Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
Közelebb egymáshoz, önmagunkhoz A baráti látogatások és találkozók egyik legfontosabb célja egymás munkamódszereinek megismerése, a tapasztalatok kicserélése. A Salgótarjáni városi KISZ-bizottság irányítása alá tartozó KISZ- alapszervezetek vezetői is ezzel a céllal töltöttek az elmúlt evben három napot a Tisza menti városban, Szolnok KISZ -bizottságának meghívására. A tavalyi látogatást a szolnoki fiatalok viszonozták. A három nap gyorsan telt el. A programban a tematikus szekcióülések mellett lehetőséget biztosítottak a városi KlSZ-alap- szervezetek munkáinak megismerésére, mátrai kirándulást szerveztek, s játékos ügyességi és szellemi vetélkedőkön mérkőztek egymással. Szolnokkal Nógrád megyének, különösen Salgótarjánnak már több éves, hagyományokkal rendelkező kulturális kapcsolata van. A Szigligeti Színház hosszú évek óta tart rendszeres előadásokat a József Attila Megyei Művelődési- Központban. Az ősszel kezdődő színházi évadban ez a kapcsolat újabb szakaszába érkezik: a színház ellátogat két nógrádi községbe, Pásztora és Mátramindszentre, hogy az ottani színházbarátok számára szerezzen emlékezetes élményt. A két város KISZ- fiataljainak az idén — a KISZ központi bizottsága áprilisi határozatának szellemében — elmélyülő barátsága példamutató kezdeményezés. Ezt a gondolatot hangsúlyozta Szautner János, a Szolnoki városi KISZ-bizottság szervező titkára, a csoport vezetője: — Szeretnénk, ha KISZ-eseink e látogatás révén minél több salgótarjáni fiatallal kötnének barátságot, amely az egyes alapszervezetek kölcsönös tapasztalatcsere-látogatásában öltene testet. — Mi a kapcsolatainkat a Kohász-fiatalokkal szeretnénk szorosabbra fűzni — mondja egy rokonszenves* szakállas fiatalember, Tóth György, az Alföldi Kőolajipari Vállalat KISZ-bizottságának függetlenített titkára. — Az ittenieket hasonló törekvések vezetik, így bizonyára semmi akadálya nem lesz elképzeléseink megvalósulásának. Végül is két jelentős nagyüzem fiataljairól van szó. — Hogyan érezték magukat Salgótarjánban? — Kitűnően — hangzik a tömör válasz, amely kis magyarázattal folytatódik. — Igazán jó volt az itt töltött három nap. Ügy érzem, nemcsak mi kaptunk, hanem adni is tudtunk új, használható dolgokat a salgótarjániaknak. — Én például a vezetőképzési szekcióülésen vettem részt — kapcsolódik beszélgetésünkbe a temperamentumos Szabó Katalin, aki a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat csúcsvezetőségének titkára, áruforgalmi előadó. — Ez arról győzött meg, hogy Salgótarjánban nagyon jó módszerekkel folyik a társadalmi vezetőképzés. Nálunk ez még kialakulatlan, úgyhogy én nagyon hasznosnak tartom a hallottakat. A salgótarjáni KISZ-esek tavaly „A viszontlátásra” kifejezéssel búcsúztak a szolnokiaktól, és hasonló szavakkal vettek búcsút az idén is egymástól a két város fiataljai. A mostani búcsú egyben mégis eltér a múlt évitől: a viszontlátást nem jövőre várják — tervezik, hanem ebben az esztendőben. Néhány hét múlva, a július végi szolnoki ejtőernyős világbajnokságon, az olajipariak szeptemberi bányásznapján. Példamutató kezdeményezés, mely gyümölcsöző folytatást ígér! (ok) Házi feladat a nyárra Negyedóránként kopognak és belép valaki, papírral a kezében: „Az iratkozási lapot hoztam. .. ” — örülünk az érdeklődésnek, minden jelentkezésnek, de a napokban szabadságra megyünk, a jelentkezések határideje lejárt. Kérem, hogy augusztusban, 21. és 23. között jöjjenek vissza, akkor lesznek a pótbeíratkozások — mondja Szabó Géza igazgató a jelentkezőknek. A Dolgozók Gimnáziuma és Közgazdasági Szakközépiskolája, Salgótarján, Május 1. út — ez a színhelye a beszélge- lesnek — Eddig 140-en iratkoztak be, de még számítunk újabb jelentkezésekre augusztusban is. Megduplázódott az első • osztályok száma! A gimnáziumban már évek óta stabil a létszám, a legtöbben ma is ide jönnek. A lezárt tanévben 724 hallgatónk vizsgázott, hét IV. és tizenhat alsóbb osztályban, ebből több mint fele gimnáziumi osztály. A közgazdasági szakközépiskola iránt minden évben nagyobb az érdeklődés, itt hat osztályunk volt. Három éve a dolgozók középiskolája is bővült egy új (agozattal, építőipari szakközépiskolai osztályaink is vannak, I—III-ig. — Az idén érettségizettek között van-e továbbtanuló? Milyen súllyal szerepel a továbbtanulás a jelentkezés indítékai között? — Ebben az évben I39-en tettek érettségi vizsgát. Nyolc hallgatónknak volt ilyen szándéka, de végül csak hárman mentek el felvételizni: egy közgazdaságis és egy gimnazista a salgótarjáni Számviteli Főiskolára, egy másik gimnáziumban végzett tanulónk pedig a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Ebből is látható: a továbbtanulás az indítékok sorában az utolsó. A közgazdasági szakközépiskolába általában a munkaköri követelmények, az előrelépés igénye ösztönzi a hallgatókat. A gimnáziumban is megvan ez, de gyakoribb, hogy a műveltség megszerzése a cél. Beszélgettem erről sok hallgatóval, a legtöbben azt mondták, a gyerekeikért tanulnak. Az utóbbi időben örvendetesen megnőtt a gyermekgondozási szabadságon levő tanulóink száma — a munkahelyeken is örülnek ennek. Sokan háztartásbeliek. Az ellen szoktunk tiltakozni, hogy a nappaliról kihullott, nagyon gyenge tanulókat hozzánk irányítják. Ha nem állták meg a helyüket, amikor csak a tanulás volt a feladat, akkor általában éretlen a személyiségük. Legokosabb, ha elmennek dolgozni, és később gondolnak csak tanulásra. A középkorúak a legmegbízhatóbbak. — Kialakulnak itt is osztály- közösségek? — Ez változó. Van olyan, hogy az egész osztály jól megérti egymást, máshol csak kis baráti közösségek alakulnak ki, vagy még az sem. Minden válogatás nélkül alakítjuk ki az osztályokat, így a véletlen műve, ha csupa aktív, kellemes egyéniségű ember kerül össze az egyik csoportban, míg a másikban gátlásaik vannak egymás előtt, órákon gyengén szerepelnek, és csak egyénileg jók. — Vannak-e új elképzelések őszre? — Két tervünk van. Szeretnénk beindítani a Ruhaipari Szakközépiskola kihelyezett osztályát. Budapestről járnának le oktatni1, vizsgáztatni a tanárok. A másik tervünk: az érettségizettek öthónapos előkészítő után az építőipari szakközépiskola III. oszályá- ban folytathatnák a tanulást. Idén elkezdődik a tanfolyam, jövő ősszel pedig a III. osztály. Nem lesz könnyű beindítani, feltétlenül tapasztalatokat kell gyűjteni még a nyáron: hogyan lehetne legjobban csinálni. így az augusztusi beiratkozás mellett ez a házi feladatom a nyárra. G. K. M. Sziits László: FO KÖLT (Kisregény) 18. Amikor munkához láttam, már akkor alig tudtam a halálos kimerültségtől a karomat mozgatni. Szememet izzadságcseppek homályosítot- ták. Összeszorítottam a fogamat, hogy szinte fájt: sikerülnie kell! Egyszerre elhomályosult előttem minden. Egy szélroham lecsapta a lángokat, sűrű füsttel keverve. Fejemen bányászsisak volt, de az arcomat szabadon érhették a lángok, amelyek néhány pillanatra ugyan odébb táncoltak, de aztán megint engem öleltek körül, aztán megint és újra megint. Hallottam, hogy lent zúg a tömeg, a fájdalom az arcomat tépdeste, s bár a kötél már a vasvázhoz volt erősítve, mégis, én még mindig fogtam,' görcsösen. De látni már semmit se láttam. Éreztem, hogy a i 'tkötél megfeszül, a másik vége odalenn egy gépkocsihoz volt erősítve, s az most nyilván meghúzta. A fülemig még eljutottak a parancsszavak. — Engedje el magát! Engedje el magát! Derekamon egy biztosító övvel a dróthoz voltam kötve. Ha semmi baj nem történik, akkor leoldom, s a vasvázon mászom vissza. Csakhogy eddigre már lángolt rajtam a ruha és a következő pillanatban elvesztettem az eszméletemet. Azt mondják, lángolva csúsztam végig a dróton, ön- tudatlanul is kapaszkodva belé. Odalent többen ugrottak önfeláldozóan alám. de úgy sem menthettek meg a kartöréstől, bokaficamtól. Nem tudom, hogyan borítottak rám pokrócot, hogyan téptek le rólam a ruhát. Én csak akkor tértem magamhoz amikor a mentőkocsiban injekciót kaptam, s akkor is csak egy pillanatra. Ahogy kinyitottam a szememet, a lassan világosodó homályból egy fölémhajló arc bontakozott ki, Zsuzsa arca. Azt mondják, mosolyogva hulltam vissza az eszméletlenségbe. — Gyugyó!... Gyugyó!... — Itt vagyok! — Mit csinálsz te itt?... Bocsánat! Az ápolónők fehér köpenyében madárkatermetű fiatal nő állt nem messze tőlünk. Kilépett a lámpa fénykoréból, s kémlelődve közelebb jött. Felálltam. — Én kérek bocsánatot! — mondtam, s bemutatkoztam. — Én vagyok az oka mindennek. — Hagyja csak! — hallatszott a pádról. — Zsuzsa majd kiment engem a doktorok előtt, ugye?! Elbeszélgettem egy kicsit az elvtárssal. — Szólhattál volna! Kihoznám a kabátod. — Már végeztünk! — mondtam. — Akár indulhatunk befelé. Háttal állt a fénynek, az arcát nem láttam jól. Tétova»- állt ott, mint aki nem tudja; várjon, vagy hagyjon bennünket. A pádon nem kívánták a jelenlétét, így aztán sietve elköszönt. Mire megfordultam, az én emberem is felállt a pádról. — Ű az, ugye?! — kérdeztem. — Igen! — mondta. — Azóta állandóan mellettem van. — Elvált? v 4 NÓGRÁD — 1974. július 17., szerda Megyei filmbemutatók Maradandó élmény, szórakozás Jelenet a Saint Tropezbe költözünk című filmvígjátékból A kánikulai hét vége nem maradt nyomtalanul a hét moziműsorában sem. A hét új filmjei a könnyedség és a szórakozás jegyében készültek. és kerülnek megyénk filmszínházadnak programiába. A Saint Tropezbe költözünk című francia filmvígjáték igazi gondfelei tő szórakozást ígér. Családi perpatvar. a másik bőrére, még inkább pénzére. vagyonára serénykedő emberi törekvésről szól, a kacagtató ielenetek végeláthatatlan során keresztül, a csodálatosan szép, egyszerre forró és hűvös francia tengerparton. A téma természetesen, olvasóink az egyszerű utalásból is láthatják. nem új. a feldolgozás frissessége, a sikerült ielletn- ábrázolás, és a soha el nem avuló vígjátéki fogások azonban mindezt feledtetik. A Pierre Tchemia rendezte film főszerepeiben. Michel Serraült-lal. Michel Galabru- vel. Rosy Varte-tal és a nagy francia jellemszínész. Pierre Brasseur fiával, Clauder Bras- seur-rel találkozhatunk. Az így látták ők című színes amerikai film az 1972-es müncheni olimpia eseményeit mutatja be nyolc világhírű rendező szemével. A film témája ellenére sem sportfilm, inkább a nyolc művész benyomása a XX. század utolsó harmadának sportjáról, sportembereiről. Az olimpia csak jó ürügy a rendezőknek és az operatőröknek. hogy briliáns technikával és briliáns képekkel, néhány, valóban briliáns gondolatot közöljenek. A Lenin-díjas szovjet Ju- rij Ozerov filmetűdje. A kezdet a versenyszámukhoz, a rajthoz készülő sportolók arcát. mozdulatait kutatja. Az egész kis filmremek csupa várakozás, csupa feszültség, amelyet jól old fel a start, az első mozdulat pillanata. A svéd származású, nálunk elsősorban filmszínésznőként ismert Mai Zetterling az erős emberéket. a súlyemelőket kapta lencsevégre. Arthur Penn — a nagy sikerű: A kis nagy ember rendezője — a rúdugrók küzdelmét kísérte végig kamerájával. Kitűnő operatőrjével, Walter Las- sallyval felejthetetlen felvételeket készítettek a hihetetlen erővel és ügyességgel öt méter magasba emelkedő.» majd vagy boldogan, vagy' csalódottan aláhulló emberekről. Az NSZK-beli Michael Pfleghar a különböző nemzetek nősportolóit követte kamerájával, azt érzékeltetve. legyen bármilyen nagy a* erőfészítés. bármilyen éles a harc, a báj. a szépség túlragyog minden kimerültséget, csalódást, végtelen edzések keltette fásultságát. Kan Ichikawa japán rendező 37 kamerával figyeltette a sorsdöntő 10 másodperc, a 100 méteres férfi síkfutás döntőjének minden mozzanatát. A csehszlovák Milos Forman, akinek Fekete Péter és Egy szöszi szerelme című műveit a magyar mozik már játszották. a tízpróbázókról készített filmetűdöt. Claude Le- louch — nagy filmsikerei az Egv férfi és egv nő. az Egy férfi, aki tetszik nekem — szokásához híven meghökkentő ötletet valósított meg, a veszteseket kísérte figyelemmel. John Schlesinger a maratoni futásról szól. ezt azonban csak a müncheni tragédia árnyékában tudja tenni. Jól érzékelteti, hogy a véres események szomorúvá és kétségbeesetté tették minden idők legfelszabadultabb- nak ígérkező olimpiáját. Egy 1íj iskolai vetítőgép Az amerikai Montage Production cég olyan — oktatófilmek vetítésére alkalmas — gépi berendezést állított elő, amely nappali világítás mellett is üzemeltethető. A rendszer működésének alapját a Kodak cég 24x34 centiméteres vetítővászna képezi, amely csak a vetítőgéptől származó fényt veri vissza. E rendszer az audio-vizuális oktatást sokkal olcsóbbá teszi, mint képmagnó használata esetében. — A, dehogy! Azelőtt Is ezen az osztályon dolgozott. — És a* gyerek? — Meg fogja szülni. Elindultunk a „B”-épület felé, talpunk alatt meg- megzörrent az idei avar. Lassan váltottunk lépteket és szavakat. — Mégis úgy van, ahogy mondta. Az igazságnak csak a felületén jártam. — Nem láthatott az igazság homloka mögé — mondta megbocsátöan és ismét azzal az öreges bölcselkedéssel. — Ha újra írhatná, hogyan fejezné be? — Az eredmény így is ugyanaz — mondtam. — Maga hősiesen helytállt, önmagában is. Épp a következő lámpa fénykörébe kerültünk. Láttam az arcán, hogy jólesett neki. amit mondtam, de mást várt tőlem. — Nem erre gondoltam. Zsuzsára meg énrám. A kettőnk dolgát, hogyan fejezné be? — Sehogy!? — mondtam — Nem fejezném be, mert nincs még vége. Ezen hosszasan elgondolkozott. Szótlanul értünk az épület bejáratához. Ott megállt és szembefordult velem. — Járt azóta a faluban is? — Jártam! — Ott mit csinálnak? — Felállítottak egy másik fúrótornyot. Legalább száz- tonnásat,. Ű,i kutat fúrnak. Kezdik elölről. (Vége) Modellező pedagógusok között A pedagógusoknak július 1-től kezdődött az évi szabadság. Sokan közülük a nyári időszakban sem pihennek. A legkülönbözőbb táborokban töltenek be nevelői tisztséget, mások tanfolyamokon bővítik tudásukat. A napokban az egyik ilyen tanfolyamot látogattuk meg, amely Salgótarjánban, a Bartók Béla úti Általános Iskola politechnikai műhelyében kapott otthont. Itt került sor a modellezők középfokú oktatóinak képzésére, Havran Sándor, az MHSZ megyei vezetőségének modellező főelőadója, éppen rövid szakmai előadást tartott. Az A 1 Moki versenymodellek tudnivalóiról tájékoztatta a jelenlevő pedagógusokat, klubok képviselőit. Eljöttek ide Salgótarján és Balassagyarmat városból, a pásztói, szé- csényi és rétsági járásból egyaránt. Itt volt Czene Béla, az Erdőtarcsai Általános Iskola pedagógusa is, aki így vallott a modellezésről. — Közel húsz éve foglalkozom a repülőmodellek építésével. Nagy kedvvel csinálom, mert mindennap újat tanul az ember. A modellezésben a fiataloktól is tanulhatunk. Jó látni, amint egy-egy diák néhány év alatt, igazi versenyzővé fejlődik. Éppen ezért elhoztam Béla fiamat is, aki VII. osztályos, és szívesen foglalkozik a modellek építésével. Az ötnapos tanfolyamon főként gyakorlatban ismerkedünk az A/l modellek építésével. Ügy érzem, nagyon sokat nyújtott a továbbképzés oktatói munkámhoz. A tanfolyamot megtekintette Echim Jenő, az MHSZ országos központ modellező osztályának munkatársa is. A szakember két napot töltött az oktatók között és elismeréssel szólt a jelenlevők, köztük a pedagógusok aktivitásáról. Meglepetés volt számunkra, hogy Sándor Vilmos tanár, akit korábban a lövészet szerelmeseként tartottunk számon, szintén ott „bütykölt" a modellezők között. 0 különben hazai pályán szorgoskodott. hiszen ebben az iskolában pedagógus. Ott volt a tanfolyamon Chikány József Nógrád községből, ahol a termelőszövetkezet műszaki ve- vezetője, s mind több fiatallal ismerteti meg a modellezést. Kisebb-nagyobb megszakításokkal foglalkozott eddig Ceglédi László is a modellezéssel. Most azonban az egyik társának Antal Ká- rolynak sugallatára ő képviselte a szécsényieket. Mint hírlik, ősztől a Szécsényi Mű* velődési Központban hívnak életre modellező szakkört, ahol Ceglédi László oktatja az érdeklődő fiatalokat. Hosszan elbeszélgettünk a jelenlevőkkel. Megtudtuk, hogy az A/f-es Moki versenymódén újdonság, hiszen az eddigiektől eltérő „technológiával” készül. A délutáni eszmecsere során örömmel hallottuk a pedagógusoktól, hogy a megyei művelődésügyi osztály olyan meleg hangú meghívót küldött erre az alkalomra, hogy bűn lett volna nem eljönni erre a tartalmas gyakorlati tanfolyamra. Azok a pedagógusok, akik jelen voltak ezen az ötnapos tanfolyamon, nem csupán egy újabb modell építésének fortélyait sajátították el, hanem közelebb kerültek egymáshoz, mód nyílott szakmai tapasztalatcserére. Ezenkívül több szakmai jellegű filmet közösen tekintettek meg. A tanfolyam befejező aktusaként színvonalas háziversenyt rendeztek Ludányhalásziban.
