Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-05 / 155. szám

Muzslán, a málnásban A Muzslán, a haszmosi tsz birtokán beérett a málna. Olyan áldott itt a föld, hogy a termés gazdagon fizet. A tsz vezetői is ebből indultak ki, amikor hat esztendővel ezelőtt ide telepítették a mál­nást. Tóth József, a termelő- szövetkezet fiatal elnöke em­lékezett vissza azokra az időkre. — Számításokat végeztünk, hogy milyen hasznot hoz a bogyós gyümölcs telepítése a mi vidékünkön. A számítás kedvező volt. Egyetlen aggá­lyom maradt: Ez a gyü­mölcs nem volt honos ezen a tájon. Esztendőkkel ezelőtt va­lóban nem termesztettek mál­nát a Mátra lejtőjén. Azóta megkezdődött a szüret, szá­zak és százak dolgoznak a málnásban. Szedik a termést. Azt mondta erre az elnök. — Meghonosodott, kérem .. 1 A jó gazdaságvezető min­den intézkedése mögött meg­alapozott számításnak kell lennie. Hasznosom is ez tör­tént. Kicsi a tsz, de népes a község lakosságai Az emberek jogosan várják, hogy munkát kapjanak. Ezt az erőt hasz­nálta ki a termelőszövetkezet vezetősége, amikor málnát telepített a Muzslára. Leg­alább nyolcvannégy család vállalt minden esztendőben írásos kötelezettséget arra, hogy részt vesz a málnater- mesztésben. Ez azt jelenti, hogy ősztől, tehát a metszés­től, a tavaszi nyitáson át a kapálásig, majd a szüretig gondozza a növényt. Az egyik hasznosi család a szedéskor így kalkulált. — A munka ellenértéke­ként a termés harmincöt szá­zaléka minket illet... A beszélgetéskor jelen volt á főkönyvelő is. aki gyors számítást végzett. Ezt mond­ta. — Ez pénzben nyolc-tíz­ezer forintot jelent a munka- vállalónak. Természetesen a dolgozónak is, a termelőszövetkezetnek is megéri. Ezért van aztán, hogy szüretkor, százak és százak a málnásban, amely jó terméssel hálálja meg a gondozást. A húsz holdról hatszáz mázsát terveztek le­szedni. Ennek az értékét 750 ezer forintra becsülték. Azt mondta a számítás után a tsz elnöke: — A tervet viszont jelentő­sen túlteljesítjük. Nagyon okosan választot­ták ki a fajtát. F—28-asként jegyzik. Kiváló minőségű, hőlállóképes, ami azt jelenti, hogy a hűtőházban, — amely Dunakeszin van és állandó partnere a hasznosiaknak nem veszít zamatéból. A málnás a gondos ápolás kö­vetkeztében magasabb ter­mésátlagot ad. A tervezett 750 ezer forint bevétel egy­millió forintra emelkedett. Kint a Muzsla alatt, a málnás közepén, ahol egy dűlőút vezet, ideiglenes át­vevőhelyet létesítettek. A szedők megállás nélkül hord­ják a gyümölcsöt. A növény- termesztési brigádvezető az átvevő . Nincs egy nyugodt pillanata sem. Készenlétben állnak a szállítóautók. Nap­pal többször megpakolva, gyümölccsel indulnak Duna­keszi felé. Így megy ez na­pok óta, amióta tart a szü­ret. A tsz vezetősége határo­zott úgy. hogy továbbfejlesz­tik a málnást. Ezt viszont már a jövő évben az egyesült termelőszövetkezet keretében bonyolítják le. Az elvi jóvá­hagyás már megtörtént. A részleteken dolgoznak a szak­emberek. A Muzsla gyü­mölcstermesztésre alkalmas terület, amit a hasznosi tsz- vezetők helyesen fel is is­mertek. Okosan kj is hasz­nálják. A bő termés igazolja intézkedésük helyességét! B. Gy. Bujákon jártunk Uj üzemet BUJAKON a RÉGI világ­ban kevés választása volt az embernek: vagy földet mű­velt, vagy erdőt ápolt, vagy elment Pestre építkezni. A ge­rincet roppantó monoton ve­getálásba csupán a kalárisos, szalagos ünnepek, a népvise- letes vasárnapok loptak színt. A viselet, ezek a szemet gyö­nyörködtető színek, hírnevet szereztek a bujákiaknak, de a szívük és válluk terhén vajmi keveset könnyített. A mai község más mint a régi. A viselet színed új tar­talommal gazdagodtak. Ezek a színek azonban átszövik a bujákiak életét, s évről évre hamonikusabb, pozsgásabb a gyerekek arca, zamatos a kö­zösben termő szőlő levele, sokasodnak a fehér kőből épült falusi paloták. S nemré'- giben egy új színfolttal gazda­godott a község, az urbanizá- lódás távoli rózsaszín foltjá­val: megnyílt az első üzem Bujákon! Csodálatos környezetben, egy régi kőépületben kapott helyet a varroda. A bujáki ve­zetők harcának eredménye­ként a Fővárosi Kézműipari Vállalat tavaly letelepített egy miniüzemet a községbe, hogy segítsen megoldani az égető foglalkoztatási gondokat. Az egykori bölcsőde öreg, de masszív épületét kinevezték varrodának, hogy mielőbb el­kezdődhessen a munka. A kívülről is kicsi épület­be, amikor belép az ember, láthatja a szűk helyiségeket. Sok ember szerető gondosko­dása rendezte be úgy, hogy elférjen és dolgozhasson ötven lány és asszony. — Többségében asszonyok dolgoznak a varrodában — világosított fel Németh Imré- né részlegvezető, s mosolyog­va hozzáfűzte. — Talán tíz lányunk sincs, a többi fiatal- asszony. Azt hiszem azonban, a lányok sem maradnak so­káig pártában... A szűk előszobában áll a részlegvezető asztala. Az ajtó nélküli benyílóban félkész anyagok csomagjai, a falak mellett végig kész ruhák hal­mozódnak. A munkaterem egy tágasabb szoba, ahol két sor­ban helyezték el a varrógépe­ket. Egyszerre 25-en dolgoz­hatnak. két műszakban. Az egyik szalagon találomra megszólítottunk egy kislányt.. — Hasznosi Irén vagyok — mutatkozott be. — A meg­alakulás első percétől itt dol­gozom. Ezelőtt Salgótarjánba jártam az Építő és Tervező Ktsz-be. Itthon sokkal jobb, nem kell korán kelni, több idő jut pihenésre, szórakozás­ra. .. — Valaha tanult varrni? — Nem tanultam, de annyit tudok, hogy megoldjam a fel­adatomat. A részlegvezető is felfigyel a kérdésre, s magyarázattal szolgál: — Az itt dolgozók közül senki sincs, aki szabást-var rást tanult. Pillanatnyilag ez nem zavaró, mert nem szak­munkát, hanem betanított munkát végzünk. Egyelőre olyan ruhákat készítünk, ame­lyek nem követelnek nagy gyakorlatot. Varrtunk már fürdőruhát, polgári védelmi gyakorlóruhát; és tunikákat szovjet exportra. Utóbbi volt az első komolyabb munkánk. Természetesen szeretnénk ké­pezni szakmailag a dolgozóin­kat. A vállalat a pásztói te­lephelyen indít szabó-varró tanfolyamot, azonban négy­éves gyakorlat kell hozzá. Éppen gyakorlóruhát varr nak az asszonyok, lányok. Jó kedvűén beszélgetnek, de közben dolgoznak, mert nor­ma szerint fizetnek. A jelenle­gi fizetési átlag 1400—1500 fo­rint körül alakul. Ez szép summa, ha tudjuk, hogy nem sokkal nagyobb bérért kellett eljárni a hatvani konzerv­gyárba, az ikladi műszergyár­ba, vagy a megyeszékhelyre — de soknak még munkája sem volt. A fizetés a gyakor­lattal emelkedik, s később már az igényesebb jersey ru­hákat nekik adja a vállalat, amiért szintén jobban fizet­nek. — Mennyit kell termelniök? — Egyelőre nincs éves ter­vünk — válaszolja a részleg- vezető. — Havonta közlik az Igényt. Az utóbbi hónapokban például több mint egymillió forint volt a tervszám. Ez még eléggé kialakulatlan. Igaza van Némethnének, ez még eléggé kialakulatlan. De valami már kialakult: a ked­vező üzemi légkör. A kezdet kezdetén még sok probléma volt. Különösen a falusi élet­módot folytatók indultak ne­hezen az új úton. Azok köny- nyen beilleszkedtek, akik már dolgoztak valahol. Végül is ők és a lelkes vállalati vezetők ragadták magukkal a többie­ket is. Ma senki sem menne el innen. Inkább jönnek, ha lehetne az üzemet bővíteni — legalább 50—60 asszony. IDŐKÖZBEN megérkezett Dancz Imréné, a szakszerveze­ti bizalmi. Egyik munkatár­suknak, Maczák Imrénének kislánya született, megbeszél­ték, mikor látogatják meg. Ezt csupán barátságnak is lehetne mondani, de azt már többre kell értékelni, hogy két kis árvát megajándékozott a kol­lektíva a gyermeknapon. A ballagó óvodásoknak pedig maradék anyagból kis •batyu­kat készítettek. Ezek már közösségi cselekedetek! Az év elején az asszonyok brigádot alakítottak, és tevékenységük­kel szeretnék kiérdemelni a szocialista címet. Lám, Bujákon is változik az élet! p. a. Szobafoglalás Megkönnyítik a Budapestre érkező vendégek szobafoglalá­sát a Volán Tourist új szol­gáltatásával; a fővárosban le nem foglalt szállodai és fize­tővendég-szobák címét az uta­zási iroda e célra alakult diszpécserszolgálata naponta összegyűjti, s továbbítja az utcákon cirkáló, URH-rádió adó-vevővel felszerelt Volán taxiknak. Az autók vezetői állandó összeköttetésben áll­nak a központtal, s így a pá­lyaudvarokon, repülőtéren taxiba ülő utas már menet közben szobát foglalhat. A szállodai kapacitás jobb kihasználására és az utasok kényelmére szervezte meg a Volán Tourist a világon egye­dülálló szolgáltatását, amely az Elektrohotel nevet viseli. Jelenleg már 200 URH-val félszerelt kocsi áll kapcsolat­ban több nyelvű felirat hívja fel az utasok figyelmét a le­hetőségre. „Szobafoglalás a gépkocsivezetőnél.” & Körülötte dübörög az üzem. A magasban sok tonnás kerekek pörögnek. A kemen­cék nyitott torkából lángcsóvák törnek elő. A fáradhatatlanul mozgó lcgkalapácsok haragosan sziszegnek. Az izzó anyagra összpontosítja a figyelmét. Gyakorlottan forgatja a munkadarabot. Képünkön: Szabó Lajos 5. a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek kovácsa munka közben. — kulcsár felv — Magyar szerszámgépek Moszkvában Nagyszabású szerszámgép­kiállítást rendez a TECHNO- IMPEX Külkereskedelmi Vál­lalat július 15—24. között a szovjet fővárosban. A magyar külkereskedelmi vállalatnak az idén ez lesz már a harma­dik önálló szakbemutatója a Szovjetunióban. A moszkvai Szokolnyiki park egyik, mintegy 600 négy­zetméter területű csarnokában a TECHNOIMPEX 23 korsze­rű magyar szerszámgépet ál­lít ki, a szovjet szakemberek elsőként most ismerkedhetnek meg azzal a magyar—szovjet kooperációban készülő EV— 630 típusú tárcsaesztergával, amelynek vezérlését már a szovjet partner készíti. Eddig ezeket' a típusokat Magyaror­szágon olasz vezérlőberende­zéssel gyártották. A TECHNOIMPEX legna- gyobb szerszámgépvásárlói a szovjet partnerek. A vállalat idei, mintegy 20 millió rube­les szovjet exportjának jelen­tős hányadát a szerszámgépek teszik ki. A kiállításra több mint 100 magyar üzletkötő és szakértő utazik Moszkvába, s újabb üzletkötésekről is tár­gyalnak majd partnereikkel. Exportáló vállalatok Mit vigyünk a világpiacra? If ülgazdasági kapcsolatain- kát az elmúlt évben és az idei esztendő mögöttünk levő hónapjaiban is a nemzetközi árucsere-forgalom rendkívül gyors növekedése jellemezte, s ez - kétségkívül pozitív je­lenség. Rászolgál erre a jel­zőre az a tény is, hogy a múlt esztendőben a tőkésor­szágokkal folytatott kereske­delem mérlegét is aktívummal zártuk. Ugyanakkor —, s ez nem mond ellent az előbbinek — épp a külgazdasági kapcso­latok területén jelentkeznek azok a problémák, amelyek­nek hatása országhatárokon belül is érződik, és megoldan­dó feladatokat vet fel. Magyarország nemzetközi árucsere-forgalmának mintegy 70 százalékát a szocialista or­szágokkal, mindenekelőtt a KGST-országokkal bonyolítja le, mégpedig a középtávú tervidőszak egészére rögzített szerződéses árakon. Másmi­lyen áruviszonyok érvényesül­nek a tőkéspiacokon, ahol az infláció már hosszabb ideje és folyamatosan emelte az ár­szintet; 1967-től 1973-ig pél­dának okáért több mint 30 százalékkal. Az elmúlt eszten­dőben — tijbb körülmény ha­tására — gátszakadás követ­kezett be, nemcsak az árszint emelkedett, hanem az árará­nyok is megváltoztak, mert a legfontosabb nyers- és alap­anyagok árai a világméretű energiaválság nyomán átlago­san két-, háromszorosára nőt­tek. Az árhullám az idei év kezdetén tovább dagadt: amíg az elmúlt év egészében a tő­kés-világpiacról származó im­portunk árszintje mintegy 18 százalékkal emelkedett, 1974. első negyedében már 38 szá­zalékkal. Tőkés behozatalunk mintegy 60 százalékát épp’ azok az áruk — anyagok, félkész ter­mékek, élelmiszeripari anya­gok — alkotják, amelyeknek árszintje eddig soha nem ta­pasztalt mértékben emelke­dett, s ilyen körülmények kö­zött a belső árak viszonylagos stabilitásának fenntartása mind több pénzbe kerül. Eb­ben az esztendőben a költség- vetés várhatóan mintegy 25 milliárd forintot kényszerül a világpiaci konjunkturális ár­mozgások semlegesítésére, az importárak dotálására költeni. Hatalmas summa ez, megköze­líti a költségvetési kiadások majd egytizedét, avagy az idei évben beruházásra fordít­ható összeghez viszonyítva, annak több mint 20 százalé­kát. Egyebek között a költségve­tést sújtó kiadások, amelyeket adott esetben egyéb hasznos célokra is fel tudnánk hasz­nálni, kényszerítenek arra, hogy 1975. január elsejével részleges termelői árrendezést hajtsunk végre, amely főként a szénhidrogének, a kohászati, a vegyipari és a textilipari anyagok árait érinti és emeli, de néhány terméknél — az üzem- és a tüzelőanyagoknál — esetleg a fogyasztói árakat is. Megbocsáthatatlan hiba len­ne arra következtetni, hogy a költségvetésből folyósított ár­támogatással, majd pedig a részleges termelői árrendezés­sel maradéktalanul és teljes biztonsággal kiküszöböliük a tőkéspiaci áremelkedések konzekvenciáit. Magyarország — gazdaságának méreteihez, összteljesítményéhez viszo­nyítva — nagymértékben vesz részt a nemzetközi árucsere­forgalomban ; ennek gyakran idézett mutatója az, hogy mind az import, mind az ex­port nemzeti jövedelemhez mért hányada mintegy 40 százalék. Ebből szükségszerű­en következik, hogy a nemzeti jövedelem volumenét — a fel­halmozásra és a fogyasztásra felhasználható javak mennyi­ségét — a külkereskedelemben kialakuló cserearányok is te­vőlegesen befolyásolják. A cserearánynak két össze­tevője van, a behozatal és a kivitel árszintje; azok egy­mástól eltérő mozgása rontja, vagy javítja a cserearányt. A tőkéspiacokon nemcsak vásárlunk, , hanem egyidejű­leg értékesítünk is. Az ár­emelkedés így nemcsak a be­hozatalt drágítja, az expor­tált javak árai is emelkednek. A tőkés világpiaci árak álta­lános jellegű növekedésének azonban ezúttal a nyers- és alapanyagok lökésszerű árvál­tozása a fő tényezője, s ez a mi hátrányunkra módosította, rontotta a cserearányokat. Ez a tőkésországokkal folytatott kereskedelem mindennapos gyakorlatában úgy jelentkezik: a drágább nyersanyagokért, hogy annak devizafedezetét megteremtsük, több magyar árut kell exportálni, értékesí­teni. Az elmúlt évben példá­ul a nem szocialista országok­kal folytatott kereskedelem cserearánya kb. 4 százalékkal romlott, ami végső soron ■ azt jelenti, hogy — árut áruval állítva szembe — ennyivel több magyar termék hozta lét­re az egységnyi tőkésimport ellenértékét. Nyilvánvaló, hogy a cserearány romlása —, s ez a folyamat sajnos még nem fejeződött be — aligha gyarapítja az itthon felhasz» nálható javak, áruk mennyi* ségét. Negatív hatása abban is kifejeződik, noha az év el­ső öt hónapjában a nem szo­cialista országokba irányuló kivitelünk több mint 30 szá­zalékkal emelkedett, ez sem elegendő az áremelkedések ellensúlyozására, az árucsere­forgalom mérlege passzív. 1>JS it vigyünk ilyen körül- mények között a világ­piacra? Elsősorban olyan áru­kat célszerű most a tőkéspia­cokon értékesíteni, amelyek a konjunkturális ármozgások sodrában vannak. Ezek több­nyire anyagok, félkész termé­kek és az agrár szektor pro­duktumai. Az export gazdasá­gosságának továbbra is fon­tos kritériuma a versenyké­pesség, hiszen termékeink csak akkor állhatnak helyt a nem­zetközi mezőnyben, ha azokat nem bármilyen áron, hanem kifizetődőén tudjuk értékesíte­ni. A gazdaságos export és áruszerkezet kialakításának egyik teendője a kedvezően értékesíthető áruk termelésé­nek és kivitelének fokozása, a másik pedig a gazdaságtalan kivitel korlátozása, megszün­tetése. Csak a versenyképes és gazdaságos exportstruktúra ad módot arra, hogy a tőkéspi­acokon számunkra kedvezőt­lenül alakuló külkereskedelmi cserearány hátrányos hatásait mérsékeljük. Garamvölgyi István NÓGRÁD - 1974. JÚLIUS 5., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents