Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

Néhány észrevétel a Nyírbátor és Sopron közötti televíziós Nemrég zajlott le a tele­vízióiban. a Hazai ásták című sorozat első vetelkedlője két város, Nyírbátor és Sopron között, airmhea hasonlót Sal­gótarján és Szekesflehárvar bemutatására is terveznek. Ügy velem tehát, hogy nem érdektelen, ha észrevételeim­nek a NÓGRÁD hasábjaim, is hangot adok. Kétségtelen azonban, hogy mándaz, amit teának egyoldalú, egyéni szemlélet eredménye, mert jelen életünk problémait is a történetemmel biivatáesze- nűen foglalkozó ember szem­üvegén át nézem. Le kell szögeznem, hogy a két város bemutatása sok te­kintetben sikerült módom tör­tént, és ha a továbbiakban nem térek ki a sok jóra, azt azért teszem, mert a md saiL- gótairjáni vetélkedőnk sikere erdőkében, inkább a hiányos­ságokból szűrhetünk le tanul­ságos dolgokat. Sem Nyírbátoriban, sem Sopronban, nem fordítottak arra kellő figyelmet, hogy a miunkásosatály kialakulásá­nak helyi sajátosságairól ké­pet nyerjünk. Nyírbátorban ez a folyamat a fedlseiabadu- iésunjs utáni időszak történe­téhez tartozik, Sopronban azonban, ha a céhes ipart is figyelembe vesszük, évszáza­dos előzményei voltak a ka­pitalizmus korszaké ban ki­bontakozó problémának. Csak sajnálni: tudjuk, hogy a Becs város építkezéseihez már a középkorban rengeteg anya­got szállító fertörakosá kőbá­nya és hazáink első szénbá­nyája, a bnennbengii — vagyis az .égőhegy”-* — üzeméről és munkásairól egy szót sem szóltak. Ez utóbbi salgótarjá­ni analógia miatt is érdekes, ment hiszen a Salgó-hegy tö­vében. levő saénretegek ön- gyulladása hívta fel a figyel­met a vidékünkön tevő, egy­kor oly gazdag saéntelepekre. — A kőbányára és a szénbá­nyára való hivatkozás elma­radásának logikus következ­ménye, hogy arról sem esett szó, hogy Sopron, már igen korám vasúti összeköttetésibe vetélkedőről került Beccsel. Ebből ismét következik egy salgótarjáni analógia, ment az itteni bá­nyák termékeinek Budapest­re juttatása hívta létre a fő­várossal való vasúti összeköt- tete&ümket. Sopron, lakosságának életé­re mindig nagy hatással, volt Becs közelsége, ami i»l& után nagymértékben, megszűnt. Ezzel együtt szűnt meg az a hatás isi, ami a városnak az Eszterházy ,ybánadalorn”-toa való beókelteágiébői követke­zett Ennek az érdekes ket­tősségnek a problematikáját is jó lett volna érinteni, és éppen Nyírbátorral párhu­zamban, amely tipikusan magyar mezőváros volt, a ti­pikusain. német szabad kirá­lyi várossal szemben. — Azt azonban, hogy — Jókai sza­vaival élive — ez a felében- kétharmadában, német város egészében mennyire magyar volt, Igazolja a népszavazás és a vdnntas fidellsslma” büszke címe. Éppen ezért hiányoljiuk, hogy nem kap­tunk kiétégfltö képet Sopron német nemzetiségű lakossá­gának mai életéről!. A Jbalekavatásf* szertartá­sa helyett inkább ezt mutat­ták volna be, mert ez a diák- szokás — lényegét tekintve — nem Soproné, sőt sem is sélmeci specialitást Megvolt az minden német egyetemi varosban és idegen, feudális- kori paláin taken t került át Selmecbányáira, a bányászati akadémiáira, ahol később az erdészeti fakultás hallgatód is átvették. Kétségtelen, hogy a német „Bursoheffisohaff’-ok többsége vágáns clákceremó- niiák alá rejtve — akárcsak a feudális kori saabadikóműv’cty- páiholyok — a XVIII. századi felvilágosodás eszméit vallók fedőszervei is voltak. Jelen­tőségük a polgári forradal­mak győzelmévé! megszűnt, mert a haladó saeHemű tö­rekvések helyett „a nagy né­met birodalmi gondolat” és a porosz junkerek párbajhős elképzeléseinek melegágyaivá lettek. Ezekből a német egye­temi „bajtársi szövetségek ”- bői a selmeciéfc és a sopro­niak már csak a külsőségeket vették át. — Vagy: nem lett volna jobb ehelyett a soproni KISZ problémáival foglalkoz­ni? — Kár, hogy ez a prob­lémakör a nyírbátoriak fi­gyelmét is elkerülte. Felvetődik a televíziós adá­sok során nem egyszer, hogy az ilyen bemutatóknak „játé­kos jeüegűeknak” is ke®, len­niük. Ügy érzem, hogy ennek a jellegnek a Hazai esték na­gyon komoly műsorába való „bevitele” az egyik legnehe­zebb szerkesztői probléma, A lovak és ruhák elókerítese és bemutatása, no meg a balek­avatás, ennek a jegyében ke­rült a műsorba. Felvetődik azonban az, hogy a játékos­ságot nem szolgálná-e job­béin, ilym műsorokban, a he­lyi anekdotakincshez való visszanyúlás? — Kétségtelen ugyanis, hogy a kuriózumok iránti érdeklődés igen. nagy a közönség körében, és ezek ál­talában jobban megrögiződinek a fejekben, miint a száraz adatok. Felkutatásuk, hiteles­ségük megállapítása és nem utolsósorban megfelelő mó­don és helyien való előadásuk komoly munkát igénylő fel­adat, de talán érdemes tenne az eddigáeknéil többször me­ríteni ebbéli a forrásból. Sok problémát jelenthetett a műemlékekben gazdag Sopron, és az azokban sze­gény Nyírbátor egy műsorban SEierepesltetéSe. Szerintem ez jól oldódott meg, és a legfőbb tanulság az, hogy a település­re legjellemzőbb alkotásokat kell bemutatni, és e tekintet­ben lesz még min tömi a fejünket Salgótarján, esetében. Ügy vétem azonban, hogy egy ilyen műsor keretében, első­sorban az előtremutató dol­gok keresztmetszetét kell ad­ni, és ez, éppen az anyag nagysága és sokoldalúsága miatt, sohasem siikerüllhet vi- bathatatliamiul jók. Ezért csak hálósak tehetünk a Magyar Tetevízáánaik és minden egyes közreműködőnek, hogy új színnel, és főleg), hogy szá­mos új ismerettel gyarapítot­ták tudásunkat, gondolat- és érzétevSlágunlkat. Or. Beliízky János évéajánlatunk Mai t ’ft.ftfl: „Hosszú őszi nap”. Tévéjáték. Irta: Jiri Hubác. Fordította: Aczél János, zene­szerző: Lubos Fiser. Rendező: Antonin Moskalyk. a Prágai Televízió rendezője. Főszerep­lők: Mrákota: Horváth Jó­zsef, Mrákotáné: Mészáros Ági, Karai: Tordy Géza. Ve­ra : Gvöngyössy Katalin. A tévéjáték előtt: a rendezővel beszélget dr. Váradi György. A cím jelképes — nem egy nap történetét látjuk. Jan Mrákota prágai munkás nyug­díjba vonul. A szerző nyo­mon követi hősét ebben a lé­lektani és biológiai útvesztő­ben, az átállás pokoljárásá­ban. Mrákota „nem könnyű eset”: lobbanékony, érzékeny ember, vagyis egyaránt nehe­zen tűri az ellentmondást és a tapintatot. 21.30: „Gondolatok a hét­köznapokról.” IV. rész. Há­rom munkás szólal meg ez­úttal. Kettő közülük a Metró régi építője, a harmadik pe­dig rákodómunkás. Miközben hétköznapjainkról szólnak, so­kak érzését, gondolatait feje­zik ki. Szerkesztő-riporter: Pálfalvai Nándor. Operatőr: Hildebrand István. Rendező: Knoll István. László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ R1PORTKONYVBÖL 12. . Ha maga leírná, azt monda­nák, ízléstelen. Az agyvele­je... — Hánytam, rosszabbul voltam, mint a görbe éjszaka után. Még most is érzem azt a szagot... A barátomét, a jótevőmét. — Ezután elkértem magam a bányamérőktől. Műszerész vagyok, mindig töröm a fe­jem valami új, ésszerű dol­gon. Egyszer kaptam újítási díjat is. Sokat dolgozom, a KISZ-ben, most már inkább én, mert a feleségem szülés előtt áll. És megint dühösre vált a hangja. — Ne tartson engem min­denáron ellenzékinek. Vagy tartson, aminek akar, akkor is kimondom. Nincs élet a mi fiataljainkban. Vagy any- nyira intellektuálisak, hogy professzornak mehetnének, mármint az elméletieskedé- sük miatt. Vagy csak a szó­rakozás érdekli őket, az ital meg a nők, de a nemesebb időtöltés nem. Végletesek. Vagy olyannyira csak a re­alitás felé fordulnak, hogy semmi romantikát nem lát­nak az életben, vagy annyi­ra elrugaszkodnak a valóság­tól, hogy csak az ábrándokat kergetik. — Nem gondolja, hogy a fiatal mindig ilyen volt? NÓGRÁD - 1974. április 30., kedd —- En azt nem tudom. Csak azt látom, hogy a moz­galomnak kellene jobban, okosabban, értelmesebben megragadni őket. Az urán­városiak egynegyede érettsé­gizett. A fiatalabb korosz­tályoknál még magasabb ez az arány. De van egy réteg, még általános iskolai vég­zettségük sincs. És nemcsak az idősek között vannak ilye­nek. A fiatalabbak is gyöt­rődnek emiatt. Mert állítom, aki ma nem rendelkezik alapműveltséggel, kínlódik. Űtvesztőkbe kerül. — Azok segíthetnének, akik ezt látják, és elég ta­nultak a tanításhoz. — Most tapintott az eleve­nére. Sajnos, mi nem sokat teszünk ezért. Pedig mellet­tünk élnek, dolgoznak, kal­lódnak el . azok, akik a ré­szeges, a kártyás vájárok, se­gédvájárok, csillések és a ri- bancok kezében vergődnek. — Mikor erre gondolok, sem­minek érzem magam. És sze­retnék valamit tenni, hogy ne így legyen. De ez nehéz. HÁROM MOSZKVICS Az Uránváros nem a négy-, a hét-, a tízemeletes házakig terjed. A környező kertes vil­lákban is élnek uránbányá­szok. Mikor leszállnak az autóbuszokról, átvedlenek ker­tésszé, szőlősgazdává, nyúl- farm-tulajdonosokká, barka­Gitárhangverseny Nagybátonyban A napokban Gitárzene címmel nagy sikerű növendék- hangversenynek lehettünk ta­núi a Nagybátonyi Állami Zeneiskola nagytermében. A gitár napjainkban igen nép­szerű hangszer és örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem­csak a könnyű műfajban, ha­nem a klasszikus hagyomá­nyok ápolása terén is jelen­tős eredményeket tapasztal­hatunk országszerte. Nagybá- tony kis létszámú, de igen színvonalas gitár tanszaka évek óta élen jár, neves szakem­berek és gitárművészek meg­állapítása szerint, de ez ki­tűnik egyre igényesebb és gyarapodó hangverseny-láto­gató közönségünk pozitív re­agálásából is. A most lezaj­lott koncerten a kezdő első - éves tanulók is remekül sze­repeltek, mint például Ge­rendái József és Sztancsak Pál. Külön kell szólni a Sal­gótarjánban működő 211-es számú Ipari Szakmuskáskép- ző Intézetből zeneiskolánkba járó három fiatalemberről Ágoston Józsefről, Dohonyi Józsefről és Varga Zoltánról, akik szintén ' első évfolyamo­sok a gitár szakon és Fux Sarabande című igényes kom­pozíciójának elmélyült, pre­cíz előadásával megérdemelt sikert arattak. Kiemelkedően szerepelt Reviczki János 3. osztályos, Makovnyik Tibor és Varga Tibor 4. osztályos növendék. A hangverseny si­kerének betetőzője a szólis­taként és több kamaraműben szereplő virtuóz technikával rendelkező Schneberger Fe­renc 4. osztályos tanuló volt. A Salgótarjáni Zeneoktatói Munkaközösség részéről, mindnyájunk által szíves vendégként látott Kiss Gá­bor, Körmendi Péter, Ispán Judit és Sirkó Éva szerepel­tek. Meg kell említenünk Szomszéd Teréznek, a nagy­bátonyi zeneiskola fuvola sza­kos tanulójának értékes köz­reműködését, aki tagja a Sal­gótarjáni Szimfonikus Zene­karnak is. Csak a legnagyobb elisme­rés hangján szólhatunk Bor- sányi Mátyás tanár fáradsá­got nem ismerő, kitűnő neve­lőmunkájáról, amelyet a jól sikerült gitárkoncert min­dennél ékesebben bizonyít. Az általa írott tömör és frap­páns összekötő szöveg gördülé­kennyé és egyben még tartal­masabbá tette a műsort. Di­cséretet érdemel a tarjáni munkaközösségben működő Pál Péter oktató, aki évek óta közismerten igen ered­ményes tevékenységet fejt ki. Szüts Pál Mozgalmas volt megyéink zenei élete az elmúlt napok­ban. A Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanárai rendszere­sen adnak hangversenyeket a Gagarin Általános Iskola egész napos tagozatú tanulói­nak. A fa-, rézfúvós és vonós ■ hangszerek bemutatása után legutóbb „Régi korok — régi táncok” címmel a támczene több évszázados fejlődéséről tartottak ízelítőt a zeneiskola hangversenytermében a lel­kes hallgatóknak. Sor került az Országos Fil­harmónia utolsó bérleti hang­versenyére is, melyen Ágay Karola és Szendrey-Karper László lépett a salgótarjáni közönség elé. az új zeneisko­la (számviteli főiskola) hang­versenytermében. A művész­házaspár műsora, bár csak ének és gitár szerepelt prog­ramjukban, végig élvezetes produkciót nyújtott. A hang­verseny jó felépítése eredmé­nyezte, hogy a közönség fi­gyelme percre sem lankadt, sőt a fokozódó figyelmet és a forró slitert bizonyítja a há­rom ráadásszám kikövetelé­se. Szendrey-Karper László (gi­tár) és Ágay Karola (ének) vi­lágjáró művészek, akik rész­ben együtt, részben, ön­állóan sok-sok koncert­termet jártak be. Európán kí­vül Japántól Dél-Amerikáig. Ezzel a műsorukkal is világ­szerte sok sikert arattak. Az összeforrottság. érettség érez­hető volt a koncert során. Az előadott művek a régi magyar zenéből indultak, vé­gigvonulva a zeneirodalom legszebb dalain, gitárkompo- zícióin, mai magyar muzsiká­val zárultak. Ágay Karola a műsor ele­jén előadott virágénekekkel csoló, autó alatt hasaló pol­gárokká. És aki végleg lete­szi a csákányt, az teljesen elvágja a bányához kötő szá­lat. — Azt hittem, a bánya az én otthonom. Apám fél év- századott húzott ki a föld alatt, én „csak” harminc évet. Ötvenkét százalékos szilikó­zissal, egy szemmel mentem nyugdíjba. Negyvenöt éves koromban. Tölt a talpas pohárba, a sárgászöld rizlingből. Jó bo­ra van. — Deindolban termett, minden évben ott lakom március közepétől a szüret végéig. Két lányom van az első házasságomból, kettő a másodikból. A nagyobbak férjnél vannak, a kisebbek velem élnek. A feleségem nem dolgozik, anyámmal a háztartást viszi, meg a sző­lőket gondozzuk. Tizenkét-ti- zennégy hektó borom is te­rem. Szamócát ültettem, sár­ga húsú barackot telepítet­tem. Olyan vörös borom van, hogy a villányiak sem hitték, hogy a pécsi hegyekben is versenyezhetnek az ő kék ■ frankosukkal, a medoc noir- ral. A legutóbbi megyei bor­versenyen elhalásztam előlük két aranyérmet. Ez a ház há­romszobás, de a szőlőhegyi, az más. Azt én építettem Megkeresem a fényképét. (Folytatjuk!) belopta magát a közönség Liszt-díjas és Péter László ba- szívébe. Külsőségektől mentes lettművészek, a Magyar Álla- egyszerű, nemes előadásmód- mi Operaház tagjai léptek ját — mely az egész koncer- fel. A műsor ízelítőt adott a ten végig jellemezte a mű- balettművészet különböző ka- vésznő előadását — stílusosan raktereiből. Csajkovszkij egészítette ki a kor dalaihoz Hattyúk tava című művéből nagyon is odaillő gitárkíséret, előadott részlet összehangolt- Ágay Karola gazdag és sok- sága még a kicsiny balassa- rétű műsorából talán Caccini gyarmati színpadon is nagyon híres — és közismert — ári- hatásos volt. Moszkowszkij áját, valamint Delibes Su- romantikus ízű keringője zanne című dalát kell kiemel- tánccal kiegészítve nagyon ni, de hasonlóan szép elő- hatásosnak és szerencsésnek adásban, élvezhette a szép szá- bizonyult. Brahms V. magyar mű közönség Brittermek és táncának sikere a mintegv Garcia Lorcának két-két da- évszázados kora ellenére ma lát is. Külön érdekesség, hogy sem vesztett fényéből. Mind- Lorcát. akit eddig csupán a két táncospár nagy közönség­spanyol nép híres költőjének sikert aratott a jó koreográ- ismertúnk. most, mint népdal- fiával felépített, játékos elő- gyűjtőt és zeneszerzőt is al- adással. kalmumk volt megismerni. A táncosók kíséretét a SuJ- Szendrey-Karper László mű- gótarjáni Szimfonikus Zene­sora is a magyar zenéből in- kar látta el. igazán kitűnően, dúlt, amikor Farkas Régi Az egyes táncok között a ze- magyar táncokéi mű művével nekar önálló műsorszámként kezdett. Ezután egymást kö- is táncmuzsikát játszott, még­vették a gitárirodalom remek- pedig Mozart Német táncok művei, Giuliani Prelúdiuma, és Beethoven Kontratáncok majd Sor Tánca. Az előadó- című sorozatából válogatták művész több ízben is járt a össze a darabokat. A Beetho- gitár igazi hazájában. Dél- ven-műnél érezhető volt ne - Amerikában, talán ezért sze- mileg. hogy nem érett pro- repel több. innét magával ho- dokucióról van szó. a Mozart- zott mű is a műsorában. En- darabok stílusos előadása nek a földrésznek a hangula- azonban igen sok örömet tát varázsolta a hangverseny- nyújtott a hallgatóknak. -Az terembe Jose Villar Fantázi- ifjúsági hangversenynek kar­éjának, Villa-Lobos • Etűdjei- mestere ezúttal Róna Frigyes nek és Gomez két darabjának volt A műsort Seres István nagyszerű előadása. A hang- vezette, egyben ő irányította verseny befejező számának a műsor alatt a zenés fejtörő Bartók. Kodály és Farkas Fe- játékot is. renc népdalfeldolgozásait * szánták az előadók, de a kö- Április 27-én. szombaton a zönség csak három ráadás zeneiskola tanárai hamgver- utáin engedte le a pódiumról senyen. léptek fel a Salgótar- a művészházaspárt. jáni József Attila Megyei Mű­A három koncertből álló velődési Központban. A mű­sorozatnak méltó befejezése sorban: Bach-, Boccherini-, volt ez az est. Az Országos Haydn-, Verdi-, Dimler-. Pa- Filharmónia értesüléseink sze- ganini- és Bartók-művek sze­rint a következő évadban repeltek. A koncert során a még gazdagabb és szám- Pedagógus Kórus is felléoett szerűen is több hangverseny- Virág László vezényletével, nyel igyekszik a város zene- * kedvelőinek örömet szerezni. A Salgótarjáni Állami Ze- * neiskola tanárai „Élő zenét az Ezekben, a napokban került iskoláknak” mozgalmuk kö- sor az Országos Filharmónia vetkező állomásaként április ifjúsági hangversenvsoroza- 30-án, kedden a bécsi klassz)- tának zárókoncertjeire is. A kusok muzsikájából tartanak Zene és tánc című műsorban bemutatót a Somoskőújfalui, —. melynek előadására Salgó- karancslapujtői és mátranová- tariánban, Nagybátonyban, és ki általános iskolások részére. Balassagyarmaton került sor, A Haydn-, Mozart-, Beethoven- általános iskolások, illetve kö- műveket az általános iskolai zépiskolások előtt — kettős tananyag szempontjai szerint szereposztásban Havas Ferenc válagották ki, melyeket most Kossuth-díjas. Pártav Lilla élő előadásban is megismer- Liszt-díjas, illetve Gaál Éva nek a tanulók. Jelenet Moliére: Tartuffc tímű darabjából — fodor

Next

/
Thumbnails
Contents