Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-19 / 115. szám

*

Mesél az óvó néni

Fodor T. íelv.

Gyermekgondozási segélyből élt az apa

Gépmunkásból főmű vezető'

G épmunkásból főművezető! Ennyi néhány év története Gál László életében, aki a balassagyarmati kábelgyárban dolgozik.

— Amint Budapesten befejeztük a tanulást, üzemvezetőként kerültem vissza. 1971- ben dobgazdálkodás-vezető lettem, majd ismét visszakerültem „igazi” helyemre, a b úzóüzembe. Kezdetben gépre unkásként 8 forintos órabérem volt. Most 3400 forint az e lapfizetésem. Nyilvánvaló, bogy nemcsak anyagiakkal lehet mérni égy ember előrehaladását, de a számok mégis beszélnek. Már több mint így éve vagyok főművezető, s nem kétséges, hogy 5 éve, mikor elindultam Pestre tanulni, . nem választottam rosszul.

Érző szívű atya Tóth Gyula. Tavaly ősszel egyik kihallgatás alkalmával így vélekedett:

— Ahhoz is hozzájárulok, hogy egész fizetésemet levonják a tartásdíj fejében, csak ne szakítsanak el a családomtól! Már folyamatban van a felvételem, dolgozni fogok.

Amikor ezt mondta, '6700 forinttal tartozott, volt élettársának gyermektartásdíj címén. Azóta új asszonyt vitt a házhoz, akitől két gyermeke született, ök azok, akikhez ilyen „meghatóan” ragaszkodik, és miért is ne tenné? Vallomása időpontjában sehol nem dolgozott, viszont jelenlegi élettársát is rá akarta bírni, hogy munkát vállaljon, mert miből fizetné ki a tetemes összegű tartásdíjat?

Ezekkel az „érvekkel” próbált hatni a bíróságra, mellesleg nem volt különb a védekezése sem:

— Nem tehetek arról, hogy amikor még dolgoztam, nem vonták rendszeresen a munkabéremből a megfelelő ösz- szeget Élettársam szülési szabadságon van, így gyermek- gondozási segélyt kap. Egyéb jövedelemmel (!) nem rendelkezem.

Így fest Tóth Gyula portréja! Ami még hozzátartozik: négyszer ítélték el lopásért, sikkasztásért, vagy közveszélyes munkakerülésért. Az egyetlen, ami mellette szól, hogy csakugyan munkát vállalt a MÁV nógrádszakáli állomásfőnökségén, Büntetését itt kell letöltenie. A Salgótarjáni Járásbíróság tízhónani — tízszázalékos bércsökkenéssel járó — javító-nevelő munkára ítélte, tartási kötelezettség elmulasztásáért.

Nem perzsavásár a demokrácia

így van ez még akkor is, ha egyesek a maguk szája íze szerint szeretnék formálni ennek a nagyszerű fejlődési folyamatnak egyes jegyeit, amit üzemi demokráciának nevezünk. Előfordul, hogy a hanyag, felületes munkát végző dolgozó, amikor felelőségre vonják mulasztásáért, fegyelmezetlenségéért, a technológiai utasítások be nem tartásáért, megsértődik, mondván: milyen hangon beszélnek vele. Máskor meg így fogalmaz: jóba vagyok a főnökével! így akarja elterelni a figyelmet saját hibájáról, kivédeni, eltus- solrii a jogos felelősségre vonást, összetéveszti a demokráciát az anarchiával.

Nem tagadjuk, hogy helyenként és esetenként előfordul egyik-másik vezető részéről indulatos megjegyzés. Ebből azonban nem szabad, nem is lehet általánosítani, il- letye egy életen át erre hivatkozni, ezt felnagyítani, únos-untalan hangoztatni, ebből élni, ezzel palástolni a különböző mulasztásokat. Nem, mert, ha ezzel egyetértünk, akkor a demokrácia lényegét vetjük el.

A demokrácia nem perzsavásár, ahol mindenki azt csinál, amit akar, azt mond gátlástalanul, ami neki tetszik. A nagyobb üzemi demokrácia nagyobb felelősséget, fegyelmezettebb munkát, több hozzáértést, felelősségteljes megnyilvánulást, és példás tetteket jelent.

Ezeknek a követelményeknek tesznek eleget a megyénk üzemeiben, gyáraiban, vállalatainál tevékenykedő szocialista brigádok, ök kezdeményezték a XI. pártkongreszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyt. Ennek során többet, jobban és gazdaságosabban termelnek saját maguk, dolgozótársaik, és a népgazdaság erősítése, gyarapítása jegyében.

Az ő szájukból egészen másjcént hangzik a nagyobb demokrácia igénye. Ez nagyobb felelősséggel, konkrét, az ügyet előrevivő tettekkel párosul. Ebből is látszik, .hogy a demokrácia elsősorban a kisebb és nagyobb közösségek helyesen értelmezett, és jól felfogott szolgálatát jelenti. Egyik legkézzelfoghatóbb formája az öntudatos, fegyelmezett, jól szervezett munka, és annak eredménye. Ki látott már olyan demokráciát, ahol ha dolgozni kell — akkor beszélnek a demokráciáról.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben nem

nézik el a fegyelemsértéseket, és nem riadnak vissza az intézkedéstől, hogy a jól szervezett termelési ütemet biztosítani, tudják. Helyesen értelmezik az üzemi demokráciát! A többség helytállása az alap, amely arra kényszeríti a vezetőket, hogy határozottanlépjenek fel a fegyelmezetlenkedőkkel szemben. Kakuk Pál és Oláh Zoltán igazolatlanul távol maradt munkahelyétől — mindkettőjüket elbocsátották. Volt, aki a fizetést követő napon nem állt munkába, ezért ennek foglalkoztatására sem tartanak azóta igényt. Ez a fegyelem figyelmeztető mindenki számára, erősíti a demokratizmust Igénylő dolgozókat.

Az előbb említett dolgozók azt hitték, hogy rájuk nem vonatkozik, amit a gyárban több ezer dolgozó természetesnek tart. Ha sokan az előbbiekhez hasonlóan gondolkodnának, és cselekednének, akkor a demokrácia helyett anarchia lenne. Az üzemi demokráciának, akárcsak társadalmunk fejlődésének erősödését szolgáló más, helyes politikai célkitűzéseknek megvannak a félremagyará- zói. Azt hiszik, hogy a dolgozókkal való kulturált és figyelmes törődés, szavuk, jogos észrevételeik figyelembevétele, a vezetők részéről egyet jelent a bátortalansággal, egyenlő a határozatlansággal.

Számtalan dolgozóval beszélgettem, kit tart jó vezetőnek. Majdnem kivétel nélkül azt válaszolták, hogy az igazságos, a részre •nem hajló, a kulturált magatartásé, ugyanakkor a szigorú, de határozott vezető mellett jó, biztonságos, kellemes dolgozni. Az ilyen felfogású dolgozóknak általában nincs is bajuk vezetőikkel, mert tudják kötelességüket, s adott esetben helyesen élnek jogaikkal. Ezért a demokráciát rosszul értelmezőkkel, félremagyarázókkal szemben követelményeket kell állítani!

Az anarchikus törekvéseket sokszor a demokrácia igényébe burkolják képviselőik, és

ez veszélyes lehet. Teret engedhet a fegyelmezetlenségnek, melegágya lehet a különféle okokból táplálkozó demagógiának, esetleg gátlástalanságnak. Ennek viszont kárát vallja a kollektíva, zavarólag hat a termelő- munkára, a munkahelyi légkörre. Legjobb ellenszere a nyíltság, az őszinte, leleplező szó, a határozott, számon kérő vezetési módszer. Csak ily módon lehet nyesegetni az üzemi demokrácia előbb említett vadhajtásait.

Az előbbiekből senki se gondolja, hogy az üzemi demokrácia helyes, gyakorlati megvalósításában az előbb említettek jelentik a legnagyobb visszahúzó erőt. Erről szó sincs! Csupán olyan jelenségre kívánjuk felhívni a figyelmet, amely átmeneti zavarokat okozhat egyik-másik kollektívában. Ügyelni kell erre, mert a demokráciát félremagyarázók sokszor helyes politikai elképzelésekbe rejtik el célzatos, egységbontó elképzeléseiket,' megjegyzéseiket.

Régi igazság, hogy az anarchia legjobb gyógyszere a fegyelmezettség, a nyílt légkör megteremti az igazi demokráciát. Utóbbi viszont egyet jelent a kulturált, határozott irányítással és vezetéssel. Amennyiben ez megvan, akkor létalapját veszti minden más vadhajtás, ami az üzemi demokrácia kibontakozását zavarja. Nem marad más hátra, mint erősíteni a demokráciát, az előírt játékszabályoknak megfelelően cselekedni. Ebben kell példát mutatni a párt- és szakszervezeti aktivistáknak, a kisebb-nagyobb vezető beosztásban dolgozó párttagoknak.

V. K.

SZÉP, hangulatos ünnepség

' olt. Fiatalokkal teltek meg a széksorok. Jókedv, erő, minden egyben volt. Ott volt a vállalat vezérkara. Akár a siját gyerekeik között mozogtak. Amikor hivatalosra fordult a szó, csend lett a teremben. Az arcokon komoly \ onások. Mint a munkában, i i sszpontosították figyelmüket. A terem dörgő tapstól telt

meg, amikor a kitüntetéseket átadták. Jóska ott ült a többiek között. Arcán a vita hevének nyoma. Ilyenkor a szája szegélyét szokta rágni. Sápadt volt. Hiába, nem mindennapi egy ifjúsági parlament. Emberek előtt, akikkel együtt dolgozik, él, ahogyan mondani szokták: „nehéz

okosnak lenni, legföljebb

szépnek”. Szemében gondolata: jól beszéltem? Még le sem küzdötte a szereplés okozta izgalmakat, a nevét hallotta. Azt hitte, már hallucinál. Szolnoki Péter ült mellette. Jóbarátok, az lökte oldalba:

— Jocó, nem hallod? Téged szólítanak...

Ekkor fogta fel, hogy ő l apja az aranykoszorús kitüntetést. Elfogta a hőség, piros lett az arca. Zúgott a taps, amíg az emelvényhez ért. Minden olyan gépiesen történt. Az igazgatóval kézfogás, másik kezében a piros doboz, és az okmány. Borzas fejét meghajtotta, amikor a köszönetét mondta.A város peremén, a Nagy- csátéban zajlik az élet. Itt az állami építők gépműhelye, ötholdnyi földet is lefoglal. Régebben új volt itt minden, de már megkopott. A hátulsó szerelőcsarnoknak hull a vakolata. Mint a kiégett házi

Tűzben edződik...

Vízszintre állított törpedaru orra kandikált ki belőle. Valaki bent egy nagy kalapácscsal csépelte. A talpazatával volt baj. Zengett a telep az ütésektől, A fürdő, étkező is megrokkant már. A lakatosok és az autószerelők műhelye tartja még magát. Az udvar akár az ócskavastemető. Van ott mihden. Gordos István, a telep vezetője,1 aki belevaló, hozzáértő ember, ezerszáz gép a gondjain, meg vagy száz jármű, ember pedig negyven- kettő, negyvenöt — mondta meggyőzően:

— Erre a telepre már nem költünk, megyünk, épül az új.

Nem is a külső, a belső fontos. A műhelyek viszont élnek. Emberek vallatják az eltörött gépet. Keresik a kórt a törött fogaskerékben. Sikít a reszelő, zsong az eszterga, cseng az üllőn a kalapács. A járművek jönnek-mennek be az udvarba, és ki. Az üzemvezető ablaka alatt kitartóan mondta a magáét a kisdöm- per, majd elindult. De a vezető bent Gordosnál az irodán, ha iroda az, két asztallal benne. A dömper gazdája felkapta szalmaszínű fejét, és felkiáltott.

— Jaj, a dömperem..— vágódott ki az udvara.

Egy perc nyugta nincs Gor- dosnak, aki mint a karmester. Pál Jóska, a helyettese pedig hol itt, hol ott tűnt fel. Intézkedett. Nekik Váctól Aszódig, Salgótarjántól Pász- tóig mindenüvé, ahol dolgoznak építők, gondolniuk kell. A kőművesek építenek, a szerelők javítanak. Gordos Pista vezényel, Pál Jocó pedig mellette.

Felnőtt ember lett ez a Pál

Jóska! Testes, derék. Pedig reggeltől estig nincs megállása. Fiatal házas, asszonya talán túlontúl kedveskedik neki, innét a súlya. Vékony legény volt, Baglyasról származó. ősrégi munkáscsaládból. Az apja is szerelő, tisztességben őszbefordult ember. Jóska szakasztott apja, aki viszont már technikummal került az iparba. Iskola, gyakorlati munka, katonaság, azután a végleges beállás a téemkán, az építőiparban, Gordos Pista helyetteseként. Azóta is ott edződik 'az élet számára.

Három esztendeje, hogy a seregtől megvált. Micsoda ünneplés volt! Barátok, fiúk, lányok köszöntötték. Szólt a hegedű, zengett a dal. Ifjú hévvel, nagy ambícióval készült a dolgos életre. Olyan ember ez a Jóska, aki hegyet képes elmozdítani, ha kell. Nem a szép. inkább' a nyers, de igaz szavak embere. De amit cselekszik, tiszta szívvel teszi. Egyenesen mostani posztjára irányították. Akart tenni, ereje is volt. hatalma is lett. Az első hetekben még az is közrejátszott életében, hogy Gordos megbetegedett. Minden, amit a gépműhelyben tenni kellett, egyszerre a nyakába szakadt.

Az építőipar gépjavító telepén híres éltes és fiatal szakmunkások dolgoznak.

Nagy tekintélyű lakatosok, neves esztergályosok, hozzáértő hegesztők, elismert kovácsok, nagy tudású autószerelők. Valamennyien szakmunkások, akik maguk is tisztában vannak képességeikkel, és büszkék arra. Vegyes nép dolgozott itt valaha. Gordos válogatta a mostaniakat, aki maga is szakmunkás, és minduntalan élesztgeti a szakmai öntudatot az emberekben.

Pál Jóska szakasztottan olyan, mint a többiek. Munkás a mozdulata, a szava, a nézése, hite, a hűsége. Csak korábban a bölcsessége volt még szegényesebb. Micsoda bajjal járhat ez. Gonndal a sok tennivalótól a lakatosműhelybe lépett. Ha iparkodik, meghajlik a háta. Ha felizgatja magét, pergeti a szót. Az öreg Botos a sarokban alkalmi presszós is, Gordos en- gedelmével. Békafogadónak nevezték. Egy jelkép, ötszemélyes főző a teljes berendezés. Amikor lefő egy adag az öreg felnyújtja kezét.

— Jöhet az első öt..

Percek ezek, jókedvvel telítettek, olyan, amilyen egy műhelyben nélkülözhetetlen. Szürcsölték öten a kávét. Jött a Jóska meghajolt háttal, kazalfejjel. Mikor a Békára nézett fellobbant a tekintete. Pörgött a szava.

— Miféle banda az ott. 1

A műhelyben megdermedt a hangulat. A külső oldalon elhallgatott a kalapács. Megállt a reszelő. Az emberek feltekintettek a munkapad fölül. Balázs Pali letette a félig kiitt kávéspoharat, fel sem nézett úgy mondta;

— Ha hozzám szólták akkor én Balázs vagyok — ment vissza munkahelyére.

A művezető érezte, hogy elvetette a sulykot^ de visza- kozzt nem tehetett. Az emberek hátat fordítottak neki. Ettől még idegesebb lett. Az irodájába sietett. Hegesztőt kértek az építkezésre. Elszakadt egy tartólánc. Átgondolta ki erre a legalkalmasabb. Igen, Farkas József, ő akinél senki különbül nem javíthatja ki a hibát. Már csupán íze volt érzésében az előbbi ösz- szecsapásnak. ment Farkashoz.

— Na, öreg, oda ki kell menni...

Farkas tömzsi, ritkult hajú, híres munkás. Pártember is. Feltekintett a művezetőre, és nagyon higgadtan mondta.

— Menjen oda az. akinek nagyobb a fizetése.

— Akkor maga pedig menjen haza...

Farkas hazament. Feszültség lett a műhelyben. Ügy látszott a fiatal művezetőt nem fogadják be. Aztán jött Gordos, a szembesítés és Pál Józsefbefi a felismerés. Az önmagához méltó magatartás. A napokban azt mondta Farkas József, a hegesztő, amikor látta a fiút gondba merülve intézkedni.

— Szeretem, akár a fiamat. Belevaló gyerek. Fiatal, övé a világ. Már megtanulta, nem lehet azt egyszerre megváltani — meleg volt a tekintete.

PÁL JÖSKA azóta a KISZesek titkára lett. Ott már ő a bölcs, aki csitítja a heves- kedőt, biztatja a bátortalant űzi a hamisat. Edzi a fiatalokat, ahogyan őt edzették a tűzben az idősebbek. A jóra, az okosra, munkáshoz méltóan fogékony emberré vált

Bobál Gyula

/