Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-19 / 167. szám
Kulturális szaktábor Salgóbányán Az e1*ő pillanatokban kihaltnak tű.-t a salgóbáayai tábor. Vajon hol lehet a 120 úttörő. Csak nem mentek el mindannyian kirándulni? Könnyen meglehet — ezt a ragyogó időt. ki kell használ- ni! Beljebb hatolva a faházak közé. különféle gyanús zajok ütötték meg a fülünket: nótaszó. jóízű nevetés, vonós- muasika. fúvósok hangja. A nyitott ajtókon, ablakokon a kuitúrcsopoftok délelőtti foglalkozásainak jellegzetes hang foszlányai szöktek ki a fák köizé. A tábor kerítésén túl. a sportpályán, hangos fütty és ütemes taps irányítja a tíz lelkes népi táneos lépteit. — Most próbáljuk meg egyszerre a két figurát! A fiúk elszakadnak a lányoktól, külön táncolnak! Székely István, a csoport vezetője a második villám- próba után már dicsér. A nagy meleg ellenére szorgalmasak a gyerekek. Araikor a tábor egyik vezetőjével. Kispál Veronikával visszafelé tartunk, már jól kivehető a fúvósok ..műsorszáma”. az „Aki nem lép egyszerre ..kezdetű. komoly dalt játsszák. A ikis fúvószenekar vezetője Péczeli István, .a salgótarjáni zeneiskola tainára. Most nem „játszanak össze7’ a vonószenekarra:’, mint az egyik este. amikor a műsorközlő Beethoven IX. szimfóniáját jelentette be, salg'óbányai átiratban. A játékos kedvű ifjú zenészek — a többi szaktábor lakóinak nagy derültségére ugyanis ekkor egy közismert számot adtak elő: a „Boci. boci tarka...” címűt. A vonószenekar leijjebb tanyázik. az ultramodern nagyteremben. Itt igazán komoly próba folyik. Sugár: Concer- tino-ját játssza egy-egy hegedűs szólista, miközben a zenekar kísér. Készülnek az őszi szombathelyi versenyre. Szabad tóin táncpróba Keit olvasó a honismereti táborból ismerteti meg a három őr- először, ezt Csulklv László Miklós Ági már szépen tud- söt. Volt egy kis vita a „név- tanár úrnak köszönhetem, ja a szólót, vasárnapra a többiek is végigpróbáliák. Virág László, a salgótarjáni zeneiskola igazgatója a karadással” — tízen a Palóc őrs rengeteget segített a pályá- nevet választották, ami a zatban. Érdekes a program: másik őrsnek is tetszett. Ku- a krónikaírást tanuljuk, elégel Tiborné sugallta a sala- adásokat hallgatunk, lesz egy nagyi tiszten kívül még két moni döntést: a palócok mel- egész napos kirándulás Szécsénybe és Hollókőre. Ezen Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója ismertet meg minket a palóc tájjal, a palóc művészettel Búcsúzóul egy tucat képeslapot nyomnak a kezembe a pásztói népi táncos úttörők küldik üdvözletüket az otthoniaknak. Ne lepődjenek meg a szülők, ha kurták az fontos feladatot is ellát: reggel ő fújja az ébresztőt, este a takaródét . A többi csoportnál is nagy a készülődés a záró tábortűzre. Tóth Ilus népművész bábosai, a Jámbor Éva vezette gyermekszínpad. Roz- gonyi István énekkara tartogat meglepetést. lett legyenek „Jó palócok” is! Erki Marika Mátravere- bélyből érkezett, immár harmadszor vesz részt olvasótáborban. — Az olvasópályázatnak köszönhetem. Tavalyelőtt első, tavaly második, idén isis mét első lettem a versenyben. Az irodalmat, a könyveket nagyon szeretem, otthon van egy saját kis könyvKülön tábor a táborban a 'Honismereti olvasótábor 30 főt számláló csoportja. Ba- táram. Ősztől a kisterenyei -üzenetek, hiszen olyan sok lázs Lászlóné. Kugel Tibor- gimnáziumba járok. Szép idő- mindenre kell az idő! Az ottné. Kun Magdolna. Fekete szak volt az utóbbi három honi beszámolók biztosan VLászló a csoportfoglalkozáso- év. az ország sok részében hosszabbak lesiznek... kon sok hasznos tudnivalóval táboroztam. Itt most járok G. Kiss Magdolna. Andrzej Rumian: N A Chmielna és a Nowy Swiat utca kereszteződésénél egy nő botlott belém. Könyökével a hasamba bökött éS rámkiáltott: — Hogy jársz, te vakvarjú?! Vegyél magadnak másik szemüveget, te ló! Nem volt szép. Elhatároztam, hogy a lehető leggyorsabban befejezem ezt a beszélgetést. — At. ördög vigye el, az embernek megy és még neki áll feljebb! — mondtam. Megfenyegetett az öklével. Vállat vontam és megkopogtattam a homlokomat. Szitkozódva távozott. Akkor váratlanul Ko- lankiewícz lépett mellém. Üdvözölt. — Kellemetlensége volt azzal a növel? — kérdezte. — Semmiség. A szokásos — mosolyogtam —, a nők idegesek. GY — Nem akarja békén hagyni — mondta leleményesen Kolankiewicz. — Valami ilyesmi — feleltem, mert nem akartam tovább folytatni a beszélgetést. — Valamilyen hosszú história ez, vagy csak amolyan futó kaland? — faggatott tovább Kolankiewicz. ■’ — Futó kaland — mondtam egy kis gondolkodás után. — Szóval, az a helyzet, hogy önnek már elege van belőle és a hölgy nem hagyja békén. Követelőzések, botrányok.. — Uram, kicsit túloz — vágtam közbe — Hogyhogy túlzók? Az egész jelenetet láttam. Megfenyegette az öklével, mert ön nem akart már tőle semmit. Az ön számára már vége a kalandnak, de a hölgy továbbra is meg akarja magát mártani a botrány mocsarában. Köszönöm ezt az őszinte vallomást, kinyitotta a szeme met. Megyek, hogy a döntő beszélgetést lefolytassam vele... — ön ismeri? — kérdeztem. — Igen, a feleségem — mondta meghajolva Kolankiewicz. Lengyelből fordította: Bába Mihály ppen hatszáz esztendeje — 1374. július 19-én halt meg Francesco Petrarca. Aki ismeri Daloskönyvét, s különösen az abban olvasható, csodálatos szonetteket, az kissé csodálkozhat is azon, hogy áz olasz költészet e nagy mestere hetvenéves Vuli. amikor a Padova melletti Arquában elhunyt. Hiszen szonettjeiben — e műformában, amelynek különben megteremtője is volt — már fiatalon arról szólt, hogy számára csupa kín és csapda az élet, és hogy semmi mást nem vár, mint az őt „a gyötrelmek földjé”-ről lehetőleg minél gyorsabban elragadó halált. És arról Is szólt „dalocskái”- ban — az olasz „soneto” kifejezés magyarul ezt jelenti —, hogy a Provenceben meglátott, s megszeretett Laura közönye, majd halála miatt kedve és akarata olyan béna, hogy semmiféle tettre nem képes. Valójában azonban Petrarca — amellett, hogy Dante után egyik megalapozója volt az addig „volgare”- nek, azaz „közönséges”-nek tartott olasz nyelv irodalmi nyelvvé történő csiszolásának — nagyon is aktív részt vállalt kora társadalmi és politikai harcaiban. Élete csupa kaland volt, csupa feszültség és — mint azt Szerb Antal szellemesen megjegyzi — „ha létezett egyáltalán Laura, ha nem, a róla szóló versekben Petrarca nem annyira saját szenvedéseit zengte el, hanem a szerelemért való szenvedés lelki helyzeteit ábrázolta.” Tegyük hozzá azonban, hogy nemcsak a szenvedést. A Firenzéből politikai okokból elűzött családból származó, a római népvezérrel, Cola di Rienzoval barátkozó, városról városra vándorló Petrarca az újkor egyik előhírnöke volt akkor is, amikor szenvedésről panaszló szonettjei mögött felsejleni engedte a testi szenvedélyt. Lauráról — „örök és elérhetetlen” szerelméről — szóló szonettek és stanzák, minden epekedésükkel és bánatosságukkal együtt végül is azt a gondolatot sugallják: az embernek joga van ahhoz, hogy szeressen és hogy szeressék. És egyáltalán nem véletlen, hogy nem sokkal halála után a padovai, bolognai, római diákok éppen erről és ezért írtak „dicsérő éna- kek”-et az eltávozott Petrarcáról. Mert hogy a „Mestre” miként azt veje és tanítványa, Franceschino de Brossano oly tömören megfogalmazta: — „az égre írta a szenvedély és a vágy jogát.” Petrarca másik vezérlő eszméje volt, hogy „a természet a legjobb vezér.” „A természet erői visszásak, — írja egy helyütt —. de ezek az erők az élet kútjai...” Saját korában bátor, megtorlást kihívó gondolat volt ez is. Nem is maradt el az üldöztetés, hiszen alig volt olyan korabeli hatalmasság, amely végül is ne kergette volna el magától a „veszedelmes” — mert új gondolatokat hirdető — költőt. Petrarcát a klasszikus magyar költők is nagyon szerették. Petrarca hatott Csokonaira, Kisfaludy Sándorra és — nem utolsósorban — Ady Endrére. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Ady —, aki már Lédának írt első verseiben idézi Petrarca emlékét és Daloskönyvét — Párizsban élte meg a költő születésének hatszázadik évfordulóját. És egy 1904-ből keltezett cikkében, többek között, ezeket írta: „Íme, hatszázesztendők után Petrarca élőbb, mint valaha. Szonettjei jégolvasztóan forrók.” Halálának évfordulóján sem lehet mást mondani — szebbet, tömörebbet — Francesco Petrarcáról. A. G. RTV-mozaik MI KÉSZÜL? Az óriási Sinkó László, a parányi Káldy Nórával beszélget — a minap már láthattuk a Gulliver, a törpék országában című „elektronikus fantázia” részleteit a tévéhíradóban. Rajnai András, rendező jelöli így a készülő tévéprodukció műfaját. „Nem tévéfilm, amit forgatunk! — tiltakozik Jánosi Antal dramaturg is —, hiszen elektronikus kamerákkal rögzítjük a felvételeket. Most sokan azt gondolják, megtekinthetik majd, az idők folyamán gyermekmesévé lett Gulliver- sztoryt. A mi munkánk azonban felnőttekhez szól. az eredeti filozofikus szatírát kívánja a képernyő nyelvére fordítani. A vitriolos tollal író Swiftet. S a látványt, a látomást, is, amely gondolatainak sajátos keretet adott. Az elektronikus megoldás segítségével látni lehet majd Gullivert a törpék között, amint tenyerébe veszi a lóháton ágáló pici császárt és elbeszélget vele; amint kézbe kapja a császárné hintóját. A színészektől mindez a szokottnál is nagyobb koncentrációt és fantáziát kíván, hiszen együtt játszanak, egymáshoz szólnak, de esetleg a hatalmas IV-es stúdió két távoli pontján tartózkodnak a valóságban. A már említett Gullivert alakító Sinkó László és Káldy Nóra mellett, In- ke László, Káló Flórián, So- mogyvári Rudolf és Ve- lenczey István játsszák a főbb szerepeket.” — Szegeden jártunk a minap — mondja Egyed László, a Rádió ismeretterjesztő rovatának szerkesztő riportere —, s figyeltük a régészeket, ahogy a romokon matattak. ;,Hogy az ördögbe lehet megtalálni egy ilyen maradványt?” — kérdeztem az ásatás vezetőjét. A régész kivitt bennünket a mezőre. „Hát így” — mondta aztán, és mi nekiláttunk, hogy a cserepek s más törmelékek alól előhámozzunk (s egy füst alatt magnóra is rögzítsük az eseményeket) — egy kőkorszak- beli falut.. Máskor meg hírt hallottam: megnyitják az aggteleki Baradla-kiállítást. Kétperces riportra készülődve azon nyomban a helyszínre siettünk. Sehol senki: a megnyitás előestjére érkeztünk. Váratlanul belébotlottunk az egyik kitűnő szakemberbe, aki körbevezetett bennünket. Színes, a tervezettnél jóval hosszabb, s csöppet sem hivatalos riportot készíthettünk. Hát valahogy így dolgozunk: néha a helyzet dönt helyettünk. .. Zömében persze pontosan megtervezzük műsorainkat. Néhány szót a közeljövőről. Tudomány és művészet című sorozatunk első adása már elhangzott, jön a többi is. A téma: korszerűsítenünk kell a művészeti szemléletet, humanizálni a tudományt. .. ősszel rajtol szabadidősorozatunk. Nemcsak hasznos, praktikus műsort tervezünk, fel akarjuk hívni a figyelmet néhány újabb keletű gondra is: arra pl., hogy noha a háztartási gépek segítenek, sokan ezért naphosz- szat velük töltik idejüket, mondván: könnyű munka ez; vagy lakótelep-építőink kevéssé gondolnak a szabad időre: kevés a pihenőhely az új lakótelepeken... További terveink: bemutatjuk majd egy tudományos kísérlet „anatómiáját” végigkísérve annak útját; sorozatot tervezünk Élet a születés előtt címmel; végezetül: a már elhangzott Freud és kora műsor mintájára Einstein és kora címen adunk a nagy tudósról és koráról portrét, történelmi filozófiai és tudománytörténeti képet. INNEN-ONNAN A labdarúgó-VB döntőjének állítólag egymilliárd nézője volt. Ezzel megdőlt a korábbi 900 milliós rekord, amelyet a Clay—Frazier mérkőzésről jegyeztek a szakértők. — Az olasz televízió műsorán szerepelt Gaál István Magasiskola című filmje. A Tévé Újság cikket közöl ez alkalomból a rendező munkásságáról. — A belgrádi televízióban ismét szerepel Kenneth Moore, akit a Forsyte Ságéból ismertek meg a jugoszláv és a magyar nézők. A Hat arc című filmben egy férfit alakít. A hat arc: ahogy önmagát látja, amilyennek felesége, barátnője, lánya, fivére és édesanyja látja. NÓGRAD — 1974. július 19., péntek Mai tévéajánlatunk 19.00: RAVEL: BOLERÓ iránti rajongás. Ravel megtilBalettfilm: Maurice Béjard tóttá, hogy művéhez bármifé- koreográfiájával. A zenemű le szöveget írjanak, úgyhogy a francia késő-impresszioniz- azóta is ahány koreográfus, mus legnagyobb tudású és annyiféleképpen, annyi felfo- legszínesebb dallamvilágú gásban viszi színre a daramesterének, Maurice Ravel- bot. Ravel különben is nehe- nek a szerzeménye. Zenekari zen alkalmazkodott a koreog- művei közül a legismertebb ráfiákhoz és a koreográfusok a Boleró, amelynek a jelleg- igényeihez. Több művéből zetes ritmusa kitűnően megfe- lett végül balett, s ez annak lelt a spanyol táncénak. A is köszönhető, hogy a művész balett zenéjét a zeneszerző rendkívüli érzékenységgel re- Ida Rubinstein felkérésére ír- agáit a különböző zenei hatá- ta 1928-ban, s a művet elő- sokra. A Bolerót most a nem- ször Párizsban mutatták be, régiben Budapesten vendég- éppen abban az időben, ami- szerepelt világhírű francia kor a világ fővárosában szinte művész, Maurice Béjart el- járványként kapott el min- gondolása szerinti előadásban denkit a spanyol néptánc láthatjuk. Japán műkincsek a berlini Pergamon Múzeumban A berlini Pergamon Múzeumban „Három évezred japán művészete” címmel érdekes kiállítás nyilt meg a közelmúltban. A 155 japán műremek nagy részét először mutatják be Európában, a kiállítási tárgyak közül jó néhány pedig még sohasem hagyta el hazáját. A műkincseket egyébként japán múzfeumok, templomok és magángyűjtők kölcsönözték a Pergamon Múzeumnak. Míg az európaiak eddig legjobb esetben a japán fafaragást ismerhették meg, a Pergamon Múzeumban most figyelemmel kísérhetik a ja* pán művészet fejlődését. A kiállításon láthatók: agyagfigurák, . sírmellékletek, buddhista szobrok, tussal festett képek, a noszínház 16—18. századi csodálatos köntösei, i. e. 1500—200-ból származó agyagplasztikák és a zen szerzetesek kaligrafiái. A kiállítás viszonzása annak a három tárlatnak, amelyet az NDK rendezett Tokióban és Kiotóban, s amelyeken főképpen Dürer és Rembrandt műveit mutatták be a japán közönségnek. Müemlék-r esi aur álás Helyreállították a szmo- lenszki vár Donyec-bástyáját és a hozzátartozó várfalat. Szmolenszk ősi városát először a IX. századból fennmaradt krónikák említik. A várost körülvevő fal és a bástya 1602-ben épült a neves orosz építőmester Fjodor Kony irányításával. A helytörténeti múzeum kiállítást tervez, ahol bemutatják az erődítés építésének történetét és a XVII. században Szmolenszkra támadó ellenséggel folytatott elkeseredett küzdelem krónikáját. t
