Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-06 / 156. szám

/ Támogassuk, aki tanul! A napokban lezajlottak az utoiso vizsgák a dolgozók ál­talános iskoláiban. A salgó­tarjáni Iskolában a tanter­mekre rá sem lehet ismerni. A szokásos karbantartási mun­kák mellett átalakítást végez­nek. Több mint másfél hónap jut erre. Hiszen a jövő évi be­iratkozások augusztus 23 után kezdődnek. Hogyan zárult az ev? Vajon mennyivel csök­kent azok száma, akiknek hi- ánvos az általános iskolai vég- ' > ts 'ge? Sikeres volt-e a tan­év az üzemekbe kihelyezett osztályokban ? — Kevesebben jelentkeztek, mint tavaly, mégis több bi­zonyítványt adtunk ki — ez­zel kezeli az értékelést Havasi Károly igazgató. — Kevesebbén buktak meg? — Nem a bukás volt a fő ok tavaly sem, amikor 350 be­iratkozott tanuló közül csak 219-en fejezték be elkezdett osztályukat. Felnőtteknél a le­morzsolódásnak más okai van­nak. Legtöbben alapos indok­kal szakítják meg a tanulást. Kgyes üzemek gazdasági ve­zetői még nem látják kellő- kéopen a tanulás fontosságát. Szűk látókörűen nem értették meg, hogy ez nemcsak a dol­gozó egyéni érdeke, hanem a vállalaté is. Gyakran hivat­koznak az ingázókra, amikor sikertelen a beiskolázás. De az ellenkező előjelű példák­ból jól látható, hogy ez nem igazi akadály. Azokból az üze­mekből, ahol a vezetők szív­ügye a tanulás, sok dolgozó a bejárás mellett is vállalta a tanulást. Ha értelmét látják a dolognak, nem sajnálják az áldozatot. Távoli falvakból Is járnak hozzánk, összesen 40- nél több községből! — A kihelyezett osztályok számának növekedése azért arra utal, hogy a helyes szemlélet a gyakoribb, — Igen, így van. Elsőként a Salgótarjáni Kohászati Üze­meket említeném. Üzemi lap­jukban, a Tarján! Acélban, röplapokon buzdítottak a je­lentkezésre. A Kohász Műve­lődési Központ vezetője, Illés Fái termet biztosított a kihe­lyezett osztályoknak. A tanu­lók három nap jutalomszabad- ságot és munkaidő-kedvez­ményt kaptak. A 251 bizo­nyítványból száznál több az SKÜ dolgozóié! Hasonló tá­mogatást biztosítanak a Nóg- rád megyei Textilipari Válla­latnál, a ZIM-ben, az Írószer K,tsz-nél. a BRG-nél. — „Diákjaiknak” és nekünk fontos az üzemekkel való jó Kapcsolat. Így tudjuk felmérni az igényeket, segítjük prob­lémáik megoldását. A beirat­kozok között van mindig né­hány ügyeskedő is. Elviszi a papirt az üzembe, követeli a jogait, de az órákra nem jár! Nem sokan vannak, de mégis rossz hatása lehet az Ilyen eseteknek. Miattuk sem mind­egy, hogy van-e együttműkö­dés az üzemi szakszervezetek, gazdasági vezetők és az Isko­lák között, érdeklődnek-e ta­nulóik lránt. —- Hallottuk, hogy már a következő év előkészítésén dol­goznak. Mit terveznek őszre* — Lesz kihelyezett osztá­lyunk az ötvözetgyórban. Az ÉMASZ Is tervezi, hogy a megye különböző területeiről jelentkező dolgozóinak Salgó­tarjánban biztosit termet. A ZIM-ben és az Írószer Ktsz- nél van kilátás az üzemen belüli oktatásra, és szeretnénk megszervezni az öblösüveg­gyárban. Reméljük, hogy az eddig közömbösen viselkedő vállalatoknál Is kialakul a he­lves szemlélet. Nem csupán eltűrik, de támogatják, buz­dítják is azt, aki tanul! G. K. M. Felvételi vizsgák közben Megkezdődtek az egvetemi. főiskolai telve Leli vizsgák, s bizony nincsenek irigylésre méltó helyzetben a felvételi bizottságok tagjai. Aligha okoz ugyan nehézséget, hogy a magyar felsőoktatási inté­zetekbe megfelelő számban rátermett, szorgalmas, jól fel­készült elsőéves hallgatókat találjanak a nappali tagoza­tokra. Annál nagyobb gond azonban a többszörös túlje­lentkezés. Ennek következté­ben sok ezer fiatalt kell majd elutasítani, közöttük a legna­gyobb számban olyanokat, akik eddigi munkájukkal, ma­gatartásukkal igazán nem szolgáltak rá életük — aligha­nem első —, s máris nagy csa­lódására. Bizony, nincsenek irigylésre méltó helyzetben a ielvételizők sem: alighogy be­fejeződtek az érettségi vizs­gák, máris újra vizsgáznak, még nehezebb, s talán még szigorúbb követelmények kö­zött. És mégis: vizsgázni és vizs­gáztatni kell. Az élet törvé­nyei nem engedik meg, hogy minden fiatalból az lehessen, amit eleve elhatározott. A népgazdaság szükségletei, az egyetemek, főiskolák kapaci­tása korlátozza a megszerez­hető diplomák számát. így egyetlen, a társadalmilag két­ségkívül igazságos megoldás marad, a felvételi vizsgák és bizottságok rendszere, amely évek óta kialakult, de állan­dóan továbbfejlesztett alapel­vek szerint végzi munkáját. Nemcsak a jelölt tudását vizs­gálja, hanem igyekszik képet alkotni tehetségéről, ráter­mettségéről, hivatástudatáról, jelleméről is. Amint a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1972. június 14- én és 15-én megtartott ül<^ sén is megállapította, a felv? teli rendszer továbbfejleszté­sét az eddigi elvi alapokon kell végezni. Mindenekelőtt arról esik szó, miként lehetne jobban mérni a rátermettsé­get és a tehetséget, hiszen mig a tudásnak elég pontosan ki­alakítható ismérvei vannak, más tulajdonságok már ko­rántsem látszanak ilyen biz­tosan értékelhetőnek. Esztendőről esztendőre ne­héz helyzetet teremt, hogy az általában két és félszeres túljelentkezés bizonyos egye­temeken és főiskolákon néha 15— 20-szoros. Nem lenne he­lyes, ha egyszerűen csak lebe­szélnénk a fiatalokat a jelent­kezésről, mondván, hogy itt legkisebbek az esélyek. Böl- csebb, s nagyobb erőfeszíté­sekre sarkall, ha onnan köze­lítjük meg a dolgot, hogy aki ma egyetemre és főiskolára akar bejutni, annak meg kell küzdenie társaival egy olyan versenyben, amelyet a közok­tatás vezetői igyekszenek a le­hető legtisztábbá tenni, őszin­tén reméljük, hogy az idei felvételi vizsgákon még a ta­valyinál is jobban megmutat­kozik az a hatalmas munka, amelyet országszerte végezlek a fizikai dolgozók gyermekei­nek segitésére, a tehetséges munkás- és parasztfiatalok felkarölására. Sporthasonlat­tal szólva, nem akkor érhetik el a legjobb eredményt, ha eleve előnnyel indítjuk őket, hanem akkor, ha a legjobb edzőket kapják, a legjobb edzési módszereket használ­hatják, s Így érhetik utol és szárnyalhatják túl előnyösebb helyzetből induló társaikat. Bármilyen gond is a felvé­teliztetés, bármekkora izgalom is a felvételi, nem szabad el­feledkeznünk arról: ez a nagy túljelentkezés tulajdonképpen azt a hatalmas, bár már meg­szokott vívmányt tükrözi, hogy a továbbtanuláshoz a társada­lom jelentős anyagi segítséget ad. Arra is utalhatunk, hogy a visszautasítottak — ez az előbbi esztendők tapasztalatai —, ha nem is mindig körvy- nyen, de megtalálják helyüket az életben. A bejutottak pe­dig, akikre szintén hatalmas munka vár, hiszen diplomát szerezni egyáltalán nem olyan könnyű, kezdettől fogva gon­doljanak arra, hogy diplomás­nak lenni egyáltalán nem ki­váltság. Ügy tekintsenek jö­vendő diplomájukra, mint olyan okmányra, amely köte­lezi őket az egész társadalom szolgálatára. Szüts László: POKOLT (Kisregény) 9. Abban a pillanatban észre­vettem a baklövést. De már késő volt, kiszaladt a számon. Flóri magázása mellett külö­nösen feltűnt, hogy én lete­geztem Zsuzsát. Éreztem, hogy az apostolok tekintete döbben­ten tapad rám. Addigra már egészen besö­tétedett. Az a morajlás a fúrótorony felőL a sötétben még félelmetesebb volt. A tömeg mégsem tágított a falu széléről. Álltak állhatatosan a szélső házsorok mentén, ha valaki elúnta elment, de mindig jöttek helyébe újak, megbolydult a falu, mint a hangyaboly. Karon ü'lő gyere­4 NÓGRAD - 1974 kéktől kezdve a vénekig mindenki látni akarta: mi történik az otthonuk közelé­ben. Nem mindennapi látványt nyújthattunk ott alabalege- lőn. A sötétben a kocsik reflek­torfényei, s a fényben az össze­vissza kiabálás, a munkazaj, s a háttérből az a félelme­tes morajlás — akár egy al­világi rémlátomásnak is beillett volna. A tanácstitkár feladata volt, hogy ne engedje pánikba esni a falut ettől a rémlátomástól. A Zöld Mező elnökétől pe­dig még segítséget is kellett kérnünk. A három brigádból harmincán se kerültünk ki, s látnivaló volt, hogy ennyien két nap alatt se készülünk el JÚLIUS 6., szombat a csatornával. Mozgósítani kellett a szövetkezet tagjait. De bizony azok alig-alig szállingóztak. Inkább csak a szélső házakból jöttek, akiket a veszély érzete sarkallt. Meg az elnök hozatott egy trak­tort, földforgató ekével, az szabta ki előttünk a csator­na útját. Hanem én mindezt csak a szememmel, a fülemmel fog­tam fel. A csákányt is csak a kezem fogta. A gondolata­im állandóan Zsuzsa körül fo­rogtak, de olyan erővel, hogy később már bele-beleszédül- tem. Igaz, a gyomrom is üres volt. Borostás dolgozott mellettem. — Puskást neveztük így, mert nem szeretett borotválkozni. — Tíz óra körül szóltam neki, hogy én megyek, eszem vala­mit, mert egész nap nem ettem. Tóth néni fia, akkor érkezett oda, az vette át tőlem a csákányt. — Hozzon helyette magá­nak az anyámtól! — mondta. Így aztán magyarázattal is tudtam szolgálni a távozás­hoz. Gyérültek ugyan a bá­mészkodók a falu szélén, de még mindig akadt belőlük elegendő. Ahogy közéjük ve­gyültem, valaki utánam szólt. „ — Gyuszi! Partizánok nyomdokain A balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola 369. számú Úttörőcsapata nagy feladatra váll álkor,ott. Elhatározták, hogy a nyári vakációjuk egy részét arra használják fel, hogy végigmennek Nógrádi Sándor partizáncsapatának egykori út­vonalán. így akarják megismerni a legendás hírű partizáncsapat akkori életét. Képünkön: úton az úttörők. (MTI-fotó: Tóth László felvétele) Mai tévéajánlatunk 20.00: Shakespeare: Tévedé­sek vígjátéka. A pécsi Nemzeti Színház tár­sulatának előadása, felvétel­ről. A vígjáték Shakespeare korai munkája, 1592-ben, 28 éves korában írta. Magyaror­szágon először 1853-ban mu­tatták be, Egressy Gábor és Szigligeti Ede fordításában. Most Szász Imre átültetésében láthatjuk az ősi alaphelyzetre épülő darabot. Két ikertest- yérpárról van szó, Syracusai Aegeon fiairól és ezek szolgái­ról; hajdan egy hajótörés al­kalmával szakadtak el egy­mástól a testvérek, s egyikük az egyik szolgával Ephesusban él, a másikuk Aegeonnal és a másik szolgával Syracusában. A két város harcban áll egy­mással, s amelyik polgár a Ron Galella. a világ leg­híresebb fotóriportere, a kö­zeljövőben több mint 300 fényképet tartalmazó albu­mot jelentet meg Jacaueline Onassziszról. „Amint megje­lenik a könyvem — jelentet­te ki — Jacqueline ismét pert indít ellenem, én pedig Én bizony észre sem vet­tem a tömegben Pirit. — Mit akarsz? — Azt mondják a víz el­önti a falut. Meg hogy előbb- utóbb megnyílik a föld. — Marhaság! — mondtam neki. — Menjetek haza, jobb lesz! — És indultam tovább. — Várj! — szólt utánam. — Most nem érek rá! — mondtam és vissza se for­dultam többé. Ez a nő, alig öt-hat • óra után olyan idegenné vált ne­kem mintha akkor láttam volna először. A konyhában égett a vil­lany, de ott nem találtam senkit. Az öregasszony szo­bájából hangokat hallottam, oda nyitottam hát be. Csiri, a kislány, az anyja ölében. Tóth néni az ágyon, Zsuzsa meg guggol az asztal mögött, s az asztallap szélén két rongy­baba táncol. Hamupipőke meg a királyfi. „Ki vagy te, gyönyörűségesen szép lány?” „Jaj, Felség, én azt el nem árulhatom!” Csiri tágra nyilt szemekkertigyelte a táncot. — Lássa! — fordult felém a menyecske. — Nem tudom hazavinni. Itt meg nem me­rem lefektetni. Magukkal van az uram? másik város területére lép — hóhérkézre kerül.- Syracusai Aegeon — eltűnt fiát keresve mégis eljut' Ephesusba, ám csakhamar elfogják. S ekkor kezdődnek az igazi bonyodal­mak, hiszen a testvérek és a szolgák megszólalásig hason­lítanak egymásra, s így min­denki összetéveszti őket. Még ephesusi Antipholus felesége is a tévedés áldozata lesz, amikor a másik testvért véli férjének... Végül sok-sok fél­reértés után találnak egymás­ra a testvérek, s a darab a vígjátékok mindent feledtető derűjével ér véget. A főszere­pekben ifjú Kömives Sándort, Galambos Györgyöt, Holl Ist­vánt, Győíy Emilt, Somody Kálmánt és Szegváry Meny­hértet láthatjuk. e reklám révén egymillió dollárt fogok keresni.” Galel­la került már kórházba. Marion Brando. Jill Haworth és Onasszisz egyik testőre miatt. Félő. volt, hogy meg­lincselik azokért a fényké­peiért. amelyek a Burton há­zaspárt meglehetősen pikáns helyzetben ábrázolták. — Igen — mondtam, de én már csak azt a két rongyba­bát láttam. Hamupipőkének aranyszőke haja nőtt, a ki­rályfinak meg koronája. Jő hírű bábszakkörünk volt a kollégiumban. Rengeteget utaztunk az ország különböző tájaira előadást tartani. Mi magunk pénzeltük ezeket az utazásokat a bevételünk­ből. Igaz. szűkösen, a koszt, a szálloda, épphogy futotta belőle, mert sokat költöttünk felszerelésre. Deháit mi más kellett volna még? Így is ha- láli jól éreztük magunkat az ilyen hétvégi országjáráso­kon. A Hamupipőkét Szegeden adtuk elő. Emlékszem, úgy volt, hogy én lemaradok ar­ról az útról. Ha akkor lema­radok, ma talán nincs mit mesélnem magának. Végül is mennem kellett, hiszen én játszottam a királyfit. Zsu­zsa meg a Hamupipőkét. Hét órakor még a szokványos módon kezdtük az előadást, és a vége felé, ahányszor a színfal mögött hozzáért a ke­zem Zsuzsáéhoz, mintha va­lami áram futott volna át rajtam. Mintha a kezünkkel beszéltük volna meg a teen­dőket. (Folytatjuk) Csehszlovák pajtások is nyaralnak Káptalaníüreden Tavaly hozta létre a rétsá­gi járás KISZ-bizottsága és az ú ttörő&zövetség Almádi-Káp- talanfüreden azt az úttörőtá­bort, amely száz fő befogadásá­ra alkalmas. Nem csupán a rétsági járás úttörőinek és KISZ-eseinek a táborhelye, eddig is már a megye több út­törőcsapatából üdülhettek itta gyerekek. Jelenleg például hetven rimóci és endrefalvi pajtás a tábor lakója, az el­múlt hetekben pedig már jár­tak itt a nagybátonyi és a pataki úttörők. Hetenként van a váltás: legközelebb 10-én, szerdán érkezik az új csoport, a rétsági járás 100 úttörője, Babják Mihály diósjenői isko­laigazgató vezetésével. Ezután nemzetközi táborrá alakul át — július 17—24-ig — 50 csehsz­lovák pajtás utazik ide a lévai járásból, 50 magyar gyerekkel együtt. Augusztusban szintén 1—1 hétre KISZ-es fiatalok veszik birtokukba a szép he­lyen fekvő tábort. Étkezés: a strand melletti Vadvirág étte­remben, a program: minél jobb nyaralás, sok fürdéssel 1 Búcsúzik az oktatásügy két kiváló dolgozója Több évtizedes munka után vonult nyugdíjba Ben- kő Béla balassagyarmati vá­rosi tanulmányi felügyelő és Rakonczai Antal, a Rétsági járási Hivatal művelődésügyi csoportjának vezetője. Ben- kő Béla 36 évig dolgozott az oktatásügy területén: előbb mint tanár és néhánv éve mint tanulmányi felügyelő. Rakonczai Antal immár ti­zenharmadik éve vezette a Rétsági járási Hivatal műve­lődésügyi csoportját. Pénte­ken délután a megyei mű­velődésügyi osztály vezetői és munkatársai mondtak kö­szönetét munkájukért. A bú­csúünnepségen mindketten megkapták az Oktatásügy Ki­váló Dolgozója címet. Gaz­dag tapasztalatukra, tanácsa­ikra később is szükség lesz: kis pihenő után valószínűleg újra vállalnak feladatokat. Rakonczai Antal szűkebb hazájában. Nagyorosziban fél­függetlenített művelődési hás igazgató, a társközségek kul­turális életének szervezése érdekében nyugdíjasként még többet tud tenni, tanácstag Több mint 300 fénykép Onassziszról i

Next

/
Thumbnails
Contents