Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-26 / 147. szám
Balassagyarmaton találkoznak Országos rejtvényfejtő versenyre várják Balassagyarmaton az elmesDort híveit, de még előbb, június 26-án fogadják a kertbarátokat. ugyancsak az ország minden részéből. A kertbarátkörök vezetőit nem annyira szórakozni, mint inkább tanulni és tanulmányozni hívták meg a rendező szervek: a Hazafias Népfront kertbarátok országos társadalmi szövetsége és a balassagyarmati kertbarátkör. ' A házikert- a kiskertmozgalom Balassagyarmaton is sok követőre talált már eddig is a kertészkedni szerető emberek körében. Az alig egv esztendeje alakult kertbarátkörnek az Itt folyó tevékenységnek, az első kiállításuknak is híre van már. talán ezért is esett Ba- lassagvarmatra a választás a kertbarátkörök vezetői részére rendezendő konferenciával. Természetesen az is idevonta a szakemberek figyelmét. hogy a táitenmelés szempontjából országos viszonylatban is jelentős az Ipoly-mentl bogyós gyümölcsnek termesztése. És. hogy ne csak nagyüzemekben legyen az. hanem a kiskerté- szek is hasznát láthassák ennek a termelési ágnak (eper. málna, ribizli.) erről hallanak majd értékes kedvcsináló előadásokat. A vitaindító előadásként. Bogvós- gyümölcsűek a házikertben címmel dr. Papp János, a kertészeti egyetem adjunktusa foglalkozik a közérdekű témával. A bogyós gyümölcsű- ek termesztésének helyzetével Nógrád megyében pedig Forgó Imre, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője ad számot a meghívottaknak. Az előadásokat korreferátumok követik Ezekben hangot kapnak az értékesítés és növényvédelem problémái is. A szakszerűen kialakított és jól megválasztott bogyós gyümölcsöket is termelő házikertekben tervezett látogatásokat bizonyára szívesen fogadják majd az ország különböző tájairól érkező vendégek. A házigazdák a balassagyarmati kertbarátok telkesen készülnek fogadásukra. a rendező szervekkel együtt. Tapasztalatokban és gondolatokban gazdag találkozónak ígérkezik a huszonhatodikak kertbarátkörök vezetőinek részére rendezett konferencia. Elekes Éva Hat óra helyett már háromkor Munkásbecsiilettel és felelősséggel A PÁRT XI. kongresszusára való készülődés fokozott felelősséget ébresztett a dolgozókban. S ha ezt a kibontakozó felelősséget a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vasöntödéjében szorgalmaskodó Révai István tiz főből álló bronzko- i-/orú.s szocialista brigádjának tükrében szemléljük akkor, hozzátehetjük, hogy a párttagokban és pártonkívüliekben egyaránt érzékelhető ez a fokozott felelősség. Bronzkoszorúsnak mondják magukat, pedig eredményeik az ezüstkoszorú viselésére is feljogosítanák őket. Csakhát az egyetlen feltételnek, a balesetmentes munka igényének, sajnos, nem tudtak megfelelni. A lázas munka ütemében elterelődött a figyelem, és megtörtént a baj. A figyelem, a balesetmentes munkára való törekvés most a XI. pártkongresszusra való készülődés során különös hangsúlyt kapott. • Különös hangsúlyt, pedig a feladat, amire vállalkoztak, talán az egész brigád életében is példátlan és egyedülálló. Áz ózdiak a Ganz-MÁVAG- hoz és Csepelhez is fordultak azzal az igényükkel, hogy három garnitúra rácsöntvényre lenne szükségük. A kemencék átépítése során ki kell cserélniök a léghevítő alapokat, s ez a három garnitúra a levegő-előmelegítő rekuperá- torhoz kell. Egy garnitúra 22 darab, egyenként 15 mázsás, különleges szerkezetű rácsöntvényből áll. S amikor megkérdezték a Salgótarjáni Kohászati Üzemek öntőszakembereitől, hogy hajlandók-e elvállalni az ózdiak részére ezt « nagyon sürgős feladatot, akkor Révai István brigádve- zetőre esett a tekintet. Révai István, meg a brigád tagjaira nézett kérdően. De aztán gyorsan megszületett az elhatározás: elkészítjük ezt a nagyon sürgős munkát a párt XI. kongresszusának tiszteletére. Á brigádvezető is, meg Pál István brigádvezető-helyettes is ✓x/vvrv*o/vx\/\^V/\^n-0/VVV'\/W\x\A»'V^VV'VV'VVVVA/»A/'«'\/VVVA/VV\^\/\x\/\x\/\XVrt>a/VAA<A/V'V'X\/^^ meggyőzően beszél arról, hogy a párt politikáját nemcsak elfogadni kell, de konkrétan tenni is kell érte. A brigád tagjai tudják, hogy az ózdiaknak ig van szocialista kötelezettségvállalásuk a XI. kongresszus tiszteletére. De a három garnitúra rácsöntvény nélkül a nagyolvasztó sem tudna üzemelni, ez pedig az egész népgazdaságot kedvezőtlenül érintené. A rácsöntvénynek elkészitési határidejét az ózdiak úgy kommentálták, hogy az lenne a legjobb, ha már kész is lenne. Egy garnitúrára azonnal szükségük van de három garnitúra vég- határidejét október 31-re várják a salgótarjáni szakemberektől. RÉVAI ISTVÁN brigádja fontolóra vette az igényeket is a lehetőségeket is, aztán kimondta a szót: augusztus 30-ra a három garnitúrát,, mind a 66 darab rácsöntvényt az ózdiak rendelkezésére bocsátja. E vállalásba, persze, már mindent belekalkuláltak: a brigádvezető 32 éves szakmai tapasztalatát, a brigád kommunista tagjainak példa- mutatását, Fábri Pál, Párosi Nándor és Papp Gyula párton kívüli dolgozók lelkesedését, Vincze Istvánnak, a brigád legfiatalabb tagjának szorgalmát és persze Csernák Viktor üzemvezető teljes támogatását. A brigádvezető elmondja, hogy egy-egy rácsöntvényhez 40Ü darab magra is szükség van és azokat milliméter pontossággal kell beágyazni a formakészítés során. Az öntési napokon a brigád tagjai nem hatkor, hanem három órakor foglalják el helyüket, hogy az öntés időpontjára mindennel pontosan elkészüljenek. De ahhoz, hogy az ózdi igényeket maradék nélkül ki tudják elégíteni, a brigád egy újítást is kidolgozott. A rácsöntvényt nem egyszerű 6ima szürkevasból készítik, hanem magas szilárdságú anyagból gömbgrafitos megoldással. Hagyományos módszerrel a brigád tagjait nagy hő érte volna a hőkezelésnél és ez balesetveszéllyel járna. Ennek a kiküszöbölésére egy külön átöntő berendezést szerkesztettek, ami befolyásolja az anyag hőkezelésének folyamatát, de egyben a balesetveszélyt is csökkenti. A gömbgrafitos megoldás, a rácsöntvények tartósságát megduplázza. Ennek az anyagi előnyeit már nem a Révai szocialista brigád élvezi, hanem az ózdiak. Mégis őszinte igyekezettel és felelősséggel végzik ezt a feladatot, mert jó munkájukkal fontos nép- gazdasági érdekeket szolgálnak. Pál István szerint, a párt életszínvonal- és szociálpolitikáját, amelyet maguk is jótékonyan éreznek. A nagyfokú felelősségérzetet Parcz Ferencné szavai Is megfelelően érzékeltetik, aki a hajnali háromórai kezdésnél azzal érkezett be, hogy egész éjszaka nem tudott aludni. Az a gondolat bántotta, hogy az egv-egy rácsöntvényhez elkészített, mintegy 400 darab mag mennyire felel meg a milliméter pontosságú igényeknek. A magok megfeleltek, az első rácsöntvény-gamitúrát leöntöttek, hogy az ózdiak rendelkezésére bocsássák. A brigád tagjai fellélegeztek, mert az első tűzkeresztség után biztosítottnak látják, hogy ezzel a kiegyensúlyozott és szorgalmas munkával eleget tesznek vállalt kötelezettségüknek, s így a nagyon sürgős. munka az igényeknek megfelelően sikerrel fejeződhet be. A RÉVAI szocialista brigád szavát adta, hogy segítséget nyújt az ózdi dolgozóknak. Az üzemvezetőség teljes támogatását élvezi, amely a brigád- tagok felelősségével és őszinte . törekvéseivel párosulva hétköznapi tettek győzelmével készül megtisztelni a pártélet nagy eseményét, a XI. kongresszust. Orosz Béla Ketten a „kirendeltek közül Rákospalota—Újpest vasútállomás vágányai között és a raktárak körül az utóbbi időben gyakran hangzanak el nógrádi tájszólással ejtett vasúti vezényszavak. Mint megtudtuk öt balassagyarmati vasutas dolgozik ideiglenesen, szaknyelven szólva — kirendelésben. Az egyik este, a fordakezdés idején Kékesi János és Varga III. János készülődött éppen az éjszakai szolgálatra. Eredetileg mindketten vonat- vezetők, de itt többnyire kocsirendezői feladatot látnak el. — Hogy kerültek ide? — kérdezem először Kékesi Jánostól. — A MÁV-nál is, mint manapság annyi más vállalatnál egyik-másik foglalkozási körben munkaerőhiánnyal küzdenek. Ez nem egyenletesen oszlik meg az állomások és csomópontok között. Pesten kevés a kocsirendező, a sarus és a vonatvezető. Ezért a MÁV vezetői ideiglenesen munkaerő-átcsoportosítással oldják meg a szállítási feladatokat. — Szívesen jöttek a fővárosba dolgozni? — Nem! — feleli kertelés nélkül Kékesi János. — ötvenéves elmúltam, s ebben a korban már inkább otthon a családi körben tölti el szabad idejét az ember. Nem mintha itt bármiben is hiányt szenvednénk: van jó szálláshelyünk a Nyugati pályaudvaron, a fizetésünk is legalább ezer forinttal több mintha odahaza dolgoznánk. A pesti főnökeinkkel is elégedettek vagyunk; közvetlenek, segítőkészek. Amikor ide jöttünk szinte kézen fogva vezettek be a munkába. Mert bármennyire is öreg vasutasok vagyunk, minden helyet mi sem ismerünk. Márpedig a vasútforgal- mi munka csak alapos helyismerettel végezhető pontosan és biztonságosan. — Ezek szerint nem rossz itt, de a családi kört mégsem pótolja az itteni élet. Akkor miért vállalkozott erre a szolgálatra? — Tudom, hogy ellentmondás van a nyilatkozat és a gyakorlat között — mondja magabiztosan Kékesi János, majd nyomban hozzá fűzi a magyarázatot: — Minket idősebb vasutasokat az jellemez, hogy nem elégszünk meg szőkébb környezetünk eredményeivel. Más szóval: az Igazi vasutas akkor is örül, ha szolgálati helyétől több száz kilométerre is jó véleményt hall a MÁV munkájáról. Ennek viszont a fordítottja is igaz. — Így történik meg, amikor odahaza a szolgálati helyünkön szóba kerül, hogy se gíteni kell Pestet, mert az ottaniak nem győzik a munkát, ha nem is szívesen, de elvállaljuk a távoli szolgálatot. Bármennyire is fogadkozom, az az igazság, hogy 1957 óta kisebb-nagyobb megszakításÉvekkel ezelőtt egy síró fiatalasszonyt vigasztaltunk eredménytelenül a szerkesztőségben. Segítségért jött hozzánk és nehéz pusztán jó szóval megnyugtatni valakit segítség helyett, akinek mélységesen igaza van. Segíteni azonban nem tudtunk rajta. Az előzmény a szokásos. A férj iszik, majd az utolsó talponálló zárórája után haza- dűlöngél és sorba veri a három gyerekét meg a feleségét. A család rendszerint a szomszédokhoz menekül reggelig és másnap kezdődik elölről minden. Az utolsó nagy randalírozás- nál a szomszédok kihívták a rendőrséget és másnap a gyámhatóság állami gondozásba vette a három kicsit. Ezután jött hozzánk segítségkérjen a szerencsétlen asszony, — Adják vissza a gyerekeimet,! A részeges apjukat vigyék el! — De erre nem volt mód, hiszen a férj csak időnként veri a gyerekeit, csak rettegésben, tartia a családját. csak elissza a keresetét. Eavébként jó ember. 1975. január elsőiétől az ilyen esetekben már nem a gyermekeket viszik el a csat Mindenki érdeke ládi környezetből, hanem az alkoholista szülőt. Ekkor lép ugyanis hatályba az Elnöki Tanács legújabb törvényerejű rendelete. Ennek alapján bármely állami, gazdasági, szövetkezet, vagy társadalmi szerv, de a közvetlen környezet (tehát a család, a szomszédok stb.) is kérhetik a megrögzött alkoholista munkaterápiás gyógykezelését. Kényszergyógykezelésről van szó, az önkéntesen vállalt elvonókúrára eddig is volt lehetőség. Az újabban elrendelhető munkaterápiás gyógykezelés hat hónaptól két évig tarthat és eredménytelenség, vagy újabb alkoholizálás esetén megismételhető. A gyógykezelést munkaterápiával kell összekötni és külön erre a célra létesítendő intézetben kell folytatni. Ilyen intézet még nem létezik nálunk. Az egészségügyi és igazságügyi kormányzat feladata ennek felállítása és megszervezése. Sokan kérdezhetik, hogyan kerül ide az igazságügyi kormányzat, hiszen az alkoholizmus köztudomásúlag betegség. Nos. a törvényerejű rendelet szerint nagyon is sok köze van. Mint szó volt róla bármely állami, gazdasági, szövetkezeti, társadalmi szerv, vagy a környezet bejelentésére indul meg az eljárás. Orvosi javaslat alapján azután az ügyész indítványára a bíróság határoz a munkaterápiás kényszergyógykezelés elrendeléséről. Ez az eljárás ugyanis a törvényes garanciája annak, hogy ne történhessék semmiféle visszaélés. Hogy például senki se „pro- tezsálhassa” be régi haragosát a kényszergyógykezelésre. A bírósági eljárás garantálja tehát, hogy valóban a szó orvosi értelemben vett alkoholisták kerüljenek az új intézetbe. A kényszergvógvkeze- lés bizonyos szabadságkorlátozással is iár. de az intézet pem börtön és bár gyógykezelés céljából hozzák létre, nem azonosítható egy szabályos kórházzal. Itt a megfelelő egészségügyi ellátás mellett dolgozni is kell — ami a gyógyítás egyik része — de azért a munkáért munkabért fizetnek, amelyből csak az ellátás költségeit vonják el. Ide tartozik még az is, hogy az intézetben töltött idő nem szakítja meg a munkaviszony folyamatosságát! Néhány szót arról is, hogy kit nem lehet ilyen intézetbe beutalni. Először is a 18. évét még be nem töltött fiatalkorút, aki még nem valószínű, hogy megrögzött alkoholista és ha alkoholizál is, más gyógymódot kell igénybe venni. Nem lehet beutalni továbbá azokat a betegeket, akiket másként kell gyógyítani. Ez a törvényerejű rendelet a családok, a lakóhely nyugalma, az üzemek normális légköre, valamint a közrend és közbiztonság érdekében született. De magáért az alkoholistákért is, hiszen nekik érdekük elsősorban az, hogy meagvógyulianak és óira emberhez méltó életet éljenek. bz. A. sál kirendeltként dolgozom, többnyire a főváros vasútállomásain. Varga III. János ebben az értelemben ellentéte munkatársának. ö már szívesebben vállalja a kirendelési szolgálatot. Az elmúlt évek során nemcsak Budapesten, hanem vidéken is dolgozott. Többek között részt vett a Nagykáta —Szolnok közötti vasútvonal villamosításánál, ahol vonatvezetőként tevékenykedett. — Miért szeret a fővárosban dolgozni ? — kíváncsiskodom a mosolygós arcú vasutastól. — Azon kívül, hogy itt van szükség a munkámra, talán vágyódom a kikapcsolódásnak erre a módjára. De a többlet- kereset sem jön rosszul. Van két nagy lányom és egy kilencéves fiam. Szeretnék nekik minden tőlem telhetőt megadni. Nagy örömöt találok abban, ha hosszabb idő után találkozom a fiammal, s átadom neki az ajándékot. — Jelenleg milyen feladatokat látnak el Rákospalota— Üjpesten? — Munkánk nagy részét a kocsirendezői teendők teszik ki. Az állomásra érkező ele- gyeket (szerelvényeket) irányítjuk a megfelelő helyekre. Ezen kívül elősegítjük az iparvágányok kiszolgálását, ahol én, mint vonatvezető felelős vagyok a forgalom rendjéért, vagyis amíg tolatunk, én biztosítom a szabad pályát a kocsiknak. Miután a két balassagyarmati vasutastól el kellett búcsúzni, Mészáros Lajos állomásfőnökkel beszélgettünk a kirendelt dolgozókról. Kékesi János és Varga III. János két különböző típusú ember, vajon a munkában is különböznek egymástól? — Nem tudnám eldönteni, hogy melyikőjük szorgalmasabb, megbízhatóbb. Csak azt mondhatom, hogy mind a keltén kiválóan látják el a reájuk bízott feladatokat. De ugyanez a véleményem Havaj II. Jánosról, Nagy II. Istvánról és Bognár Istvánról, akik szintén Balassagyarmatról jöttek hozzánk dolgozni. Mindannyian nagy segítséget adnak állomásuknak, mondja Mészáros Lajos, majd a következőkkel folytatja: — Telefonon megkeresem a balassagyarmati állomásfönö- köt, hogy hívjon meg a legközelebbi termelési tanácskozásukra. Ott akarom személyesen megköszönni a kirendeltek munkáját, ami szerintem már több mint segítség... S. S. Az ügyek nem mennek szabadságra A modern társadalomban rengeteg elintézésre váró ügy van. A szükséges, hasznos és jó ügyekből is. A nyilvántartás, a bizonylatok, az iratok és az ügykezelés — kifejezetten hasznos, ha nem önmagáért létezik, hanem a rendet, fegyelmet, a tisztánlátást és a memóriát szolgálja. Az ilyen ügyekből rengeteg van a gazdaságban, az állam életében és az állampolgár életében egyaránt. Az ügyeket pedig el kell intézni — nyáron is... A nyári ügyintézést viszont nehezíti, hogy bár az ügyekből nincs, vagy alig van kevesebb — mint télen — az ügyintézők száma megfogyatkozik. A bíróságok, közhivatalok, tanácsok ügykezelési kapacitása ilyenkor alighanem 30—40 százalékkal csökken. Hasonlóan meggyengült a vállalatok, gyárak adminisztrációjának feldolgozási képessége is. És a nagyobb társadalmi, gazdasági veszteség ebből származik. Könnyű belátni ennek az okát, hiszen — egyrészt — meg kell követelni a bizonylati rendet, ügykezelési fegyelmei, hogy a korszerű, nagy gyárakban, a kereskedelmi vállalatoknál az ügymenet — engedélyek, utasítások, megrendelések, igénylések, diszpozíciók, oda-és visszaigazolások, kimutatások sora — ne fékezze, hanem segítse és kordában tartsa, áttekinthetővé, ellenőrizhetővé tegye a gazdálkodással kapcsolatos szerteágazó munkát. Másrészt, ha ebben az ügymenetben „rövidzárlatok” keletkeznek, az azonnal kárt okozhat a munkában, és a vállalatok közti kapcsolatokban és így tovább... Mit tehetünk tehát, ha csak az ügyintézők mennek sza- szabdságra, de az ügyek maradnak? Menjen valamennyi vállalat egyszerre pihenni? Hangzott már el ilyen javaslat is, indoklásként említve, hogy ha szerény mértékben is, de találni erre példát a nagyvilágban... Ad abszurdum: menjen el egyszerre az egész ország... Nálunk ennek nincs hagyománya. Kár lenne erőltetni. Aztán kivihetetlen azért is, mert korcsoportonként és szakmánként is más és más a szabadság mértéke, és ez nem célszerűtlen. Legvégül pedig nyaralási szolgáltatásokkal sem bírnánk, ha egyszerre nyaralna mindenki. Se út, se strand, se üdülő, se étterem nem lenne ehhez. Maradjunk tehát a realitásoknál. Nem mehetünk egyszerre szabadságra sem a gépek, sem az íróasztalok mellől, sem az ügyeinkkel együtt. Helyettesítenünk kell egymást felváltva 2—3 hétig, hogy az ügyeket jól és pontosan elintézhessük nyáron is — erre kell hosszú távra berendezkednünk. Ez pedig egyetlen módon változtatható könnyebb feladattá: ha az adminisztrációt mindenütt magas fokon gépesítjük, és az eddiginél jobban megszervezzük: vagyis a felesleges ügyintézést — aktát, engedélyt, kimutatást, emlékeztetőt — megszüntetjük. A közhivatalokban és a tanácsoknál sincs ennél jobb megoldás. Itt, a létszámhelyzetük miatt, talán jogosnak tűnik, ha türelmet kérnek az ügyféltől — egy időre. A közügyekben és magánügyekben segítsük tehát az ügyintézést azzal, hogy a nyári hónapokban valamivel türelmesebb ügyfelek leszünk, mint egyébkor. Esetleg nem is halaszthatatlan minden ügyünk, és ősszel sem késünk el vele. A türelemért cserébe pedig elvárhatjuk, hogy az aktatologatásnak, a felesleges bürokráciának még a gyanúját is igyekeznek mindenütt elkerülni. Gerencér Ferenc r NÓGRÁD - 1974, június 26., szerda
