Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

Vücg proletárjai, egyesüljetek! AI MS7 MP NOGRAD MfcGYU BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAC4 LAP/A XXX. EVF., 103. SZAM ÁRA: 1 FORINT 1974. MÄJUS 5., VASARNAP Vállukon tartják a világot... /ft z anyák vállukon tartják a világot. Gyermekeik és jOl felnőtté vált fiaik, lányaik gondját. Fáradhatatlánok, ha dolgozni, tenni kell értük valamit, örömtelenek, ha szomorúak vagyunk, s sikerünk számukra a legnagyobb öröm. Éjszakákat virrasztva ülnek betegágyunk mellett, ag­gódva figyelik első lépteinket. És mi legfeljebb azt mond­juk: köszönöm. S legtöbbször ezt is elfelejtjük, mert ők, csendben, látványosság nélkül teszik, amit — úgy érzik — tenniük kell. Tíz nappal ezelőtt az országgyűlés tavaszi ülésszaka elfogadta a családjogi törvény módosítását. És amikor a tisztelt Ház a törvényt megszavazta, szívével, eszével — mint már annyiszor — ismét az anyák védelmére gondolt. A családi élet tartósságát és biztonságát, amennyire ezt jogszabályokkal biztosítani lehet, biztosítja ez a rendelkezés. Éppen ezért örömmel üdvözöljük a családot, az anyákat védő nagyszerű törvényt. Jól ismerjük a családban, társa­dalmunkban az anyák szerepét. Az anyák fedezik fel gyer­mekeik számára a világot, és nagy-nagy szeretettel, türe­lemmel anyai szuggesztív hatással átadják ismereteiket gyermekeiknek, csecsemő koruktól felnőtt korukig szépre-jó- ra tanítják. Persze, szép dolog, hogy a kormány, az ország- gyűlés, a társadalom méltányolja és hálából törvényes jo­gokba iktatja az anyák szerepét a családban és a társada­lomban. De most az egyszer nem ártana, ha a kormányt, a parlamentet is felülmúlnánk. Gondolom, senki, egyetlen parlamenti képviselő, egyetlen miniszter sem sértődne meg, ha gondolataikat, érzéseiket, törvénybe iktatott gondoskodá­sukat a magyar családok minden tagja továbbfejlesztené. Ötven éve elmúlt már, hogy minden év május első va­sárnapján emberi tisztelettel, gyermeki szeretettel, csókkal és meleg szavakkal, virágerdővel és könnyekkel köszöntjük az édesanyákat. Ünnepen, különösen az édesanyák ünnepén áhítattal beszélünk és írunk. E sorok szerzője is most átnyújtja a virágot, és köszön­tőként állampolgári minőségben szintén — reményei sze­rint — egy elfogadható javaslattal is élne. Legyen az év mind a háromszázhatvamöt napja az anyáké. Legyen az év minden napja önfeláldozásuk, egyszerű hétköznapi tettek­kel történő elismerése. Részünkről, gyermekek és" felnőttek részéről egyaránt ez a legkevesebb, amit megtehetünk ér­tük. A virág csupán hálánk többlete legyen, amiért világra hoztak bennünket, szívük melegéért, féltő jószavukért, a hajnali reggelikért, a tiszta, vasalt ruhákért, gyengeségük­ben is a miénknél sokkal nagyobb erejükért. (S ki tudja, honnét ez az erő, miből merítik, hogyan bírják egy életen át?) Tegyük könnyebbé életüket. Tulajdonképpen a kormány is erre gondolt, amikor bevezette az anyasági segélyt, tör­vénybe iktatta a nőket, mindenekelőtt az anyákat segítő határozatokat, soron kívül napköziket, óvodákat teremtett és teremt, olcsóbbá tette a gyermékholmik árát, könnyítette a terhesmamák munkáját, felemelte az iparban dolgozó nők bérét, orvossal és orvossággal védi egészségüket, a szülő nő és az új ember születését. Az édesanyák ünnepén hangsúlyozzuk: holnap és hol­napután is köszöntsük őket, osszuk meg velük a munkát, vállaljunk gondjaikból, terheikből, amennyit lehet. Hiszen gyenge vállaikon tartják az egész világot, újjá&zülik az emberiséget. Aranyat érő eső Jól haladnak a tavaszi munkákkal a földművelők Megjött a várva várt eső, megyestzerte felélénkült a ha­tár. Az edimúit napokba vég­re kiadós csapadék hullott. Az elvetett, de még eddig ki nem kelt növények csírázás­nak indultak. Mezőgazdasági üzemeink többsége — számít­va az esőre — fokozta a ta­vaszi mezőgazdasági mun­káik ütemét. Az erő- és mun­kagépeket koncentrálták a k ókori cavetésre és növényvé- oelimi munkákra. A szerve­zett munka eredményeként — egy-két termelőszövetkezet kivételével — mintegy 8700 hektáron elvetették a sze­mes kukoricáit. Az egyéni és háztáji gazdaságok dolgozói is igyekeztek hiszen vasár­napig 9200 hektáron befejez­ték a kukorica vetésiét. A megye területén levő állami gazdaságokban is szorgos munka folyik, 2800 hektáron viszonylag jó magágyba el­vetették a kukoricát. A cukorrépa vetése 1277 hektáron befejeződött. Az el­múlt évhez képest 330 hek­tárral nagyobb területen. Kü­lönösen jelentős a területnö­vekedés a rétsági és pásztói járás termelőszövetkezetei­ben. A silókukorica vetése el­maradt a kuikoricavetések ütemétől. A hét végéig a ter­vezett 2100 hektár terület 68 százalékán került a tetejba. A silókukorica vetésében a szécsényi járás tsz-eiinél leg­nagyobb a lemaradás, Itt alig 50 százalékban végezték el ezt a munkát. Gyorsítani, kell a tömegtatoairmány-elllátás szempontjából oly fontos si­lókukorica vetését, mert nagy szükség van rá a növekvő szarvasmarha-állomány jobb ellátása érdekében. A dohány ültetése is meg­kezdődött. A pásztói járásban eddig csaknem lő hektáron padántázták el. A borsó veté­se gyorsított ütemben halad, a tervezett terület több mint 66 százalékán megtörtént. Az esőzések hatására meg­indult a gyomok csírázása, a szakszerűen, és időben vég­zett növényvédelmi munkák jelentősége éppen ezért rend­kívül nagy. Az üzemek a le­hetőségeik maximális kihasz­nálásával igyekeztek minél nagyobb területen elvégezni a vegyszeres gyomirtást. A kalászosok gyomirtását termelőszövetkezeteink közel 22 000 hektáron, az állami gazdaságok 3200 hektáron el­végezték, amit kedvezőnek ítélhetünk meg. A kalászo­sok vegyszerezését a pász­tóiak 6700 hektáron végezték el. Ebben élenjárnak. A ku­korica vegyszeres gyomirtása is jól halad. A termelőszövet­kezeteknél eddig 6700, az ál­lami gazdaságok 2260 hektá­ron befejezték a kukorica vegyszerezését. Portugál események Mozambikban megélénkült a politikai élet A portugál katonai junta pénteken Lopes de Conceido ezredest nevezte ki a lissza­boni fővárosi tanács élére. Elődjét, Antonio da Silva Se- bastiao ezredest kormánybiz­tosként Mozambikba küldték. Egyre-másra térnek haza külföldi száműzetésükből a portugál demokraták. Pénte­ken érkezett meg Rui Luis Gomes professzor, aki 16 éve él Brazíliában és a recifei egyetemen tanít. Gomes, aki korábban az egyik legismer­tebb liberális személyiség volt Portugáliában, érkezésekor ki­jelentette: megítélése szerint ma az afrikai probléma a leg­fontosabb kérdés Protugália számára. Hangsúlyozta, hogy haladéktalanul be kell szün­tetni a harci cselekményeket és tárgyalásokat kell kezdeni a felszabadítási mozgalmak­kal a függetlenség kikiáltásá­ról. Pénteken számos miniszté­riumban gyűlést tartottak az állami hivatalnokok és meg­fogalmazták követeléseiket. Ezek közül a legfontosabbak: önálló közalkalmazotti szak- szervezet megalakítása, sztrájkjog bevezetése. 6000 escudos havi bérminimum, a fizetések rendszeres emelése, a nagy jövedelmi különbségek kiküszöbölése, valamint a köz- intézmények vezető testületéi­nek megtisztítása a fasiszta rendszer elemeitől. Portugália második legna­gyobb afrikai gyarmatán. Mo­zambikban a lisszaboni for­dulat óta megélénkült a poli­tikai élet. Lourenco Marques- ben, Mozambik fővárosában pénteken két politikai gyűlést is tartottak. A Mozambik egyesítésére alakult csoport (GUMÓ) által szervezett gyű­lésen több mint ötezren vet­tek részt, főleg afrikaiak, akik között a legerősebb szervezett csoportot a Mozambiki Felsza­badítási Front (FRELIMO) al­kotta. Dr. Joanna Simeao. a mérsékelt elemek vezéralakja a gyűlésen kijelentette, hogy a régi rezsim bukása Portu­gáliában új reménységgel tölti el Mozambik népeit, a GUMÓ — mondotta — arra törekszik, hogy a fehérek, az afrikaiak, a vegyesfajúak és ázsiaiak na­gyobb önkormányzatot élvez­zenek Mozambikban. Néhány órával később alig száz fehér telepes részvételével egy másik gyűlés is lezajlott. Az ezen felszólaló gyarmato­sítók bizalmatlanul nyilatkoz­tak Portugália új kormányza­táról. A gyűlés szervezője. Jósé Liman nyíltan kimondta, hogy csoportjuk egyesítő elve — Mozambikban maradni. Köszörűjük a szécsényi hármas ikreket Ma, az anyák napján, meg­kiüllönibözitietett fagyietemmel kiö&zöiLtjüik az édesanyákat. Kösiaöneifünlkeit, jókívánság gainkat fejezzük ki a legdrá­gábbnak, az édesanyának. Szécsényben, a Magyar utca 1. szám második emeletén három csöppség fehér pólyá­ban még nem fordul az anyu felé, nem tudja a maii nap je­lentőségét, csupán egy mo­solyra vagy épp egy kiadós sírásra telik. Ebben a házban az édesanya mellett ők is ün­nepeltek. Virágok, gratuláló dísztáviratok hevernek az asztalon. A fiatal Németh házaspár kialakult életvitelei ezekben a napokban alaposan megvál­tozott. — Január 8-én tudtam meg, hogy három pici szív dobog a szívem alatt. Fér­jemnek azonnal telefonáltam a balassagyarmati kórházból. — mgyaráaza a fiatal1, 26 éves boldog édesanya. — Nem akartam elhinni a hírt — vette át a szót a férj. — Űjna visszahívtam a kór­házat. A hír igaz volt. Csaíbika, Együtt a család Atltila és Lacika jelenléte ta­núskodik a hír valódiságáról. — Januártól márciusig a balassagyarmati kórházban feküdtem, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikájára szállí­tottak. A három gyermek közül a „bratyió” rang Csabáé. Hisz egy egész órával megelőzte a kis öcsköst, Lacikáit. Persze a családban az igazi bátyó a 13 hónapos Zolika, aki jó test­vérhez illően „felajánlotta” gyenmefcszobáját. Bizony, Né- me-théknek alaposan át kel­lett rendezni a pici gyermek- szobát, hogy ott a négy gyer­mek helyet kapjon. A három ikerre egy kicsit büszkék a sziécsényiek is. Az utcán ismerősök és idegenek állítják meg a papát: Hogy vannak a piciik? Hogyan viselkednek a gyermekeik? A fiatal, 29 éves apuka a szé- csényi II. Rákóczi Fterenc Ál­talános Iskola igazgatóhelyet­tese nem győzi az érdeklődők válaszait kielégíteni. De Zsu­zsika kolléganői is eliöttek a Varsányi Általános Iskolából, hogy gratuláljanak. Kulcsár József felvételié Bizony, nincs öröm mely ne járna gonddal. — Három óránként kell etetni őket — magyarázza az édesanya. Ez minden alka­lommal másfél órát vesz igénybe. Attila, a legkisebb, 2300 grammal született, ő anyatejet kap. Egy kevés még jut Lacikának, de Csaba már tápsizart kap. Még Zolika sem szobatiszta, így elképzelhető, hogy naponta hány pelenkát kell mosni és vasalni. Az édesanya egész nap, megállás nélkül talpon van, dolgozik. — Édesanyám segít, de ő is munkába jár, így nagyon rá sem számíthatok. — Másik problémánk a ki­csi lakás — panaszkodott az édesapa. — Ä tanács elnöké­től ígéretet kaptunk, hogy ka­punk egy nagyobb - lakást. Ezzel talán megoldódik a leg­nagyobb problémáink. Mi is gratulálunk a szülők­nek. Kívánjuk, hogy jelenle­gi gondjaik, problémáik mel­lett legyen sok örömük gyer­mekeikben. Sz*i*ográdi Fetfenc Nógrád megye elsők hős5SÍ a véradásban Ünnepi megemlékezés a Vöröskeresztes Világnapról Úttörők fanfárjának hang­jai, dobpergés és Váci Mihály verse köszöntötte tegnap dél­előtt tíz órakor Salgótarján­ban, a József Attila Megyei Művelődési Központ nagyter­mében a Vöröskereszt ünnepi ülésének több mint hatszáz résztvevőjét. Az ünnepi ülésen részt vet­tek a megyei, városi és járási pártbizottságok, a tanácsok, a Hazafias Népfront, a szakszer­vezet, valamint más társadal- if és tümegszervezetek veze­tői. Dr. Fancsik János főor­vosnak, a megyei Vöröske­reszt elnökének üdvözlő sza­Az ünnepségen több mint hetven véradó kapott megtisz- vai után dr. Tar Piroska telő kitüntetést igazgató-főorvos, a Vöröske; reszt országos elnökségének tagja mondott ünnepi beszé­det. Emlékeztetett arra, hogy május 8-án, a Vöröskereszt az egész világon ünnepi megem­lékezést tart, mert ez a nan a Vöröskereszt megalapítójá­nak születésnapja. Ma már huszonhatodszor tartanak szinte kivétel nélkül minden országban méltatást az embe­rek érdekében végzett mun­káról. Az idei jelszó: ..Adi vért, életet mentesz!” Ez a mondat száznál több nyelven hangzik el szerte a világon. A Lappfölditől az Egyenlítőig, a (Folytatás a 2. oldalon) 4

Next

/
Thumbnails
Contents