Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-25 / 172. szám
Válasz a Vendéglátó Vállalattól Levelezőjük figyelmességét V •• •• • M V • köszönjük ! Segítség!. • • A NÓGRÁD június 27-i számában „Vigyázzunk a gyerekekre” címmel, Tóth Gyula levelezőjük által írt cikk jelent meg. A cikk a vállalat 30. sz. egységében 1974. március 24-én történtekkel foglal kozik. Az ügyet kivizsgáltam. Megállapítottam, hogy az egységben az esti órákban nagy forgalom volt, így tör- I énhetett, hogy a vendégek között kiskorú gyermek is bent tartózkodott az üzletben. A kiskorú részére felelőtlen felnőttek szeszes Italt vásároltak. A nagy forgalom miatt az egység dolgozói csak levelezőjük tájékoztatását követően szereztek arról tudomást, hogy az üzletben kiskorú gyermek van, így annak eltávolítására intézkedtek. A munkában levő felelős dolgozókat igazgatót figyelmeztetésben részesítettem azzal, hogy ismételt esetben fegyelmi eljárást indítok ellenük. Egyúttal felhívtam a figyelmüket, hogy munkájukat nagyobb körültekintéssel végezzék, ügyeljenek a kiskorúakra vonatkozó rendelkezések betartására. A gyermekek érdekében azonban ezen túlmenően, szükséges, hogy a vendégek is gondoljanak arra, hogy a fiatal szervezetben milyen károsodást okozhat az alkohol, s ne kérjenek szeszes italt a részükre. Levelezőjük figyelmességét köszönjük! Laczkó András igeizgató Lereleaőink jelentik Rimócon Állítsák vissza a hozom-viszem szolgálatot! Somoskőn Jó levegő — rossz ellátás Az első igazi nyári vasárnap volt július 14. A tikkasz- tó meleg elöl sokan menekültek a strandokra és a hegyekbe. Somoskőn, megyénk kis községében sokan megfordultak. A vár romjai, a bazaltömlés, a Petőfi-kunyhó sok turistát és kirándulót vonzott. A vár alatt a Béke és Barátság ligete színpompás, kedves környezet. Jó üldögélni a padokon és beszélgetni a múltról, jelenről, jövőről. Ismerősökkel, barátokkal, fiatalokkal, öregekkel beszélgettem én is ezen a vasárnapon a Béke és Barátság ligetében. Kirándulók jöttek, mentek. Somoskői László parkőr, aki a Petőfi-kunyhó kulcsait kezeli, egész nap itt szorgoskodott. Mindenkinek kinyitotta, mindenkinek bemutatta. A vár alatt valamikor volt egy büfé, ma nines. Az ÁFÉSZ csak néha küld egy mozgóárust. Szerencse, hogy a jó hideg vizet adó vezeték kinyúlik a vár tövéhez is, s így szomjunkat tudtuk csillapítani. Azt mondják a somos- kőiek, hogy jó volna a vár alá egy állandó büfé! Jó hűvös pince is akadna, ahol az étel- és italárut tárolni lehetne, de egy pavilon, az kellene! Akadna olyan személy is, aki vállalná a büfé vezetését. Sérelmezik, hogy sem az állami, sem a szövetkezeti kereskedelem nem karolja fel a vár környékét, mint idegenforgalmi helyet. A somoskői gyerekeknek Eresztvénybe kell átgyalogolniok fagylaltért, vagy üdítő Italért. A szövetkezet italboltja ugyanis vasárnapokon csak a reggeli és esti órákban tart nyitva. Délelőtt kilenc órától délután négy óráig nem lehet kapni semmit a faluban! Ezt a turisták és kirándulók kifogásolják. Lehet, hogy egy ilyen büfé üzemeltetése nem gazdaságos, de jogos igényt elégítene ki. Teremtsünk a tiszta és jó levegő mellé barátságos, békés vendéglátást is! Dudás Pál Salgótarján, Báthori u. 4. Rimócon a Patyolat-szolgáltatást jelenleg Széosény látja el, míg korábban a salgótarjáni Patyolat is folytatott községünkben ilyen tevékenységet. Most nem végzi, pedig a lakosság nagy örömmel vette, hogy eljöttek a tisztíttatni kívánt ruhaneműért és amikor elkészült ki is hozták a községbe. Éppen ezért a lakosság kérése az. hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően a községben végezzék el a ruhák átvételét és átadását! Széesényben, mint ismert szoígáltatóház működik. Óra- javítás is van, az órásrészleg munkájára azonban már volt egy-két reklamáció. Ugyancsak Széesényben veheti igénybe a rimóci lakosság a GELKA szolgáltatásait. Munkájukat jól látják el. kifogás csupán, hogy néha kicsit hosszúra nyúlik a javítási idő. A háztarási gépeket kisipari szolgáltatás útján javítják. Ez a munka inem kielégítő, a községben ilyen szakipari tevékenység nincs, pedig egyre több a háztartási gép. Ezért szükséges lenne az ilyen irányú szolgáltatás bevezetésére! A javító cipészek és szabók szolgáltatására vonatkozóan kifogás nincs, mert helyben biztosított ez á lehetőség. és munkájuk megfelelő. Női. férfifodrász csak a hét végén áll rendelkezésre. Ha tehát valakinek hétközben új frizura kell, Szécsényt választhatja magának. Kívánalom, hogy a „hétvégi” fodrászt megfelelően támogassuk és elősegítsük, hogy a községben maximálisan fejthesse ki szakmai tevékenységét. A kölcsönzést a lakosság igényeinek megfelelően az ÁFÉSZ megbízottja végzi. Lakodalmakhoz és egyéb családi rendezvényekhez szükséges eszközöket kölcsönöz. A lakosság részéről gondként jelentkezik — s talán ez nem meglepő —. hogy a személygépkocsi javítása nem megoldott a környéken. Kiss Béla Rimóc, Lenin út 9. Csitár és környéke baromfitápot kér! Panasz Lapui tőről Minek a korpa? flOIORHERElfPAR viszGA A táblafestőknek pótvizsgát javasolunk helyesírásból. A tábla Salgótarjánban a Volán-telep kerítésén az . AFIT-el- ágazásnál fUgg Panasz a kenyérre Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastuk július 13-i szombati számukban a berceli hírt, amely arról tudósít, hogy a Sütőipari Vállalat tevékenységével a faluban nagyon elégedettek. Szeretnénk mi is hasonló hangnemben írni, azonban nálunk ezzel ellentétes a község véleménye, a szé- csényi sütőiparról. A kenyér minőségéről sok jót nem írhatunk, mert vagy ..szalonnás”, keletien, vagy kemény. Ritkán fordul elő, hogy a lakosság elégedett a kenyérrel. Az utóbbi időben ehhez járul még az is. hogy a vállalat 11 óra helyett 17—18 óraikor szállítja a kenyeret, legutóbb szombaton (13-án) fordult elő, hogy a község aprajia-nagyja 14 órától 18 óráig várta, lesz-e kenyér vagy sem. Sajnáltuk a bolt dolgozóit, a sütőipari szállító- ,munkásokat, de még náluk' is jobban a község lakosságát. (Más községek is hasonló helyzetben voltak.) Nyár van, a falu dolgozóinak nagy része a határban szorgoskodik, illetve szorgoskodna. ha biztosítva lenne az időbeni kenyérellátás! A Sütőipari Vállalat rendszeresen gondoskodik minőségi mozgóboltja segítségével Rimóc, Varsány Lakóinak kézzel dagasztott kenyérrel való ellátásáról. Ez dicséretes dolog. Ugyanakkor érthetetlen, sőt minősíthetetlen, hogy a járás többi községe rossz minőségű kenyeret kap, amelyre esetenként órákat kell várni. Legutóbb arra hivatkoztak — 7 órát késve —, hogy a keverőgép tengelye eltörött. Javasoljuk, hogy gondoskodjanak pótalkatrészről, hiszen egy járás kenyérellátásáról van szó! Nem megnyugtató számunkra, az sem, hogy az ÁFÉSZ kötbérigényét érvényesítheti. Ebből nem lesz a várakozóknak túlóra, de főleg nem lesz kenyér. Javasoljuk végül, hogy ha a szécsényi sütőipari égy ség nem tudja megoldani körzete kenyérellátását megfelelő minőségben és időben, jelezze megyei központjának, hogy a jelenleginél jobb megoldást keressenek az illetékesek a bírált üzem korszerűsítése, esetleg megszűntetése árán Is. Gondolatainkat á község dolgozói javára vetette papírra: Homoki Lajos Szécsényfelfalu Tisztelt Szerkesztőség! Kénytelenek vagyunk Önökhöz folyamodni segítségért, mivel tűrhetelem állapot van a tép- és abraktakarmány- ellátásban Csitáron. Korábban az ÁFÉSZ látta el a táp- és keveréktakarmány árusítását. noha választék akkor sem volt. Például hízó, vagy süldő neveléséhez árpa és egyéb szemes takarmányt soha nem kaptunk. 1974 májusában a gabonafeldolgozó nyitott egy telephelyet, ez meg is felelt a követelményeknek, mert minden fajta és mennyiségben volt takarmány. De csak volt, mert megszüntették 6 újra az ÁFÉSZ kezelésébe került. Azóta sem tápot, sem abraktakarmányt nem lehet kapni. Az ÁFÉSZ, noha azt Ígérte, hogy a szövetkezet el fogja látni maradéktalanul e feladatot, de azóta sem látja el többszöri kérésünk, sürgété- sünk ellenére sem. Azt a választ kaptuk legutóbb, hogy a gépeket javítják. Ez érthető is lenne, de akkor miért nem mérnek szemes takarmányt? A hízónak, vagy a süldőnek nem felelhetjük azt, hogy várj, amíg a gépeket megjavítják! Javaslatunk: ha a szövetkezet nem képes az ellátás biztosítására ezt ismerje el, és adja át újból a gabonafeldolgozónak. Ez szükséges! Kérem a szerkesztőséget, szíveskedjenek három község állattenyésztői érdekében lépéseket tenni, hogy tápot, takarmányt kaphassunk. Mindegy hogy ki árusítja, illetve szállítja. Három község érintett lakói nevében: T. A. Csitár Malaetápot szerettem volna vásárolni július 18-án Ka- rancslapujtőn a Nógrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat helyi elárusító telepén. Mivel malactáp nem volt, megkértem Laczkó Ferencné elárusítót, hogy adjon harminc kiló korpát. Láttam, hogy bőven van. Kérésemre azt a választ kaptam, hogy nem hajlandó adni. csali teljes zsákkal, nem kilózgat senkinek! Mondtam, hogy nekem annyira nincs szükségem, ugyanis egyszer már elvittem egy zsákkal, de a felét a szemétbe kellett dobnom, mert megdohosodott. Beszélhettem, bármit, korpa nélkül távoztam. Kérdezem: Karancslapujtőn miért nem lehet kilóra terményt kapni? Egyszer más esetnek is a tanúja voltam. Idős emberek könyörögtek, hogy öt kiló baromíitápot és tíz kiló búzát adjanak nekik. Ök sem kaptak! Ha tehát egy zsák terményre nincs szükségünk, akkor kénytelenek vagyunk Salgótarjánba utazni. Ezt felháborítónak tartom! Korábban búzával is előfordult hasonló esetem, mert az elárusítónak nehezére esett megmondani, hogy már elfogyott. Kijelenthetem, hogy az elárusítóval személyi ellentétem nincs. De mikor szűnnek már meg ezek a visszásságok? Azért fogtam tollat, hogy az illetékesek értesüljenek róla! Sólyom Alfréd Karancslapujtő, Kossuth u. 15. S e g ít s e n aki tud! Megindító levelet kaptunk egy 35 éves mozgásszervi betegségben szenvedő olvasónktól, aki arra kért. legyünk segítségére abban, hogy bedolgozó munkaviszonvt létesítsen. Idézünk leveléből: „Ugyanis hiába érdeklődtem végig a várost, eddig sehol nem találtam munkalehetőséget. Tudom, hogy egv egészséges., jól kereső egyén nehezen tudja megérteni azt a feszültséget, állapotot, amely egy derékbatört élet nyomán szakad az emberre és családjára”. — íria B. Ferenc, majd soraiból kitűnik nehéz helyzete. Levelét így zárja: ..De hát nem panaszkodni akarok, hanem erőmből telhetőén dolgozni szeretnék, hogy legalább a havi 700— 800 .forintot itthon valamivel meg tudnám keresni. Ehhez kérem segítségüket és megértésüket. Bejárni sainos nem tudok sehová, de itthon bármit elv*—ek. Remélem önöknél megértést találok és tudnak segíteni” — írja B. Ferenc Salgótarjánból. Kérjük olvasóinkat, azokat az üzemeket . ahol segíteni tudnának, vegyék figyelembe B. Ferenc kérését. Várjuk a segítséget! Szerkesztőségünk telefonja: 22-94/6-os mellék. , Káliói tanácstagok panasza Káliéról, Fülöp Lajos tanácstagtól kaptunk érdeklődő sorokat, amelyet 45 tanácstag nevében intézett szerkesztőségünkhöz. Azt írja, hogv az 1971. évi tanácstörvény V. fejezete 37. § kimondja, hogy a tanácstagok részére a helyi vagv a körzetükhöz tartozó területen a közforgalmú eszközöket díjtalanul igénybe vehetik. Ehhez eddig külön igazolásokat adott ki a salgótariáni Volán 2. számú Vállalat, amelyet évenként érvényesítésre kell beküldeni. Az idén januárban a községi tanács útján juttatták el igazolványaikat érvényesítés cél iából a vállalathoz, amit a mai "a- pig sem kaptunk meg. pedig már az esztendő második felében vagyunk! Tanácstagjaink két községből iámak be vb-, tanács-, vagy állandó bizottsági ülésre, eddig e nélkül. Értesüléseink szerint a községi tanács szakigazgatási szervének vezetője már több ízben érdeklődött, sürgette a Volán illetékes ügyintézőiét, mivel mi is zaklatjuk őt ez ügyben, mi tanácstagok. És mindig eredménytelenül. Ügy gondoltuk, hogv a sajtót hívjuk segítségünkre az ügy előbbi elintézésére, mivel hasonló és sokkal nagyobb ügyek elintézését is vállalta és elintézte már. főleg közérdekű ügyeket, mint ez isi Kérjük a szerkesztőség közbenjárását a Volán Vállalatnál. hogy a községi tanácsok, és köztük a Kállói közös községi Tanács tagjai is. minél előbb megkapják a tanács- törvényben biztosított logos, ingyenes utazási igazolásokat, amit tanácsi munkánk iobb ellátása céljából szeretnénk felhasználni úgv most. mint a következő években. A szerk. megjegyzése: A segítésnek egyelőre ezt a módját választottuk. Reméljük a nyilvánosságot ezúttal is gyors intézkedés követi! Rohanó életünk forgatagában keveset foglalkozik egy k ember a másikkal. Pedig az iskolában, egy-egy jó közö ségben és a nehéz időkb í „megtanulhattuk” amié szükség volt. így hát élesebben szambeütiközött az a szomorú tapasztalat, amit a*.tótén egy közösségben — felnőtt emberek és jelen esetb í vonaton utazó emberek közösségében — figyelhettünk meg immár egy teljes hét leforgása alatt. Mindennap megismétlő, lő eseményről van szó, amikor ugyanis munkából hazafelé utazó két fiatal lányt valósággal megtámad négy — enyhén kifejezve — huligán. A két lány az első na ni utazás kellemetlen tapasztalata után rettegve „kucorgott” az egyik kupéban, amikor a négy — számukra egyáltalán nem kívánatos és önmagukat szörnyű nagy és jó fejeknek tartó — „nagylegény” megj - lent az ajtóban. A lányok ijedten fordultak eL remélve, hogy talán nem ismerik fel őket. de még jobban remélve, azt, hogy a körülöttük ü’o „markos férfiak” bizonyára oltalmuk alá veszik őket. /z egyik remény csakhamar elszállt. mert a banda felbukkanása után megkezdődött a molesztálás. zaklatás, szemtelenkedés. A lányok — akik már nem bírták tovább — megkérték, hogy hagyják nyugodtan őket. De hiába volt minden! És ami ennél is szomorúbb, hiába volt a remény arra is, hogy a két lány számára1 olv kínos helyzetet szemlélő emberek felemelik szavukat az érdekükben és legalább megpróbálják rendre utasítani a randalírozó, garázdálkodó le- génykedőket. Mert, ha a két kislány kérése nem is volt sikeres, talán az eseményeket oly nyugodtan figyelő emberek (férfiak) szava talán segíthetett volna. De senki nem volt olyan „áldozatkész”, aki ezeket a kislányokat a védelme alá vette volna, vagy legalábbis egy szóval a segítségükre siét._ Szomorú, de semmi nem történt, ami megakadályozhatta volna, hogy mindennap megismétlődjön a lányok számára annyira kínos és kellemetien jelenet, a Salgótarjánból 16.52 órakor induló személyvonaton. Vajon ki tudja meddig ke'l még átélniük a kétségbeesett lányoknak a huligánkodók saját magukat szórakoztató kényeskedéseit, és hányszor kell csalódniuk az emberekben ?! Hányszor kell még felkiáltaniuk: Segítség! — d. o. — l'tccnek szánták? A NÓGRAD mindennapos olvasója vagyok, előszöris elnézést kérek, hogy vállalati ügyekbe avatkozom, de nem hagy a fantáziám nyugodni, no meg azt sem szeretem, ha félrevezetnek embereket. Két héten keresztül azt a hirdetést olvasom: „Ipoiymenli termelőszövetkezetek, magán- személyek figyelmébe: fűtésre kiválóan alkalmas kemény- fahuliadék 15 forint/q áron... stb. Nógrádszakálon kapható. Ügyintéző: Szabó Lajos.” Eddig Igazán szép és egy szerű. Csak ott a bökkenő, hogy amikor ott jártunk a faműhelyben fahulladékot csak egymázsánylt találtunk. Felkerestük az ügyintézőt a lakásán és azt a választ kaptuk, hogy még a lakosságot sem tudják ellátni! Ha szabad kérdeznem ezt a hirdetést viccnek szánták? Ha így van, akkor a Ludas Matyóban kellett volna hirdetniük, s nem bosszankodnánk felette. Ez mindenesetre reklámnak rossz! Tisztelettel egy bosszankodó háziasszony: Nagy An^rásné Ludaaiyhalászi, Berzsenyi u. 2. NÓGRÁD - 1974. július 25., csütörtök
