Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-25 / 120. szám
A salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgvártástechnológiai Szakközépiskola 1974-ben érettségiző diákjai IV. A. Osztályfőnök: Smiró Miklós. Boros László — Ludas, Brunei a Tibor — Pásztó, Cseresznye Gyöngyi — Recsk, Földi Tibor — Pétervásána, Gáldi Edit, Hábel Zsuzsa, Ispán Tibor — Salgótarján, Jakus Endre — Egyházas- dengeleg. Juhász Gábor — Szurdokpüspöki, Juhász László — Bükkszék. Kamyó Tibor — Pásztó. Kiss Imre — Szurdokpüspöki, Kokovai Mihály — Sirok, Koncz Péter — Nézsa. Kovács Lóránd — Salgótarján, Kovács Tibor — Al- sópetény, Monostori Vlagyimir — Salgótarján, 'Pálinkás Csaba — Pulbtás, Ponyi György — Salgótarján, V. Sándor László — Jobbágyi. Simonyi Gyula — Plllny, Skuczi Ferenc — Szurdokpüspöki. Szabó Antal — Palotás. Szakács Béla — Vámosgyörk, Szálkái László — Selyp, Szénás! Mária — Kisbág.yon, Takács Mihály — Hatvan, Téglási Gabriella — Salgótarján, Telek Gyula — Karancs- apujtő, Túrái Mária, Váróczy László. Varsándi Zsuzsanna — Salgótarján. Verebélyi Gábor — MátraverebéTy, Vincze Attila — Mátraszele, Zsidai István — Kara ncsalj a. IV. B. Osztályfőnök: György Plenczner Ambrus Nándor — Palotás, Bencze Péter — Mátranovák, Btró István — Istenmezeje, Demeter Tamás — Egerfarmos. Durnyik Gyula — Karancsság, Erdélyt István — Karancskeszl. Érsek Barnabás — Borsodnádasd. Fekete Gyula — Nemti. Forgó Gyula — Mátraballa, Földi Sándor, Győri i.ászló — Salgótarján. Hajas Boldizsár — Mátramindszent, Hamdő Sándor — Nemti, Jászberényi Gyula — Járdányháza, Kajtor Imre — Mátranovák, Klsbali József — Nagybátony, Krállk Péter — Balassagyarmat, Makó Zsolt — Salgótarján, Maruzs Adorján — Mátranovák. Misztrlk Imre — Salgótarján, Molnár Gábor — Mátramindszent. Oláh Zoltán — Szanda, Paulenka László — Domoszló, Pintér Zoltán — Doroghéza, Bácz Sándor — Nógrádmegyer, Síké Károly — Szentdomonkos, Simon Csaba — Salgótarján, Szabó László — Recsk, Szabó Pál — Mátraszele, Tajtl Sándor — Mátranovák, Tamási Nándor — Klsbágyon, Tar László — Ortnosbánya, Tóth Nándor — Salgótarján, Varga János — Dorogháza, Világosi Gyula — Cered. IV. c. Osztályfőnök: Várnagy Imre. Babjak Sándor, Boross Judit, Csábi János, Cseh Tivadar, Deutsch László, Farkas Ágnes — Salgótarján, Fábián Gábor — Balassagyarmat, Fodor Ibolya — Ka- rancsberény, Frenkó Erika — SzOcsény, Géczi István — Buják, Gyarmati Gábor — Mátravidéki Erőmű, Gyetvai József — Kishar- tyán, Hornyák László — Nagybátony, Janovits Károly — váraszó, Kanyó József, Kovács Attila — Salgótarján, Kovács Árpád — Pomáz, Kovács Zoltán — Piliny, Kővári Gyula, Kővári Klára — Salgótarján, Krizsán András — Hort, László István, László József — Salgótarján, Mizser József - Etes, Nagy Zoltán, Ozsvárt Hajnalka, Palócz Zsuzsanna — Salgótarján, Papp József — Lőrinci, Forzsik Mária, Sturmann Béla. Szabó Imre — Salgótarján, Tóth Ferenc — Karancsság, Tőzsér György, Varga Sándor — Salgótarján. IV. D. Osztályfőnök: Machács Lajos. Antal Károly — Kishartyán, Balogh László — Lőrinci, Benkó Károly — Mohora, Bernáth Ferenc — Homokterenye, Bessenyei Gyula — Egyházasgerge, Butkai Barnabás — Nagylóc, Csemniczky István — Salgótarján, Cserni György — Balassagyarmat, Debreceni István, Hegyi János, Ka- zinczi Péter — Salgótarján, Kálmán Sándor — Mátranovák-bá- nyatelep, Kékesi László — Mátra- derecske, Kotroczó István — Mátranovák, Kovács István — Apc, Kovács József — Mátranovák, Kovács Mihály — Salgótarján, Liber István — Báma, Lombeczki Péter — Verpelét, Lőrinc András — Karancskeszi, Nagy Géza — Somoskőújfalu, Nagy János — Mát- raverebély, Ordasi Károly, Ozsvárt Ferenc — Salgótarján, Pajkos István — Apc, Radvánszki László — Nógrádmegyer, Rigó János — Salgótarján. Rotyis Péter — Nádújfalu, Szőke Gábor — Salgótarján, Varga András — Apc, Varga Zoltán — Fétervására. Kamarazene! fesztivál Nógrádiak sikeres szerepiése Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Jászberényben az idén is megrendezték a Székely Mihály zenei napokat. A csaknem egy hónapig tartó fesztivál programja ezúttal is gazdag és változatos volt. Az érdeklődést keltő események között szerepelt kiállítás, országos kórustalálkozó, és minősítés, operaelőadás, és a bennünket is közelről érintő: Szolnok megyei zeneiskolák VI. kamarazene-fesztiválja. Megtisztelő kitüntetés, hogy megyénk mindhárom zeneiskolájából meghívtak egy-egy csoportot erre a kétnapos, bemutató hangversenyekből és díszhangversenyből álló fesztiválra. Külön örömünkre szolgál, hogy Szolnok megye hat zeneiskolájának 46 csoportja, és a meghívott 9 város, illetve község zeneiskolájának 11 együttese közül, az országosan ismert, kitűnő művészekből, pedagógusokból és szakemberekből álló bizottság megyénk mindhárom kamaraegyüttesét kiemelte valamilyen szempontból. A balassagyarmatiak az énekes-hangszeres Beet- hoven-művek, a nagybátonyi- ak a hegedű-gitár, összeállítású Handel-szonáta, a salgótarjániak, a modern, igényes Lutoslavsky-darabok előadásáért kaptak dicséretet. Személy szerint a balassagyarmati Perneczky Zsolt, a nagybátonyi - Schnehberger Ferenc és Szüts István nevét említették meg kiemelkedő muzikalitásuk elismeréseként Szüts Pál Vetélkedő a KISZ kupáért Versmondó szakmunkástanulók Balassagyarmaton Sokféle ifjúsági klubot láttam már, de a balassagyarmati 217-es számú Szondy György Ipari Szakmunkás- képző Intézet ifjúsági klubja valami egészen más. Miért? Mert reggeltől estig, a korai vonatok érkezésétől az esti vonatok, autóbuszok indulásáig nyitva áll. — Nem kell az utcán kószálni a gyerekeknek, a szabad időt itt tartalmasán és kellemesen eltölthetik — mondja Lévai Jánosné, osztályfőnök. A klub varázsát persze több mindennel magyarázták. maguk a fiatalok, de Arató János igazgatóhelyettes, és Bedicsics Jánosné függetlenített klubkönyvtáros is. Munkájuk szép eredménye volt a napokban megrendezett versmondó verseny, amelyre Salgótarjánból és Nagybátonyból is érkeztek versenyzők, tanáraik kíséretében. A megyei KISZ-bi- zottság által alapított KISZ- kupa volt a tét. amelyért hat iskola versenyzett. A házigazda a Szondy György Ipari Szakmunkásképző Intézet volt, a KISZ-kupa tavalyi nyertese. Az idén elkerült tőlük a fődíj, de az általános vélemény szerint megérdemelték a nagybátonyi gyerekek. Garai, Illyés, Nagy Lászól, Várnai Zseni és Jobbágy Károly verseivel jól szerepeltek. Az egyéni versenyben salgótarjáni kislány, Révai Ildikó aratott sikert. Zelk Zoltán Gyermekdalok vímű versével. Az első három helyezett értékes könyvutalványt nyert. A résztvevők oklevelet kaptak. A zsűri (Kocsis József, Péter Tibor megyei szakfelügyelők, dr. Szabó Károlyné gimnáziumi tanárnő és Bocsó Imre, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, elégedett volt a fiatalok szereplésével: sok jó verset hallhattak, és a versválasztás is szerencsés volt. A tanulók lelkiismeretes munkát végeztek. Elekes Éva fodor -f elv. Nógrád vendége volt I Bella István költő A fiatal, 34 éves költő a szécsényi II. ifjúmunkás napokon az ifjúsági házban találkozott olvasóival. —■ Nógrádba mindig szívesen jövök. Mintha hazajönnék! Nagyon sok élmény fűz a nógrádi tájhoz, a nógrádi emberekhez. Nagyapám Sós- hartyánban tanított. Rokonaim élnek Nógrádmegyerben, ahol gyermekkoromban sokat megfordultam. Mint apa nélkül maradt gyermek, szívesen töltöttem szabad időmet Merényi János bácsinál, aki jelenleg a könyvtár vezetője, kitől nagyon sokat tanultam. A költő édesapja Dunántúlra került tanítani. Gyermekéveire így emlékszik vissza: Székesfehérváron születtem, Sárkeresztúron nőttem fel. Apámat korán elvesztettem. Anyám nehéz anyagi körülmények között nevelt fel. Szerettem a zenét, szerettem az idős emberek elbeszéléseit hallgatni. Első verseiben a gyermekévek élményvilága tükröződik. A falu, a zene, az emberek, az elvesztett édesapa a témája ezeknek a verseknek, melyek első verseskötetében, a „Szaggatott világ”-ban 1966- ban jelentek meg. A kötet László Lajos: Uránbányászok RfiSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBOL ' — Nem az én tisztem hogy szakvéleményt adjak a mi bányánk gazdaságosságáról, de egyéni véleményem szerint mi nagyon drágán termelünk. Sok-sok követ megmozgatunk, rengeteget, robbantunk, szállítunk, hogy az érchez jussunk. De termelünk, mert kell. Ha nem kellene, bezárnák a bányát. Útközben lent és fent Dermesztőén hideg, huzatos az út vége. Futunk a népes felé. De csak negyedóra múlva indul. A bányászok morognak. — Ellopják az időnket.. 1 — Legalább újságot olvashatnék, de olyan sötét van itt, hogy az ember még a taknyát se találja... — Olvass a lámpádnál, te kelekótya. Ez se jut önállóan az eszedbe? — mordul fel egy mély hang a kocsi belsejéből. Szűk a kocsi. Hideg is van, kiszállok. A táró fala mellé húzódunk. — Olvasnak újságot? — A... csak úgy mondtam — dörmög a mély hang. — Nemigen van kedve az embernek, ha egy alaposan végigdolgozott műszak után innen kiszáll.... NŰGRAD - 1974, május 25«, szombat — Hat óra negyven pere..'; — Ahogy a nagykönyvben megírták! Csak számítsa. Nem kell hozzá ceruza se. Ha délelőttös vagyok, fölkelek öt órakor. Akkor már igyekeznem kell, hogy elérjem a buszt, ami fél hatkor induL Mire munkához látok, nyolc óra. Aztán hajrá, délután háromnegyed háromig. Fölérünk, megfürdünk, eszünk valamit, és beérek a városba négy órakor. — Most tehát számítsa ki — harsog a másik oldalról egy rekedt hang —, ez menynyi?! — Tizenegy óra... — Na, lássa...! Nem én mondtam! , Toporgunk, mozgolódunk. Hideg van. Az egyik bányász rám teríti a kabátját. — Nehogy hősi halott legyen — és nevet. — És maga?! — Megszoktam én ezt már! Olyan a bőröm, mint a disznóé. Vastag és recés. Üjabb mozgolódás, néhány üres kocsit rákapcsolnak még a szerelvényre. Ügy látszik, indulunk. A kocsiban megint felparázslanak a cigaretták. A Kossuth füstje marja a szememet. Zakatolnak a népesnek nevezett bádogkisznik, a váltókon nagyot zökkennek. A vasúti utazás illúziója tehát megvan. A mellettem ülő bányász rágcsál valamit. A szemben ülő meglöki a karjával. — Te, jenki... I Nem szégyened, mint a taknyos kamaszok, csámcsogsz azzal a gumival, mint a hízó....1 De a másik nem zavartatja magát. Csámcsog és nevet. Élvezi a szemben ülő bosz- szankodását. A hátam mögött valaki csizmájával rugdossa a sarkam. Mit akarhat? Már mondja is. — És hát maga elhitte a meséket? — Milyen meséket? — Hogy mi milyen jól keresünk. .. Biztosan ezt mondták a főnökök. Szeretnek dicsekedni. Kötözködni akar? — Nem akarom én magát heccelni, csak azt mondom, hogy itt is pofára megy a dolog. Aki jóban van a főnökökkel, az fut. Az kap jó munkahelyet, ahol fütyülve megkeresi a napi kétszázötvenet, háromszázat.... — Még többet is — recs- csen valaki a kocsi végéből. (Folytatjuk!) megjelenése után a költő így fogalmazott: — Nem tudom, hogy ezt a kötetet fogja-e még több követni, de sok mondanivalóm van még az embereknek. Végleg elköteleztem magam az irodalomnak. Akkor 26 éves volt. Érett fejjel, éretten akart szólni az emberekhez. Emlékszem akkori fejtegetésére: — Első versemet az iskolában írtam. Egy feladatot szedtem rímekbe. Gyermekfejjel azt hittem, elég csak énekelni. * Nem: a versnek küldetése van! Nyolc év távlata után már látja a költő küldetését. — Minden ember felelősséggel tartozik az emberiségnek. Szólni kell az emberekhez, meg kell nekik mutatni a szépet, a jót, az erkölcsöset, ez a költő feladata. Ebből fakad ars poétikája: szép az, ami igaz. Sokan elfelejtik, hogy a költő is ember. Neki is meg kell alapozni — ha úgy tetszik — szervezni a magánéletét. Vagy ahogy divatos szóval mondják: egzisztenciát kell teremteni. Nálam ez nehezen ment. Nehéz gyermekévek, segédmunka, egyetem, aztán a tanulást abbahagytam, újabb .fizikai munka következett, majd újból az egyetem, könyvtárosság, végül újságírás. Mindez miért? Talán így edződtem meg! Emlékszik ,a nyolc évvel ezelőtti beszélgetésünkre? Értékes az, amiért harcoltunk, amiért megdolgoztunk. Két évig volt Varsóban, mint társadalmi ösztöndíjas. Közben családot alapított. Balázs fia ötéves. 1969-ben jelent meg újabb verseskötete: „Az ifjúság múzeuma”, amiért 1970-ben József Attila-díjat kapott. A költészet, az újságírás mellett szociográfiai munkával is foglalkozik. — Dunaújvárosban tanulmányoztam egy munkásszálló lakóinak életét. Erről írtam tanulmányt. Szépirodalmi és szakanyagot fordít oroszból, lengyelből. — Példaképe? — Nincs példaképem! Talán inkább azt mondanám helyette, hogy akiket tisztelek, akikre felnézek, akiknek versei jelentik az én „bibliámat”, azok, a klasszikusok közül József Attila, Ady Endre, a kortársak közül Juhász Ferenc, Nagy László, Illyés Gyula. — Tervei? — Fiatal vagyok, még nagyon sok szép verset óhajtok írni. A magam módján szeretnék én is hozzájárulni ahhoz a nagy változáshoz, mely most az emberi fejekben lejátszódik. Közvetlen tervem? A következő évben jelenik meg újabb kötetem a .,Sárkeresztúri ének” és szeretnék kiadni egy szerelmi versciklust. Sz. F. Mai tévéajánlatunk 20.00: Az elsőszülött. A szerző, a fiatalon elhúnyt szovjet író, Alekszandr Vampilov, akit a magyar közönség mór jól ismerhet, hiszen a televízió, nemrégiben mutatta be két rövid művét, Az elsőszülött, váratlan fordulatokban, gazdag vígjáték. Szibériában. egy kisváros külső kerületében játszódik. Két fi- atalember mulatság után hazakísért két lányt, a lovagi szolgálat miatt lekésik az utolsó buszt. Tavasz van ugyan, csakhogy ez egészen mást jelent Szibériában, mint idehaza, úgyhogy kénytelenek éjszakai szállás után nézni. Sok meddő kísérlet után benyitnak, egy családhoz, s a véletlen úgy hozza, hogy a házigazda egyikükben régen elveszettnek hitt fiát véli felismerni. A fiú teljesen beleéli magát a szerepbe, s csak egy a bökkenő, nagyon megtetszik neki a házigazda lánya!1 Ám semmit sem tehet, hiszen testvéreknek számítanak. .. A darabot Elbert János fordításában állította színre Horvai István, a főbb szerepekben Feleki Kamillt, Lukács Sándort. Kern Andrást és Egri Mártát láthatjuk. Filmek Kari Marxról Az újvidéki „Neoplanta” filmstúdió alkotócsoportja több nyugat-európai városban tett utazást, ahol a Kari Marx életéről és tevékenységéről készülő új dokumentumfilmhez készítettek felvételeket. A felvételek során megváltoztatták tervüket, s egy film helyett rövid dokumentumfilmekből álló sorozatot készítenek a tudományos kommunizmus megalkotójáról. Ezek egyike bemutatja, hogyan valósulnak meg Marx eszméi a mai Jugoszláviában,
