri a varrógépet, megtanul varrni... Jandala Alajos 51 éves, kehelyfúvó mester. A salgótarjáni öblösüveggyárban dolgozik, átlagban 4000 forintot keres. Tagja az üzemi szakszervezeti bizottságnak. Felesége háztartásbeli, fia katonaidejét tölti. Salgótarjánban, a Pécskő utca egyik négyemeletes bérházában laknak. — Mióta van a gyárban? — Kezdjük azon, hogy nem voltam még 14 éves, amikor ide jöttem... De a fazekason izzadt a faterom, meg ínnak az apja is. A fiam is innen vonult be katonának, és ide is jön vissza, üvegcsiszolónak ... A kemencében izzik a tűz, körülötte is szinte forr a levegő. Kinn a napon 30 Celsius körül áll meg a hőmérő higanyszála. Az üvegfúvók arcán, nyakán, mellén apró, kis verítékpatakok futnak, gyorsan egymásután. — Szívesen dolgozik itt? — Amikor a háborúból hazajöttem, már a harmadik napon beálltam a gyárba. Azóta is itt vagyok. Nemcsak a pénz miatt. Azért is, hogy számítanak rám. Munkásellátási felelős vagyok- Vizsgáljuk a munkakörülményeket, nézzük a munkásszállást, ott vagyunk, amikor a konyhafőnök összeállítja az üzemi ebédet Aztán szeretem a sportot is, a megyei röplabdaszövetség elnökségében dolgozom, mérkőzéseket vezetek. — Ezzel volt is, nincs is szabad idő... Szabó Sándor esztergályos, az Üvegipari Művek pásztói szerszám- és készülékek gyárában, 24 éves. Fizetése három-három és fél ezer forint körül van. A Gyöngyös melletti Detk községből való, de Pásztón lakik albérletben. Gyöngyösön szabadult. Kapott volna munkát a falujában is, de itt jobbak a lehetőségek, többet lehet keresni. Elvált. — Elhatároztam, hogy továbbtanulok, leérettségizem. Salgótarjánba járok, a gépipari szakközépiskolába. Korábban elkezdtem, de abbahagytam a tanulást, akkor váltam. Természetesen továbbra is fizikai állományban szeretnék maradni... Sokkal jobban járok így anyagilag. — Mégis miért tanul? — Nézze, ez egy új, korszerű üzem, tele drága gépekkel. Az embert fizikailag ma már nemigen veszi igénybe a munkája. Szellemileg annál — Talán a pénze lesz több, ha tanul? — Bizonyára. De én a biztos munka miatt vállaltam ezt a négy esztendőt. Előfordul, hogy nincs elég anyag, nem dolgozunk folyamatosan. Ha leérettségizem, esetleg blokkvezető lehetek. Állandó munkabeosztással és biztos pénzzel! Most vált a délelőtti műszak, hazafelé tart. — Sok a dolgom. Most kaptuk meg a lakáskulcsot, a feleségem, meg a gyerekek üdülnek, egyedül költöztem be... Még mindig van munkám. Szeretném, ha teljesen rendben lenne a lakás, mire megérkeznek. — Sokba került? — Mit mondjak? Száz- nyolcvanezer forint nem kis pénz. Mégis Őrülök, mert a vételár fele a zsebemben maradt. Hatvanezer forint kedvezményt kaptam, 38 ezer forintot adott a gyár soron kívül. Száz forinttal Kell tör- lesztenem havonta. Ügy számoltam, 2009-re kifizetjük az egész lakást...-- Megváltozik majd az életük. Kaszala János, jó negyvenes, kőműves a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál. Dolgozott már a tanácsi építőipari vállalatnál és a pásztói TÖVÁLL-nál is. Most a Zagy- vá III üzemet építik. Havi keresete négy-négy és fél ezer forint, a családi pótlékkal együtt. Mátraszőllősről jár be naponta. Kettő és fél órát utazik, mert messzire laknak az állomástól is. Felesége háztartásbeli volt, de tavaly november óta Pásztón dolgozik. Két gyermekük van, és Mátraszőllősön tágas, kertes házuk. — Fárasztó lehet naponta utazni... — Megszoktam már. Amikor elkezdtem, nagyon kellett a pénz. Ügy kerültünk össze a feleségemmel, hogy semmink nem volt. Gyűjtögettünk, sehová sem jártunk, hogy vigyük valamire... Felépítettük a házat, be is rendeztük. Van mosógépünk, hűtőszekrényünk, televíziónk. A tv nélJandala Alajos: Munkásellátási felelős vagyok — Majdnem így igaz. Színházi bérletünk van, néha moziba megyünk a feleségemmel. Szívesen beülök a gyári kantinba is, egy-két pohár sör mellett elbeszélgetünk a barátokkal, ismerősökkel. Aztán hazaballagok, megnézem még a televíziót és készen van a napom. Olvasni nemigen tudok, fáj a szemem. Legfeljebb az újságot lapozom végig, mert érdekel a politika. inkább. Ügy vagyok vele, szeretem tudni, mit csinálok, azon is sokat gondolkodom, hogyan csinálhatnám jobban ... — Most min dolgozik? — Csiszológépet gyártunk. — Hová küldik? — Kubába, ha igaz ... — A tanulás mellett mire jut még ideje? ‘ — Sokat olvasok. A barátom ad kölcsön könyveket, magam is vásárolok. A mai magyar írókat kedvelem, Ber- kesit, Szilvásit... Pásztón különben sincs túl sok lehetőség a szórakozásra. Faluhelyen a fiatalok nem is tudják, hogyan kell élni. Nincs rá lehetőségük... Legfeljebb a presszóba ülhetek be a barátommal beszélgetni... Szeretnék' utazni, de ahhoz sok pénz kellene. Nekem meg kevés van. Most vettem egy motort. Gépkocsit is szeretnék, de ahhoz még legalább 10 évig kell gyűjtenem... Liptai Ildikó 19 éves. Betanított munkás Szécsényben, az ELZETT Zár- és Lakatgyár telepén. Fizetése 1900— 2000 forint havonta. Benczúr- falván lakik, öt kilométerre Szécsénytől. Négy éve innen utazik édesanyjával együtt. — Mire költi a pénzét? — Nem én gazdálkodom a pénzzel. Hazaadom, de tulajdonképpen mindent megkapok, amire szükségem van. Még jól is járok így, mert úgysem tudnám úgy beosztani, mint anyuék. Most bútorra gyűjtünk. Szép, modern lakást szeretnék magamnak. — Hogyan telt el a négy esztendő? — Jól, szeretek itt dolgozni. Szalagon vagyok, nyolc--- meg. uunivai ívciij'ciiuc" s ebben élünk ezután, a lakás összkomfortos. Mindenkinek megvan a helye benne. Igaz, itt nem lehet baromfit, nyulat tartani; zöldséget termelni, mint a régi helyünkön... Pedig az sokat pótolt a konyhapénzhez. Kényelmesebben, de kicsit drágábban élünk majd. De a szabad időm több lesz... — Gondolom, nem unatkozik? — Erre soha nem volt elég időm, és most sem lesz. A pártmunka, a munkásőrszolgálat eléggé leköt. A villanyszerelő brigádban tizenöten vagyunk, a szocialista címért küzdünk. Két óvodát, meg két iskolát patronálunk Ott mindig akad munkánk. leül már létezni sem tudnék. — A felesége mostanáig háztartásbeli volt... — Nem volt rá szükség, hogy gyárba járjon. — És most? — Nem tudtuk úgy beosztani a pénzt, hogy mindenre fússa... — Beszélik, hogy falun a kőművesek maszekolhatnak, jól keresnek... Mosolyog, és ezt a következtetést szűri le:, — Sokan vagyunk a faluban ... így már nem üzlet a maszekmunka. Meg aztán időm se igen volna, a rendszeres különmunkára. Ha a feleségem délutános, én lá• tom el a gyerekeket, én végzem a ház körüli dolgot is. Most telepítettem egy kis szőlőt, azzal is munka van. Rámegy a szabad szombatom is ... Az ember elveszik a tengersok munkában. Azt sem tudom megmondani, mikor voltam utoljára moziban. tízezer lakat kulcsát kell kipróbálnom egy műszak alatt. De ennél mindig többet csinálunk ... Szocialista brigádunk van, elnyertük a zöldkoszorús jelvényt. Tagja vagyok az üzemi kézilabdacsapatnak. Itt az ifjúsági házba rs eljárhatok." Szeretem a beatzenét. Olvasok iS ... néha. Most kaptam egy könyvet, szakszervezeti . jutalom. Nem... a címére'már nem emlékszem... —- Mit gondol, miért szocialista a brigádjuk? — Hát azért... mert rendesen dolgozunk... Segítjük egymást. Többen vállalták, hogy leérettségiznek. Amikor iskolában vannak, mi dolgozunk "helyettük Is ... Én nem jelentkeztem, mert így is elvégzem a munkám. — És mikor pihen? — Ügy osztjuk be az időnket, hogy az esti mese után mi következünk ... Televíziót nézek, olvasók, de szívesen kézimunkázok is. Moziba csak ritkán járunk. Akkor, ha olyan filmet játszanak, amiért érdemes bezárni á gyerekeket. Az ősztől már ez sem lesz. Czunyi Sándor 37 éves. Villanyszerelő és a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában dolgozik hat éve. Azelőtt a Kőbányai Porcelán- gyár balassagyarmati telepén volt, de otthagyta, mert kevés volt a pénz. Itt, a kábelgyárban 2900 forintot keres havonta. Ehhez jön még 1300 forint családi pótlék, mert négy gyermeke van. Tagja a pártvezetőségnek, munkásőr. Felesége a lánykoilégiumban főz, 1280 forint a fizetése. Balassagyarmaton laknak. — Nagyon siet? Liptai Ildikó: Szeretem a beatzenét. Olvasok is... Munkásokkal beszélgettem arról, hogyan dolgoznak, hogyan élnek. Ebből a szabálytalan gyűjtésből valók a részletek. Gondolom, egy kicsiny kis rést nyitnak arra, hogy a harminc esztendővel azelőtt bekövetkezett nagy változás fokozatosan átalakította a munkás életformát is. Sokat tapasztalt, idős emberek és fiatalok, akik éppen csak 'ismerkednek a szakmával, a gyárral, biztosan ítélkeztek. Nincs létbizonytalanság, érezhetően jobban élnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt. A javulást nem mindig a bérek növekvő százalékai jelzik. Az is sokat mutat, hogy a munkások tudják, hová akarnak eljutni és jól látják azt is, hogyan tehetik legrövidebbé ezt az utat. Látásukat a gondok sem homályosítják el. Mert azok is vannak még bőven. Csak Salgótarjánban és Balassagyarmaton kétezer lakásigénylő várja, hogy emberibb körülmények közé kerüljenek. Engedett az éles jövedelemkülönbségek fullasztó szorítása is, de a nagycsaládosok élete igen nehéz. Sok ezer munkás a családjától távöl dolgozik, utazik naponta kettő és fél — négy órát, mert a munkásbuszok elmennek műszakváltás előtt, vagy jóval utána indulnak. Aztán a feltételeket sem sikerült még megteremteni •mindenütt a szabad idő ésszerű, kulturált eltöltéséhez. Történelmi elmaradottságot nem lehet legyűrni máról holnapra. De a munkásemberek örömeit, gondjait figyelve összejön megint annyi tapasztalat, amellyel ismét köny- nyebbé és gyorsabbá is tehető a haladás az úton. Yincze Istvánná I
