Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-07 / 104. szám

Négy tsz — egy nagyüzem (I.)

Mátrán határoztak

A termelőszövetkezetek tagsága a tervtárgyaló közgyűléseken kimondta és titkos szavazással megpecsételte, hogy a négy község — Hasznos, Mátraszqllős, Pásztó es Tar — termelőszövetkezeti gazdaságát egyesíti és 1973. január elsejétől együtt kezdik az évet. Nagy dolog ez, amely Pásztó körzetében, a mezőgazdaságban kezdetét vette. A szakemberek — agrármérnökök, közgazdászok, politikusok —, egyöntetűen állítják: ami abban a körzet- ban ezeken a közgyűléseken jogot nyert, az a megyei mezőgazdálkodás forradalmasítását jelenti.

Ez a kijelentés reális, mert tényeken alapszik. Csak felsorolásszerűen : hétezer hektárra növekszik a mezőgazda- só gi termelésre alkalmas szántóföldjük. Ez láncolat- szérűén megnyitja a még felmérhetetlen fejlődés útját. A növénytermesztési zártrendszerek gépeinek gazdaságos kihasználását; a magas meny- nyiségi, jó minőségi takarmánytermesztést, amely lehetővé teszi a korszerű állattenyésztést. Történetesen a szarvasmarha- és juhprogram megvalósítását, amely azzal jár, hogy a piacokon szilárdan megvethetik lábukat. Idézzünk néhány gondolatot a közgyűléseken elhangzott tá- jékoztatóból is: „Ezer férőhelyes hízómarhatelep megépítésére kerül sor. Ezt követően ütemezett diszpozíciót lehet biztosítani az export szállítására. Ezen a területen még más üzemekkel is kooperálhatunk. ..”

Ez azt jelenti, hogy a piacra a legkedvezőbb időpontban képesek árut szállítani. Ennek nagy jelentősége van, mert mint köztudott, az esztendőnek egy bizonyos szakaszában, amikor a nagy állattenyésztő kapitalista gazdaságok felkészületlenek, el lehet árasztani a piacot. Eddig jellemző volt, hogy akkor jelentkeztünk mi is az áruval, amikor a konkurren- cia, és azt nem tudjuk minden esetben legyőzni. (Napjainkban is ez zajlik. Szerk.)

De folytassuk a felsorolást. Az üzemek egyesülése után —, mivel az összevont anyagi erő ezt lehetővé teszi —, megkezdik sürgősségi sorrendben, a forrólevegős takarmányszárító- és -keverőüzem, az agrokémiai központ — ez utóbbi az egész járást kiszolgálja —, valamint a nagyméretű és korszerű hajtatóház építését. Az egységek fűtését földgázzal oldják meg. A programban szerepel 4-5 víztározó létesítése, egy, egy és fél millió köbméter vízzel. Természetesen, a feladatok megvalósítása között fontos helyet kapott a korszerű gépek vásárlása, új technológiák és sok minden más valóra váltása. A teljes megvalósulás határideje 1980.

Csupán ezekből a felsorolásokból megítélhető: igazuk van azoknak a szakembereknek, akik ennek a társulásnak a beteljesülésével a megyei mezőgazdálkodás forradalmáéi Lásáról beszélnek. Olyan kilátásokról van szó, hogy különböző meliorációs berendezettséggel megoldják a 150—200 hektáros táblák talajvédelmi gazdálkodását a termelés megkönnyítése érdekében. Azt például, hogy a nagy teljesítményű gépek korszerű munkaeszközökkel felszerelve gazdaságosan üzemeljenek.

Az egyesült termelőszövetkezeték vezetői neves képviselői a megyei, de az országos mezőgazdaságnak is. Alapos számításokat végeztek. Ebben a népgazdasági, a csoportérdek egyenlő arányú érvényesítését tartották szem előtt. Az előbb felsorolt fejlesztés költségét 100 millió forintban határozták meg. Arra építettek, hogy az egyesült termelőszövetkezetek körülbelül ilyen közös vagyonnal rendelkeznek. „A számítások szerint ez, 120 millió forint évi termelési érték előállítását biztosítja. A forgóeszköz 32 millió forint, ennek nagy része az

állattenyésztéshez kapcsolódó állományértékből és takarmányozási alapból áll. Az ősz- szeg fokozatos növelése a fejlesztési alap egy részének felhasználásával reális célként tervezhető, mert éves viszonylatban a fejlesztési alap 5-6 millió forint között alakulhat. Az egyesülés után kialakítható modernizálási folyamatot fogja szolgálni az amortizációs alap is, amely közel 4 millió forint. Ezen források igénybevételével éves szinten mintegy 13—15 millió forint értékű beruházás valósítható meg. 1980-ig így kialakíthatók azok az objektumok, amelyek egy korszerű mezőgazdasági üzem velejárói’’.

Minden ami ebben az országban történik, az ember érdekeit szolgálja. Következésképpen az üzemek azért társultak, hogy nagyobb gazdasági eredményeket érhessenek el, amely biztosítja a tagság magasabb életszínvonalát.

Mielőtt erről szólnánk, idézzük fel a négy termelőszövetkezet gazdasági és a tagság anyagi helyzetét. Valamennyien a kedvezőtlen adottságú üzemek közé tartoztak. Részben az államtól anyagi támogatást is kaptak helyzetük megkönnyítésére. Ennek ellenére nem tudtak komolyabb termelési eredményt elérni. Pásztó néhány éve a veszteséges üzemek listájára került, jóllehet a megfontolt gazdálkodással ezt a veszteséget már ledolgozták. Semmivel sem produkáltak különb eredményeket a három tsz-ben. Taron, az utóbbi esztendőkben komoly gondot okozott a mérleg kedvező állásban tartása. Hasznos évről évre azonos szinten mozgott. Mátra- szőllős, éppen hogy egyenesbe tartotta önmagát. Ez nem szemrehányás akar lenni. Ez minden olyan mezőgazdasági üzemnek jellemzője, amely a tíz évvel ezelőtti módszerekkel gazdálkodik.

Bobál Gyula

MUNKÁSARCOK

A KÉT GYETVAI

Abban megegyeznek, hogy munkás útj ükről nagyapjuk

indította el őket, aki kertész volt a gyárban. — Gyakran jártam be hozzá — em,fékezik az akkori időkre az idősebbik Gyetvai János. — Megtetszett az itteni munka, s úgy döntöttem, itt maradok. Mi a szép ebben a munkában? Az, hogy változatos, azt csinálok az üveggel, amit én akarok, o.yan szépre formálom, amilyenre nekem tetszik, az előírásoknak megfelelően, Igaz, előfordul, hogy nem úgy sikerül mindig, ahogy szeretném. Ilyenkor ezt szóvá is teszik.

Ferenc, a fiatalabbik, így vall a keadíésről: — Én is nagyapához jártam be. Nekem is megtetszett az itteni munka, ezéirt jöttem ide. Nem is volt más elképzelésem, akkor sem akartaim máshová menni, Ipari tanuló lettem. Mi voltunk a kísérleti évfolyam. Engem az üveg szépsége vonzott idie. Jó érzés, öröm, amikor az ember szép munkát ad ki a keze közül. Kétségtelen, kézügyesség is kell hozzá. Édesapám bányászként vonult nyugdíjba, előtte azonban itt dolgozott le tíz évet. Olvasz- tómesiter volt.

— Nem gondoltuk volna, hogy valaha egy brigádba kerülünk — vesizi vissza a szót János, miközben a reggelire készített zsíros kenyérből jót harap. Másfél éve, hogy együtt dolgozunk.

— Jó ez, vagy rossz?

— Jó — állítja határozottan Ferenc. — Ha valamilyen problémáink van, azt egymásnak jobban megmondjuk, mint a brigádtagoknak. Előnyös, mert a jó fogásokat egymástól gyorsan meg tudjuk tanulni. Bátyámnak nagyobb a tapasiztalata. Időnként azonban én is tudok neki olyat mondani, amire ő sem gondolt.

— Jobb, mert felváltva dolgozhatunk. Ha én készítem a szárat, akkor ő a talpat. Időn-ként helyet cserélünk, s ezáltal nem lankad a figyelmünk. Előnye ennek a helycserés munkának még az is, hogy egymásnak is tudunk segíteni

— szól ismét az idősebbik Gyetvai.

Rajtuk kívül még öten vannak a brigádban.

— Most elég jó a kollektíva — vélekedik Gyetvai János. — Volt olyan köztünk, aki nem szeretett dolgozni, nem érdekelte a munka, csak a szórakozásnak élt. Pedig itt csak akkor lehet keresni, ha kipifhenten. jön az ember á munkába.

— Ha valaki másnaposán jön dolgozni, akkor a nagy hőségben leesik a pódiumról

— veti közbe Ferenc.

— Így van — erősíti meg János, majd így folytatja: — Nem értett a szóból,' lecseréltük, azóta a brigád ismét együtt van, tudunk jól keresni.

— Én is jobban érzem itt magam, mint az előző kollektíváiban. Jobb a társaság, megértőbbek a munkatársak, érvényesül az egy mindenki-" ért, mindenki egyért elv. Ha kell, nemcsak itt bent, hanem otthon is segítünk egymásnak.

A megértés, a segítőkészség, a jókedvvel, örömmel és felelősséggel végzett munka, egymás tevékenységének kritikus vizsgálata segítette a brigádot ahhoz, hogy elnyerjék az Üvegipar Kiváló Ifjúsági Brigádja címet, az országos versenyben pedig a negyedik helyet vívják ki maguknak. S ebben jó része van a két Gyietva.in.ak, akik a pohár- és kehelygyártás egyik legkényesebb munkaműveletét végzik.

János nagyobb szakmai hozzáértését, közéleti tevékenységének eredményességét két Kiváló Dolgozó oklevél és a háromszoros szocialista brigád bronz fokozat jelzi. Ferenc azon fáradozik, hogy

kiérdemelje a Kiváló Dolgozó címet és oklevelet.

János felesége is itt dolgozik. Betanított munkás.

— Ellenkező műszakba járunk, hogy hároméves kislányunk ne legyein felügyelet nélkül. Jelenleg arjyósomék- nál lakunk, a munkáslafcás- építési aikció keretében a gyártól kaptunk egy kétszobás lakást. A kulcsot várjuk.

— Itt maradok — mondja

határozottan Ferenc. Ezzel a gondolattal mentem el katonának is. Kizárólag rajtam múlik, hogy a jövőben miként alakul sorsom. Megbecsülnek, lehetőségem van a továbblépésre. Terveim? Megpróbálkozom az épí (»anyagipari

sízatoközépiskola elvégzésével.

'Ar

Közben a regge-lízesre szánt idő lejárt a Salgótarjáni. Öblösüveggyár fazekas kemencéinél. A két Gyetvai is elfoglalta helyét a pódiumon, s a tőlük megszokott figyelemmel és fegyelemmel végezték munkájukat. V. K.

Egységesen cselekedni

Ssilaspogonyi tapasztalatok

NEM NAGY község Szilas- pogony. Lakóinak száma alig éri el a nyolcszázat. Pártszervezete annál jelentősebb a ceredi völgyben. Még akkor is, ha sokan „nyugdíjas” pártszervezetnek nevezik ezt a kollektívát.

— Van ebben valami igazság — mondja a beszélgetés során Fülöp István, az alapszervezet titkára, aki „civilben” a közös községi tanács műszaki előadója. — Ha ugyanis azt nézzük, hogy a huszonkét tagú alapszervezetben tizenhét a nyugdíjas, s öt az alkalmazott, akkor mindjárt azt is el kell mondani, hogy rendkívül differenciált munkát kell itt végezni. .. Egy viszont biztos és igaz. Éppen a nyugdíjasaink miatt rendkívül egységes és ütőképes a mi alapszervezetünk. Nyugdíjasaik lelkesek és egységesek a cselekvésben.

Magát a párttitkárt is elkapja a hév, a lelkesedés, amikor az idős, nyugdíjas párttagok munkájáról beszél. Pedig Fülöp István még aránylag fiatal — éppen a nyugdíjasok között — hiszen alig haladta meg a 44. évet. Fiatal, a tekintetben is, hogy alig egy éve látja el a párttitkári teendőket a községben. Igaz, mint pártmunkás, már tapasztalt ember, hiszen több mint két évtizede tagja a pártnak, s töltött be különböző párt- és állami funkciót.

— Alapszervezetünk szervezett formában végzi tevékenységét. Munkaterv szerint dolgozunk. A munká- tervet megvitatjuk vezetőségi ülésen, s úgy terjesztjük a taggyűlés elé jóváhagyásra. Nagyon, nagyon ritkán térünk el attól. Csak abban az

esetben, ha felsőbb pártszerveink írják elő számunkra egy-egy téma megvitatását akár vezetőségi, akár taggyűlésen. Rendszeresen megtartjuk a vezetőségi üléseket, a taggyűléseket.

AZ EGYSÉGES cselekvés sok mindenben megmutatkozik Szilaspogonyban. Szervezett megmozdulásokon mindenütt az élen járnak a párt- szervezet tagjai. Ott vannak a politikai ünnepeken, részt vesznek a község minden megmozdulásában.

— Bátran állíthatom, hogy nyugdíjas párttagjaink kiállnak a párt politikája mellett. Agitálnak, érvelnek politikánk mellett. Ha kell, vitatkoznak, ■ s vitában győzik meg a másikat a helyes politikai állásfoglalásról. A vitát nem csak maguk között, hanem más helyeken is vállalják. Legutóbb például a Központi Bizottság március 19—20-i. határozatát vitattuk meg taggyűlésünkön; Nyugdíjasaink, de valamennyi párttag is úgy nyugtázta: pártunk politikája töretlen, a párttagság egységes. Az egyéni és magánbeszélgetéseken is ezt hangsúlyozzák párttagjaink.

Szinte valamennyi párttag nevét fel lehetne sorolni, akik példát mutatóik a pártéletben. Közülük -is az élen jár Varga Gábor, Sótér István, Varga Balázs Lajos, meg a többiek, akik fáradhatatlanok, ha pártról, a közösségről van szó.

Az ember azt hinné, hogy mivel többségében nyugdíjas emberek tartoznak a szilas- pogonyi pártalapszervezet- hez, éppen a párttagok idős korára való tekintettel elhanyagolják a pártoktatást.

— Nem! Nem, erről sző sem lehet — tiltakozik az

aiapszervezet titkára. — Párttagjaink azt vallják, hogy csak akkor lehetnek vitaképesek a faluban, vagy másutt, ha nem rekednek meg, ha tovább képezik magukat. A mostani oktatási évben például a gazdaságpolitikai tanfolyamot bonyolítottuk le, összesen tíz előadást tartottunk, s 14 párttagunk volt a hallgatója. Mondhatom, hogy ez a tanfolyam is eredményes, nagyon aktív volt...

A beszélgetés során a tag- felvételi munka is szóba kerül.

Nálunk nehezebb a tagfelvételi munka, mint olyan községben, ahol üzem, vagy más van. Ennek ellenére tavaly is erősödtünk. Maksi János, a KISZ-alapszervezet titkára kérte felvételét a pártba. Tagságunk érettnek látta Maksi elvtársat arra, hogy pártunk tagjai közé tartozzon, felvettük őt az alapszervezetbe.

Ott-tartózkodásom során meggyőződhettem arról, hogy jó az alapszervezetnek a kapcsolata a tanáccsal, a népfrontbizottsággal, a termelőszövetkezettel, az iskolával. Együtt dolgoznak egy célért.

— MI SOKAT vitatkozunk

a különböző szervekkel, szervezetekkel. Így volt ez például a tanács egyesülésénél is. Azt viszont már megszoktuk : a döntés előtt vitatkozunk, tisztázzuk álláspontjainkat,, de a döntés után már nincs helye a vitának. A cselekvésben, a végrehajtásban egységesek vagyunk mindannyian párttagok.

S. L.

Új gépek, a technika fejlesztése a nógrádi szénbányáknál

A nógrádi bányászok körében elég gyakran hallani a panaszt, sok az elavult gép, lassú a technikai fejlődés. A széntermeléssel szemben támasztott igények egyre nagyobbak. A hatékonyság, a termelékenység és a gazdaságosság fokozásának is alap- feltétele az üzem- és munka- szervezés mellett a technikai színvonal állandó fejlesztése. Bocsi Ottót, a vállalat szén- bányászati osztályának vezetőjét kerestük fel néhány kérdéssel. Hogyan értékeli a jelenlegi gépesítettséget és milyen elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozólag?

— Nógrádban a sorozatos visszafejlesztés hatására a technikai előrehaladás lelassult, ha az országos színvonalhoz hasonlítunk. Sok gondot okoz számunkra ez még ma is. Sok volt a bizonytalanság, hogy tulajdonképpen mit is fejlesszünk. Az anyagi lehetőségek is nagyon szűkösek voltak. A tavalyi felmérések alapján sok olyan szállító-berendezésünk van, ami már amortizálódott. Jelenleg is üzemel még 20 ilyen gu- miszalag-berendezés és számos kaparó. Kétségtelen ezek pótlása életszükséglet számunkra.

— Az idei tervek ismeretéliH»!!

Egy kis séta.-kiben azt mondhatom, hogy ma már nincs bizonytalanság. A követelmény nagyobb. Gazdaságosabban, termelékenyebben bányászkodni, a költségszintet csökkenteni és nagyobb biztonság mellett felhozni a szenet. Elsősorban nem az intenzitás növelésére gondolok, bár fegyelmezettebb munkával, jobb szervezéssel még ez is javítható.. A technikai színvonal növelése a legfontosabb. Alapelv lett ma már a vállalatnál, hogy a széntermelés zömét koncentrált, korszerű tömeg- termelő munkahelyekről hozzuk felszínre.

— Mit tettek ennek érdekében eddig és mit terveznek a jövőre?

— Már tavaly beszereztünk új Slask kaparókat. Legutóbb megérkezett két darab KWB— 3D jelű maróhenger és még kettőt várunk ebben ,az évben. Nálunk ugyanis ez a jö- vesztőgép vált be legjobban. Ez egyben tipizálást Is jelent, aminek megvan az előnye. Célunk, hogy ahol csak mód van rá fronti jövesztést és rakodást teljesen gépesítsük. Ezt a nagyobb anyagi erő tette lehetővé. Az idén mintegy 20 millió forintot fordít a vállalat ilyen gépek beszerzésére.

— A korszerű fronti termelés az előkészítés, feltárás gyorsítását is megköveteli. Ebből a célból két darab hazai gyártmányú F6-os feltárógépet rendeltünk. Ügy tervezzük, hogy Szorospatakon gyorsítjuk az előkészítést, de Kányáson is szükség van erre.

A jő vesztés, rakodás , gépesítése mellett a szállítást is tovább kell tökéletesítenünk és beszerzéseinknél erről sem feledkeztünk meg. A jövőben például az anyagbeadást js korszerűsítjük a függősínpályás rendszerrel. Megrendeltünk 10 vágatra való függősínberendezést, de ezek hasznosítására sajnos, csak jövőre lesz lehetőség. Gépi beruházásokra az idén 32—33 millió forintot fordít a vállalat, tehát lényegesen többet a korábbi éveknél.

— A gépi technikai bázis megteremtése csak egyik oldala a fejlesztésnek. A technika alkalmazása a bányászoktól is nagyobb hozzáértést, szakértelmet kíván. A gép csak a feltételt, a lehetőséget jelenti. Mit ' várnak a fejlesztéstől és főleg a technikát alkalmazó emberektől?

—-■ Kétségtelen a gép önmagában még kevés. A korszerű technika nagyobb szaktudást követel. Elsősorban az ott dolgozó vezetőknek kell elsajátítaniuk a korszerűbb módszereket és megtanítani a bányászokat a gépek alkalmazására. Bármilyen fejlett a technika, ha azt nem hozzáértéssel alkalmazzák, aligha hozhat eredményt. Erre rossz példát bizony a saját vállalatunk életéből is könnyen találnánk.

— örvendetes jelenség, hogy ma már nem úgy kell elfogadtatni a bányászokkal az új gépeket. Az a jellemző inkább, hogy kérik, követelik az új gépet, a fejlett technikát. Erre lehet alapozni, de azért igen fontos a felkészítés, a munka jobb megszervezése. A gép nagyobb fegyelmet kíván mert a célt csak úgy érhetjük el.

— Vállalatunknál 1972-ben a széntermelés 28 százalékát jövesztették gépekkel. Tavaly már 38 százalék volt ez az arány, de az idén még nagyobb ütemben szeretnénk előrehaladni. A gépi rakodás aránya ma már eléri az 56 százalékot. A szén 94 százalékát tavaly gépekkel szállítottuk el, jelenleg 96 százalékát. Ez mutatja, hogy fejlődünk, de még nagyon sok feladat van előttünk. A gépekre jelentős az anyagi ráfordítás és ennek megtérülése, haszna rajtunk, bányászokon múlik — fejezte be nyilatkozatát Bocsi Ottó osztályvezető.

(B. J.)

NŐGRÁD - 1974. május 7., kedd