Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

A bizalmiak és a gazdasági vezetők Zrupkd István esztergályos, a pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyár alapítói közé tar­tozik. A munkahely 10 éves jubileuma számára is emlé­kezetes, hiszen nemrégiben jutalmazták az Üvegipar Ki­váló Dolgozója kitüntetéssel (Kulcsár felv.) Igazgatók tanácskozása A Fémmunkás Vállalat kul­túrtermében, hétfőn délelőtt tanácskozást tartottak az ÉVM vállalatok igazgatói, párt-, szakszervezeti és KlSZ-titká- rai. A tanácskozáson Bondor József építésügyi és városfej­lesztési miniszter értékelte az első fél évben elért eredmé­nyeket, de felvetette a problé­mákat és meghatározta a to­vábbi feladatokat is. A tárca vállalatai az első fél évben 5,8 százalékkal több építési mun­kát végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. Több mint 15 000 új otthont adtak át, és ezzel az egész évi terv 43,1 százalékát teljesítették. Az átadások ütemessége tehát javult, de ezt a lehetőséget a korábbinál jobban fel kell használni a minőség javításá­ra is. Az MSZMP Központi Bi­zottsága ez év márciusában határozatban foglalkozott a munkásosztály vezető szere­pének további erősítésével. A vasasszakszervezet hatá­rozatából kiindulva összehív­ta a vasas bizalmiak országos tanácskozását, hogy közösen beszéljék meg tennivalóikat a munkásosztály vezető szere­pének erősítésében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekből négy bizalmi vett részt ezen az országos tanács­kozáson. Közöttük volt Ko­vács Vince műveletközi ellen­őr, aki 1946-tól egyfolytában végzi a bizalmiak megtisztelő feladatát. Munkahelyén kerestük fel Kovács Vincét, hogy érdek­lődjünk a bizalmiak orszá­gos tanácskozása felől. Hu­szonnyolc éves bizalmi mun­kájának elismeréseként a Ko­hászat Kiváló dolgozója ki­tüntetésben részesítették. Ez alatt az idő alatt bőven volt lehetősége érzékelni a szak- szervezeti bizalmiakra háruló feladatokat. A Központi Bizottság leg­utóbbi határozata azonban csak fokozza ezt a felelőssé­get. A vasasszakszervezet ve­zetősége a bizalmiak helyze­tének ismeretében maga is érzékeli azokat az erőfeszí­téseket, amelyek a különbö­ző szintű országos és helyi határozatok előkészítésében, azok végrehajtásának meg­szervezésében a munkásokkal együtt végeznek. Nem kétséges, hogy a va­sasok a munkásosztály derék­hadához tartoznak. Ilyen ér­telemben a munkásosztály vezető szerepének további erősítésében döntő feladat hárul rájuk. Mint ahogy er­ről Kovács Vince beszélt: az országos tanácskozás vitájá­ban is jól érzékelhető volt a bizalmiak szerepének foko­zódó fontossága. Huszonkilen­cen mondtak véleményt, vá­zolták a bizalmiak minden- naDi problémáit vagy tettek javaslatokat a munka továb­bi javítására. Legtöbben a gazdasági ve­zetés és a bizalmiak jobb együttműködésének igényei­ről és feltételeiről szóltak. Arról, hogy az üzemek ve­zetőinek közelebb kell kerül­niük a bizalmiakhoz, mert a bizalmiak segítségével minden eddiginél jobban tudják ér­zékelni a dolgozók közhangu­latát, gondját és baját. A bizalmiak országos ta­nácskozásának fontos tanul­sága, hogy az ország vala­mennyi üzemében, így a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben is fel kell készülni a nagyobb feladatokra. Reális­nak ítélik meg legfelsőbb szinten is azt a törekvést, hogy a szakszervezetek tevé­kenységében a bizalmiak fon­tos politikai tényezőkké vál­nak. Ha vitában is. de a fel­adatok összegezésében is egy­értelműen hangzott el. hogy a bizalmiak nagyobb felelőssé­get kapnak a munkások ügye­inek gyors és határozott in­tézésében. a közvetlen és képviseleti demokrácia to­vábbfejlesztésében. A vasas­szakszervezet' elnökségében is helyeslik azokat a tö­rekvéseket, amelyek a dol­gozók széles körű be­vonását szorgalmazzák a dön­tések előkészítésébe és növe­lik a szakszervezetek súlyát, a bizalmiak szerepét a dön­tések kialakításában és a ho­zott határozatok végrehajtá­sában. Az országos vasas bizalmi tanácskozás felhívással for­dult valamennyi bizalmihoz, amelyben hangsúlyozzák, hogy vállalják a növekvő fel­adatokat és a fokozódó fele­lősséget a szakszervezeti mun­ka színvonalának javítása ér­dekében. Azt kérik a bizal­miaktól. hogy saját munka­helyükön segítsék elő a kong­resszusi és a felszabadulási munkaverseny sikerét. Fej­lesszék tovább azokat a már jól bevált mozgalmakat, ame­lyek előmozdíthatják a ter­melés szervezettségét, a gaz­daságosság fejlesztését, a minő­ség javítását. Erősítsék azt a gyakorlatot, amely segíti a termelési, a fejlesztési és a gazdasági célkitűzések meg­valósítását, jobban szolgálja a dolgozók politikai, szakmai, általános műveltségének nö­velését, élet- és munka­körülményeinek javítását. Kovács Vince végezetül azt is elmondta, hogy a tanács­kozás résztvevői ajánlással fordultak a vasasszakszer­vezet központi vezetőségéhez az egységes állásfoglalás ki­alakítása céljából Azt javasolják, hogy gon­doskodjanak a dolgozók szé­les körű, közvetlen bevonásá­ról a döntések előkészítésé­nél. Tegyék lehetővé a köz­vetlen képviseletet a leg­felsőbb vállalati és szakszer­vezeti testületekben. Helyesel­nék, ha dolgozókat érintő kérdésekben rendszeresen ki­kérnék a bizalmiak vélemé­nyét. Szükség lenne azonban a bizalmiak és a dolgozók tá­jékoztatásának, informálódá­sának meggyorsítására is. Ezenkívül a szakszervezeti csoport fogalmát tegyék egy­értelműbbé és igazítsák job­ban a gazdasági egységek­hez. De szükség lenne a part­ner kérdésében jelenleg fenn­álló problémák megszünteté­sére is. Ügy érzem — mondotta, hogy a jövőben rangosabb do­log lesz bizalminak lenni. Az el­fogadott ajánlás nyomán a jövőben olyan bizalmiakat választanak, akik példamutató­an végzik gazdasági munká­jukat, a szakszervezeti mun­kában megfelelő ismeretek­kel rendelkeznek, politikai állásfoglalásaikban szilárdak. S még valamit: tevékenysé­gükkel erősíteniük kell a szo­cialista közgondolkozást. Hoz­zájárulnak a dolgozó tudat- formálásához és szívügyük­nek tekintik a dolgozók ér­dekeit. Orosz Béla Mai arcok — mai emberek „Fizetésem négyszázzal emelkedett...” Huszonéves. Pontosan olyan, mint a többi fiatal lány, aki dolgozik, szórakozik, megpró­bál értelmesen és okosan élni. Szappan Marika nyolc éve dolgozik a Pásztói nagyközsé­gi Tanácson. A mostani hiva­talos „rangja” pénzügyi elő­adó. — Hogyan került a tanács­ra? — Ennek hosszú története van. Amikor a nyolcadikat el­végeztem, postaforgalmi tech­nikumba mentem Pestre. Nem is tudom mért, ezt választot­tam. Az egyik osztálytársam is ide jelentkezett, gondoltam akad ismerős. Nem leszek olyan árva idegenben. Érde­kesnek is találtam az iskolát. — A posta egy kicsit mesz- sze esik a tanácstól. — Sok érdekes dolgot ta­nultam Pesten. Nem bántam meg, ha nem is a szakmám­ban dolgozom. Amikor meg­kaptam az oklevelet, a pász­tói postán éppen nem volt hely. Azon gondolkodtam, mi­tévő legyek ... — Azután? — Szóltak az akkori községi tanácson; Marika, szívesen lát­nánk! így kerültem a tanács­ra. Mégpedig gazdálkodási előadó lettem. — Nehéz volt? — Meglehetősen. Először is azt kellett megszoknom, hogy dolgozom, és nem tanulok. Hárman csináltuk akkor a pénzügyet. Én voltam a zöld­fülű közöttük. Sok-sok segít­séget kaptam a kollégáimtól, jó közösségbe kerültem. így fél év múlva már a helyemen voltam. Nemsokára pénzügyi előadó lettem, és az adóköny­velést bízták rám. — Mennyi fizetéssel kezdte? — Erre nagyon jól emlék­szem. Ezer-százötven forint volt az első fizetési boríté­komban. — Azóta nyolc év telt el. Szívesen csinálja? — El se mennék innen! Azt hiszem a postán már nem is érezném jól magam. Szeretek az ügyfelekkel foglalkozni. Ide mindig sokan jönnek. Nagyon fontos a szép szó, a meggyő­zés. Ha valakinek érthetően megmagyarázzák, miért és ho­gyan kell fizetnie, megérti és nem türelmetlenkedik. Egyet­len dühös ügyfélre emlék­szem, aki ránk akarta boríta­ni az asztalt. Csak úgy zen­gett a tanács! Szerencsére az ilyen nagyon ritka. — Jut ideje tanulásra? — Igen! Most végeztem el a marxista középiskolát. Jelent­keztem a tanácsakadémiára. Igaz, hogy a munkakörömben nincs előírva, c^e nem árt. ha elvégzem. Hátrányom nem lesz belőle. Salgótarjánban in­dul egy kihelyezett, levelező tagozat, oda fogok bejárni. Fíitöcmycig-wemeies — IsérpőfSélcSkcal A FOGYASZTÓI árak emelése nem tarto­zik a népszerű gazdasági intézkedések sorá­ba, s ha ilyenre — ezúttal szeptember I-én a tüzelő- és az üzemanyagoknál — mégis sor kerül, annak nyomós okai, indítékai van­nak. A magyar gazdaság, amely a tőkés­országokkal is kereskedik, nincs és nem is lehet elszigetelve a tőkéspiacoktól. Márpe­dig ezeken a piacokon az elmúlt egy-másfél esztendőben soha nem tapasztalt iramban emelkedtek az árak, részben a spekuláció, részben olyan jelenségek — az energiaválság — hatására, amelyek tartósnak ígérkeznek. Magyarország energiahordozókban nem minősíthető gazdag Országnak, a szükséglet egyre növekvő hányadát — villamos energián kívül, kokszot, kőolajat és földgázt is — im­portáljuk. — Elsősorban a Szovjetunióból, de kőolajat néhány esztendeje már a közel-kele­ti országokból is, ahol a tőkés világpiaci árak érvényesülnek. Az sem mellékes kö­rülmény, hogy az energiaválság — és a rendkívül megdrágult szénhidrogénárak — következtében világszerte felülvizsgálják az energiagazdálkodást és a gazdaságosság új követelményei szerint alakítják a racionális energia- és üzemanyag-felhasználási struktú­rát. Nyilvánvaló, hogy a népgazdasági érdekkel összhangban álló tüzelő- és üzemanyag-fel­használást csupán a követelmények hangsú­lyozásával, avagy felhívással nem lehet ki­alakítani, az áraknak kell érvelniök. Ezért szükséges és elkerülhetetlen egyrészt a tüze­lő- és üzemanyagok fogyasztói árának, más­részt a kőolaj- és kőolajipari termékek ter­melői árának emelése. Az áremelésnek a fogyasztást-felhaszná- lást befolyásoló szerepét az átlagtól eltérő mértékek is tükrözik. A tüzelőanyagok ára átlag 25 százalékkal lesz magasabb, de a tüzelőolajé 40, a vezetékes gázé 20, a pro­pán-bután gázé 10, a széné 16, a kokszé 24, a tűzifáé 18, a távfűtés és a melegvíz-szol­gáltatás díja pedig 20 százalékkal. A üzem­anyagoknál, amelyeket túlnyomó részben importált kőolajból állítunk elő, 40—45 szá­zalékkal emelkednek az árak. A tüzelő- és főként az üzemanyagok árát az elmúlt hónapokban — néhány ország ki­vételével — világszerte felemelték, mi is rá­kényszerültünk erre az intézkedésre. Az ár­emeléssel azonban nálunk az energetikai kérdés megoldása nem zárult le. A gazdaság­politikának sok az összetevője, azon belül azonban elsőbbsége van az életszínvonal-po­litikának. Az is szükségszerű volt, hogy a fogyasztói árak emeléséhez olyan ellenin­tézkedések társultak, amelyek az életszínvo­nal védelmét szolgálják. A tüzelőanyagok átlag 25 százalékkal ma­gasabb ára 1,5 milliárd forint, az üzem­anyagok drágulása pedig 800 millió forint többletkiadást okoz a lakosságnak. Az ellen- intézkedések — havi 50 forint bérpótlék a munkásoknak és alkalmazottaknak, a gyer­mekgondozási segély 50 forinttal történő fel­emelése, és a hasonló összegű juttatás a nyugdíjasoknak — éves szinten összesen 3,5 millárd forinttal növeli a lakosság pénzbe­vételét. E központi intézkedések hatálya a tsz-tagokra és a tsz-alkalmazottakra nem terjed ki, de ily módon is a keresők mintegy négyötödét érinti. A TÖBBLETKIADÁS és bevétel összegé­nek egybevetéséből is kitűnik, hogy a csa­ládok többségénél az áremelésnek nem lesz hátrányos, a fogyasztást, az életszínvonalat rontó hatása. A legtöbb családban két ke­reső van, a havi 50—50 forintokból egy év alatt 1200 forint kerekedik ki. Hadd kalku­láljunk: ez az összeg a régi árszinten szá­mított évi 4000—4100 forint értékű tüzelő­anyag-felhasználás költségnövekedésére nyújt fedezetet. Persze lesznek háztartások, csalá­dok, a nagy lakást olajjal fűtők, a gázzal fő­zök és gépkocsijukkal üzemanyagot is fo­gyasztók — amelyeknél az áremelés és a bérpótlék összhatása kedvezőtlen lesz. Az életszínvonal-politika — jelen esetben az ér­és bérintézkedések összehangolása — soha nem lehet személyre szóló, nem veheti fi­gyelembe egyes konkrét termékek családon­ként eltérő fogyasztását. A bérpótléknak, a gondozási segély felemelésének, a nyugdíja­soknak adandó juttatásnak az a célja, hogy a szeptember 1-én életbelépő magasabb árak se csökkentsék a lakosság jövedelmé­nek reálértékét. Elszívóberendezések az l\Dl(-nak A FŰTÖBER nagybátonyi gyáregysége még fiatal üzem­nek számít, de máris jelentős feladatokat old meg a hazai és külföldi igények kielégíté­sére. A gyár szakemberei egyre nagyobb hírnévre tesz­nek szert, hiszen termékeiket már több országban megis­merhették. Az elmúlt év októberében kü­lönleges feladatot kaptak. Öt darab nagy teljesítményű el­szívóberendezést rendeltek a Német Demokratikus Köztár­saság Bexberg-bánya aknája részére. Az elszívóberendezés külön­legességére és méreteire jel­lemző, hogy egy komplett be­rendezés súlya 260 tonna, amely terjedelmét tekintve összesen 17 vagonba fér el. Az első elszívóberendezésnél még sok gondot és problémát kellett legyőzni, de Márton Ferenc művezető és Csongrá­di József csoportvezető irányí­tása mellett végül is minden nehézséggel meg tudtak bir­kózni. Most már az ötödik be­rendezés végső simításait vég­zik, s hamarosan útnak indul az utolsó szállítmány is. A gyáregység szakembereire jellemző, hogy a különleges kétoldalú elszívást is biztosító berendezést a milliméter pon­tosságú igények szerint is ked­vezően megoldották. Július elsejével béremelés volt a tanácsokon. — Kaptam én is négyszáz forint fizetésemelést. Nem is számítottam ennyire, ezzel kétezer-ötszáz forintot keresek havonta. A kollégáim is. én is nagyon örültünk. Most a tanács is olyan munkahely lett, amit megfizetnek, érde­mes idejönni dolgozni. Nem­régiben beszélgettem az ősz-, tálytársaimmal. Természete­sen szóba kerültek a fizetések. Nem maradtam le. mert kevés volt osztálytársamnak haladja meg a havi bére az enyémet. — Négyszáz forint emelés már jelentős összeg... — Igyekszem jól beosztani. Ennyivel emeltem az ifjúsági takarékbetétemet. Minden év­ben elmegyek üdülni. Tavaly Jugoszláviában voltam. Időn­ként eljárok szórakozni, mozi­ba, színházba. Vagy televíziót nézek, olvasok. — Elégedett ember? — Ügy érzem megtaláltam a nekem való munkát. Jó kol­lektívában dolgozom, engem minden ideköt a tanácshoz ... Csatai Erzsébet Mai kommentárunk A it A T A A K A hosszú heteken át tartó kedvezőtlen időjárás után megérkezett az igazi júliusi kánikula, a gabonabetakarítás egyik legfontosabb feltétele. A mezőgazdaság dolgozói fel­lélegeztek. Az elmúlt napok­ban tapasztalható, nyomasztó hangulat elmúlt, aratnak. Ed­dig is végezték a kalászosok betakarítását. Legtöbb helyen levágták az árpát, de az iga­zi aratást, a kenyérgabona betakarítása jelenti a földmű­velő embernek. Néhány nap óta teljes üzemmel beindult ez az igazi, a falu népét mozgósító munka. Kora haj­naltól, késő estig nincs meg­állás. Amíg lábon a termés, az ünnepeket is hétköznapok­ká alakítják. Addig nem le­het megállás, amíg a dolgozó ember kenyerét jelentő búza nincs biztonságban. Az elmúlt vasárnap a föl­deken, a munka jegyében múlott el. Nagyon impozáns, és megragadó volt látni, amikor az északi vidékeinken levő termelőszövetkezetek arató-cséplő gépei elindultak a délebbre fekvő üzemekbe, hogy segítséget nyújtsanak azon a vidéken, a megérett ter­més betakarításához. A vasár­nap délutánját élő Salgótarjá­non keresztül haladtak át. A sé­tálók megálltak, nézték a korszerű mezőgazdasági gé­pek felvonulását. Az arcokon az elismerés, az együttérzés tükröződött. Nem csupán a munkára vonuló gépek láttán, hanem annak ismeretében, hogy falun, a munkásosztály szövetségese, a parasztság, az esztendő legnagyobb felada­tát. a gabona betakarítását végzi, tiszteletet ébreszt az emberekben. Nem egy ipari üzemből önként vállalkoztak arra, hogy ha segítségre len­ne szükség, készen állnak a munkára. Zúgnak a gépek a gabona­táblákon. Talpon a falu népe. Tisztában vannak azzal, hogy ezekben a napokban rajtuk az ország tekintete. A termelőszövetkezeti paraszt­ságunk felelősségének tuda­tában készült fel a munkára. Kitűnő gépekkel ellátottak. Ez is megnyilvánulás a mun­kások, parasztok összefogásá­nak. A gépeken a legjobban képzett szakemberek ülnek. Apró részletességgel megszer­vezett a termés szállítása és tárolása. Egyszóval: a mező- gazdasági üzemekben min­denki ismeri feladatát! A termést gyorsan, veszteség- mentesen kell betakarítani. Már az időjárás is kedvező­re fordult, tehát zavartalanul aratnak. Gyűlik a magtárak­ban a mindennapi kenyémek- való. A termésre sem lehet panasz, jól fizet a kenyér- gabona. Olyan helyen, mint Kutasó, ahol sohasem tudtak magas termésátlagot elérni, az idén harminc mázsán fe­lüli termésátlaggal számol­nak hektáranként. A paraszt­ság gondos munkájának, de nem utolsósorban annak is köszönhető ez, hogy az ipar biztosította azt a hatóanya­got, ami a hozzáértő munka mellett segíti a magasabb termésátlag kialakulását. Az idei magas termésátlag betakarítása nem diadalme­net. Nagyon is nehéz, az előző évek átlagától jóval nehezebb munkát jelent, amely a kedvezőtlen időjárás következménye. Azoknak, akik a termés betakarításán dolgoznak, keményen helyt kell állniuk. A gabonafölde­ken. a szállítógépeken. a magtárakban és mindenütt, ahol az embereket valamilyen kapcsolat köti a kenyérgabo­na betakarításéhoz, a nehéz­ségekkel számolva végzik a munkát, és azt győzelemre is viszik. Kánikulai meleg árasztja el a gabonaföldeket. Megérett a búza, talpon a falu népe, hogy az ország asztalára te­hesse a mindennapi kenyeret. Aratnak... — B — Fal helyett bútor Az építő- és a bútoripar, a lakóépületekben az egymás mellett elhelyezkedő szobák válaszfala helyett térelválasz­tó szekrénysor beépítését ja­vasolja. Az első ilyen kísérlet színhelye Zalaegerszeg. A tér­elválasztó szekrénysort — KGST megbízás alapján — a Székesfehérvári Bútoripari Vállalat gyártotta, beépítését, illetve szerelését a Zala me­gyei Állami Építőipari Válla­lat végezte. A beépített térelválasztó szekrénysor előnyeként jelö­lik meg a tervezők, hogy a la- lóknak nem kell külön szekré­nyeket vásárolniok, növekszik a lakótér alapterülete, s a 2 szoba nagysága gyakorlatilag tetszés szerint variálható. I NÓGRÁD - 1974. július 16., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents