Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

Galéria és közönsége MINT MÁR közöltük, új helyén, a hajdani Vármegye- házán nyitotta meg kapuit a napokban a balassagyarmati Horváth Endre Galéria. A vá­ros új kulturális központjává atakulő épület Balassagyar­maton a legszebbek közé tar­tozik, 1834-ben KasseUk Fe­renc tervei alapján építették, klasszicista stílusban. Az épü­let napjainkban is hatásos, s nagyszerűen illeszkedik az aiakuló, korszerűsödő belváros építészeti környezetébe. 8 az is tény, hogy a volt Várme­gyeháza a város egyik legjel­legzetesebb épülete mindmáig. Irodalmi emlékek is fűződ­nek hozzá. Nógrád megye két nagy szülötte, Madách Imre és Mikszáth Kálmán hivatsl- nokoskodott itt. Madách e fa­az esztétikai érzékenység fej- képviselik, s számottevő a be­1 esetésében nagy érdemeket Járó munkások száma. S Ba­rn ond hat magáénak. lassagyarmat iskolaváros is, 'négyezer diákkal. Igen lénye­fMegyei filmbemutatói: Dosztojevszkij regénye, Gérard Philippe műsoron NÉHÁNY SZÁMOT emlí­tünk a galéria eddigi tevé­kenységének érzékeltetésére. Az első kiállítást 1968-ben s városban élő és alkotó két művész, Farkas András és Réti Zoltán műveiből rendez­ték. Ebben az esztendőben összesen nyolc tárlatot nyitot­tak. Többek között idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művész faszobrai, s a salgó­tarjáni öblösüveggyár termé­kei szerepeltek e tárlatokon. A következő évben tizen­négy kiállítást nyitottak, köz­tük dokumentum- és fotó- tárlatokat, a felszabadulási pá­lyázatra érkezett művekből lak között ismerkedett meg rendezett kiállítást, Lenin-cen­egy megyebálon Fráter Erzsi­kével, későbbi feleségével. Ma­dách bronzszobra a szomszé­dos park virágai között áH, Mikszáth bronzszobrát pedig az épület elé állították. A Horváth Endre Galéria az épület emeleti helyiségeiben kapott új helyet, szerepéhez, jelentőségéhez méltó otthont. A napjainkban még mindig egyetlen megyei galéria hat­eves múltra tekint vissza, 1969. nyarán a Mikszáth Kál­mánról elnevezett Városi Mű­velődési Központban nyitotta meg kapuját. A galéria név­adóját, Horváth Endrét, Euró­pa egyik legjobb rézmetszője- ként ismerik. Balassagyarma­ton halt meg 1954-ben, itt is van eltemetve. A galéria jelentőségét a vá­ros és környéke szellemi éle­tében aligha lehet túlbecsül­ni. Közművelődési szerepét az elmúlt hat évben betöltötte. A vizuális kultúra alakításában, a képzőművészeti nevelésben, tenáriumi bélyegkiállítást. Evenként összesen általában 14—16 tárlat megrendezése szerepelt a balassagyarmati Horváth Endre Galéria éves programjában. Ezek között termékkiállítások, iparművé­szeti tárlatok, szakköri- és gyermekrajz-kiállítások, nép- művészeti tárlatok is voltak, A kiállításokon a képzőművé­szeti alkotásokon túl, a külön­böző ipari termékek egy-egy csoportját, a lakáskultúrát, szőkébb környezetünk kultu­ráltságát emelő iparművészeti alkotásokat, használati tárgya­kat is rendszeresen bemutat­tak. Jelentős a galéria tevékeny­sége, ha a megyei közművelő­dési határozatban foglaltak szellemében értékeljük tevé­kenységét. Balassagyarmat az utóbbi időszakban mindin­kább munkásvárossá fejlődik, az ide települő üzemek dolgo­zói a város népességének mind jelentősebb hányadát ges tehát, hogy mindenekelőtt á munkások, s a fiatalok mű­veltsége — s ennek részeként esztétikai jártassága — ked­vezően alakuljon. Eddig mintegy ötvenezer lá­togatója volt a Horváth End­re Galéria kiállításainak, ön­magában is jelentős a szám. A galéria tárlatainak már törzsközönsége van a város­ban. E törzsközönség össze­tételének további formálása azonban még ad munkát a közművelődés balassagyarma­ti munkásainak. Jelentős szám­ban ugyanis mindeddig csu­pán elsősorban a tanulóifjú­ság köréből verbuválódott a kiállítások közönsége. Ez ön­magában örvendetes jelenség, hiszen a felnövekvő generáció képviselői. Akad viszont ten­nivaló az ipari munkásság igé­nyeinek felkeltése, illetve fej­lesztése szempontjából. A HORVÁTH Endre Galé­ria ezért egyre inkább „kilép” önmaga falai közül. Kiállítá­sok bemutatására is alkalmas hely áll rendelkezésre például a kábelműveknél, a Fémipari Vállalatnál, a finomkötottáru- gyárban. A jövőben — egyet­értésben az üzemek képvise­lőivel — tervezik, hogy alkal­manként a galéria egy-egy tár­lata is „helybe megy”. Addig is, a szocialista brigádok vál­lalásaiban rendszeresen szere­pel a képzőművészeti és egyéb kiállítások megtekintése. Az „üzemi kiállítások” pedig a jövőben még inkább segítik szorosabbra fűzni a kapcsola­tot a galéria és a gyárak kö­zött. Tóth Elemér Jt ■ meaSSSSSm Horgász az Ipoly-parton. (kulcsár felv.) TRÉFA Ebadta ragvogó arccal for­dul nagynénjéhez: — Képzeld Agathe néni, a kutyánknak. Sentának köly- kei születtek! — Hát ez igazán nagy meg­lepetés — De még mekkora! Nem is tudtuk, hogy férjhez ment Antifasiszta filmklubprogram A nyári szünet után szep­tember 13-án kezdődik a sal­gótarjáni filmklub második negyedévi műsorprogramja. Az űj sorozat a fasizmusel­lenes filmekből ad csokorra valót, s többek között olyan sikeres filmekkel ismerteti meg a fiatal nézőket, mint a Békét az érkezőknek című szovjet. és a Vesztesek és győztesek című olasz film. Ezenkívül bemutatják Kósa Ferenc legújabb filmjét, a Hószakadást, amelynek fősze­repeiben csehszlovák és len­gyel színészeket is láthatunk. Mai tévéajánlatunk 20.00: Francia NAGY CSATÁK. dokumentumíilm-so- rozat VII. részének közvetí­tése: A normandiai csata. A sorozat eddigi adásaiban ta­pasztalhattuk, hogy az alko­tók a csaták egykori résztve­vőit szólaltatják meg. Mind­emellett sok tikéval kell egyfes csaták jelentőségét túl­hangsúlyozó szemléletet. Ez­úttal az igen-igen sokáig ha­logatott Overlord hadműve­let előkészületeit és lefolyá­sát láthatjuk — a partraszál­lást. Tagadhatatlanul a tör­ténelem eddigi legnagyobb szabású partraszállási had­művelete volt az 1944. június 5-én, a kora hajnali órák­ban megindult akció, amivel a már megpecsételt sorsú Né­metországnak a kegyelemdö­fést adták meg a szövetsége­sek. Köztudott, hogy az éve­kig folyó előkészületek után is kis híján lefújták az ak­ciót, elsősorban Churchill mesterkedései folytán, aki megelőzően mindent megtett annak érdekében, hogy a szö­vetségesek fő erői a Balkánon támadjanak. Ennek politikai tekintetben kri- jelentősége könnyen belátható, fogadnunk- az A partraszállásnál igen dön­tő súllyal esett latba a mete­orológusok véleménye, szá­mításba kellett venni a hold­töltét, a várható szeleket, ten­germozgást, az árapály idő­pontját és a légiharc szem­pontjából perdöntő ködmen­tes időjárást. Július 5-én a D-napon — ahogy az akció kezdőnapját nevezték — több mint ötezer szállítóhajó érke­zett a francia partok közelé­be. .. A film a nagyszabású ütközet előkészületeit és kö­rülményeit, valamint lefo­lyását, mutatja be. Bizonyára .elégedettek lesz­nek a mozlnézők a hét film- műsorával; csupa érdekes, izgalmas mű kerül bemutatás­ra. Alekszej Batalov, aki első­sorban színészként ismert és közkedvelt a magyar mozi­nézők körében, csehszlovák filmesekkel együttműködés­ben vitte filmre Dosztojevsz­kij regényét, A játékost. Az ötvenes évek végén a fran­cia Claude Autant-Laura fi 1(0 Q Gérard Philippe-pel filmesítet- hideg te meg a történetet. A nagy * színész ekkor már — érezte — repet formált Tarkovszkij Rubljov filmjében is — ala­kítja. Svájc filmgyártása nem tar­tozik a világ élvonalába, az utóbbi esztendőkben azonban egy-két produkcióval az ér­deklődés kereszttüzébe került. Claude Goretta Meghívó szombat délutánra című cse­lekményes, szolid humorú filmje a cannes-i filmfeszti­vál különdíját kapta. A kri­mert álmaiban antimilitarista, baloldali rebillis, amit kikia­bál, s akkor oda a kinevezés. 8z egész eddigi karrier. A női főszerepet az utóbbi évek leg­kedveltebb olasz filmszínész­nője, Mariangela Melato játssza, öt A munkásosztály a paradicsomba megy című filmből ismerhette meg a magyar közönség A látogatók című amerikai film nagyhírű mester, Ella ÄÄ*61!8«’ Kazan munkája. A feszülten objektivitását, a rész- iránti érzékenységét letek ....... . . .. „ emelte ki. A szereplőgárda ‘,‘í' gyógyíthatatlan beteg volt. Re- számunkra ismeretlen színé­mekül játszott, de alakításán átütött a személyes kétségbe­esés, s ennek következtében az egész mű értelmezése nem annyira a szociális, mint a patologikus momentumokat hangsúlyozta. Batalov másfé­leképpen közelítette meg Dosztojevszkijt — írja a Szovjetszkij Film kritikusa. Anélkül, hogy megkerülte volna az irodalmi alapanyag bonyolult és ellentmondásos koncepcióit, jól kihasználta a nagy színészgárda képességeit, s a klasszikus regény telje­sen önálló, hű variánsát hoz­ta létre a filmvásznon. A címszerepet Nyikolaj Burl- jajev — aki emlékezetes sze­szekből áll, remekül játszik és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film kiemelkedik az átlagból. A tábornok állva alszik cí­mű olasz filmet Francesco Massaro rendezte, de a film szülőatyjának, a főszerepet alakító Ugo Tognazzl tekint­hető, aki maga választotta ki a témát, maga keresett pro­ducert, és a forgatás folyama­tában — nemcsak mint szí­nész — tevékenyen részt vett. izgalmas film kegyetlen ana­lízise az alattomosan terje- erőszakkultusznak, amely lassan uralkodó tényezővé vá­lik az amerikai társadalom­ban. Érdemes a Le Monde véleményét idéznünk: „Való­ságos filmművészeti ajándék, mesteri, csodálatosan hatásos mű, amely bebizonyítja, hogy a legszerényebb eszközökkel is lehet kiválót létrehozni... milyen erőteljes a fllmi áb­rázolás! Mennyi józansággal, és az eszközök milyen biz­tonságával hozza létre a ren­dező az émelygés, a félelem, a nyomottság légkörét, amely Az alapötlet nem eredeti, de attól a perctől kezdve ráne­ragyogó: Leone orvosezredes tábornoki kinevezését várja nyugállományba vonulása előtt, de nem mer lefeküdni, hezedik a havas tájra, ami­kor, mint a rejtekből előbú- vó farkasok, feltűnnek a »lá­togatók«”. Ibériai jegyzetek Díszlépés a kniet!ralisban ANDALÚZIÁRÓLcsak beszélni. bronzfigura — állítólag négy király tartja a vállán Kolum­A parkokat, ‘uíclkat, "házakat busa koporsóját. Ez a sírem elöntő lila és kék virágokról, a pipacsmezőkről, Granada, Malaga, Sevilla pálmáktól és narancsfáktól árnyas utcáiról. Csak virágnyelven. És virág­nyelvű embereknek, ha volná­nak ilyenek. De nincsenek. Még ott sem, meg Andalúziában sem, ahol a 40 fokos melegben a hófödte Sierra Nevada csúcsai őrköd­nek a völgyek olajfáinak bé­kéjén. S ahogy így együtt je­lentkeznek a természet ellen­pólusai, ilyen a valóság is. Maga a történelem, maga az élet. lépése dübörgött el Kolum­busz sírja mellett, ügyet sem Vetve rá. San Femando ünne­pe volt, a tisztelgés III. Fer- ványai majdnem annyiszor dinánd királynak szólt, a Ki­tették meg az utat az óceánon át, mint életében maga a ten­gernagy. A spanyolországi Vallodolidban halt meg, on­nan San Domingo szigetére vitték, ott van az a talpalat­nyi hely, ahol először lépett rá az Üjvilág földjére. De San Domingot a spanyolok elvesz­tették, Kolumbusz sírját el kellett költözteni onnan, át­vitték Kubába. De Kuba is rályok Kápolnájának elneve­zett templomhajóban, s talán még inkább a piros selyembe öltöztetett szűzanyának. Raj­tam kívül Kolumbusszal már senki nem törődött... Én viszont sírjánál emlé­keztem előző napi sevillai él­ményemre, arra a házra, ame­lyet Cristólbal Colón, azaz Kolumbusz, mint az adósok börtönét ismerte meg. A sors elveszett a spanyolok számára, es talán az idő iróniája, hogy Kolumbusz hamvait újra ha­jóra rakták és így került a az épület most bank, és tőké­jét, financiális alapjait, mint Mert a spanyol diktatúra hozatal jelképezte, hogy a napirendjén szerepel ugyan az tengerentúli területekből min' elnyomás, a szabad eszmék és képviselőinek üldözése, de a fajelmélet mint olyan, — és ezt az igazság kedvéért meg kell mondani —, nem funkcionál. Legalábbis a múl­tat, a spanyol történelmet ille­tően nincs jelen. Az idegenve­zetők nyíltan és nem kevés nemzeti büszkeséggel hivat­koznak arra, amikor csak te­hetik, hogy a keleti gondolat- világ miképpen testesül meg spanyol földön a granadal Alhambrától a cordobai me­csetig az arab műemlékekben és hogyan járultak hozzá a spanyol zsidóság filozófusai az ország szellemiségének gazda­gításához. T^ilán nem is vélet­len, hogy Cordobában nem messze a híres mecsettől áll Maimonides szobra. El kell ismerni, tiszteletben tartják történelmüket. Kolumbusszal a sevillai ka- tedrálisban találkoztam. A ke­reszthajó bal oldalán négy sevilliai katedrálisba. A haza- egész Spanyolországét, annak a Kolumbusznak köszönheti, akinek felfedezése nyomán a den elveszett. Vannak kuta- conquisdátorok végigrabolták tök, akik azt állítják, hogy Kolumbusz hamvai is. Mert, akit átszállítottak, már nem ő volt, csak fiának, Diegonak hamvai. Lehet valami na­gyobb tisztesség egy apának, mint az, ha a dicsőségét, a hálát, amit az emberiségnek szerzett, a fiának róják le? MINDENTŐL függetlenül a spanyolok a síremléket Ko­lumbusz végső nyughelyeként tisztelik, s Amerika felfede­zésének napján fényes ünnep­ségeket rendeznek tiszteletére. A síremléket Peru és az An­tillák faanyagából készítették, s a díszítmények arany és ezüst anyaga ugyancsak a tengerentúlról származik. Találkozásom Kolumbusz- szal nem volt zavartalan. Alighogy megtaláltam, a kátéd- rálisban elkezdődött a katonai parádé, tiszti iskolások dísz­Házi könyvtár Esténként fut idő — Simó Alajost keresse. finomcsiszoló! — mondta a könyvterjesztő, a salgótarjá­ni öblösüveggyárban. mikor olyan munkásokról kérde­zősködtem. akik sok könyvet vásárolnak. — Vannak még többen Is. akik sokat vesznek, most ő jutott az eszembe elsőnek. A finomcsiszoló a korong előtt ül. Kezében egv „über- fangos” talpas kehely, az öb­lösüveggyár világhírű büsz­kesége. — Hány könEve van? — Ügy háromszáz lehet. Nem számoltam meg ponto­san. Elsősorban lexikonokat gyűjtök, tankönyveket. tan­NÓGRAD - ,1974. július 31., szerda anyagot kiegészítő műszaki irodalmat. Ami szükséges az iskolához. Idén végeztem el az építőamvag-ipari techni­kumot, azelőtt pedig ’68-ban a közgazdaságit. Azért, hogy többet tudjak. A szakmám nem hagyom el. szeretem, anyagilag Is így járok lob­ban. Miközben ezt mondja, csi­korog az üveg a korongon, s az arányos vonalakból kiala­kul a körkörös fehér minta a rubintvörös pohár oldalán. — Szeretem a szépirodal­mat. csakhát amig tanultam, nem nagyon volt rá időm. Vettem persze, de csak úgv. hogv majd elolvasom. A könyveimnek a fele szépiro­dalom. Megvan a Mikszáth- borozat, már bele-bele olvas­gattam. s elhatároztam, hogv végigolvasom. A könyvter­jesztő hozzásegített egy má­sik sorozathoz is. s egyen­ként is veszek könyveket. Újságot is olvasok, a NÖG- RÁD jár. Kell. hogy az em­ber lásson maga körük tisz­tában legyen a világesemé­nyekkel. meg a helyiekkel. Hogy időm van-e? Nem na­gyon. Családom van. két fiú. a feleségem iskolázik, ő is a közgazdasági szakközépisko­lát végzi, s amellett mozgal­mi munkát is végzek, szerve­zőtitkár vagyok a KISZ-ben. Azért esténként jut egv-két óra olvasásra, legfeliebb • az alvás rovására megy — mondja. A korong újra belemar a pohár oldalába, új barázdák. mélyülnek az üvegbe. Simkó Alajos talán Mikszáth va­lamelyik hősére gondol, mi­közben keze nyomán kialakul a minta. — S — Dél-Amerikát és kincseit Spanyolországba szállították. S most itt a bankház, amely nem üzletkötéseiről, hanem arról híres, hogy itt ült Ko­lumbusz az adósok börtöné­ben. Számomra annál inkább, mert négyszáz forintomat sze­rettem volna itt beváltani. Nem sikerült. Kolumbusz emlékével való találkozásom nem volt zavartalan. Az épületet elhagyva me­sélt az idegenvezető — micso­da ötlet 1 — a spanyol—ma­gyar „rokoni” kapcsolatokról. Természetesen a Habsburgok­ról van szó, minthogy a tör­ténelmi múltban voltak ural­kodóink közös dinasztiából és így talán vannak kölcsönös tapasztalataik is. Lehet, de az is' lehet, csak vigasznak szán­ta, hogy azért valahol mi is ott vagyunk a nagy spanyol történelemben. S ha ott nem is — tény, ami tény — most Itt vagyunk Andalúziában. Andalúzia. A szó dallamos, akárcsak a vidék. És mégsem egyedül a táj volt az, ami oly* közismerten szépséges és jel­legzetes. Talán még inkább „patio”-k. Nincs rá magyar szó: az udvar és a szalon ke­veréke. Félig fedett udvar, andalúz virágokkal, márvány- oyal, antik spanyol bútorok­kal. Arabeszk díszítésű, ko­vácsoltvas kapu zárja el a külvilágtól, de be lehet tekin­teni. Azt hiszem, a ház büsz­kesége a patio, több mint ut­ca és több mint lakás. A szebbnél szebb patiok százait láttam és valahogy az az ér­zésem —. ha jól értettem, amit láttam —, hogy a spa­nyol valahogy így gondolja: nézd meg a patiomat, és tudd meg ki vagyok... MAT NVET.VEN TS kifejez- ' ma­stá­hetném: a patio volt és rád az andalúz családok ’usz szimbóluma. Csakhogy ez nem mai találmány, hanem valahol ez is ott van a spa­nyol történelemben. Kerekes Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents