Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-29 / 123. szám
A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola 1974-ben érettségiző diákjai IV. kereskedelmi osztály. Osztályfőnök: Kovács István. Antal Ibolya — Somoskő. Bori Melinda — Mátraverebély, Bucsok Éva — Cered, Deák Julianna — Szécsényfelfalu, Farkas Erzsébet — Mihálygerge, Fodor Erika — Karancsberény, Fodor Erzsébet — Mátraszele, Gágyor Erzsébet — Litke, Gordos István — Egyhá- zasgerge, Gyetvai Ágota — Kis- bárkány, Hegedűs Anna. Juhász Erzsébet — Karancslapujtő, Kamarás Klára — Zagyvaróna, Kollár Katalin — Mátraszele, Mogyorósi Erzsébet — A porliget, Nádasdi Mária — Nádúifalu, Nin- kovics Katalin — Salgótarján, Radvánszky Jolán — Nógrádme- gyer, Sántha Mária — Kisbár- kány, Tóth Tibor — Karancslapujtő, Varga Valéria — Karancsberény, Vidámi Ildikó — Palotás. IV. Sí. osztály. Osztályfőnök: Czakó Györgyne, Antal Ildikó — Kishartyán, Barta Erzsébet — Karaneskeszi, Benke Mária. Bölcső Anna, Boty- tyán Ildikó — Salgótarján, Dem- kó Anna — Nemti, Egyed Mária — Mihálygenge. Gál Ildikó — Salgótarján, Hakkel Edit — Mihálygerge, Hegedűs Ilona — Szurdokpüspöki, Herperger Zsuzsa, Horváth Agnes — Salgótarján, Kalocsa Zsuzsa, Kasza Veronika — Cserhátszentiván, Kollár Magdolna — Logénd, Kosár Ildikó — Salgótarján, Loy Katalin — Kis- terenye, Nagy Ildikó — Nagy- bátony, Nagyszombati Mária — Szurdokpüspöki, Németh Éva — Szalmatercs, Pünkösdi Mária. Sal- lós Hilda — Salgótarján. Sándor Erika — Tar, Szakács Jutka — Kisterenye, Tiszóczi Valéria — Apc, Tóth Éva — Salgótarján, Válóczi Matild — Héhalom, Ve- rebélyi Anna, Verebélyi Edit — Mátraverebély, Zámbó Tóth Julianna — Etes. IV. ipari osztály. Osztályfőnök: Dr. Gajzágó Aladár. Batka Ilona — Etes-Albertakna, Balya Maria — Salgótarján, Balta Anikó — Nagybátony, Becze Erzsébet — Tar, Dósa Mária Valéria — Nádújfalu, Édes Mária — Szurdokpüspöki, Farkas Borbála — Nádújfalu, Fehér Irén — 'Salgótarján, Fekete Rozália — Nemti, Gál Ilona — Zabar, Gubán Magdolna, Karmos Judit, Horváth Judit, Hupczik Edit — Salgótarján, Király Mária — Lőrinci, Kiss Judit — Pásztó, Kovács Marianna, Lilinger Edit — Salgótarján, Liptai Erzsébet — Szécsény, Lip- ták Ilona — Karancslapujtő, Lórik Klára — Pásztó. Mihalovics Erzsébet — Szurdokpüspöki. Mohácsi Éva t- Salgótarján, Nagy Éva — Zabar, Papp Erzsébet, Pethő Ida Katalin, Pilisi Márta — Salgótarján, Sándor Erzsébet — Vizslás, Tajti Zsuzsanna — Cered, Toldi Erzsébet — Salgótarján. IV. p. osztály. Osztályfőnök: Posta István. Alberti Erika — Etes, Antal Zsuzsanna — Kishartyán, Bacsa László — Kálló, Bella Agnes — Pásztó, Boda Erzsébet — Érsek- vadkert, Bóna Kornélia — Ka- rancsság, Berta Jolán — Litke, Buttkai Irén — Nagylóc. Czudor Julianna, Fekete Edit — Balassagyarmat, Fenes Tibor — Mihálygerge, Fiam Pál — Bér, Gaj- zinger Agnes. Gajzlnger Erzsébet — Szécsény, Géczi Károly — Mát- raszőllős, Horváth Márta — Pi- liny, Hulitka Julianna — Zagyvaróna, Hortobágyi Szilveszter — Nagyoroszi, Józsa Anna — Salgótarján, Kardos Éva — Nagybátony, Kasza Györgyi — Nagylóc, Kiss Gergely — Palotás, Kotrócz Zoltán — Etes, László Zoltán — Egyházasgerge, Nagy Ildikó — Plliny, Percze Éva — Szalmatercs, Pete László — Palotás, Pohánka Magdolna — Balassagvar- mat, Rigó Éva — Szécsény, Sándor Károly — Tar, Szakái Márta — Szécsénke, Tóth Sándor — Tar, Válóczi Magdolna — Kozárd. Zsé- lyi Katalin — Szécsényfelfalu. Mai tévéajánlatunk 20.00: „Es színész benne minden férfi és nő...” Kalandozás kétezer év színpadán. Ezúttal — epilógusként — nemzeti drámairodalmunk egyik legnagyobb alkotóját, Madách Imrét mutatják be: Madách Színháza címmel. Részleteket láthatunk a Mózesből, a Férfi és nőből, s természetesen az Ember tragédiájából (utóbbiból a2 eszkimójelenetet). A műsor vezetője, Gyárfás Miklós éppen a Madách-i színpad mellett tesz hitet, — ahol az ember nem óriás és nem porszem, hanem éppen akkora, mint a valóságban, s e színpad és az élet arányai azonosak. — egyben beszélget a műsor rendezőjével, Marton Endrével és a közreműködő színészekkel: Kohut Magdával, Sinkovits Imrével és Kálmán György- gyel. Nyitás június 9-én A* poznani nemzetközi műszaki vásár az idén június 9- én, nyitja meg kapuit. A kelet és nyugat üzletembereinek nagy találkozóján ezúttal 30 országból mintegy 3000 vállalat vesz. részt. A vásár legnagyobb kiállítói a Szovjetunió, NDK, NSZK, Anglia és az Egyesült Államok. Hazánkat 13 külkereskedelmi vállalat képviseli Poznanban. Negyedszázados a Tankönyvkiadó Találkozás -Bencsik Sándorral László Televíziós kamerák tövében ülve beszélgettek a múlt héten a József Attila Megyei Művelődési Központ szocialista brigádvezetők klubjának tagjai a Történelem alulnézetben című szociográfia szerzőjével, László-Bencsik Sándorral. A kezdeti „lámpaláz” hamar eloszlott. Vajon a szerző közvetlen egyénisége, vagy a közös téma segített ebben, nem lehet tudni — valószínűleg a kettő együtt. Nem a megírás gondjairól, könyve tartalmáról szólt az író, erre csupán a beszélgetést elindító szavaiban utalt. — Nem azért mentem el exportcsomagoló munkásnak, hogy írjak a brigádról. Az eltelt hónapok során együttlé- teink. közössé vált munkánk érlelték meg a gondolatot^ hogy szólni kell róluk: az összeverődött társaságból hogyan lett kollektíva? Amit 1972-ig csináltunk, azt megpróbáltam leírni a könyvben. Persze, mindent nem tudtam belefoglalni a könyvbe, bármilyen testes is lett végül. Most inkább arról szeretnék beszélni, ami azóta történt, azokról a változásokról, melyeknek az eljövetelére utaltam a befejező részben. A jelenlevők számára is égető problémákat, izgalmas kérdéseket takartak ezek a változások. A művelődésről volt szó. — Hogyan álltunk a tanuláshoz? Nem jól. Azt tudtuk, hogy ha szocialista brigáddá akarunk válni, kulturális vállalásokra is szükség van. Vakartuk a fejünket, mit csináljunk. Valahogy összeállítottuk a tervet, kipipáltuk a megjelölt programokat. Amikor igazolni is kellett már, jegyeket szereztünk. A munka közti szünetekben sokszor vitáztunk — talán ezeknek volt a legtöbb értelme. Beiratkoztunk mi a szakszervezeti szemináriumokra, ahol legtöbbször a nyitott szemmel alvás művészetét gyakoroltuk. Egy idő után kirobbant egy nagy vita: miért vagyunk mi rákényszerülve, hogy áltassuk egymást és másokat? Hat után nem lehet szervezni semmit, a bejárók mire hazaérnek, a gyerekük már elaludt, amikor eljönnek, még alszik, a családra sincs idő. Kitaláltunk valamit, amiről kiderült, jobb, iga- zabb, mint az előző gyakorlat. Nem mi jártunk el „kulturálódni”, hanem megpróbáltuk a brigád életébe „behozni” ' a művelődési alkalmakat. Rávertünk a munkára, így meghosszabbítottuk az ebédszünetet, és komolyabb beszélgetésekre is jutott idő. Persze, nem csillagászatról, hanem a magunk gondjairól, bajairól esett szó. Rájöttünk arra is, nem vagyunk mi buták, van valami, egy nagy tartalék: maga a munka, a szakértelmünk. Ezeken az összejöveteleken és a havi egy brigádnapon a szakmai ismeretek bővítését vettük a művelődés alapjául. Később egy-egy mérnököt, technikust is elhívtunk közénk. Ebből kerekedett ki az, hogy próbáltunk jobban körülnézni a világban, amelyben élünk. 1973 tavaszáig kísérhettem figyelemmel, eddig dolgoztam ott. Nem egy izgága, szervező ember kell, hanem a közös érdek felismerése: ezt bizonyította az, hogy nem szakadt meg ez a kezdeményezés az elkerülésem után sem. Nem akarok prédikálni, recepteket adni, az érdekel, itt hogyan állnak ezekkel a problémákkal, milyen megoldást találtak. Ezután vált kétoldalúvá a beszélgetés, a hozzászólókat egyre kevésbé zavarta, nogy „ötszemközt” folyik a tapasztalatcsere. László-Bencsik Sándor jó kérdésekkel kapcsolódott vissza a vitába. „HoJ gyan születnek a kulturális vállalások a salgótarjáni brigádoknál? Megfelelően segit-a a szakszervezet? Ki és hogyan értékeli év végén a teljesítményeket? Él-e az önművelés igénye? Milyen akadályai vannak a valóra váltásnak?” Legtöbbet az utóbbi kérdésről szóltak. A bejárók ismert gondjairól, a dolgozó nők harmadik műszakját, a fiatalok beilleszkedési nehézségeit, a segédmunka és a szakmunka bérezésének aránytalanságait sorolták, többek között, az akadályok közé. Nem véletlen, hogy a politizálásról, a szabad idő hasznos eltöltéséről, a közösen meglátogatott rendezvényekről oly gyakran átsiklott a beszéd a mindennapi élet szövevényére, az itt észlelt ellentmondásokra; ezek egymással összefüggő dolgok. — Nem alapvetőek ezek az ellentmondások, de ellentmondások között nem jó élni, ezért fel kell oldani őket. A meglevő pozitív tendenciák irányába kell mozdítani az életünket, a pillanatnyi helyzet mellé mindig odatéve a lehetőséget. Az egyik hozzászóló említette, hogy egyre nő azok száma, akikben kényszer él a továbblépésre, az önművelésre. Ha az ember éhes, megkeresi az ennivalót — így van ez a kultúrával Is. Legnagyobb lehetőséget a közösségben látom: egymást tanítjuk az együtt töltött órák folyamán a brigádon belül és az ehhez hasonló fórumokon. Persze, okoskodni könnyű, tenni nehéz. Sok-sok kezdeményezés kell az okos ötletek mellé. Ne csak egyéni utakon járva, könyökkel, ügyeskedéssel tegyük könyebbé, jobbá az életünket, hanem a közösség érdekeit szem előtt tartó tettekkel. A művelődéshez is ez az út vezet. G. Kiss Magdolna Fennállásának negyedszázados jubileumát ünnepli a Tan- könyvkiadó Vállalat. Az évforduló alkalmából szerda délután 4 órakor ünnepi könyvkiállítás nyílik a Fáklya-klubban. A kiállítás bemutatja az állami tankönyvkiadás fejlődését és eredményeit 1949-tól napjainkig. Az állami tankönyvkiadás r felszabadulás után, 1949-ben vált egyetemessé, amikor kormányhatározattal létrehozták a Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalatot és valamennyi iskolában a kiadónál megjelent könyvekből lehetett tanítani. Az első évben 109 féle tankönyv jelent meg, majdnem három és fél millió példányban. Azóta a tan- könyvkiadó mintegy 16 000 féle tankönyvet, segédkönyvet és egyéb művet jelentetett meg, jóval több mint 300 millió példányban. A háború előtt a tankönyvellátottság 76 százalékos volt, ma gyakorlatilag 100 százalékos. Nem volt számottevő egyetemi és főiskolai tankönyv- kiadás. Jelenleg körülbelül 700 féle könyv és több mint 3000 féle jegyzet szolgálja a felső fokú oktatást. Alig volt nemzetiségi tankönyv, ma német, szlovák, szerb-horvát, szlovén és román nemzetiségű tanulóink számára mintegy félezer nemzetiségi tankönyv áll rendelkezésre, köztük mind több olyan, amely a baráti országok kiadóival együttműködésben készült. A tankönyvkiadás rohamos fejlődése összefügg az oktatásügy fejlődésével, iskolatípusok bővülésével. Ez tette szükségessé később, hogy a technikumok, szakmunkásképző intézetek, újabban pedig a szak- középiskolák szakmai tankönyvei az illetékes szakkiadóknál: a Műszaki Könyvkiadónál, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál, a Medicina Könyvkiadónál, a Mező- gazdasági Könyvkiadó Vállalatnál és a Zeneműkiadónál jelenjenek meg. Lássló La jött Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBOL — Este nyolc óra körül szokott inni a presszóban, onnan indul a nőhöz. De az nekem nem kell. A spiné harmincöt éves és csúnya, mert a kor még nem lenne akadály. Zsarnok, mindig kizsebeli az apámat, meg számon kéri tőle az idejét, a másik nőket. Pedig az apám nem valami félős kis ember. Nem tudom, mivel fogja az a nő. — Talán feleségül akarja venni az apja. Nevet. A szeme könnyezik. — Ne bomoljon már. ..1 Az én apám?! Van annak felesége! Nem mondta? — Dehogynem... — Én is meglátogatom néha, a múltkor is otthon voltam. — Otthon... — Ne szőrözzön, ez csak szóhasználat. Nekem nincs otthonom. Az a keselyű arcú doktor szétrobbantotta. Én meg majd a pofáját... Bár a fater jól elintézte. Az orvos menyasszonya, akit elhagyott az anyámért, és én kísértük a fatert. Tudtuk, hogy a présházban vannak. Meleg éjszaka volt. A Gizi, a menyasszony, becsengetett, aztán lebújt a tőkék közé. Kiszólt a doktor: „Ki az...?” „A rendőrség...” válaszoltam. — Hallgatás. Néhány perc szünet után résnyire kinyílik az ajtó. Apám rögtön bedugta a lábát. Én meg nekifeszültem, és belöktem. Ott állt a vén taknyos félmeztelenül, a karján fejsze. Érezhette a büdöset. Az apám rákiáltott: „Tegye le azt a fejszét”. — Persze hogy nem tette le. No, akkor én a háta mögé kerültem és rávágtam a karjára. Mindjárt leejtette. Apám folytatta: „Ugye tudod, ki vagyok...? Nem...? A szeretőd férje...!” — És már rá is ütött. Az orvos arca felrepedt, aztán megint, és a másik pofája is vérbe borult. No, akkor már megrészegedtünk. Én fogtam a fejszét és ami csak volt abban a szép présházban, a szobában, mindent szétaprítottam: a faragott asztalt, a székeket, a festményeket. Apám meg az orvost. Kint a Gizi röhögött, sikongatott. De volt annyi esze, hogy nem jött be. Nagy elégtétel volt számára az is, hogy -hallgatta az orvos jajgatását, anyám sikon- gatását a pincesípból. A falat telefröcsköltük vérrel, piszokkal. Köptünk és leléptünk. A legközelebbi vonattal Pécsre utaztunk. Azóta apámmal vagyok. Együtt járunk mindenhova. Jobban szeretem a ha- vérjaimnál. tizenkilenc év van közöttünk... — Aztán jöttek a nők. Az egyik nagyon szerette apámat. Még azt is kijárta, hogy halasztást kapjon. Tudja, mikor be kellett vonulnia a börtönbe, az egy év letöltésére. — Mári a neve, nem tudom él-e, ugyanis tüdőbeteg volt; Három hónapnál tovább nem tudta elintézni a halasztást. Addig apám nem dolgozott. A nő lakásán éltünk, mindkettőnk szeretője volt. Apám a bányában ígéretet kapott, hogy a börtön után visz- szaveszik, elvégre nem közveszélyes bűnöző, csak a sajátját védte. Én elmentem kereskedőtanulónak. Emlékszem. Márival mentünk a Széchenyi téren. Minduntalan megáll4 NÖGRÁD — 1974, május 29., szerda Megyei filmbemutatók 1 ártalmas hét Színvonalas, tartalmas a heti filmprogram, amelyben A világ szégyene című olasz, A tűz meghódítása című szovjet, A locsolókocsi című magyar és a Kettős bűntény Hamburgban című olasza— nyugatnémet koprodukciós film szerepel. Danyiil Hrabrovickij monumentális filmje, A tűz meghódítása egy nagy tudós nehéz és küzdelmes útját mutajta be. Az alkotók szerint nem tunk, a nő apámra borult és sírt. Reggel nyolckor indultunk, mert kilencre szólt az idézése. Bementünk a Nádor sörözőbe. Iszogattunk, megebédeltünk. A fater a negyedik korsó után ránéz az órájára: „Háromnegyed négy...” De Mária simogatta: „Galambom, ne siess” és lecsatolta az óráját'a csuklójáról. „Megvárnak. ..” — Mégis elindultunk. Én kívül maradtam. Fél óráig sétáltam a Kulich utcában. Jön aztán Mári, hozza a csomagot. Karon fog és visz az albérletbe. Mikor hazaértünk, rám borul: „Amíg apád kijön, te velem leszel...” —■ Eleinte még tetszett is a dolog. Később megúntam. Büdös volt a haja, vassal sütögette és én azt nem bírom. Egy hét után megléptem tőle. Az egyik osztálytársam befogadott. Persze nem sokáig, kiüldöztek a szülei. Mit tegyek? Az anyámhoz nem akartam menni, albérletre nem volt pénzem. Aludtam a pályaudvaron, a vécékben, jó időben a pedagógiai főiskola kertjében. Egyszer elkapott egy rendőrjárőr az állomáson. Akkor a rendőr hadnagy elintézte, hogy fölvegyenek valami állami otthonba, mert valamikor apámmal szolgált a karhatalomnál. iic£y Mári néha kW.flott pénzt Is az apámnak, de mikor felszabadult és kerestük az albérleti szobában, nem találtuk. A fater holmijait se. Megfizettük tehát a tartozást. 4 (íoLyiaijukli egy konkrét személyről mintázták Baskircev figuráját, de az elmondott történelmi tények hitelesek. Az író-rendező, Hrabrovickij filmdaraturg- ként vált világhírűvé. Az ő forgatókönyvéből készült többek között a Tiszta égbolt, Egy év kilenc napja. A filrh operatőre, Szergej Vronszkij a Negyvenegyedik című Csuh- raj -filmmel vált ismertté. A Karamazov testvérek után A tűz meghódításával bizonyította kiváló képességeit. A tudós szerepét megformáló Kirill Lavrov a leningrádi Gorkij Színház egyik vezető művésze. Sokat filmezik. Fontosabb szerepei: Szincov az Élők és holtakban, Iván a Karamazov testvérekben. A női főszereplőt. Ada Rogovcevát Hejfic fedezte fel a film számára, amikor néhány évvel ezelőtt rábízta a Salud, Marija! címszerepét. Giuseppe Scotese, A világ szégyene című film rendezője három éven át járta társaival a világot, hogy feltérképezze a legelmaradottabb, legsötétebb, s legnagyobb éhínségben élő területeket. Az a kevesek által tudott megdöbbentő tény sarkallta őket a vállalkozásra. hogy a második világháború alatt elpusztult emberek száma elenyésző ahhoz a számhoz viszonyítva. amennyien az éhezéstől halnak meg néhány év alatt: egy nap a földön 10 ezer ember hal éhen. A film drámai beszámoló emberek, családok es országok kíméletlen harcáról, amelyet az éhhalál ellen folytatnak. Kézdi Kovács Zsolt harmadik nagyjátékfilmje, A locsolókocsi Mándy Iván regényéből készült. A kedves gyerektörténet egyaránt szól a gyermekekhez és a felnőttekhez. A gyermekek számára olyan történetet mond el, rendkívül színesen és plasztikusan, amelynek bármelyik hasonló korú gyermek részese lehet. A felnőttek számára bepillantást enged a gyermekek külön gondolat- és képzeletvilágába, hozzásegíti őket az adott korosztály, a tíz-tizenkét évesek problémáinak feltárásához, gondolkodásmódjuk jobb megismeréséhez. A gyermek- szereplők — Márkus András, Ma’retics Erika, Lengyel Péter — ügyesek, tehetségesek. A Kettős bűntény Hamburgban című film csupa sztárokat — Kirk Douglas, Florinda Bolkan, Giuliano Gemma — szerepeltet: ennek alapján, meg az Izgalmas, fordulatos történet révén nem nehéz megjósolnunk közönség- sikerét. Jelenet A tieoaeláSwcü« ow*á magj ar filmből A
