Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

- —1 ........■...........................................................ni - .............. !■ ' A szovjet balett követei Szegeden A szegedi szabadtéri játékok előadássorozata félidejéhez érkezett. S az előadások iránti érdeklődés egyre fokozódik. Megyénkből is — különösen hétvégeken — sokan megfor­dulnak a csodálatos Tisza-mentá városban, ahol az idén már bemutatták Vörösmarty Czilled és a Hunyadiak című törté­nelmi drámáját és Kacsóh Pongrác örökbecsű daijátékát, a János vitézt. Augusztus 3—4-én a minszki Bjelorusz Állami Akadémiai Nagyszínház balettegyüttesének előadását láthat­ta a nagyszámú érdeklődő. A Lenin-renddel kitüntetett ki­váló együttes Csajkovszkij A hattyúk tava című négyfelvo- násos balettjét mutatta be a magyar közönségnek. A 120 tagú balettegyüttes játéka emlékezetes, felejthe­tetlen élményt jelentett. A szerelem mindenhatóságát, a til­tások és akadályok feletti győzedelmét fogalmazták meg a finom mozdulatok, amelyek koreográfiáját négy szovjet mű­vész, M. Petipa, I. Ivanov, A. Gorszkij és A. Messzerer al­kotta. A balett szövege — V. Bagicsev és V. Gelcer írta — rendkívül egyszerű. Odetta—Odilia a többi hattyúlánnyal együtt gonosz varázslat áldozata, s mindaddig hattyúként kell élnie, míg egy fiatalember ragaszkodásával, szerelmé­vel meg nem szabadítja. Csajkovszkij ehhez a romantikus mesejátékhoz írt dallamos, fülbemászó muzsikát. Ez a zene kék. Mint a tó tükre, tiszta, lágy csillogás, vibráló szépség. Dráma, költészet, szerelem — a komoly zenével ismerkedő számára a legjobb indíttatás. Csajkovszkij teremtő fantáziája szerencsésen ötvözte az orosz népzene hagyományait a művészi, kortársi műzene ki­alakult stílusvilágával, s a nemzeti betétek is — nápolyi tánc, magyar tánc, mazurka, spanyol tánc — szinte észrevét­len olvadnak egységbe, szer.ves részét képezve a helyenként szomorkás, melankolikus zenének. Csajkovszkij sokat játszott művét A. Messzerer Állami­díjas, az orosz FSZSZK népművésze dolgozta át és állította mai színpadra. A kitűnő zenekart egy nő, T. Kolomijceva, a Bjelorusz SZSZK népművésze vezényelte férfias határozott­sággal, lendületesen. A táncosok kitűnő munkát végeztek. S a főszerepek táncolói közül név szerint is meg kell említe­nünk néhányat, többek között az Odette—Odiliát táncoló Brzsozovszkaját, a Bjelorusz SZSZK kiváló művészét, aki mély, őszinte átéléssel formálta meg a szerencsétlen sorsú hattyúlányt. Partnere, a Zdgfrid herceget alakító Pavlovics, a Bjelorusz SZSZK kiváló művésze a legjobb férfitánoosok egyike. Külön tanulmányt lehetne írni a mozgásáról, épp úgy, mint az udvari bolondot megformáló Szarkiszjanról, a Bjelorusz SZSZK kiváló művészéről. Szeged és a szabadtéri játékok közönsége szeretettel fo­gadta a szovjet táncosokat. Erről győzött meg az előadás forró hangulata, a gyakran felcsattanó nyíltszíni taps. A mű­vészek rászolgáltak a sikerre: olyan produkciót mutattak be, amelyet várt tőlük a magyar közönség, amellyel a világhírű szovjet balettművészet méltó követeinek bizonyultak. A sze­gedi szereplés után, Budapestre utaznák, hogy a margitszi­geti szabadtéri színpadon mutassák be Csajkovszkij remek­művét, és a budapesti közönség előtt is bizonyítsák kivéte­les képességüket — ok — Mai tévéajánlatunk 18.1S: Tesztek. Néhány éve még azt sem tudtuk: mi fán terem a teszt — ma pedig hovatovább éle­tünk egyik elválaszthatatlan kísérője. Az élet sok terüle­tén használják, mint a fel­mérés eszközét. módszerét. Sokan támadják és sokan ve­szik védelmükbe, a vita ma is folyik. A műsor a pszicho­lógiai tesztelés kérdéseiről szól: a résztvevők stúdióbe­szélgetés keretében fejtik ki álláspontjukat, s érveiket példákkal, filmbejátszásokkal igyekeznek illusztrálni. A Munkaügyi Minisztérium fel­ügyelete alatt működő or­szágos pályaválasztási inté­zet pszichológusai a vita rész­vevői, akik elmondják, hogy e módszerek alkalmazásával miként igyekeznek segíteni a pályaválasztó fiatalokat. Meg­mondják az érintetteknek, hogy milyen pályát ne válassza­nak. A műsor célja: áttekin­tést nyújtani a nézőknek a tesztmódszerek eddigi tapasz­talatairól. , Színházi bérletek Bércéi eo Augusztus 20-án kezdődik Bercelen az 1974/75-ös szín­házi évad. Ennek keretében tiz előadásra kerül majd sor, melyből hetet a Déryné Szín­ház, a többit pedig a Bartók Színpad és más mozgó szín­házak biztosítanak. Színházi bérletsorozatot is indítanak, s bár a berceli művelődési háznak úgynevezett körzeti feladatai nincsenek, kiterjesz­tik a sorozatot a szomszédos községekre is, egyúttal gon­doskodnak a közlekedés meg­oldásáról. Az évad színházi programja változatosnak ígér­kezik. Többi között, szerepel benne az 1974-es musicalpá­lyázat díjnyertes darabja is. A kedvezményes bérletek augusztus 20-ig már most megválthatók a művelődési házban és az üzemi kultúro- soknál. 34 egyetem — az „ Orosz Manchesterben”... Az OSZSZK főiskolai háló­zata, amely jelenleg 34 egye­temet és főiskólát fog össze, egy újabbal bővül, amely Ivanov óban nyitja meg kapu­it. A várost 1917 előtt sok­szor nevezték orosz Manches­ternek. A szovjet hatalom évei alatt további 70 ipari objektum létesült és jelenleg éve1" => több mint 1,1 milliárd méU különféle kelmét ad a régi textilipari központ. Az egyetem könyvtára je­lenleg több mint 3 millió kö­tettel rendelkezik, ezek kö­zül 160 000 ősnyomtatvány és könyvritkaság. A világ szá­mos országából mintegy 500 könyvtárral tartanak könyv­tárközi cserekapcsolatot. 500 éves földrajzi atlaszok... Az első litván nyelvű, nyomtatott könyvet: Mazs­vidas Katekizmusát tekinthet­ték meg a vilniuszi egyetem könyvtárának kiállításán a látogatók. A tárlaton más ritkaságok is bemutatásra kerültek: a XVII. században kiadott litván szótár és nyelvtan, P. Szkorin Apostol című műve, amely az első vil­niuszi orosz nyelvű könyvek közé tartozik. Nagy érdeklődést keltettek a XIV. századból származó kézzel írott kották és a XV. században nyomta­tott földrajzi atlaszok. VARGA DOMOKOS: Krikszkraksz (V.) Rajzolni is hamar kezdett Bubu lányunk. Ceruzát ad­tunk a kezébe — előbb csak feketét, később színeseket is —, S ő rótta szorgalmasan a maga krikszkrakszait. Eleinte teljesen összevissza firkált, de többnyire hosszú, nagyjából egyenes vonalakkal. Ábrázol­ni ekkor még semmit sem akart, hogy is akarhatott vol­na, csak annak örült, hogy a ceruza hegye nyomot hagy a papíron. Hogy ahol az imént még semmit se látott, ott most kesze-küsza vonalak egész kazla feketéink, s ez az ő munkája, az ő műve. Minket utánzóit vele. Mi is sokat rajzoltunk neki, de nem művészi grafikákat, eh­hez értő ember nincs a csa­ládban, csak afféle gyerekes ábrákat: körtét, almát. asz­talt, széket, házat, tornyot, fát, virágot, kutyát, macskát, nyuszit, madarat, nénit, bá­csit. fésűt, kanalat, kulcsot, autót, vonatot, hajót és még ki tudja, mit. Magamat is meg­lepett, hogy ráismert sok min­denre. hogy villant rá az esze a valóságos bögrére, ha azt az egyfülű, s a valóságos fa­zékra, ha azt a kétfülű vala­mit rajzoltam le neki. De még beszélni se tudott, ő is rajzolt. Először, mondom, csak ide-oda cikázó vonala­kat, majd nemsokára körö­ket, vagy, ha úgy tetszik, gombócokat. Egyéves kora tájt már olyan szép, majdnem sza­bályos köröket tudott kanya- rítani a ceruzájával, hogy csak néztük. Majd az egyik­ből lefelé egy egyenest hú­zott, s ezt a rajzát mi ter­mészetesen azonnal kinevez­tük fának: az egyenes vonal volt a törzse, a görbe a koro­nája. Félreértés ne essék: tud­tuk, hogy ő nem fát rajzolt. De különben is: mindaz, amit már elmondtam, s amit még elmondok, nem az ő dicsére­tét hivatott zengeni, s a mien­ket, szüleiét sem. Semmi olyasmiről nincsen szó, amit bárki utánunk ne csinálhatna. Hadd mondjam ki végre: hülyén, ostobán, értelmetle­nül mi soha nem kényeztettük semelyik gyerekünket. Jó, megengedem, sokszor nem azért ültünk le melléjük, hogy tanítsuk őket valamire, csak azért, hogy ne bőgjenek. De mihelyt odaültünk, vagy ölbe fogtuk, akit betegség, ez-az miatt ölbe kellett fognunk, a következő gondolatunk már az volt: hogyan foglalkozzunk vele gyümölcsözően, értelme­sen? Hogyan kapassuk olyan játékra, amitől ügyesedik, oko­sodik? Hogyan meséljünk, da­loljunk, rajzoljunk neki, vagy hogyan csaljuk elő őbelőle magából a verselhetnéket, éne- kelhetnéket, rajzolhatnékot, építhetnéket és egyéb hasz­nos hajlandóságokat? Nem volt ez olyan keser­ves, fárasztó munka, mint azok hiszik, akik soha nem csinálták, vagy, ha csinálták is, kedvetlenül, morcosán, mogorván, s ennél fogva gyér eredménnyel. Mondanom sem kéne tán, hogy a képeken mi, igazi csa­ládtagok csak magasságunk­ban és kövérségünkben kü­lönböztünk egymástól, meg ab­ban, hogy a nőkre szoknyát húztam, a férfiakra nadrágot. Szerény tehetségemből arra már nem futotta, hogy egyéni jellegzetességekkel is felru­házzam magunkat. Bubu sze­rencsére ezt nem is kívánta. Készségesen elfogadta, hogy Anyja azzal az alacsonyabb szoknyással azonos, én azzal a magasabb nadrágossal, s ha egy vékony figura engem is túlnő, az csak az ő 189 centis Dombi bátyja lehet. Vagy, ha két nő közül kell választania, a kisebbik bizonyára Anyja, a nagyobbik meg a kereszt­anyja, Bogyi néni. Hogy megse unjam el ma­gam se ezeket a családi ké­peket, egv kissé kicifráztam őket, például Anyja egyik fü­lére almát ültettem, a másik­ra körtét, Bogyi néni két vál­lára nyuszit és macit, Magdus 4 NÓGRÁD — 1974, augusztus 7,, szerda Megyei filmbemutatóié Chaplin lánya a főszerepben A héten két új film kerül a megyei mozik műsorára. A jobb, a sikerültebb mű alko­tójának ez az első hazánk­ban bemutatott munkája, no­ha már jó két évtizede, hogy filmrendezéssel foglalkozik. Carlos Saura spanyol rende­ző a haladó gondolkodású, el­lenzéki filmesek sorába tar­tozik. Filmjeiben a tőkés tár­sadalom ellentmondásait, a megnyomorított emberi lélek „titkait” kutatja. Erről szól az Anna és a farkasok cí­mű filmje is. amely megrá­zó módon mutatja be az el­nyomott ösztönök felszínre törését, a tébolyodottság kü­lönféle formáinak hiteles lé­lektani rajzát adja. Anna. a fiatal nevelőnő egy spanyol nemesi család kastélyába ér­kezik, hogy a csemetékre fel­ügyeljen. Furcsa, erőszakos, morbid világ tárul fel előt­te, amely végül megsemmi­síti. A lányt Geraldine Chap­lin, a nagy amerikai színész­rendező lánya. Carlos Saura élettársa alakítja. A „farka­sok” szerepében is kitűnő színészeket ismerhetünk meg. így többek között Femando F. Gómezt. Jose Maria Pra- dát és Jose Vivőt. A film megérdemelt sikert aratót a tavalyi cannes-i filmfesztivá­lon is. A Koncert szólópisztolyra olasz bűnügyi filmvígjáték. Anna és a farkasok — Geraldine Chaplin a film egyik je­lenetében. Michele Lupo munkája. A film angol környezetben ját­szódik. de igazi olasz krimi. Az alapszituáció — a család tagjai végrendelkezésre jön­nek össze — ugyan ismerős, de a rendezőnek sikerült öt­letes. fordulatos, mindvégig izgalmas, pergő ritmusú bűn­ügyi vígjátékot készítenie. Kitűnő alakítást nyújt az együgyű, de zseniális őrmes­ter szerepében Gastone Moschin, akit számos film­ben láthatott már a magyar közönség. Legutóbb Bernardo Bertolucci A megalkuvó cí­mű filmjében játszott. A több­szörös gyilkos szerepében Anna Mottót. a Csárdás­királynő címszereplőjét lát­hatjuk. Zenér nyári esték Balassagyarmaton „•••ci zene nem végződhetik másutt, mint a szép szeretetében.” (Platón) A zenés nyári estéket Ba lassagyarmaton, a Rózsavöl­gyi Márk Állami Zeneiskola és a Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ szervezi. A rendezők a hallgatók széles körének igényeit szeretnék ki­elégíteni. A szereplő együtte­sek a következők: RA—2 (Széles Mihály, Horváth Bé­la, Jónás Tibor), Centrum (Koltányi Károly, Lubik Fe­renc, Márton Tibor, Szabó János), Baranyi János népi zenekara, a balassagyarmati fúvószenekar (karnagy: Veres István) és a J. S. Bach együt­tes. (Veres István, Fogarasi Béla, Nyíregyházi Ágnes, Ko- mády Gerzson.) A szórakoztató zenétől nép­dalszviteken és indulókon át, a magyar népdalok és a ma­gyar nóták mellett, az érdek­lődők hallgathatják J. S. Bach kantátáit és a modem mai zene legújabb termékeit. A napokban a balassagyar­.in ..r* ,! *7 A Balassagyarmati városi fúvószenekar térzenét ad. matt fúvószenekar játszott. A város közönsége szeretettel figyeli legújabb és legfiata­labb együttesének működését és jólesően nyugtázza egyre hajába fésűt varázsoltam, Bu­bu fejebúbjára madarakat, hatot-nyolcat egymás tetejé­be, s a karján esetleg még egy kisvonat is mászott füg­gőlegesen felfelé ... így már ezer variációt váltogathat­tam, neki is mind újabb meg­lepetéseket szerezve. Busszal is gyakran utazott a család, néztünk ki az abla­kokon, minden ablakon egy- egy ugyanolyan szabványáb- rázat, amely azonban Bubu képzeletében tüstént nevet és személyiséget kapott. Fantáziáját különben is igye­keztem kellő táplálékkal el­látni. Egy egész lapot kitöltő macinak például teste minden táján kucorgott valami kisebb figura, megosztoztak a vállán, fülén, fején, hóna alatt, dere­kán, mancsán, lábán ... nem­csak élő alakok, hanem au­tók, vonatok, különféle tár­gyak is. Máskor egy-egy fa koronáját, ágait-bogait raj­zoltam teli hasonló szerzetek­kel és szerkezetekkel. Ö az ilyen bonyolultabb kompozíciókat nemigen pró­bálta utánam rajzolni. De a néhány vonással felvázolha­tó típusházat, típusembert, tí­pusvirágot, miegymást nagy elszánással vetegette papír­ra, mégpedig minden bizony­talanság nélkül, hogy jaj, sikerül-e vagy nem. Keze bát­ran, szinte szárnyalva húzta a vonalakat, néha már so­kalltam is, hogy egy-két óra alatt telerajzolt egy egész fü­zetet, és kérte a következőt, hogy ebben már nincs hely. Amikor már tűrhetően raj­zolt, akkor is megesett, hogy az oldalak egy részét össze­vissza firkálással, girbe-gur­ba vonalak gubancával töltöt­te meg, de ezért soha nem szidtuk, s „figuratív” rajzai­ra sem mondtuk soha, hogy rosszak, nem így, hanem amúgy kellett volna. Csinál­ta, ahogy tudta, s ahogy a kedve diktálta. Nekünk csak az volt a fontos, hogy öröme teljék benne. Dicsérni viszont dicsérget- tük, azon felül is, hogy egy- egy váratlanul jól sikerült rajzát az egész család végig­gyönyörködte. De ezt egész jól kibírta, nem mutatta semmi jelét, hogy fejébe szállt volna a dicsőség, s most játszania kellene a zsenge zsenit. Igazi élvezetet ő kezdettől fogva magában a rajzolásban lelt, s minden egyéb játékban, ami­be belefeledkezhetett. Mert amit lerajzolt, neki az az élő valóság része volt, ahogy élő társak voltak számára a ba­bái is, akik körében néha órák hosszat forgolódott egye­dül, öltöztetve, vetkőztetve, etetve, itatva, altatva, ébreszt­ve, pisiltetve, kakiitatva őket, s közben folyvást szóval is tartva, velük egyenrangú- ként beszélgetve. Nem vált el benne —; máig sem vált el egészen — képzelt és való vi­lág, mese és nem mese, meg­rajzolható és kézzel fogható környezet: mint minden egész­séges gyerek, a maga kötet­len képzeletétől röpítve, „a csodák föntjén” lebegett. S mi ahelyett, hogy percenként lerángattuk volna a köznapi igazságok kétszerkettőjébe, igyekeztünk még szárnyakat is adni neki, jól tudván, hogy a léleknek ez a szabad ka­landozása: minden gyerekbol­dogság legfőbb forrása. inikáb kibontakozó fejlődésü­ket. Rövid idő alatt szívós munkával a városi fúvószene­kar komoly együttessé fejlő­dött. Nencsak indulókat ját­szanak, hanem igénylik a ze­neileg kényes, más jellegű művek megtanulását is. Mindez azt mutatja, hogy a tagok fejlődni akarnak, a megtanult művek számát mennyiségileg növelni és mi­nőségileg javítani szeretnék. A művek előadása bizonyítja, hogy mennyire fontos a jó szakmai vezető. Veres István — maga is kitűnő szólista — a zenei kérdésekben igen kö­vetkezetesen. vezeti zenekarát Ez megmutatkozik abban, hogy az egyes szólamok, hangszercsoportők mind' g tudják, mi a szerepük, értel­mesen viszik a dallamot, il­letve maradnak félhomályban. A sokszor felcsattanó taps azt jelezte, hogy a kellemes nyári estén, a hangulatos kör­nyezetben elhangzott számo­kat szívesen és nagy élvezet­tel hallgatta az összegyűlt kö­zönség. Mivel a kamarazene nem térre való — szerencsés meg­oldásként — a J. S. Bach együttes a könyvtárban ját­szott. , Műsorukban bemutat­ták a reneszánsz és a barokk zene, .valamint napjaink mu­zsikájának egy-egy ritkán hallható gyöngyszemét. Ma­gasrendű, csiszolt játékuk, a darabok igényes válogatása nagy élményt jelentett a meg­jelent komoly zenét kedvelők­nek. Még három hangverseny van hátra ezen a nyáron: J. S. Bach kamaraegyüttes au­gusztus 8-án a könyvtárban 19 órakor, beathangverseny augusztus 12-én, a téren 19 órakor, és a városi fúvószene­kar zárja a zenés nyári esték idei sorozatát augusztus bő­én, a téren 18 órai kezdettel. R. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents