Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
Nem lehet koiijunRtúra kérdése a kéke ügye Bokor Pál és Horváth Béla, az MTI moszkvai tudósítói jelentik: A Moszkvai Televízió pénteken délután mutatta be nézőinek Gerald Rudolph For- cot, az Egyesült Államok új elnökét, aki a 'emondott Richard Nixon helyébe lépett a Fehér Házban. Ford életrajzának rövid i mertetését követően a televízió kommen- t itora a hivatalába lépő elnöknek azt a ki- jjl öntését idézte, mely szerint a köztársa- s .gpárti politikus tovább kíván haladni az a nerikai—szovjet kapcsolatok rendezésé- r ik útján, $ felkérte Kissinger külügyminisztert, hogy maradjon hivatalában. Vikentyij Matvejev, az Izvesztyija politikai hírmagyarázója az amerikai elnökváltozásról szóló kommentárjának a „Széles és szilárd bázis” címet adta, határozottan érzékeltetve ezzel, hogy mi az, amit Moszkva jelen pillanatban legfontosabbnak ítél a szovjet—amerikai kapcsolatok helyzete szempontjából. „A jelenlegi nemzetközi viszonyok gyakorlata szemléletesen tanúsítja — írja Matvejev —, hogy az utóbbi években elért eredmények, amelyek a »hidegháború- után jelentős fordulatot j slentettek az államközi érintkezés normális ésszerű formái felé, objektív és hosszú távon ható tényezőkkel függenek össze a mai világban, s olyan vívmányoknak, eredményeknek tekinthetők, melyek nagy szilárdságtartalékkal rendelkeznek, s nincsenek alávetve konjunkturális ingadozásoknak”. Amerikai közvélemény-kutatások eredményére hivatkozva Matvejev kimutatja, hogy az Egyesült Államok lakosságának kétharmada ingadozás nélkül támogatja a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok' további javítását. A kommentátor külön felhívja a figyelmet arra, hogy most, amikor Nixon elnök az utóbbi napok belpolitikai fejleményeire hivatkozva benyújtotta lemondását, az Egyesült Államok vezető személyiségei egymás után nyilatkoznak az enyhülés, a szovjet—amerikai közeledés folytatása és fenntartása mellett. Az Izvesztyija ugyanakkor nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy az enyhülési folyamat körül folyó nemzetközi küzdelem „éles formákat ölthet”, de cikkének befejezéseként ismételten hangot ad annak a meggyőződésnek, hogy a jövő nem a „hidegháború” bajnokaié, mert az enyhülési politika sok millió ember támogatását élvezi világszerte. „Reményeikben nem szabad csalódniuk — írja Matvejev. — A nemzetközi kapcsolatok alapvető átalakításának folytatódnia kell.” (MTI) Ki a tettes? Lelőttek egy ENSZrepülőt Lezuhant pénteken az ENSZ közel-keieti rendkívüli erőinek egy Bejrútból Damaszkuszba tartó szállító repülőgépe, amelyen, első jelentések szerint, ötfőnyi személyzet és négy utas tartózkodott. Damaszkuszi hivatalos közlés szerint — mint a francia hír- ügynökség jelentette — a gép a szíriai—libanoni határtérség Eelett a szíriai légelhárítás és támadó izraeli vadászgépek kereszttűzébe került. A szállítógépen tartózkodók sorsa, illetve a szerencsétlenség pontos körülményei még nem ismeretesek. A hírügynökségek ugyanakkor beszámoltak arról, hogy a délelőtti órákban izraeli vadászbombázók újabb támadásokat intéztek dél-libanoni lakott körzetek ellen. A támadó gépek a libanoni—izraeli határtól tíz kilométerre északfa 15 percen keresztül bombákkal és rakétákkal árasztottak el egy települést, s annak több épületét lerombolták. Áldozatokról egyelőre nem érkezet jelentés. Ciprust nem lehet megosztani A Novosztyi szovjet sajtó- ügynökség Ciprussal foglalta jzó kommentárjában megu upítja: Szovjetunió határozottan e renzi azokat a kísérleteket, hogy a ciprusi kérdést a s-.igetorszag törvényes kép- vselőinek részvétele nélkül o.dják meg. Moszkva min- b inképpen támogatja Ciprus törvényes képviselőinek azt a jogát, hogy a probléma L amilyen nemzetközi vitá- j .ban részt vegyenek, kiilö- r jsen akkor, amikor a belső rendszer kialakításáról van b'Ú. A kommentár a továbbiakban ezt if ja: A genfi hármas értekezlet 1 enyegében csak arra volt jó, hogy megkísérelje a ciprusi probléma rendezését s :űkebb NATO-érdekeknek megfelelően. Az értekezleten i szvevő görög, török és brit fél gyakorlatilag figyel- i ián kívül hagyta a Bizton- s >gi Tanács határozatát. Moszkvában ezzel kapcsolatban jogosan merült fel a kérdés: vajon a genfi ta- 1 ilkozó szervezői nem akarjuk-e kisebbíteni az ENSZ s '.erepét, s eltávolítani a Biztonsági Tanácsot a rendezés gyakorlati kérdéseitől? Ezt a gyanút csak erősíti az a körülmény, hogy a Biztonsági Tanácsban helyet foglaló NATO-képviselők mindenáron azt szerették volna, hogy a BT ne hozzon olyan intézkedéseket, amelyek — az ő véleményük szerint — hátráltathatnák a tárgyalásokat. A további fejlemények bizonyítják, hogy NATOkörökben valójában a ciprusi függetlenség felszámolására törekednek. A New York Times helyesen jegyezte meg, hogy a genfi hármas deklaráció „zöld utat” adhat a sziget kettéosztásához. A genfi háromoldalú tárgyalásoknak — húzza aló a kommentátor — valójában a Biztonsági Tanács határozatain kellett volna alapulnia és e határozatok mielőbbi megvalósítását kellett volna célul kitűzniök. Valójában azonban a részvevők megkerülték ezt a határozatot. Deklarációjuk gyakorlatilag arra irányul, hogy az úgynevezett biztonsági övezet megteremtésével, és más intézkedésekkel meghosszabbítsák a szigetország külföldi megszállását. A külföldi csapatok kivonásáról a deklaráció csak ködösen és homályosan rendelkezik. A deklaráció egészében véve figyelmen kívül hagyja a ciprusi probléma kulcskérdését, nevezetesen azt, hogy mielőbb helyre kell állítani az alkotmányos kormányzatot, élén Makariosz elnökkel, amint azt a Biztonsági Tanács követelte. A genfi találkozón részvevő három ország mindmáig még abban sem tud megállapodni, hogy az ENSZ milyen szerepet töltsön be a tűz- szüneti megállapodás végrehajtásában, holott ez a megállapodás nem Genfben, hanem az ENSZ közreműködésével született. Eközben pedig a ciprusra küldött két külföldi megszálló hadsereg még az ENSZ-csapatok létezését is veszélyezteti. A törvényes kormány képviselőit kizárták a genfi tanácskozásból, a határozatokat pedig a Ciprusi Köztársaság érdekeivel ellentétben, a ciprusi nép és a törvényes kormány háta mögött hozták. (MTI) _ SZMT-ülés (Folytatás az 1. oldalról) Szóba került még a nők szakmai, politikai képzésének fokozása, mivel a megyében nagyon alacsony a női szakmunkások aránya. A beszámolót követő vitában Bíró János, a vasas területi bizottság szervezője a többi között elmondta, hogy a nőhatározattal való foglalkozás a napi munka szerves részévé vált, a végrehajtás jó úton halad. Kiss Sándorné, a KVDSZ megyebizottságának nőfelelőse a kereskedelmi dolgozók munkaidő-csökkentésével kapcsolatos véleményét közölte. Déri Ernőné, a SZOT nőbizottságának képviselője az aktuális tennivalókra hívta fel a figyelmet. Téglái Antal, a ZIM salgótarjáni gyára szakszervezeti bizottságának titkára ismertette, milyen vezető beosztásokba kerültek nők, mit tettek munka-, élet- és szociális körülményeik javítására. Lipták József, az SZMT vezető titkára utalt arra, hogy a gazdasági vezetők és szak- szervezeti bizottságok jórészt saját erőből oldották meg a feladatokat. A végrehajtás üteme jó, helyes irányban halad, a fő figyelmet a nők közéleti, társadalmi szerepének növelésére kell fordítani. Csiki Tiborné, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek nőfelelőse megemlítette, hogy nehezen tudnak előre lépni a nők általános műveltségének fokozásában. Ozsvárt Istvánná, a megyei pártbizottság munkatársa arról szólt, hogy a határozat végrehajtásában nagy része van a megye szakszervezeti mozgalmában dolgozó kommunistáknak,,, aktivistáknak, tisztségviselőknek. Utalt a feladatokra, tolmácsolta a megyei pártbizottság dicséretét, elismerését, a jó káderfejlesztési tervekért. Takács Ferencné, a síküveggyárból szóvá tette, a gyárral szemben épülő lakótelep kereskedelmi hálózatának hiányát, a rossz gyümölcs- és zöldségellátást, és, az óvodahiányt. A vitában felmerült kérdésekre Vadkerty Lóránt válaszolt. Az SZMT elfogadta az írásos és szóbeli beszámolót, a felszólalásokkal kiegészítNixon búcsúbeszéde „Ez a 37. alkalom, hogy ebből a hivatalból szólok önökhöz” — kezdte Richard Nixon. az USA 37. elnöke csütörtökön este, magyar idő szerint pénteken hajnali 2 órakor az amerikai néphez intézett búcsúbeszédét, amelyben bejelentette az elnöki tisztségről való lemondását. „Közéleti pályafutásom során — folytatta az egyenes rádió- és tv-adásban közvetített beszédet —, mindig azt próbáltam tenni, amit a nemzet érdekeiben állónak legjobban tekintettem. A Wa- tergate-ügy hosszú és nehéz időszaka alatt kötelességemnek éreztem, hogy állhatatosan kitartsak, és minden lehető erőfeszítést megtegyek azért, hogy kitöltsem meghatalmazásom idejét abban a hivatalban, amelynek ellátására megválasztottak. A legutóbbi néhány napban azonban nyilvánvalóvá vált számomra: nincs többé eléggé erős politikai bázisom a kongresszusban ahhoz, hogy igazolható lenne erőfeszítéseim folytatása.” „Ennek a bázisnak eltűnésével azonban — folytatta Nixon — immár úgy vélem, A történelem fogja majd megmutatni, hogy a görög- országi juntauralom bukása a ciprusi válság „mellékterméke” volt-e — vagy olyan politikai esemény, amely új lehetőségeket nyújtott a béke es a nemzetközi együttműködés erői számára a Balkánfélszigeten és Dél-Európában. A kérdésre az adja majd meg a választ, hogy a junta bukása után megalakult Ka- ramanlisz-kormány politikája hogyan alakul a jövőben, milyen változások történnek magának a kormánynak az összetételében, a tényleges görög politikai hatalom megoszlásában. Előre kell bocsátani, hogy a junta bukása önmagában is rendkívüli, pozitív jelentőségű esemény Görögország történetében. Számos gyakorlati intézkedés: a koncentrációs táborok felszámolása, a politikai foglyok szabadon engedése. a fegyveres erők formális megfosztása a politikai hatalomtól, megteremtette a demokratikus politikai élet visszaállításának feltételeit. A nagy kérdés az. hoev az új kormány mennyire lesz hajlandó kihasználni ezeket a lehetőségeket. Ennek megítélése során mindenekelőtt Karamanlisz személyéből kell kiindulni, aki egyértelműen NATO-barát és a polgári jobboldalt képviselő politikai egyéniség. Karamanlisz már hosszú évekig volt kormányelnök Görögországban és ezt a korszakot) (az ötvenes és hatvanas Athéni kcre évek fordulóját) a leghatározottabb antikommunista. baloldalellenes. NATO-barát kurzus jellemezte. Karamanlisz az úgynevezett radikális párt (ERE) élén állt és akkor ment emigrációba, amikor a hadsereg puccsa ezt a jobboldali pártot is megfosztotta a politikai tevékenység lehetőségétől. Nyílt titok, hogy Karamanlisz visszahívására az amerikai diplomácia és személyesen Kissinger külügyminiszter többszöri, kemény hangú üzenete után szánták rá magukat a junta vezetői. Éppen ezért kormányát jelenleg úgy kell kezelni, mint a junta fasiszta katonai uralmához képest kedvező változás hordozóját — de ugyanakkor egyértelműen amerikaba- rát, a görögországi amerikai katonai támaszpontoknak minden garanciát megadó balol- dalellen.es polgári kormányt. Ezt a jelenlegi helyzetben igazolja az is. hogy az Athénben létrehozott kabinet csak a görög politikai színkép jobboldalától annak centrumáig terjed. Mielőtt a katonai diktatúra rázúdult volna Görögországra. az országban lényegében három nagy politikai erő létezett. A konzervatív polgári jobboldal vezető csoportosulása az amerikaiak bizalmát messzemenően élvező ERE, Karamanlisz radikális pártja volt. A középen állott az úgynevezett Centrum Unió. igen nagy, de nem egységes pártként Soraiban a jobboldali, a centrista és a polgári baloldali érzelmű csoportok hatalmi harcot vívtak egymással. A Centrum Unió kiemelkedő alakja a volt miniszter- elnök, Papandreu, akinek fia. Andreasz Papandreu a Centrum Unió baloldalához tartozott és a junta uralmának hét esztendeje alatt a polgári baloldali ellenállás vezető alakja az emigrációban. A görög politikai színkép baloldalán az EDA állott. Ez haladó baloldali egvségpárt. amelynek soraiban kommunisták is harcoltak, miután maga a kommunista párt már 1947 óta illegalitásban volt Görögországban. Az EDA volt a görög politika következetesen haladó ereje, amely a puccsot megelőző választásokon fokozatosan erősödött és általában a szavazatok csaknem egyharmadát szilárdan megszerezte. Az elmondottakból következik, hogy az ország tényleges politikai erői még mindig nem vesznek részt megfelelő módon a kormányzásban. Hiszen a Karamanlisz- kabinet többségében jobboldali személyiségekből áll. Maga a Centrum Unió is csak egy kiemelkedő személyiség. Mavrosz külügyminiszter révén kapott tárcát. A helyzet fejlődését ily módon mindenekelőtt abból lehet majd megítélni, hogv mennyire kapcsolják be a Centrum Unió balszámvát és az EDA képviselőit az aktív politikai életbe. Döntő jelentősége lesz annak is. hogy végrehajtanak-e komoly tisztogatást a hadsereg soraiban. A junta uralmának hét éve alatt ugvaiis a hadsereg tisztikarából még a polgári értelemben vett jobboldali és királypárti tiszteket is kiszorították. Egyelőre nincs jele annak. hogv Karamanlisz megkezdene az átfogó tisztogatást. Természetesen Karaman- lisznak az adott pillanatban szembe kell néznie a ciprusi feszültséggel és nem engedheti meg magának, hogy túlságosan erős kézzel nyúljon a hadsereghez, amíg változatlanul erős a katonai feszültség Törökországgal. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Karamanlisz-kormány létrejöttét a junta hétéves uralma után üdvözlendő politikai eseménynek kell tekinteni — ugyanakkor teljesen nyitva maradtak a legdöntőbb kérdések. Hogy Görögország merre tart — azt alighanem akkor lehet majd pontosabban látni, ha alábbhagyott a ciprusi válság és a görög— török konfrontáció enyhülésével Karamanlisz hozzányúlhat a hadsereghez. Ha akar — és ha Washingtonban hagyják. —i —c Nixon hogy az alkotmányos cél megvalósult és nincs többé szükség a folyamat elnyújtására. Jobban szerettem volna ugyan végigvinni az ügyet — bármilyen személyes gyötrelemmel is járt volna — és családom egységesen erre buzdított. Ámde a nemzeti érdekeknek mindig meg kell előzniük a személyi megfontolásokat.” Nixon hangsúlyozta, hogy sohasem volt megfutamodó és minden ösztöne tiltakozik hivatalának a megbízatása lejárta előtt történő elhagyása ellen. „Ámde elnöki minőségemben — mondotta — első helyre kell állítanom Amerika érdekeit. Amerikának teljes értékű elnökre és teljes értékű kongresszusra van szüksége, kiváltképpen az itthon és külföldön ránk váró problémák közepette. A személyes igazolásomért hosszú hónapokon keresztül folytatandó harc csaknem teljesen lefoglalná mind az elnök, mind pedig a kongresszus idejét és figyelmét olyan időszakban, amikor külföldön minden figyelmet a béke, idehaza pedig az infláció nélküli gazdasági virágzás biztosításának feládatára kell irányítani.” „Ezért — tette meg drámai bejelentését, amely az amerikai történelemben most először fordul elő — holnap déli hatállyal lemondok az elnökségről. Gerald Ford alelnök pénteken 12.00 órakor (magyar idő szerint 17.00 órakor) leteszi az elnöki esküt ebben a hivatalban.’’ Ezután az új elnökre háruló súlyos felelősségről szólt, s „minden amerikai megértését, türelmét és együttműködését” kérte Gerald Ford számára a reá váró nehéz feladatokban. „A jövőt illetően első feladat a nemzet sebeinek be- gyógyítása, az, hogy magunk mögött tudjuk végre a közelmúlt keserűségét és megosztottságát, remélem, hogy ezzel a lépésemmel siettettem a gyógyulási folyamat megkezdését. amire Amerikának oly kétségbeejtően szüksége van. Mélységesen fájlalom a mostani döntéshez vezető folyamat során keletkezett sérüléseket. Csak annyit mondok: ha egyes döntéseim netán tévesek voltak — és egyesek azok voltak —, amikor meghoztam őket, azokat a nemzet érdekét legjobban szolgálóknak tekintettem” — hangoztatta Nixon. Sajnálkozását fejezve k . amiatt, hogy nem töltheti 1 hivatali idejének hátralev i két és fél évét, emlékeztetett kormányzásának 5 és fél éve alatt elért eredményeire. '„Ezek nagy horderejű évek voltak nemzetünk és a világ történetében, olyan sike-e': évei, amelyekre mindannyian büszkék lehetünk” — mondotta. Utalt Amerika legho«- - szabb háborújának befejezése - re, az amerikai—kínai kapcsolatok normalizálására és i közel-keleti diplomáciai erőfeszítésekre, majd hangsúlyozta: „A Szovjetunióval együtt döntő frontáttörést értünk el a nukleáris fegyverzetek korlátozási folyamatának meg - kezdésével.^ Célunkként kell kitűznünk eme szörnyű fegyvereknek nemcsak korlátozását, hanem csökkenté sii két, és végül megsemmisítésüket, nehogy e fegyverek semmisítsék meg a civilizációt, és azért, hogy elmúljék a világ és a népek feje fölül a nukleáris háború veszedelme." „Üj kapcsolatokat alakítottunk ki a Szovjetunióval —• emelte ki Nixon —, s folytatnunk kell ezeknek az új kapcsolatoknak fejlesztését és kiterjesztését, hogy o világ két legerősebb nemzete együttműködve éljen együtt, nem pedig egymással való farkasszemet nézésében.” „A világ ma biztonságosabb hely”, mint hivatalba lépésekor volt — mondotta, s azt a reményét fejezte ki, hogy az amerikai nép és történelem ezt tekinti majd elnöksége hagyatékának. (MTI)
