Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

A felszabadulás 29. évfordulóján Msirwányfáhla & siofjí't biliknek — Koszorúzások, ünnepi inegemlékezéisek a megyében Koszorúzási ünnepség Salgótarjánban, a szovjet hősi halot­tak emléktáblájánál Napokkal ezelőtt megkez­dődtek az előkészületek ha­záink felszabadulása 29. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére. Úttörők, ifjúgárdisták serényen dolgoztak városuk, községük, a megye felszabadí­tásáért hősi halált halt szov­jet harcosok sírjainak, az em­lékműveinek díszítésén. Zász- Lódíszt öltöttek a városok és falvak utcái. A tavaszi szél a proletár nemzetköziség vö­rös, és hazánk nemzetiszínű zászlait lengette. Zászlódíszbe öltöztek az intézmények, köz­épületek és lakóházak is. Az üzemekben. intézmé­nyekben és hivatalokban teg­nap röpgyűléseken emlékez­tek a felszabadulás 29. évfor­dulójára. Több üzemben, hi­vatalban a legjobbak részére kitüntetéseket is átnyújtottak. A megyeszékhelyen délután folytatódott a felszabadulás 29. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat A salgótarjáni temetőben emelt hősök falán vörösmárvány táblát helyeztek el. amelyre két, 1944. decemberében, Sal­gótarján felszabadításáért hő­si halált halt szovjet katona, Ahmed Sukjur-Qgli Juszibov és Alekszej Makszimovics Ruszkin nevét vésték fel. A két mostanáig ismeretlen szovjet katona kilétét az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet katonai ala­kulatok egyik parancsnoksá­gának segítségével derítették fel. Az emléktáblát tegnap délután megkoszorúzták a sal­gótarjáni párt- és állami szer­vek, valamint az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok képviselői. A salgótarjáni ünnepség a kora délutáni órákban a szovjet hősi emlékműnél és a Tanácsköztársaság téri felsza­badulási emlékműnél koszorú" zási ünnepséggel folytatódott. A két emlékmű talapzatára a kegyelet és a hálakoszorúit he­lyezték el a megyei, a járási a városi párt- és tanácsi ve­zetők, a KlSZ-bizottságok képviselői, a szakszervezetek, a társadalmi és tömegszerve­zetek. az üzemek küldöttei. Ünnepséget rendeztek teg­nap a város több üzemében is. Az évforduló alkalmából a Nóigrád megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatnál KISZ-klub avatására került sor. A salgótarjáni ünnepsége­ken szovjet vendégek is részt vettek. Balassagyarmat is ünnepelt tegnap. A Hősök terén rende­zett koszorúzási ünnepség után emlékünnepséget szer­veztek a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban, ahol ünnepi megemlékezést Rith Lajosné. az MSZMP Balassa­gyarmati városi Bizottságának titkára mondott. A tanintéze­tek diákjai, a munkásfiatalok és a városi felnőttkórus tag­jai kultúrműsorral szórakoz­tatták a felszabadulási ün­nepség hallgatóit. Az ün­nepségsorozatban köszöntöt­ték Balassagyarmaton a 18 éves fiatalokat is. Gazdag volt a tegnapi mű­sor a salgótarjáni járásban. Karancslapujtőn ünnepi nagy­gyűlésre került sor, amelyen szovjet és csehszlovák ven­dégek is részt vettek. Hoffer István, a megyei tanács elnö­ke méltatta a felszabadulás 29. évfordulóját. Megemléke­zett a karanc&lejtői ellen­állás 30. évfordulójáról is. Karanoskesziben magyar— lengyel barátsági találkozóra került sor tegnap délután. A budapesti Lengyel Kultúra Képviselői látogattak el a Községbe, s az ünnepségen részt vettek a járás képvise­lői is. Az ünneplő közönség­nek Futó László tanácselnök mondott beszédet. majd színvonalas kultúrműsorral fejeződött be a baráti találko­zó. Kisterenyén délután a köztemetőben megkoszorúz­ták a szovjet hősök sírjait. A művelődési házban ünnepi gyűlésre került sor. ezt köve­tően a gimnázium kultűrcso- portja szórakoztatta a közön­séget. Somoskőben a felsza­badulási és partizánemlék­táblát koszoíúzták meg a község párt-, tanácsi és nép- frontbizottságának vezetői, ünnepi beszédet Gajd ár Pál országgyűlési képviselő mon­dott Rétságon száz új KISZ-tag fogadalomtételére került sor tegnap a felszabadulási ün­nepség jegyében. A járás va­lamennyi községéoc.i ünnepi gyűléseket és koszorúzási ün­nepségeket rendeztek. Megemlékeztek a felszaba­dulás 29 évfordulójáról Pász- tón. és a pásztói járás köz­ségeiben is. A járási székhely ünnepségén Juhász Sándor, a járási pártbizottság első tit­kára mondott beszédet. A Lovász József Művelődési Központban rendezett kultúr­műsorom. számos érdeklődő vett részt A pásztói 'ünnep­ségeken szovjet katonákat is vendégül láttak. A balassagyarmati járás községeiben is tegnap tartot­ták a megemlékezéseket és koszorúzásokat. Szandán az új kultúrotthonban a szom­szédos községek dolgozói is részt vettek az ünnepségeken. Nagyszabású megmozdulásra került sor Drégelypalánkon. A hazánk felszabadulásá­nak 29. évfordulója tiszteleté­re rendezett ünnepségsorozat ma tovább folytatódik a me­gyében. Ennek keretében ke­rül sor Salgótarjánban a József Attila Művelődési Köz­pont üveg-csarnokában a ta­vaszi tárlat ünnepélyes meg­nyitására is. Hagyomány, jelen és jövő T ársadalmunk életének hagyománya, hogy minden év április 4-én, felszabadulá­sunk ünnepén, újra és újra számba vesszük örökségünket, áttekintjük harccal és munkával kivívott eredményeinket. Felmér­jük az utat, amelyet az elnyomástól a sza­badságig megtettünk. Amikor az ország felszabadult, Salgótarján már három hónapja próbálkozott az új rend megteremtésével. A Vörös Hadsereg hősies harcai nyomán lehetővé vált, hogy megte­remtődjenek a demokratikus és szocialista fejlődés alapjai Salgótarjánban. A megye- székhely munkásosztálya az eltelt 29 év alatt — híven forradalmi hagyományaihoz — pél­damutatóan helytállt a szocializmus építésé­ben, a társadalmi élet minden területén. Si­keresen valósította és valósítja meg történel­mi feladatát. Most, amikor ismét számba vesszük ered­ményeinket, amikor a felszabadulás 29. év­fordulóján számvetést készítünk, a máról azt állapíthatjuk meg, hogy dinamikus a város­rekonstrukció, a lakásprogram megvalósítása. Népgazdaságunk igényei szerint alakul át a város iparszerkezete, és így erőteljesen fej­lődik a foglalkoztatottsági szint. Folyamato­san épül a lakosság érdekeit és ellátását szol­gáló intézményhálózat, és fejlődik a kommu­nális ellátás. A nyílt várospolitika egyre erősödő kibon­takozása a munkásosztály, a párt politikájá­nak gyorsabb ütemű és teljesebb megvalósu­lását segíti elő. Fokozza a lakosság aktivitá­sát, a város fejlődéséért érzett felelősségét. A várospolitikában a' város politikai, gazda­sági, kulturális és társadalmi életében érvé­nyesül a munkásosztály vezető szerepe, erő­södik politikai és közéleti aktivitása, amely legfontosabb mozgatója dinamikus fejlődé­sünknek. A munkáspolitika fokozottabb ér­vényesülésének erősítésében és a munkásosz­tály helyzetének gyorsabb ütemű javításában kiemelkedő jelentőségű az MSZMP Közpon­ti Bizottságának 1972. november 14—15-i ha­tározata. A határozat végrehajtása érdekében Salgótarjánban is fontos intézkedéseket tet­tünk. Biztosítottuk a városi pártértekezlet ha­tározatainak és a IV. ötéves terv céljainak megvalósítási feltételeit, elsősorban a beru­házások és a lakásépítés terén. A város életében végbement változások, az urbanizálódás felgyorsulása megköveteli a lakásépítés mennyiségi és minőségi fejlesz­tését. A mostani tervidőszak harmadik évé­ben Salgótarján történetében egyedülálló, hogy a városközpontban és az új lakótelepe­ken megépült csaknem 800 lakás, s döntő többségébe — 71 százalékába — fizikai dol­gozók költöztek. Nagy ütemben folytatjuk a múlt egyik íeg- sivárabb örökségének, a kolóniáknak meg­szüntetését. 1969 óta 332 család került ezek­ből a barakkokból egészséges lakáskörülmé­nyek közé. Ebben az évben további 54 koló­nialakást szüntetünk meg. Megkezdtük a szo­ciális követelményeknek meg nem felelő te­lepek, elsősorban a Pécskő-domb felszámo­lását. Törekszünk a kormány által biztosított le­hetőségek jobb kihasználására. 1975 végéig a munkáslakás-építési akció keretében 350 össz­komfortos lakást építünk. A mi politikánk munkáspolitika, így első­sorban a munkáscsaládokat és a sokgyerme­keseket juttatjuk megfelelő otthonhoz. Első­sorban a munkásság életkörülményeit javít­ják a peremkerületek fejlesztése érdekében tett intézkedéseink. A város külső területeire telepített üzletek biztosítják a lakók kereske­delmi ellátását. A közművek fejlesztése a ké­nyelmet, az egészséges életmódot szolgálja. A városi tanács és apparátusa külön gon­dot fordít a lakosság reális igényeinek ki­elégítésére, jogos kéréseik teljesítésére. A ta­nácstagok évenként egymillió forint összeg­gel rendelkeznek, hogy a választókerületük­ben felmerülő gondokat a lakosság igényei szerint, soron kívül oldhassák meg. A tanács tagjai szoros kapcsolatot tarta­nak a lakossággal. Rendszeresen meghallgat­ják a választók véleményét, javaslatait. Ez nagyban elősegíti a tanács népképviseleti jellegének erősödését, fokozza a lakosság ak­tivitását. Ez az aktivitás az elmúlt két év so­rán jelentős eredményekben mutatkozott meg. A várossá nyilvánítás 50. évfordulója tiszteletére kezdeményezett „Húszezer mun­kanapot Salgótarjánért” társadalmi munka­mozgalom közüggyé vált, a két évben jelen­tősen túlszárnyalta a terveket. A többi között ennek köszönhető, hogy több mint három­százzal bővült az óvodai felvételek lehetősé­ge. Jelentősen javult a munkás lakta körze­tek iskoláiban az oktató-nevelő munka fel­tétele. Csupán 1973-ban az elvégzett társadal­mi munka értéke meghaladta a 16 millió fo­rintot. Salgótarján művelődéspolitikáját — a párt­értekezlet határozatának szellemében — a munkásság és az ifjúság művelődésének, ne­velésének feladatai határozzák meg. A felté­telek javulásával szélesedett a művelődésügyi tevékenységbe bevontak köre. Az intézmé­nyek tartalmi munkáidnak fejlődésén túl az eredményekhez hozzájárult a szocialista bri- gádimozgalom kiszélesedése, tevékenységük gazdagodása, kulturális vállalásaik teljesítése. Erősödött az ifjúság öntevékenysége, fejlő­dött az ifjúsági klubmozgalom, amely ered­ményesen szolgálja az ifjúság művelését és kulturált szórakozását. Ma már kijelenthet­jük, hogy politikailag éretté vált városunk ifjúsága. A város igényeinek megfelelően fejlődött a- eSészségügyi ellátás. Új gyermek- és fel­nőtt körzeti rendelők kezdték meg működé­süket, a bölcsődei ellátás mindeddig elegen­dőnek bizonyul. A társadalom segítőkészségével nagy lé­pést tettünk előre a munkában megfáradt öregekről való gondoskodás terén is. Szépek, lelekesítőek eredményeink. A terv­időszakból hátralevő két évet okosan kell fel­használni ahhoz, hogy maradéktalanul telje­síteni tudjuk a városi pártértekezleten elha­tározott feladatainkat: szebbé, gazdagabbá váljék e város, tartalmasabb legyen lakóinak élete. Csak a dolgozók összefogásával, áldo­zatos munkájával épülhet tovább Salgótar­ján, s valósulhatnak meg céljaink. T udjuk, így lesz. Napról napra gyarapo­dik azoknak a tábora, akik otthonuknak érzik, szeretik Salgótarjánt. Büszkék ha­gyományaira, építik jelenét, és készek dol­gozni jövőjéért. Éppen azért, mert erősödik, tartalmában gazdagodik a munkásosztály vá­rost formáló ereje, bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy maradéktalanul teljesítjük az ér­tük elhatározott céljainkat. Erre kötelez ben­nünket a város munkásmozgalmi múltja, az 1945 április 4-től eddig megtett út számos eredménye. Fekete Nándor, Salgótarján város Tanácsának elnöke ...Szeretném a müvet bef Érződik az indigó illata a*«0 a másolaton, amelyik a minő­sítését tartalmazza. Hogy több idő jusson a beszélgetésre, át­adja, rám bízva azt, miként használom fel. Íme, néhány sokat mondó gondolat: „A vállalat által elért- ered­ményeket nagymértékben elő­segítette jó szervező, irányító és ellenőrző tevékenysége. Kö­vetkezetesen és nagy ambíció­val dolgozik a fejlesztési el­képzelések megvalósításáért. A termelékenység növelése érde­kében tett intézkedései mel­lett kiemelten foglalkozik a nehéz fizikai munkahelyek csökkentésével. Irányító mun­kájának eredményeképpen ha­tékonyabbá vált a vállalat ke­reskedelmi és piaci tevékeny­sége. emelkedett a gyártás- technológia és a kutatómunka színvonala. Az elmúlt évek alatt sok tehetséges fiatal ká­der nőtt fel. Intézkedései megalapozottak, ugyanezt kö­veteli munkatársaitól is. Az egyszemélyi vezetés elvét jól alkalmazza az üzemi demok­ráciából fakadó követelmé­nyekkel. Döntései előtt min. den esetben kikéri a társadal­mi szervek, közvetlen munka­társai és a témában érintett vezetők, véleményét. Az előké­szítésnél vizsgálja és mérle­geli a végrehajtás során vár­ható nolitikni hatásokat. Kap­csolata munkatársaival köz­vetlen elvtársias, de ugyan- akkor határozott, korrekt, tárgyilagos, humánus vezető. Munkáját nagy felelősséggel, körültekintően, példamutató­an végzi. Esetenként többet vállal magára, mint azt ideje és energiája megengedi. Tár. sadalmi megbízatásait min­denkor lelkiismeretesen vég­zi.” , — Igen, voltak kritikus pil­lanatok az életemben. Nem is egyszer. Ezek közé tartozik az igazgatói kinevezésem. So­kat töprengtem, hogy elvállal­jam-e? Mint termelési főnök, termelési osztályvezető, jóJ ereztem magam előző munka­helyemen. Végül pártmsgbiza- tásként egy évre elvállaltam. Ma pedig már a tizennegye­dik esztendőnél tartok. — Kritikus napokat, pilla­natokat okozott a vezetés színvonalának emelése. Meg kellett keresni mindenkinek azt a helyet, ahol legjobban ki tudja fejteni képességét. Mindezt céltudatosan, előrelá­tóan kellett véghez vinni. Ak­kor tizenhat magas képzettsé­gű szakember volt a gyárban, ma pedig már százon felül van. S ami igen fontos, ezek­nek kilencven százaléka vál­lalati ösztöndíjas volt. Ma már ott tartunk, hogy vissza kel! fosni ezt a folyamatot, mert szőkék a lehetőségek. A mi­nőségi követelmények kerül­tek előtérbe. Az új igazgatótól sokat vár­tak. — Nekem jobban kellett bizonyítanom, mint elődeim­nek. Sokan várakozó állás­ponton voltak, de már az el­ső pillanatokban is akadtak jó segítőtársak. Akkoriban sokat jártam a gyárrészlegek­ben, mert mindent meg akar­tam ismerni. Ottjártamkor azt kérdeztem a munkásoktól: mit miért csinálnak. Érdekelt, mert több dolog új volt szá­momra. A gyárlátogatások ta­pasztalatai megerősítettek ab­ban, hogy tovább alkalmaz­zam azt a vezetői felfogáso­mat és gyakorlatomat; ha én ott volnék, mit tennék abban az esetben. Erről azóta sem szoktam le. Az üzemlátogatá­sok arra is jók voltak, hogy újabb lendületet adjanak. Nem mondok újat, csupán érzékeltetni kívánom az ak­kori műszaki-technikai állapo­tokat: a gépeket transzmisz- sziós megoldással működtet­ték. Nagyon mostohák voltak a munka- és egészségvédelmi Körülmények. S mindig kevés volt a pénz. Ha gyorsabban fejlesztünk, akkor kevesebb jut szociális célokra, ha az utóbbira fordítunk nagyobb összeget. akkor a evár fej­lesztése. illetve léte. jövője ke­rülhet nehéz helyzetbe. Tíz­évi kemény munkával elér­tük. hogy teljesítjük a nor­mát. Apró epizódok sokaságát sorolia fel. amelyek azt bizo­nyítják. hogy semmit sem ön­magáért. hanem a közösségért tettp. Például hetvenkét óra alatt megváltozatta az étte­remben bosszú idők óta kia­lakult elhanyagoltságot — Kritikus időszakot je­lentett életemben a gyár jö­vőjének kialakítása. Hová, merre, milyen irányba men­jünk, milyen termékeket gyártsunk, hová jussunk el. Nehéz, küzdelmes napok, órák voltak ezek, de megszü­letett a kibontakozás útja. Ügy látom, ezt a munkát ér­tékelik a gyár dolgozói is, rriert meggyőződtek arról, hogy a döntések helyesek vol­tak. Gond persze most is van. Enélkül nincs fejlődés, nincs haladás. A százéves át- kos kapitalista örökséget ilyen rövid idő alatt nem lehet el­tüntetni. De, amikor magunk mögött hagytunk egy-egy esz­tendőt, egy pillanatra mindig hatalmába kerített az a jó ér­zés: nem volt hiábavaló a fá­radozás, ismét előbbre jutot­tunk. Törekvéseimben nem voltam egyedül. A gyár jó szándékú, többre és jobbra törekvő dolgozói mögém áll­tak. támogatták elképzelései­met. A megyei, városi pártbi­zottság elvi segítséget nyúj­tott számunkra. Bátorított, biztatott, ösztönzött... Közben az egy évre szóló pártmegbizatást állandóan megújították. Később már nem is bánta. Meggvökerese- dett Salgótarjánban. Kialakult baráti köre. kapcsolata, egyre jobban érzékeli munkájának gyümölcsét: — Ha egészségem engedi. szeretném a művet befejezni. Vagyis, átvenni az új kovácsológyárat. Amikor idejöttem, akkor az első ka pavágás volt a hideghenger­mű építkezésénél. Azóta több régi üzemet korszerűsítettünk, befejezés előtt áll az új huzal­mű. Szóba került, hogy a társa­dalmi megbízatások egyenlőt­len elosztása nála is időn­ként túlterhelést jelent. — Szervezettebben keílene itt is elosztani az aktív embere­ket. — hangsúlyozza, majd így folytatja. — Sajnos, ke­veset vagyok a gyáregységek­ben. A gazdálkodás mai bo­nyolultsága olyan vezetői módszert követel, hogy egv hónapban egyszer jussak le egy-egy gyárrészlegbe, de ak­kor ott alaposan, töviről-he- gyire nézzek meg mindent. Sajnos, esetenként ezt sem tudom megtenni. Olyan rossz természetem van, hogy min­dig oda járok, ahol baj van. Elismerem, ahol jól dolgoz­nak. ott is jólesne az elisme­rő szó. Egvre azonban na­gyon ügyelek: ne legyünk irodisták. Ezért a? értekezle­teket helyben, az üzemben tartjuk, hogy állandó kap­csolatban legyünk az élet­tel. ★ Kilenc Kiváló Dolgozó ki­tüntetése van. Megkapta a Kohászat Kiváló Dolgozója Kitüntetést, birtokosa a Hon­védelmi Érdeméremnek, a Haza Szolgálatáért Érdem­erem arany fokozatának, és a tűzrendészet! arany fokozat­nak. Kitüntették a Munka Érdemrend bronz, ezüst és arany fokozatával. Hétfőn a második Munka Érdemrend arany fokozat kormánykitün­tetést vette át. Neve: Antal Gyula. Beosztása: a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek igaz­gatója. Szállítómunkásként kezdte, majd 1951-ben' diplo­mát szerzett a miskolci egye­tem kohászmérnöki tagoza­tán. Édesapja bányászként kezdte, pénzügyi előadóként ment nyugdíjba. V. K. NÓGRÁD — 1974. április A., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents