Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Hadüzenet hatvan éve „Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” — mondta I. Ferencz József, az „isten kegyelméből való” apostoli császár-király, s miután kiadta a Szerbia elleni hadparancsot, imazsámolyára térdepelt. Volt miért imádkoznia. Hosszú uralkodásának bűnlajstromát 1849-ben, a magyar szabadság- harc vérbetiprásával kezdte és kétségtelenül ezzel a hadparanccsal tetőzte be. Unokaöccsét. Ferencz Ferdinánd trónörököst 1914. június 28-án lőtték le Szarajevóban, ám a császár-király nem hirtelen felindulásában hozta mozgásba a bosszú gépezetét. A gőgös és korlátolt uralkodó a gyarmatokra fogukat fenő német militaristák sanda biztatására huszonöt nappal később indította el az emberiség történelmében addig példátlan vér- ö :önt. Július 23-án szándékosam teljesíthetetlen ultimátumot küldött Szerbiának, majd öt nappal később hadat üzent és csapatainak parancsot adott a határ átlépésére. Az ugrásra kész, állig felfegyverzett rablóhatalmak között a többi csak láncreakció dolga volt. Oroszország, amelyet Franciaország es Nagy-Britannia biztatott, 48 órán belül mozgósított ..Szerbia védelmében”. Augusztus 1-én — „szövetségesi hűségtől indíttatva” — Németország hadat üzent Oroszországnak, két nap múltán Franciaországnak. Még egy nap, s Nagy-Britannia szintén elküldte hadüzenetét Berlinbe, Bécsbe. Kezdetét vette a rablószándékú öldöklés, amellyel szemben egyedül a következetes marxisták, köztük az orosz bolsevikok léptek fel. Az I. világháború 1565 napig tartott. Európára, Ázsiára és Afrikára terjedt ki. Harminchárom állam vett részt benne, 1,5 milliárd lakossal. Ez a föld akkori lakosságának 75 százaléka volt. A fegyveres erők összlét- száma elérte a 74 millió főt; ebből 48 millió az Antant, 26 millió a központi hatalmak oldalán harcolt. Az emberáldozat és az anyagi veszteség akkora volt, hogy túltett az előző 125 év összes háborúján együttvéve. Tízmillió ember esett el a frontokon, — köztük magyarok százezrei —, tízmillióan pusztultak el a járványok és az éhség következtében. A közvetlen katonai kiadásokat 208 milliárd akkori dollárban jelölik, ebben azonban nincsenek benne a háborús károk. Ferencz József rosszul fontolta meg a dolgokat és hiába imádkozott. A példátlan imperialista tömegmészárlás bűne részben visz- szaszállott kiagyalóinak fejére: megkezdődött a kapitalizmus általános válsága és elpusztult a két legsötétebb, legembertelenebb rendszer, a Habsburg-monarchia és az orosz, cári birodalom. 'ónul a csalfid Ff Másként mozog az ombor a világban A fiatalságnak szinte természetes velejárója az önképzés és tanulás. Matuszka Tibor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vizesköszörűse azonban a 37. évében járt, amikor beiratkozott az általános iskola 7. osztályába. A vizesköszörűs üzem gyári viszonylatban is nehezebb munkahelyek közé tartozik. Alaposan kiveszi az erőt az emberből a munka, még sokéves tapasztalat után is. amikor már ismeri a könnyítés fogásait Ilyen nehéz munka titán különösen jólesik a pihenés, felüdülés. Matuszka Tibor ehelyett kémiát, fizikát, matematikát tanuL — MIÉRT DÖNTÖTT így? lenegyszer sem. Még gondoltam is, milyen jól jönnek az akkor tanultak. Hát, azzal bizony nem sokra megyek! Még az összeadást is másként tanítják, mint akkor! A tanuláshoz a kezdő lendületet a brigád adta. A további segítséget a gyár. Nagyszerű dolog például, hogy a tanulási órákat munkaidő alatt tartják, erre legalább nem kell áldozni a szabad időből. Persze még így is „megrövidül” a nap. még az én koromban sem késő. Meg azután egészen másként él, másként mozog az ember a világban. Mondok egy példát. Leülünk mondjuk itt. az üzemben valami gazdasági problémát megbeszélni. Akinek a nyolc osztálya nincs meg, bizony sokszor csak feszeng: hogy szóljon bele a „nagyok” dolgába? A nagyobb műveltség erősebb „tartást” ad az embernek. CSALADJÁRÓL KÉRDEZEM. — Lehetek egészen őszinte? kérdezte vissza Matuszka Tibor. — Nem én határoztam, hanem a szocialista brigád, amelynek tagja vagyok. A brigád vállalásában szerepel ugyanis, hogy akinek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. az megszerzi, így a brigád döntött helyettem. De jó is, hogy így történt, mert ilyen sok kihagyás után remigen szántam volna el magam a tanulásra. Pedig nem volt rossz tanuló az általános iskolában. De a szülők anyagi helyzete korán munkára kényszerítette. — Nem buktam meg egyet— OTTHON MENNYIT TANUL? — Napi másfél-két órát általában. Tudom, hogy a bizonyítvány eredményét nem firtatják, de azért mégis van az emberben egy olyan érzés: ne legyen az utolsók között Ki- pottyanni meg semmiképp nem szeretnék. A 7. osztályban 28-an indultunk, és 11-en vizsgáztunk sikerrel. Nagyon csodálkoztam rajta, hogy főleg a fiatalabb korosztály „dobta be a törülközőt”, ahogyan manapság mondják. Mi, korosabbak jobban megmaradtunk. — Miben látja a tanulás hasznát? — Nehéz pontosan megmondani — mondja elgondolkozva. — Az az igazság, hogy az alapműveltség, a nyolc osztály ma már minimum, ennek meg kell lennie! Megszerezni — Hát látja, ez is. Hétéves a kislányom. Mit mondjak neki, ha egyszer számtanpéldát tesz elém? Hogy menjen a szomszédba, mert én nem tudok segíteni? Akkor inkább beleadom a tanulásba a többletfáradtságot. Sőt, rábeszélem a feleségem is! Neki is hiányzik egy osztálya a nyolchoz. Ha sikerül rábeszélnem, jövőre együtt járhatnánk a nyolcadikat Matuszka Tibor érdeklődő ember 3—4 fajta újságot böngész át A politika és a sport érdekli. Szereti a regényeket is. bár erre a tanulás mellett már kevés idő marad. A nyolcadik osztály köny- nyebb lesz. Azért is, mert egy év alatt „megtanult” tanulni. És azért is, mert az utolsó osztályt már brigádtársával. Szilágyi Pállal együtt végzi. Szendi Márta Vásár volt Palánkon Röfögés, visítás, nyikorgás. Egymás mellett szekerek feltámasztott oldallal, s a szekérről malacok adják tudtul az érkezőnek: vásár van Drégely - palánkon. — Ez igen! Ott a vásárfia, itt meg a malacok. Nem úgy mint Honton, ahol együtt van a kettő. — magyarázza feleségének egy feketébe öltözött férfi. Jönnek a vasút felől, jönnek a faluból. Nehezen indult a palánki vásár, mert az esőfelhők riasztották az eladókat, meg a falusiakat is. Meg is eredt az ég, szemerkél az eső, de aki itt van, annak mit sem számít az ég áldása. — Eladja, vagy vette? — Eladom. Ferikém. — Mennyiért? — Ezerötért.. Vedd meg! — Majd visszajövök, csak szétnézek. Folyik az alku az ártányok- ra, s közben lassan mindenki megfordul az állatvásár színhelyén az alkalmi büfénél, ahol hörpintenek a gazdák az alkura. Van törköly, kevert, lengyel sör, és hogy a bor se maradjon ki: Bácskai ezerjó. Fogynak a sült kolbászok is. — Mennyit hoztak ki kolbászból? — Fél mázsát, lelkem. — Elfogy? — Jöjjön vissza egy őrá múlva, biztos, hogy nem lesz egy darab se. Két stampóval kér a kevert- ből a kordnadrágos öreg. Megigazítja kalapját, azután mondja: — Iható! Kóstolják meg! — Milyen a mai vásár? — Pocsék! — Miért? — Egyszerűen ezért, mert tavasszal ezerhárom-ezemégy- száz forint volt a malac, most meg disznót vehet ennyiért. — Maga biztos eladó. — Kitalálhatja. Még egy stampót — szól oda a pultot helyettesítő alkalmi asztalon túlra. Távolról jött üzenetet, találunk három fán: szopós malacok eladók Ipoly vécén! így szól az üzenet, s az ajánló biztos lehet dolgában, mert sokan megállnak a fák törzsénél. Egy Skoda csomagtartójából hat malac visítozik. Hangjuk még akkor is hallatszik. amikor már a kirakodó- vásár bejáratánál vagyunk a „keleti csemegéket” kínáló árus asztalánál. Fogynak a nyalókák, de ami a „csemegéket” illeti... Hát azok is fogynak, csak ahogy végigkóstolgatjuk a vaníliásat, a mazsolásat, a rumosat, kiderül: mindegyik egyforma ízű, csak a csomagolás más. Kelendő az áru, mert forint, vagy két forint darabja. Egyre többen vagyunk, mert Jönnek az öregek az unokákkal és egyre több a beszélgető, nézelődő fiatal. — Nagybabos, kisbabos? — Kisbabos. — Itt van angyalom, vigye, a magáé. — Mennyi a másikkal együtt? — Ötvenöt meg negyvenkilenc meg öt forint a borravaló, adjon egy százast a kettőért — és már áll is az alku. — Igen, itt alkudni is lehet. Meglepően sok a kardigán, a W7 alam ennyi pártszervezet ^ munkájának eredményessége tagjainak tevékenységén múlik. A kommunistákén, akik nagyobb munkasi- kerekre, fegyelmezett helytállásra késztetik a munkatársaikat, eredményesen munkálkodnak a jobb, alkotóbb munkahelyi légkörért, akik formálják párton kívüli munkatársaik tudatát és erősítik elkötelezettségüket szocialista rendszerünk iránt, A pártszervezetek munkája ugyanakkor olyan szervezett, céltudatos tevékenység, amely a mindennapi élet vaíameny- nyi kérdésében — legyen az gazdasági, politikai, kulturális, vagy egyéb feladat — az egyes párttagoktól nem általánosságok ismételgetését, hanem nagyonis konkrét, kézzelfogható cselekvést kíván. Az előttünk álló feladatok hatékony megoldása nem tűri a szólamokat, az általános megállapításokat, így tehát maguk a párttagok sem végezhetnek pártmunkát csak úgy „általában”. A párt politikájának megvalósításához az élet valamennyi területén az szükséges, hogy minden egyes párttag megbízatása konkrét, kézzelfogható, s így ellenőrizhető is legyen. Alapvető követelménye ennek, hogy a felsőbb pártszervek határozatait a pártszervezetek vezetőségei ne csupán lemásolják, hanem azokat a maguk sajátos helyzetének megfelelően dolgozzák fel, Mérlegen: a pari megbízatások teljesítése alakítsák ki saját munkaprogramjukat, s ennek alapján határozzák meg minden egyes párttag személyre szóló feladatait. Ahol gondot jelent a párttagok megbízatásokkal való ellátása, ott általában az a baj, hogy a pártvezetőségek ezt az alapvető feladatukat elmulasztják. Amilyen sokoldalú és színes a mindennapi élet, ugyanolyan sokoldalú és színes lehet a pártmegbízatások köre. Ahol a pártvezetőségek tudatosan törekednek erre, ott a közélet szinte valamennyi területén dolgoznak világosan körvonalazott pártmegbíaatás- sal kommunisták. Az emberek formálásán, a gazdasági munka fejlesztésén munkálkodnak például a szocialista brigádok kommunista tagjai. Tevékenykednek a tömegszervezetekben és -mozgalmakban, a tanácsokban, az üzemi, a lakó- területi, a hivatali munka minden területén. Sok helyen az ő fáradozásuk, tettrekész- ségük eredménye, hogy javulnak a gazdasági mutatók, élénkebb, demokratikusabb a közélet, eredményesebb a küzdelem a kispolgári nézetek és masa tartás ellen. , Találni azonban még a párttagok körében passzív, feladataikat nem teljesítő embereket, s ebbe nem szabad belenyugodni. A pártszervezetek túlnyomó többségében meg is találták az effajta magatartásmód ellenszerét. Évente egyszer taggyűlésen szabják meg valamennyi párttag — személy szerinti — pártmegbízatását, s ugyanígy taggyűlésen kérik számon ezek teljesí-, tését. Sok helyen a pártcsoportokban év közben is rendszeresen számon kérik minden párttagtól hogyan teljesítette a párttól kapott feladatait. A pártcsoportok ilyen tevékenységének nagy előnye, hogy az egyes párttagoknak év közben sem lehet „lazítani”, hanem folyamatosan végzik pártmunkájukat. A pártcsoportbizal- miak rendszeresen tájékoztatják a pártmegbízatások teljesítéséről a pártvezetőséget, amely —, ha a pártcsoport figyelmeztetése nem használ — felelősségre vonja a feladataikat nem teljesítő párttagokat. A beszámoló taggyűléseken pedig minden egyes kommunista munkáját, magatartását személy szerint értékelik. A kommunisták a mindennapi munka támasztotta követelmények teljesítése közben fejlődnek még öntudato- sabbá, fegyelmezettebbé, válpárt odaadó harcosaivá A szigorú, de segítőkész ellenőrzés nélkülözhetetlen a párt egységének szilárdításában, cselekvési egysége erősítésében. Senki nem mondhatja magáról, hogy „kész” kommunista, nincs szüksége a kollektíva ilyen irányú segítségére. De még inkább szükségük van erre azoknak, akik rövidebb ideje tagjai a pártnak, akik csak röviddel ezelőtt vállalták önként a' párttal, a társadalommal szemben a több, az odaadóbb munkát. A pártszervezetekben ezekben a hetekben — először a pártcsoportokban — kezdetét veszi az összegezés: mit tett a kommunista kollektíva munkahelyén, területén a pártpolitikájának valóra váltásáért. Ezt az összegezést megelőzi a párttagokkal való beszélgetés, személyük, munkájuk értékelése. A pártvezetőségeknek, pártcsoportoknak ez a munkája sokoldalú mérlegelést, tárgyilagosságot kíván. Hiszen nem minden esetben a párttagok a hibásak egy-egy megbízatásuk teljesítésének elmulasztásáért. Megtörténik, hogy a pártvezetőségektől nem kapják meg ehhez a szükséges segítséget. Nem ritka az sem, hogy a pártmegbízatás kiadásaikor nem vették kellően figyelembe az illető párttag felkészültségét, lehetőségeit. Ugyanígy nem kevés számban kaptak párttagok olyan „megbízatást”, amely formális, s csupán arra jó. hogy a pártvezetőség odaírja az illető kommunista neve mellé, mi a pártmunkája. Így lesz azután egyes párttagoknak olyan megfoghatatlan megbízatásuk, hogy „népnevelők”, így lehet találni néhol meghökkentően sok sajtóterjesztéssel megbízott párttagot. Arról nem is szólva, hogy néhol a megbízatás nem terjed túl azon, amit a munkakör ellátása amúgy- is megkövetel. A mikor a pártvezetőségek ^ és a pártcsoportok értékelik egy-egy kommunista politikai, társadalmi, gazdasági tevékenységét, s arról véleményt mondanak, egyben magukkal szemben is kritikusnak kell lenniük: vajon hogyan gazdálkodtak az alapszervezet kommunistáinak képességeivel, cselekvőkészségével, alkotókedvével. A pártmegbízatások teljesítésének év végi ellenőrzése,. összegezése tehát eredményezze azt is: megfelelőbb feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a jövőben az egyes párttagok még „testre- szabottabb” feladatokat kapjanak és teljesítsenek. Mihók Sándor kendő, a nadrág, de árulnak cipőt is. Egyszóval fel lehel öltözködni. — „Ma mérges vagyok asz- szonyok, aki cipőt kér, annak kettőt adok” — kiabál a cipőárus. — „Adok életem, nyakravaló is van!” — monoja a bizsus, s majdhogynem két kézzel fogja a lányt. — „Azt ragadja meg, nene, bármelyiknek 80 forint darabja" — mutat a lógó ruhadarabokra a micisapkás. — Tudod, hogy mire spórolunk, nem veszek napszemüveget — veti oda lányának a fejkendős asszony. — Addig innen tovább nem megyünk, még a gyerek nem választ Nézz szét Zsoltika. válaszd ki a vásárfiát! — szól oda feleségének a férj, és Zsoltika egy műanyag autót szorít magához. Kések, klopfoiók, a legkü lönbözőbb vágó- és szúroesz- közök. — Ez micsoda? — Bárd. — Mire való? — Elviszi a csirke nyakát, angol módra. — Nemigen hiszem, ahogy így nyomogatom. — Előtte nyugtatőt ad neki. Majd viszi. Jó a hangulat, nevetnek mind a ketten. Újra és újra találkozunk a mezőőrrel. Puska a vállán, beszélget itt is, ott is. Felvilágosít — Lehet, hogy maguk ott a másik oldalon is voltak már vásárba, de a jövőben csak ide jöjjenek. A tanács itt kialakította a helyet Ez a régi Szondy-major helye. Ha így írják le, jól írják. D?é- gelypalánkon négy vásár van evente — mondja és továbbáll. Szemerkél az eső, kiabál a csodakeses, hullámzik a nép. Egy elszabadult léggömb a felhők felé szálL Szokáes László Fotó: Kulcsár József NŰGRÁD — 1974. július 28., vasárnap
