Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-03 / 180. szám
Lakótelepen Az alkalmazkodás iskolája Két hatlakásos bérházzal. 1954-ben „alapították” Rétisason a November 7. lakótelepet. A területet lezáró OTP- házakkal együtt ma százon lelül van a lakások száma. Jövőre újabb 24 lakást adnak át és ennél is többen várakoznak kulcsátadásra. Nagyléptű, rohamos' a fejlődés. Valamikor egész Rét- ságon nem számláltak any- nvi családot, mint ahányan az utóbbi években beköltöztek. A munkalehetőség szaporodása. az iparosodás egyre több szomszédos községből vonzza a lakosságot. A fejlődés velejárói a kisebb-na- gyobb ellentmondások, mert nem megy zökkenők nélkül sem a jogosan igényelt magasabb komfortfokozat kialakítása. sem a lakók beilleszkedése. az életformaváltás. A kertes házban a férfiak lugast tervezhettek, barkácsolhattak a ház melletti sufnikban. a fiatalok a kisszobában nyugodtan harsogtatták a rádiót, a magnót, a gyerekek futkoshattak a kertben. A szomszédoktól vastag falak és jó néhány méter választotta el őket. A lakótelep az alkalmazkodás iskolája. Ha sikerül ..kijárni”. közösségek alakulnak, ha nem. konfliktusok támadnak. Évi bárom napot Zom bori Istvánná számára egyszerre hivatalos és személyes ügy a lakótelep minden- gondja. A nagyközségi tanács vb-titkára és 1971-től maga is lakótelepi. — Az induláskor nem számítottunk ilyen arányú fejlesztésre. ebből adódik a legsúlyosabb problémánk: a vízhiány. Űjabb nagyüzemi kutakkal — terven felül! — próbálunk segíteni, de ez jóformán csak a fertőzésveszély elhárítására alkalmas, így is kevés a víz. Jelenleg naponta kétszer jön víz a csapokból, a telep egyes részein csak egyszer, estefelé. A regionális vízműtől várjuk a végleges megoldást. — A közös gondok megbeszélésére van-e valamilyen közösségi forma a telepen? — Alakult egy hétfős társadalmi bizottság a lakótelep szebbé tételére. Nekem is van egy körzetem így jól ismerem a munkáját. Felajánlási íveket vittünk el a lakótársaknak. amelyen a társadalmi munka vállalását rögzítettük. Három napot évente parkosításra, egyet játszótér kialakítására fogunk szánni. Mindenki megértette és támogatja a törekvést: a legtöbb helyen két gverek is van. saját érdeke minden családnak. hogy legyen terük a játszásra, a pihenésre. — Mit jelent ez: lakótelepen élni? — Egy utcában nem találkoznak annyit az emberek egymással, mint itt. A bosz- szúságok. az örömök, a lehetőségek hasonlóak. Életközösség ez — előnyökkel és hátrányokkal. Van összetartás, a szabad időben gyakran szakítunk időt beszélgetésre. Kirívó esetek — csendháborítás — zavarják néha a telep életét. Üdülés — kalákában — Zártabb közösség ez. mint amilyen falun általában kialakulhat, nvüzsgőbb. zajosabb, mint más helyen, — kapcsolódik be a beszélgetésbe Megyeri Károlyné pénzügyi előadó. — Mi szintén 1971-től lakunk itt. Igaz, a mi lakásunk nem tömbházban van. így kevesebb családdal élünk közvetlen szomszédságban. mégis több az Ismerős, mint amikor kertes házban, laktunk. A lakótelepi közösség szép példája a Mikszáth úti lakók baráti társasága. Közös érdeklődésű 5—6 családról van szó: már az építkezés ügyeit is együtt intézték, általában műszaki Parkosítás — útfelújítás Bánhiah sikere A rádió szlovák nyelvű műsorához Vasárnap délelőtt jobb a Az idén hárommillió-hatszázezer forintot fordítanak Salgótarjánban parkosításra. Részben pótlásra, részben pedig új parkokra, illetve a réBefogadják a családba (II.) Most is előttem van Pan- ninak az arca: ül a fiúk szobájában, a fehér cserépkályha mellett, s a végtelenbe mered. Tizennégy éves ábrázatán a döbbenet árnyéka: ez hogy történhetett? A többiek se értették. Eleinte nagyon nem értették. Azt sem, hogy aki már ilyen öreg, annak hogy lehet gyereke. (E tekintetben rém kegyetlenek a kamaszszemek.) De azt se, hogy minek kell nekünk még ez is, hetediknek, mikor ők úgyis annyian vannak. Hiába nevettünk a szemükbe: komolyan, sértetten néztek vissza ránk. Mintha azt mondanák: — Nem vagytok már kiskorúak. Hogy csinálhattatok ilyen hülyeséget? Dombi oldódott fel leghamarabb. — Ügy érzem, hogy felnőtt lettem! — sóhajtott másnap szomorkásán, s mindjárt el is tessékelte Anyját a mosogatóvájling mellől. — Ülj le! Neked most nem jó olyan sokat állni! öt vitte rá a lélek arra is, hogy néhány hét múlva csecsemőnek való kiscipőt, kis- kesztyűt vegyen Anyja születése napjára, s bedugja titkon a párnája alá, abban a reményben, hogy reggel mindjárt észreveszi. Észre is vette, s majd elolvadt a boldogságtól: kezdte elhinni, hogy a jövevényt a nagyok befogadják majd a családba, nem lesz „kis árva”. Néhány hét múlva bevonult Juci is. Akkor még Juci, s még vagy hét hónapig. Már giék felfrissítésére használják fel az összeget. Többek között félmilliós költséggel átrendezik, felújítják a főtéri parkot. A munkát október elsején kezdik. féléves kora előtt is kísértett ugyan a Bubu név, de jómagam csak az első nagy betegsége táján adtam be a derekam. Oly szánandó volt szegény, oly szeretni való, hogy nekem is jobban esett így becézném „Bubu, Bubuska, aranyos Bubuska!” — mondogattam neki, ezzel fogtam az ölembe, ezzel ringattam a térdemen, mert a nagy lázai, gyors pihegései miatt a tüdőgyulladástól is féltettük, volt olyan éjszaka, amit csaknem végig az ölünkben töltött. A betegség mindig nagy alkalom a gyerekrontásra, s mi ezt az első alkalmat pompásan kihasználtuk. A Bübuvá vedlett leányzó tíz nap alatt teljesen megegészségssedett, de többé nem változott visz- sza régi önmagává. ftem volt hajlandó visszaszokni az ágyába, de a járókába beleszokni se: betegségének színtere, a kiságya melletti széles szülői rekamié, meg apjának-any- jának, testvéreinek az öle lett állandó tartózkodási helye. Efféle engedékenységtől mindenkit óvni szeretnék, ha már családom tagjait hiába óvtam. Ne hagyják a gyereket az ölükbe szokni. Kapas- sák önálló játékra a járókában, az elrekesztett szobasarokban, a nyitott ajtajú, de ráccsal elválasztott klsszobá- ban, kinek mire van módja, területen dolgoznak, hasonló korúak és hasonló életformát alakítottak ki. A szórakozás, pihenés Is „kalákában" megy náluk — ezen a nyáron például Romániába szerveztek autótúrát. Névnapokon, évfordulókon. szalonnasütésre, hétvégi kirándulásra is közösen terveznek programot. Konfliktusok „Kedves hallgatóink! Későre jár, szomszédaik talán már pihenni szeretnének. Kérjük, halkítsák le rádió- és tévékészülékeiket. Ha megtették — köszönjük!” Szomszédaink ... X-ék, ahol három gyerek van. Y-ék, akik idős emberek. K-ék. ahol férj-feleség hajnalban kel. Mi. a rádióhallgatók pedig talán este tíz után is fent vagyunk ... Lemezjátszó, magnó, esti gitárleckék. hangosabb összejövetelek — mindez nem kis gond egv lakótelepen. Rétságon is sűrűn szóba került ez a téma. A véletlen játéka, hogy az egyik új épületben éppen ahhoz a házaspárhoz csengettünk be. akiknek nemrég komolyabb összeütközésük volt a csendháborítás miatt. A 21 éves fiatalasszony elmondta, ők a legfiatalabbak a házban. Barátaik gyakran felkeresik őket. ilyenkor szól a lemezjátszó, és bizony nehéz hangtompítót feltenni beszélgetés közben. Szeretnek itt lakni, férjének mindene a lakás — állandóan barkácsol. maga készítette el a tévé beépített állványát például. — Meg kell tanulnunk alkalmazkodni. ha el akarjuk kerülni a konfliktusokat — mondja és elkomolyodik az arca. ★ A lakótelep az alkalmazkodás iskolája — írtuk. Az alkalmazkodás nem jelenti feltétlenül az egyéni életmód csorbítását, nem egyenlő az elszürküléssel. Csere ez: ha az egyik család ad valamit, valahol, valamikor visszatérül az együttélés során. A közösség kialakulásához éppen egymás megértése szükséges. Rétságon, a November 7. lakótelepen már sok közös érdeket felismertek, igyekeznek tenni is valamit érte. Közösség alakul. különben megbolondulhatnak a folyton rajtuk lógó fiuktól, lányuktól. A mi nagyobb gyerekeinknek is volt valamikor külön kisszobája, amelynek az ajtajában egy járókarács állta útjukat, hogy ne indulhassanak kedvük szerint távolabbi kalandozásokra. Amelyik elérte a csúszó-mászó kort, annak már ott volt a helye. No, de Bubu! ö, ugyebár, egykébb volt az egykéknél, hetedik gyerek létére. Egyetlen kicsi gyerek nyolc nagy — kamaszok és felnőttek — között. Nem kellett hozzá sok biztatás, hogy ezt a helyzetet bölcsen kihasználja a maga javára. öregedő szülőknek már gyöngébb a szíve. A kései gyerekeknek többnyire elké- nyeztetés a sorsuk. Kivált, ha elegendő kényeztető kínálkozik erre a célra. Csak ne lett volna olyan észvesztőén édes a kicsi. Mór ahogy háromhónapos korában kezét a szeme elé emelte, és irgette-forgatta, nézegette. Vagy ahogy később az arcára játékból odadobott pelenkát ráncigálta le kacagva: akkor is, amikor még nem tudott beszélni, később meg már szóval is megtoldva a játékot. „Nincs Bubu! Nincs! Sehol sincs!” — mondtuk neki. „De van!” — húzta le magáról a pelenkát, a kendőt, a törülközőt, s nagyokat nevetett mellé. Ugyanezt fordítva is játszottuk. „Nincs Apja! Nincs! Elment világgá!” — mondtam, A szlovák nyelvű rádióműsor kedves hallgatói ezúttal kedves olvasók, hiszen most nem az éter hullámain, hanem a lap hasábjain keresztül értesülnek programunkról. Olvasgatás közben bizonyára felvetődnek olyan gondolatok, hogy mikor és hol lehet hallani a szlovák nyelvű adást az önök készülékén. A Magyar Rádió szolnoki stúdiója önálló hullámhosszon suPározza műí>orát a 222 méteres ' középhullámon. Igaz, nem a legkiválóbb erősséggel, de 100—1500 kilométeres körzetben jól hallható. Elméletileg minden típusú készüléken fogható az adás. Amelyiknek skáláján a méterbeosztás is jelölve van, azon köny- nyebben, amelyik skálán hiányzik ott a Petőfi és a növi sadi adótól kissé jobbra kell keresni a szolnoki sugárzást. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy a napinak melyik időszakában hangzik el az adás. Az esti légköri zavarok miatt július 7-től. vasárnap délelőtt sugározzuk a szlovák félórás műsort, amelyet hétfőn este megismétlőnk. Természetesen Munkáját nagyon sokan ismerik, láthatóak nap mint nap a balassagyarmati párt- bizottság épülete, a tanácsháza, a könyvtár és a posta előtt. Lent a járdán és fenn az épületek falán. — Igen, ez természetes — mosolyog Karmann János —, hiszen a művelődési központ dekorációsa vagyok. Ezért úgy is csúfolnak, hogy „propagandafőnök”. — Ebben a „művészies” szakmában öreg rókának számítok — vallja magáról a munkával ka'xsolatban. __ M ár katonakoromban hobbym volt a rajzolgatás, festegetés. A honvédségi kiállításon szerepeltem festményekkel; második díjat hoztam haza Budapestről. Télikabátot vettem rajta. Fiatal kora óta önállóan él, mesélik róla a kollégák. Egykori színjátszó társa elmondja, hogy színpadi rendezéssel is foglalkozott. Leszereléde most az én fejemen volt a lecibálni való. Már nyúlt is érte. „De van! De van!” Mondom, némán is játszottuk már ezt, de nem kisebb gyönyörűséggel. A szót, hogy nincs, nagyon hamar, talán mar féléves korában értette. Még el is pityeredéit, mikor a vártnál hosszabb időre guggoltam le az ágy vége mögé, hogy „Nincs Apja, nincs Apja!” De, ha csak az arcom takartam el a két tenyeremmel, soha nem vette komolyan a dolgot. Odanyúlt a kis kezével, s feszegette le az ujjaimat, majd maga is eltakarta a saját arcát, hogy viszonozza a kölcsönt. „Nincs Bubu! Nincs!” — mondtam, s ettől boldog volt, hogy ő is tud nincs lenni. Istenem, micsoda jó játék egy ilyen kicsi gyerek! Egyszer azt találtam ki, hogy szeme láttára összehajtogattam egy újságot, úgy, ahogy az újságos szokta beszorítani a levelesláda.nyílásába, s odatettem a válla mögé, amint nekidőlt a nagy párnának. Hathónapos lehetett, vagy talán öt és fél, mindenesetre még a betegsége előtt történt a dolog. Forgatta a nyakát, nézegetett hátra, de nem tudott úgy megfordulni, hogy az újságot is lássa. Izgatta viszont, hogy az a valami ott van, hisz látta, mikor odadugtam. Fész- kelődni kezdett, kezével nyúl- kálni, s nem nyugodott, amíg meg nem fogta, ki nem húzta a háta mögül, összenevetmlnt a többi vidéki stúdió műsora, a szlovák műsor is benne' szerepel a heti Rádió- és televízióújságban. Augusztusban Csehszlovákiában nagy nemzeti eseményre készülnek a szlovákok. A népi felkelés 30. évfordulójának megünneplésére. Rokonaink, barátaink az SNP (Szlovák Nemzeti Felkelés) tiszteletére és annak jegyében kiállításokat, ünnepségeket rendeznek, amelyekre több száz külföldi vendéget fogadnak. A heti félórás műsor keretében igyekszünk minél több ilyen eseményről beszámolni, hangképeket adni. A hónán első vasárnapján (4-én) a Matrica Pozsonyban rendezett es megnyitott kiállításáról hallanak tudósítást. Augusztus 11-én a Magas-Tátróba kalauzoljuk hallgatóinkat, ahol világkemping-talál kozó lesz. Következő heti félórás műsorunkat a folklór jegyében készítjük. Mikrofonunkkal Gyetván vettük szalagra a szlovák népdal- és táncfesztivál legszebb kincseit, ahol a magyarországi szlovák együttes, a bánki csoport sikeresen szerepelt lakodalmasával. se után, 1972-ben ezért is maradt Balassagyarmaton. Többször felléptek a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat, és a nyomda fiataljaiból álló színjátszóival. — Hol dolgozott mielőtt a művelődési központba került? ' — A nyomda könyvkötészetében Nógrádsápon, de magánszorgalomból sokat foglalkoztam tipográfiával, nyomdatechnikával is. Amikor a Mikszáth ■ Kálmán Művelődési Központba kerültem dekoratőrnek, nagy hasznát láttam a betűismeret „tudományának”, de sokat köszönhetek a képzőművészeti szakkörben eltöltött éveknek, személy szerint Farkas András festőművész tanárnak. — Mondják, nagyon vonzza a grafika. — Korszerű művészet, és a nyomda világában, ahol dolgoztam, a nyomtatás játékos lehetőségeit láttam benne: linómetszés, fametszés, monotünk, s már adta is ide, hogy dugjam megint az előbbi helyére. Az ilyesféle gyakorlatok nagyon ügyessé tették a kezét. Kapott nemsokára műanyagból készült kis, színes hengereket is, akkorákat, hogy jól meg tudja markolni (talán tizenkét darab volt egy zacskóban). Eleinte csak rázta őket, mert csörögtek is, majd egymás tetejére rakosgatott hármat, négyet, meg gurigá- zott velük. Mindezt csak azért írom le Ilyen részletesen, mert más szülők Is nyilván törik a fejüket, milyen játékokra kapat- hatják rá azt a csöpp emberkét, akit most már hónapról hónapra jobban szeretnek. Főleg az anyja, de talán mar az apja is. Ha tud végre játszani vele,, akkor bizonyosan. Akkor már el is irigyli az anyjától. Akkor már hívja magához, s büszke rá, ha a gyerek az anyja öléből átkívánkozik az övébe. „Gyere, gyere!” — nyújtja felé a karját. „Gyere, gyere!” S a kicsi meglendíti a felsőtestét, s ka- pálódzni kezd, annak jeléül, hogy menni akar. Bár lehet, hogy fél perc múlva anyja hívásának enged hasonló módon. S egy újabb fél perc múlva megint az apjáénak. Élvezi a kis kacér, hogy ő már ilyen kapós jószág lett, hogy apja-anyja felváltva verseng a kegyeiért. „Gyere, az én lányom vagy”! „Nem is igaz, az enyém! Ide gyere, ide-ide!” Minél inkább osztozik egv ilyen apró gyereken a két szülő, az annál inkább mind a kettejüké. Mert ez már annak a biztos jele: nemcsak anyj- van, hanem apja is, igazi apja, aki teljes szívből a magáénak érzi. vétel Augusztus 25-én akár Különjárat is lehetne a címe műsorunknak, hiszen közel ezer kilométer,t utaznak a budapesti szlovák gimnázium harmadéves leánytanulói az SNP nyomdokain Szlováki- ban. Hazai eseményeink közül a tanévkezdés előkészületeiről szólunk Szarvason. A nyári pihenő után tovább szeretnénk bővíteni kapcsolatainkat azokkal az intézményekkel, közös gazdaságokkal, ahol nap mint nap szó esik a szlovák nyelvről, a szlovák dalokról és táncokról, ahol szívesen hallgatják híreinket. Levelezőink nagy odaadással, lelkesedéssel, vesznek részt műsorpolitikánk alakításában. örömmel írunk arról, hogy az értékes leveleken kívül kész. magnószalagra rögzített anyagot is kap szerkesztőségünk. Köszönjük mindezeket és szeretnénk, ha minél többen bekapcsolódnának a szlovák nyelvű adás szerkesztésébe, értékes javaslataikkal, észrevételeikkel, Információikkal. typia formájában. Sokat olvastam a technikai lehetőségekről, a sokszorosító eljárásokról, de magáért a rajzolás ötöméért is szívesen hódolok a grafikának. — A művelődési Intézménynél „hivatalból” is van erre lehetősége. — Igen, az igazgatóm többször megbízott kiállítási meghívók tervezésével. — Valóban, emlékszem is egy jól sikerült linómetszetére, amit 1972-ben a megyei népművészeti kiállításra tervezett. Érdekesen tördelt, kemény foltja volt. — 1972-ben dekoratőrnek jöttem ide, a művelődési központ szolgáltatásait reklám- tevékenységgel segíteni. A közönség aktivizálására szükség volt, és főleg lesz, különösen amikor egyszerre két helyen is működik a művelődési ház, és a tevékenysége is egyre bővül, színesedik. — A reklámnak, a propagandának jó ízléssel kell párosulnia. — Természetesen igyekszem szép és jól olvasható betűket írni, hangulatos, modern plakátokat festeni. Az utcai tablókat, feliratokat, okleveleket, nyomdai meghívókat nemcsak a technikai, de az esztétikai követelményeknek is megfelelően szerkesztem és készítem el. Ugyanígy vagyok a kiállítások rendezésénél is, munkámat művészi törekvések irányítják. Énről meggyőződtem, hí csak egyet-kettőt említek is a sok közül: népművészeti kiállítások, Scholc Erik, Szabó Valdimir kiállításai, ahol fül- tanúja is voltam a művészek által történt dicséretnek. Mikor ideje engedi, Karmann János maga is rajzol, fest, kísérletezik nagyméretű, színes grafikákkal, és azzal is, hogv bejusson a Képzőművészeti Főiskolára. — Ez nem sikerült, így az Egri Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, rajz szakra. De addig is járok a képzőművészeti szakkörbe, amely az új művelődési központban működik majd, az új népművelési évadban. Farkas tanár úr vezetésével. E. É. Radioaktív cigaretta A cigarettafüst igen gyakran radioaktív hatású: tartalmaz ugyanis ólmot, és alfa- sugrakat kibocsátó polóniu- umot. Egy okkal több amiért retteghetünk a füst rákkeltő hatásától. Az embereket azonban láthatólag hidegen hagyja a dolog. Az Egyesült Államokban az elmúlt évben tovább növekedett a cigarettafogyasztás, A növekedés aránya — a tíz évvel ezelőttihez viszonyítva — 10 százalékos. 4 NÓGRÁD — 1974. augusztus 3* szombat ,G. Kiss Magdolna VARGA DOMOKOS: KKOSTOLGAT aiaaaaaaaBBaaaaaaBaBaaaaaaiaBaaBaaaaaaaBaaaaaaBaaaaiBaaaaBaBaaaBai Zelman Ferenc szekcióvezető Akiről keveset beszélünk Dekoratőr a művelődési házban
