Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-18 / 114. szám
A tálalást már az óvodában meg kell tanulni Fodor Tamás felvétele Mai tévéajánlatunk 13.55: Feldobott kő. Magyar film, amelyet a televízió a középiskolások filmesztétikai oktatásához ajánl. A megrá- zóan szép és őszinte film a rendező és egyben operatőr Sára—Sándor, Csoóri Sándor és Kosa Ferenc műve. Egyszerű történet — egeje igazában a szépíteni nem akaró szándékban van. Egy fiatalember — Pásztor Balázs (Ba- lázsovits Lajos alakítja) — hányattatásairól szól a film — aki, bár megfelelt a követelményeknek, nem veszik fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, mégpedig úgymond politikai okokból. S ennek előzménye is „egyszerű”: apja, a forradalom veteránja, meg akarja ölelni régi szovjet harcostársát, aki a szovjet barátságvonattal utazik át a falun. Az engedélyt, ami szerint éppen ezért a vonat egy percre megállhat — visszavonják. A fiú, aki érzi ennek az intézkedésnek igazságtalan, és embertelen voltát, úgy alakítja a dolgokat, hogy a szerelvény mégis megáll egy percre. Ez a perc a két régi baj- társ örömével és az ő pályája derékbatörésével jár. S voltaképpen ekkor kezdődik a film igazi ■ cselekménye. Csaknem ezer diák Ballagok nevei a NOGRAD-ban Vasárnap kezdjük Kevesébb a kétlak! Falun élő munkások és a föld A szabad időben végzett tevékenységek köréről folytatott 1972-es szociológiai felmérés szerint a kertészkedés negyedik helyen all, 45—50 százalékos aránnyal. A kulturális jellegű tevékenység közül a szépirodalom olvasása foglalja el ezt a helyet. Az „egyéb” kategóriában többek között a növények gondozására szánt idömennyiség következik, 30— 40 százalékkal. Vajon mit fed a „kertészkedés”, a „növények gondozása” — hobbyként űzött tevékenység, vagy sokaknál még a kétlaki életforma mutatója, az ipari munka után a család háztáji földjének művelését jelenti? Egy többségében szakmunkásokat foglalkoztató üzemben, a pásztói szerszám- és készülékgyárban három brigádvezetővel hasonló témáról beszélgettünk. Saját életük mellett a brigádtagokéból is hoztak példákat. HALÁSZ JÓZSEF: — Tarról járok be. Több mint tíz éve vagyok lakatos. Feleségem is dolgozik, nemrég jött be újra szülési szabadságról, a közlekedési nyomdába. Háztájink nincs. Kertünk pedig van is, meg nincs is: olyan utcában lakunk, ahol csak fél sor ház áll — a községrendezés során a kerteket átszelve akarnak új házsort építeni. Így tíz éven belül minimális föld lesz csak a ház körül. A brigádunkból egyetlen dolgozó lakik bérházban, tavaly költöztek be. Azelőtt az anyósával együtt laktak. Felesége, vagy szülei után több brigádtagnak van dolga háztáji földön, disznót, csirkét is sokan nevelnek. De azt hiszem, ez már csak pótlás, anyagilag nem olyan jelentős, mint régebben lehetett. Ma már úgy gondolkodnak az emberek, hogy ha van valami kedvenc elfoglaltságuk, annak csak kiszorítják az időt. — Nem szeretünk már kapálni — mondják mosolyogva Bognár Gábor és Lórik József. — Tőlünk legtöbben 15— 20 éve ebben a szakmában vannak, a fizetés is emelkedik az eltöltött évekkel, a szemlélet is változik. A fiatalabbak csak addig foglalkoznak háztájival, és effélével, amíg az alapokat le nem rakják, a ház fel nem épül. A legfiatalabbak pedig azt nézik, hogy ne legyen eső, motorra lehesen ülni... Lőrik József pásztói. A felesége is dolgozik, az ÁFÉSZ- nél. Fia a salgótarjáni Bolyai Gimnáziumba jár. — Hiába dolgozunk ketten, nehéz ma már a gyerekek igényeit kielégíteni. Pedig nem is követelőző természetű a fiam. Magam is azt akarom, ne maradjon le semmiről, megkapja ugyanazt, amit a többiek. Matematikai tagozatra jár, sokat mennek színházba, moziba — mi sem akarjuk visszatartani. — Nekem három gyerekem van, két kislány és egy fiú. A lányok is, kiskoruk ellenére egyre igényesebbek. Feleségem a kórházban dolgozik. A kertből csurran-csöppen valami, de a legnagyobb értéke mégsem ez. Amikor ebből a zajos műhelyből hazamegyek, jó érzés kiülni a kertbe, nézegetni, hogy fakad a szőlő, mit ígér a gyümölcsfák virágzása. — Nagy szőlészek vagyunk mindketten — a csemegeszőlőt sosem kell piacról venni, megterem, ami a családnak elcsipegetni való. Nálunk sok rózsa van a kertben, árvácskával foglalkozunk még — hálás virág, ebből árulni is szoktunk, csak úgy otthonról. Számomra is munka utáni ki- kapcsolódást, szórakozást jelent a rózsát nyesni, a szőlőt gondozni. Egy holdnyi háztáji már idegesítő lenne. A műhelyünkben az egyik ember éppen kritikus ponton áll: bejönne lakni Pásztora, jpbban szeretné, ha ott élhetne, ahol a munkahelye van, több lehetőség a művelődésre — de köti a nagy falusi kert. Azt hiszem, mégis csak beköltözik. .. — Van persze példa arra is, hogy hízott bikával foglalkozik egyik-másik bejáró dolgozó. De érdekes, hogy inkább a segédmunkások közül tudnék példát mondani — komoly fizetéskiegészítést jelent a második, „mezőgazdasági” műszak. Valószínű, hogy ha egy többségében betanított és segédmunkásokat foglalkoztató üzembe látogattunk volna, kissé másképpen vélekednek a megkérdezettek. De nem érzem elhamarkodott állításnak, hogy a munkássá válás folyamata évről évre csökkenti a „kétlaki” emberek számát, a falun élő munkás, és a föld viszonya kezd hasonlítani a városi ember és a természet viszonyához. És ez jó dolog — a kertészkedés örömet • szerző tevékenykedés lesz, a szabad idő perceiből, óráiból egyre több marad igazán szabad: szórakozásra, önművelésre fordítható. G. Kiss Magdolna Ballagás — érettségi. Az ember életének felejthetetlen, soha vissza nem térő pillanatai. Ezért készülnek — és készültek mindig — oly lázas izgalommal a közvetlenül benne élők, ezért emlékeznek olyan szívesen rá azok, akik már évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt estek túl rajta. Az újaknak és a régieknek is egy kicsit ugyanazt jelenti az ünnep, és egy kicsit más. A mostani végzősök számára a felnőtté válás bizonyítéka: nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is. Az iskola — az alma mater — kapuján érettségi bizonyítvánnyal a kezében kilépő diák előre tekint: a nemsokára számára is megkezdődő felnőtt, dolgos hétköznapok felé, amit — egyszerűen — életnek nevezünk. A régebben érettségizettek egykori fiatalságukra emlékeznek. A közös tanulásokra és kirándulásokra, a gyakori mókázásokra, a furfangos — néha mégis annyira átlátszó — diákcsínyekre, vagy a szerelem első — akkor „végzetesnek” tűnő — érintésére, amit diáktársuk iránt éreztek. S amikor többen — a legkülönbözőbb formában — azzal a kéréssel fordultak szerLássló Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL az idei könyvhétre megjelenő RIPORT KON YVBOL 27. — Nem változott. Mikor összevesztünk, akkor se tudtam, mikor tréfál, és mikor mondja komolyan. Azt hiszem, ez volt az oka, igaz? Legyint. — Én bennem el van temetve, elvtársam, legyen magában is. Amiatt, hogy én akkor kirendeltem a falut közmunkára. máig se szégyenkezem. Elkészült a bekötő út. és büszkén jelentettük felajánlásunkat augusztus húszadikára. Ha látta volna, mennyire ragyogott a járási tanácselnök arca a kenyérszegéskor Nem tudta a barom, hogy átejtettük. Egyrészt, hogy mennyire nem volt önkéntes az a társadalmi munka, és hogy mennyi pénzt csoportosítottunk át innen-onnan, a feketehizlalástól az engedély nélküli hentesüzemig. És ha megtudta volna? Akkor a pofájába vágom, bányásznyelven, a híg velőt! ö is tőlünk kapta a friss húst minden hét végén. A kezemben volt, uram! Azért mondom, nagy emberek vannak itt. Sokat keresünk, hamar meghalunk, de előtte jól élünk. Hát nem ez a cél? — Ezért jött? — Fenét. Nem voltam már alkalmas. Leléptem, mielőtt leléptetnek. Nyolc éve, mikor elkezdték a közös tanácsok szervezését, jó kádernek számítottam, mégis azt ajánlották, hogy legyek adóügyes. Pitiáner beosztás, én, aki külföldi küldöttségeket fogadtam, aki a megyei vezetőkkel ittam, aki a megyei tanácstag voltam, lajstromokat készítsek? Szolgai munka, nem lett volna türelmem hozzá, pénz sem volt benne, én pedig már megszoktam a jólétet. Az uránbánya akkor aranybánya volt. Igaz, nem adták ingyen a pénzt. Erőrrt még volt. összeszedtem magam. 4 NÖGRÁD - 1974. május IS., szombat kesztőségünkhöz, hogy közöljük az idén ballagottak, illetve érettségizők névsorát, tulajdonképpen ezeknek a gondolatoknak a jegyében fogadtuk szívesen a kérést. Munkatársaink munkához láttak. Ennek nyomán örömmel értesíthetjük a kedves érdeklődőket,' olvasókat, hogy lapunk vasárnapi számában megkezdjük a végzős középiskolások névsorának közzétételét — örök emlékül. Iskolánként mutatjuk be a negyedikes osztályokat. Tessék figyelni: az érettségizők névsorával először vasárnapi számunkban jelentkezünk! raswüic kapcsolatok Az 1968-ban megkötött magyar—iráni államközi egyezmény és munkaterv szerint alakulnak kapcsolataink. Ezek alapján a csereprogram végrehajtása kulturális téren tovább bővíthető. Több élvonalbeli magyar művész — köztük Kovács Dénes. Róna Viktor, Orosz Adél — járt már Iránban, szerepelt Teheránban. A jövőben is törekszünk a kulturális kapcsolatok, elsősorban minőségi fejlesztésére. Persze hiába. Node: nekem is át kellett mennem a „kezdeti nehézségeken”, sok megaláztatás ért, mert a bánvász szeret viccelni azokkal, akikről tudja, hogy valaha jobb napokat láttak. Én egy olyan brigádba jutottam, ahol a vájár a szénbányából került át az érchez. A szenesek szívlapáttal dolgoznak, ott nem nehéz belelökni az anyagba, nálunk viszont lehetetlen. Mégis, a disznó, eldugta a kapát, amivel a lapátra túrják a kő apraját. Azt kívánta, lökjem bele a lapátot a robbantott kőbe. Erőlködtem, a gyomrom majd kiszakadt, rókáztam, mégse mentem semmire. Kiabált velem, rontom a brigád eredményeit, tönkreteszem a családját, mert nem keres. Így ment ez három műszak alatt. A negyediken odajön az aknász, nézi amint piszkálgatom a követ: „Maga mit csinál?” — mordul rám. — Lecsapom az arcomról a verejtéket, és csak a követ nézem. Szégyelltem magam kegyetlenül. Üjból megszorítom a lapát nyelét, és nyomkodom a kőbe. Persze, csak szilánkokat tudtam fölszedni. Gondoltam, most- vagy hozzávágom a lapátot, vagy kiszaladok a bányából, vagy összerogyok előtte. Néz rám. néz a brigádvezetöre. Csúnyán szitkozódik. De nem rám szórta a piszkot, hanem a brigádvezetőre. Hogy mit gondol, megutáltutia a bányát, a munkát, hogy nem törődik a brigád a körlet eredményeivel, csak a kitolás érdekli. A hrigádvezető csak hallgat, zihál, emelkedik a melle, mint a fújtató. Aztán az aknász hozzám lép. Megölel, és így szól: „Megfizetted a tanulópénzt!” — Mikor fölmentünk, a brigádvezető int, „Gyere.” Egymás mellett fürödtünk, mint magával most. A gőzön keresztül is láttam, hogy remeg a karja, rázkódik az ajka. „Csak nem sír?”, meditáltam magamban. De nem tudtam megállapítani. Felöltöztünk. s megyünk ebédelni. Mielőtt a kiadóhoz állok a tálcával, megfogja a karom: „Igyál!” És felém nyújt egy lapos üveget. Égette a torkom a pálinka, még akkor is, mikor ebédeltünk. Aztán elhívott a családjához, bemutatta a feleségét, a gyerekeit. Beszélgettünk, de a bányamunkáról egy szót se. A kitolásról egy szót se. Azóta se. Attól kezdve mindent megmutatott. Nem olyan öreg betűje van ennek a munkának, inkább sok fortélya. De kitanultam. Második hónapban már ötezer forintot kerestem. Most több, mint hatot. Brigádvezető vagyok, jönnek hozzám is új emberek. De én nem tolok ki velük. Ha arra a három műszakra gondolok, még most is remeg a gyomrom. Most nem viccelek. Hiába néz rám hitetlenül. Kérdezze meg az aknászt, a volt brigádvezetőmet. — A verejték eltakarta a könnyem. Sírtam, engem még úgy nem toltak le. — Szokás, hogy igy bánnak a kezdőkkel? — Hát. . . mondhatnám. De én azután senkivel se csináltam. (Folytatjuk!) Várospolitikai előadás A tanácstagi akadémia záró- titkára tartott érdeklődéssel foglalkozását rendezte meg kísért előadást. Ezután a ta- Salgótarjánban a városi ta- nács és a népfront kapcsola- nács és a Hazafia Népfront tát Nyéki József, a Hazafias városi bizottsága. A várospo- Népfront Országos Tanácsá- litika időszerű kérdéseiről, a nak munkatársa elemezte. A fejlesztés irányáról Szabó hallgatók sok kérdést tettek Aladár, a városi pártbizottság fel az előadóknak. Közlekedés-kibernetika Hazánkban jelenleg csak a nak logikai és matematikai szegedi József Attila Tudó- törvényszerűségeit, mányegyetem kibernetikai Legutóbb a gépkocsivezetők laboratóriumában foglalkoz- pszichikai, lélektani állapotára nak a kutatók közlekedés- vonatkozó adatok alapján olyan kibernetikával. teszteket dolgoztak ki, ameA laboratórium ilyen irá- lyek kifejezetten az R—10-es nyú tevékenységében orvo- hazai gyártmányú elektroni- sokból, fizikusokból, matema- kus kisszámítógéppel értékel- tikusokból álló kutatócsoport, hetők. A különféle/pszicho- valamint nagyteljesítményű fiziológiai és egyéb/ adatok komputer és egyéb berende- betáplálása, és értékelése zések, műszerek is „közre- alapján következtetni lehet a működnek”. Egyebek között gépkocsivezető —illetve leen- arra törekszenek, hogy feltár- dő gépkocsivezető — figye- ják a komplex szervezetek, lemkoncentráló képességére tehát például az ember és — és egyéb adottságaira, gép — a gépkocsivezető és a Módszerüket a ma nyíló Bu- gépkocsi — mint komplexum dapesti Nemzetközi Vásáron vezérlésének, szabályozásé- is bemutatják. Püspöksírt találtak Kétszáz éves az első nvil- és munkásságát kutatva, a kö- vános magyar könyvtár, ame- zelmúltban megtalálta Klimó lyet Klimó György püspök Györgv sírját, amely minded- alapított 1774-ben Pécsett. Az dig jeltelen volt. Levéltári európai hírű bibliotéka jelen- kula'tások. korabeli dokumen- leg 350 ezer kötetet őriz. köz- tumok összevetése alapján ar- tük számos ritka kéziratot és ra a< következtetésre jutott, nyomtatványt. A jubileum rá- hogy a sírhely a székesegyház irányította a figyelmet a falain belül van. A helyszíni könyvtárat létrehozó főpapra, vizsgálatok igazolták a felt®- aki a török kor utáni Pécs leg- vését. Az Országos Műemléki nagyobb alakja, s a város Felügyelőség felülvizsgálta és szellemi felemelkedésének és elfogadta a helytörténész mes- mai kulturális rangjának meg- állapítását, s hozzájárult ah- alapozóia. elindítója volt. hoz. hogy az évforduló alkal- Klimó Györgv jobbágyaver- mából megjelöljék a püspök meki sorból emelkedett főpa- sírját, a hely a Corpus Christi pi méltóságba. Sokoldalú szel- kápolna délkeleti részén van. lem volt, korának egyik leg- közvetlenül a dóm oldalfala műveltebb és legtevékenvebb mellett. személyisége. Nemcsak a A régi fratokból az is kidekönyvtáralapítás fűződik a ne- rült, hogv Klimó Györgv egy véhez. Támogatásával jött lét- római kori kőszarkofágban re az első pécsi nyomda és nyugszik. Egy másik szarko- saiát költségén papírmalmot fág maradványaiból készült az állított fel. a Klimó-emlékmű. amely a Borsy Károly pécsi helvtör- jubiláló könyvtárban látható ténész a nagy püspök életét ma is. í
