Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

ELosonczí E*äS ls@széeie KeesiceBi»®EeffB (Folytatás az 1. oldalról) dő jogtalanságának, elnyoma­tásának vetett véget. Lezárta azt a kort, melyben a nép munkájával, áldozatvállalá­sával, társadalomformáló ere­jével olyan körülmények kö­zepette tartotta fenn és éltet­te Magyarországot, hogy 6 ma­ga jogfosztottként élt saját ho­nában. Népünk pontot tett az úri Magyarország történelmé­nek végére és új fejezetet nyi­tott az addigi történelmünk oly sok keservet, nyomorúsá­got, szegénységet és vért lá­tott könyvében. Az 1949-ben elfogadott al­kotmányunk már összegezhet­te a kibontakozóban levő új korszak első vívmányait is: felmérte azt a néhány eszten­dős utat, amelyet a magyar nép azt követően járt végig, hogy a Szovjetunió — a má­sodik világháborúban kivívott nagy győzelmei nyomán — óriási véráldozatokkal felsza­badította hazánkat is, lehető­séget teremtve ezzel az igaz­ságos, kizsákmányolástól men­tes, szocialista társadalom megteremtésére Magyarorszá­gon. Történelmi utat jártunk Méltán emlékezhetünk rá, hogy a felszabadulást követő három-négy év alatt akkora utat járt be az életerőre ka­pott ország, amekkorát soha addig egész íratlan és írott történelme során. Ebben a rö­vid időszakban a forradalmi változások egész sora vihar- zott végig országunk és né­pünk életén: a munkásosztály, a kommunisták vezetésével, az áldozatok súlyát vállalva, a harc élére állt; eldőlt az ezeréves per a parasztság ja­vára; a forradalmi erők meg­teremtették a maguk demok­ratikus hatalmát; kikiáltottuk a köztársaságot; visszavertük a reakciós ellentámadásokat; a munka aranyfedezetével jó pénzt teremtettünk; az újjá­építés yiharos lendülettel folyt; államosítottuk a bányá­kat, bankokat és a nagyipart, jórészt a nagy- és külkereske­delmet A baloldali erők tö­mörítésével, a munkás-paraszt szövetség kikovácsolásával, a két munkáspárt egyesülésével politikailag is bezártuk a kört: győzelemre vittük hazánkban a szocialista forradalmat. Ez­zel^ válhatott a szocializmus felépítése az alkotmányban rögzített, lelkesítő nemzeti céllá. És ha most — alkotmá­nyunk megszületésének ne­gyedszázados ünnepi évfor- dulóján — visszatekintünk a végigjárt útra, dicsekvés és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy valóra váltottuk az ak­kor nemzeti célként kijelölt feladatokat: leraktuk a szo­cializmus alapjait, sikerrel folytatjuk a szocializmus épí­tését. Országgyűlésünk 1972- ben már azért fogadhatta el alkotmányunk új, egységes szövegét, mert ami 1949-ben jórészt még cél volt, immár valósággá lett. Ezek alapján válik kézzel­foghatóvá a megállapítás, hogy az ország egészén és életünk minden vonatkozásában kor­szakalkotó átalakulás zajlott le. Népünk történelmet formáló munkája nyomán jelentősen és meghatározóan előbbre lép­tünk a felszabadulást követő években kiharcolt óriási poli­tikai, társadalmi és gazdasá­gi vívmányokon: újabb, gyö­keres változások mentek vég­be társadalmunk életének egé­szében. Alkotmányunk ezt tö­mören így fejezi ki: „A Ma­gyar Népköztársaság szocialis­ta állam, a Magyar Népköz- társaságban minden hatalom a dolgozó népé.” Államépítő tevékenységünk — melynek alkotmányunk megteremtése egyik kimagasló és Irányt mutató eseménye — eredménnyel teljesítette és teljesíti feladatát. Alkotmá­nyunk megfelelő teret és fel­tételeket teremtett és teremt ahhoz, hogy az élet által meg­követelt módon, és hatásfok­kal alakuljanak állami, társa­dalmi intézményeink, beren­dezkedésünk. Az ipar gyors fejlesztésével, a szövetkezeti földtulajdon megteremtésével és kialakulá­sával népgazdaságunk egészé­ben uralkodóvá lettek a szo­cialista tulajdonviszonyok, a nekik megfelelő osztály tagoló­dással. Az élet immár törté­nelmi vívmányai erősítették meg azt a hatalmat, melyben a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, mely e ha­talmat a szövetkezetekbe tö­mörült parasztsággal szövet­ségben, az értelmiséggel és a társadalom többi rétegével együtt gyakorolja; azt a tár­sadalmat, amelynek eredmé- nvesen dolgozó, elismert veze­tő ereje — ahogyan az alkot­mány megfogalmazza — „a munkásosztály marxista-le­ninista pártja”. Azt mondja — és joggal —, egy alkotmány üdvös ismérvei csak a gyakorlatban ellenő­rizhetők. Hogy egy alkot­mány mennyire jó, milyen mértékben szolgálja az állam­polgárok javát, az csak azon mérhető, hogy a gyakorlatban is megvalósulnak-e — és hogy az előírásoknak, az alkotmány betűjének és szellemének megfelelően valósulnak-e meg — tételei, paragrafusai. Mi bátran és büszkeséggel mondhatjuk ki, hogy alkot­mányunk az elmúlt negyed­században a gyakorlatban is messzemenően kiállta a pró­bát: minden tétele valós tár­sadalmi, politikai és gazdasági vívmányokat szentesít. Olyan vívmányokat, amelyek a nép, minden dolgozó ember javát szolgálják. Alkotmányunk olyan társadalmat fémjelez, amely a munkán alapszik, ahol nincsenek jogok kötele­zettségek nélkül; olyan vilá­got, ahol mind teljesebbé, ér­tékesebbé válik az ember éle­te. Népünk erről álmodott, ezért küzdött emberöltőkön át. Kedves barátaim1 Munkásosztályunk, paraszt­ságunk, a dolgozó emberek nagy többsége szívesen, fele­lősséggel tesz eleget kötele­zettségeinek, teljesíti a reá háruló feladatokat. Ez a szé­les körű társadalmi összefogás biztosítja, hogy népgazdasá­gunk — a párt X. kongresszu­sa határozatainak megfelelő­en a IV. ötéves terv előírá­saival összhangban fejlődik. A számok nyelvén szólva: három év alatt nemzeti jöve­delmünk a tervezett 15—16 százalék helyett 19 százalék­kal nőtt. Az ipari növekedés üteme — a tervezettnek meg­felelően — évi 5—7 százalék fölé emelkedett, a mezőgazda­ság eredménye az előirányzott évi 2,9 százalék helyett 6 szá­zalék. Külkereskedelmi for­galmunk az ötéves terv eddigi időszakában gyorsabban nö­vekedett a tervezettnél. A számok tehát egyértel­műen azt bizonyítják, hogy a negyedik ötéves terv fő elő­irányzatainak teljesítése terv­szerűen halad. Bízvást mond­hatjuk: a gazdasági építő­munka mai kedvező irányza­tainak állandósításával, a ha­tékonyság tovább fokozásával negyedik ötéves tervünket si­keresebben teljesítjük, mint bármelyik ötéves tervünket eddig. A lakosság fogyasztásának évi öt százalékos átlagos nö­vekedése megfelel a tervnek. Az elmúlt három évben a terv szerint növekedett az egy főre jutó reáljövedelem. A X. kongresszus óta köz­ponti Intézkedésekkel emeltük az ipari, az építőipari, a köz­lekedési dolgozóknak, a fegy­veres erők tagjainak, a peda­gógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi és az egyes kulturális intézmények dolgo­zóinak a bérét. Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intéz­kedés nyomán javult a nők és a fiatalok helyzete. Életszínvonal-politikánk és a szociális ügyek központi kérdése: a lakás — a negye­dik ötéves terv elmúlt három esztendejében a tervezett 224 ezer lakás helyett 240 ezer épült, tehát mintegy 16 ezer­rel több a tervezettnél. A ne­gyedik ötéves terv végére előirányzott 400 ezer lakás felépítésének adva vannak a 2 NÖGRAD - 1974. augusztus 19., hétfő - ■ feltételei. A terv megvalósítá­sa lényegesen megjavítja ha­zánk lakásviszonyait. Megállapíthatjuk tehát: a gazdasági munka eredményei­vel összhangban, azzal ará­nyosan emelkedik népünk életszínvonala. Hazánkban minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kultu­rális ellátottsága, életkörül­ménye rendszeresen javul. Tudjuk, hogy vannak még megoldatlan problémáink, számos tennivaló áll előttünk. De tudjuk azt is, hogy eddigi eredményeinkre építve, a szo­cializmus, a nemzeti felemel­kedés útján járva bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Minek köszönhetjük mind­ezt? Minek köszönhetjük, hogy ma olyan Magyarország lakóiként élünk, amelynek fejlődése méltó bizonyítéka a szocialista társadalom erejé­nek; ahol az élet mai nor­mái már nem is hasonlítha­tók a felszabadulás előttihez; ahol azután, hogy a nép biz­tosította magának a munka, a megélhetés jogát, mindin­kább kialakítja a szocialista emberhez méltó életviszonyo­kat? Mindenekelőtt annak a kö­vetkezetes, elvi és eredményes marxista—leninista politiká­nak, amelyet a Magyar Szoci­alista Munkáspárt az egész nép érdekében folytat. Az MSZMP a munkásosztállyal, a szövetkezeti parasztsággal, a társadalom különböző rétegei­vel folyó állandó eszmecsere tapasztalataira építve dolgozta ki és fejleszti tovább politi­káját. E politika társadalmi bázisa a nép. Hazánk lakos­ságának döntő többsége biza­lommal és cselekvőén támo­gatja ezt a politikát, mert egyéni sorsának kedvező ala­kulása is meggyőzte, meg­győzi ennek a politikának a helyességéről. Ez a bizalom fejeződik ki az építőmunka eredményei­ben is. Mindenkor a nép al­kotó munkája teremtett meg minden maradandót, és érté­ket országunkban. Népünk tudja, hogy önmagának épít, ez kifejeződik .munkája len­dületében, cselekvésének tuda tosságában Őszinte köszönet népünknek Fel kívánom használni ezt az ünnepi alkalmat, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében őszinte köszöne* tünket fejezzem ki egész rí;- pünknek, munkásosztályunk­nak, szövetkezeti parasztsá* gunknak, alkotó értelmisé­günknek, minden dolgozó embernek a közös ügy, a szo­cializmus javára végzett fe­lelős munkáért, a párt poli­tikája iránt tettekben meg­nyilvánuló bizalomért. Köszönet illeti munkásosz­tályunkat, amely a legnehe­zebb körülmények között is méltó módon töltötte és töl­ti be felelős hivatását: a munkásoszály politikája ve­zette ki a magyar népet a nemzeti katasztrófából, a munkásosztály marxisba—le­ninista pártjának politikájá­val valósultak meg a szoci­alizmus már testet öltött nagyszerű vívmányai. A mun­kásosztály vezető szerepe ha­zánkban hosszú időn át azt is jelenítette, hogy a munkásság­nak kellett a legnagyobb ál­dozatokat vállalnia azért, hogy a magyar nép fennma­radjon, elkerülje a pusztulást, elinduljon az új úton a bol­dogulás felé. Ezért az egész nemzet javát szolgáló, helyes ■politika a pártnak az az el­határozása, hogy tovább erő­síti a munkásosztály vezető szerepét, politikai befolyását, növeli anyagi megbecsülé­sét, emeli kulturális színvo­nalát. A munkásosztály tör­ténelmi célja — a szocialista társadalom felépítése — egész népünk érdeke. Ez im­már társadalmi felismerés. Ehhez pedig — és ezt is meg­tanította velünk a történe­lem — a legfontosabb az, hogy a munkáshatalom szi­lárd legyen, és a munkásosz­tály vezető szerepe érvénye­süljön az élet minden terüle' tén. A dolgozóknak, a munká­soknak még jobban érezniük kell, hogy nemcsak a nagy politika kérdései, nemcsak az országos ügyek intézése tör­ténik, az 6 érdekeik, akara­tuk, az ő szándékuk, az 6 törekvésük szerint, hanem munkahelyükön is van sza­vuk beleszólásuk, a sorsukat meghatározó dolgok kimunká­lásába és eldöntésébe. A munkásosztály . vezető szere­pének erősítése, társadalmi befolyásának növekedése, egyértelműen és határozottan arra irányul, hogy a szocia­lizmus eszméi jobban hassák át a társadalom egészét; hogy következetesebben és határozottabban haladjon elő­re a szocialista társadalom építése. Ez a felismerés újabb lendületet és erőt ad a mun­kásosztály társadalmi és ter­melői tevékenységének. Elvtársak! Bács-Kiskun megyének — az utóbbi évtizedben tapasz­talható nagyfokú iparosodása ellenére is — vezető gazdasá­gi ágazata a mezőgazdaság, igaz viszont, hogy a megve iparának termelési értéke meghaladja a mezőgazdaságét. Már itt is mintegy 80 ezer munkás dolgozik az iparban. Habár Bács-Kiskun megye ipara inkább a foglalkoztatá­si gondok megoldásának szü­lötte, mégis bizonyosak lehe­tünk abban, hogy ez a ma jobbára elaprózott, több­nyire kisüzemi és részben még alacsony műszaki felsze- reltségű ipar — gazdaságpoli­tikai tevékenységük nyomán — korszerűsödni és méreté­ben növekedni fog, hiszen a megye szocialista ipara ta­valy — és láthatóan az idén is — az országos átlagot meghaladó termelésnöveke­dést ért, illetve ér el. Az iparénál is szembeszö- kőbb a változás — éppen az egykori mérhetetlen elmara­dottság miatt — a mezőgaz­daságban. Hiszen a paraszti világban negyedszázada még a 16. a kasza-kapa és a nyers emberi erő volt a mértékegy­ség. Ma pedig a nagyerejű traktorok, kombájnok, vegy­szerek. ipari jellegű növény-, hús- és tejgyárak fémjelzik mezőgazdaságunkat, egyre nö­vekvő teljesítményekkel. Alkotmányunk és az új ke­nyér ünnepén jóleső érzéssel számolhatunk be arról, hogy magtárban van az ország jö­vő évi kenyere, és hogy egyéb terméskilátásaink általában szintén jók. A mezőgazdaság dolgozói ilyen rövid idő alatt és Ilyen jó minőségben még soha sem végeztek az aratás­sal, mint az idén. Köszönet és elismerés érte mindazok­nak, akik közvetlenül, vagy közvetve hozzájárultak ahhoz, hogy új kenyerünk az ország asztalára kerüljön. Parasztságunk jó munkával viszonozza a társadalmunk segítségét, amelyet az élet- és munkakörülményeiben kiala­kult évszázados elmaradás fölszámolásában kapott. Biz­tos lehet a parasztság abban, hogy pártunk és államunk a jövőben is megad mindent termelőszövetkezeteinknek, hogy kielégíthessék a velük szemben támasztott követel­ményeket A jövőben is meg­teremtjük azokat a feltétele­ket, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy érvényesülhessen a szövetkezetek öntevékenysége és kezdeményezőkészsége; hogy továbbra Is megvalósul­hasson és kibontakozhasson az ésszerű gazdálkodós és a szövetkezeti élet belső de­mokratizmusa. amely mind­mind elemi feltétele a magas szintű termelésnek. Ezután is a munkás-pa­raszt szövetség kipróbált út­ján járunk, folytatjuk a párt bevált szövetségi politikáját, mert ez a politika olyan vál­tozásokat eredményezett egész népünk életében, amely biz­tosítja szocialista fejlődésün­ket. Elismerés Illeti közös ered­ményeinkért értelmiségünket, amely a szocializmus építésé­nek előrehaladásával párhu­zamosan mind jelentősebb ré­tegévé válik társadalmunk­nak. Műszakiak és agrárértel­miségiek, közgazdászok és jogá­szok, pedagógusok és orvosok, tudósok és művészek egyaránt alkotó és cselekvő részesei építőmunkánknak: tettekkel bizonyították, bizonyítják, hogy a munkásosztállyal, a paraszt­sággal vállvetve dolgoznak hazánkért, a szocialista társa­dalomért. Egész népünk szá­mít értelmiségünkre, mely tel­jes bizalommal tekinthet a jövőbe. Pártunk politikájának elválaszthatatlan alkotóeleme az értelmiséggel való szoros együttműködés. Népünk számít társadal­munk kispolgári dolgozó réte­gére is. Munkájukra szükség vaji. Becsülettel végzett mun­kájukat népünk, államunk értékeli, elismeri a jövőben is. Legfontosabb feladatunk most az, hogy válóra váltsuk a X. kongresszus célkitűzéseit, a negyedik ötéves terv elő­irányzatait. Mindez becsületes helytállást, áldozatos munkát követel társadalmunk vala­mennyi tagjától. Munkássá­gunk. parasztságunk ezernyi jelét adja, hogy azonosulva a célokkal, minden erejével részt vállal a feladatok végre­hajtásából. Erre utal a pár­tunk XI. kongresszusa és a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kibon­takozott széles körű munka­verseny. A mostani verseny­vállalások nemcsak követik az elmúlt három évtized szép hagyományait, hanem tovább is fejlesztik. Minden eddiginél hosszabb távra, csaknem két évre szólnak. Szilárd biztosí­tékot nyújtanak a negyedik ötéves terv teljesítéséhez, és tartós társadalmi, tudati, ér­zelmi, hangulati alapokat te­remtenek az ötödik ötéves terv előkészítéséhez. Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Eredményeink, munkánk nyomán születtek, sikereinket a magunk tevékenységének köszönhetjük. Egész életünk, lehetőségeink, kilátásaink alapirányát az határozza meg, hogy mit és hogyan végzünk itthon. Ugyanakkor azonban egy pillanatra sem feledkez­hetünk meg arról, hogy a nem­zetközi helyzetben javunkra bekövetkezett változás — a határozottan észlelhető és érezhető enyhülés — nagy­mértékben közrejátszanak ab­ban, hogy hatékonyabban és zavartalanul folyik országunk­ban az építőmunka. E korszakos változások a világ politikái helyzetét meg­határozó erőviszonyok átren­deződése nyomán következtek be. A Szovjetunió, a szocia­lista közösség országai meg­sokszorozták erejüket az élet minden területén. Egybefogott erőnk, összehangolt külpoliti­kánk egyértelműen és vitatha­tatlanul világpolitikai tényező lett, amellyel kénytelen min­denki számolni. De más tényezők is a mi erőnket gyarapítják. Szövetsé­gesünk a tőkésországok mun­kásosztálya, amely a maga történelmi tapasztalatai alap­ján látja be, hogy a mi poli­tikánk az ő igazi érdekeinek a hordozója is. A nemzeti függetlenség út­jára lépett fejlődő országok törekvése ugyancsak sok vo­natkozásban egybeesik a mi szándékainkkal. Kapcsolataink és együttműködésünk impe­rialistaellenes éle, ezeknek az országoknak a nemzetközi életben játszott és betöltött szerepe bénítólag hat az el­lenséges törekvésekre, szándé­kokra. Kedvezőek a szocialista politika erőviszonyai A mi javunkra tolódtak el tehát az erőviszonyok a nem­zetközi küzdőtéren. Ennek a tükröződése a velünk szemben álló országok és politikai tö­mörülések álláspontjának fe­lülvizsgálata, megváltoztatása. Az imperialistákat a realitá­sok felismerésére, az erőviszo­nyokban bekövetkezett válto­zások kényszerítették rá. A realitásoknak a nemzetközi kapcsolatokban a Jövőben is érvényesülniük kell. Üdvözöl­jük, hogy több, nyugati hata­lom — köztük az Amerikai Egyesült Államok — új veze­tő személyiségei Is szükséges­nek tekintik az enyhülési po­litika folytatását. A Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenysége ré­sze a szocialista közösség ősz* szehangolt cselekvésének. Le* hetőségümkhöz mérten igyek­szünk kivenni részünket a béke megtartásáért, megszi­lárdításáért vívott közös küz­delemből, aminek elengedhe­tetlen feltételeként tartjuk számon a szocialista közösség egységének és összeforrottsá- gánalk szüntelen erősítését. Ennek szellemében munkál­kodunk az európai biztons;'/- gi és együttműködési értekez­let sikeres befejezésén, épp úgy, mint Dél-Vietnamban, a Nemzetközi Ellenőrző és Fel­ügyelő Bizottság tagjaként, vagy a leszerelési tanácsko­zásokon, és a diplomácia más fórumain. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy jó utat választottunk, jó úton járumlk, amikor kül­politikánkban, a szocialista országokkal együtt — a világ haladó erőire támaszkodva — azon munkálkodunk, hogy megmásíthatatlan és vissza­fordíthatatlan legyen korunk uralkodó áramlata: az álta­lános nemzetközi enyhülés, ez a politika a nemzetköziség elvétől áthatott politika, amely a szocializmus, a ha­ladás, a béke ügyét erősíti az egész világon. Munkálkodjunk sikeresen és eredményesen hazánk fel­virágoztatásán, népünk bol­dogulásán. Az Elnöki Tanács elnöké­nek beszéde után a Kecske­méti Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet kül­döttei új búzából sütött friss kenyeret adtak át Losonczi Pálnak. Ezt követően a Ka­locsai Népi Együttes és a Tiszakécskei Művészeti Együttes ünnepi műsort adott. A negyedszázados al­kotmány nagyszabású ünne­pi demonstrációja az Inter- nacionálé hangjával ért vé­get , , (MTI) VOLÁN a. m. Vállalat fel­vételre keres gépkocsial­katrész-ismerettel rendel­kező raktári kiadókat. Fizetés megállapodás sze­rint. Jelentkezni lehet a vállalat anyaggazdálkodási osztályán. Telefon: 11-85. NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁK Építési üzeme, Kistoronyé, azonnali felvételre keres kőműves, ács, lakatos szakmun­kásokat és segéd­munkáso­kat. Jelentkezni lehet a Klsterenyei Üzem munkaügyi osztályán. i

Next

/
Thumbnails
Contents