Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-19 / 141. szám
Aratás kölcsönös segítséggel Kongresszusi verseny Sokat ígérő tervek Varsányban Felkészültek az aratásra — Emelik az állatállományt Korszerű takarmányozás — gépesítés A szécsépyi járás legnagyobb közös gazdasága a varsányi, nógrádsipeki, rimóci egyesült Üj Kalász Termelő- szövetkezet. A közös gazdaságban elsősorban a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A gazdaság felkészülve várja az 1200 hektár gabona betakarítását. Szmolnik Lajos, a szövetkezet párttitkára elmondotta, hogy előzetes számítást végeztek. A hat saját kombájnokkal húsz napig tartana az aratás. Ez túl hosszú idő. Ezért felkeresték azokat a gazdaságokat, amelyekben későbben kezdődik, illetve hamarább befejeződik az aratás, hogy gépeket kérjenek kölcsön, majd a segítséget visz- szaadják. Hasonló jellegű tárgyalásokat folytatnak egy alföldi termelőszövetkezettel. Vásároltak egy Kalman-féle szárítóberendezést, hogy a Gabonafelvásárló Vállalatnak száraz gabonát tudjanak átadni. Ezzel tárolási problémájukat megoldották. Egyébként a berendezés valamennyi szemes takarmány szárítására alkalmas. A szövetkezetben jelentős a szarvasmarha- és a juhállomány. Jelenleg 200 tehenük van. Ezek bikaborjait fogják be a húshozam emelésére. A háztáji gazdaságokból pedig évente száz bikaborjút vásárolnak fel nevelésre. Ily’ módon évente kétszáz hízott marhát tudnak eladni. Tervük, hogy a tehénállományt háromszázra emelik. Ezáltal évente jelentősen emelkedik majd a leadásra kerülő hízóállatok száma. A juhprogram keretén belül két év alatt háromszázzal emelkedett az anyaiuhállo- mány. A jelenlegi ötszázas állományt ezerre szeretnék felfejleszteni. Az erősen lejtős területeken, ahol a gépek már nem tudnak dolgozni, legelőket telepítenek. Az eddigi szántóföldet fű- és pillangós keverékkel vetik be, lekaszálják, majd műtrágyával fölülkezelik, s legelőként hasznosítják. Természetesen, a növekvő állatállomány korszerű takarmányozást is követel. A központi majorban egy takmány- keverő üzemük működik, ahol az oda szállított tápot egyéb takarmányféleséggel keverik. Jövőre a tápot is helyben szeretnék előállítani. Ennek feltétele a pillangós terület növelése mellett a gépesítés fokozása. Mindkettőre megvannak a tervek, a hozzájuk szükséges pénz is biztosítva van. A kötetlen állattartás mellett egyre inkább áttérnek a karbamid takarmányozásra, amely a hízómarháknál csökkenti a hízásra szánt időt. A szövetkezet a megyei szervektől hárommillió forint fejlesztési alapot kapott. Ezt a pénzt gépesítésre fordítják. Megoldják a takarmány betakarításának, feldolgozásának teljes gépesítését. A burgonyaművelést is szeretnék teljesen gépesíteni. A tervek között 180 vagonos korszerű burgonyatároló építése is szerepel. Sz. F. „Kézen fogva“ az új világban Az első találkozás MAGAM IS EMLÉKSZEM még, hogyan történt, amikor mint általános iskolásokat gyárlátogatásra vittek. Kivonult az egész osztály az üzembe, ahol gyorsított ütemben mutatták be a gépeket. A gépek, a termékek nevét többé-kevésbé megismertük, a gépek mellett dolgozó embert azonban nem. Ahhoz már túl szoros volt az idő, hogy magáról a szakmáról, annak szépségeiről bármit is megtudhattunk volna. Az üzemlátogatások gyakorlatában azóta sem történt túl sok változás. Ma is jobbára formálisak ezek a „kivonulások”. „Jobbra ez van, balra az, túlnan a kijárat, igyekezzünk” — akár ez is lehetne a mottójuk. Pedig a jól szervezett gyár- látogatás a pályaválasztás jó segítője, tanácsadója lehetne. Beleolthatná a gyerekbe a szakma iránti érdeklődést, amely később egész életébe elkísérné. Megkönnyítené munkahelyi beilleszkedését is, ha olyan munkahelyre kerül, amelyről már korábban sok hasznos ismeretet szerzett. A munkahelyi beilleszkedésnek azonban ez csak egyik támasza. Sok formája, lehetősége van annak, hogy az üzembe, egy lényegében idegen helyre kerülő fiatalnak „megfogják a kezét”, segítsék a számára új világba való eligazodásban. Ilyen például az instruktori hálózat kialakítása, amely egyelőre jobbára csak a tervekben szerepel, a gyakorlatban még alig-alig él. A salgótarjáni járás újonnan települt ipari üzemeiben brigádvizsgálatot folytatott a KISZ se. Ugyancsak nem nagy tettekről van itt szó, csupán egy őszinte hangú beszélgetésről, melynek során elmondják a régi dolgozónak, hogy fiatal munkatársat kap, segítse, tanítsa őt. Vajon kire nem hat, ha saját felelősségére, fontosságára apellálnak? A munkahelyi beilleszkedéssel járó problémák közösségi megoldását jól szolgálja a szocialista brigádmozgalom. A fiatal munkás — brigádjában — egy viszonylag zártabb közösségbe kerül, amely meghatározott célért, a vállalás teljesítéséért „hajt”. A közös feladat a munkatársi kapcsolatok legjobb erősítője. A mozgalom egyik gyenge pontja azonban éppen az, hogy a közös munka értékelésekor elsősorban a termelési eredményeket. a súlyban, forintban mérhetőket veszik figyelembe. Fehér holló az a brigádvállalás, amely követelményként támaszt maga elé olyan feladatokat is, mint a közösségi kapcsolatok erősítése, a pályakezdőkkel való törődés, foglalkozás. Igaz, nehezen mérhető felajánlás ez, közvetlen gazdasági eredménye nincs. De nem akad egyetlen olyan üzem sem, amelynek közömbös lenne, hogy a munkát vállaló ifjúmunkás a jövendő törzsgárda értékes tagja lesz-e, vagy jövő-menő, helyét eredménytelenül kereső vándormadár! S ha már a brigádmozga- ‘lomnál tartunk, nem szabad megfeledkezni a versenyformákról sem, amelyek szintén a munkahelyi beilleszkedés fontos tényezői. Különösen az egyéni versenyformák. A salgótarjáni járás újonnan települt ipari üzemeiben ezek szinte teljesen „kivesztek”, úgy tűnik, jelentőségüket az üzemi KISZ-vezetők alábecsülik. Pedig a munkásfiatalok egyéni képességei, adottságai kibontakoztatásának, tehetségük bizonyításának legfőbh lehetőségei ezek. Érdemes a nagyobb energia befektetése, ha a Szakma Ifjú Mestere, a szak- és betanított munkások, vagy a fiatal műszakiak kiváló mozgalmainak megszervezéséről van szó. NEM VÉLETLEN, hogy a KISZ salgótarjáni járási bizottsága fokozott figyelemmel fordul az új üzemekben dolgozó munkásfiatalok felé, s erre ösztönzi az üzemi KlSZ-veze- tőket is. Az utóbbi évek ipar- telepítése során a járásban 3100 új munkahely létesült, s az új munkahelyek gazdáinak több mint 56, százaléka fiatal, harminc éven aluli. Túlnyomó többségük munkáscsaládból származik. A járás általános iskoláiban idén végzett csaknem 700 tanuló közül mindössze 55 azoknak a száma. akik nem tanulnak tovább. Nem érvényes tehát már a régi mondás: cipész maradj a kaptafánál. Javarészt tanult, felkészült fiatalok kerülnek az üzembe. Értékes emberek, s mindannyiunk kötelessége — elsősorban persze az üzem gazdasági és KISZ-vezetőié —, hogy „felvértezzük” ezeket a fiatalokat a munkásosztályhoz való tartozás érzésével. S ebben főként a folyamatjelleg érvényesítése a lényeg, hiszen az egyes szakaszok „fényképezése” csupán részeredményeket hozhat. SZ. M. IS éhünk is as érdekün... versenyzés szervesen hozzátartozik életünkhöz. Innen kapjuk a kenyeret, érdekünk, hogy minden jól menjen. A brigádban csak egy párttag van. De mint tapasztalta, mi pártonkívüliek is készülünk a XI. pártkongresszus köszöntésére. Ugyanis nekünk is ugyanaz az érdekünk, mint a párttagoknak, ugyanolyan dolgozók vagyunk, mint ők. Azt tartjuk, hogy a legjobb igenlés a jobb mellett, a mindennapi tett. Ettől gyarapodik az ország, meg mi is így jutunk egyről-kettöpe az életben. — Ebben az évben volt elegendő anyag — mondja Bacz- ka Istvánná. A két épület külön-külön is jelképezi a termelés korszerűségét, technológiáját. Az alacsony, hosszú, régebbi épületben a hagyományos módon, kézzel állítják elő a különböző alkatrészeket. A közvetlenül szomszédságában található új épületben, automata gépekből hullanak ki a kondenzátorok, a balassagyarmati porcelángyár üzemcsarnokában. Három brigádvezetővel beszélgetve arra voltam kíváncsi, hol tartanak a XI. párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlás valóra váltásában, milyen gondolatokkal kötődnek vállalásaikhoz. — Az első negyedévi értékelésnél elsők lettünk a brigádok versenyében — mondja Baczka Istvánná, a Tyeresko- va kollektíva vezetője. — Azóta sem csökkent munkakedvünk, szorgalmunk. Normánkat tíz százalékkal szárnyaljuk túl. Megtehetjük, mert ebben az évben volt elegendő anyag, nem kellett műszak közben gyakran más munkára átállni. Ez meg is látszik a brigád keresetén. Havonta átlag 2000—2300 forint között váltakozik. ígéretünknek megfelelően a brigád minden tagja, saját reszortján kívül még megtanult két másik munka- folyamatot. Ez' azért előnyös, mert kevesebb idő telik el, amikor az egyik munkáról át- állunk a másikra. — Két kommunista műszakot vállaltunk, egyiken már túl vagyunk — kezdi a beszélgetést Havaj Jánosné, a nyolc tagot számláló Madách Imre brigád vezetője. — Igyekszünk, mert a szükségesnél kevesebb a létszám. Miért versenyzőnk ? — ismétli a kérdést, aztán így folytatja: — A vának sincsenek alapanr>g- gondjaik. így hát valóra válthatják elképzeléseiket. A nemrég megrendezett kommunista szombaton a brigád mindé.í tagja részt vett. Eddig még nem beszélgettünk arról, hogy mit is jelent számunkra majd a XI. pártkongresszus. Annyit azonban a korábbi beszélgetések tapasztalatai alapján elmondhatok, hogy az asszonyok szerint jó ez a mostani politika, még akkor is. ha elvétve akadnak kisebb hibák. Ha továbbra is ilyen lesz, akkor biztos előre megyünk. A különböző munkaakcióknál és egyéb tekintetben sem válasv- szuk szét, hogy ki kezdeményezett, ki a párttag és ki a oártonkívüli. Ugyanis az ország nekik is ugyanúgy épül, mint nekünk. A közös eszme,. a közös cél. a jobbra vágyás köt össze bennünket. Azt is kérdezhetné, hogy mi kommunisták mennyivel adunk többet, mivel a XI. pártkongresz- szus elsősorban minket érint közelről. Erre csak azt mondhatom: azt. ami a példamutatással jár együtt. Ez nagyon fontos dolog! Mert munkatársaink jog— Mi pártonkívüliek is készülünk a kongresszusra — állítja Havaj Jánosné. — Mi változott meg az elmúlt pártkongresszus óta? Sok minden! Például a fizetésünk 1200 forintról átlagban 2000— 2500 forintra emelkedett. Bővült a gyár, automata berendezéseket kaptunk, szemben pedig — mutat balra — már az új gyár körvonalai mutatkoznak. Ez az elszívó-berendezés — néz a mennyezetre — nemrég készült el. Ebből is látszik, hogy az elmúlt időszakban gyarapodtunk. Ezért érdemes támogatni az ilyen politikát. Ügy látom, azt tapasztalom, hogy több lett a lehetőség az elmúlt években a jóra és a szépre. Csak így haladjunk tovább. — A brigád tagjai a telephely minden részében megtalálhatók — magyarázza Oman Lászlóné, a József Attila brigád vezetője, amikor afelől érdeklődünk, Ihogy merre vannak társai. Később arról váltogatjuk a szót, hogy névadójukhoz méltóan tevékenyked- nek-e? Az igenlő válasz után tényekkel bizonyít. Áprilisban jól zárták a hónapot, a májusi program pedig még jobban sikerült. Ez alól azok a kivételek, akik nem tudnak két műszakot vállalni. A kollektí— A példamutatás nagyon fontos dolog — vélekedik Oman Lászlóné. gal megfigyelik, hogy mit mondunk, de azt is, hogyan cselekszünk. ★ A kongresszusi verseny során még kevesen gondoltak arra, hogy elkészítsék az elmúlt négy év számvetését. Ha ezt majd elvégzik, elsősorban saját életükön keresztül mérik le, honnan, hová jutottak, mit fejlődtek. Mert mindenki sok tekintetben saját életén tudja legjobban megítélni, bemutatni a párt politikájának eredményességét. V. K. járási bizottsága, hogy a munkába lépésről, munkahelyi beilleszkedésről szerezzen tapasztalatokat. Kiderült, hogy az üzemben működő KISZ- szervezet csak nagyon késve, hónapok elteltével szerez tudomást az újonnan odakerült fiatalról. Az instruktori hálózat hiányának döntő bizonyítéka ez. Pedig csupán azon múlik, hogy egy régebben ott dolgozó KISZ-es fiatalt meg kell bízni: keresse fel az új dolgozót, kérdezze meg gondjairól, segítsen az ismerkedésben, eligazításban, sőt. bízza meg mozgalmi feladattal is. Mérhetetlenül sokat számít az első találkozáskor, ha érzi a fiatal, hogy észrevették érkezését, számítanak munkájára, törődnek vele! EGY IFJÚSÁGI parlamenten hangzott el, hogy milyen sokat jelent a munkásfiatalnak az a közösség, amelybe az új munkahelyen kerül. Milyen romboló hatású az idősebbek részéről odavetett egy- egy hányaveti, meggondolatlan megjegyzés: minek hajtasz, azt akarod, hogy emeljék a normát?! S ebbő! már adódik az egyáltalán nem lebecsülendő feladat: az idősebb „szakik” felkészítéA világ termelésének egyharmada A IíGST-tagorsságok együttműködése A KGST titkársága Moszkvában kiadta „A KGST-tag- országok gazdasági együttműködése” című gyűjteményt, amely a KGST állandó képviselőinek a szocialista országok gazdasági együttműködéséről szóló cikkeit tartalmazza. A cikkekből kitűnik, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa az elmúlt negyed évszázad alatt hatalmas nemzetközi gazdasági szervezetté vált. A KGST-tagországok nemzeti jövedelme tavaly az 1950. évi nemzeti jövedelmük 5,7-szeresét érte el, ipari termelésük pedig 8,4-szeresé- re emelkedett. Jellemző, hogy a fejlett tőkésországokban a nemzeti jövedelem és az ipari termelés az 1951—1973-ig terjedő időszakban csupán 2,7-szeresére, illetve 3,1-szere- sére nőtt. Jelenleg a KGST-tagországok a világ ipari termelésének egyharmadát állítják elő. A testvéri országok között most megy végbe a gazdasági fejlettségi szint fokozatos közelítése és kiegyenlítése. A sokoldalú együttműködésnek és az elvtársi segítség- nyújtásnak köszönhető, hogy számos múltbeli agrárországból a KGST keretében modern iparral és nagy hatékonyságú gazdaságszerkezettel rendelkező fejlett ipariagrár állam lett. A KGST eredményeiben döntő szerepet játszanak a kommunista és munkáspártok, valamint a tagállamok kormányai. A szocialista gazdasági integráció általuk kidolgozott és 1971-ben elfogadott komplex programja minőségileg új szakaszt nyitott a tagországok gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt. A komplex programnak megfelelően a közeljövőben széles körű és sokoldalú együttműködés bontakozik ki / a gazdasági, a tudományos és kulturális élet fejlesztésében és a dolgozók életszínvonalának emelésében. Ebben az irányban első lépés volt az Interatomenergo, az Inter- atominsztrument és az Inter- teksztilmas elnevezésű nemzetközi gazdasági egyesülések létrehozása. A KGST titkársága által kiadott új könyv meggyőző példákkal támasztja alá a KGST nemzetközi tekintélyének növekedését. A KGST és Finnország 1973. májusában kötött megállapodást arról, hogy együttműködik a különböző gazdasági és műszaki-tudományos területeken. A KGST-vel való együttműködés iránt érdeklődést tanúsítanak: Mexikó, Irak, a Jemeni Népi C ’mokratikus Köztársaság és más országok.
