Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
A taaynf SoffMtm ftfar- Ratója nyugtalanul feszengett a széken, és végül kibökte: — Kérem, én ex Serben nem adhatok felvilágosítást Ez a kollégium belső ügye. Értse meg, mi lenne, ha elterjedne a híre. hogy itt nálunk vagy bárhol egy hasonló intézményben előfordulhat ilyesmi. A szülőkben így is van, idegenkedés, néha valóságos agitációt kell folytatnunk, hogy beadják a gyermeküket a kollégiumba. Persze, ha a feletteseim úgy látják jónak... Aztán mégsem kellett a felettesekhez fordulni. Miután egy egész délutánt együtt töltöttünk. ismerkedtem a kollégium életével, barátkoztam a gyerekekkel. belátta. hogy nem vagyok a rosszakarójuk. De csak odahaza a lakásán volt hajlandó beszélni. A nevelési gondokról, a nevelők nehéz, áldozatos munkái áróL Közben koccintgattunk, ösz- szetegeződtünk. Megszűnt a gyanakvása. Fáradtan, beletörődve kezdte a történetet — Nem nagy ügy ez. esak felfújták. Illetve, nem maga az eset az érdekes, az csak tünete valaminek, csak a felszíné. Inkább azt kellene vizsgálni. ami mögötte van. Én is sokat töprengtem, és kérdezgettem magamtól, miként fordulhat elő egy kollégiumban^ hogy a növendékek megverik atársukat? Igen, szabályszerűen megpokrócozták az egyik gyereket. Pontosan úgy. ahogy mi annak idején, a katonaságnál megvertük a besúgókat, a strébereket. Amikor aludt az illető, fejére dobtunk egy takarót. és mindenki ütött rajta, aki csak érte. Elismerem, hogy kegyetlen dolog. rósz- szul is végződhet, ha elfajul. Szerencsére itt nem következett b* ilyesmi. Az ordításra beszaladt az ügyeletes nevelő. ás az ütlegelők »átugrottak. Senkit sem ért tetten, valamennyien alvást színleltek. Másnap jelentette nekem a dolgot Szerettem volna, ha házon belül marad. Bíztam magamban és a gyerekekben is. hogy megtaláljuk a közös hangot Persze a szülők nagy cirkuszt csináltak. Behívattak a tanácshoz, meg a pártbizottságra, alaposan megmosták a fejemet. Fegyelmit csak azért nem kaptam, mert tényleg semmi közöm nem volt a dologhoz. De kilátásba helyezték. hogy ha még egy ilyen eset előfordul, nem tekintenek el a felelősségre vonástól. — Azt kérded, hogy mi volt a verés indító oka? Nyomoztuk, kutattuk, de akkor nem tudtuk kideríteni. Mindenki hallgatott, az is akit megvertek. Sejtettem, hogy nem egészen ok nélkül történt. De előbb hadd beszéljek valami másról, ami összefügg az esettel, és számomra megvilágította ez egészet. Egv fiatal házaspár jött be hozzám nemrég az irodába. Jól öltözött emberek voltak, amiben manapság nincs semmi meglepő. A fiuk most az új tanévben került be a kollégiumba. Okos, értelmes fiúcska. mindig tiszta és jól ápolt, látszik, hogy ad magára. Őszintén szólva, nem is gondoltam, hogy cigány származású. Nálunk. ahol tanyai gyermekek vannak, fel sem tűnik egykív Sántább képű kisfiú vagy kislány. A szülők nagy része is egész nyáron a tűző napon van. némelyik traktoros vagy kertész őszre tényleg olyan barna, hogy elvegyülhetne a cigányok között. A nevüket nem mondom meg. de ez nem is lényeges. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy még a nevük sem cigányos, nem Kolompár vagy ilyesmi. Azzal kezdték, hogy a gyerekért jöttek, elviszik haza. végleg. Vitába szálltam velük, majdnem gorombán: — Jól meggondolták? Miért vinnék vassza a tanyára? Ha ott marad az osztatlan iskolában, biztos, hogv nem tanulhat majd tovább. Pedig amerikai gettóban. TV meddig tart ez így? Hetedíziglen? A párttitkár ment ki a lakásukra, sokáig beszélgettek. Végül is maradtak. Azt hitték, elcsitult minden. Az igazgató homlokán gyöngyözött a veríték, annyira beleélte magát a történetbe. Kortyolt egv keveset a sárgásán csillogó homokiból, és folytatta. — Tőlük tadtam meg a pok- rócozási história hátterét is. Képzelheted, hogy mennyire meg voltam döbbenve. Nem gondoltam, hogy összefüggés van a kettő között. A fiuk megírta nekik a dolgot. Az előzményhez tartozik, hogy a gyerekek csak havonta egyszer mehetnek haza. de vaF. Tóth Pál: Hetedíziglen jóeszű gyerek. Érdemes áldozni rá — bizonygattam, érveltem. — Nem a pénz miatt! — vágott vissza az apa. aztán elmondta, hogy a téeszben jól keres, vontatóvezető, kapnak háztájit is. A gyerek a mindenük. azt szeretnék, ha tanulhatna. Még akkor sem értettem, miről is van szó. Faggattam őket. végül az asszony elsírta magát. Lassan összeállt a kép. Ingyenes telekhez jutottak a téeszközpontban. ahol a majorban. gépüzemben dolgozók letelepedtek. Igaz. az ő házuk a tanyaközoont szélén van, de ebben nem találtak semmi feltűnőt ott jutott nekik terület és kész. Csak akkor kezdtek gyanakodni hogy tán mégsem véletlen, amikor az egyik szomszédnak elveszett a tvúkía és rájuk hozta a rendőrséget. Az elnöknek kellett közbeavatkoznia. hogv ne őket gyanúsítsák. Akadt, aki még a közgyűlésen is felszólalt ellenük. Volt időszak, amikor valaki sorozatosan elpiszkálta a vontató indítószerkezetét. Az ember rajtakapta az illetőt jelentette a vezetőségnek. s megmondta azt is. hogv elköltöznek. bemennek a városba, mert nem bírják tovább. Hiába dolgoznak becsülettel, egyesek szemében mindég csak lenézett cigányok maradnak. Mint a négerek az sárnaponként a szülők befőhetnek néhány órára látogatóba. Ha azt látnád! Olyan az udvar, mintha búcsú lenne. Lovas kocsi, autó, kerékpár, van ott nyüzsgés. Az ebédlőben ülnek, kipakolják a csomagokat a hazai falatokat. Utána alig győzzük ellenőrizni a szekrényeket van-e romlandó étel valahol. A szülők nem hiszik el. hogy nines szükségük a gyerekeknek semmire. Végignézik a hálótermet megigazítják a párnákat még a mosdóba is benyitnak. Az egrík Ilyen látogatás után a kisfiú, nevezzük Balázsnak. észrevette, hogy az ágyszomszédja költözik, helvet cserélt egy másik fiúval. Előfordul még év közben is Ilyesmi, rendszerint hozzájárulunk, hadd érezzék magukat otthonosan, a baráti vonzalmak is elősegítik ezt De a költöző nem érte be ennyivel, megjegyzést is tett. Azt mondta a többiek fülehallatá- ra. hogv nem alszik tovább egy ilyen rühes kis cigány mellett. — Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy a gyereknek ez nem magától jutott eszébe, hanem a szülei biztatták rá. Szomorú, de így van. A gyerekben magától nem támadt előítélet ezt beleplántálták a felnőttek. Tán épp azok. akik otthon is megkeserítették a mások életét Tehát ezt a hálótermi epizódot követte az éjszakai pokrócozás? — Igen. , — És kit vertek meg. esak nem a cigány kisfiút? •— Dehogy is. éppen ellenkezőleg. azt aki elköltözött mellőle és csúfolódó megjegyzést tett. — De hiszen, ez nagyszerű! — Ne bolondozz! — Ezeknek a gyerekeknek az erkölcsi érzéke fejlettebb, mint egynémelyik felnőtté. — Ez igaz, de azért az ilyen önkényes bíráskodás mégis csak elítélendő, vagy neked nem ez a véleményed? — Arról beszéli inkább, hogy mi lett a kisfiúval, hazavitték a szülei? — Hogv képzelsz ilyet! Az már tényleg az én bűnöm lett ■ üna. ha engedem. Haladékot 'értem, megegyeztünk. Meg ígértem, hogy ha a fiuk még egy hasonló levelet ír. valami sérelem éri. nem állok az útjukba. Másnap összehívtam a szobagyűlést, ez olyan kis diákparlament féle. hogy szakszerűen fejezzem ki magam. Nngv vita volt. nekem alig kellett közbeszólni. Legalább tízen jelentették ki. hogv ott szeretnének helvet kapni Balázs mellett, mert neki megy legjobban a számtan és a tör ténelem, és szívesen segít mindenkinek. Csak az elköltözésről és a csúnya megjegyzés elítélendő voltáról esett szó. A pokrócozásról mindannyian hallgattunk, habár arról is beszélnem kellett volna. Azóta is furdal egv kicsit a I"'ki ismeret, nem vétettem-e el valahol, nem bíztam-e túlságosan a salát ítélőképességükre a dolgot. De utálom a szájbarágóst. és hiszek abban, hogy értelmes kis emberek ezek. Azért, amikor én vagyok az ügyeletes, néha azon kapom magam, hogy fülelek. nimes-e valamilyen szokatlan lárma abban a hálóteremben. De úgy látszik, végleg lecsillapodtak a kedélyeit Még hátravan, persze egv nehéz beszélgetésem a ci- gányozó kisfiú szüleivel, de ehhez segítséget kértem a szövetkezet vezetőitől, nem vállalom magam, s nem is esak kollégiumi tanulságai vannak. Szóval, ismét helyreállt a béke és nyugalom nálunk. Majdnem azt mondtam, hogy hálaisten! — És a te lelkivilágod? — Én még mindig nyugtalan vagyok. Mert ez egy különleges eset. Itt olyan egyénekről volt szó. akik már tagjai egy nagyobb közösségnek. Dolgoznak, és megfelelő életszínvonalat értek el a saját erejükből, tehát az eset sem volt igazán kiélezett. — Attól tartasz, hogv ha nem liven kedvezőek a család körülményei, ha egyszer egy igazi hátrányos helyzetű cigánygyerek kerülne a kollégiumba. akkor... A kérdést nem tudtam befelezni. és választ sem kaphattam rá akkor. Valaki megkocogtatta az ablakot, az igazgatónak mennie kellett vissza a kollégiumba. Ahol sohasem nyolc óra a munkaidő, s ahol mindig történik valami, ami bölcs és higgadt intézkedést követel. Hakni és Pakli, hétprőbás képeladók, több napja rázat- ták csontjaikat a járgánnyal és akkora vevőre se bukkantak, mint a köröm feketéje. Azon törték a fejüket, miből fizetik ki a borsos kocsiszámlát. Hakni kezébe vette a 1 irképet és egy pontra bökött. — Itt van Bustyaháza, az irdatlan erdők között, távol minden útvonaltól. Arra nem jártak képeladók. Megcsinálhatjuk a szerencsénket. .— Mindig is bíztam üzleti fantáziádban — ismerte el Pakli, — valóban senki földje ez a falu. Oda menjünk. A pilóta megfordította a kocsit, és bekanyarodtak a szűk völgybe, a sziklákba robbantott párkányra. Itt többféle akadályba ütköztek. Tőből kicsavart fatörzsek hevertek keresztben az úton, szívós igyekezettel fél- r 'takarították. A hátsó jobb kerék árokba csúszott, ki kellett emelni a kocsit, többszöri nekirugaszkodással. Apróbb törések voltak a sárhá- nvón, de ezeket összedrótozták. Hunyadi hi van: Raubschitz mester szarvasai — Tizenhat kilométer Bustyaháza — remélte Pakli — fontos, hogy addig ránk ne esteledjék. Egyik kanyarban megszakadt az út, kimosta a víz az alapépítményt. — Sebaj. Rendbe hozzuk az utat — javasolta Hakni — Keressünk nagyobb köveket, melyek elbírják a teherkocsit. — Töksötét lett, mire elkészültek. — Aludjunk meg a fülkében — vélte Pakli — legfeljebb járatjuk a motort, nagyszerű védekezés megfagyás ellen. Ott kint se lehft több mínusz tizennyolc foknál. — Igazán praktikus ötlet — helyeselt a kolléga, s a feje búbjáig húzta vöröskockás, import plédjét. Éjfél felé különös hangok hallatszottak a sűrűből, szólóban, ' később vegyeskarrá erősödve. — Pézsmapatkányok! — vélte Hakni, aki pesti születésű volt. — Nem. Ezek farkasok lehetnek! — súgta Pakli vacogva. — Maradjunk csendben, a farkas nem szereti a fir- nejsz szagát — vigasztalta barátját Hakni. A farkasok valóban benéztek a furgon ablakán, de a képügynökök rágós hasúak- nak látszottak és átjárta őket a nikotin. Csak egy csendéletet bámultak meg tartósabban, mely füstölt sonkát és egy fejjel lefelé csüngő fdeánkakast ábrázolt. Folthatású kép volt szerencsére, s a farkasok nem bíztak zsákmányuk élvezhetősé- gében. Kétszer is fölüvöltöt- tek, ami a csalódás jele lehetett, azzal továbbügettek. Éppen délre harangoztak, mire előtűntek Bustyaháza legszélső pajtái és istállói. — Bőven kárpótoljuk magunkat, az átélt izgalmakért, Pakli —■ dörzsölte gémbere- dett ujjait Hakni — markomban érzem az üzleteket. Egy sárgás szakállú bá- ránybekecseshez nyitottak be, aki valami bűzös festéket kevert. — Raubschitz Hanzl nyugalmazott alvadász — nyújtotta a könyökét. — A modern festészet úttörői vagyunk, képeket adunk el itt a senki földjén — ke- délyeskedett Hakni. — Senki földje? Ide én festem a képeket. Tessék megtekinteni. — Halálosan sebzett szarvasok lógtak a kamrában, orvadásszal, s a ködbe lehelt utolsó lélegzettel. — De hiszen ezek giccsek! — kiáltotta kővé meredve Hakni. — Nem giccsek — tiltakozott Rhubschitz — Jgarí szarvasok. Orvadászatból éltem eddig. Eleget láttam belőlük. Maradtam a szakmában, művészvonalon. Fölkelt a háromlábú dl- kicsszékről és szélesre nyitotta az ajtót Megtanultam nevetni — Parókában, maszkban játszom huszonhárom esztendeje. Filmen, televízióban nem szerepelek. Engem napközben nem ismernek fel az emberek az utcán. Pápay Erzsébettel — Erzsébet királynő „magyar hangjával” beszélgetek. A színésznő és a hajdani nagy királynő találkozása, már-már bizarrnak is nevezhető. Pápay Erzsébet 1970— 72 között százötvenszer játszotta Erzsébet királynő szerepét Schiller Stuart Mária című darabjában, a fővárosi Katona József Színházban. 1972. decemberétől kezdődően, három hónapon keresztül, • televízióban most bemutatott Erzsébet királynő sorozat szinkronfelvételeit készítette. 1973. tavaszán ugyancsak ő szinkronizálta a Stuart Mária életéről készített színes, angol filmen Erzsébet szerepék (A filmet előbb mutatták be a filmszínházak a televíziós sorozatnál.) — Három írói megformáld*, három Erzsébet királynő. Milyen feladatot jelentett ez a színész számára? — Nagy segítségemre volt a kitűnő színésznő, Glenda Jacksón, aki Erzsébet királynő szerepét játszotta a filmen is, a televíziósorozatban is. Az ő szerepfelfogása hasonló volt ahhoz az elképzeléshez, ahogyan én színpadon megformáltam Erzsébet alakját. Kemény, rendkívül racionálisan gondolkodó királynőt játszottunk mindketten. Éppen ezért, nem okozott nehézséget a szinkronizálás, ö any- nyira átélte szerepét, hogy nem lehetett át nem venni izzását. Élmény volt ót magyarul tolmácsolni. — Személy szerint Erzsébetnek milyen tulajdonságai imponáltak legjobban? — Az okossága. Rendkívüli műveltsége. Még a hiúsága is imponáló. Arra volt hiú, hogy kitűnően ír, olvas latinul. A jelleméből adódóan, azt hiszem érthető, hogy valójában miért nem ment férjhez. Tudta, hogy uralkodni csak egyedül lehet. Az erejéért nagyon irigylem. — Akarva-akaratlanul, többszörösen át kellett élni a királynő érzéseit, gondolatait. Milyen tanulsággal szolgált ez a találkozás a színész, a nő számára? — önállóságra ma is szüksége van egy nőnek, ha érvényesülni akar. És lemondásra. Ez az amit nagyon kevés nő mert vállalni. A múltban is, ma is. Ügy érzem, ez az egyik magyarázata annak a hihetetlen tiszteletnek, amellyel ezt a történelmi alakot övezik. Engem már a színpadi szerep megformálásakor is Erzsébet gyengesége izgatott. Tizennyolc évig nem írta alá Stuart Mária halálos ítéletét. Miért? Ha csakugyan olyan kegyetlen és véres kezű lett volna, mint sokan állították, húzta volna az időt ilyen sokáig? — Életéből legfőbb tanulság számomra, miként győzheti le az akarat a gyengeséget. — Hogyan folytak a szinkronfelvételek? — Minden rész előtt bementem a vetítőbe és egyszer végignéztem a filmet. Abban, hogy a felvételek így elkerültek, igen jelentős szerepe van Csákány Mártának, a rendezőnek és Császár Miklós hangmérnöknek. A három hónap alatt, amíg dolgoztunk, olyan nagyszerű alkotói légkört teremtettek, amelyre mindig örömmel gondolok vissza. — Mi okozott problémát a felvételek során? — A nevetés. Sohasem tudtam hangosan nevetni színpadon. Erzsébet — Glenda Jackson pedig különösen a sorozat első filmjeiben, sokat nevet. Valahányszor egy „nevetős tekereg” következett, gyomromba görcs állt a félelemtől, sokszor már ott tartottam, hogy visszaadom a szerepet: ezt nem tudom megoldani. Voltak kollégáim, akik előnevettek, csiklandozni is próbáltak... — Meglepő, amit mond. A kitűnő szinkron egyik érdekessége, értéke, éppen a királynő karakteres, nagyon eredeti nevetése volt. — Főiskolás korom óta félek a nevetéstől. Akkor minden este színházban ültünk. Osztálytársaim azzal szórakoztak, hogy bennfentességüket bizonyítandó, hangosan nevettek, amikor a nézőtéren csend volt. Ezt nagyon szégyelltem. A későbbi években, ha nevetni kellett színpadon, mindig zavarba jöttem. Többek között, ezért is nagyon hálás vagyok Erzsébetnek: megtanultam nevetni. — Mit köszönhet még Pápay Erzsébet — Erzsébetnek? — Huszonhárom éve játszom a Nemzeti Színházban. Ez a kétrészes televíziósorozat nagyobb népszerűséget jelent, bármilyen színpadi sikernél. A hangról felismernek az emberek. Újságárusok gratulálnak a szinkronhoz. És, ami csak ritkán fordul elő: kollégák is. — Szeretné eljátszani Bruckner kitűnő színmüvének címszerepét, az Angliai Erzsébetet? , — Leghőbb vágyam! László Ilona NÚGRÁD — 1974. május £L, vasárnap 9
