Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

NYÁRI BOLONDSÁG

' NTÄRON VIDÁM bolondságokra is kapható az ember. Jókedvre derítő a természet, a nyári napsütés. Mert mi késztette volna ezt az örökké morgó Balinkó Matyit arra, hogy Balga Janit arra ösztökélje, menjen oda Czif- ra Mariskához, és mikor az nem is számít erre. csókolja szájon. A szomszéd faluból egy kissé kapatosán. a kedvenc csapatuk győzelmének örömével érkeztek haza. Egyenesen a kisvendéglőbe Piros nénihez. Nála íze van az italnak, patinája a tisztaságnak. híre a kedvességnek és gyorsaságnak. A szokott asztaluknál a kovácsolt vassal választott szögletben ültek le. Körülöttük máris a barátok gyülekeztek. Mindenki jókedvűen. Balinkó az asztalra ejtette két nagy tenyerét. vidám tekintettel. Beletúrt bozontosával, aztán zsebkendővel rendbe tette fénylő homlokát, és így Balga Janinak:

— Jani. ha ezt megteszed, én ezzel a székkel együtt rögtön hagyattvágom magam — kétlábra feszítve a széket, érzékeltette szándékát.

— Ne bolondozz már.

—- Akkor tedd meg...

Javabelit ilyesmire bíztatni, különösen ilyen jókedvű nyárban nem is kell. De Mariskával más a helyzet. Csokonai Dorottyája tündér hozzá képest. Foltosán feketére sült arcát fehér púderral pamacsolja. Mintha meszelve lenne! Haja megfogyott, gyerekökölnyi a kontya. És a szája, amit

Balgának csókkal kéne érinteni. az feledhetetlen. Pici kis szívalak a közepén pirosra pingálva. Pártában maradt ugyan, de a szíve lángol. Ügy villog a szeme, mint a macskának. Feneke is tekintélyes és rlszálja. különösen. ha férfiember közelségét érzi. Balinkó Matyit, ha meglátja elfogja a reszketős. Bámulja bozontos fejét. keresi tekintetét, szeretne széles vállára borulni. Ennek Piros nénénk veszi leginkább hasznát. Ott forog a vendéglőben, segít a mosogatástól kezdve a felszolgálásig mindenben. Most Is megérezte. róla lehet szó. Minden kedvességét az arcára összpontosította. valósággal libegett Matyiék asztala felé és rebegte.

— MIT HOZHATOK?

' Balinkó megreszelte a torkát és Balgára mutatott

— Jani tudja...

Balgát egy pillanatra elkapta a virtuskodó kedv. Csak nem fog ki rajta Matyi. Ha székestől hanyattdobja magát az is lesz olyan érdekes, mint amikor 6 szá ioncsókolja ezt a nöszemélyt. Már a vére is megmozdult a gondolatra, és lassan Mariskára emelte tekintetét. Az asztalnál olyan csend lett. hogy Piros nénénk rosszat sejtve odatekintett. Ö nem tudott semmit, csak annyit látott, hogy Mariska olvad a férfiak között. Ehhez pedig már hozzászokott. Hanem, amikor Balga Jani tekintete megakadt Mariska arcán, megborzongott. Szegény csak annyit tudott mondani:

— Hozz egy üveggel a szokottból. ..

Hanem erre aztán Balinkót elfogta a hangos nevetés.

Megtelt vele a terem. Hadonászott, dobálta magát a széken. Magasba emelte két karját, de nem jutott szóhoz a nevetéstől. Felugrott, aztán visszahuppant a székre, az pedig megreccsent alatta és összerogyott. Matyi végigvágódott a padlón. Azt a nevetést, amely ezt követte, leírni sem lehet. Balga harsogott a legjobban. Matyi megtette Mariska csókja nélkül amit ígért. Balinkó Matyi már nem nevetett. Szürke lett akár az utca köve. Pedig Mariska már ott térdelt mellette. Csókolgatta fejét, állította volna fel az embert, de az fájdalmasan felkiáltott.

— Jaj, a karom...

Mariska rögtön odakapott,

hogy segítsen. Ekkor látta meg Balga is könnytől ázott szemével, hogy Matyi karja pólyás babányira dagadt.

— Az istenit, ennek eltört a karja!

A JAJVESZÉKELÖ Mariskát úgy kellett leszedni Matyiről, akinek arcán piros szívalak virított még akkor is, amikor az orvoshoz vitték. Balga nem mert hangosad nevetni, csak fuldoklóit. Egy tükröt tartott Matyi elé, aki belenézett.

Káromkodott és törülte arcát.

Egy ideje nem jár Piroska nénihez Balinkó Mátyás. Balga szokott hozzámenni. és mikor meglátja Matyit, fuldokol a nevetéstől.

Bobál Gyula

Miért az üzemi demokrácia?

J\tem volt kötelezd a jókedv

' 'A nyár nem uborkaszezon nz Ifjúsági mozgalomban. Az elméleti alapozómunka javarésze most folyik. Olyan ez, mint a kajakos sportban átél, amikor a munka nem látványos, ám, ha a sportoló áthenyéli, megnézheti magát szezonkezdéskor.

A KISZ-szervezetek titkárai, vezetőségi tagjai most szerzik be az elméleti, módszertani muníciót, amihez később bátran nyúlhatnak. Július 1-től 6-ig, egy héten át a megye ipari KISZ-titkárai vették birtokba az egyre szebb és modernebb salgóbá- nyai KISZ-vezetőképző iskolát.

Hat csoportban összesen 137 fiatal titkár tanult és gyakorolta a frissen szerzett ismereteket. Különös súlyt helyeztek az olyan gyakorlati tudnivalók elsajátítására, amelyek segítségével otthon vonzóbbá, érdekesebbé tehetik a KISZ életét.

Az előadások, konzultációk, illetve bemutatók szünetében nagy volt a „nyüzsgés” a tábor területén. Nem véletlen, hiszen az egész tábort az egyéni megbízatásokra építve szervazték. Minden táborlakónak megvolt a saját önálló dolga, amelynek elvégzéséről be is számoltatták.

Az egyik csoportban — valamennyi szekció KlSZ-szer- vezetté alakulva dolgozott — éppen a megbízatásokat értékelték. A csoport titkára minősített, a többiek hozzáfűzték véleményüket.

— Kulturosunk kissé nehezen illeszkedett be közösségünkbe, s ez érezhető volt munkáján is. Feladatát lelkesen látja el, de kevés a kezdeményezés.

— Tegyük azért hozzá, hogy neki se, és még rajta kívül néhány emberünknek nem segítettünk annyit, amennyit kellett volna — kért szót azonnal a csoport egyik tagja.

— A legnagyobb gond az, hogy eleve kész kulturális programot kaptunk — fűzte hozzá a „terítéken” levő kul- túros. — Akkor én miben nyújtsak újat? A másik az, hogy én nem vagyok olyan típus, aki társaság előtt feszé- lyezés nélkül tud beszélni. Már eleve szóltam, hogy olyan feladatot .adjatok, amihez nem kell a nyilvánosság előtt fellépni.

— Alakítsuk ki a patroná- lási rendszert — hangzott el a javaslat. — Legyen egy patronálóhálózat, amely odafigyel a nehézséggel küzdők gondjaira. Legalább látjuk, hogy otthon mire tudjuk felhasználni ezt a módszert.

A csoport titkárának munkáját a szekcióvezető értékelte:

— Sokat dolgozik a titkárunk, sőt, túl sokat. A vezetőségi tagok feladatát is részben ő végzi el. Ezért el kell marasztalni. Otthon, a szervezetében inkább az irányításra fordítson több energiát, nem kell a titkárnak minden apró-cseprő dologba belemenni.

*

Uh rin György a megyei KÖJÁL új KISZ-titkára. Először vett részt mozgalmi képzésben.

— Számodra mit nyújtott az egyhetes tábor?

— Még nincs tapasztalatom a KISZ vezetésében, a tábor tehát minden alapvető ismerettel felruházott. Itt jöttem rá, hogyan kell „hozzányúlni” az emberekhez, hogyan kell elérni, hogy kedvvel csinálják a mozgalmi munkát. A jó közösségi szellem a titka. Persze hiába tanulnánk, ha ismereteink holt anyaggá válnának otthon. Rajtunk, titkárokon kívül azonban a vezetőségi tagokat is beiskolázzák, így azután lesz segítség. Játszva tanulunk. „Eljátszunk” például egy akcióprogramot elfogadó taggyűlést — előre kiosztott „szerepekkel”. Ha a játékban hibázunk, egymást javítjuk ki. Otthon azonban ez a játék komoly munka lesz.

A táborvezető Irodájában

szinte szünet nélkül szólt a telefon. Itt futnak össze az ügyintézés szálai. Hol a programváltozás iránt érdeklődtek, hol meg éppen egy kondér után nyomoztak.

Tóth Rudolf táborvezető:

— A KISZ időszerű feladatainak végrehajtására készítjük fel a táborban a titkárokat, ezúttal az ipari területen dolgozókat. Előadások, csoportos foglalkozások, konzultációk, módszertani bemutatók útján. A szabad idős program is módszertani ismereteket ad. A túra nálunk például „pol- túra”, azaz túrázás közben is politikai ismeretekhez jutnak a titkárok. Nagyon hasznos a csoportok módszertani bemutatója. Egy-egy ilyen „előadást” az egész tábor megnéz, a nézők azonban nagyon szigorú kritikusai is a bemutatónak. A szombati táborzáráskor értékeltük a csoportok és az egyének munkáját, a megbízatások teljesítését.

*

Az előadások, konzultációk közötti szünetet a hangosbemondóban felharsanó zene jelezte. Az épületekben is gyakran csendült a közös nóta. Az ebéd előtti sorban álláskor együtt daloltak a fiatalok a frissiben kiosztott dalszöveggyűjteményből.

A jókedv, az emelkedett hangulat egyáltalán nem volt kötelező. Csupán a szívvel-lé- lekkel végzett munka egyik jele. Szendi Márta

A demokrácia szó előtt a jelzők hosszan sorolhatók még akkor is, ha csak politikai szerkezetünk egyes helyeit kívánjuk e szempontból jelölni : parlamenti demokrácia, párton belüli demokrácia, tanácsi demokrácia, szövetkezeti demokrácia, üzemi demokrácia és így tovább. A demokrácia azonban alapvetően nem helymeghatározás kérdése, mert demokráciára, azaz az érdekeltek tartalmas beleszólására és befolyására mindenütt szükség van, ahol politikai döntésekre kerül sor. A demokrácia alapvetően az érdekelteknek — vagyis azoknak, akikre az adott politikai döntések vonatkoznak — jogosultságát, szabályozott részvételi lehetőségét és az ezt befolyásoló politikai kultúra összefüggéseit jelenti. Több szempontból figyelemre méltó, hogy ma mégis legtöbbször az üzemi demokráciáról, vagyis a demokratikus politikai gyakorlat egy meghatározott helyéről beszélünk. Az üzemi demokrácia, vagy szélesebb értelemben véve a munkahelyi demokrácia határozottan új jelző a demokrácia fogalmának évezredes történetében.

LAKÓHELY ÉS MUNKAHELY

Országunk politikai szerkezetében nem kétséges, hogy a fontosabb politikai döntések a felső szinteken történnek. A felsőbb szinteken hozott döntések demokratikus befolyásolásának szerepe magától értetődően így fontosabb is. Az azonban, hogy a politikai felépítés demokratikusan legyen centrális, hogy az állampolgárok véleménye a felsőbb szinteken érvényesülhessen, ahhoz a politikai életünk talapzatának demokratikus gyakorlata is szükséges. Ez a talapzat pedig a lakóhelyi és munkahelyi demokrácia.

Politikai szervezettségünk hagyományai, mint mindenütt a világon, a lakóhelyhez kötődnek. A választókörzetek, a képviselet, a közigazgatás, fontosabb politikai szervezeteink felépítettsége mind-mind egyértelműen a lakóhelyen gyakorolt demokráciát feltételezik. A vérségi-nemzetségi társadalom óta, ahol a közösségi kérdéseket mintegy rokonsági keretekben oldották meg, a politikai élet évezredek során alapvetően a lakóhelyhez kapcsolódott. Ezt a hagyományos formát történetileg a munkásmozgalom töri át a munkahelyhez kapcsolódó

szakszervezeti, majd pártmoz- galommal. A politikai szerkezet felépítettsége azonban ma is, a szocialista országokban is alapvetően területi kötöttségű. Emiatt érthető, hogy az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokrácia nem működik megfelelően a meglevő intézményekben és esetenként híjával van az alkalmas formának és főként a gyakorlati tapasztalatnak. Egyúttal azonban azt is kijelenthetjük, hogy — s talán nem nagyképű e jelző ebben a gondolat- menetben — az üzemi demokrácia kialakítása történelmi jelentőségű vállalkozás. ÉLETÜNK LEGFONTOSABB SZÍNTERE

No, de ne csak nagy szavakat mondjunk. Azt az apróságot. de lényeghordozó apróságot is látnunk kell, hogy a demokratikus, azaz szabályozott és nyilvános akaratnyilvánítás az emberek és ügyek ismeretét mindenkor feltételezi. Hol ismerem jobban az embereket és az ügyeket, a lakóhelyemen, vagy munkahelyemen ? Az iparosodás és városiasodás körülményei között nyilván a munkahelyemen. Amiből persze az is világos, hogy az aprófalvas településeinken — bár tanácsi átszervezésekkel ezek Is a változás útján vannak — az ott élők és ott dolgozók számára a lakóhelyi demokrácia intézményei igen fontosak. Bár, ha egy faluban a tanácsi és temelőszövetkeze- ti érdekeltségek értő érvényesítésére gondolunk, nem lenne meglepő, ha azt inkább a szövetkezeti, azaz munkahelyi demokrácia által látják az érdekeltek inkább megvalósíthatónak. Mind nagyobb tömegű ember él azonban városokban, ami fontosabb, dolgozik valahol az iparban. Nem kétséges, hogy a kommunális ellátás kérdéseiben mindnyájan érdekelve vagyunk, de úgy tűnik, hogy a munkahelyi problémáink, konfliktusaink résztvevő megoldása döntőbb számunkra és állampolgári, politikai jogaink demokratikus gyakorlása új teret is igényel.

AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA POLITIKAI JELLEGŰ

Ha azt állítottuk fentebb, hogy egy üzemben dolgozó jobban ismeri az embereket és ügyeket munkahelyén, mint lakóhelyén, akkor ez egyúttal vitába szállás mindazokkal, akik szerint egy fizikai dolgozónak fogalma sincs, mi történik a vállalatnál. Ez persze már egy másik kérdés. A/, ügyek vitelével megbízottak mindig szívesen használják az érdekeltekkel szemben azt az érvet, hogy nem. értenek hozzájuk. Nos, ezen a téren valóban nagy feladatok vannak, hogy megszűnjön a „státusszal jár az ész” állapota, hogy a problémákról, feladatokról mind több érdekelt tudhasson. Azonban a feladatok mégsem olyan „nagyok”, mint azt egyesek szeretik beállítani. Az üzemi demokrácia ugyanis soha nem fogja helyettesíteni, mert nem is helyettesítheti a közgazdasági-műszaki tudást, vagy a hivatali szakértelmet. Nem Is ez a feladata. A munkahelyen kialakuló döntések valamilyen mértékben politikai — azaz nem pusztán szakmai — döntések Is abban az egyszerű értelemben, hogy emberek sorsát érintik és változtatják. A döntések által az így érdekeikben érintettek ezeket az ügyeket nagyon is ismerik, mert a bőrükön tapasztalják és a szélesebb ösz- szefüggéseket nem túl nehéz nyilvánosan megvilágítani, feltéve. ha nem félünk a nyilvánosságtól. Természetesen az ügyeket az érdekeltek mindig a saját szempontjuktól fogják ismerni. Az üzemi demokráciának azonban épp ez a feladata, hogy ennek a szempontnak is döntést befolyásoló lehetőséget és gyakorlatot biztosítson.

A demokratikus intézmények

fejlődése és fejlesztése életbevágóan .fontos kérdés. Ebben a fejlődésben, fejlesztésben vannak súlypontok, sorrendiségek. Manapság az üzemi demokrácia, általában a munkahelyi demokrácia intézményeinek a fejlesztése került előtérbe. Nagy hiba és politikai rövidlátás lenne azonban, ha valaki úgy értelmezné a fenti sorokat, hogy a munkahelyi demokráciát a lakóhelyi demokrácia rovására kell fejleszteni, vagy. hogy az üzemi demokrácia fontosabb, mint a parlamenti demokrácia. A demokrácia „helyei” ugyan nem egyenrangúak, de fejlődésük összefügg és feltételezi a demokrácia fejlődését minden fórumon. Az üzemi demokrácia fejlődése nem a párton belüli demokráciával, vagy a tanácsi demokráciával áll szemben, hanem a hatalmi visszaélésekkel, történjék az bármilyen jelszó jegyében.

Gombár Csaba

BIHNY

Régi fényképek. Esztendei munka emlékei. Van, amelyiken az arcokat ki sem lehet venni. Csak a gömyedés látszik, meg az, hogyan lendül a kapa.

— Fúj a szél. Ez rossz. Meleg kéne, sok napsütés. Különben oda a termés, akkor aztán még húsra se lesz nekünk az őszön.

Tóth Béla nem éppen a szűkszavú emberek közül való. A felesége is beszédes. A kunyhóépítést mesélgetik, mert az az alapja mindennek.

— Aki készen adaadná, fizetnék neki kétezer forintot. Mert minden évben újat kell építeni. Egyhónapos munka.

VÍZPARTON

Nincs ugyanis olyan hét vége, ünnepnap, hogy Thur- zó Gábor ne ülne horgászbotjaival a vízparton, s nem is eredménytelenül teszi mindezt: a zsákmány bőséges. Olyannyira ismeri a halfogás művészetét, hogy nemzetközi horgászversenyeken is elismeréssel szokták díjazni részvételét, nemrégen a Csehszlovákiában megrendezett Európa-baj- nokságon kapott 1. helyezést kimagasló teljesítményével. Egyébként a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Horgász Egyesület tagja, s az Ipoly vizében „szerzett tudásával” került az országos válogatottba is!

kulcsár —

IliPf1 aa

És a legrosszabb a költözködés. Tavasszal idehurcolkod- ni, ősz végén haza.

Az biztos, hogy masszív a kunyhó. Hosszú sátorformája van, két helyiséggel. És magas is, nyugodtan ki lehet egyenesedni a szobában. Mert fél éven át ez az otthon.

A másik család, Erdélyi László és felesége a szomszédos kunyhóban laknak. Közel, s távol semmi más, csak a dinnyeföldek. Most valahá- nyan azt sorjázzák. Mi munka van a dinnyével addig, míg éretten a kocsikra kerül! Erdé- lyiné keze ide-oda mozdul magyarázat közben. Az ujjak a középső ízületnél lehetetlen formára dagadnak, mind a két kéz furcsán görbül. A munkára. Mindig benne a mozdulat, ahogy a palántákat beledugdossa a hideg, nedves földbe.

— Minden növénynél más a munka sora. Mert van paprika és paradicsom is. A paradicsomot meg kell tölteni körül földdel, hogy eressze a gyökereket az oldalából is. A dinnyét háromszor kell ekézni, háromszor kapálni.

— Csakhogy olyan ez, mint a dupla, vagy semmi játék. Hiába a sok munka, ha az időjárás megbokrosodik. Akkor oda a termés, oda az év végi kereset. Nem tudja az ember, mikor lesz, hogy egész nyáron ingyen dolgozott.

Pénz csak akkor van, ha beérett a dinnye. Feles a haszon a tsz-szel. Sokszor volt, hogy egy család — a két ember — 100 ezer forintot keresett egy szezonban. Ebből lejön né- hány-féle százalék, a nyugdíj, SZTK, hasonlók.

— Még az esti sötétben is

kinézegetek, nincs-e valami baj odakinn. Ahogy érik a dinnye, sok a kártevője. Azt kellene csak nézni, hogy szeretik a nyulak a beérő sárgadinnyét. Sok a kár! És ez nem nyolcórás munka. Hajnali háromkor kelni kell, este 10-kor van nyugvás.

Novemberre mennek haza Hortra. Addig csukva otthon a ház.

— Nyáron csak a búcsúra szokott a két asszony hazamenni. Mi ittmaradunk.

Azután még ezt mondják:

— Ez a munka mindig nehéz volt, az is marad. Gépesíteni egyelőre nem lehet. A dinnyét viszont szeretik az emberek.

Ha így van, mégis miért csinálják? Erdélyi bácsi már a 70. évtől is feljebb van. s nem sokkal fiatalabb a felesége sem. A másik pár is nyugdíjas korú.

— Ne a dinnyével gondoljon! Van egy ipari munkás, aki szereti a szakmáját, azt tanulta. Biztos akad könnyebb munka, mégsem hagyja a sajátját. Így van ezzel mindenki. Mi ezt szoktuk, ezt tudjuk csinálni. Ha földhöz szokott az ember, mint egy jó szerszámhoz — nem lehet csak úgy elhagyni.

Mindkét család még valamikor a harmincas évek közepe táján kezdte a dinnyés mesterséget. Egy egész világ változott azóta, csak földsze- retetük nem.

Jön a szezon, elárasztják dinnyével a piacot, lékelik a nagyobbját, csurran a leve, ugrik a fekete magja. Nem látszik már akkor azon a nedves föld hidege.

O. J.

J NÓGRÁD - 1974. július "1H vasárnap