Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
Ifjúmunkás klubok 4 kultúrház „szárnyai Az üzemi művelődési otthonok programja, a szervezett tanulási lehetőségek csak részben elégítik ki a munkás- fiatalok művelődési, szórakozási igényeit. Több kell ennél: az életkoruknak és érdeklődésüknek megfelelő fórumokat szeretnének. Ezek segítenének abban, hogy a még csak lappangó igények, határozatlan elképzelések is formát kapjanak. Igaz, hogy sok helyen csak a beatzene, a tánc hozza össze a fiatalokat, de ha lehetőség nyílik rendszeres együttlétre, beszélgetésekre, egymás jobb megismerésére, egy idő után szóba kerül: jó lenne tartalmasabb programokat is szervezni. Ezért üdvözölhetjük örömmel, hogy egyre több üzemben gondoltak már ifjúsági klubok alakítására. Természetesen, az adottságoktól és a lehetőségektől függően másmás színvonalon működnek. A következő hetekben azzal a céllal mutatunk be néhányat közülük, hogy a mostanában alakuló klubok ötleteket meríthessenek a szervezésben, a műsorok kiválasztásában. •ár A síküveggyárban a gyári KISZ-bizottság szervezésével egyidőben indult a klubélet is. A Mikszáth Kálmán Művelődési Otthon színpada alatti raktárhelyiségekből varázsoltak vonzó, hangulatos klubszobákat. Nem volt köny- nyű feladat: volt olyan időszak, amikor elöntötte a víz a helyiségeket, rendbe kellett hozni a vízvezetéket, a villanyt beszerelni. Az összefogás, a komoly társadalmi munka nélkül sosem lett volna itt reprezentatív, szép klub kialakítására lehetőség. Az anyagi feltételeket az üzemi kultúrház biztosította: sztereó rádiójuk, 15 ezer forint értékű asztalifocijuk, tévéjük van. Ezenkívül sakkot, játékokat, folyóiratokat találnak itt a klubtagok. Hetente csak háromszor tartanak nyitva. Vajon miért? A felszerelés a mindennapos kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz lehetőséget adna. — Szó szerint is a kultúrház „szárnyai alatt” vagyunk: amikor a fenti moziteremben előadás van, lent nem lehet rádiózni, beszélgetni, mivel nincs hangszigetelés. A másik oka pedig az, hogy nagy a helyiségszűke az üzemben: a párt-, a szakszervezet és a KISZ is itt jön össze vezetőségi ülésekre. Juhász József, a gyár KISZ- titkára az indulással kapcsolatban elmondta még, hogy úgy érzi, nem gondolták át eléggé, amikor a KlSZ-veze- tőség kulturosát, Görgényi Jánost kérték fel a klub vezetésére. — Nagyon lelkesen dolgozott, sok jó dolgot csinált, de túl nagy volt ez a terhelés számára. Most még a tanulás is sok energiáját leköti. Ezért helyette Takács Miklós lett a megbízott klubvezető. Miklós nemrég szerelt le, a katonaságnál is kultüros volt. Ahogy a ’74-es programtervet néztem, a ma fiatalságához közelálló témákat választott a TIT-előadások tárgyául, vannak jó elképzelései. Az igények feltérképezéséről, a törzsgárda kialakulásáról a régi klubvezetőt Görgényi Jánost faggattam. — Elkészítettünk egy harminc kérdésből álló felmérő lapot, több mint hatszáz példányban osztottuk szét Milyen programokat javasol, hogyan képzeli el a klub életét, milyen folyóiratokat szeretne olvasni itt — ilyen és hasonló kérdések szerepeltek benne. Sajnos, az összegzés nem jelentett nagy örömöt: sokan egyszerűen odaírták: nincs elképzelésem, semmit... Volt persze néhány ötlet is, és a már ismerős formákat film-, esztétikai előadás, író-olvaso találkozó) javasolták. Az ötvenfős tagságból kialakult egy 15—20 fiatalból álló törzsgárda. akik rendszeresen eljárnak, feleségüket is elhívják. Tavalyról emlékezetes maradt néhány jó program, ezeken szép számmal összejött a közönség is. Egy-egy hétig két alkalommal Iványi Ödön képeit állítottuk ki. a megnyitóra a művész is eljött. Farkas Éva üvegtervező kiállítása is sok érdeklődőt vonzott. Sok jó kérdést, v tartalmas beszélgetést hozott a zagyvapálíalvi születésű Gere- lyes Endre író-olvasó találkozója. Nyáron francia fiatalokat láttunk vendégül — bemutattuk nekik a gyárat, majd itt a klubunkban a munkásfiatalok i életéről, szak- szervezeti kérdésekről folyt a beszélgetés. Hogyan lehetne még tartalmasabbá tenni a klub életét? Érmek a legfőbb feltétele, hogy a fiatalok igazán magukénak érezzék: vigyázzanak jobban a felszerelésre, jöjjenek ötletekkel. Kezdeményezni kellene a környéken lakó fiatalokkal is a kapcsolatfelvételt. Takács Miklós most Lengyelországban van, jutalomkiránduláson. Ügy tudom, részt fog majd venni klubvezetői képzésen. Biztosan sok tapasztalatot, ötletet gyűjt ahhoz, hogy jobban ki tudjuk használni a lehetőségeket. G. K. M. Hidrotechnikai csomópont a Don folyón Űj, jelentős hidrotechnikai létesítmény építését kezdték meg a Donon, Nyikolajevszka- ja kozák falu mellett. A Don alsó folyása mentén, a cim- liánszki hidrotechnikai csomóponttól Rosztovig, nagy szerepet játszik Dél-Oroszor- szág mezőgazdasága és ipara szempontjából, Nyikolajevsz- kaján kívül a Don első szakaszán még négy helyen — Konsztantyinovszkijnál, Meli- hovszkajánál, Akszajnál és Rosztovnál tervezik hidrotechnikai létesítmények felépítését. Az új építmények mindegyike a Don és mellékfolyói által szállított vízkészlet komplex felhasználását, a hajózás, az energetika, valamint a mező- és halgazdaság fejlődését, de a települések vízellátásának javítását is szolgálja. A Nyikolajevszkajánál épülő objektum vasbetonból és földből készült vízlevezető gátakból, két hajózsilipből (a második, méreteit tekintve kisebb zsilip speciálisan a gyorsjáratú szárnyashajók átbocsátására szolgál) és két halúsztatóból áll majd. A gát segítségével a víz eléri a normális hajózáshoz szükséges szintet, de ezenkívül jelentősen megnövekszik az öntözhető mezőgazdasági terület is. 7ö a kényelem San Franciscóban John Westmore szabadalmaztatott egy teljesen átlátszó anyagból készült matraccal és lepedővel ellátott ágyait „félős emberek számára, akiknek így nem kell többé lehajolniuk, hogy meggyőződjenek róla: van-e tolvaj az ágy alatt”. Diplomás versmondóink KALAS JUDIT — fotó: k.i — Aprótermetű, fiúsán rövid hajú leány ült a leghátúlsó sorban. Aki az agyonszorongatott kabalakutyust is látta a kezében, arra gondolhatott: mit keres itt ez a gyerek? Mikor szembefordult a közönséggel és a zsűrivel, mikor kiejtette az első szavakat, már senki nem kérdezett ilyent. Termetét meghazudtoló hangja betöltötte a termet, és mindenkit megragadott. A vers vége után pillanatnyi csend állt be, pisszenés sem hallatszott, majd kitört a taps. Mire a versmondó újra leült, kezébe vette a bársonykutyát, már újra olyan volt, mint egy izgulós kislány, aki túl van a felelésen. Kalas Judit, röntgen asz- szisztens, aranydiplomát kapott a munkásfiatalok más j- dik országos versmondó versenyén. A zsűri külön kiemelte technikai tudását, sebben. példaként állította a verseny résztvevői elé. — Tulajdonképpen tíz éve mondok verseket. Ötödik osztályos koromban kezdtem. A versek szeretete nálunk családi hagyomány. Édesapám maga irodalmi színpadot vezet, nem csoda hát, ha én is hamar megkedveltem a szép verseket. Mindent az édesapámnak köszönhetek, ő segített a felkészülésben is... Hogy meddig akarom folytatni? Amíg lesz kinek, lesz mit mondani, addig nem hagyhatom abba. Amíg az emberek szeretik a verseket, amíg a verseken keresztül el tudói; mondani valamit. Ha nem lesz már mit mondanom, abbahagyom. .. Egy verset, ha az igényesebb, egy-két hónán alatt tanulok meg. Természetesen verse válogatja, vannak könnyebben, nehezebben mondhatók, de mindegyikkel sok a munka addig, amíg pódiumra állok velük... Hogy mi az amit szeretek? Természetesen a versmondás. Része az életemnek. Szeretem a szakmámat is, igyekszem minél jobban elvégezni a munkámat. Nagyon szeretem a zenét, mindig szívesen hallgatom.... A költők közül József Attila Ta legkedvesebb, de az ő verseit nem merem elmondani. Tanulnom kell még... Miközben a kérdésekre válaszol, halk hangon, a keze szórakozottan forgatja a kabalát, s valahová messze elnéz. Versekre gondol, vagy a munkára, melyet napról napra végez. Talán titokban arra is. hogy egyszer majd József Attila versét mondja a dobogón. — g — Pászti Miklós látogatása a Bányász férfikarnál A salgótarjáni Bányász Művelődési Ház férfikara ezekben a napokban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Az emlékezés időszakában azonban inkább a munkából jut bőven a dalosoknak. Ugyanis május első felében ismét a minősítő zsűri elé kell állnia a nagy múltú munkásdalkörnek. Ez pedig felelősséget jelent minden dalosnak. A legutóbbi próba javában tartott, amikor neves vendég toppant be a Bányász Művelődési Ház dalostermébe. Pászti Miklós, az Állami Nép: Együttes énekkarának karnagya tisztelte meg látogatásával a kórust. A karnagy és zeneszerző nem véletlenül érkezett Salgótarjánba. Ugyanis a férfikar a VI. országos minősítő versenyben repertoárjában szerepelteti az „Éhségdal” című négyszólamú kórusművet is, melynek zenéjét éppen Pászti Miklós szerezte. Virág László karnagy megadta a hangot, é6 felcsendült a nagyszerű akkord, „Dicső munka királyunk... ” A zeneszerző meghatódva hallgatta a Fazekas Anna által németből fordított szöveget. Közben a dalkör tagjai feszülten figyelték a szerzőt. Mindenkiben felmerült: vajon így képzelte-e el a zeneszerző, amikor a partitúra hangjegyeibe öntötte elképzeléseit. Néhány perc múlva erre is választ kaptak. — Köszönöm! Köszönök mindent! — mondta kissé zavartan. — Életemben most hallottam először ezt a számot. Az országban sokfelé járok, és mindig keresem a “ó férfikarokat. Ügy érzem, most megtaláltam. Önök nagy hagyományok őrzői. Nagyszerűen hangzik a produkció — tette hozzá. — Valahogy így képzeltem! Mondanunk sem kelL jólestek az elismerő szavak. Később elmondotta a dal zenéje, születésének történetét. — Rejtvényt fejtettem néhány évvel ezelőtt. Ott bukkantam rá a szövegre. Aztán felkerestem a fordítót, és később megszületett ez a szám, amelyet az országban először Önök mutattak be. Miután Virág László kikérte a szerző részletes szakmai véleményét, egy-egy részt kü- lön-külön is elénekelt a dalkör. Végül a szerző dedikálta az „Éhínség-dal” kottáját. A próba befejeztével feloldódtak a kedélyek. A neves vendég elbeszélgetett a kórus tagjaival, majd Balogh Emillel, a művelődési ház igazgatójával és Virág László karnaggyal folytatott eszmecserét. Pászti Miklóst meghívták a minősítő versenyre is — amely Salgótarjánban lesz —, ezt azonban nem tudta vállalni. A Bányász férfikar májusban más szereplésen is részt vesz. A hónap második felében — május 23-án — a rádióban szerepel, a félévszázados jubileumát ünneplő munkás dalkör. — Demény — Richard Wawerley pere. Tévé játék, május 5. vasárnap, 20.05. László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKÖNYVBÖL 16. — Nem telik az erőmből... Egy-két nap, amíg itthon leszek, aztán, elvtarsam, csak ősszel lát engem... Egyébként sem ismerem az ittenieket. .. A ti?zt még próbálkozik. Most jött a városba, ezért kellene olyan ember, aki ismerős és jártas a közügyekben is. De hiába. — Közügyekben... Hol vannak már azok az ügyek? Én mindenről megfeledkeztem. .. Ne haragudjék, elvtársam. .. Ezzel búcsúzik a tiszttől, és jön vissza a szobába. De már a szekrényben kutat. Korsót vesz elő, és indul kifelé. — Magát megszerettem. .. Hozok a vörösből is, addig MÓGRÁD s 1974. május 5, vasárnap nézegesse az okleveleimet, az újságcikkeket. Sokat írtak rólam. Sokat. Az újságcikkekből egy kisebb könyvet össze- gyüjthetne. Kongresszusi versenyek, Rákosi, Sztálin születésnapjára indított termelési mozgalmak győztese. A parlamentben. Felszólal a bányászok egészségének védelméért. Interpellál a könnyűipari miniszterhez, mert az „ezer apró cikk” boltban százféle holmi sincs. A pécsi levegőszennyeződés miatt emel szót. Az uránvárosi építkezés meggyorsításához kér segítséget a minisztertől. Felajánlások a mecseki Vidámpart építéséhez. Brigádja 260 munkaórát teljesített, ő külön kétszázat. Aranykoszorús jelvény, nevét megörökítik a városi tanács könyvében. És egy másik, hét évvel ezelőtti cikk, a címe: „Ha újra kezdeném...” Lényege, ha újra kezdené az életét, akkor ismét bányász lenne. Valóban Finom a vörösbor. Enyhe pörköltcukor íze van, mint a szekszárdi vörösnek, és nemesen fanyar, mint a villányi hegyek leve. — Pedig ez is Deindolban termett — nevet. Elégedett, mint a szőlősgazda, aki tudja, borával meghódította a vendégét. Már megszoktam a hangos beszédét. Én is kiabálok. Rágyújtunk. Neki nem kell füst- szűrűs cigaretta. A Kossuth kaparó füstje megköhögtet. Öt nem, ő zihál. A füsttől is, de mástól is. A szilikózistól. Ötvenkét százalék. Ha újra kezdené... Alig merem kérdezni tőle. — Az újságírók — mondom — színeznek... Egy kicsit, ha lehetne... Végigdől a sezlonon. Még tart a zihálás, várok, olvasgatok, ő bocsánatkérő pillantásokat vet rám: íme, ez vagyok, nem tehetek róla. Ha újra kezdené.. . Mit gondolhat most ez a kínlódó, fetrengő ember. Aki negyvenöt éves korában nyugdíjra érdemesült. Mit gondol a bányáról, az emberekről, az újságírókról, akik olyan jól tudnak „színezni”... Rokkant testben, tudatban, múltban és jelenben. És a jövője... ? Ki merne elé állni, hogy erről beszéljen vele. Hiszen ötvenéves, és naponta a fojtoga- tással kénytelen vívni a csatáját. Amikor még más férfi ereje teljében van, autót vesz, nők után szalad, külföldi utat tervez — ő farkasszemet néz az alattomos fojtogatóval. Szőlője, háza, autója van neki is, de milyen az a test. amely mindezeket birtokolhatja? Int, töltsék magamnak. Nem kívánom. Az újságokat nézegetem. Megkezdődött a tavaszi munka, földben a borsó és a mák. vetik az árpát és a zabot, fénykép arról, hogy az üvegházban paprika-, paradicsompalántát ültetnek. Csupa élet. csupa zsendülés, tiszta levegő, üde- ség — s itt. előttem egy középkorú férfi tönkrement tüdővel. Lenn, a mélyben szerezte a bajt, ahol a csákány, a fúró, a szén és a kőpor miriádjait szabadija fel, a megszerzésére törekvő ember vesztére. Csodálnivaló, hogy az ember, aki a mélyben megszenvedte három élet kínjait, most a szabad levegőért próbál élni? Csoda, hogy az ember, aki a kas, a vájvég szűk falai közé zártan töltött éjszakának illő nappalokat, százat, ezret, tízezret, most a világosság, a szabad levegő után vágyódik, a természet tágas határai közt akarna lebegni? Elmúlt a roham. Bocsánat- kérőén rámnéz, tölteni akar. Ráteszem a karjára a kezem. Ne! — Inkább pihenjen. Ülünk esenben. szótlanul. A felhúzott redőny szar Meteorol ógí ai kutatóhajó A Csendes-óceán egyenlítői részén hajózó Akagyemik Sir- sov kutatóhajón dolgozó speciális expedíció befejezte munkája első részét. A tudósok az ország nagy területeit befolyásoló légköri folyamatokat tanulmányozzák. A meteorológiai műholdakon a felhőzetről készített felvételeket a szakértők nagy érdeklődéssel fogadták. Kezdetben 1,5—2 kilométeres magasságot vizsgálták, ahol a szélsebesség erősen megnőtt, a nagy nyomású övezet hatásának következményeként. baddá teszi a kilátást a kertjére. A jázminok, orgonák bimbai duzzadnak, a szőlő és barack metszésre érett. Az utcán motorbiciklik berregnek, kerékpárok csöngetnek. Tavasz van? Vagy csak a küszöbön áll? Mindegy. A tél már visszavonult. Az ég ki világosodott. — 1955-ben a Parlamentben találkoztam a volt bá- nyaigazgatómmal, akkor már visszament Pestre Komlóról — hörög a nyugdíjas hangja. — „Na, azt mondta, maga még mindig olyan nagy ember?” „Hogy érti ezt?” — kérdeztem tőle. „Ügy, hogy még mindig sikerül elkápráztatnia az embereket azzal a vágathajtással? Mondja meg őszintén, folytatta, hány ember segített magának titokban azért, hogy nagy teljesítménye legyen?” — Szerencsére csöngettek, bementünk a folyosóról, egyébként lehet, hogy botrány lett volna a Parlamentben. Pedig, tudomásom szerint, a népi demokráciában ilyen nem létezik. Az ülés alatt azon gondolkodtam, odamegyek Rákosihoz, és megint elpanaszkodok neki, mint három évvel korábban. De aztán másként határoztam. Majd elhallgatnak azok, akik nem hisznek, ha már országszerte általános lesz az én módszerem, ami persze nem nélkülözte a szervezettséget. (Folytatjuk) !
