Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

ßaba Mihály:

KÉZENÁLLÁS

Farkas András: ANYA GYERMEKÉVEL

Aforizmák

James Hop wood Jeans.' an- odamegy és szigorúan (gy

szól:

— Tessék, írd alá — nyújtotta a fiam az ellenőrző

könyvecskéjét.

— Mi ez már megint? — vettem el bosszúsan, mert láttam, hogy gyorsan lehajtja a fejét és bal lábával a jobb lábfejét kezdi taposni. Ha rosszat tesz, vagy dorgálást vár, mindig így áll előttem. — Hogy állsz? — mordultam rá és belelapoztam a könyvecskébe. Rögtön megtaláltam a kettest, amit tornából kapott. Egy pillanatig a kék tintás vonalkát néztem, hogy összeszedjem gondolataimat, aztán ráemeltem a tekintetemet

— Hát nem szégyelled magad? Tornából beszedni egy kettest?! Szégyent hozol az apádra. Még megérem, hogy mindenből kitűnő leszel, és testnevelésből elhúznak!

Lezökkentem a székre. Elővettem a töltőtollamat lecsavartam róla az ebonitrudat Magam elé húztam a könyvecskét hogy alákanyarintsam b nevemet

— Mondd csak — néztem a fiamra, — hát mit nem tudtál? Mi nem megy?

Ferkó a vállát vonogatta.

— Níi, beszélj nyugodtan — biztattam. — Mitől félsz?

— Hát — kezdte újra —, hát, a' kézenállás.

i Ledobtam a töltőtollat I — Miii? — kiáltottam fel.

— A kézenállás — ismételte.

Bejött a feleségem is.

— Mi történt? Miért kiabálsz? — kérdezte.

— Mi történt? Nézd csak meg az ellenőrzőjét — nyújtottam a feleségemnek. — Tessék! Nézd csak meg. Hát nem szégyen, hogy egy Kátyúk Ferkó kettest kapjon tornából? Mert nem tud kénen állni... Hahaha... — nevettem. — Kézen állni nem tud!... Pedig meg kell tanulni kézen állva táncolni is, mert ilyen az élet, érted, máskülönben a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem viszed majd semmire az életben. Nem tud kézen állni? Hallottak már ilyet? Hát, hogy r'-arsz te boldogulni az életben, ha még kézen állni sem tudsz?

— Ugyan szívem; ne túlozz, és ne Ijesztgesd a gyereket Majd megtanulja. Igaz,

Ferkó ? ^

Ferkó bólintott.

— Meg, persze, hogy meg! De mikor. Ha ötvenéves lesz. Amikor én ilyen gyerek voltam, kézen állva jártam körül fi udvart! — hadonásztam. A i ilem is vörös lett, olyan ideges lettem. Arcom égett Tá- tott szájjal bámultak rám. Kifordítottam a tekintetemet. Kinéztem az ablakon. Fülemben az előbb mondott szavak csengtek-bongtak: „Amikor én ilyen gyerek voltam, kézen állva jártam körül az udvart.” Pirultam. Égett az arcom, mert hirtelen eszembe jutott, hogy milyen gyámoltalan voltam kicsi koromban. Sosem tudtam magam felhúzni a nyújtón, a kötélen egy métert sem bírtam felkapaszkodni. Kézen meg sohasem álltam. Egyszer próbáltam meg, akkor is lezuhantam, mert úgy éreztem, hogy a fejembe tódul a vér és elszédülök. Amikor felálltam, azt hittem, hogy kificamodott a nyakam, és mindenem fájt. Tornaóráról, ha lehetett, mindig meglógtam. Kegyelemből engedtek át. De hogy mondjam meg ezt most a fiamnak? Mit mondjak, neki? Hogy én is olyan gyámoltalan voltam, mint ő? Hogyan neveljem akkor? Hiszen bármikor a szemembe mondhatja, hogy te s 'm voltál különb, akkor meg mit akarsz?

Visszafordultam. Feleségem és Ferkó még mindig mozdulatlanul állt. Csodálkozva néztek rám. De ebben a csodálkozásban már büszkeség is volt.

— Csakugyan? — kérdezte a feleségem.

— Igazán apa? — csillant

meg Ferkó szeme.

— Igen — vágtam M hetykén.

A feleségem félrebillentette a fejét, felém lesett.

— Akkor nincs semmi baj. szívem, mutasd meg Ferkó- nak. hogy kell csinálni, aztán begyakorolja és jelentkezik, hogy már tudja. Azt az egy kettest még könnyen kijavíthatja.

— Hogy én mutassam meg? — kiáltottam. — Hát mi vagyok én? Tornatanár? Azt hiszitek, más dolgom sincs, mint hogy itt nektek kézen álljak?

— Ugyan, szívem. Ne légy olyan ideges. Felesleges. Megmutatod Ferkónak, hogyan kell csinálni és kész. Sajnos én sohasem tudtam a kézenállás t.

Feleségem széttárta a karját. Tekintetével meg biztatott.

— Na, mutasd meg!

Ferkóra loptam a tekintetemet. Feszülten figyelt. Várta a mutatványt. Hát csakugyan azt hiszik, hogy most hipp-hopp, kézen állok? Hiszen egy félméterre sem tudom felemelni a lábamat.

— Ugyan, kérlek — tértem ki a bemutató elől —, hát hogyan képzeled?

— Ö, ne kéresd már magad annyira — mondta a feleségem és elhúzta az asztalt, hogy nagyobb hely legyen a szoba közepén.

A fiam közelebb lépett.

— Mutasd meg, apa, és én U megpróbálom, utánad.

Szeme csillogott

Most mit tegyek? Nevettessem ki magmat? Nem, nem lehetek előtte nevetséges. Rajtakaptak! Már százszor, százezerszer megbántam, hogy hencegtem.

— öreg vagyok én már ahhoz — mondtam fölényesen. Azt hittem, hogy így visszavonulhatok.

— Hahaha, apa, hogy te öreg vagy: röhögnöm kell.

— Ferkó! — kiáltottam rá.

— Mi van? Csak mondom, hogy nem vagy öreg.

— Igaza van Ferkónak. Ne kéresd már magad.

— Hát jó — mondtam dühösen. — Meg akarod tanulni a kézenállást? Meg? Akkor el a kisasztalt a fal mellől. Mert gyakorolni csak ott lehet.

Eltoltuk az asztalt Ledobtam a zakómat

— Na, gyere ide. Így, ide teszed le a tenyeredet — mutattam meg pontosan a helyet — aztán felrúgod magadat — Fél lábamat a magasba emeltem. A vér a fejembe tódult Azt hittem, elszédülök. Arcom olyan piros volt, mint a pipacs. Feleségem nyugtalanul nézett rám. Ferkó meg mohó kíváncsisággal leste minden mozdulatomat. Lehajtottam a fejemet Meg kell mutanom — szorítottam össze a fogamat. — Meg kell mutatnom —, ismételtem gondolatban.

A szőnyeget néztem, tenyeremet összedörzsöltem. Menekülni szerettem volna, de már nem tudtam, hogy merre, hová? Ott álltam két várakozó tekintet és a tekintély faA horgászok a csendet szeretik. A hangos beszéd elzavarja a halakat. Ezért is van, hogy az igazi sportember a hajnalt részesíti előnyben valamennyi napszak közül. Ekkor mozdul meg minden hal, mintegy vezényszóra. Mintha ekkor ébrednének álmukból és legelsőbb is a falánkság, az enni vágyás jutna eszükbe. Ekkorra bizony készen kell lenni a felcsalizott botokkal, mert nem tudhatjuk, hogy néhány perc múlva, a nap legyező- szerűen szétterülő vöröslő sugarainak megjelenésekor nem mutatkoznak-e az első kapások?

Következésképp a horgászok szótlan emberek. Mindig is csodálkoztam, hogyan tölt el

valaki órákat, félnapokat a

vízparton anélkül, hogy bárkihez szólhatna. Két horgász ritkán ül egymás mellé; ki- nek-kinek megvan, a maga törzshelye, amit tiszteletben tartani íratlan szabály. Mint nekünk is. Jobban mondva Bodolai Lukács bácsinak, akinek jelenleg vendége vagyok.

Azonkívül Lukács bácsinak más oka is van a szótlanságra ezen a réven ősztől májusig nemigen közlekednek emberek. Ami föld „odaát” van, azt ősszel felszántják, jósorsára hagyják, tavasszal bevetik, csak májusban jönnek a kapáló asszonyok. .A révész, aki többnyire heteket, hónapokat van egyedül, gondolatait csak magával közli. Legföljebb a kutyájával, ha van neki. Bola között és nem tudtam,

hogy melyiket ugorjam át.

Hirtelen lehajoltam, két tenyeremet letettem a szőnyegre és gyors mozdulattal a levegőbe röpítettem lábaimat. Az első pillanatban karom megremegett. Azt hittem, berogy a ránehezedő teher alatt. Kinyitottam a számat. Szívemet, gyomromat a torkomban éreztem. Lábaim ringtak, inogtak a levegőben, mint szélben a nád. Nem tudtam, merre fogok lezuhanni, éreztem, hogy nincs erőm, akaratom irányítani lábaimat. Már féltem. Hallottam szívem heves dobogását. Halántékomon kidagadtak az erek. Éreztem, hogy feszítik a bőrömet. Csak egy kis támaszt találjak a lábamnak — gondoltam, mert olyan érzésem volt, mintha órák óta a levegőben lógnék. Még egy centiméternyit hátrább hajlítottam a lábamat. Cipőm orra elérte a falat. Megköny- nyebbültem. Mint mikor a fuldokló elkapja a mentőövet, és már tudja, hogy megmenekült a haláltól. Könnyű remegés futott át a testemen, valami ilyesmit érezhet a magasugró, amikor a léc fölött átrepül, és súlyosan zuhan a fűrészporba, vagy a homokba. Jobb lábamat elvettem a faltól, térdemet behajlítottam és lassan visszaestem a szőnyegre. Gyorsan felemelkedtem és fölényesen összeveregettem a tenyeremet. Feleségemre lestem. Tekintete riadt volt, aggódó. De nem szólt Fülem zúgott. Ferkó büszkén állt mellettem és felkiáltott.

— Bravó, apa — csapta

össze a tenyerét.

— Így kell! Érted? — mondtam néhány pillanatnyi szünet után — megfigyelted? Na, akkor most gyakorold! Rajta!

Felvettem a zakómat Karom remegett Testemen zsib-. badó érzés hullámzott át

— Ülj le — mondta gyengéden a feleségem és megsí- mogatta a hajamat Cigarettára akartam gyújtani, de remegett a kezem. Feleségem adott tüzet

— Nézd — intett Ferkó felé mosolyogva.

Arra fordultam;

Ferkó hosszú lábai magasan kalimpáltak a levegőben.

— Megtanulja, ne félj — mondta a feleségem halkan.

— Igen, biztosan — bólintottam, és aláírtam az ellenőrző könyvecskét..

Ferkó még aznap megtanulta a kézenállást. Egy hét múlva kézen állva járta körül az asztalt. De én azóta sem próbáltam meg másodszor. És most már óvatosabb és szerényebb vagyok: kevesebbet dicsekszem.

dolai Lukácsnak azonban nincs kutyája. Még a télen megmarta egy veszett róka. a mezőőr lőtte agyon. Ezért is vette oly’ szívesen, amikor egy hajnali horgászáshoz társául szegődtem.

Felettünk még csillagos az égbolt, de keletről már világosodik, mutatva, hogy ott fog felkelni a nap. Szótlanul, a cigarettát rágva már órák' óta gubbasztunk a holtág mellett. Vágyunk: a nagy harcsa. Az öböl vize tiszta, mozdulatlan, a pirkadat viszont hideg. Fázósan húzom össze magamon a kabátot, az álmosságtól a botnyél is majdnem kiesik a kezemből. A nagy harcsáról én már régen lemondtam, amikor karjaimon először rándulást, aztán mély húzást érzek.

Ujjaimat reflexszerűen kapcsolom a nyélre, s kissé meghúzva bevágok. Mi fog most történni ?

Félszemmel, mintegy segítséget várva a révészre pillantok, de ő is a botjával van elfoglalva. Ügy látszik, egyszerre van igen élénk kapásunk. '

— Segítsen! — sziszegem. — Alighanem egy bálnát fogtam , f £

TOLDALAGI PÄI*

Az életem darabjai

Ezek a lompos, álmos utcák, ezek a földbe sülyedő kis házak az én életemnek darabjai. A fa, a kő s a vas szelíden összálltak bennem is egyszer, ahogy itt vannak; ahogy a vén akácfa álltában megtámaszkodik a háztetőben. De a legszebb a szentjánosbogárnyi fény, ahogyan ide-oda repked az ablakoknak üvegén.

Közben tovább húzom, tépem a zsinórt és remeg a karom, mert ilyen húzást, ilyen rángatódzó súlyt még soha nem éreztem. A felkelő nap fényétől világosodó víz felszíne alatt végre feltűnik a vergődő harcsa világos iszapot lök fel. De micsoda tömeg! A győzelem és a félelem érzése keveredik bennem, karom ereje, ujjaim szorítása — érzem — mindinkább gyengül, s tudom: a nagy harcsát, a folyó királyát le nem győzhetem.

Még egy erős rántás és éppen, amikor társam segíteni akarna, az üvegbot kicsúszik a kezemből. Dél tájban csónakkal jövő emberek emelik ki, jó ötven méterrel lejjebb a vízből. A harcsa nincs rajta. Elvitte a csalit is, elszakította az erős damilt.

Micsoda küzdelmébe kerülhetett! És én mégis éreztem, tudtam, győzni fog. Hatalmamat akkor veszitettem el felette, amikor fejénél megrántva egy pillanatra a vízből kiemeltem. A szabadságáért, életéért küzdő hal a szemembe nézett, s felmérte bennem ellenfelét: „koca horgász vagy, neked nem adom meg magol csillagász mondta: ..Soha nem vagyok bizalmas a nőkkel. Kérdik, hogy miért? Mert a nő olyan mint az Itatóapapír. Minden szót megőriz, csak a fonák jár ÓL”

★

A marslakó Las Vegasban ér földet és besodródik a legközelebbi kaszinóba. Egy játékautomata hirtelen csengetni kezd és két tucat pénzérmét ad ki. A marslakó

gam...” Visszabukott a vízbe, s ettől mint egy Anteusz visszanyerte erejét. Világossá vált, ki lesz a győző és a legyőzött.

A csónakos halászok nem hisznek nekem. Ekkora hal nincs ebben a sekély vizű holtágban — mondják, de én tudom: a valaha látott legnagyobb hal volt! S most érzem azt a bizsergető izgalmat, amit Hemingway öreg halásza érezhetett ott, a rengeteg tenger közepén: a harci láz ez. a vadászó szenvedély, a győzni akarás vágya, mely magával ragad, s tudom is: találkozunk mi még!...

Délben, mintegy a harangszóra ficánkoló márnával ajándékoz meg a Tisza. Lukács bácsi azonban gyanúsan méreget és a szerencsémről alkotott véleményét sem rejti véka alá.

— Inkább a harcsával jeleskedett volna! — mondja egy kis szemrehányással a hangjában, miközben a horogról segít lefejteni a kétségbeesetten vergődő halat.

Kettőnk fogásából azért ösz— Ilyen megfázással bizony nem mennék ki a házból!

Velencében egy amerikai turista a vasútállomás közelében megszólít egy rendőrt:

— Megmondaná kérem, hol találom a San Marco székesegyházat?

— A San Marco téren uram.

— Köszönöm. Megmondaná a házszámot is?

szejön egy bográcsra való: a halászlé elkészítése azonban a révész dolga. Aki nem annyira szükségből, mint szenvedélyből csinálja ezt

Háza a faluban, jószága a téeszben, asszonya a temetőben van ... Akkor költözött ki ide, a temetés utáni nap. Talán, hogy magát a Tiszába ölje. Csakhogy a Tisza nemcsak ellenség, ha a távoli hegyekből lezúduló víztől megvadul, hanem az év legnagyobb részében barátja is az embernek. Kenyeret ad a révésznek, a csónakokkal járó, s maguk után nagy hálókat húzó halászoknak, a parti füzest ritkító kosárfonóknak, a hajósoknak, s nem utolsósorban pihentető szórakozást nyújt a magamfajta, urbanizációs ártalmaktól szenvedő embernek.

A tardosi révésznek a leg- meghittebb társa lett a folyó. Emberek — mint mondtam — ritkán járnak erre, kutyája nem lévén: a Tiszának mondja el gondolatait. A folyó pedig, különösen nyári estéken, amikor szellő mozgatja a parti füzes bokrait — felelget neki.

— Barátom ám nekem az a nagy hal is! Már három botot rabolt el tőlem — mondja, miközben újabb cső paprikát vet a tűzön fortyogó, zuborgó lébe, mert köztudott: a tiszai halászlé akkor jó, ha minden kanál után elvörösödik tőle az ember...

I NÓGRÁD — 1974. június 23., vasárnap 9

VVVV\A«^VV'\/VO/Von^-VNWN^/VVVA/VOA^\A^\/V'V\WVV\W\/-\Ax\AW'WVO/VO/\W\^V\x\/\/-\A^V\^\n^

Ónod vári Miklós:

Csendes víz partján