Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-23 / 118. szám

Nevelő Nagyorosziban Egy kitüntetés krónikája A Nagyoroszi Általános Is­kola igazgatói irodájában ülünk. Az igazgatónővel be­szélgetünk az iskoláról, okta­tásról, nevelésről. Várjuk az óra végi csengetést, hogy ta­lálkozzunk egy fiatal pedagó­gussal, aki sok más eddigi ki­tüntetés mellett megkapta a ..Haza Szolgálatáért Érdem­erem” ezüst fokozatát. Csöngetnek. Az óra végez­tevei nagy füzetcsomóval lép be a tanáriba. — Dolgozatot írtak a nyol­cadikosok matematikából — mondja. Beszélgetésünk során elme­séli, hogy egy új oktatási módszert alkalmazott, amit már a dolgozók esti iskoláján bevált sikerként könyvelhet eL Matematikát tanít azoknak, akiknek nem volt lehetőségük befejezni az általános iskola nyolc osztályát. Tanít még a tiszthelyettesképző iskolában matematikát és kémiát. A szaktantárgyai mellett nagy szerepet vállal a moz­galmi életben is. Az 1968-ban alakult úttörőszázadban tevé­kenyen részt vesz mint úttörő­csapat-vezető. A fiatalság hon­védelmi nevelését fontos fel­adatnak tartja. Már a szak- dolgozatában is foglalkozott ezzel a témával, és az úttörő­szervezetet tartja arra alkal­masnak, hogy az alapokat ad­ja, Vezetése alatt kétszer el­nyerték a KISZ kb vándor­zászlaját. Több dicsérő okle­vél után már 1968-ban meg­kapta a Kiváló Üttörővezető Érdemérmet. További lelkes munkájáért 1973-ban Üttörő- vezetői Érdemérmet kapott. Munkájában nem ismerve a fáradságot tovább dolgozott, egyre jobban aktivizálódott, és másokat is beszervezett a komoly, áldozatos munkába. Ennek jutalmául megérdemel­ten kapta a „Haza Szolgála­táért Érdemérem” ezüst foko­zatát. A sok munka mellett azért mindig marad idő olvasásra és egyik kedvenc hobbyjára, a néptáncra. Az iskolában négy csoporttal foglalkozik, ered­ményesen. De ne feledkez­zünk meg a matematikai szak­kör eredményeiről sem, ami szintén Pintér Edit áldozatos munkáját dicséri. A csengő ismételten meg­szólal, jelezve a szünet végét. Búcsúzik, megy a diákjaihoz, kémiaórát tart. Fördös Gábor Közös célért — közösen Kevés pénzből — sokat tenni Lehet-e kulturális élet mű­velődési ház nélkül? Kazáron bebizonyították, hogy igen. Hagyományőrző néptánccso­portjuk híre bejárta a megyét. A csoport létrehozásának egyik segítője, működési felté­teleinek biztosítója a helyi Zöldmező Termelőszövetkezet. A termelőszövetkezetekben általában közös alapot képez­nek a kulturális és szociális célra fordítható anyagi esz­közökből. Jobb körülmények között, ügyesen gazdálkodó szövetkezeteknél jelentős ösz- szeg kerül az alapra, sok mindent lehet belőle megva­lósítani. Vannak azonban olyan gazdaságok is, amelyek különböző okoknál fogva a névlegesnél alig többet for­díthatnak fenti célokra. Ho­gyan segíthetik a nemrég megjelent közművelődési ha­tározatban foglaltak végrehaj­tását az ilyen helyzeti hát­rányban levő szövetkezetek? Erre a kérdésre kerestünk választ Kazáron, ahol a ter­melőszövetkezet elmúlt évi Kulturális és szociális alapja mindössze ötezer forint volt. Mit lehet ennyi pénzzel kez­deni? — Jóformán semmit — vá­laszol a szövetkezet elnöke, Urbán Sándor, — Az összeg _________a--------­z öme különféle segélyek for­májában került kifizetésre. Pedig lenne feladat bőven. Itt van például a néptánc- csoport. Nem volt hol próbál­niuk. Átengedtük nekik a ta­nácstermet. Felmérjük az ál­talános iskolát nem végzettek számát az idén, s esti kihe­lyezett tagozatot kívánunk lé­tesíteni. A költségeket termé­szetesen térítjük. Kooperációt javasoltunk a községi tanács­nak. Amennyiben ők is elvég­zik a községben a felmérést, megszervezik az érintetteket, bekapcsolódhatnak az akcióba. Természetesen, ha anyagi le­hetőségeink javulnak, többet is tehetünk. Nagyon régi igény a községben a kultúr- ház. A könyvtárra is ráfér­ne a felújítás, minősíthetetlen körülmények között működik. Egyelőre csak munkával tu­dunk segíteni, de ha sor kerül rá, nem kell minket kétszer hívni. A közművelődés anyagi, tár­gyi feltételei Kazáron szegé­nyesek. A három-négyezer kö­zötti lélekszámú község, a hozzá tartozó településekkel, sok mindennek hiányát érzi. A községi tanácson megis­merkedtünk a nemrég elké­szült középtávú közművelődé­si fejlesztési terv­vel. Sok minden sze­repel ebben! Az ovodai neve­lés javítása mellett iskolai napközi létesítését tervezik. Mátraszele művelődési házá­nak felújítására is sor kerül. Szerepel a tervben koordináci­ós megbeszélés-sorozat is, melynek az új kultúrház fel­építési lehetőségeit, forrásait kell felderítenie. A tényeket az elnököt he­lyettesítő Kelemen István mű­szaki ügyintézőtől tudtuk meg. A szövetkezet segítő tevékeny­ségével kapcsolatban a követ­kezőket mondta: — Nagyra értékeljük a Zöldmező Tsz lehetőségeihez mért segítségét. Nagyon jó a kapcsolatunk, hivatalosan és emberileg egyaránt. Ügy vé­lem, mindig számíthatunk rá­juk. A már idézett határozat ki­mondja, hogy a közművelő­désben a termelőegységek­nek is ki kell venniük részü­ket, amennyiben saját köz- művelődési apparátussal nem rendelkeznek, úgy a tanácsi apparátus munkáját támogat­va. Nemcsak anyagi, szem­léleti kérdés is ez. Mint a kazári példa mutatja, kevés pénzzel is sokat lehet tenni. Ahol több van, ott még töb­bet! —g— László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKÖNYVBÖL 31. — A papírokat, meg más szemeteket ne szórjátok el! Abból csinálnak fészket ma­guknak a piszkok. — Aztán hozzám fordul. — Most meg­innék egy konyakot, nagyon undorodom tőlük, felkeverték a gyomromat. Legalább rá­gyújtok. — És félrehúz az egyik kitérőbe. Nekem is jól­esik a cigaretta. Dehát... Az aknász nevet. — Miért lepődik meg? Bá­nyában dohányozni, ugye fur­csa? De mi nem szénbányá­ban vagyunk. Itt nincs me­tán, ami robbanhat. Persze nem mondjuk, hogy dohá­nyozzanak, de elnézzük. Lá­tom én a csikkeket a vájvé- geken is. Ha tiltom, akkor is elszívják. Legfeljebb elbújnak. És ha bújkálnak, nem ter­melnek. Így meg elszívják azt a néhány slukkot, és megint megy a munka. Annyit min­den bányász tud. hogy rob­bantáskor, fúráskor, mikor az elővigyázat ellenére is keve­redhet némi por a levegőbe, nem dugja a szájába a ciga­rettát. Mert az veszélyes len­ne. Az urános szilikózis na­gyon csúnya betegség. Tudom, most a sugárra gondol, a rák­ra, a fehérvérűségre. Hangsú­lyozom, nem vagyok szak­értő. de annyit biztosan NŰGRAD — 1974. május 23., csütörtök mondhatok, ilyen megbetege­désről nem tudnak a bányá­nál. És mégis egyre nagyobb, szinte imponáló megelőző vé­dekezési rendszer van nálunk. Szellőztetés, vizesfúrás, fejtés, orvosi felügyelet, ellenőrző mérések naponta. Mert ez a veszély alattomos, sokáig la­pul. A testbe került radio­aktív por évtizedekig meghú­zódik, míg a roncsolását észre­veszik. Ezt mások kárán ta­nultuk. Kanada, Kongó, Cseh­ország, ahol már évtizedek óta foglalkoznak uránbányászat­tal, és kezdetben, amikor még nem ismerték a veszélyt kel­lőképpen, a védekezés módjait sem találták meg. Mi ilyen szempontból szerencsések va­gyunk. Mindez azonban nem je­lenti azt, hogy nincsenek gondjaink. A képviselő Post aequitem- sédét atra cura.... A gond. a sötét gond. ami befelhőzte még a kedélyes Horatius ódáit is, nem hi­ányzik a bányából, a parla­mentből. sőt a pártértekezle­tekről sem. G. R. hogyne tud­ná ezt, hiszen vájár, ország- gvűlési képviselő, és tagja a vállalat pártbizottságának. Műszak vége felé a brigád tagjai vállalták, hogy helyette A közművelődés alapja Ezrek és ezrek ostromolják évről évre az egyetemek, fő­iskolák kapuit, de a dolgozók általános iskolájának padso­raiban sok hely marad üre­sen. Technikumokban, szakkö­zépiskolákba már többen iratkoznak be a munkások közül, megnőtt az érdeklődés a szakmai tanfolyamok iránt. Csupán a dolgozók iskoláiba nehéz jelentkezőket találni. Ha ez annyit jelentene, hogy már minden munkás rendel­kezik a nyolcadikos bizonyít­vánnyal, akkor egyszerűen napirendre térhetnénk az ügy fölött, örülhetnénk, hogy a munka melletti, alapismerete­ket nyújtó oktatási formára már nincs szükség, megálla­píthatnánk, hogy a dolgozók iskolái egyszer, s mindenkor­ra betöltötték feladatukat. De nem erről van sző. Több mint százezren, negyven évesnél fiatalabb munkás dol­gozik napjainkban az üze­mekben, akik nem jutottak el a nyolcadik osztályig. Segéd­munkások, betanított munká­sok. Egy részük még harminc éves sincs: különböző okokból ma is évente sokan kimarad­nak a nyolcadik osztály el­végzése előtt, s gyarapítják a segéd- és betanított munká­sok hadseregét. Az országban ma minden ötödik iparban dolgozó, segédmunkát végez — zömmel azok, akik kima­radtak az általános iskolából. Az ő sorsukban az üzemek műszaki fejlesztése, a gépesí­tés sem hozhat jelentős válto­zást. Alapok híján nem tud­ják elsajátítani a korszerű berendezések kezeléséhez, működtetéséhez szükséges is­mereteket. Segédmunkások maradnak, miközben tanul­tabb társaik jobb munkakö­rülményekhez, magasabb fi­zetéshez jutnak. rés eszköze. A tanulás folya­matának első lépése az alap­ismeretek birtoklása. Ezt nem helyettesítheti semmiféle élettapasztalat. Ezért különö­sen fontos, hogy a közműve­lődési határozatba foglalt számtalan feladat közül a gyárakban kiemelkedően fon­tosnak tekintsék a hiányzó általános iskolai végzettség megszerzését. Szép szavakban, rábeszélé­sekben eddig sem volt hiány. Időről időre felkeresték az oktatási, személyzeti osztá­lyokról az érdekelteket, meg­próbálták rávenni őket a ta­nulásra. Gyakran maguk a dolgozók általános iskolájá­nak tanárai járták végig a műhelyeket, „magánszorga­lomból” ismertették a lehető­ségeket, buzdítottak a beirat­kozásra. A meggyőzés hol több, hol kevesebb siker­rel járt. Mert a szavakat mindig a tettek hitelesítik, a tettekkel pedig sok üzemben adósak maradtak. A kötele­zően járó kedvezményeken túl alig éltek további lehető­ségekkel, holott módjuk lett volna rá. Nem egyszer a kö­telező kedvezményeket is csak üggyel-bajjal biztosítot­ták. A kötelező kedvezmények — a munkaidő, műszakbeosz­tás, tanulmányi szabadság — mellett számtalan módja van a segítésnek, de ezekkel még nem élnek eléggé a vállala­tok. A kollektív szerződésben minden gyár maga határozza meg milyen eszközökkel, mi­lyen előnyökkel kívánja fo­kozni a tanulási kedvet. He­lyi elhatározáson múlik mit tart fontosabbnak: a felső-, illetve középfokú oktatásban részt vevők támogatását, vagy azokét, akiknek további em­beri, szakmai kiteljesedése most még az általános isko­sok kollektív szerződésben olvashatjuk már, hogy az ál­talános iskolába járók a kö­telező mellé további egy-két nap pótszabadságot, a nyolca­dik osztályban tett sikeres vizsga után ötszáz forint pénzjutalmat és béremelést kapnak. Ezt a gyakorlatot még nem mindenütt követik. Megrekednek a hivatalos elő­írások mellett, és nem hasz­nálják ki az önálló vállalati gazdálkodásban, az üzemi de­mokráciában rejlő lehetősé­geket a gyár és a munkások javára. A kedvezményekkel, a pót- szabadságokkal kapcsolatos gyári elhatározás a későbbi­ekben többszörösen kamatoz­na. Hiszen a szakmunkások továbbképzését előíró kor­mányhatározat végrehajtása is szorosan összefügg a hi­ányzó általános iskolai bizo­nyítványokkal. Sokan sze­reztek régebben szakmát a nyolcadik osztály elvégzése nélkül, mert akkor mások voltak az előírások. A to­vábbképzésben ők most mindaddig nem vehetnek részt, amíg nem pótolják a hajdani mulasztást. Ha ki­maradnak a kötelező tovább­képzésből, mindenki rosszul jár: a gyárak is, ők is. Az üzemekben nem tudják rájuk bízni a bonyolultabb felada­tokat, emiatt tudásban, fi­zetésben is elmaradnak mun­katársaiktól. A kollektív szerződések módosítási vitáinak heteiben minden üzem maga adja bi­zonyítékát. hogy a szavak mellett milyen tettekkel biz­tosítja saját adottságai között a közművelődési határozat végrehajtását. Az általános iskola — mint a megismerés felé vezető, elkerülhetetlen kezdeti lépés — nemcsak alapismereteket ad. A köz- művelődésnek is ez az alap­lai „alapozáson” múlik. Bár ja. Expedíciós őrsi vetélkedő A közművelődési határozat pontos, tárgyilagos tényei ok­kal állították a figyelem kö­zéppontjába a munkások mű­veltségét. Nemcsak azért, mert a korszerű nagyipar fej­lesztése. a tudományos-techni­kai forradalom eredményei­nek alkalmazása elképzelhe­tetlen megfelelő műveltség­gel rendelkező munkások nél­kül. A közművelődési határo­zat társadalmunk céljának lé­nyegét fejezi ki, amikor a munkások ismereteinek gya­rapítása érdekében jelöl meg feladatokat. Az értelmes, bol­dog emberi lét alapja — a szocializmusban ez pedig tár­sadalmi követelmény — saját munkánk, saját helyünk fel­ismerése a világban. Fölisme­rés viszont nem létezik meg­ismerés nélkül: a tanulás ál­tal szerzett tudás a megisme­Kisdobos és úttörő expedí­ciós őrsi vetélkedőt rendez május 29-én a salgótarjáni vá­rosi úttörőelnökség és a kisdobos szakbizottság. Az akadályverseny formá­jában lebonyolítandó vetélke­dőre délután 2 órára a kis­dobosokat, fél 3-ra az úttö­rőket várják. A kisdobosok, a salgótarjáni ifjúsági és út­törő váltótábor környékén, az úttörők a bányamúzeum, Munkásmozgalmi Múzeum, Partizán emlékmű, úttörőház és az ifjúsági és gyermek- könyvtár állomáshelyeken vetélkednek. A győztes úttörőőrs jutal­ma részvételi lehetőség az expedíciós őrsök csillebérci országos táborában. Terv a fiatalok védelméért is dolgoznak. Úgyis dolgozik értük, sokkal többet. Kis idő­re tehát az enyém. Int a társainak, felveszi iz­zadt testére a kabátot, az ing benne van és elindulunk a kas felé. G. R. magas, szikár, barna férfi, közeledik a negyvenhez. Harmincöt fokos melegből hirtelen hideg fo­lyosóra jutunk, összehúzza magán a kabátot. — Látja, ez az. Szinte kí­náljuk magunkat a tüdőgyul­ladásnak. A reumának. Na­gyon kell vigyázni. És mégis megeshet a baj. Ha idő­ben észreveszik az orvosok, nincs vész. De ha elszuszog vele a bányász, megrokkan­hat. És aztán tudja, hogy van... Viták, járkálás ide- oda. Sérelmek. Jogosak és jogtalanok. Itt kellene tiszta képet kapnunk. Én nem va­gyok demagóg, de felelősséget érzek az emberekért. Most, hogy képviselő vagyok, száz­szorosán. A vállalat méltá­nyolja a munkámat, segít. A városi pártbizottság egyetér­tésével és segítségével szak­értői bizottságot alakítunk. Orvosok, bányászok, mérnö­kök, közgazdászok lesznek a tagjai Több évre visszamenő­en megvizsgáljuk a munkások helyzetét, egészségűgyi adata­it. a rokkantak és csökkent munkaképességűek viszonyait. {Folyiaijukii A Balassagyarmati városi Tanács művelődésügyi osz­tálya intézkedési tervet ké­szített a veszélyeztetett kö­rülmények között élő gyerme­kek helyzetének javítására. Az ifjúságvédelmi munkát a hivatalos szerveken kívül az iskolák, intézmények és vál­lalatok e feladattal megbí­zott dolgozói és az ifjúsági A vízgazdálkodás egy kü­lönös módját alkalmazzák Kelet-Szibériában, mellyel a mezőgazdasági művelésre, majdnem teljesen alkalmat­lan, száraz, hideg területeken már tízezer hektár öntözött rétterületet alakítottak ki. A módszer lényege az, hogy a nyáron máskülönben elapa­dó kis folyók vizét, jég for­májában tartják vissza a szinte teljesen csapadékmen­tes nyarat megelőző télen. Ezt úgy érik el, hogy az ősz beálltával, a vízfolyásokat felduzzasztják. Ha a felduz­zasztott víz felülete befagy, a jég felszínén több helyen le­szervezetek segítik. Közvet­lenül a művelődési állandó bizottság mellett működő if­júságvédelmi albizottság irá­nyítja. Balassagyarmaton az intézkedési terv nyomán el­sősorban —, ahol legtöbb a tennivaló — az üzemeknél, és a vállalatoknál szeretnék hatékonyabbá tenni az ifjú­ságvédelmi munkát. két vágnak, hogy a víz a jég tetejére jusson. Ha a kitört víz is megfagyott, újra léket vágnak, hogy újabb víztöme­gek számára tegyék szabaddá az utat. A jégpáncél így egy­re vastagabbra nő és vas­tagsága eléri a 10 métert is. Tavasszal a hőmérséklet emel­kedésével fokozatosan olvad fel a jégtakaró, amely a víz gazdaságos elvezetését teszi lehetővé. Ezt segíti még az is. hogy a sűrű szibériai er­dőben, még a meleg beálltá­val is csak lassú az1 olvadás. A vízlefolyás fázisának elto­lását burját szakemberek dol­gozták ki. Jégtakaróból öntözővíz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents