Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

Új üzemet építenek A salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. új üzemcsarnoká­nak és üveghutájának építése megyénk legnagyobb beruhá­zásai közé tartozik. Mindenekelőtt az üzemcsarnoknak kell elkészülnie, mert csak azután kezdenek a kemenceépí­téshez. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szak­emberei húzzák a falakat, zsaluzzák a födémeket. Gombos Sándor szocialista brigádja vasszerkezeti munkát végez. Közöttük serénykedik Kollár Gábor. Hakkel Ferenc és Szappan István. Pálok János és brigádja a födémszerkezetek betonozását segíti, zsaluzást végeznek több emeletnyi magasságban. Ott dolgozik Pecze Elemér, Bacsa László, Jaskó József is. Akrobatikus ügyességgel fűzi, kötözi a vasbetont összetartó elemeket Lovas Pál szocialista brigádja, közöttük Erki Já­nos. Németh József. Szántó István és Pogány József. Az átadási határidő betartása (1975. június 30.) rajtuk is mú­lik. (Kulcsár József képösszeállítása) Gazdasági nagyaktfva Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról) lesztését 837 millióból is meg lehet oldani. Juhász Gyula, a síküveg­gyár igazgatója közölte, hogy a gyár újabb fejlesztési be­ruházásához már készítik a tervet. Amennyiben a kért 550 millió forintot megkapják, akkor ezzel a beruházás­sal a gyár jövője a szá­zadfordulóig biztosítva lesz. Fő terméknek továbbra is megtartják a vékonyüveg- gyártást. Fokozzák annak he­lyi feldolgozását, ugyanakkor nagyobb mennyiségben gyár­tanak majd ragasztott, edzett üveget, biztosítják a hazai járműipar üvegszükségletét. Nyúl Gyula, a Textilipari Vállalat főmérnöke elmondta, hogy a könnyűipari rekon­strukció keretében épül fel a vállalat új gyára, amelyet 1975 végére szeretnének át­adni. Az építkezést jelenleg anyaghiány akadályozza. Etesi József, a ZIM salgó­tarjáni gyárának főmérnöke közélte, hogy a nagy válla­lattal közösen oldják meg a fejlesztést: korszerűsítik az öntödét, új galvanizálót építenek, ugyanakkor több műszaki problémát megoldanak, eme­lik a termelés technikai szín­vonalát, kulturáltabb munka- körülményeket tér ernte nek. Dr. Csontos Gábor, a bá­nyagépgyár igazgatója el­mondta. hogy a rendelkezé­sükre álló beruházási összeg még a technikai színvonal szintentartására sem lesz elég. A megnövekedett feladatokat csak akkor tudják ellátni, ha az elavult gépparkot folyama­tosan kicserélik, ugyanakkor egyéb beruházásokat is meg­oldanak. Horváth Miklós, az erőmű igazgatója ismertette, hogy az anyavállalat három év alatt 60 millió forintot költött a tarjáni erőmű korszerűsítésé­re. Ez az összeg a nagy vál­lalat beruházásának 40 száza­lékát teszi ki. A salgótarjáni erőmű viszont csak 15 száza­lékkal részesedik a vállalat éves tervéből. A biztonságos üzemelteté­séhez szükség volna egy újabb kazánra, amelynek beállítása 40 millió forintba kerül. Ez' a pénz egyelőre nincs meg. Szalai János, az ötvözetgyár igazga­tója szóvá tette, hogy fejlesz­tési elképzeléseik nem talál­nák kellő támogatásra a fel­sőbb szervüknél, holott eddi­gi munkájukkal rászolgáltak erre. I Párosi Láfczlóné, a Magyar Nemzeti Bank képviselője hasznos tanácsokat adott a beruházások előkészítésével kapcsolatban. Utalt arra, hogy mielőbb készítsék el a konk­rét beruházási programot, ter­vet. Az időtényezőre az eddi­ginél nagyobb gondot fordít­sanak, mert a beruházások elhúzódása jelentős kárt okoz a népgazdaságnak. Bejelentet­te, hogy a szolgáltatás fejlesztésé­hez a bank hitelt tudna biztosítani, a vállalatok azonban nem igénylik ezt. Levenda Józsefné, a városi tanács csúcstitkára a város­ban folyó építkezésekről, a közművesítésről adott tájé­koztatást. Földi Ferenc, az In­gatlankezelő Vállalat főköny­velője az épületek karban­tartásánál és a távfűtésnél jelentkező problémákról tá­jékoztatta a jelenlévőket. Utalt arra, hogy az idén már 18 brigád küzd a szocis’isla címért. Felajánlásaik elsősor­ban társadalmi munka elvég­zésére irányulnak. A vitában felvetett kérdé­sekre Medved Károly, a váro­si pártbizottság. titkára vála­szolt, A gazdasági nagyaktíva Ozsvárt József zárszavával ért véget, aki befejezésül hangsúlyozta. hogy a kong­resszusi vállalások maradék­talan teljesítéséért minden kommunista köteles munkál­kodni. Fokozzuk az alkotó munlkaíendületet, ez előreha­ladásunk és sikerünk biztos záloga. Dagadó vitorlák Nem büfé, sssesxhút Gusztustalan, ami a salgó­tarjáni autóbusz-megálló végé­nél levő korhűjénél történik. A büfé vezetője maga mond­ta, hogy emberileg kibírhatat­lan, ami ott lezajlik. Az esz­méletlenségig leissza magát néhány ember rendszeresen. A közelmúltban például a patak partján feküdt egy ré­szeg ember. Verekedés is ke­letkezett már a mértéktelen italfogyasztás nyomán. Mérik a tömény szeszt, a bort, né­melyik ember pedig issza, issza, akár a vizet. Eddig szépen, csendesen megvolt ez a kis — büfének csak jószándékkal nevezhető —, vendéglátói egység. Az igazsághoz tartozik, hogy az úgynevezett .,zugivók” kedvelt helye volt. Nem sértés ez, hanem azoknak a beceneve, akik napközben, vagy utazás előtt, beugranak egy pohárra. Azóta változott meg a hely­zet, amióta becsukott a mozi előtti körbüfé. Ennek a ven­dégei, akik becslés szerint 100—150 ezer forint értékű italt fogyasztottak havonta, az autóbusz-megálló állomás végén levő büféhez pártoltak át. Ez a kicsi, belül három ember számára sem elegendő méretű létesítmény hovato­vább azt a forgalmat fogja lebonyolítani, amit a mozi előtti, amíg létezett. Arra vi­szont nincs felkészülve. így hát naponta van botrányos viselkedés, lerészegedés a tö­mény szesztől és így tovább. Csúnya a részeg ember, ennél is még gusztustalanabb, ahogyan az a büfé kinéz. Piszkos a fala, az ablakot vé­dő rács. Hát még az a polc, aminek az a hivatása, hogy a vendég mellette állva elfo­gyassza az italt. Nincs lehe­tőség sem arra, hogy tisztán tartsák, A jövő-menő autó­buszok által felvert por lepi be. Elképzelhető hogyan néz ki, amikor valamilyen italt ráöntenek. Gusztustalan, egészségtelen, visszataszító. Nincs erre ott szükség. Vagy ha már van, akkor legalább az alapvető egészségügyi kö­vetelményeknek feleljen meg. Ezt viszont nagyon szigorú­an meg kellene követelniük az illetékeseknek. Néhány hónapja még kihalt volt a régi major. A rozogá­nak tűnő épületek most a mil­liókat érő terményt őrzik. A szürke hullámpala alatt áll az újonnan épült Sirokkó szárí­tó, előtte a tisztítóberendezés — a palotási termelőszövetke­zet büszkeségei. — Ki gondolt arra, hogy ilyen beruházásokba fogha­tunk? — kérdezi a szárító­üzem vezetője. Nem azért, hogy választ várjon. Szavai a változást szemléltetik. Az elnök cinkosan ráhu­nyorít: — Meglátja, lesz itt más is... — s már magyarázza. Aki nem ismeri közelebbről Vájná Tamást, a palotási kö­zös gazdaság elnökét, azt hi- hetné, hogy az egész csak me­rész elképzelés, hiszen köztu­dott: az elmúlt évek kudarc- sorozata alaposan megtépáz­ta a palotási termelőszövetke­zet nimbuszát. * Vájná Tamás a jászfénysza- rui gazdaságból jött. A ne­hézségek vonzották. Hívták az egyetemre tanítani, kutatóin­tézetbe. Szíve szerint válasz­tott. Nem a pénzért. Annyit kap, mint korábbi munkahe­lyén, ahol jóval könnyebb volt a dolga. A zárszámadó közgyűlésen a tagság tapssal fogadta. Vol­tak azonban olyanok is, akik csak illendőségből verték ösz- sze tenyerüket. Az új elnök baja ezekkel gyűlt meg elő­ször. — Éjszakákat töltöttem az iratok, kimutatások tanulmá­nyozásával. Ahogy böngész­tem a számokat, úgy erősö­dött bennem az érzés: kemé­nyebb a dió, mint gondoltam — mondja a fiatal elnök. Alig van túl pár évvel a harmin­con. — Azt mondják: új seprű jól seper. Vájná Tamás hozzáteszi: — De a régi tudja, hol a szemét! Néhány hónapja telt el csu­pán, hogy a szövetkezet élére került. Sok mindent kellett tisztáznia. Rendhez, fegyelem­hez szokott. Mindaddig,' amíg a döntés születik, kell a vita, érezze a dolgozó, hogy figyel­nek szavára, elfogadják ja­vaslatát. Utánna azonban nincs helye az aggálynak. A feladatot végre kell hajtani. Ezt tartja. Nincs más választás, ha azt akarják, hogy talpra álljon a gazdaság. Vannak, akik ezt nem értik. Az elnök a mun­kában — helyesen — nem is­mer tréfát. A legkisebb ha­nyagságot sem tűri meg. Eleinte sok minden furcsa volt a tagoknak. A pártszer­vezettel való közös megbeszé­lés után bevezette a kétha­vonkénti termelési tanácsko­zásokat. — Megint ülhetünk néhány órát — voltak, akik így fo­gadták a kezdeményezést. Az első félóra után azonban érez­ték: ez valami új dolog. Az idegenből jött elnök jobban aggódik a közös ügyei iránt, mint azok, akik itt születtek. Lelkesítőén beszélt, pedig a szenvedély nincs megfogal­mazva az elnök munkaköri kötelességei között. Vájná Tamás úgy érzi: az első „csatát” megnyerte. A dolgozókkal sikerült megér­tetni, hogy a régi szemlélet­tel nem lehet tovább fokozni a termelést. Változtatni kell a módszereken. Az újhoz vi­szont nemcsak merészség kell, a szükséges feltételek megteremtése a legfontosabb. ★ S a szakemberek? Az elnök megszüntette a „kisállamokat”, az üzemegy­ségeket, ahol legalább három függetlenített vezető téblá- bolt. Azok „prüszköltek”. — Mindenki kap munkát — hangzott az elnök válasza. A régi középvezetőkre alapo­zott, s 'néhány eset kivételé­vel nem csalódott. Volt ágazatvezető, aki fi­gyelmeztetése ellenére itta­san jelent meg a munkahe­lyén. Leváltották, fizikai állo­mányba helyezték. Aki akart, tanulhatott az esetből. Dolgoz­ni, termelni csak fegyelme­zetten lehet. — A főagronómustól meg­váltunk. Békésen. Nem tudott szabadulni a kisüzemi szem­lélettől. Ami tegnap elég volt, ma már. kevés. Az elnök egyelőre ellátja a főmezőgazdász teendőit is. Az új szakembernek szolgálati la­kás kell. Miből építsenek? ★ Az első fél évben a tsz visz- szafizetett 14 millió forint üzemviteli hitelt, s 7 millió forint értékű beruházást vet­tek tervbe — Hétmillió? Tudja, meny­nyi pénz az? Tavaly egész évben 1,6 milliót költöttek építkezésre. A pénz ..összecsepegett”. Nem ment könnyen. Meghúz­ták a nadrágszíjat, A bank jó tanácsaival, rugalmas ügyin­tézéssel segített. Elkészült a két gépállásos borsófejtő, a szárító-, tisztító-, 200 vagonos, gépesített gabo­naszérű, vetőmag-kikészítő üzem. Központi üzemanyag­tárolót, szervizműhelyt alakí­tottak ki. A baromfiépülete­ket, s a tehenészeti telepet felújítják. S ha igaz, épül egy szolgálati lakás ig. Ezek a leg­szükségesebb beruházások. — Miből épül Palotáson szolgálati lakás? — kérdezik a környékbeli tsz-vezetők. — Ócskavasból! Összeszed­tük a hulladékot. Lakás nél­kül nem jön fiatal szakember Palotásra ... Az elnök „restellkedík” a pénzhiányon. . A beruházásokra égetően szükség volt. Kockáztatni kel­lett: vagy a régi technológia miatti alacsony hozamok, vagy esetleg a „költekezés” miatt úsznak el. Az utóbbi mellett döntöttek, ha két rossz közül lehet választani. Persze, szó sincs ilyen gon­dokról. Az 1055 hektáron ve­tett búza 42,6 mázsás hozama egészen kiváló. A tsz történe­tében először repülőgéppel műtrágyáztak. Az állattenyész­tés az elmúlt évi 30 vagon ta­karmánnyal szemben, 100 va­gonnal gazdálkodhat. Szép a kukorica és a cukorrépa is. * Palotáson elkezdődött vala­mi. Új szelek dagasztják a termelőszövetkezet vitorláját. Az igazi hajtóerő azonban az lenne, ha „lökést” kapnának. A jelenlegi anyagi lehetőség csak a termelés szinten tar­tására elég. A stagnálás vi­szont nem érdeke senkinek. A lökést néhány millió fo­rint állami támogatás jelen­tené, ami Palotáson biztos be­fektetés lenne. Az elnök nem szívesen beszél erről. Azt tart­ja: először bizonyítsanak, hogy érdemesek a támogatásra. A bizonyításhoz azonban idő kell. Sokan figyelik, mi történik Palotáson. Lehet, högy jövőre az időjárás nem segíti env- nyire munkájukat, gyengébb lesz az átlagtermés, s ezt már kudarcnak vehetik. Vájná Tamásnak sok ál­matlan éjszakát okozott ez a hétmillió. A munkatársai kö­zül is kevesen tudják, hogy egészsége sincs rendben. En­nek ellenére napi 12—14 órát —■ néha többet is — dolgozik. — A szekér rúd ja egyenes­ben van, de a kátyúba még benne vagyunk — mondja, majd hozzáteszi: Amit eddig csináltunk, közös munka ered­ménye. A „kátyút” másutt gyorsan betemetik. Palotáson ehhez sok idő és pénz kell. Hétmil­liót kisajtoltak magukból. Bátran élve a lehetőségekkel, törvényesen. A prést hiába srófolnák tovább, a kilincse­lés pedig nem palotási mód­szer. — B — A termőtalaj elixir je... Üzbegisztánban, az almaliki vegyészeti üzem újonnan fel­épített második üzemrészlege megkezdte az ammónium- foszfátos műtrágya gyártását. A gyár új részlegét egy év­vel a kitűzött határidő előtt adták át. Az ammónium-foszfátos műtrágya nyersanyagát az al­maliki bányászati és kohásza­ti kombinát működése közben keletkező gázokból előállított kénsav alkotja. A szakemberek az ammó­nium-foszfátos műtrágyát a termőtalaj elixírjének neve­zik. A műtrágya 57 százalék foszfort és nitrogént tartal­maz, amely a növények fejlő­déséhez nélkülözhetetlen. Hektáronkénti 8 mázsás mű­trágyázással a gyapot termés­hozama 8 mázsával emelke­dett. Más mezőgazdasági kul­túrák terméseredményei is kedvezően alakultak a műtrá­gya hatására. Az üzem teljes termelési kapacitásának elérése után évi kétmillió tonna ammó­nium-foszfátos műtrágyát állít elő. A Szovjetunióban a kilen­cedik ötéves terv végére 90 millió tonna műtrágyát gyár­tanak. Különösen nagy fi­gyelmet fordítanak a kon­centrált műtrágyák és a kü­lönböző bonyolult vegyi ösz- szetételű műtrágyafajták elő­állítására. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1974. augusztus 24,, szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents