Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
A zóta hisz az elöérzetek- m°rt mást nem tudott mon- — Tudod, én azt gondolom, szecske, ami elgyengíti az ben. Bélyegzés után dani. hogy bár mind többet isme- embert, de egyúttal ki is kap nem tartott a fiúkkal. — Igen. rünk meg a világból, a csil- csolja a feneketlen tűnődés A gyárkapunál elköszönt tő- — Ismered is őket? lagokból, legalább annyi új, bői Kezdett vége lenni a va lük és elindult a Keleti pá- —Egy-kettőt... — hosszú- ismeretlen dolog is elénk tű- rázslatnak. Hirtelen jutott lyaudvar felé. Ott látta meg haját igazgatta, majd bizony- nik. És ennek nincs, talán eszébe valami, a lányt, tíz év előtti nagy talanul kinyújtotta a karját, nem is lehet vége. — Hogy hogyan, azt most szerelmét. A férfit először Az ujjai vége, mintha eltűnt _ Ty _ „ .. . nem mondom el. Inkább mást nem is vette észre. Oda akart volna az égen, mintha felért .. .. '•* ,, mondok, jó ? sietni hozzá, amikor beleka- volna a csillagok közé. - Az tután. a lány. Mondani Is _ Jó> rolt a sovány, fekete hajú ott a Fiastyúk. Látod? Szóró Ä bíztátaíS “ Tu—’ 1 férfiba. Megtorpant és sód- — Látom. lódéit Félreálltak" azJ út szó minek nevezik a Göncölsze sr “ ■iár- ä-ä “Sí“ km,! — Tudod-e, hogy a palócok Először a dallam jött elő keleti és dél-nyugati irány- nagy mélységből: ban. Kiss Dénes: elviszi magával a varázslatot. Gyorsan mondta. — Miért éppen a palócok? - Ezen nevetni kellett. — Jót kérdezel. De ezt se KINCSŐ isi sem a sorban sem a sor — Igen, a Földünk Is bele- — Gondold csak el, milyen tudják. Csak azt, hogy a * szélére, tartozik. rossz lenne, ha én megismer- Göncöl nagyon régi szó. Talányok vitték a gyöngy virágos — Abba? — A sötétben is nélek téged. Teljesen és vég- Ián egy táltos neve volt vatemetőbe”. látta nagyra kerekedett sze- legesen. Nem maradna egyet- iaha és... — a lány nem Erre a dalra táncolták a mét. len kis rejtett zug sem ben- győzte kivárni. székely táncot... Nem látott __ Igen, a tudósok szerint, ned" — Azt mondd, mi a palóc m ást a tömegben, csak őt. egyik széíén vagyunk... S tu- — Engem? De hiszen én neve. Csak a régi nyarakat szülőfa- d0d-e, hogy több neve is n,em vagyok csillag, meg vi- — Kincső. lujában. Tánc közben olykor van? ’ • lág. — Kincső? — Megnyalta a puhán megérezte a lány keb- _ Több neve? __ Egészen — Dehogynem. — Megörült szája szélét, ujjai a fiúét tal ének moccanását. Mint vala- ’ 8 a szónak. Beszélnie kell, hogy pintották egy pillanatig, majd Iflietv. IllUUUcUlctacIb. xvx Ilit v aid- 1 éll+alr ocrvmócliA? mi meleg és puha harangszív Kozel aluaK egymasnoz. sose múljon el ez a csillagos féloldalasán elfordult. — De verődtek fehér blúzához. Jó — igen. Még egyet talán te este. — Te is világ vagy. Kü- szép! Te honnét tudod? volt önfeledten táncolni és ismersz, várni, hogy olyan rész követ- — Ismerek?..: kezzék, amikor át kell ölelni A Hadak útja. a derekát. Hol van az az es- — Igen. De a te, amikor először kísérte ha- Tejes útnak is za? Madarak útjánaklön világ. Ilyen több nincs és — Olvastam valahol, ö, persze! nem is lesz soha. Minden em- — Mindig ilyeneket mon- ber az... — micsoda szamár- dasz — szólt durcásan, nagyanyám sá§okat mondott! Abbahagy- — Mert mindig ilyeneket hívja meg ta> bar kétségbeesetten akart kérdezel. — Nevettek. — ’ kapaszkodni az időbe. Ne Igen, nagyon szép. — Lassan, — Hazakjsérhetlek? — __ T . . . múljon! Ahhoz el kellene ér- a szóban rejtőzködő dallam Kerdezte tőle, még önmaga .. nÍ’wtett «ni™ a7 = nie a csiUagokat' szerint mondta: kincső. számára is váratlan merész- npv„t ■ " — Én komolyan a csillago- — Kin-cső — utánozta a séggel. Ö volt a legszebb a járdán, Közben eltévesztette kát kérdeztem az előbb - WnF is- -„Gyö^őrűLÉn még faluban. szem elől. Ügy tetszett, meg- mondta a lány. - Csak a ^en szép szót nem halot,,^aza■■• • Hát persze. ugrik mellében a szíve. Sza- csillagokat. _ váratlanul A lány szája szele porázta a lépteit Üjra meg- — Azt mondják roppant . . ^^nul su' Nagy meleg, áramlatok indul- piilantotta őket... Hosszan sebességgel száguldanak és haní a* Jta alam tak el a szeméből. Latta raj- hallgattak. Kezük lassan, az tőlünk is. egymástól is egyre .. . , . ta a meglepődést és már-már csillagóra mozdulásával távolodnak — mondta és ar- „ *“”••• A félt hogy kitér a kérdés előL ért egymáshoz „ finom játék_ ra gondolt hogy ők ketten *. ke]l mo"d“n1í “on"a!, 8 Jól emlékszik, meg is bánta. ba kezdtek ujjaik. Arcuk is sose távolodjanak. íár«Végl nha«^i Micsoda szégyen lesz ha el- találkozott De furcsa módon —Tőlünk? Hiszen nem lát- tóra- ” Akkor legyen a tled ntasítia! __ Felbomolhat a___ __ __,__, Art Buehieald t Mosoly-- —_ „ LctidXXVU^ULt. XUI taa UIUUUII --- x uiunn . iiioxcu ucui iái,- * • u tasítja!... Felbomolhat a nem csók volt az> valami ni! — Balázs akkor már ez a |^Ó'_ tánccsoport is, amit olyan ne- több ég kevesebb a lány réz- érettségizett, a lány másodi- Az enyem• hezen szervezett meg. Alit es zent j-j — Nézd csak! Ott kos gimnazista volt. Mire is ”ott' _ __ . , , nem merte elhinni a választ. van & Göncölszekér. Látod te gondolt akkor? Igen, szívesen ,®d°™''' — Jó, akkor majd együtt... js? lett volna csillagász. E he- nem 1S- ®z legyen a ne- csaknem hebegett... Hóna- _ Látom _ váiaszolta és lyett azt írta be: pilóta s ott- ve± nevem, _ Hol bujkál pok óta hordozta érzéséit, nem tudott ^ kezdeni ma- ho" maradt szülőfalujában, a nevetés™ ‘ de titkolta, mar mehetünk is, mert nem indult abban az “ 8 ne veres, szólt a lány és gyorsan elkö- 6 ___ évben évfolyam. De nem is — Igen. Ezután én mindig szönt a többiektől. — Szer- — lenyleg olyan, altar egy akart másutt lennL Állandó így szólítalak, ha veled vavusztok! — A fiúk arcán csa- szekér. repülést jelentettek a napok. gyök. Vagy... Vagy magamlódás homálylott. — Olyan — nem akart so- — Hát persze, hogy nem ban Is. Jó? Kiléptek a csillagok alá. kat beszélni. Félt, hogy elmú- látni, mert olyan Iszonyúan — Jó... — a többi elveszett Balázs úgy érezte, hogy egye- uk a var^“lat: ™lsze" va" messze vannak, hogy a távol- a csillagok között. Arra nem nesen a csillagok közé. Égig- fázslat történt A csillagok ságot sem tudjuk elképzelni, emlékszik, hogyan ért véget érő meleg lélegzetű este ma- varázslata tartotta őket fog- Gondolnád, hogy az ott — az az este. Miről beszélgetrad’t meg benne. Nem hallót- va- Ahogy elbűvölte már mutatott találomra egy csil- tek még?... Szélroham suta lépéseik koppanását a jár- ezeJ és, ezerA “ fgrenező iagra _ sokkal nagyobb, hant végig az utcán. Nem dán Nem látta a házakat, az embereket. A lány tálán nem mint a mi Napunk? Pedig az látta Kincsőt. Futni kezdett utcai villanyok zsibavirág fé- '? g°ndolt akkor semmire. js egymilliószor nagyobb, a járókelők között. Emberenyé(- Átélte öntudatlan gyönyörű- mint a Föld!? két lökött meg. Hol van? Zlséggel a messzi fények csőket lökött meg. Hol van? Zi- Egymilliószor? — Már hálva állt meg az aluljáróörökké látja a lány csodálko- nál. Kigombolta a kabátját, zástól kissé elnyílt száját, nem bánta a szelet. Az égre Rajza világított arca hätte- nézett, talán a csillagokat rén. kutatta a tekintet. Arra gon— Igen, kiszámították. . dőlt, ma biztosan havazik. . , ______ — Hogyan? — Kérdezte, de Holnapra fehér lesz a város. ü l „««„A* kérdezett, mint egy kis gye- Balázs tudta, érezte, hogy ez Pedig a tisztán ragyogó' esti nem is érdekli. _ Az előbbit eget akarta látni. Azt, amit — Miért nem táncoltál ve- ddj4t. lem? — Kérdezte a lány. _ . . . Mert próbák után minden es- ~ Jud°d mi Va” 8 cslUa' te sokáig táncoltak. Csak Ba- Sokon tul? lázs húzódott félre, nehogy Másik csillagok, elárulja magát. Félt. Igen, az — És azokon túl? — Ügy csak a tánctól, a felnőttség rek. dolgaitóL __ Űjabb csillagok, újabb Sem fogta föl. Csak éppen elhagyott. De hirtelen azt se — Nem tu,dok táncolni. világok. átvillant benne valami sejte- tudta hol keresné rajta a — Dehogynem, hiszen — Hát sehol sincs ennek lem, lélek-, vagy világré- Göncölszekeret? együtt táncolunk. vége? — Arca kinyílt, az ég— Az más, az népi tánc. nek tartotta. Mennyire izgult, hogy a Nem tudom, talán van. lány majd megáll a házuknál A tudósok.., — a lány közős gyorsan elköszön. De nem bevágott. ez történt... Hol is vannak? Ö, a tudósok!..: Én tőled Üjra látta őket a járdán hűl- kérdezem, lámzó fejek között. Gyorsí- _ Én is azoktól tudom. A tott... Késő volt már azon az könyvekből. És a... — újra estén, de nem akart haza- közbevágott. A sötétben is menni. Kisétáltak egészen a [dtta a lány vállának türel- falu szélére. Egyre szorosab- metien rándulását, ban mentek egymás mellett. Kezük, mintha véletlenül tör- dolsz err^Jeka” Lés“'Is tent volna, léptéik utemere Körbefordult feltartott kézzel, olykor összeért. mintha csak táncolna — A népi táncban szeretsz ,__ v elem táncolni? — Kérdezte ‘ megint a lány. A sötétben is elhalgatott. Sokat töprengett ; Vr . , “ ■______ ».Áfa ezen- Néha a feje is belefajt udí!h hek 1 L i A kik dult Már egy éve is lehetett, se látott olyan áttetsző kék amikor negeyedikes gimnazis. szemeket. \ ta korában megfogalmazta: — Igen, mondta. — De ezt az emberi képzelet nem végfalán tudod is. télén. Hiszen a végtelent sem — Talán tudom.; i — hang- tudja elképzelni. Megérti-e ja puha volt, enyhén ingatta ezt a lány? — Szóval, én azt magát és mintha izzott volna gondolom, hogy ezt megis- az arca. A falu szélén kinyílt merni teljesen sose lehet, felettük az ég homorú fél- —Sose? — Riadtság vibrált gömbje. Sötét bársonyán sű- az arcán. rfln ragyogtak a csillagok. , Nem mindig lehetett annyi csillagot látni. Amint kiértek — Száz ev múlva se? az utca és az árokparti fák — Száz?.... — Balázs moarnyékából s megpillantották solygott. — Ezer meg ezer év a hatalmas eget, önkéntelenül múlva se. megtorpantak. _ Az nem lehet... — el— Szereted nézni a csilla- hallgatott. Balázs halkan gokat? — Kérdezte Balázs, folytatta. Elrontott vakáció Addig szinte önök sem veszik észre a generációk közötti ellentétet, amíg a fiuk, vagy a lányuk a kollégiumból tavaszi szünetre haza nem érkezik. Akkor viszont annál tökéletesebben meggyőződnek róla, hogy milyen távol is állnak saját gyerekeik viselkedési normáitól. Valószínű, hogy ezekben a napokban szinte minden amerikai családban hallhatók ilyen beszélgetések: — Nanszi, te már teljes három napja, hogy itthon vagy. Miért nem takarítottad ki azóta a szobádat? — De mama!? Mi ilyet a kollégiumban soha sem csinálunk. — Az pompás dolog, hogy egy szupermodern intézetben tanulsz. De mi, apáddal azt szeretnénk, hogy itthon te magad takarítsd ki a szobádat. — Különben is: kinek mi köze hozzá? Ez az én szobám. — Tudom, kedvesem, hogy ez a te szobád. Én ezt nem is fogom fel olyan tragikusan. De apád nagyon fél a pestistől. Ma reggel is azt mondta: ha a pestis valahol felütheti a fejét, akkor az először bizonyára a te szobád lesz. — Mama, az ipari üzemek sokkal jobban veszélyeztetik a környezetet, mint egy elhanyagolt szoba. — Ez is izgat bennünket kislányom. De még ettől is idegesítőbb az a rendetlenség, ami a te hálószobádban található. Azóta, hogy hazaérkeztél, az ágyat például meg egyszer sem vetetted meg. — A kollégiumban sem szoktam soha ágyat vetni. — Megértem én azt is, és nem is kételkedem benne, hogy a tanulásra fordítod minden idődet, s így nem jut időd másra. De a mi régimódi, begyökeresedett elképzeléseink szerint az ágyat minden reggel be kell vetni. Mi semmiképpen sem tudunk lemondani erről a szokásról. Egyébként sem vagy itthon sokáig, miért akarod rendetlenségeddel kikészíteni az idegeinket? — Te szent ég! Hát miért nem akarjátok tudomásul venni, hogy én már felnőtt vagyok, nem pedig dedós gyerek? — Mi nem is úgy bánunk veled, mint egy kisgyerekkel. De azt is nehéz elképzelni, hogy már nem vagy gyerek, a különböző ruhadarabjaidat pedig úgy dobálod szét a padlón, mint egv vásott kölyök. — Nem minden ruhaneműt dobok le a padlóra. — Már megbocsáss. Lehet, túloztam egy kicsit. De nézd ezt a töménytelen sok koszos edényt, üres, konzerves-, meg egyéb dobozt az ásztalodon. Ez mit jelentsen? — Mama, ti nem érthettek meg minket, mert mi egészen másképpen vagyunk nevelve: Számotokra a tiszta, renben tartott szóba a fontos. Mi meg egyáltalán nem törődünk ezzel. Nekünk az a fontos, ami az ember fejében található. — Senki nem értékeli úgy a műveltséget, mint mi apáddal. Különösen akkor tiszteljük, ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyit kell érted fizetnünk. Azt meg végképpen nem tudjuk elképzelni, hogy a piszok és szellemi fejlődés elférjenek együtt. — Ez csak attól van, hogy már megöregedtetek. Legközelebb már az lesz a kívánságotok, hogy csakis ágyvetéssel, meg takarítással foglalkozzak, és eszembe se jusson, hogy szabadon gondolkodó, művelt emberré váljak. — Mi nem akarunk megfosztani akaratodtól és egyéniségedtől. Egyszerűen arról van szó, hogy hastífusz elleni oltást olyan régen kaptunk, hogy annak már nincs hatása. — No jó. Abban megegyeztünk, hogy ha ez annyira fontos, akkor kitakarítom a szobámat. De azt is vegyétek tudomásul, hogy elrontottátok a vakációmat. (Fordította: Sigér Imre) ............................................... ■ -■ V IHAR BÉLÁI ” **' ' Köszöntés egy gyümölcsfához Lombhajad koszorúját a szerelem sugártejével öntözi sugárkorsajából a hold. A fuvallatban mpgremegsz, tétován, vágyakozpan, miként a zászlók selymes fodra. Így állsz egy esti kert közepén karcsú gyümölcsfa, elvarázsolt, néma királyleány. Látom, most lassan kitarod köntösöd, amelyet az alkonyat suhanó orsója szőtt árnyakból, csendből, majd bimbód kék tüzét, e halvány gyertyalángot magasba emeled, s jellel válaszolnak reá az égi körben virrasztó örök csillagok. — Regős Béla: MAI TÁJ — /
