Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-22 / 195. szám

V A szandai tanács elnöke írja Tétlenségre ítélt jóakarat Igen nagy gondot jelent a községi közös tanács­nak, hogv Szandán a meg­épült úi művelődési ház kör­nyékének parkosítására nem áll rendelkezésre elegendő anyagi fedezet, A Pestvidéki Kőbánya Vállalat nógrád- kövesdi üzemén belül alakult szocialista brigád szandai tagjai vállalták közösen a szandai KISZ-szervezettel a kultúrház környékének rend­betételét társadalmi munká­Helyet hapott Ludányhalásziban sokat vi­tatott téma volt a közelmúlt­ban az olajtároló elhelyezé­se. A gázcseretelep mellett knoott helyett a község la­kóinak nagy örömére. A te­lep vezetője Róka Mihálv új­ságolta. hogy az olajtárolót augusztus '20-án adták át ren­deltetésének. Ezzel a község lakosságának sok gondja szű­nik meg. mert most már a gáz után az olajat is helyben tudja beszerezni. l’éldát mulatnak ban. A feladatokat Kusnyár János bányamesterrel. Kop- lányi István szocialista bri­gádvezetővel és Kiss János KTSZ-titkárral beszéltük meg. Vállalásukat a legjobb remé­nyem szerint állíthatom, biz­tosan teljesítik, amit az el­múlt évben végzett társadal­mi tevékenységük is fényesen bizonyít. Pelsőczi András vb-elnök, Szanda • as olajtároló Sokat tett már és tesz még napjainkban is a községi ta­nács a lakosság ellátása ér­dekében,. hogv szebb, jobb és kulturáltabb életet teremtse­nek a községben. Jelenleg 334-en rendelkeznek a köz­ségben gázpalackkal. ami könnyebbé teszi a napi - mun­kát és ugyanezt a célt szol­gálja most a fűtőolaj biztosí­tása is. it. 3. Ludányhalászi Brigádélet a Kővirág presszóban Salgótarján északi városne­gyedének kapujában, a Vö­röshadsereg úton haladva ta­karos kis eszpresszó csalo­gatja a járókelőket, a Nóg- rád megyei Vendéglátó Vál­lalat „Kővirág” eszpresszója. A napnak kevés olyan idő­szaka van, amikor ne lenne népes a Kővirág. S hogy ez így van 1969* töl, a megnyitás evétől, annak egy lenyeges alapfeltétele van. Itt dolgo­zik a Gáspár Istvánná által vezetett hattagú női szocialis­ta brigád, mely már az „ezüst” fokozat tulajdonosa. A brigád kollektívája évről évre a vállalásaiban és azok teljesítésével maradéktalanul megvalósítja a hármas jel­szót: „Szocialista módon dol­gozni. tanulni és élni!” A szocialista munka meg­testesül a forgalom, azon be­lül is a sajáttermelésű étel- lorgalom állandó növekedésé­ben. Gyakran rendeznek cuk­rászsütemény-bemutatókat amikor 6—8 ezer forinttal több forgalmat érnek el, mint az egyéb napokon. A városban részt vesznek min­őén nagyobb kitelepülésen. Külön dicséretet is kaptak a SZŰR- és az ODOT-rendez- vényen való vendéglátásukért, A brigádot nevezhetnénk akár ifjúsági brigádnak is, hiszen két aktív KISZ-tagjuk is van, Földi Ágnes és Budai Mária. A brigád többi tagjai, Szent- györgyi Istvánná. László Ti- borné és Rozgonyi Valéria is fiatalos lendülettel dolgoz­nak, brigádvezetőjük szerve­zett irányítása mellett. A KTSZ-szervezetet esetenként még anyagiakban is támogat­ják. A KISZ VIII. kongresz- szusa tiszteletére például kommunista műszakot tartot­tak — szabadnapjukon —, s a műszak keresetét a KISZ részére adták át. Az elmúlt év decemberében egy újításuk is volt. Rozgonyi Valéria jugo­szláviai tapasztalatai alapján egy italkülönlegességet készí­tettek Kővirág Carlettó néven. Az italkülönlegesség. havi 2500 forint forgalomnövekedést eredményezett, ezért a brigád 500 forint újítási dijat ka­pott. A brigád tagjai jelenleg a nógrádi kereskedelmi napok­ra készülnek, melynek kere­tében a cukrászok versenyét es bemutatóját szervezik meg. Az állami és politikai okta­tásban is jeleskedik a brigád. A legnagyobb élményük a salgóbányai gyermekotthon­hoz fűződik. A brigádélet kez­detétől fogva rendszeresen járnak ide ajándékokkal és anyai szeretetet pótló emberi szeretettel. Télapó- és kará­csonyi ünnepeken együtt ját­szottak a gyerekekkel, sőt még egy-egy rövid műsor ke­retében örök élményt szerez­tek az árva gyerekeknek. Karácsonyra Rostás Piroska patronáltjukat elhozták az in­tézetből, s egy-egy brigádtag­nál tették emlékezetessé az ünnepi napokat. A ' Nógrád megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet az elmúlt ev elején így irt a brigádnak: „Amikor Önök már többször oly nagy szeretettel vették őket körül, s ajándékokkal halmozták el őket, s amikor gyermekeink is hasonlóan nagv szeretettel csüngtek Önökön,v ők emberközelbe ke­rültek a nagy társadalommal, az önök nemes patronálása által és annak útján.” A brigád ez évben már egy vállalatnál dolgozó többgyer­mekes család, vagy gyermekét egyedül nevelő családanya patronálásót is vállalta. A Kővirág presszó brigádélete példaként szolgálhat megyénk kereskedelmi hálózatában te­vékenykedő szocialista brigá­dok számára. Dudás Pál KPVDSZ mb.-tag Balassagyarmat AZ OLVASÓK — FÓRUMA Levelezőink jelentik Jobb áruellátást és vendéglátást A közös községi tanács vb jüiiusi ülésén beszámolt a Bürzsönyvidéki ÁFÉSZ képvi­selője Nógrád és Berkenye községek kereskedelmi és ven* déglátóipari ellátásáról. A beszámolóból többek kö­zött kitűnt, hogy a két köz­ségben ügy az élelmiszer-for­galomban, mint a vendéglátó- iparban visszaesés és lema­radás van az előző év ha­sonló időszakához viszonyítva. Ennek okát az ÁFÉSZ részé­ről abban látják, hogy az egyes egységekben nem meg­felelő személyek a vezetők, valamint, hogy ÁFÉSZ-en kí­vüli kereskedelem és vendég­látás működik Nógrádpn. A tanácstagok és a nép­frontaktivisták viszont úgy vélik, hogy az ok a rapszó- dikus áruellátásban és a ven­déglátó egységek kultúrálat­lan helyiségeiben keresendő. Senki sem mehet el ugyanis itt a boltba, hogy biztosan megkapja azt az árut, amit keres, néha még alapvető élel­miszerből, vagy háztartási cikkből sem. Ezért a lakosság kénytelen több árut máshol, elsősorban Vácról beszerezni. A vendéglátóipar helyiségei pedig elavultak. A községi Italbolt ablakán nincs füg­göny, a berendezések pedig úgy az italboltokban, mipt a presszóban már eléggé el* nyűttek. Nemcsak a lakosság, da az ÁFÉSZ tagsága is elégedetlen ezzel az állapottal, amit az­zal fejeztek ki, hogy a 100 forintos részjegveket 200 fo­rintra kiegészítő kampány nem járt sikerrel, és így a tagság háromnegyedének ma is csak 100 forintos részje­gye van. ÁFÉSZ-tagnak lenni mind­két községben a régebbi idők­ben előnyt jelentett. Ez azon­ban ma már semmit sem je­lent. Az összevonások során a vezetők a tagságtól messze kerültek és ismeretlenek. Az érdektelenség megmutatko­zik a részközgyűlés esetében 1», ahová még a 10 forintos vásárlási utalványok sem na­gyon vonzzák a tagságot. A két évvel ezelőtti összevonást megszavazó részközgyűlése­ken az ÁFÉSZ jobb áruellá­tást ígért a lakosságnak az­zal. hogy az egyesült 17 köz­ségnek nagyobb rendelései lesznek a nagykereskedelem­nél, sőt, lehetőség lesz köz­vetlenül az Ipartól is rendel­ni. Ez azonban nem valósult meg. Az áruellátás maradt a régi egycsatornás. A boltve­zető közvetlenül a nagykeres­kedelemtől rendel, amely vagy szállít, vagy nem, vagy mást, ami kell, vagy csak későn. Különösen elégedetlen a la­kosság a húsellátással, ami­nek megoldásához új húsbolt kellene, és erre kilátás még öt év távlatában sincs. Vala­mint a kenyérellátással, ami ugyan nem közvetlenül az ÁFÉSZ-től függ, mégis neki róják fel, hogy a megszokott jó diósjenői kenyér helyett a rosszabb minőségű rétságit kell vásárolni, melynek szál­lítása emellett még nem is egy időben történik. A szolgáltatásokból nem sokat nyújtott eddig sem az ÁFÉSZ, de most meg azt a keveset is megszüntette, ami eddig volt, mert a forrázótek- nőt és a 100 személyes ét­készletet Diósjenőre vitték el, és így kölcsönzésük Nógrá- don nem lehetséges. Sajnos, még csak ígéretek sincsenek a javulásra, mert a Börzsöny­vidéki ÁFÉSZ anyagi erejét a székhely községek fejleszté­sére fordítja. Nógrádon és Berkenyén megértik, hogy el­sősorban szükséges ezek fej­lesztése, de úgy vélik, hogy az árrések hasznából, valamint a málnafelvásárlások nyere­ségéből, valamint ide is adni kellene, még akkor is, ha a két község csak 6,4 százalé­kos aránnyal veszi ki részét az ÁFÉSZ összforgalmából. A községi tanács és a társadal­mi szervek ugyanakkor a jö­vőben is szívesen fogják ven­ni, bármely más kereskedel­mi, vagy vendéglátóipari szerv betelepülését a község­be, hogy megvalósuljon a nö­vekvő igények, mind teljesebb kielégítése. Ehhez pedig nem a monopolhelyzet ad alapot, hanem az egészséges ver­seny. Az ÁFÉSZ vezetőinek tehát nem panaszkodnia kell a konkurrencla miatt, hanem jobb árukínálat. kulturált vendéglátás biztosításával el­érni, hogy az állampolgárok ne vigyék el pénzüket más boltokba, vendéglőibe, hanem az ő egységeibe, és akkor nem lesz visszaesés a forgalom­ban. Csillag László Nógrád Lelkiismeretlenség9 nemtörődömség? Tartós és hovatovább tart­hatatlanná váló bussaúság Nagybátony Bányaváros la­kossága számára, hogy a te- leoülés két önkiszolgáló élel­miszerboltja közül az egyik­ben egyáltalán nem, a másik­ban csak elvétve lehet szóda­vizet kapni. A pásztói üzem, — melynek hivatása lenne szikvízzel el­látni a 100. számú élelmiszer- boltot, — megkülönböztetett figyelmetlenséggel, ha úgy tartja kedve, 2—3 hétig sem szállít. A vásárló, aki tizen- valahányszor viszi vissza dü­hösen és csalódottan az üres üvegeit, kénytelen beérni a sajnálkozó magyarázattal, mely szerint a bolt rendel, de a pásztóiak csak ígérgetnek és nem szállítanak. Azaz hogy szállítanak. Lelkiismeretes buzgalommal, ha kell, napon­ta is: az utóbbi Időkben él­vezhetetlenül savanyú ízűvé vált Jaffát és Salgó Colát, mely sajnos, csak árban, mi­nőségileg távolról sem közelí­ti meg névrokonát a Pepsi Colát. (Sajnos, ez utóbbi is teljesen eltűnt a boltból.) És szállítanak rendszeresen szik- vizet is, az italboltok számá­ra, ahonnan „kinézik” azt, aki szeszfogyasztás nélkül akar szódához jutni — úgy tekin­tenek rá, mint ellenőr a jegy nélkül utazóra. Persze a vásárló, aki mel­lékesen havi keresetének na­gyobbik hányadával az éleli misizerboltok forgalmát gya­rapítja, érti a cinkos szembú- nyorgatást a boltok és a szik* vízüzem között. A kedves ve­vő, aki szomjas, ne 1 forint 10 fillérért igyék egy liter szódavizet, hanem igyék me a 4 darab két és fél decis Jaffát 9 forint hatvanért. Ez az üzleti forgalom növelése szempont­jából kétségtelenül jó fogás. A vásárló szempontjából: lel­kiismeretlenség és az ilyen „fogásoknak” kevés köze van az üzleti tisztességhez. A vá­sárló közönség azt szeretné, ha tiszteletben, tartanák igé­nyeit, még az olyan kevésbé hasznot hozó árucikk tekinte­tében is, mint a szódavíz, (Kinek jutna eszéb?, hogy nem érdemes gyártani és árusítani a 40» filléres gyu­fát?! A település lakosságának zöme bányászdolgozó. A föld alatti, meleg munkahelye­ken letöltött műszak után jól esne a hűtött szódavíz. Ez azonban nincs, csak magya­rázkodás és tartóg bosszúság. B. T. Nagybátony, Révay J. út Salgótarján és környékét volna hivatott a képen látha­tó tábla bemutatni — ha a körülötte levő zöldsövényt időnként gondoznák. így alig­ha igazítja cl az idegent, el­vesztette figyelemfelkeltő ren­deltetését. A tábla a megyei tanács előtti parkban áll. Ifi képzés a Nyírjeiben Az úttörőkhöz az ifik áll­nak a legközelebb. Az ifik munkája sok segítséget nvú't az úttörőcsapafaknak. Ám a sok ifi közül kevés a szak­képzett. Ezért minden évben a nyár folyamán a Nyírjei­ben ifiképző tábort szervez­nek. Így tanulnak is és egv kicsit pihennek Is az lfivcze- ■ tők. Ebben az évben ém is eljutottam a Nyírjesbe. Au­gusztusiban 11—17-e között voltam á tábor lakója. Dél­előtt és délután foglalkozások voltak. Szó volt a demokra­tizmusról. a nevelési élvek­ről. Beszélgettünk az úttörő- próbarendszerről. Előadás ke­retében ismertették a KISZ kb. 1974, évi áprilisi ülésének a határozatát. De a pihenés­re és a szórakozásra is ju­tott idő. Volt éjjeli akadály- verseny. tréfás járőrversenv, futballmérkőzés. jelmezbál. Ki mit tud? és tábortűz. Daltanulás és játék egészí­tette ki a programot. A 15- 18 éves ifik is vígan és jó­kedvűen játszottak és szóra­koztak. Mi ifik felkészülten várjuk a tanévet. Remélem jövőre még több ifi keresi fel a szép környezetbe levő tábort. Mi azzal búcsúztunk egymástól, hogy viszontlátás­ra jövőre. S az új tanév al­kalmából minden tanulónak eredményes tanévet kívánok. Bodor Imre ifivezető Salgótarján, Fazekas M. u. 41 Sikeres véradás a tolmács!. Erdőkémiátiál Tisztelt Szerkesztőség! Is­mét jelentkezem a tolmácsi Erdőkémiából, de először en­gedjék meg, hogy köszönetét mondjak azért, amiért leve­lem leközölték és így legalább az olvasók is tudomásul vet­ték. hogy létezik egy kis üzem is Tolmácson. Eddig mindig a község által kijelölt helyen vették le a vért a faluban, de az üzemi Vöröskereszt kérésére a Vér­ellátó Állomás beleegyezett abba, hogy üzemünk legyen a kijelölt hely. Az Erdőkémia Vállalat üzemvezetője Molnár József, gz üzemi Vöröskeres/.t elnöke Molnár Józsefné, Drozgyik János véradófelelős. Dávid János Dárttítkárral és az -üze­mi Vöröskereszt-aktívákkal mindent megtettek azért, hogy a véradás sikeres legyen. A múlt esztendőben a faluban véradásra jelentkeztek 55-an, ebből erdőkémiás dolgozó 46 volt. ez adta az ötletet, hogy ezután itt az üzemben legyen a véradás. De most aztán vá­rakozáson felül sikerült a véradás. Ilyen még nem volt! Eddig, 107-en jelentkeztek véradásra! A faluból 22-en, a Gránit 3. sz. üzemegységé­ből összesen 21-en, ezek több­sége szocialista • brigádtagok, kik felajánlásukat ezzel még öregbítették is. A tolmácsi Erdőkémiából 64-en adtak vért! Sajnos, az igazság az, hogy itt sem sike­rült elérni olyan eredményt, hdgy legalább egy szixnaiisui brigád teljes egészében 100 százalékot hozott volna. A legjobbat -a „Béke” brigád Laai' Janos brigadveze tővel az élen érte el. De köszönetét kell mondani minden brigád­tagnak és minden egyes dol­gozónak, akik önzetlen vér­adással ezt a szép eredményt elérték. Ezen a napon — vér­adás közben — egy kis ünnep­séget is szerveztünk, mert üzemünk többszörös véradó­ját, a diósjenőr Varga Feren­cet a járási szervezet emlék­lappal, éremmel tüntette ki és az üzemi Vöröskereszt is egy kis ajándékkal járult hoz­zá az 'ünnepelt kitüntetéséhez. A Vérellátó Állomás a legna­gyobb elismerését fejezte ki. NINCSEN TEJ!! Tudom, csodálkozva olvas­sák ezeket a sorokat, de így van! Körülbelül két héttel ez­előtt csak 50 liter került Tol­mácsra, augusztus 17-én pedig csak a felső boltunk kapott tejet és a másik semmit sem. Augusztus 18-a aztán min­denre rácáfolt, mert egyik üzletbe sem érkezett tej! Mi­kor ezeket a sorokat írom délelőtt negyed 11 óra van, de a tej még mindig nem érke­zett meg. Tolmács község nagyon ki­esett a „szórásból”, ez a tej­ügy már lassanként kínossá válik. Amikor itt a kis fa­lunkba bevezették a tasakos tejet, még elnéztük, hogy a Váci Tejipari Vállalat gépko­csivezetői, rakodói nem is­merték a körülményeket, nem tudták, hogy a faluban két ÁFÉSZ-bolt van, de most már harmadik hónapja járnak ide és mégis előfordul, hogy nem jutunk tejhez, vagy csak a rendelt mennyiség egy részét kapjuk meg. A faluban sok gvermekes család van, nem is egy család három vagy több gyermeket nevel, bete­gek, idős emberek vannak, akik nem lehetnek el tej nél­kül. Szeszes ital az van elég, mindenkor kapható. — Lát­ható következményei is.van­nak —, de az előbb említet­tek részére mégsem lehet tej helyett szeszes italt adni. Keserűen jegyzem meg. hogy a tejet a legjobb lesz ezekután újságban, tv-ben, a rádió hullámhosszán keresz­tül úgy propagálni, hogy „Rút­ság és környéke kivételével”, mert a mi tejproblémánkra a Rétsági nagyközségi Tanács vezetői úgy válaszoltak, hogy Tolmácson nincs probléma. Pedig van, necsiak engem kérdezzenek meg, hanem asz- szonyainkat, akik tehetetle­nül kérdezik: Mit tegyenek! Gyökeres intézkedésre van szükség. Mondjuk és valljuk — szervezés kérdése az egész? Hol a hiba akkor? Nemere Károlyné Tolmács, Erdőkémia 4 i w* I NÓGRÁD - 1974. augusztus 22., csütörtök Ő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents