Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

Közügy a társadalmi munka MÉG ÁPRILIS végén a megyei tanács, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ Nógrád megyei bizottsága, és a Vöröskereszt Nóg­rád megyei Szervezete kezdeményezésére me- yyei tanácskozásra hívták össze megyénk 1 -gjobb társadalmi munkásait. Ezen a ta­x' icskozáson megállapították, hogy a társa- úalmi munka közügy lett a megyében, ez- zsl is szépülnek, gyarapodnak városaink, Községeink. A megye lakossága egyre tevéke­nyebben veszi ki részét a község- és város­fejlesztési tervek megvalósításából, szinte hagyományossá vált számos helyen a közös munka. A társadalmi munka szervezése során a megyé több községében, a két városban eddig is nagyon jól sikerült társadalmi munkaak- ('ók, mozgalmak zajlottak le. Élen szinte Mindenütt a szocialista brigádok tagjai, más Kollektívák munkásai járnak. Már eddig is nagyszerű eredményt hozott a Húszezer Imunkanapot Salgótarjánért, a pásztói Egy nap az óvodáért, az Egy napot Balassagyar­matért, a Szécsényiek Szécsényért mozgalom. Ezek a munkaakciók, társadalmi munkák i edményezték, hogy bővült a megyében az i vodai férőhelyek száma, hogy parkosítot- 1 ik, utat, járdát építettek megyeszerte az el­múlt években, és már az idén is. Ezek ered­ménye, hogy míg 1971-ben csak 11 millió, tavaly már csaknem 19 millió forint volt az i ’.végzett társadalmi munka értéke! Egy má­sa k szám is a fejlődést bizonyítja. Míg 1972- l en csak 60, addig tavaly már 80 forint s óit az egy főre eső társadalmi munka érté­lé Nógrád megyében. A társadalmi munkások megyei tanács­kozásán a párt XI. kongresszusa, hazánk fel- t :abadulásának 30. évfordulója tiszteletére újabb nagy vállalkozásba kezdtek. Verseny- felhívások hangzottak el, felajánlásokat tet­tek a résztvevők, hogy a jövőben még jobb eredményeket érjünk el megyénkben is a társadalmi munkában. A versenyfelhívásban például elhangzott, hogy a versenyben csak olyan települések vehetnek részt, ahol az egy főre eső társadalmi munka értéke eléri, v agy meghaladja az évi 140 forintot, s ez­zel elérjük, vagy legalább megközelítjük megyei szinten is az országos átlagot. A mozgalom legfontosabb célja éppen a tele­pülés-fejlesztés, az ilyen társadalmi mun­kára kell szervezni, ösztönözni a lakossá­got. A vállalások összegyűjtésére szeptember­ben kerül sor. Ennek ellenére sok helyről érkezett már jelzés, hogy megmozdult a köz­ség, közügy lett a társadalmi munka. Job­bágyiban például 110 000 forintot ajánlottak fel a község lakói, az üzemek szocialista bri­gádjaiban dolgozó kollektívák, de magáno­sok is az óvoda bővítéséhez. Részt vesznek ebben a munkában olyanok is, akiknek nincs óvodás korú gyermekük. Rétságon a közművesítésnél, Nagybátonyban a község szépítésében, a parkfenntartásban vállaltak társadalmi munkát az állampolgárok. A megyei tanácskozáson elfogadott felhí­vás is hangsúlyozza, hogy a lakosság kom­munális, kulturális, szociális életkörülmé­nyeinek javítása olyan fontos társadalmi cél, amelynek eléréséhez a lakosság, a tömeg­szervezetek, a vállalatok, szövetkezetek, in­tézmények és dolgozó kollektívák támogatá­sát nem lehet nélkülözni. Ezt az elmúlt évek kedvező tapasztalatai bizonyítják. Az is igaz, hogy a tanácsok és a tömegszervezetek csak a legszélesebb társadalmi összefogásra, a me­gyében élő és dolgozó emberek áldozatválla­lására, önkéntes munkájára támaszkodva tel­jesíthetik sikeresen a párt X. kongresszusa határozataiból rájuk háruló feladatokat, a társadalompolitikai célkitűzéseket. Érdemes idézni a megyei tanácskozás ál­lásfoglalását, amely leszögezi, hogy a társa­dalmi munka politikai, szemléletformáló ha­tása fokozta a társadalmi aktivitást, a köz­életi tevékenységet, tovább szélesíti a szocia­lista demokráciát. Ez közös feladat. Arra van szükség, hogy a társadalmi összefogással el­ért eredmények hirdessék a megye lakossá­gának, dolgozóinak a lakóhely, a szocialista haza iránti tiszteletet. NÖGRÁD LAKOSSÁGA a társadalmi ösz- szefogás sok-sok szép példáját sorakoztatta fel. Most pedig, hogy közügy lett a megyé­ben a társadalmi munka, biztosíték arra, hogy a párt XI. kongresszusa, hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója tiszteletére kez­deményezett társadalmi munkaakció a sike­rek újabb forrása lesz a megyében. Hiszen az, hogy miként épül, szépül a város, a köz­ség, az valóban mindenki számára közügy. S. L. Balassagyarmaton, a Balassi Bálint Gimnázium bátor ftsraászfiúi emelkednek ily merészen a magasba. Üdülnek a nagycsaládosok Az üdülésben az idén ta­lán a legizgalmasabb a nagycsaládosok üdültetése. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek vezetése úgy döntött, hogy a három, vagy annál több gyermekes családokat teljesen ingyen küldi pihen­ni. Vagy SZOT-beutalóval, vagy a kohászati üzemek valamelyik üdülőjébe a há­rom közül. Az idén az elsők között indul Bállá Tibor hegesztő családja,, ahol hat gyerek van, ők Balatonsza- badiban töltenek két hetet. Csemer Géza kompresszor- kezelő, a felesége és a négy gyerek Balatonlellén, Varga Antal fejlesztési csoportveze­tő három gyerekkel ugyan­csak Balatonszabadiban üdül. Egyébként azt is érde­mes megemlíteni, hogy a nagycsaládosok és az egyedül­álló édesanyák között évente külön százezer forintot osz­tanak szét. Az emberek évenként meg­ismétlődő kérdése ez. a nya­ralási idény kezdete előtt. Az üdülni indulók különö­sen sokat várnak az időjárás­tól. Szeretnék „kifogni” a leg­jobb két hetet a Balatonon. Éppen ezért sokat szeretné­nek tudni az időjárásról. Régi megfigyelések szerint az igen enyhe telek után gyak­ran követke-nek száraz, sőt. aszályos nyarak. Tíz olyan enyhe telet találtunk az el­múlt 134 év alatt, amely ha­sonlított a legutóbbi. 1973/74. évi enyhe télhez. A rákövetke­ző nyarak közül 7 volt száraz és csak 3 volt esős. Bebizonyosodott tehát, hogy az igen enyhe telek után. ha nem is kivétel nélkül, de ál­talában az átlagosnál szára­zabb nyarak szoktak követ­kezni. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy mindhárom nyá­ri hónap száraz lesz. Valószí­nűbb az, hogy a június szá­razabb lesz, a július pedig esősebb, mint az átlag és mindhárom hónap kissé me­legebb az átlagnál. Aki nyaranként sokszor járt a Balatonon, tapasztalat­ból tudja, hogy a balatoni üdülés, de akár egy hét végi Látogatás Dé felszabadított Beszélgetés Marczinek Istvánnal Nemrégiben érkezett haza Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei titkára, aki az Országos Béketanács és Szolidaritási Bizottság hattagú küldöttségének tagjaként két­hetes látogatáson vett részt Dél-Vietnam felszabadított területein, Quang Tri tarto­mányban. A népfront megyei titkárával vietnami élményei­ről, a távoli országban szer­zett tapasztalatairól, benyo­másairól beszélgettünk. — Mi volt a látogatás cél­fa? — Az, hogy küldöttségünk eleget tegyen a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front, és a Békebizottság meghívásának, valamint, hogy személyesen győződjünk meg a Vietnamban uralkodó állapotokról a párizsi egyez­mény megkötése után. — Rendkívül hosszú utat tettek meg. — Valóban sok ezer kilomé­tert Küldöttségünk huszon­hat órás repülőút után érke­zett Hanoiba, ahol a Vietna­mi Béketanács vezetői fogad­tak bennüket. Hanoiban nem sokat időztünk, a program­nak megfelelően már másnap útnak indultunk Dél-Viet- namba. Esetenként igen kö­rülményes utazás után ér­keztünk meg az újságokban, a rádióban és a televízióban sokat emlegetett tizenhetedik szélességi fokhoz, a dél-viet­nami átkelőhelyhez. — Mit tapasztaltak ezen a vidéken? — A több mint hétszáz ki­lométeres út elénk tárta mindazokat a borzalmakat és pusztításokat, amelyeket az amerikaiak Vietnamban véghezvittek. A B—52-es bombázók nyomait lépten- nyomon tapasztaltuk. Lomb- talanított erdők, hatalmas bombatölcsérek, szétlőtt utak. A vietnami emberek olyan hősi elszántsággal és erőfe­szítéssel láttak hozzá az új­jáépítéshez, és védelmezik jogaikat, amely csodálatot érdemel. Olyan katonai tá­maszpontokat láttunk, ame­lyet a háború idejének hadi­jelentéseiből jól ismer a vi­lág, és amelyen ma a fel­szabadító csapatok zászlaja leng. — Milyen fogadtatásban volt részük? — A tartomány jelenlegi székhelyén Dong Ha város­ban kedves és mosolygós szí­vélyességgel fogadtak ben­nünket, amely annyira jel­lemzi a vietnami embereket. Találkozásunk a város lakos­ságával kifejezte a két nép őszinte barátságát. — Milyen az élet ma Dél» Vietnam felszabadított terü­letein, közelebbről Quang Tri tartományban? — Dél-Vietnam lakossága elítéli a saigoni bábkormány területrabló akcióit, és azt a felháborító magatartást, ame­lyet a párizsi egyezmény felrú­gása és semmibe vevése terén tanúsít. Ezért a felszabadított területen a lakosság teljes erővel támogatja a felszaba­dító csapatokat, és minden provokációra méltó választ ad. Quang -Tri tartományban még mindig nehéz a helyzet. Bár a terület 75 százaléka és a tengerpart nagy része szilárdan a felszabadító erők birtokában van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a saigo­ni rezsim minden területrab­ló kísérlete teljes kudarcra van ítélve. Egyébként a fel­szabadított területek életét a pezsgő újjáépítés jellemzi az állandó harci készenlét mel­lett. Ügy mondják Dél-Viet- namban, hogy az egyik kéz­ben a rizsarató sarló, a má­sikban a fegyver. — Miben nyilvánul meg ez a mindennapok során? — Mindenütt építik az uta­kat, vasutakat, hidakat. Az emberek ezrei dolgoznak. A földeken ott-tartózkodásunk idején már megkezdődött a rizs aratása. Mindenütt népes volt a határ. Különösen so­kat dolgoznak az asszonyok és lányok. Tudják, . hogy az ellátást és az újjáépítést csak áldozatos munkával, közös erőfeszítéssel tudják megol­dani. Megható jeléit tapasz­taltuk annak a baráti segít­ségnek, amelyet a szocialista országok nyújtanak vietnami testvéreinknek. — A továbbiakban hogyan alakult a program? — Dél-vietnami látogatá­sunk befejezése után — köz­ben egy alkalommal fogadta a küldöttségünket a Dél-vi­etnami Nemzeti Felszabadítá­si Front országos elnökségé­nek egyik tagja, és megbe­széléseket folytattunk a ma­gyar és a Dél-vietnami Bé­ketanács további együttműkö­déséről — visszautaztunk Hanoiba. Tovább ismerked­tünk vietnami barátainkkal. Küldöttségünk látogatást tett a VDK Hazafias Frontjánál, ahol fogadott bennünket Nguyen Thi Luü asszony, a Hazafias Front főtitkárhe­lyettese. Meglátogattuk a ha­noi szerszámgépgyárat, ahol Magyarországon tanult vietna­mi szakemberekkel találkoz* tunk. A nagygyűlés forró hangula­tú, rendkívül szívélyes lég­körben zajlott le. Éréztük az őszinte szeretetet, amely a magyarokat körülvette. Kül­döttségünk tagjai több meg­beszélést folytattak, majd el­látogattunk Hanoi kórházába, a főváros legnagyobb általá­nos iskolájába, és a Vietnami Dolgozók Pártja központi lapjának szerkesztőségébe, ahol ugyancsak részletes és sokoldalú tájékoztatót kap­tunk. — Milyen benyomásokkal tértek haza? — A Vietnamban eltöltött Idő és az ott szerzett tapasz­talatok, benyomások arról győztek meg bennünket, hogy a vietnami nép harca sike­res és eredményes. A segít­ség, amelyet a baráti álla­mok — közöttük Magyaror­szág is nyújt — juttattak és juttatnak Vietnamnak nagyon jó helyre kerül, egy hősi és kitartó nép boldogulását tá­mogatjuk — fejezte be a be­szélgetést Marczinek István. Cs. E. Tette»: as alkohol Orrcsonttöréssel fizetett Hrozik Pál, az a típus, áld ha iszik, mindenben sértést keres. így volt egy nyári es­tén is, amikor a mátravere- bélyi bisztróban szórakozott asztaltársaságával. Este hét­ig semmi baj nem történt, hiszen az alkohol kezdetben inkább jókedvre hangol. Hro­zik bátyjával éppen a mel­lékhelyiség felé tartott, ami­kor átlendült a „kötözködő stádiumba”. Nagy Kálmán éppen jött kifelé és fegyel­mezetten eloltotta a villanyt. Több se kellett Hroziknak! Megragadta a csodálkozó embert a nyakkendőjénél, és felelősségre vonta a sötétség miatt. Csak bátyja közbelé­pése akadályozta meg a ve­rekedést egy időre. Mert ké­sőbb az utcán is összetalál­koztak, ekkor Hrozik törlesz­tett. Öklével Nagy Kálmán arcába sújtott, s amikor az áldozat a földre zuhant, né­hányszor még durván bele Is rúgott. Nagy Kálmánnak súlyos sérülésbe: nehezen gyógyuló orrcsonttörésbe ke­rült a véletlen találkozás, a támadónak azonban’ még többe. Hrozik Pál húszéves mát- raverebélyi lakos segédmun­kást súlyos testi sértés bűn­tettének elkövetéséért a Sal­gótarjáni Járásbíróság jog­erősen — háromévi próba­időre felfüggesztett — hat­hónapi szabadságvesztésre ítélte. Sz. K. A meteorológus válaszol: Mikor menjünk nyaralni ? kirándulás a hegyekbe is. koc* kázattal jár. Az időjárást nem lehet kinek-kinek a kedve szerint alakítani, inkább ne­künk kell az időjáráshoz iga­zodnunk. Borultabb. hűvösebb napokon is találunk megfele­lő szórakozást, moziba mehe­tünk, hajókirándulásra indul­hatunk. Egy meteorológus sem mondhat mást. mint azt. hogy kéthetes zavartalan napsü­tésben reménykedni annyit jelent, mint 4 vagy 5 talála­tot várni a lottón. Természe­tesen ilyen is akad. csak na­gyon ritkán. A magyar meteorológusok, éppen a balatoni viharjelző szolgálat során fedeztek fel egy érdekes nyári jelenséget az időjárásban. Az Egyesült Államokban már korábban is fölfedezték, nálunk csak az­után figyeltek fel rá. Ezért a jelenségnek angol nevet ad­tak, amit magyarra talán úgy fordíthatnánk, hogy zivatar­front vagy zivatarvonal. Több­nyire délnyugatról, nyugatról érkezik haz-'nk területére a zivatarfelhőknek egy vonalba rendeződött lánca. Heves zá­porokkal, zivatarokkal és gyakran viharos széllel jár. Különlegessége az, hogy el­lentétben a többi időjárási frontokkal, igen rövid idő alatt alakul ki. és viszonylag hamar fel is oszlik. Legtöbb­ször a Jugoszláviából. Olasz­országból vagy ból I. A Május 5,2 II. A zivatarok előfordulása 0-3 3-6 6-9 9-12 12-15 18 11 13 22 55 A legtöbb zivatar tehát jú­niusban és júliusban tör ki. a legkevesebb szeptemberben. tések adnak először hírt róluk. Néhány órával keletke­zésük után már elérik a Du­nántúlt. és fél nap alatt át­vonulnak hazánk felett kelet felé, sőt, fel is oszlanak. Egész életciklusuk nem hosz- szabb 12 óránál. A jelenség tehát gyorsan jön létre, néhány órán belül eléri a Dunántúlt, és élettar­tama általában fél napnál nem hosszabb. Nem lehet te­hát napokkal előbb előreje- lezni egv zivatarfront érkezé­sét, legfeljebb 2-3 órára sike­rül az előrejelzés. Végül álljon itt néhány adat a Balatonon előforduló ziva­tarok gyakoriságáról, a Sió­fokon végzett sokévi megfi­gyelés alapján. 15-18 18-21 21-24 óra 70 50 25 A napszakok szerint 12 és 21 óra között fordul elő a leg­több zivatar. K. Gy. NÓGRÁD — 1974. június 9.. vasárnap 5 Ausztriá- érkező időjárásielen­zivataros napok szá ma (sokévi átlag): Június Július Aug. Szept. Összesen: 7,9 6,5 5,5 1,8 26,9 a nap különböző óráiban:

Next

/
Thumbnails
Contents