Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

TV-MQZAI KAMERÁK ELŐTT Miénk a szó' — mondja ez alkalommal Kern András és Verebes István, a fiatal szí­nészek „párosait” bemutató sorozatban. Június elején ka­merák elé kerülő műsorukban többek között Ady Endre, Be­nedek Marcell, Gyurkovics Tibor, Karinthy Ferenc, Kosztolányi Dezső és Mándy Iván művei szerepelnek. Kü­lön érdekesség, hogy a két művész saját írása is szerepel a programban. Sándor Pál rendező irányítja majd a fel­vételeket. Kabos László is önálló estet készít. A rettenhetetlen Vitéz Lászlót alakítja, tréfát ad elő, sanzont énekel, „vérbeli” ame­rikai show-t produkál, végül még torreádorként Is megjele­nik. Műsorát Horváth Tivadar rendezi — ugyancsak június­ban. * A helyszín: az első világhá­ború előtti Budapest. Fősze­repben: a tragikomikus Ficzek ur a nagyképességű, nagyot álmodó „üzletember”. Vagy még inkább: egy susztercsa­lád, a maga lehetőségeivel és kudarcaival. Ficzek úr (és kör­nyezete) sorsában, sürgés-for­gásban Hidas Antal egy egész korszakot idéz olvasója elé Markos Miklós forgatókönyvé­ből Hajdufy Miklós rendezi a Ficzek úr című tévéfilmet. * Rajzfilmek, öveges profesz- szor látványos ötletei, bolha- patkolás, őshal, egy kis re­pülőgéptervezési „tanfolyam" — egyszóval sok és sokféle műsor szerepel majd a Diák­abrak című tévéadásban. Játé­kos ötletek „habarcsával” kö­tik egybe a félórásra tervezett ismeretterjesztő ösz- szeállítást. Bálint Ágnes szer­kesztőé a műsorkészítő „kő­műveskanál”. A szentendrei fesztészet szürrealista-konstruktív szár­nyának egyik legjelesebb alko­tója volt Vajda Lajos. A ha­zai avantgarde művészet sa­játos egyénisége kerül képer­nyőre. Bornyi Gyula operatőr- és Zsigmondi Boris rendező vállalkozik a pályakép be­mutatására. A felvétel helye: Szentendre. SZEMLE A Govorit i Pokázivajet Moszkva című szovjet tv-újság 20 nagyformátumú oldalon közli a különböző rádió- és tévéprogramokat, cikkeket, kottát, keresztrejtvényt, torna­tanácsadót, matematikai rejt­vényt stb. A francia Téléra- ma nagyobb interjúkat, elmé­leti cikkeket is közzétesz, oly­kor csak közvetve utalva egy- egy, a műsorban is gyakran szereplő témára. A csehszlo­vák Tydenik Cs. Televízió ki­zárólag tévéújság, gyakran kö­zöl magyar vonatkozású írást, vagy fotót, hiszen tévéműso­raink, a csehszlovák televízió állandó, szinte napi vendégei. Az angol Radio Times megle­hetősen egyszerű „köntösben” adja közre a nagymúltú BBC műsorait, csak a címlap színes és — többnyire — a hirdeté­sek kapnak több színnyomást. A rendkívül szép kiállítású olasz újság viszont úgyszól­ván „mindent elsöprő" meny- nyiségben publikál reklámot. A svédeké fegyelmezett „hű­vös" fekete-fehérben jelenteti meg a legszükségesebbeket. Az NDK „FF Dabei" című rádiós- televíziós orgánuma 48 olda­las magazinban kívánja a hallgató- és nézőközönséget szolgálni. Nádor Tamás Tizenéves „fafaragók” Az országos népi díszítőmű­vészeti és gyermekjáték-pá­lyázatra, Mezőkovácsházára Balassagyarmatról is útrakelt egy takaros postai csomag. A Pajtás fafaragó szakkör alko­tásait házi zsűrizés alapján válogatták ki és csak a leg­jobb faragásokat, lakásdísze­ket indították. Kajtor Zsolt áttört faliképéi, lopótökből, népies motívumokkal díszített falidísze, juharfa csanakjai, Ethey Csongor berkenye- és körtefából faragott faliképéi e.s Csordás János „Virág cse­répben” című kertidióból ké­szített faliképé bizonyára el­nyeri a szakzsüri és a nagy- közönség tetszését —- ebben reménykednek a gyarmati népművelők és Egri István, a Népművészet Ifjú Mestere is, aki sok türelemmel és szere­tettel foglalkozik ezekkel a gyerekekkel. A szakkör 1973. októberé­ben alakult a felnőtt fafara­gók utánpótlás csapataként, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola érdeklődő és ügyes kezű tanulóiból. Szigorú munkaterv alapján, az iskolai politechni­kai tanterwel egyzetetve. és az ott tanultakra támaszkodva, dolgozik a szakkör. Egri István, mondta: — Amikor ennek az úttörőszak- körnek a szervezése folyt, nem is gondoltam, hogy tíz főből álló csoportot tudunk magunk köré gyűjteni, és hogy srácok között olyan te­hetségesek is lesznek, mint akik ezen az országos pályá­zaton részt vesznek. Szívesen fogadják a gyere­keket a felnőtt fafaragók. Eb­ben az esztendőben mór az alkotóházban — a Palóc-liget­ben — a nagyokkal együtt dolgoznak, s így még jobban el tudják lesni a munkafogó­sokat, gyakorolni a szerszám- használatot. A felnőtt fafaragók kollek­tiven is foglalkoznak a gye­rekekkel, támogatják őket és most együtt „szurkolnak” ér­tük a június 1-i eredményhir­detésen, és az azt követő ki­állításon, a mezőkovácsházi művelődési központban. Lapzártakor érkezett a te­lefonértesítés, hogy a fiatal Ethey Csongor dijat nyert az országos díszítőművészeti és gyermekjáték-pályázaton. — elekes —■ Biztonság- technikai vizsga A VÉG YÉPSZER Vállalat salgótarjáni gyáregységében legutóbb kétnapos biztonság- technikai vizsgát tartottak. A vizsgabizottságban a Nehézipa­ri Minisztérium, az SZMT kép­viselői és a vállalat és a gyár­egység vezetői foglaltak he­lyet. Először a vizsgázók — 149-en műszakiak és munká­sok ■— 48 kérdésre válaszollak írásban. Ezután szóban is kel­lett tanúsítaniuk, hogy jól is­merik a munka végzéséhez szükséges biztonságtechnikai előírásokat. Többek között vizsgáztak az óvórendszabá­lyokból lakatosok, hegesztők, villanyszerelők, esztergályo­sok, festők és a szállítással, rakodással foglalkozó dolgo­zók. Rajtuk kívül vizsgát tet­tek a közvetlen termelést irá­nyító műszakiak is. A most vizsgázott dolgozók túlnyomó többsége új szak­munkás a vegyipari gépeket, acélszerkezeteket előállító gyáregységben. Néhányan vi­szont a kettő, illetve három évvel ezelőtt megszerzett is­mereteket újították fel. Ugyan­is a biztonságtechnikai vizs­gabizonyítvány csak ennyi időre szól. László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RJPORTKONYVBOL 35. De mit tehettem, a fe­leségem unokatestvére, segíte­ni kell. El is jött, kapott he­lyet a munkásszálláson. Két napig dolgozott, a harmadik napon otthon maradt, valami kis karcolásra hivatkozott. Egy hét után megint jelentke­zett munkára, de hozzáteszem, hogy amíg nem dolgozott, a szomszéd szobából eltűnt az egyik csillés kabátja. Egy napig lent volt, megint eltűnt, így ment ez két hónapig. Persze hogy nem sokat kere­sett. Mert a bumlizást nálunk is büntetik. Láttam én, hogy ennek nem lesz jó vége. Sza­porodtak a panaszok, a lopá­sok. Egyik napon aztán jön az egyik brigádvezető hozzám: ,.Te, mintha az én kardigáno­mat láttam volna K. P.-n. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott hozzá. Azt mondta, vet­te a sógorkádtól...” — Ekkor már tudtam, hon­nan fúj a szél. Műszak után megyek a szállóba. A brigád- vezető keresi a gondnokot. Azt mondja, a sógor leszámolt, el­utazott. Rohanunk az állomás­ra. Leszedtük a vonatról. Elő­ször szemtelen volt, de mi le­kezeltük, aztán indíts a rend­őrségre. — Gondolhatja mit kaptam én a feleségemtől. De nem bá­nom. Attól az embertől meg­szabadultunk, de hány van még ilyen! És ez visszatérő fo­lyamat, amivel újból és újból kínlódunk. — Nehogy azt gondolja, azért van így, mert a nehéz munka eltompítja az embe­rekben az erkölcsi érzéket. Végeredményben nálunk sem nehezebb, mint a másik bá­nyákban. Jobban mondva, ne­hezebb anyaggal dolgozunk, de több a gép is. Meg nincs metán. Én inkább annak tu­lajdonítom az egész problé­mát, hogy a bányászatnak ma nincs sok becsülete, máshol is megkeresik ezt a pénzt, kevés a jelentkező, és mindenkit fel­vesznek, nem nagyon válogat­hatnak. Én magam nem men­nék el innen talán a nyugdí­jig, hacsak a reumám, meg a szilikózisom nem kényszerít majd. Meg kell ezt szokni, sze­retni, aztán már nincs problé­ma. Mert szeretni lehet a bá­nyát, higgye el nekem. Ve­lem is előfordult, hogy ha va­lami ok miatt nem szálltam le, mór hiányzott. Ha majd sokan lesznek így, más lesz á helyzet. Szeretném megérni, de nem reménykedem benne. Csatlós A második szinten kiszál­lunk a kasból. A levegő az ar­comba vág. A falhoz húzó­dom. Néhány perc múlva megérkezik az érc. A csatlós füles, prémes sapkában, pu- fajkáhan siet a kashoz, meg­billenti a csillét és már robog is az érc a kisvasúira, — Egy műszak alatt két-há- romszáz csillét irányítok — húzódik mellém a csatlós. — Ha vár ftiég tíz percet, be­fejezem a munkát. Megismétlődik még né­hányszor a művelet, aztán megérkezik a váltás. Egy üres kassal felmegyünk a nap­szintre. A fürdő előtt a csiz­mamosónál letisztítjuk a sarat, N0GRÁD — 1974. május 28., kedd Felnőttoktatás — korszerű nagyipar Kinek érdeke a tanulás? A* utóbbi Időben mind több fórumon, párt- és állami ve­zetők, gazdasági és közműve­lődési szakemberek tanács­kozásán tűzték napirendre a munkásművelődés — ezen be­lül Is a felnőttoktatás — idő­szerű kérdéseit. A problémák felvetése nem véletlen, hi­szen az e területen jelentke­ző feladataink megoldása tár­sadalmunk ideológia! és gaz­dasági fejlődésével áll szoros kölcsönhatásban, összefüggés­ben, A szocialista nagyipar fej­lődésének jelenlegi — közgaz­dasági megnevezéssel élve. intenzív — szakaszában a munkások szellemi kondíció­iénak témaköre fokozottabban kerül előtérbe, és válik a to­vábblépést meghatározó té­nyezővé. Ezért tartjuk örven­detesnek, hogy egyre több gazdasági vezető ismeri fel a társadalom anyagi és szellemi szférái közötti valóságos össze­függéseket, és törekszik e szerint a tevékenység, az irá­nyítás gyakorlati összehango­lására. A legkülönfélébb gépi eszközök karbantartása mel­lett szükséges a velük dolgo­zó munkások szellemi — po­litikai, szakmai, kulturális — karbantartása is. Ez utóbbi nélkül elképzelhetetlen a kor­szerű, a fokozatosan és terv­szerűen fejlődő szocialista' nagyipar. Írásunkban, u valóságnak megfelelően, csak a gózdasági vezetők többségéről tehetünk — mint tettünk U — emlí­tést. Mert addig, amíg ezt a felfogást valóban minden gyári és vállalati igazgató, főmérnök, főkönyvelő, üzem- és művezető nemcsak az el­méletben, hanem a gyakorlat­ban is magáévá nem teszi. addig évek kitartó agitációs meggyőző munkájára van szükség. A megyét járva, igaz elvétve, hallottunk olvan ese­tekről, hogy a gyári vezetés semmiféle kedvezménnyel nem járult hozzá dolgozói alap­vagy felsőbbfokú tanulásához, mondván, munkájuk elvégzé­se nem kíván magasabb vég­zettséget. Sőt. volt ahol — e „jelszó” alatt és a termelés, a vállalat érdekeire hivatkoz­va — kifejezetten akadályo­kat gördítettek a tanulási tö­rekvések útjába. Ez a veze­tői magatartás a rövidlátás szemléletes példája: a mar­xizmus egyik alapvető tételé­nek, a dialektikának mond ellent azzal, hogy mechani­kusan válaszfalat húz a ter­melés. a gazdasági és szelle­mi gyarapodás közé. Pedig az emberiség története mér ed­dig Is nem egy esetben bizo­nyította. hogy az anyagi, tech­nikai forradalom az ész. a szellem forradalmával esik egybe. Ha nem ígV lenne, akkor vajon beszélhetnénk-e tudományos-technikai forra­dalomról? Válaszunk nem le­het kétséges: aligha. Megyénkben — az 1973-as év végi adatok szerint — 15 helységben, összesen 45 ta­nulócsoportban folyik általá­nos iskolai, vagyis alapfokú felnőttoktatás. Ez 717 dolgo­zót érint. Ezek az adatok nem megnyugtatóak. Fokozot­tabb erőfeszítéseket sürget­nek a tanulás, a felnőttokta­tás területén. Nagy és kis gyárainknak, üzemeink veze­tőinek ismerniük kell a dol­gozók iskolázottsági fokát, és ennek megfelelően kell meg­tenniük az általános művelt­ségi szint emeléséhez szüksé­ges intézkedéseket. A hagyo­mányos, a dolgozók általános iskolájának esti és levelező tagozata mellett már több helységben — sót tizemben — működnek a felnőttoktatás korszerű tanfolyamai, az úgy­nevezett 80, illetve 160 órás formák. Ezek szép példáit láthatjuk többek között a pásztói járásban, Szécsényben és Balassagyarmaton, E vizs­gára készítő tanfolyamok egy­re nagyobb mértékben alkal­mazzák a közművelődésben használt módszereket és esz­közöket; az audiovizuális szemléltetést, az ismeretter­jesztő előadást, melyek a ta­nuló felnőttek körében mind népszerűbbekké válnak. S ez teljességgel érthető, hiszen az említett módszerek fesztelenebbé, „lazábbá” te­szik a tanítási órát, közvet­lenné. egyben demokratiku- sabbá a tanár-tanuló vi­szonyt. Az oktatásnak ez a formája, úgy tűnik, jelenleg a legeredményesebben járha­tó útját jelenti a felnőttokta­tásnak, Felfrissíti a tanulási készséget, újra hozzászoktat a tanuláshoz. A sikerélmény önbizalmat ad, ez pedig to­vábbi ösztönzést az önképzés­hez. az önműveléshez, a tar­tós tanuláshoz. Mindezekért kívánatos, ha a termelőegy. ségek az eddiginél nagyobb súlyt fektetnek dolgozóik kép­zettségére, és a felnőttokta­tás ügyében — ha eddig nem tették volna — gondolkodás nélkül felveszik a kapcsolatot az illetékes közoktatási, köz­művelődési intézményekkel Ez társadalmi, közösségi és — és egyben személyes — ér­dek. Sulyok László Aa ország legjobbjai kozott ÖT LÁNY A „DOBOGÓN” Ügy vélem, kevés utas volt olyan jókedvű a Budapestről Salgótarján felé zakatoló gyors­vonaton, mint az az öt közép- iskolás leány, aki az utolsó kocsi egyik fülkéjében uta­zott, A felületes szemlélő egy­szerű kirándulóknak nézhette volna őket, pedig örömük okát is észrevehette volna. A / törmeléket, aztán negyedórás zuhanyozás után megtörölkö­zünk és a hajszárító búra alá állunk. Mintha egy mázsával könnyebb lennék. A csatlós ezt már nem érzi. Legalábbis így mondja. — Aki lehúz itt egy évet, már annyira megszokja, hogy föl se veszi a bányát. Én per­sze könnyen beszélek, mert a munkám szinte semmi. Mióta gépesítették, tulajdonképpen csak billentem a csillét, de erő nem sok kell hozzá. Ebédjegyet nyújt. — Fogadja el, majd egyszer fizet valamit és kvittek va­gyunk. Most nekem sok van. Az apám megvette, mielőtt még a pénzét elverte. Tizen­kilenc éves vagyok, nem sze­retnék bevonulni, bár az sem lehet olyan veszélyes, a have­rok mondják ... De itt még­is. .. szabadabb az ember. Nagyon szeretem az apá­mat. Együtt járunk szórakoz­ni. Csak az a baj, hogy kevés a pénzünk. De annyi min­dig van, amiből egy pár­szor jól érezzük magunkat. Semmire se gyűjtünk. Ez a kabát, ami rajtam van, most került vissza a zaciból. Bent van a télikabátom, az apámé is, az órámat pedig nem tu­dom, már kiadják-e. Kétszer meghosszabbítottam a határi­dőt. Hát ha nem, majd a hű­ségjutalomból veszek újat. Ha addig nem vonulok be... — Kerestem az apjat. Na­gyon nehéz megtalálni. (Folytatjuk!) csomagtartón hélószatyorban piros díszdoboz lapult, benne kristályserleg. A serlegről lán­con táblácska függ, ami tu­datja, hogy az értékes tárgy az egészségügyi szakközépis­kolák országos elsősegélynyúj­tó versenyének harmadik he­lyezett csapatát illeti meg. — A csapat öt tagját házi­versenyén választottuk ki — mondja Szirmai Ervinné ta­nár, aki a csapatot felkészítet­te, s a versenyre is elkísérte. — Az „edzéseket” a gimna­zisták és építőipari szakközép- iskolások vegyes csapatával és a Mártírok úti Általános Is­kola ifjú elsősegélynyújtóival közösen tartottuk, hetenként több alkalommal. Az idei ver­seny az előzőeknél annyival nehezebb volt, hogy a négy kárhelyből, melyen a koráb­bi alkalmakkor két-két sérül­tet kellett a résztvevőknek osztályozni és ellátni, most két helyen négy — természetesen imitált — beteg várta a csa­patot. Ugyancsak nehezítette a feladatot, hogy az idei ver­senyen a csapatkapitány csak az osztályozásban vehetett részt, a csapat tagjait csak utasításokkal segíthette. Min­den állomáson hat perc állt a csanat rendelkezésére és a teljesítményt pontozták. — Mi volt a verseny leg­nehezebb része? 21.50: Csajkovszkij b-moll zongoraverseny. A nagy orosz zeneszerző egész életművét az orosz népi motívumok hatiák át. operáit csakúgv. mint táncjátékait, szimfóniáit, szvit- ieit. nyitányait vagv verseny­műveit. A most közvetítésre kerülő zongoraversenv 1874- ben született. A bemutató kö­rülményei is érdekesek. Ami­kor Hans von Bülow Qrosz­A választ a csapatkapitány kezdte, de azután belekapcso­lódnak a többiek is: — A harmadik állomáson négy törés volt... Az egyik medencetörés ... Időt vesztet­tünk, mikor az egyik sérült nem szólalt meg... öt pont­tal maradtunk le a másodi - koktól, pedig a mi időnk jobb lett volna ... Abban is megegyeztek, hogy a legkönnyebb feladat a má­sodik és a negyedik kárhe­lyen várta őket. Az utóbbi esetben vérző sérülteket kel­lett ellátniuk, s az állomáson folytatott tevékenységüket kü­lön kiemelte, megdicsérte a zsűri. A harmadéves csapatkapi­tány, Cene Katalin, a másodi­kos Zsemlye Katalin és Dar­vas Éva, valamint az első osz­tályt befejező Kuborczik Klá­ra és Kovács Katalin büszkén vették át a női portréval dí­szített bronzplakettet. Orszá­gos versenyen harminckét in­dulóból harmadiknak végezni, nem kis dolog! Megyénk és iskolájuk, a Madách Imre Gimnázium és Szakközépisko­la hírnevét öregbítették. Ered­országban járt. Csaikovszkij neki mutatta meg frissen el­készült művét, és Bülow —. bár igen nehéznek találta a versenvművet — vállalta a bemutató koncertet. Most a Saar-vidéki Rádió Szimfonikus zenekarának előadásában hall­hattuk a zenedarabot, vezé­nyel Leopold Stokowski, zon­gorán közreműködik Kurt Leimer. menyükhöz gratulálunk! —R.­Mai tévéajánlatunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents