Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

Kétezer kötet könyv nem nagy állomány manapság egy könyvtárban. A Magyar Kábel Müvek balassagyarmati gyárában azonban ugyancsak büszkék erre a számra is: ritka cs értékes könyvek válnak itt hozzáférhetővé. „És ami a legjobb: műszak végén Itt helyben lehet kiválasztani az olvasnivalót — mondta Bánhegyi István géplakatos, aki ugyancsak nagy „zsákmánnyal” megy haza a könyvtárból. Képünkön: a könyvtár, ahol szabadpolcokon várják a kötetek a kölcsönzőket.

Filmek, nézők, filmszínházak

Bulgária évek óta az elsők között áll a mozilátogatók „világranglistáján”. A televízió fejlődése ellenére a lakosság továbbra is előszeretettel látogatja a filmszínházakat: a nézők száma 1973-ban 112 millió volt, azaz a 8,5 millió lakosú Bulgária minden egyes lakosa éves átlagban 13 filmet néz meg.

A bolgár filmgyártás viszont meglehetősen fiatal — mindössze 25 éves. A „hetedik művészet” csírái ugyan már hét évtizeddel ezelőtt megjelentek Bulgáriában — ezek azonban harminc évig csak „csírák” maradtak. 1945- lg az országban alig több, mint tíz film készült, de a filmgyártás úttörői sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kaptak. 1948-ban a fiA bolgár filmgyártásról

atal szocialista állam kezébe vette a filmgyártást is.

1950-ben mutatták be az első, történelmi témájú bolgár játékfilmet „Kálin, a sas” címmel. Az azóta eltelt időszakban kétszáznál több játékfilm, több ezer rövidfilm és mintegy 200 rajzfilm készült az országban. Az 50-es években Szófia közelében

felépítették az Országos Filmközpontot, ahol hatalmas

stúdiókban, a legmodernebb technika segítségével folynak a felvételek. A legutóbbi

években fellendült a televíziós filmek gyártása is.

Ezek a számok magukért beszélnek, de természetesen a számoknak a művészet területén nincs abszolút jelentőségük. Itt a minőségi mutatóknak van meghatározó szerepük.

A bolgár filmművészek sikereiről tanúskodik az a tény, hogy 1972-ben több mint 17 millióan nézték meg filmjeiket s eddig 32 bolgár film 60 díjat és kitüntetést nyert el a nemzetközi film- fesztiválokon. A bolgár filmművészet több olyan alkotását, mint a „Csillagok”, a „Fiatalok voltunk”, a „Baracktolvaj”, a „Napfény és árnyék”, az „Oltárfal” — Eu rópa, Ázsia és Latin-Ameri- ka sok országában ismerik. A filmekkel együtt nemzetközi hírre tettek szert olyan bolgár filmszínészek, mint Nevena Kokanova, Ivan An- donov, Georgi Georgiev, ismertté váltak rendezőik; Rangel Vlcsanov, Vilo Radev, Metodi Andonov.

I\ magyar értelmiség leg- jobbjai mindig kötelességüknek érezték, hogy közreműködjenek a nép műveltségi színvonalának emelésében. A múlt század haladó gondolkodóiról. íróiról éppúgy elmondható ez, mint a tőkés korszak munkásmozgalmában résztvevő, vagy a néni írók mozgalmához csatlakozó értelmiségiekről. Ami azonban akkor kevesek — olykor téveszmékkel, illúziókkal is párosuló — hitvallása volt. az ma már az egész réteg társadalmi hivatásává vált.

Korunk társadalomkutatói az értelmiség, mint jelentős társadalmi réteg alapvető ismertető jegyeit úgy fogalmazzák meg. hogy tagjai főhivatású tevékenységüket csak úgy tudják ellátni, ha meghatározott mennyiségű általános és szakmai ismerettel rendelkeznek. közvetve vagy közvetlenül bekapcsolódnak az emberi tevékenységek szabályozásába, a társadalom által felhalmozott ismeretmennyiség megőrzésébe, alkotó alkalmazásába és más rétegeknek való továbbadásába. Emeljük most ki e meghatározás utolsó részét, az Ismeretekkel kapcsolatos tevékenységet, melybe szervesen beletartozik azoknak nemcsak felhasználása, hanem továbbadása is. Korunkban ez lényegi funkciója az értelmiségi munkának, s ez távolról sem csupán a pedagógusokra, a hivatásos közművelőkre érvényes. Jól megfigyelhető, mint válik egyre fontosabbá az orvosi munkában a betegségek megelőzése, s e tevékenységnek nélkülözhetetlen eleme az egészségügyi ismeretek terjesztése. Ugyanez mondható el a jogászi tevékenységről is. De az ipari, vagy mezőgazdasági üzem mérnöke is mind gyakrabban találja magát szemben azzal a feladattal, hogy a műszakitechnológiai folyamatok irányítását és szabályozását párosítani kell azok megmagyarázásával. megvilágításával. Egyre több az olyan munkafolyamat, ahol nem elég a mechanikus végrehajtás, s a szakember elgondolásai csak akkor válnak valóra, ha a dolgozókkal megérteti ezek lényegét.

A tapasztalatok szerifit az értelmiség mind világosabban ismeri fel ezt a társadalmi

Salgótarjánban a héten az írásbeli érettségi idejére leállították a fontos építkezésen dolgozó gépeket, hogy azok dübörgő zaja ne zavarja a fiatal vizsgázókat. A többi iskolában és otthon, családi környezetben is arra törekedtek, hogy a lehető legjobb feltételeket teremtsék azok számára, akik életük sorsdöntő eseményéhez érkeztek. Diákok, szülők, tanárok, rokonok és ismerősök osztoznak e napok izgalmában, örömében és bizakodásában. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy nálunk valóságos társadalmi ügy lett a továbbtanulás, az érettségi.

Különösen jelentősek ezek a napok azok számára, akik egyidejűleg írásbeli érettségi és főiskolai, egyetemi felvételi dolgozatot írnak. Hogyan sikerült? A legilletékesebbek, a diákok és a tanárok sejtik, de pontos eredményeket még senki sem tud. Igazán nem törekszem az izgalmak fokozására, sem az események jelentőségének csökkentésére. Ez mindenképpen méltánytalan lenne.

Vajon, csak a fiatalok vizsgáznak most? Nem, úgy vélem, a diákok, a tanárok, a szülők, a munkahelyek is felelnek és ez a vizsga nem is az elmúlt napokban, hanem már évekkel ezelőtt kezdődött. Döntő tényező, hogy ki, hogyan bizonyít az írásbelin és a szóbelin, de legalább ilyen fontos, hogy megfelelő pályát választott-e, ennek megfelelő tipusú iskolában tanult-e és hogyan készült fel a vizsgára és az életre?

örvendetes, jó dolog, hogy megyénkben az általános iskolát végzett tanulók 88 százaléka tovább tanul, az érettségizettek aránya 1960 és 1970 között az összes lakossághoz viszonyítva 4,8 százalékról 10,6 százalékra, a felsőfokú végzettségűeké pedig 1,3 százalékról 2,4 százalékra emelkedett. Megyénk Iskolahálózata, az oktató-nevelő munka a felszabadulás óta jelentősen fejlődött, de a megyei tanács vb keddi ülésén a vitathatatlan eredmények mellett árra is rámutattak, hogy megyénk általános iskolásai közül az országos átlagnál kevesebben tanulnak tovább, a gimnáziumban érettségizett tanulóknak csak 30,1 százalékát, a szakközépiskoVASÁRNAPI JEGYŰT

ÉRETTSÉGI — PÁLYAVÁLASZTÁS

Iákból pedig 13,4 százalékát veszik fel felsőfokú intézményekbe.

Kevésbé tehetségesek, nem iparkodnak annyira a nógrádi fiatalok, mint az ország más vidékén? Hogyan lehet ezt mérni, hol található erre megbízható adat? Ezért a kérdésekre határozott nemmel felelek. A probléma sokkal bonyolultabb. Az viszont tény, hogy a fel- szabaduláskor Nógrád megyében csak két középiskola volt. Jelenleg a gimnáziumok közül hat tiszta, egy vegyes profilú, ahol 1922 gyerek tanul. De a 65 gimnáziumi osztályból 29 nagyközségben található és itt oktatják a tanulók 45 százalékát. Ipari és mezőgazdasági szakképzés megyénkben négy szakmunkás- képző intézetben és négy szakközépiskolában folyik, itt az idén 2752 fiatal tanul. A középfokú iskolák tárgyi feltételei fokozatosan javultak, de nem ki- elégítőek. A középfokú iskolák szétszórtak, ezért eddig sem tárgyi, sem a személyi feltételeket nem lehetett kellően összpontosítani, ezért szükséges, hogy a középiskolai hálózatot, főleg a gimnáziumokat felülvizsgálják, az indokolt átszervezéseket folyamatosan és tervszerűen végrehajtsák.

A lázas vizsgaidőszakban nem szívesen írom le, de mégsem hallgathatom el, hogy túlságosan sokan jelentkeznek és járnak gimnáziumba. És nemcsak azok, akik egyetemre pályáznak. Hanem főleg lányok (70 százalék!) és azok, akik 14 éves korukban nem tudnak dönteni, vagy ilyen iskolatípus található a legközelebb és ezért jelentkeznek gimnáziumba. Igaz, a pályaválasztást nem osztályozzák, mégis megkockáztatom azt a véleményt, hogy ezen a vizsgán sok szülő, diák és a megengedhetőnél több pedagógus megbukott az elmúlt években.

Egyik nagy vállalat igazgatója figyelmet érdemlő hangsúllyal idézte, hogy milyen sok esetben és milyen nagy vihart kavar, ha a Jelesen érettségizett

gyereknek nem sikerül bejutni az egyetemre. Ezek a fiatalok 12 évig tanultak, fáradoztak, a szüleik és a társadalom nem keveset költött rájuk. Felnőtté válnak és nincs szakmájuk, irodában nem mindegyik tud elhelyezkedni, többen mellőzött, sértett embernek érzik magukat. Ezek a tünetek semmiképpen és egyik rétegben sem kívánatosak, főleg munkáscsaládokban nem, a helyzeten változtatni kell.

Tudom, megyei szervként, iskolánként és a szülői munkaközösségekben is működik pályaválasztási tanácsadás. Ennek eredményeit nem vitatom, de a tények azt jelzik, hogy többet kell tennünk. Ez nemcsak a diákok és a tanárok ügye, hanem a szülőké, a KISZ- szervezeteké, a vállalatok és intézmények vezetőinek is feladata.

A tudományok, a technika, az ipari és a mezőgazdasági termelés szerkezete gyorsan fejlődik, az utóbbi években alapvetően megváltozott. Nincs arra hely, de nem is szükséges, hogy megyénk új ipari létesítményeit, a jelentősebb rekonstrukciókat, a könnyűipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás munkaerőigényét és az arányok változását felsoroljam. Vajon hogyan változik a szülők és a fiatalok tudata, pályaválasztási gyakorlata?

Adatokkal lehet bizonyítani, hogy akik nem gondolnak felsőfokú tanulásra, azok közül döntő arányban a fiúk lesznek szakmunkások, a lányok inkább az irodát vagy a szakképzetlen gyári munkát vállalják, ez jellemző ma még az igényesebb munkáscsaládokra is. Túlzottan és veszélyesen meggyökeresedett a nézet, hogy egyes szakmák csak féfiaknak, illetve csak nőknek valók.

Kívánom, hogy minél több érettségiző fiatal végezzen egyetemet, főiskolát. De akinek mégsem sikerül, az reálisan számoljon az élet valóságával, a termelőmunka egyre több lehetőséget kínál. Népgazdaságunk sok dolgos embert vár és biztos megélhetést nyújt. Régóta igazság, de ma még inkább az, hogy a diploma önmagában nem ad rangot, sem kenyeret. A jól végzett munka teremt értéket és megbecsülést.

Dr. Fazekas László

szükségletet. A vidéki értelmiség körében végzett szociológiai felmérés során a megkérdezettek egyharmada a szellemi értékek létrehozásával és továbbadásával kapcsolatos tevékenységben jelölte meg az értelmiség társadalmi hivatását. Gyakori eset sok-sok községben, hogy az orvos rendszeresen tart egészségügyi ismeretterjesztő előadásokat, az agronómusok és más mezőgazdasági szakemberek pedig különféle szakmai tanfolyamokat, köröket vezetnek. Az üzemekben a műszakiak egész sora segíti szakismeretek átadásával az általa patronált szocialista brigádot, s jó néhány helyen a komplexbrigádokban végzett együttes munka során is bővítik a munkások szakismereteit. műveltségét. Számos ügyész, bíró. vállalati jogtanácsos kel munka után útra. hogy terjessze a jogi ismereteket. magyarázza a jogszabályokat.

A szocialista közművelődés azonban nem szűkíthető le a szakmai ismeretek átac’ isára. Szélesebb, átfogóbb a tartalma: magában foglalia az általános és politikai műveltség terjesztését, a múlt és a jelen művészi értékeinek közvetítését. a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segítését. a közösségi szellem fejlesztését

is. Az értelmiség részvétele ebben az embert- és társadalomalakító folyamatban nélkülözhetetlen.

E tekintetben azonban még

nem kielégítő a helyzet, az értelmiség ez irányú aktivitása helyenként elmarad a kívánatostól. Íme egy felmérés tapasztalatainak részlete: „Az értelmiségiek ismeretei olyan szellemi tartalékot jelentenek, amelyet a közművelődésben eddig' nem hasznosítottunk eléggé. Az értelmiségiek egv részének kulturális igénvei magas szintűek, ugyanakkor gyakran tapasztalható közömbösség az önművelés és a közművelődés iránt, van bizonyos bezárkózottság. s a speciális szakmai ismeretek fetisizálása is előfordul”. Megfelelő vizsgálódás után sok helyen tehetnének hasonló megállapítást.

fl művelődés falusi ;munkásáitól nem egyszer hallani olyan panaszt, hogy . magukra hagyatottan küszködnek a műveltség terjesztésének feladataival. Nincs támaszuk, hiányoznak a segítőtársak. pedig a községben jó néhány értelmiségi él és dolgozik. S ahol jobb a helyzet. ott is főleg a pedagógusok vállalnak részt a közművelődési' munkából. A műszakiak. az agrárszakemberek, a közgazdászok, az orvosok, jogászok jobbára távol maradnak ettől, illetve megállnak az említett határnál, a szaktudás továbbadásánál.

Felvetődhet a kérdés: vajon hiányzik belőlük a közművelő szándék és a közművelődési munka általános lebecsülésével kell számolnunk? Egyes vizsgálódások adatai a feltételezés ellen szólnak. Ezernél több értelmiségire kiterjedő általános felmerés során a megkérdezettek hat különböző társadalmi tevékenység közül a művelődési élet szervezésében való részvétéit nevezték a legfontosabbnak. Héttől egvig terjedő osztályzattal kellett értékelniük a társadalmi fontosságot. s a megkérdezettek harminc százaléka a legmagasabb pontszámot, a hetest adta ennek a társadalmi tevékenységnek. további húsz százalék pedig hatost. A szociológiai felmérésben résztvevő értelmiségiek fele tehát igen magasra értékelte e közéleti tevékenységet, s csupán minden ötvenedik becsülte —

1-es osztályzattal — nagyon kevésre.

Ez az utóbbi adat is jelzi azért — akárcsak az előbb idézett összegező megállapítás —, hogy előfordul még e munka lebecsülése. De a nem kielégítő részvételnek ennél lényegesebb összetevője, hoav gyakran nem is igénylik az értelmiségiek részvételét a műveltség terjesztésében. a közművelődésben. Akik illetékesek lennének erre. nem hasznosítják a hozzáértő szaK- emberek tudását, műveltségét a szakmájukon túl terjedő művelődési területeken. Az is előfordul, hogy kezdetben nagy ambíciókkal rendelkező fiatal értelmiségiek hiába kezdeményeznek. törekvésük nem talál megértésre, nem lei támogatókra, s ez érthetően kedvüket szegi.

Azt természetesen nem lehet figyelmen kívül hagvni. hogy a mai értelmiségi nem közeledhet felülről a tömegekhez. s nem foghatia fel szerepét „a műveletlenek műveléseként”. A közművelődés jellegét tekintve különbözik az iskolai oktatástól: itt nem oktató áll szemben tanítványokkal. a „nép művelője” a „művelendőkkel”. A közművelődés a tömegek önkéntes, öntevékeny, önálló mozgalma, amelynek a saját hivatását átérző értelmiségi serkentője, útmutatója, segítője, egyenlő résztvevője. Hogy a közművelődésről folyó tavalvi sajtóvita egyik hozzászólóját idézzük: „szerepük nem a mazsoláé hanem az élesztői a köz- művelődés kalácsában”.

j\ legutóbbi párthatározat ninden eddiginél jobb feltételeket, körülményeket teremt ennek az „élesztő” szerepnek a betöltéséhez. Azzal is. hogy célul tűzi. öve- telményként szabja: „A különböző szakterületeken dolgozó értelmiség kapion több közművelődési megbízatást. Az értelmiség közművelődési tevékenységét fontos társadalmi munkának kell tekintem, s ennek megfelelően elismerni és megbecsülni”. Ennek hangsúlyozása magában véve is nagyon jelentős. De nem kevésbé fontos, hogy a határozat egészében véve tisztázza a közművelődés helvét, jelentőségét. szerepét, a társa- daiomatalakitó -fejlesztő munkában. s világos és egyértelmű célokat jelöl meg mindazok számára. akik tenni akarnak a nép szocialista műveltségének gyarapításáért.

Gyeneá László

Műanyag építőelemekből készülnek a különböző figurák