Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-31 / 203. szám
Mai arcok, mai emberek Zöld lámpa az autóbuszpark megújításához A Vtn9x miúr tanáré tárgyalta .. „HA A LELKESEDÉS NEM FAKUL MEG.,.” Az oi vasok még bizonyára emlékeznek a hazai leliergepkocsipark nagyarányú rekunetr akciójára, amelynek nyomán tavaly és az idén már eltűntek közútjainfcról az erősen elhasználódott tehergépkocsik, a muzeális értékű jármumatuzsálemek. Ezek üzemben tartósa^ évről évre mind nagyobb terheket rótt a népgazdaságra, a vállalatokra; meredeken emelkedtek az üzembentartási költségek, temérdek alkatrész fogyott, fenyegető méreteket öltött a közúti szállításokban a bizonytalansági tényező. E problémák gyökeres megoldását szolgálta az említett kormányzati döntés. A Minisztertanács most a régi és elavult autóbuszok lecserélésének meggyorsítását határozta el hasonló meggondolásból. iiár ez az újabb rekonstrukciós program a Vállalatok és intézmények szűkebb körét érinti mint a korábbi, a tehergépkocsikra vonatkozó —, közvetlen jelentősége a lakosság számára mégis nagyobb. Mert nem csupán műszaki-gazdasági célokra szolgál, hanem tömegközlekedés fejlesztését, korszerűsítését is. Naponta 5—8 millió utast szállítanak az autóbuszok hazánkban, jövőre már 6 százalékkal többet mint a vasút. A személy- szállításban még nagyon hosszú ideig meghatározó szerepe lesz a tömegközlekedésnek, amely legdinamikusabban a közutakon fejlődik, évente átlag 8—10 százalékkal. Tavaly már a települések 98 százalékának volt kiépített útja és rendszeres autóbuszjárata. Jövőre pedig a bekötőút építési program végrehajtásával az utolsó településeket is bekapcsolják a közúti közlekedési hálózatba. A közúti tömegközlekedés rohamos térhódítását, az igények gyors növekedését meny- nyiségileg is nehéz volt követni, a minőségi követelmények kielégítése, a kulturált személyszállítás feltételeinek megteremtése az ötödik ötéves terv feladatai. Az ország mintegy 11 ezer darabból álló tü férőhelyesnél nagyobb autóbusz-állományának körülbelül az egynegyed része elöregedett, többnyire műszakilag is elavult, 1960 előtt gyártott típus. Az öreg és elhasznált személyszállító közúti járművek gyakori felújítása sok és egyre dráguló tartalékalkatrészt igényel, valamint túlságosan nagy javi- tukapacitást köt le. Ezért a kormányhatározat a gyakori felújítások -többletköltségeinek megtakarítására ösztönzi az üzemeltetőket azzal, hogy a vállalatok a kiselejtezett jármű típusától függően 250—600 ezer forintot csoportosíthatnak ót költségeik terhére a fejlesztési alapba. Az így képződő és a meglevő vállalati források sem fedezik azonban teljes egészében a típusváltással párosuló új beszerzéseket. Ezért az autóbuszpark rekonstrukciója állami támogatást is igényel. Mind a népgazdaság teherbíróiképessége, mind a beszerzési források, főleg az exportra orientált magyar autóbuszgyártás belföldi kí^ nálatának és választékának bővülése feltételezi a'rekonstrukció tervszerű megalapozását és a fokozatosságot. Ezért a Minisztertanács úgy határozott, hogy a Volánnál, illetve a tanácsi közlekedési vállalatoknál 6—7 ezer, az egyéb üzemeltetőknél pedig kétezer autóbuszt selejtezzenek ki és pótoljanak új típusokkal az ötödik ötéves terv időszakában, így 1980-ig megszűnik az elhasznált, a teljesen amortizálódott autóbuszok üzemeltetése, 1981—82-re pedig várhatóan befejeződik a típusváltás is. Jelenleg még mintegy 2600—2800 tehergépkocsit is igénybe vesznek munkásszállításokra. A tehergépkocsis személyszállítás, sajnos, nem szűntethető meg teljesen 1975 végéig, ahogyan ezt egy korábbi kormányhatározat előírta. Elsősorban azért, mert a kisebb méretű autóbuszok import beszerzési lehetősége korlátozott, a 30—34 férőhelyes hazai típus sorozatgyártását pedig csali jövőre kezdi meg a magyar ipar. Ez a kisebb méretű és olcsóbb kivitelű autóbusz, amely végleg kiszorítja majd a „fakaruszokat” és a tehergépkocsikat a személyszállításból, előreláthatólag egyenként félmillió forintba kerül majd. Állami költségvetés növekvő terheltet vállal magúra az utasok kényelmét, a jobb társadalmi közérzet kialakítását szolgálva. Bár egyre gyarapodik a személygépkocsik száma, de az elsőbbség a tömegközlekedési eszközöké, főként az autóbuszoké marad. Reméljük, hogy a korszerűsített KRESZ is megadja majd a ma még kivételnek számító elsőbbséget, vagy kizárólagosságot az autóbuszoknak, mindenekelőtt a nagyvárosok kritikus útszakaszain. Tanácstagok táborában Jelzése TT la lehetne, hiszen tanuló tábor a javából. Csaknem 120 fiatal .tanácstag utazott a salgóbányai KISZ- vézetőképző táborba, hogy gyarapítsa testületi munkájához nélkülözhetetlen ismereteit. Hogy ne csak szívvel, akarással, hanem hozzáértéssel, tudással képviselje, védje a tanácsban a fiatalok érdekelt. Amikor az 1971-es tanács- választások utón jelentős mér. tökben fiatalodtak a községi, városi tanácsok, s a megvet tanács is. a fiatalok választású nagy vitákat kavart. Vajon i-'ég érett-e egv húszegynéhány éves fiatal arra. hogy a tanácsban képviselje választó! érdekeit? Vajon elég komolyan veszik-e megbízatásukat? albizottság tagja, és természetesen tanácstag. Esetében a kötetlen munkaidő az estébe nyúló kötetlenséget jelenti. — Amit rám bíznak, azt szeretem megcsinálni —- mondja „mentegetőzve” Erzsi. — Persze, sok már ez a munka, valahol le kellene faragni belőle. — Mit nyújt neked a tábor? — Munkát — nevet tiszta szívből. — Ügy alakult, hogy én lettem a pásztói és a rétsági járásból' érkezettek csoportjának a vezetője, s ez sok tennivalót ad. Túl a tréfán; elméleti Ismereteket is se ff ft felfrissíteni, és gyakorlati ötleteket ad. * s akkor mér második napja szárazon köhögtek a csapok. Víz csak a központi kóépület- ben folyt. A keddi filmvetítésről nem is beszélve. Az Álmodozások korát kanta meg a tábor ve- títésre, utána filmankétot terveztek. De a hang és a képminőség nagyon gyengécske volt. Így aztán félbe kellett szakítani a vetítést. Tetszett viszont az ORI- műsor. a dél-amerikai folklór együttes fellépése, a megye történetéről hallott előadás. Népszerű a téborrádió Is. műsorát a csoportok szerkesztik. Csillognak a rímfaragók és a csasztuskaköltők. Szeüdi Márta A fekete szemüvegkere! megfontolta teszi Bangó Bertalan arcát. Jobbágyiban lakik, a textilipari vállalat ottani . telepén, fűtő. Erről oklevele is van. Érdekesein alakult az élete. A sok változatosság mellett egy dolgot soha nem ta gadott meg. Sőt, búsaké vo’. arra, hogy cigány... — Sokszor elmondták és leírták már, de én mindig tanulni akartam. Gyerekként, gyerek fejjel nem jutottam sokra. A hatodik általánost végeztem, amikor meghalt az édesapám, meg a bátyám. Anyám idős asszony volt, kellett a segítség, a támasz. Amilyen hamar csak tehette, dolgozni kedzett. — Hol? — Hát többek között a postán. Méghozzá táviratkihordó voltam. Még Andrej Nyikola- jev űrhajósnak lg vittem egy táviratot, aki itt járt látogatóban az öblösüveggyárban. Először csak az egyik nevét irta oda, aztán én mondtam, hogy nálunk az a szokás, hogy mind a két név kell a kihordó könyvbe. Mosolygott, megveregette a yállamat, azt mondta, „jól van, jól.. — Hogyan alakult tovább? — Akkoriban építkeztünk, nehéz volt az utazgatás. Amikor délelőttös voltam, négykor indultam. Ha meg másnap délutános, nem biztos, hogy elértem a vonatot. Gondoltam, jobb lesz itthon. Öt éve vagyok itt az -tizemben. Közben a feleségével együtt egy esztendeig Pestre jártak a Közúti Építőipari Vállalathoz. — Igaz, hogy a pénz ott több volt. De a gyerekek nevelése szenvedte meg az utazgatást. Így aztán a Bangó házaspár Ismét Jobbágyiban vállalt munkát. Négy lány van a családban. * a legidősebb most kezd majd dolgozni. — A három kisebb szeret tanulni, szívesen járnak iskolába. Szeretett volna a legnagyobb is, de hát ővele majdnem ugyanaz történt, ami velem, az apjával. Gondozta a kisebbeket, meleg étellel várt, mire megjöttünk Pestről. Betegeskedett is. így nem tudta elvégezni a nyolc általánost. De most, h.a dolgozni kezd, rögtön az iskolába is beiratkozik. — Sokszor mondom a gyerekeknek is, én magam is rájöttem, mennyit jelent a tudás. A feleségem sokszor szid, minek már neked ■ tanulni? Nem hiszi el, hogy a tudás vágya hajt. Szakmunkásbizonyítványt akarok szerezni. Amikor segédmunkásként dolgoztam, 1500 forint került a borítékba. Amióta szakképzett fűtő vagyok, kétezren felül. Már ez is nagy emelkedés. Bangó Bertalan felnőtt tejiel végezte el az általános iskola felső osztályait. Ezt akarja folytatni... A lányom ügyében jártam az iskolában, amikor beszélgetni kezdtünk Pálmai Béla igazgatóval. Ö a falu- bam a népfrontelnök. Szóba került ott sok minden. A c:- jfány gyerekek tanulásától kezdve egészen a házépítésig. költözködésig. Bekapcsolódtak aztán még többen, Végezetül az elmúlt vasámao az iskolában gyűlést hívtunk össze, melyeni vagy harmincán ott is voltak. Valameny- nyien cigányok. Választottunk egy bizottságot, amelynek az a dolga, hogy segítsen1 a gyereknevelésben. Jobbágyiban vagy háromszázan élnek cigányok. Szinte valamennyien becsületesen dolgoznak. Nemcsak a férfiak, az asszonyok is. Fő törekvésük, hogy emberibb körülmények között éljenek, házat építsenek. — Valamikor én is a putriból kerültem ki. Tudom,' milyen nehézségekkel jár az új, a szebb élet. Akinek már sikerült segítse a többit... A cigánybizottság megalakult Jobbágyiban, Jelenleg a terveken törik a fejüket, hogyan lehetne segíteni a cigány családokon. Azon az emlékezetes gyűlésen ott volt nemcsak a népfrontelnök, hanem a tanács képviselője is. Ók is megígérték a támogaci ait — Mindig sértett, ha egy gyerek, vagy egy cigány felnőtt elkövetett valamit,, és akkor nem azt mondták, név szerint, hogy ennek és ennek a fia, vagy a lánya, hanem rögtön, általánosítva, hogy már megint a cigányok... Hát ennek szeretnénk véget vetni. Akiket beválasztottak a bizottságba. mindannyian nagyon lelkesedtek. Ha ez nem fakul meg. bizonyára, hasznú kát veszik... Cs. E. Szovjet gyermekopera A Szovjetunió és a világ egyetlen zenés gyermekszínháza nemrég mutatta be Moszkvában M. Minkov víg- operáját, a „Csodálatos Muzsikát”. A . szórakoztató, meglepetésekkel teli, meseelemekkel tűzdelt darab elősegíti, hogy a gyermekek megszeressék az operát és a zenét. A színház műsorán közel 20 darab szerepel. Döntő többségük szovjet opera. Bemutatnak olyan zenés darabokat is, amelyek Tyihon Hrenn.yikov. Dmitrij Kaba- levszkij, Szergej Prokofjév és más neves szovjet zeneszerzők írtak. A színház klasszikus darabokat. is előad. Csajkovszkij- összeáUításukban részleteket mutatnak be a ..Rómeó és Júltá”-ból, és a nagy orosz 7C- neszerző más műveiből. A színház fő feladata, hogy fölébressze a gyerekek érdeklődését a zene Iránt, megtanítsa őket a zene szeretetérc, a zenei nyelv értésére. A gyermekszínház a Szovjetunióban és külföldön Is számos helyen vendégszerepelt. Unrmhirévo8 a Smlorált ÍXemmeli Felhelé* (6) "Eredmények és a jötő Az elkövetkező két esztendő választ adott a kétkedő kérdésekre. A kedvező tapasztalatok utón az elmúlt évben még nagyobb számban kaptak helyet a tanácsban a fia- tu tok. Szervezett képzésük első Példája a salgóbányai tábor. * Bihari Erzsébetet a Sziráki k'jzség.1 közös Tanács küldte Salgóbányára. Otthon egv utca. félszáz ember gondja az övé. 22 éves volt mindössze, amikor az utca lakói rá szavaztak. Tavaly ismét a fiatal lényé lett a bizalom. Ezek a vök sok értékesebbek talán az c ső választáson leadottaknál Is. hiszen a választók elégedettségét jelentik. —' Könnyű dolgom volt. mindenkit ismerek az utcában. Ott születtem, ott élek — magyarázza mosolyogva Erzsi. —* Meg aztán munkám is olyan, hogy sok emberrel találkozom, beszélgetek, öt esztendeje Igazgatom a kul- tő Hlázat. Nem ritka tapasztalat, hogy a lói dolgozó lelkiismeretes einberekré aránytalanul sok terhet tesznek, mondván, ö úgyis megcsinálja. Erzsivel is valami hasonló történt, igencsak sok a megbízatása. Tag- in a KISZ megyei blzotteá- eának. a járási KlSZ-blvott- súg állandó meghívottja. a községi Vöröskereszt-szervezet vezetőségi tagja, az ifjúsági Hajnali 4-kor kel, hogy 6- ra beérjen az öblösüveggyárba. Délután 3-ra ér haza, Egyházasgergére. Barta István harmadik esztendeje őrzi választói bizalmát. Az a típus, akire általában azt mondják: szeret nyüzsögni. — Szeretek a közösségért dolgozni, ez tény — mondja. — Akkor jó a közérzetem, ha a környezetemben minden rendben van. s nem hálátlan dolog ezért cselekedni. Most éppen a játszóteret keritiük körül, hogy ne a libák és a disznók járjanak benne. Én amit még nagvon sürgősen el kellene intézni: bekötni a közvetlen telefonvonalat Egv- házaagergére, mert mentőt, tűzoltót éjjel csak Balassagyarmaton át kérhetünk Salgótarjánból. Barta István füzete gvorsan telik, sokat jegyzetel. Otthon is bármikor elővehet! a kemény fedelű füzetet, hiszen fonton dolgokat ír bele. — Otthon, a sok munkában nem te tudja átgondolni az ember, mit jelént ez — mondja. — Itt nem csak, hogy áttekintést kapunk róla, hanem egész sor fontos tudnivalóval is gazdagodunk. A beszédtechnikától kezdve egészen addig, hogy esv váratlan helyzetben hogyan találja Cél magát a jó tanácstag. Akad a táborban bosszúság is. Csütörtökön jártunk ott. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság területe 127 876 négyzetkilométer, ebből Szlovákiáé: 49 014 négyzetkilométer.' A lakosság összlétszá- ma a köztársaságban 14 634 ezer, és ebből 4,6 millió esik a Szlovák Szocialista Köztársaságra. A háború előtt Csehszlovákia egyik jellemző vonása volt, hogy a két országrészben egyenlőtlenül fejlődött, alakult az ipari termelés. Szlovákiát csupán mezőgazda- sági függeléknek és olcsó thunkaerőíorrásnak tartották, amely biztosítja a cseh országrész számára a munkásokat. Érdemes megjegyezni, hogy 1937-ben Szlovákia a köztársaság lélekszámúnak 24,5 százalékát adta, ugyanakkor a nemzeti jövedelemből mindössze 12 százalékban részesült. Az országos ipari termelésben Szlovákia 7 százalékkal. a mezőgazdasági termelésben 23 százalékkal, a húsfogyasztásban 15 százalékkal, az orvosok létszámában 16 százalékkal vett részt. A szlovákiai dolgozók átlagkeresete 20 százalékkal volt alacsonyabb átlagosan, mint a cseh országrészekben dolgozóké. Az ilyen kedvezőtlen gazdasági feltételek, kereseti lehetőségek természetesen elvándorláshoz vezettek. Például Szlovákiából 1920 és 1937 között száznyolcvanhét ezren vándoroltak ki, közülük mintegy 130 ezren külföldön próbáltak szerencsét, köztük nem kevesen Magyar- országon. Ezért aztán a háború utáni Csehszlovákiában kezdettől fogva az volt az egyik alapvető céj. hogy Szlovákiát gazdaságilag fokozatosan a fejlett cseh országrészek színvonalára emeljék. És mivel Csehszlovákia rohamosan fejlődött az utóbbi évtizedekben, ezért Szlovákia gazdasági fejlesztésének üteme — szükségszerűen — még gyorsabb lett. A jelentős beruházások, építkezések 1948 és 1972 között háromszáznegy- venmllltárd koronát Igényeltek. Szlovákiában —ezekben az években — több mint 300 korszerű ipari üzemet létesítettek, közülük ä5 olyan, amelyik egyenként is több mint 5 ezer dolgozót foglalkoztat. Hat nagyvállalatnak, gyárnak pedig 10 ezernél is több dolgozója van, egy pedig 20 ezer munkásnak biztosít jó megélhetést. Ide tartozik a kelet-szlovákiai vasmű és a Pozsony melletti vegyipari óriás: a Slovnaft. Jelenleg ez a vegyipari kombinát a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb ilyen gyára. Amíg a Cseh Szocialista Köztársaságban az ipart termelés 1937-hez viszonyítva 5,9-szeresen emelkedett, Szlovákiában a növekedés 23,5- szeres volt. Gyorsan átalakult az ipar szerkezete is az országban. Meggyorsult a gépipari termelés, növekedett a kohóipar és ma már a köztársaság ipari termeléséből 24 százalékban részesedik Szlovákia. Ar dolgozók életkörülményeinek javulását általában a laké jk számának növekedésével szokták jelképezni. Szlovákiában 25 év alatt 640 ezer korszerű lakást építettek. Ez a lakásállománynak 60 százalékát jelenti. Az ország lakosságának csaknem kétharmada új lakásokba költözött az utóbbi évtizedekben. A mostani ötéves tervidőszakban azzal számolnak, hogy a társadalmi termelés Csehországban 25, Szlovákiában pedig 40 százalékkal emelkedik Azt is jelenti ez, hogy gyakorlatilag már kézzel fogható közelségűm kiegyenlítődik a Cseh«' ' Vált Szocialista Köztársaság két része közötti lönbség. gazdasági küZvolenban, a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen mondotta régi kedves ismerősöm, Pavel Barborják, partizán kapitány; — Nézz körül a városban, az országban és láthatod, hosv nem volt hiábavaló a harcunk. Én gyakran végigsétálok az új lakónegyeden, elnézem a vidám fiatalokat a főutcán, és arra gondolok, hogy nekem bizony nem volt fiatalságom. Hogyan is lett volna, mikor a legszebb éveimet harcban töltöttem- el. De érdemes volt. Ezt nemcsak mondom, hanem érzem is, itt; belül — és a szívére bökött bütykös ujjával. Talán most is ott van az ünneplők között Pavel Barborják, és elnéz az összegyűlt tömeg feje fölött az új besztercebányai lakónegyed felé. ahol sok emeletes, modern épületek sorakoznak. Aztán a fiatalokra esik tekintete, akik számára már csupán történelem a Szlovák Nemzeti Felkelés. És melegséget érez a szivében, mert arra gondol: érden^es volt! (Vtpn) — g — a — NOGRAD - 1974, augusztus 31., szombat 5
