Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-16 / 87. szám
Eáldi János: Dudás Sál mán: Tavaszi eső Biztatom ezt a lassú, tavaszi esőt, csak így, az ablakon át, míg úszik, úszik előttem kint a félálom-szürke, kertre-nőtt tengernyi orgonaág, s meg-megcsapja az üveget egy diófagally, minha le akarna zárni valamiféle vitát. Csorog a víz a tűzfalakon, körön, kapulécen. A ritkás neonfényben kissé pihésen dereng a valószínűtlen, ezüst ég. A közeli faipari üzem — mint egy hosszú-hosszú, hófehér virágtekercset — ideteríti lenge füstjét. Dohog a város. Mintha ezer ét ezer katlanban forma, rikoltana a viz azzal rokon hang szakad rám. Vagy egy barlangban ordít az elfojtott vihar tán? Ez a hang a jelen. Méginkáb bb: a jelenben készülődő, szüneten szorgoskodó jövő. > Ezt hangatom. A jövő hangját, Érdes. kesernyés ét =- a szivemre teszem a kezem — nem is szép! Mégis szívesen figyelném néhány ezer évig. Nem mennék innét Csorog a viz a tűzfalakon, kórón, kapulécen. Bennem meg a gondolkodás. Mondom ismét, igen, vad ez a hang csupa láz, nem is szép. De mikor volt a szülőszobák hangja álom-finom tündér- dalolás? NYITÁNY Az ibolya, e röpke jeladás után — evőé! hangszereli hamaros újhodás az egyetemes zenekart — a zöldlángfényű robbanás elé nemcsak a kitakart venyige pirkanó színe nemcsak az enyves csillogás a rügyeken, a levegő lobogóselyme, fűz ezüstje a felhőszeplőtlen ég a som, az aranyeső • szökőárjai a domb ívén nemcsak a szólaló nyitnikék lelkesebben bíz a gyermekek leckehagyó kerge kedve meg a fiatalok pillaközén meghitten és irizáltan fényesedé tüzek az első ütemek ebben a sugaras nyitányban Mindig kínban, borzongások közt tőr előre, ami jön S minél nagyobb és tisztességesebb az az idő, ami készülődik, annál zordabb hang suhog át az esőfüggönyön, ködön Biztatom az esőt: essék! Mossa a gyárkéményt a transzformátortomyot, a háztetőt, tisztítsa az utat a jövő előtt. Ez a biztatás: költői kötelesség. Nem mulaszthatom el, sem most, az ablak előtt, ebben a különös-hangulatú, korán lehanyatló délutánban, sem a halálom után. ■ Zelk Zoltán: Micsoda madár Jaj, a szelek drótsövénye szét ne szedje már, földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár. Előbb ágra száll, aztán gyöpre száll, zöld erdőben, zöld mezőben sétál a madár. Micsoda madár! micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, fűhegyen megáll. Idegen a táj, tovább menne már, véres még a bóbitája, tolla csupa sár. Nem menj el madár, kilobban a nyár, sárga pernye hull a fákról, füstöl a határ. Nem megy a madár, marad a madár, sűrű eső lesz a rácsa, ketrece a táj. Holnap őszre vált. aztán télre jár, fehér fák közt, hómezőben sétál a madár. , Micsoda madár! micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, dér gyöngyén megáll. A fiatalok néhány hónapig csakugyan úgy éltek, mint a galambok. Minden alapjuk meg volt erre. hiszen szépek voltak, őszintén és igen szerették egymást Mindezeken túl csinosan berendezett lakással is rendelkeztek a városban. Agyagos György — fiatal férjem-uram — technikusként dolgozik az egyik vállalatnál ahol a csinos kis asszonyka meg könyvelő, a bérelszámolóban. Kettőjük fizetése megközelíti a hatezret, amiből havonta több mint kettőt takarékba raknak. Esténként így a nagy cicá- zás és az egymásba való gyönyörködés mellett nagy tervek kovácsolódnak a jövővel kapcsolatosan. A sorrendi pontokat, illetőleg a férj elsőnek egy aranyos. fekete hajú legénykét vett számításba, amiért Ágnestől kapott egy mellbebö- kést. Na, persze, ezt nem kell komolyan venni, mert a fiatal házasoknál az ilyenfajta ellenkezés még nem veszélyes. Aztán külföldi utakról, autóról álmodoztak és ezeknek az álmodozásoknak — ahogy már mondtam — megvolt a reális alapja. Szóval, nem zavarta az Agyagos Györgyék meleg kis .galambdúcát” semmi az égvilágon. Dehát. milyen az élet! Az emberi gyarlóság akar- va-akaratlanul is befészkeli magát még az ilyen ideálisnak látott és hitt galambdúcba is. Azt még el kell mondani, hogy Ágnes, — aki csinos, szén és aranyos kis feleségnek bizonyult — nem volt még eléggé jártas a szakácsKönyörgés a pecsétért A Főhivatalban a főelőadó kegyes volt hozzám. Személyesen kereste elő az aktámat, személyesen ellenőrizte az aláírásokat, s a pecséteket, majd így szólt hozzám: — Tizenhat pecsét, ez eddig rendben is volna, most már magam is aláírom. így ni! Evvel most szíveskedjék fölfáradni a nógyharminchét per ába. ahol Meinsorgné kartársmő rá fogja ütini a főpecsétet. Evvel az ügy elintézett a mi részünkről, kívánok sok szerencsét a továbbiakhoz. A viszontlátásra! És a kezét'nyújtotta. Én hálásan megszorítottam a kegyes kezet, majd sietve kifordul lám a szobából. Szégyelltem meghatottságom férfikörunyeit. Nem álltam sorba a liftnél, gyalog rohantam föl a negyedik emeletre a négyharminchét per ához. Ott kifújtam magam, majd megnéztem az órámat Még jóval a félfogadási időn belül voltam. Megnéztem az ajtót is, nem volt rajta semmi tilalom, hogy „Tessék a szólí- tásra várni!” vagy „Ne tessék kopogtatással zavarni” Semmi ilyesmi, tehát ez egy igazi demokratikus intézmény. A szobában hat dolgozó nő ült mélyen elmerülve, de olyan mélyein, hogy észre sem vették amikor beléptem. — Kezicsókolom, — léptem oda jlledelme6 köszönéssel az első asztalhoz — Meinsorgné kar társnőt keresem. Az elmélyedt konty egy kicsit megmozdult fölfelé, s alóla söbétlila körömben végződő ujj nyúlt előre és oldalt. Követtem a jelzett irányt, s már ott is álltam egy másik íróasztal előtt. — Kezicsókolom — köszöntem illedelmesem, s vártam, hogy felém mozduljon a sárga kazal, amely az asztal fölött billegett. De hiába vártam, erre tehát hangosabban újra köszöntem. — Kezicsókolom! — Újabb néhány perc irtán: — Bocsánat Meinsorgné kartársnőt keresem. — Türelem! — hallottam a sárga kazal alól Álltam türelmesem egyik lábamról a másikra, de öt perc után bátorkodtam megszólalni — Bocsánat, csak egy pecsétet ha kaphatnék, — és a sárga kazal alá csúsztattam az aktámat. Ekkor gértettem rám villogott a mély zöld mezőben fészkelő szem, s egyidejűleg tömzsi ujjacskák tolták félre az aktámat — Csupán egy pecsétet kérnék — szólaltam meg tíz perc után ismét A sárga kazal alól ekkor kifordult egy tésztaarc. A zöld mező mélyéről kiplslogtajc a szemek, aztán rekedt hangot is hallottam — ön szerint az Atalanta, vagy a Samípdoria? — Kéremszépen én csak egy pecsétet kérnék erre. — Tehát egyes, vagy kettes? Esetleg x? — Kérem, én nem totózok. én csak egy pecsétet szeretnék. — Akkor szíveskedjék helyet foglalni addig... — Köszönöm, de... Rá tetszik ütni a pecsétet, és már itt sem vagyok. — Tessék! — fordult a tésztaarc a kolléganőihez. — Azt mondják, legyünk udvariasak az ügyfélhez, és amikor az ember udvarias, ezt kapja. — Bocsánatot kérek, de én csak egy pecsétet szeretnék. — Én pedig csak ki szeretném tölteni ezt a totót, ha meg tetszik engedni. Tehát Fioren- fcina, vagy F. C. Milan? — Kérem én azt sem tudom, hogy melyik a fiú és melyik a lány. — Ez hivatal, itt nem viccelünk! — recsegett rám a sárga kazal. — Különben sem önt kérdeztem — Bocsánat — rebagtem —, én.... — Tudom, csak egy pecsétet kér. Meg fogja kapni, türelem! Még tizenháromszor rebegtem, nyöszörögtem, zokogtam el, hogy én csak egy pecsétet szeretnék. Akikor kimerültem összecsuklottam Rémítően büdös kölnik illatára tértem magamhoz, öt nő tíz karja segített lábra állítani, s támogatott az íróasztalhoz, ahol kedvesen ream vigyorgott a tésztaarc. — Hát miért nem tetszett mondani, hogy csak egy pecsétet tetszik akarni? — fuvo- lázta, miközben ráverte a stemolit az aktámra. Tikkadt, száraz volt a szájam, nem jött ki hang rajta, bár próbáltam. Fogtam hát az aktát, és kitámolyogitam a szobából. — Talán „köszönöm szépem* — kiáltott utánam a sárga kazal Sólyom László Dávid József: Farsangi fánk művészet magasabb tudományában. Ez a fogyatékossága, sajnos, csak akkor derült ki. amikor vöröshagyma helyett fokhagymát rakott az ételbe, a hús péppé főtt, a mártás csirizhez lett hasonló és így tovább. Na, de a kezdeti nehézségeken hamar túljutott a kis gazdaasszony, s az ismertebb eledelek ízét zamatét már hellyel-közzel egészen tűrhetően eltalálta. Ehhez jött aztán a nagyszerű tálalás, ami fiataloknál természetesen csókkal és kedves csicsergéssel jár együtt De ilyen csodálatos kezdet után aztán rendszerint bekövetkezik az a drámai pillanat, amikor az imádott férjecské- be belebújik az ördög és semmi se jó neki. A tapasztalatlan csöpp kis asszony halálra rémül először, de aztán rádöbben, hogy van neki nyelvecskéje is. Egyszer csak észrevétlenül átbújik az ördög a feleségbe, és azután már az mozgatja a fiatalasszonyka nyelvecskéjét Itt kezdődött a baj Agya- goséknál is. de olyan drámai erővel, hogy a még — tojáshéj hátú férjem-uram lecsapta a kezéből a fánkot és vette a kabátját. Állítólag az a rusnya farsangi fánk nem kerekedett olyan dombosra, szalagosra, habkönnyűre és ízletesre, mint ahogy Gyurka azt az édesanyja házánál megszokta volt. — Na. de csak ezt ne hallanám már mindig — jajgatott Ágnes. — Hogy az én anyám így, az én jóanyám úgy csinálja ezt. vagy azt az ételt. Mineik nősült meg akkor? Élt volna az anyja házában! De meg is mondom neki hogy löjjön el. aztán főzzön, zabáltassa kedves fiacskáját, ha így elkényeztette. így aztán az asszony is kapta a kabátját, de ő egyenesen a közeli faluba utazott. Gyurka édesanyjához. — Egyet ne búsulj te ezen, kis menyem —, ölelgette, vigasztalta Ágnest anyósa, aki a rossz nyelvektől eltérően nagyon szerette csinos kis menyét, s inkább mellette foglalt mindenben állást, mint a szintén nagyon szeretett fia mellett. Ki is főzték, tervezték a nagy tromfot vasárnap a mérges férjem-uram ellen. Agyagos nagymama már korán reggel megérkezett, jó sok hazaival felpakolva, amikor egy kicsit kiszusszantotta magát, megkérdezte a fiát, milyen tésztát süssön a finom tyúkhúsleves mellé? A féri arca felderült. — bár az utóbbi időben komó- lyan járt-kelt a lakásban —, s azt mondta, hogy farsangi fánkot. De gonoszkodó hangon kikötötte. hogy csak úgy eszik belőle, ha azt a mama készíti eL Ágnes arca egyből pipacs színűre vált a kijelentéstől, t NÚGRAD - 1974. de a mama lopva rákacsiiv tott, bátorította, s így lenyelt» a mondanivalóját — Te átmész lelkem a Só- sékhoz most, ahogy megígérted — ölelte át a menye vállát Agyagos marna — és megtanítod Sósnét finom, jó fánkot sütni. A férjem-uram nevetett ezen. de Ágnes ment szó nélkül. s mindent úgy csinált, ahogy azt az anyósa meghagyta. Gyuri egy darabig ott kot- nyeleskedett anyja körül a konyhán, pedig ha tudta volna, mi készül ellene, inkább vendéglőbe megy ebédelni. Nem akarom részletezni a dolgot, de Agyagos mama hősiesen és tudatosan úgy eltolta a fánkot, hogy az inkább hasonlított zsírban sült pogácsához, mint habkönnyű, szép, dombos farsangi fánkhoz. Amikor tálalásra került a sor. a fiatal férjem-uram megjátszotta ugyan a jóképet — már az édesanyja iránti tiszteletből is —, de kettqnél többet képtelen volt lenyelni. — Ne haragudj, kisfiam — kérlelte könnyes szemmel az édesanyja — tudod, előfordul az ilyesmi még a legjobb sza- kácsokkal is. hogy nem sikerül valamilyen étel. De a feleséged hozott át néhánvat abból, amit Sóséknál sütött. — Nem kell! durcáskodott az ember, de az étvágya, no meg a békülési szándéka azért nagyobb volt. mint a mérge, s egy idő múlva mégiscsak élvezettel harapott az asszony, kája által készített valódi, habkönnyű. ízletes, pántlikás farsangi fánkba. április 14., vasárnap 9
