Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
Már a kővetkező vetélkedőt várják „MEGISMERNI a csiszolót görbe tartásáról..— énekelték tavaly a szocialista brigádok városi vetélkedőjén. A nóta mást is elárul a szakmabeliekről : a vastagodó könyök és az ülőmunka egyéb ártalmai is szerepelnek a szövegben. .. Ez a csasztuska az öblösüveggyár Nógrádi Sándor finomcsiszoló brigádját bemutató ötperces műsorban hangzott el, része volt annak a bemutatkozásnak, amely az elődöntő első helyét hozta számukra. Simó Alajos, a versenyben szereplő hatfős csapat egyik hangadója 48 fősnek mondja brigádjukat, pedig jelenleg csak 42-en dolgoznak, egymást váltó műszakban. Ez a „tévesztés” a szemléletmódjukról is árulkodik: a gyermekgondozási segéllyel otthon maradó asszonyokat is maguk közé számítják. Nőnapon szegfűvel és édességgel hozzájuk is elmentek. Igényes, sok mindenre odafigyelő emberek. Ritka közöttük az, aki csak a csiszolókorongig lát el — szorosan a munkájukhoz tartozónak érzik a hozzászólás jogát, a jó munkahelyi közérzet kialakítását is. — Javítani kellene a légkondicionáláson — nyáron megfőlünk, télen fázunk. Egy másik dolog: látszólag a kon- zervatizmusunk az oka, hogy nem vált rendszeressé a munkahelyi torna. Pedig tudjuk, hogy az ülőmunka ártalmait csökkentené, jót tenne a felfrissülés — de a normába csak a közvetlen időkiesést számítják be, a munkaritmusból való kiesést nem. Ezért nem szívesen vállaljuk a tornát. Többsiör felhoztuk már azt is, le kellene szállítani a nyugdíjkorhatárt ebben a szakmában. Persze, az igényeket a lehetőségekhez kell mérni, csak fokozatosan teljesíthető kérések ezek. Mindenesetre mi igyekszünk ébren tartani a gondolatát. NEM ALAP nélkül morgo- lódások ezek, hiszen olyanok fogalmazták meg, akik nagyon szeretik a szakmájukat. Sok szállal kötődnek a gyárhoz: többen itt ismerkedtek meg a feleségükkel, itt vált lehetővé, hogy a szakmunkás-bizonyítvány mellé az érettségit is megszerezzék, a két gyerekkel albérletben lakó Szócsek Ferenc lakásépítési kölcsönt kapott. Ismeretlen fogalom közöttük a szakmai féltékenység: átadják egymásnak a tapasztalatokat. Erre szükség is van, hiszen rendkívül széles körű a munkájuk. — 1966-ban szabadultam, azóta már elég jól szerepeltem a Szakma Ifjú Mestere versenyben is, mégsem mondhatom, hogy mindent tudok — vallja Simó Alajos. — Nincs könnyű dolga a brigádvezetőnknek, Bohurát Istvánnak. Jól kell ismerni a tagok képességeit, fejben tartani, ki jár iskolába, kinek kell segíteni még, csak így oszthatja be a munkát — egészíti ki Bakos Tibor. <5 maga is tanul, feleségével, aki gyermekgondozási segélyen van, egy osztályba járnak a gimnáziumban. Közeledik a vizsgaidőszak, nem lesz könnyű a készülés, az ötéves és kétéves csemete is már belelapoz a könyvekbe. Vissza-visszatér a beszélgetés a tavalyi versenyre. Kétségtelenül hátuknak, Liszkó- czi Évának, Szarvas Zsuzsának, Bakos Tibornak, Csekei Istvánnak, Szócsek Ferencnek és Simó Alajosnak volt a legnehezebb a feladatuk, de a brigád többi tagja is segített; legtöbbet tán a műszakcserék vállalásával. Csekei István vetette föl a készülés során, hogy kérjenek segítséget az üzemi kultúrotthontól — Bo- lyós Lászlóné könyvtáros szívesen vállalta is ezt. Elmondják: sokszor sajnálták, hogy a többiek kimaradtak ebből — Szócsek Ferenc fel is veti: — Nagyobb létszámmal is lehetne indulni! A hatos csapat nőtagjai a legfiatalabbak közé tartoznak, mindketten csupán második éve dolgoznak itt, együtt végeztek. — Nagyon jó volt, elmennék még egyszer, ha hívnak — így értékelte Zsuzsa a vetélkedőt. — A legnagyobb öröm maga a felkészülés volt, sok jó poén, , ugratás kísérte az anyaggyűjtést. Hiába, jó társaság jött össze ebben a brigádban — mondja Éva. NEMCSAK ők. de a gyár vezetősége is hasznosnak, értékesnek tartja a felkészülés munkáját, a döntőbeli harmadik helyet: nemrég, a munkaverseny értékelésénél ezért a komoly kulturális vállalásért egy-egy fokozattal magasabbra kerültek az egyéni elbírálásban. Idén gyári szintű versenyre kerül sor, amelyen ők hatan újra szívesen elindulnak. G. K. M. Teljes életet Várnagy Katalint, az Állami Déryné Színház művésznőjét, sokoldalú színészi tevékenységéért a Jászai Mari-díj III. fokozatával tüntették ki. Zavarban vagyok. Mit is kérdezzek a színésznőtől, hogy elkerüljem a szokványos „Dé- rynés” kérdéseket: az utazás fáradalmairól, a kényelmetlen öltözők, színpadok okozta megpróbáltatásokról ? — Annyiszor elmondták már, hogy mi a nehéz ebben a színházban. Mi a szép? — Ugyanaz, ami egyúttal nehéz is. Az utazás, az előadások. . . Múlt évben Szophok- lész Elektráját játszottam. Egy alkalommal felsírt valaki a nézőtéren. Ez a sírás volt eddig a legszebb „köszönöm” amelyet kaptam. A véletlen hozzásegít e riport megírásához. Tavaly meghívtak az Elektra egyik Pest környéki előadására. — Azon az Élektra-előadá- son, melyet láttam, nagyon kevesen voltak. A színészek mégis olyan őszinte átéléssel, fegyelmezetten játszottak, mintha tele lett volna a művelődési ház. — Ha lenézek a nézőtérre, mindig arra gondolok, hogy az ott ülő emberek befizették a jegy árát, és — színházba jöttek! Szerencsére, kollégáim többsége is így gondolkodik. — Mi tudja ellensúlyozni azokat a lemondásokat — rádió-, tv-, filmszereplés lehetőségeit — melyek az utazással együtt járnak? — Ellensúlyozni nem tudja. csak a jó érzésemet biztosítja az a kiegyensúlyozott élet, melyet férjemmel közösen, sikerült megteremtenünk. Másfél éve költöztünk ebbe az új lakásba, kislányom egészséges; a színházban szép szerepeket játszom, úgy érzem, megbecsülnek. Teljes emberi életet élek. Nem ok ez a boldogságra? — Sok ember törekszik a teljességre. Valóban hiszel abban, hogy szerény igényekkel is elérhető? — Igen. Engem a körülmények nem fárasztanak annyira, hogy fásultnak érezzem élek magam. És szeretem a közösséget. Nálunk, ha vidéken vagyunk, a nap huszonnégy óráját együtt kell tölteni valakivel. Talán most tudnék arra a kérdésre is válaszolni, hogy mi a legnehezebb: az emberi tartás. Hogy idegfeszítő körülmények között is megőrizze valaki azt a magatartást, amely után sohasem kell szégyenkeznie. Várnagy Katalin 1963 óta tagja a Déryné Színháznak. Ezt megelőzően, négy évig a békéscsabai Jókai Színházban játszott. Jelentősebb szerepei: Zilia, a Néma leventében, Tünde, Vörösmarty Csongor és Tündéjében, Édes Anna, Éva Az ember tragédiájában, Szophoklész és Gyurkó László Elektrája, a Tartuffe női főszerepe. Az utazó színészeket — úgy tartják — mindenhol ismerik és seholsem ismerik. A Jászai Mari-díj bizonyítja: a tehetség, a becsülettel végzett munka, minden körülmény között visszhangra lel. László Ilona veinek. A rádióaktív jód például a pajzsmirigy működéséről, vagy annak rendellenességeiről tájékoztat, a rádióaktív foszfor az agydaganatok továbbterjedését akadályozza meg, a kobalttal, céziummal keltett sugár- özönnel belső daganatokat lehet szétroncsolni. — Beszélhetnék még arról is, hogy a közlekedésben, a hajózásban, s egyáltalán az energiafogyasztásban mit jelent a hasadó anyag. A jövőt. — Az Urán város Pécs modern negyede. A vállalat- ez nekünk megéri. Ha pe- nak alapvető érdeme van dig így van, akkor nem ok abban, hogy felépült. De nélkül van így. Az urán úgy tudom, mást is kapott többféle, a részletek a szak- az ércbánya révén Pécs. embereket érdekelhetik, a _ Soroljam? Duna-vizet, laikusoknak hiába magyaráz- új klinikát, talán az ország nám. Talán még annyit, hogy legmodernebb rendelőinté- nemcsak a haditechnikában, zetét, új áruházakat, étterme- a békés felhasználásban is két, bölcsődéket, óvodákat, egyre érdekeltebbek vagyunk. Atomreaktoraink vannak. Az atomerőmű, amelyet Paksnál terveznek, ugyan még nem épült fel. de biztosan meglesz. Hogy a gyógyászatban mi a szerepe a rádióaktív anyagoknak, azt hiszem, nem kell magyaráznom: az izotópok csodát mű4 NÓGRÁD - 1974. április 21., vasárnap URÁNVÁROSI ANZIKSZ Nem tudnám megmondani, mennyien élnek Magyarországon, a világon az uránérc bányászatából és feldolgozásából. Sokan. A mecseki érc vonzása sok embert érint, elősorban Pécsett. amely egyébként is kinőtte hajdani, békés idillikus polgári korlátáit. Már a negyvenes — Visszatérek arra, amit előbb mondott. Drágán bányásznak, tehát nem valami dús uránmezőket találtak. .. És mégis bányásznak. Ezt nem értem, hiszen nemcsak a kapitalista világban, hanem a népi demokratikus országokban is vannak — és ez köztudomású — gazdag lelőhelyek. Csehszlovákiában, a Szovjetunióban. Akik ott jártak, állítják, hogy dúsabb, gazdagabb mezők a mieinknél. Miért hát... ? — Drágán bányászunk, de László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKÖNYVBÖL Táncsics Mihály Születésének százhetvenötödik évfordulójára Elsőnek Petőfi Sándor állított emléket róla — még életében, 1848. márciusában írta: „Nem elég... most föl Budára, Ott egy író fogva van, Mert nemzetének javára czél- zott munkáiban”. Közel száz éven át nem Is tudtak róla sokkal többet, minthogy 1848. március 15-én, a felkelt pesti nép a márciusi ifjak vezetésével kiszabadította börtönéből Táncsics Mihályt, az akkor 49 esztendős Írót. Telkesjobbágy fia, a Veszprém megyei Ácsteszéren született, 1799. április 21-én, a hét életben maradt (anyja 13 gyermeknek adott életet) testvér közül a középső volt. „Parasztanya szülte” — idézte származását Ady és származása egyben egy életre szóló elkötelezettségét is jelképezte. A jobbágysors, majd a maga választotta céhlegénység (takácsinas, majd segéd) a feudális világ minden gyötrelmét alapvető élményként véste egész életébe. Nehéz küzdelmek árán tanul, elvégzi a tanítóképzőt, majd az egyetemet látogatja, nevelősködik, bejárja Nyugat- Európát. Tanultsága és munkája révén kiemelkedik ugyan osztályából, de egész élete során hű marad a „munkásnéphez”, ahogy ő a dolgozókat egységesen nevezi. Először 1847-ben csukják börtönbe. Ekkor már az ellenzék egyik ismert alakja. Elfogatásának közvetlen kiváltó oka „Sajtószabadságról nézetei egy rabnak” című röp- írata. Vizsgálati fogsága során az ügyész 10 éves sáncmunkára való indokolást fogalmaz, a röpiratban — a vádló szerint — „alperesnek abbeli vétkes szándéka ömlik el, toogy országlási rendszerünk feldúlásával, a személy és vagyonbeli jogok egyenlőségi elve terjesztessék. . A forradalom és szabadságharc hónapjaiban minden energiáját a köz, a nemzeti egység ügyének szenteli, de olyan nemzeti egységet hirdet, amelyben a parasztság politikailag és gazdaságilag egyenrangú fél. Nemcsak a békepárttal, de Kossuth-tal is szembekerül. 1848. április 2-án, jelenik meg szerkesztésében az első magyar néplap, a Munkások Újsága. A lap élén a mottó, amely egyben program is: „A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik”. Az 1848-as forradalom és szabadságharc vereséget szenvedett, a polgári átalakulás folyamata a jobbágyság fel- szabadulásával mégis megkezdődött. A jobbágyság megszűnt, de a parasztság nagy tömegei föld nélkül maradtak. Táncsicsot is halálra ítélte a Habsburg-szoldateszka, Kossuthtal együtt akasztották fel „jelképesen”. Hét évig bújkált, saját otthonában Pesten egy föld alatti üregben. S közben írt, dolgozott. Nem adta fel a világnézeti harcot, miközben az akasztófa fenyegette, éhezett, nyomorgott. Ekkor, 1851-ben írja „Mik a vörös republikánusok és mit akarnak?” című röpíratát, ebben határozott forradalmi demokrata követeléseket fogalmaz meg. Egyik főszervezője az 1860-as március 15-i tüntetésnek, de még előtte egy nappal letartóztatják. Az ügyész halált kér rá, tizenöt esztendőt kapott. A kiegyezéssel meghirdetett amnesztia visszaadja szabadságát. Hatvannyolc éves és csaknem teljesen vak, de a harcot eszméiért tovább folytatja. 1869. január 2-án, jelenik meg új lapja, az Arany Trombita első száma. Márciusban az orosházi kerület képviselőjének választja, s rögtön utána ismét bevonul a fogházba, egy hónapot ül sajtóvétség miatt. A politikai küzdelmek középpontjában a meddő közjogi harc került, a 48-asok és 67-esek táborát egyaránt a dzsentrik vezetik. De már szerveződik az új, a társadalmi átalakulást valóban igénylők arcvonala, élén a szocialista eszmékkel vértezett szervezett munkásokkal. Táncsics már a harmincas években megismerkedett az utópista szocialista tanokkal, és kezdettől fogva rokon- szenwel kísérte a szocialista mozgalmat. Bár mindvégig elsősorban a szegényparasztság radikális követeléseit képviselte, hangot adott a munkás-paraszt szövetség gondolatának. Felismerte az elnyomottak és kizsákmányoltak egymásrautaltságának szükségét, a kölcsönös szolidaritás • jelentőségét. Nyolcvannégy éves, amikor még cikkeket ír a Népszavába, a szocialisták lapjába, 1880 húsvétján, Föltámadás című cikkében a Népszava- agitátorok gárdájának élére állt. Személye állandó felkiáltójel a hajdani 48-asok tábora előtt. 1881. március 13-án, így ír róla a Népszava szerkesztője, az egyetlen hű kezdőtárs, Kászonyi Dániel: „a költő, kit akkor diadallal kiszabadítottunk, most 82 éves aggastyán, nélkülözések közt tölti agg napjait”. Egy év múlva ismét — 1882. január 12-én: „Szegény, szegény öreg ember, akinek csak az a vétke van, hogy még mindig itt- él közöttünk.1” Majd hozzáfűzi: „Meglehet, hogy a késő utókor, oly költséges mauzóleumot fog neki felállítani, melynek ára egész életére elég lett volna”. 1884-ben halt meg. m. k Jelenet a Tartuffe-ből — fodor — Mai tévéajánlatunk Nem sokára 400 millió A latin-amerikai demográfiai központ legfrissebb adatai szerint a földrészen 310 millió lakos él, s a számítások szerint a kontinens lakomáik száma 1980-ra eléri a 400 milliót. A térség 26 országa közül a legnépesebb Brazília, amelynek lélekszá- ma meghaladja a 1Ó0 milliót. Utána Mexikó következik 55 millióival, majd Argentína 26 millióval. évek végén, a modem szénbányászat kezdetén megvál- tozotta város képe. Hatalmas házak épültek a keleti negyed peremén. A régi kis bányászkolóniák szinte szégyenkeznek a paloták tövében. A fővárosból Pécsre igyekvő már kilométerekről látja ezt az új városrészt. A délnyugatról érkező pedig a még korszerűbb Uránvárost pillanthatja meg, amely talán szimbóluma is a két bányászati ágazat különbségének. Az uránbányászat kénytelen a technika legújabb eszközeit felhasználni ahhoz, hogy gazdaságos, versenyt álló legyen a termelése. Az ember, aki ezt véghez viszi, maga is alakul. Szokásaiban, igényeiben. És ezt az igényt kielégíti az otthon. Olyan várost kapott az uránbányász, hogy érezze, mennyire fontos személy ő, mennyire becsülik, értékelik. Az építkezés 1955-ben indult a város legszebb síkságán, villák szomszédságában, szántóföldek mellett. Olyan gondos előkészítés, összefogás előzte meg a munkát, amelynek eredménye nem lehetett kétséges: a város a magyar urbanizáció egyik maradandó eredménye lesz. (Folytatjuk!) 20.05: G. B. Shaw: Candida. A háromfelvonásos színmű közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházának előadásában felvételről. Az 1895-ben született darab Sh^w korai művei közé tartozik, ezért a Candidában a szerző még meglehetősen könyörületes a polgári társadalom egyik alapvető intézményével — a házassággal — bár nem kíméli a kenetteljes, de akaratgyenge férjet. A cselekmény Candida körül forog, egy ifjonc költő beleszeret az okos, finomlelkű, színes egyéniségű asz- szonyba, s ezt nyíltan közli is — a férjjel. Végül is választás elé állítják az asz- szonyt — a férj és a költő, —, s Candida mindkettőjük érvelését meghallgatva, — dönt... A darabot Magyarországon először 1916-ban állították színpadra, s azóta is többször felújították. Legutóbb a Madách Kamara társulata, Ottlik Géza fordításában. A főszerepeket Vass Éva, Mensáros László és Tímár Béla alakítják: endező Kerényi Imre volt. *
