Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-26 / 96. szám
Megbecsülik — szeretik Gyurkovics István, az Ér- sekvadkert és Vidéke ÁFÉSZ elnöke 1950. óta dolgozik a szövetkezeti mozgalomban Saját szavai szerint: úgy érzi, szeretik, megbecsülik, és nem válna meg á szövetkezettől semmiféle anyagi, vagy bármilyen előnyért sem. Hogy ez mennyire igaz, azt már bebizonyította akkor, amikor máshová hívták magasabb fizetéssel; ahol talán a munka is könnyebb lett volna, kisebb a felelősség, de ő mégis maracit... Ennek a „.maradásnak” a mozgalom csak hasznát látta. Az iroda falán négy dicsérő oklevél függ — részben országos, részben megyei szervektől — az ÁFÉSZ jó eredményeinek bizonyságául. A tíz év alatt, mióta Gyurkovics István, elnöke az ér- s íkvadkerti szövetkezetnek hét új egység épült, számos boltot korszerűsítettek, és el lehet mondani, hogy jelenleg a hat községre terjedő körzetben a hálózat „rendben van.” Fellendült ez idő alatt a munkaverseny is. A szövetkezet 155 dolgozója közül 72 törzs gárdatag. Pedig nincs könnyű dolga Gyurkovics Istvánnak. Nőtincsen lakik, és reggel 6 órakor már az autóbuszhoz kell indulnia; este pedig igyancsak 6 órára ér haza. Mégis a kezdeti lelkesedéssel dolgozik, s úgy érzi, nem is hiába. Bárhol összetalálkozik a „keze alatt” felnövő kereskedelmi szakemberekkel, há iásan emlékeznek rá: mindegyikük becsülettel megállja helyét választott hivatásában. A szövetkezeti tevékenység sok gondja mellett Gyurkovics István a tíz év során nemcsak a közgazdasági technikumi érettségit tette le, hanem elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet is, jelenleg pedig vezetéselméletet tanul Balassagyarmaton. Nem érdemtelenül kapta tehát már a korábbi években a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsától, a „Kiváló ' Szövetkezeti Munkáért”, kitüntetést: ez év április 4-én pedig a „Munka Érdemrend” bronz fokozatát. ke Napi kommentárunk 99 A kevésbél jól értesültek a szó hallatán riadtan kapják fel fejüket. Mi ez? A magyar nyelv új szóval gazdagodott? Nem! Mindenki megnyugvására; a „kátéa” mögött a kölcsönös támogatási alap rejtőzik. A termelőszövetkezeti mozgalom új színfolttal gyarapodik. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tavaly foglalt állást a kölcsönös támogatási alapok létesítésével kapcsolatban, és megtette a . szükséges ajánlásokat. A szervezéshez hozzálátott megyénk két termelőszövetkezeti területi szövetsége is. Mi az alap célja? A gazdaságok jövedelmezőségével ösz- svefüggő problémák időleges áthidalása. Olyan pénzügyi ■lapról van szó, amelynek tagjai, ha szükségük van rá, kedvezményes kamatfeltételek mellett vehetnek fel kölcsönt az alaptól, azaz a tag-termelőszövetkezetek által létrehozott „kis bankból”. A kamat felső határa öt százalék. A pénzügyi alapot a szövetkezetek nyolc éven át „töltik fel”. Évente bruttó jövedelmük 0,6 százalékát fizetik be. A balassagyarmati és a rétsági járásban a kölcsönös támogatási alap szervezése során a kezdeményezés nem mindenütt talált megértésre. A 2D termelőszövetkezetből 22 gazdaság közgyűlése döntött a belépés mellett. Csongrádi Mihály, a területi szövetség titkára panaszkodott. Több gazdaságban a vezetők a belépés ellen foglaltak állást. A közgyűlésen a tagság ennek ellenére az alaphoz való csatlakozás mellett döntött, mert felismerték a kölcsönös támogatásban rejlő lehetőségeket. Ennek lényege: az erősebb segítse a gyengébbet. Vannak olyan feladatok, amelyek végrehajtásához az állami támogatás mellett a szövetkezeteknek saját erőforrásra is szükségük van. Előfordulhat, hogy ennek az összegnek az előteremtése bizonyos nehézségekbe ütközik. S ekkor számíthatnak a pénzügyi alapra Sőt, indokolt esetben a termelőszövetkezet vissza nem térítendő támogatást is kaphat, természetesen csak olyan mértékben, amennyit már az alap számlájára befizetett. Az alap előnyeit nem kell bizonygatni. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának biztonságosabbá tételét szolgálja. Mégis vannak termelőszövetkezetek, ahol idegenkednek a csatlakozás gondolatától. — Minket sem segített senki, mi sem segítünk! — hangzott el Szécsénkén. Becskén és Keszegen sem ragadták meg az alkalmat, hogy a kölcsönös támogatási alap tagjai sorába lépjenek. Keszegen sem volt különösebb akadálya, hiszen a biztonsági alapjukon több mint egymillió forintot tartanak, s a „kátéára” befizetett összeget a gazdaságok a biztonsági alapjukon könyvelik el. A kölcsönös támogatási alapnak nem az egyes gazdaságok helyzetén való könnyítés a célja mások terhére, hanem a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése, a gazdálkodás biztonságosabbá tétele a legfőbb szempont. Már csak azért sem lehet a pénzügyi alap felhasználásáról másképp dönteni, mert a hitel odaítélésében a termelőszövetkezetek képviselői egyaránt kifejthetik véleményüket, s csak alapos körültekintés után határoznak. A kölcsönös támogatási alap létrehozása mindenképp jó kezdeményezés. A számítások szerint a két járás szövetkezeteinek nyolc év múlva csaknem 15 millió forint áll rendelkezésükre. Természetesen ez az összeg nem jelenti azt, hogy az állam eddigi támogatását megvonja a termelőszövetkezetektől. s ha szükséges, nem kerül sor szanálási eljárásra. Az alap a rövid, két-három évre szóló célkitűzések gyors és zavartalan végrehajtását segíti, s remélhető, hogy jövőre azokon a helyeken is meggondolják magukat, ahol most elvetették a belépés lehetőségét. Szabó Gyula Tessék elolvasni „Kemény” emberek találkozóhelye Pásztón, avagy, az el hanyagolt vadásztanya cégjelzése? — fodor — Vasűtmúieum Varsóban nemrég megnyitották a Vasútmúzeumot, amelynek legértékesebb kincsei a feledéstől és a pusztulástól megmentett régi gőzmozdonyok. Egész Eurőpa-szerte Lengyelországban maradt meg a legtöbb öreg gőzmozdony. A varsói Vasútmúzeumban minden típusból őriznek egyet- egyet, jelenleg 25 régi gőz- mozdopyt tekinthetnek meg a látogatók. Az állomány- — különösen a varsói központi pályaudvar felépülése után — tovább gyarapodik majd, mert a hajdani főpályaudvart teljes egészében a Vasútmúzeum rendelkezésére bocsátják. ft Delta új S3 Érdekek metszőpontja: Földrengések Magyarországon címmel cikket és térképet közöl a Delta Magazin új száma. Ismerteti a delfinek intelligenciájával kapcsolatos kutatásokat, a nagy reményeket követő kiábrándulást, a józan tényeket és a még megfejtetlen rejtélyeket. Megírja, hogy a fizikusok az „abszolút 0-fok” ismeretében a meleg felső határát keresik a kétbillió Kelvin-fok körül — a repülőgéptervezők a motorok le- csendesitésére törekednek — a villamos- és hibrid-autók helyüket és tökéletesebb formáikat keresik. Mérlegeli a lap a különféle — műszerekkel ellenőrzött — öngyógyítási próbálkozások kilátásait, beszámol a vándorló kontinensek alatt geofizikai nyomozással feltárt szénhidrogén és érckészletekről, az elméleti fizika részecskekutatásának új fejezetéről, az épületgyártás nagyüzemi módszereivel is kialakítható fantáziadús építményekről, valamint szegedi kutatók eredményeiről, akik a zsenge zöldborsó feldolgozásával fontos fehérjeforrást derítettek fel. Részletes cikk szól a sejtbiológia új felismeréséről, a sejtosztódás menetének oontosabb megismeréséről. Ezenkívül számos hír, információ, érdekesség, a népszerű Delta-lexikon, s száznál több fénykép egészíti ki a bővített teriedelemben megjelent legújabb Delta-számot. Hazánkban a foglalkoztatottság mértéke — a lakosságnak majd’ a fele aktív kereső — világviszonylatban a legmagasabbak közé tartozik. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem viszont a nemzetközi mezőny közepén biztosit helyet csak számunkra. Az ellentmondás mindenekelőtt a munka termelékenysége viszonylagos elmaradottságával indokolható. Azaz gazdasági növekedésünk üteme elválaszthatatlan a termelékenység alakításától. SOKFÉLE TÉNYEZŐ A termelékenység színvonalára. növelésének forrásaira erőteljesen kihat a termelés szerkezete, nagysága, a termelési eljárások. eszközök korszerűsége, a gépi munka aránya, a munkaerő szakképzettsége. a vezetés, a szervezés színvonala. S pusztán a legfőbb összetevőket említettük. Tavaly a népgazdaság egészében javult a társadalmi termelés hatékonysága. az iparban a termelésnövekedés 82 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A föntebb említett tényezők mindegyikének része volt az eredményben. Ám aligha kell különösebben bizonygatni, hogy társadalompolitikai céljainkat csakis akkor érhetjük el, ha ez a folyamat tovább tart, sőt. több tekintetben gyorsabb lesz. TERMELÉSNÖVELÉS. VÁLTOZATLAN LÉTSZÁMMAL Vannak ebben feladatai az iparirányításnak, a tervezésnek éppúgy, mint a vállalatoknak, s vállalatokon belül természetesen mindenkinek. A vezetés dolga, hogy megteremtse a növekedés feltételeit, a lehetőségek hasznosítása viszont már valamennyi dolgozóval szemben követelményeket támaszt. Mert a termelékenységet nemcsak korszerű gépek növelhetik. Hanem a kihasznált munkaidő, a technológiai fegyelem az üzemben, műhelyben szoros tempót diktáló szervezettség szintén. A közös célokért közös erőfeszítések szükségesek. A munkaidő-alap ugyanis a következő években sem bővül lényegesen. Magyarul: a növekvő termelés gyakorlatilag változatlan létszámú munkaerőre hárul. A kívánatos termelési többletet semmi mással nem teremthetjük elő. csakis a termelékenység fokozásával. A termelési többlet viszont elengedhetetlen az életszívonal folyamatos emelkedéséhez. a lakásépítéshez, az oktatás korszerűsítéséhez éppúgy, mint a pénzbeni jövedelmek gyarapításához. SOKAT MONDÓ SZAMOK Lássunk néhány adatot, melyek eredményeket és teendőket világítanak meg. A termelékenység-emelkedés lényeges mércéje az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedése. Ez tavaly 5,8 százalékra rúgott. Gyors volt ott. ahol maga a termelés is dinamikusan bővült. Így például a vegyiparban, ahol a termelés 10, az egy foglalkoztatottra jutó termelés 8 százalékkal volt nagyobb, mint 1972-ben. A közlekedési eszközök gyártásában a 14 százalékos termelési többletet úgy állították elő. hogv a foglalkoztatottak száma csökkent! Biztató tények? Igen. Tegyük hozzá: a központi fejlesztési programok által érintett iparterületeken lehetünk elsősorban tanúi ilyeneknek. A már említetteken ,túl például a textilruházati iparban, ahol nagyarányú rekonstrukció valósul meg. Ám. sorakoztathatunk másféle adatokat is. Egyebek között azt. hogy a legutolsó. 1972-ben megejtett felmérés szerint a szocialista iparban minden száz munkás közül csak 27 látott el teljesen gépesített tevékenységet. 49 viszont egyáltalán nem gépesített munkát végzett. A GÉP NEM MINDEN Kézenfekvőnek tűnik a következtetés: minél több gépet a termeléshez, s akkor majd ugrásszerűen javul a termelékenység. Kétségtelenül nagy lehetőségek rejlenek az élő munka gépekkel történő helyettesítésében — ahogy a műszaki fejlesztésben, a nemzetközi munkamegosztás eredményeinek hasznosításában szintén —. de legalább ekkora szükség van a munkaidő és az állóeszközök jobb kihasználására. azaz a már meglevő források szervezettebb kamatoztatására. Elgondolkoztató. hogy ugyanolyan értékű beruházás még azonos iparágon belül is erősen eltérő termelékenységnövekedéssel jár. s fokozottan igaz ez iparágakat összevetve. Azaz nem minden a gép. a beruházás. Nem árt a közfigyelem reflektorfényét arra terelni, mi történik a beruházás után; mert olykor a régi üzem termelékenyebb volt az újnál... Vannak tehát rövid távon megtehető lépések, s hosszabb időszakra terjedő feladatok a termelékenység növelésében. A gyártmány- szerkezet gazdaságosabb kialakítása — ami erőteljesen közrejátszik a termelékenység színvonalában — nem oldható meg néhány hónap alatt. Ám a gépek ésszerűb alkalmazása, a nagy termelékenységű berendezések két- vagv három műszakos üzemeltetése, a zavartalan szerszámellátás, hogy csak hármat említsünk a lehetséges példák közül nem kíván esztendőket! KEZDET A TERVEZÉSNÉL Tartós, s a jelenleginél gyorsabb növekedésre van szükség a termelékenységben, mint az életszínvonal emelkedésének forrására. Az erőfeszítések nagyonis kifizetőd - nek. Bizonyítsuk ezt egyetlen példával. A közlekedési eszközök gyártásában az egy foglalkoztatottra jutó társadalmi tiszta jövedelem ma több. mint a másfélszerese az 1968. évinek! Ennek legfőbb forrása a gyártmányszerkezet átalakulása, s a termelékenység növekedése volt. Meglelhetők másutt is hasonló források? Természetesen. Ám. ehhez az szükséges, hogy már a tervezés időszakában. á vállalati középtávú terv formálásakor kutassák, mit lehet tenni a termelékenység növelése érdekében, s nem egyik vagy másik, hanem valamennyi területen, eszközzel. A feladat ugyanis összetett, a megoldás útja hasonlóképpen. Idén január- februárban az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés 5,5 százalékkal emelekedett: a lendület tart. S hogy ritmusa fokozódjék. ereiéből hosszú távra is fussa, azt az állandó „edzés”, tények és teendők összevetése, elemzése, a célra törő cselekvés biztosíthatja, > Mészáros Otto Sorsolt, dolgok, emberek KÉT TOJÁS Régi ismerősként érkeztünk falura Jánosékhoz. Minden olyan kedves és szép itt. Beszélgetünk. A lugas alatti asztalt körülüli a vacsorázó család. Szó esik erről, arról, a nehéz munkáról, aztán a szomszédokról is. Laciék felől kérdezősködünk. Férjhez ment-e már Ilonka? Fáj-e még az öreg néni lába? Hirtelen csönd lesz. Mindenki hallgat, a gyerekek is. János egy körtét hámoz, de a kérdések után azt is abbahagyja. — Csak nincs valami baj? Egy ideig megint hallgatás. Mi, a vendégek, kicsit értetlenül figyeljük a családot. Laciék, Jánosék legrégibb szomszédai. Közösen segítették egymást amikor építkeztek, testvér módjára áldozatot is tudtak egymásért hozni, ha úgy kívánta a helyzet. — Laciékról majd máskor beszélgetünk... Tíz óra felé felállnak az asztal mellől sz asszonyok, a gyerekek is álmosak már. Ketten maradunk. János előveszi a félig hámozott körtét, aztán halkan, csendesen — mintha magának beszélne, elmondja a furcsa históriát: — Tudod, Lacival együtt gyerekeskedtünk Szerették egymást az asszonyok is, sokan azt mondták a faluban, olyan mintha testvérek lennének. Talán három, vagy négy hete történt, hogy elveszett két tojásuk a szalmakazal alól. Egy kendermagos odajárt tojni, Ilonka szomszédasszonyom ráhagyta. Ahogy az eset megtörtént, Ilonka átszaladt. — Margit! Jancsi lopja a tojásainkat. A feleségem nagyot nézett. Ilonka arca tüzelt, szeméből düh sugárzott. Gyorsan előkiabáltuk a gyereket és mielőtt Jancsi egyet is szólhatott volna, az anyja adott neki egy nyaklevest. — Nem szégyelled magad! A szomszédból lopod a tojásokat... A gyereket, mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a verés. Láttam az arcán, hogy nem érti a dolgot. Később keserves zokogásba kezdett és szentül bizonygatta, hogy ő bizony egy fia tojást sem látott. Azután amíg az asszonyok nyelveltek, férehívtam a gyereket. Szépen, higgadtan beszéltem vele. — Édesapám! Én mostanában nem is láttam tojást. Akkor én is odaálltam a szomszédasszany elé. — Máshol keresd a tolvajt Ilonka! A mi Jancsink nem lopott tojást. A szomszédasszony, mint a sárkány elvágtatott haza. Ütközben szidta a gyereket, minket is, hogy pártját fogjuk a tolvaj fiunknak. Azóta — mondom — eltelt három, vagy négy hét. Masnap köszöntem nekik, mint rendesen, de az asz- szony elfordította a fejét, Laci fején meg — mintha semmit sem szóltam volna — rajta maradt a kalap. A gyerekek se beszélnek. A szakajtó tojást pedig, amit a feleségem átküldött, egytől egyig visszadobálták a kőfalon... öreg este van. A faluban lassan-lassan elcsitulnak a zajok és a békák is megúnják a folytonos kuruttyolást. Amikor elbúcsúzom Jánostól, csak egy nagyot sóhajt köszönés helyett. — Szóval, így törte össze a barátságunkat’ a két tojás... Szalay István NÚGRAD 1974. április 26., péntek 6
