Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

„Magasra állítottuk a mércét**

Érsek vadkerti lirlirádok

Az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben már több alkalommal került a tsz-veze- tőség, pártvezetőség, taggyű- es napirendjére a szocialista brigádmozgalom helyzete. Néhányszor nagy lendülettel hozzáláttak a brigádok szervezéséhez (vagy újjászervezéséhez). de aztán a sikertelenség elkedvetlenítette a gazdasági és tömegszervezeti vezetőket.

Két évvel ezelőtt, amikor Nagy Lászlót párttitkárnak választották, ő is nagy buzgalommal fogott a szocialista munkaverseny-mozgalom alapjainak megteremtéséhez. Igyekezett a brigádok munkáját gátló körülményeket elhárítani.

— A szocialista brigádmozgalom jelentőségét a mező- gazdasági üzemekben nem kell bizonygatni. A benne rejlő tartalékok kihasználásával a mezőgazdasági munka hatékonyabbá válna. Jelenleg négy brigádunk küzd a szocialista cím legalacsonyabb fokozatért. Körülményeink között már ez is sikernek számít. — mondja.

A „siker” relatív. A számok elgondolkodtatok. Az érsekvadkerti termelőszövetkezetben összesen 713 tagot tartanak nyilván. Ebből a nyugdíjasok és járadékosok száma 258. A négy brigádban pedig mindössze félszáz dolgozót számlálnak.

— Mi az oka annak, hogy ilyen kevesen vesznek részt a brigádmozgalomban ?

— A legfőbb problémák: leküzdeni a meglevő káros szemléletet. A termeléssel kapcsolatban nincs kifogás munkájuk ellen. A gazdaság előtt álló feladatokat teljesítik a dolgozók. Csupán az a plusz hiányzik, ami a kollektívát a szocialista brigádok rangjára emeli. Különösen a politikai

ismeretek szélesítése marad el a kívánalmaktól — válaszol Nagy László.

Addig eljutottak a brigádok, hogy a vállalásaikban megfogalmazták: „Rendszeresen járunk politikai oktatásokra, részt veszünk a községben rendezett társadalmi ünnepségeken ...”

A vállalás teljesítésére bőven volt alkalom. Előadásokat, politikai vitaköröket szerveztek, még a területi szövetség is besegített. A gyér megjelenés miatt azonban ezek sorra elmaradtak.

— Rájöttünk, hogy magasra állítottuk a mércét. E területen ma még csak a minimális dolgokat kívánhatjuk meg, s erre az alapra lehet majd a szocialista munkaverseny-mozgalom magasabb

szintjeit építeni. Nem véletlen,

Fogyasszunk több tejterméket!

Az egészségügyi világnap jelszava a „Jobb táplálkozás — egészségesebb világ” volt. Ebbe a témakörbe szorosan beleilleszkedik a nemzetközi tej nap megszervezése is, mely egyik leglényegesebb táplálékunkra irányítja a lakosság figyelmét.

A tej és tejtermékek fogyasztása nálunk lényegesen kisebb, mint más fejlett országban. Magyarországon 1972- ben egy lakosra évente átlag 114 kilogramm tej és tejtermék fogyasztása jutott, ugyanakkor Hollandiában 248 kilogramm, Svédországban 264, az NSZK-ban és Ausztráliában 200 kilogramm körüli mennyiség, Olaszországban pedig 144 kilogramm.

Miért szükséges, hogy az eddigieknél nagyobb súlyt helyezzünk a tejtermékek forgalmazására és fogyasztására? Magyarország a jól táplálkozó országok közé tartozik, a felvett kalóriamennyiségek megoszlása azonban a különböző élelmiszerek között nem eléggé célszerű és így nem elég egészséges.

Mit is tartalmaz a tej, amely életünk elején egyetlen táplálékunk? Az anyatejet még ma sem pótolhatja a legjobbnak tartott csecsemőtápszer sem. Általános érvényűnek elfogadott elv, hogy a csecsemő legalább 3 hónapos koráig anyatejet kapjon, mert ez nemcsak a szükséges kalóriát, fehérjét, zsírt, szénhidrátot tartalmazza, hanem különböző vitaminokat, sókat és olyan anyagokat, melyek védelmet nyújtanak a különböző megbetegedések ellen.

Később Is a kisgyermek egyik legfontosabb étele a tej, de azt hiszem helyes az a megállapítás, hogy felnőtt korban, legalábbis a lakosság jó része, már egyáltalán nem, vagy nagyon kis mennyiségben fogyaszt tejet, inkább más tejterméket, így sajtot, vajat, tejfölt, tejszínt, joghurtot, de a statisztikai adatok szerint ezt is csökkent mennyiségben.

Száz gramm tehéntej 69 kalóriát tartalmaz, amelyet a tejben levő 4 gramm zsiradék, 3,4 gramm fehérje és 4,9 gramm szénhidrát biztosít. Ezenkívül elég nagy mennyiségű A-vitamin, B|-, és B.r, C- vitamint és aminosavat tartalmaz. A különböző sajtok készítési módjuktól függően

300—400 kalóriát tartalmaznak, nagyjából a tejhez hasonló összetételű anyagokból. Elég népszerű nálunk a különböző joghurtféleségek fogyasztása, melyek kalóriaértéke a tejével azonos és kiválóan alkalmasak a fogyókúrás diéták eledeleként.

A vaj is a könnyebben emészthető és kevesebb kalóriát adó zsíradékféleségek közé tartozik, ' fogyasztása sokkal egészségesebb, mint a disznózsír, sőt még az étolajnál is. A zsiradékon kívül tartalmaz fehérjét és nagyobb mennyiségben A- és D-, valamint B,- és B.,-vitaminokat. Könnyebben emészthető és így különösen a nyári hónapokban ajánlatos a tejtermékek nagyobb mérvű fogyasztása.

Smetana Aladár

Ruházati ankét M skolcon

Az OKISZ könnyűipari osztái/a és az OKISZ-Labor a konfekcióruházat méretválasztékának bővítésével kao- csolatban május 30-án Miskolcon ankétot szervez. Az ankéten a ruhaipari szövetkezetek helyzetéről és az új mérettáblázat bevezetésével kapcsolatos tennivalókról tanácskoznak.

Nógrád megyében két ruhaipari szövetkezet tevékenykedik, a salgótarjáni és a balassagyarmati Ruházati Szövetkezet is jelentős mértékben termel konfekcióárut. Képviselői részt vesznek a miskolci ankctoa.

hogy a két év alatt egyetlen brigád sem nyerte el a szocialista címet. Ellentétben több termelőszövetkezettel, nem sok értelmét látjuk annak, hogy csak „úgy” megajándékozzuk őket a címmel. Ezzel magunk alatt vágnánk a fát...

Korábbi gátja a szocialista brigádmozgaiom fejlődésének, hogy nem volt megfelelő anyagi fedezet a jutalmazásra. Ezen segítettek, sőt, az idén már 30 ezer forint áll rendelkezésükre. A traktorosok brigádja tavaly például 9 ezer forintot kapott jó munkájának elismeréseként. Időben végeztek minden munkát, a meghibásodásokat 10 százalékkal, üzemanyag-, anyagfelhasználást két százalékkal csökkentették.

— A növénytermesztésben dolgoznak a legtöbben. A munkacsapatok között versenyt hirdettünk. Vállalásaik ugyan nincsenek, de termelési eredményeik figyelemre méltóak. Bízunk benne, hogy jövőre a „nagy” versenybe is beneveznek — jegyzi meg a párttitkár.

A termelőszövetkezet, versenybizottsága rendszeresen értékeli a vállalások teljesítését. Így lehetőség van7 a rész- eredmények birtokában energiájukat arra a területre koncentrálni, ahol „szorít a cipő”. Ehhez szükséges, hogy a brigádok is rendszeresen megtartsák összejövetelüket, megbeszéljék közös tennivalóikat.

Nagy László bizakodik:

— Remélem, hogy az idén valamelyik brigádunk elnyeri a szocialista címet, s a többiek elé példaképül állíthatjuk őket. Az elmúlt évek tapasztalataiból leszűrtük a tanulságot: nem szabad sajnálni az energiát a szervezéstől.

Nagyon kevés még a megyében azoknak a termelőszövetkezeteknek a számsi, ahol a szocialista brigádmozgalom kiemelkedő eredményeket hozott. Érsekvadkerten a fokozatosság elvét szem előtt tartva, azon fáradoznak, hogy a holtpontról kimozduljanak.

Sajnos, másutt még eddig sem jutottunk el. Példa erre a „Palóctáj” Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elmúlt év végi tanácskozása, ahol többek között elhangzott, hogy a balassagyarmati és a rétsági járásban több mint tíz termelőszövetkezetből hiányoznak a szocialista brigádok.

Az ebben rejlő tartalékokról lemondani, enyhén szólva, könnyelműség.

Sz. Gy.

termsSSi : 137S. lastuét 7.

Interjú dr. Csikós Nagy Béla államtitkárral, az Országos Anyag*

és Árhivatal elnökével

KÉRDÉS: — Magyarország

gazdasága annyira külkereskedelem-érzékeny, hogy joggal állíthatjuk: nálunk a nemzetközi versenyképesség méri a különböző ágazatok hatékonyságát. Vagyis, végső soron a világpiac ítélete dönti el, melyek azok a termékeink, amelyek valóban elérik a kívánt színvonalat. Ennek az „ítéletnek” pedig az árak a közvetítői: rajtuk keresztül

értesülnek a vállalatok termékeik kedvező, vagy kedvezőtlen fogadtatásáról. Ügy tűnik, elsősorban ez a tény teszi szükségessé, hogy meghatározott körben nálunk is sor kerüljön a termelői árrendezésre.

Válasz: — Valóban, itt arról van szó, hogy amióta napirendre tűztük a magyar gazdaság struktúrájának hatékonyságot szem előtt tartó átalakítását, azóta árrendszerünknek is, egyre torzításmentesebben kell ellátnia ezt a közvetítő feladatot. Ez pedig sok esetben azt ielenti, hogy belföldi termelői árainknak nem szabad túlzottan elszakadniuk a külkereskedelmi áraktól, különben a jelzőrendszer hamis és helytelenül orientálja a vállalatokat döntéseik meghozatalában.

KÉRDÉS: — Mennyiben tér el a most elhatározott termelői árrendezés a korábbiaktól?

Válasz: — Elsősorban abban látom a különbséget, hogy ezúttal nem ..nagytakarítást” hajtunk végre, vagyis nem általános, minden ágazatra kiterjedő rendezésről van szó. Ezúttal kifejezetten az a célunk. hogy a tőkés importból származó nyersanyagok kalkulációját reálisabbá tegyük a vállalatok számára és ennek alapján az exporttermékekről készített árkalkuláció is megalapozottá, igazzá váljon. Ez feltétlenül szükséges, hiszen köztudott. milyen hatalmas mérvű áremelkedés következett be az utóbbi néhány évben a világpiacon. Az olajról már felesleges szót ejteni, ez annyira közismert. De talán kevesebben tudják. hogy a férnek, vegyi alapanyagok, és a textilipari, bőripari alapanyagok esetében is „árrobbanás” következett be: egy-két év alatt megkétszereződtek. megháromszorozódtak az árak. Ennek terheit költségvetésünk nyilvánvalóan nem tudná időtlen időkig átvállalni — ahogyan ezt eddig tettük. De ez nem is lenne célszerű, pontosan az árak jelzőrendszer- szerepe miatt. Erről a szerepről nem szabad lemondanunk. hiszen a vállalatok csak reális alapanyagárak mellett tudnak reális késztermékárakat kialakítani és így mérhető egyértelműen, mely ágazatok, vállalatok munkája minősül hatékonynak. Ilyen értelemben beszélhetünk arról hogy az áraknak fontos közgazdasági szerep jut a gazdasági struktúra hatékony formálásában.

— Itt azonban szeretném azonnal hozzátenni, hogv továbbra sem célunk a tőkés árarányok teljes, maradéktalan tükrözése, hiszen legfontosabb piacunk a 1 '.GST. ahol köztudottan nem leéli tartanunk a tőkés országokéhoz hasonló inflációs, spekulációs jelenségektől. Az 1975- ös árrendezésnél pontosan abból indultunk ki, hogv mérlegeltük a tőkés országokból importált nyersanyagoknak a belföldi felhasználásban játszott súlyát. Tehát csakis azokban az esetekben döntöttünk az árrendezés mellett, ha valamilyen alapanyagot ezekből az országokból importálunk.

KÉRDÉS: — A fogyasztói árakat mennyiben érinti az 1975. évi árrendezés?

Válasz: — Mint köztudott, nálunk a termelői árak és a fogyasztói árak két eltérő árrendszert alkotnak. mivel más-más mérlegelések alapján alakítjuk őket. A fogyasztói árakat a párt életszínvonal-politikája határozza meg. míg a termelői áraknál p-ok a megfontolások érvényesülnek. amelyekről már szóltam. Ezzel összhangban az 1975. évi termelőiár-rendezésnél is figyelmen kívül hagytuk azokat a termékeket, amelyeket a lakossági fogyasztásra hozunk be külföldről, noha ezek — például a cukor — ipari nyersanyagként is hasznosulnak. Tehát például a cukrot az élelmiszeripar továbbra is kedvezményes áron kapja és eszerint kalkulálhatja termékeinek árát is.

KÉRDÉS: — Sokan úgv ítélik meg a tőkés világpiacon végbement példátlan mérvű áremelkedést, mint átmeneti jelenséget, amely hamarosan normalizálódik, s az árak ismét az eredeti színvonalra süllyednek, ön szerint várható ez a normalizálódás?

Válasz: — Nehéz kérdés. Ez az „átmeneti jelenség” ugyanis már évek óta tart. Enn°k ellenére én úgy ítélem mag. hogy előbb-utóbb valóban „megnyugszanak” az árak. Arra azonban nem lehet számítani. how az eredeti színvonalra térnek vissza. A jelenlegi helyzet létrejöttében nagy szerepe volt a spekulációnak is. tehát nem minden termék áralakulása tükröz valódi értelemben vett gazdasági szükségszerűséget. Azon- ban azt is világosan kell látnunk. hogy a tőkés világpiacon nemcsak spekulatív inflációról. általános árszínvonalemelkedésről van szó.

— Az általános áremelkedés közepette struktúrái)? okokból végbemegy az árarányok átrendeződése is: elsősorban az anyagok drágulnak a késztermékekkel szemben. és a különböző an vágok egymáshoz viszonyított értéke is megváltozik. A feilődő országok iparosodása és a számukra igazságtalan edd:'?i cserearány megváltoztatásába irányuló törekvésük tartós hatást gyakorolt az árviszo. nyokra. Ez pedig nyilvánvalóan megnehezíti a gazdasági növekedést azokban az iparilag fejlett országokban, amelyek erősen ráutaltak az importált anyagokra.

— Ezeknek az országoknak az esetében az egyedüli megoldás az. hogv fokozniuk kell termékeik minőségét és ver- senyképeségét. mert csakis ezen a módon ellensú'vozhat- iák azt a veszteséget, "mit az importanyagok d-'gnlása jelent számukra. Ha>/ : ezen országok közé tartozik. Eddigi gazdaságpolitikánk — és különösen külkereskedelem-politikánk — jelentős sikereként könyvelhetjük el azt a tényt, hogy mind ez ideig sikerrel oldottuk meg ezt a feladatot. Külkereskedelmi cserearányunk 1968 óta mintegy 19 százalékkal javult. Azonban a jövőben is elsőrendű követelmény számunkra, hogy fokozzuk a munka termelékenységét. javítsuk a termékek minőségét és versenyképességét, mert ez a záloga annak, hogy ez a sikeres politika továbbfolytatódjék. Jó minőségű, bárhol értékesíthető export- árualap bővítésével a következő években is vissza tudjuk hárítani a tőkés piacokra azt a hátrányt, amit számunkra az import drágulása jelent.

Forgács Katalin

Munkásarcok

Büszke lehet rá tanítómestere

— Pista, gyere le — kiált nagyot a salgótarjáni filmszínház építését irányító Pa- ragi Ferenc építésvezető. Valaki mintha válaszolna a hívó szóra. Egy ideig várakozunk, majd az építésvezető gyors léptekkel felszalad a félig kész lépcsőkön az emeletre.

— A szállítószalagot szerelik be. A födémezéshez szükséges. Ott segít Villányi István ács is — mondja visszatértekor. Az emeletről pedig egy erőteljes férfihang többször egymásután ezt mondja: emeld... emeld... emeld. Nem sokkal később csend lesz.

Az első benyomások egy szerény fiatalembert sejtetnek. Ebbén a későbbi beszélgetés csak megerősít. Villányi István, az ácsszakmát a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál kezdte, itt szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt még 1959-ben. Eddig csak a salgótarjáni építkezéseken dolgozott. Tanítómesterére. Kohánka Istvánra mindig nagy szeretettel gondol:

— Nagyon jó ember, sokat tanultunk tőle. Kiváló szakmunkás, igazi munkásember.

Aki nála tanulta az ácsmesterséget, az vitte valamire — állítja határozottan a fiatalember.

Akárcsak Villányi István. A garzonháznál a PEVA-brigád vezetője volt. Most brigádve- zető-helyettes, mivel egyesítették a két ácsbrigádot. Két évvel ezelőtt elvégezte a művezetői tanfolyamot. Ezt követően megkérték, vállalja el a művezetői beosztást.

— Csak akkor tudom, ha helyben maradhatok.

Megígérték neki, hogy megpróbálják teljesíteni kérését.

— A gyerekek óvodába járnak. Mivel egyikünknek sem él a szülője, így hát a gyerekeket nem tudjuk kire bízni. Ha én vidéken dolgoznék, akkor nem volna aki a gyerekeket vinné vagy hozná az óvodába. Feleségem is dolgozik. A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál. Kénytelen volt elmenni, mert egy fizetésből nehezen tudtunk kijönni. Most 2500—3500 forint között keresek.

A férj nem szorgalmazta felesége munkába állását. Az asszony akart mindenáron elmenni. Érthető, mert a gyermekgondozási segély leteltével, hatévi várakozás után kapták meg a tanácsi értéke- sítésű lakást, amiért tízezer forintot fizettek.

— Megérte — szólt meggyőződéssel a hangjában, majd így folytatja: — Télen nyolcszáz forintba kerül a lakbér a fűtéssel és a melegvíz-ellátással együtt. Vettünk új bútort részletre. Havonta 700 forintot törlesztünk. A kettő együtt 1600—1700 forintot tesz ki. De meg is kell élni. s ruhára is szükség van. Egy keresetből pedig nem telt mindenre, nagyon be kellett osztani.

Villányi István csendes, kiegyensúlyozott. reálisan, igényesen gondolkodó fiatal munkásember, aki jó hatással van munkatársaira.

—1 Egykorúak vagyunk a brigádban. Van közöttünk három tanuló is. Úgy látom, most együtt van a brigád. Nincs széthúzás, torzsalkodás. Amikor megtudták, hogy az Arany János utcai újabb lakásokat PEVA-val építjük, s én ott dolgozok majd, többen azt mondták: szívesen jönnének velem...

Egyébként ő a jövő igényes építőmunkását testesíti meg. A Madách szakközépiskola esti tagozatának harmadéves tanulója. Hamarosan vizsgázik.

— Menni fog — állítja határozottan.

— Mi adja ezt a magabiztosságot?

— Eddig 3,7—3,8 volt az átlagom. A szaktárgyakat szeretem, egy kicsit nehezebben megy az elektrotechnika. A három év alatt egyszer kaptam egy kettest, de megérdemeltem. ötéves fiam mindig megkérdezi: —hányast kaptál apu? Hétéves kislányommal pedig versenyzőnk. Eddig ő a győztes. De így is van ez rendjén. Tudjon többet, mint az apja.

A fiatal szakember munkaidő után naponta két órát foglalkozik a tananyaggal. Szombat és vasárnap, ha ráér, akkor többet. Ugyanis a gyerekekkel is kell törődnie, elvárják. hogy édesapjuk játsz- szon velük.

— Szívesen teszem, mert nekem is jól jön egy kis ki- kapcsolódás. Ha meg messze van a beszámoló ideje, akkor esténként gyakrabban tévézek, meg olvasok. Most viszont tanulnom kell.

Pár perccel később ott folytatja, ahol korábban abbahagyta. A tőle megszokott szorgalommal, igyekezettel.

1970-ben kapta meg a Kiváló Dolgozó oklevelet. Munkásember, a szó igazi értelmében. Büszke lehet rá tanító- mestere.

V. K.

NÓGRÁD - 1974. május 28., kedd