Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

KANYUS IÖM@5 E a verebélyi szénmező rANYAS-AKNA jövője az úgynevezett mátraverebélyi szénmezőben van. Az évek­kel ezelőtt megkutatott és most feltárás alatt álló területen 21 millió tonna a kitermelhető szénvágyon. A fő szállítóvágat és a légvágat nagyrészt már elkészült. Sándor János és Gáspár János vezetésével a két aranyjelvényes szocialis­ta brigádnak sok akadályt kellett leküzdenie. — Meddőkőzetben, vetők­kel szabdalt területein a fe­dőrétegben vízzel átitatott homok van. A csöpögő víz es esetenként az iszapbeáram­lás is nagy gondot okozott — újságolja Tóth József főmér­nök. — TH-biztosítást alkalma­zunk teljes béleléssel. Jelen­leg végtelen kötelű szállítás van, de később gumiszalagot építünk a szállítóvágatba. A terület teljes feltárásához még mintegy másfél kilométer fő­vágatot kell kialakítani. — A munkahelyek elkészí­tése is folyik már. Ezt Oláh József, Baranyi István és László Sándor vezetésével a három aranyérmes, és Linkecs Tamás bronzérmes szocialista brigádja végzi. Jól kipróbált, kiváló brigádok ezek. Leg­utóbb bekapcsolódtak a gyorsvágathajtási versenybe — mondja a főmérnök. — Milyen is lesz ez a ká­nyási új bánya? — kérdez­tem. — Már decemberben elké­szült a 650 méter hosszú, sze­mélyszállításra is alkalmas gumiszalag-berendezés. Az üzemi próbán túlvagyunk. Ér­dekessége ennek az is, hogy végső soron ez a szénmeden­cében az első személyszállító gumiszalag, ami a be- és a kiszállítást könnyíti majd. A salgótarjáni bányagépgyár készítette. A frontfejtéseken gépi jövesztést, maróhenger alkalmazását tervezzük. A ka- paró-berendezések közvetlenül a gumiszalagra töltenek. Ez viszi a szenet a föld alatti tároló bunkerbe. Innen már csak mindössze 80 méteren utazik á szén a csillékben az aknához. Csillés szállítást csak az anyagok beadásánál alkalmazunk. Egyébként a függősínpálya alkalmazásá­nak lehetőségével is foglalkoz­nak a szakemberek. — MEKKORA frontokat alakítanak ki? — Jelenleg egy 110 és egy 100 méter széles frontfejtés előkészítése folyik. Itt 3400 kalóriás szén van. A jövő év első negyedében már az egyik frontfejtésen megkezdjük a termelést. — A szállítóberendezések kezeléséhez mindössze öt-hét emberre lesz szükség, akik a kapcsolások mellett a takarí­tást is elvégzik. A fejtések biztosítására a jól bevált egyedi hidraulikus tárnokát szeretnénk alkalmazni. Szó van arról is, hogy később eset­leg az önjáró biztosítóbe­rendezéseket alkalmazzuk. — Ügy tudom, a bányarész hírközlő hálózata is újszerű lesz? — Valóban készül már, il­letve szerelik a Bányászati Kutató Intézet által kikísér­letezett hangosbeszélő rend­szert. Ennek előnye, hogy a fontosabb föld alatti gpcok, munkahelyek egy diszpécser- központhoz kapcsolódnak, il­letve a főmérnökhöz, a he­lyetteséhez. Gyakorlatilag egy gombnyomással azonnal el­érhető lesz a legtávolabbi munkahely is. A biztonság is nagyobb lesz, vagyis szükség esetén a vészjelzés, riasztás is egyszerűbb. Végső soron a verebélyi szénmezőben egy új nagy ter­melési koncentráció alakul ki. A gépesítés pedig megkö­veteli a korszerű hírközlő hálózatot is. — AMINT említettem, a széntelep felett vízdús homok­réteg van. Ennek lecsapolása érdekében folyamatosan al­kalmazzuk a főtefúrást — fe­jezte be Tóth József főmér­nök. B. J. arKisz-böi I Megbízatások és a bizalom A vékony, rövid hajú lány­ról senki nem gondolná, az első találkozás alkalmával, hogy oly sok funkciót vállal, oly sok társadalmi megbíza­tása van, és hogy oly tekin­télyes testületek tagja. Első látásra átalagos fiatal, mint a többi, aki nem otthon dol­gozik. és ezért minden nap urazik Salgótarján, és a lakó­helye között. — Három évvel ezelőtt érettségiztem, akkor kerültem a Nógárd megyei Textilipari Vállalathoz, mint gyors- és gépírónő. — Miért éppen ezt a mun­kahelyet választotta? — Abban az évben, ami­kor végeztem, egyszerre két osztály fejezte be tanulmá- nvait — szóval sok volt a gépíró. Még negyedikben az iskolába eljöttek a vállalat képviselői, és gépírót keres­tek. Jelentkeztem — azóta itt vagyok.-És a fizetés? — Annak idején 1300-zal kezdtem, most 1700 forint. Gácsi Mária portréjához feltétlenül hozzátartozik, hogy Ságújfaluban. ahol la­kik a községi KISZ-titkár. — Alapszervezetünk 42 fős. Az idő. az ingázás miatt. Az ez igazság, hogy minden tag csak este szabad — amikor en is —. mert egyetlen ott­hon dolgozó fiatalja sincs KISZ-szervezetünknek. — Hogyan. lehet mégis összefogná ennyi „félide­gent” ? Hiszen a munkahelyi kollektíva nagy mértékben befolyásolja a falusi fiatalo­kat, arról nem is szólva, hogy napjuk háromnegyed részét nem otthon töltik el? — Igaz, egy kicsit, fonák helyzet. Vannak községbeli fiatalok, akik a munkahelyü­kön KISZ-tagok. tehát nyil­ván nem vesznek részt a mi munkánkban. Mégsem lehet panasz a tagok aktivi­tására. Most nagy fába vág­tuk a fejszét, pinceklubot szeretnénk létrehozni társa­dalmi munkával. Még ugyan nem kaptam végleges választ a közös tanács vezetőitől, de ha beleegyeznek a tervbe, remélem, s a fiatalok munka­kedvén nem fog múlni! — Most milyen lehetőségei vannak .a KISZ-szervezet­nek? — Szórakozni menni a mozin kívül — nemigen le­het, csak az ifjúsági klubun­kat sorolhatjuk a „szórakozó­helyek” közé. Ide KISZ-en kívül tagok is bejárhatnak, de a vezető az alapszervezet kultúrosa. Rendszeres politi­kai oktatás — bár ez igazán nem a szórakozáskategóriá­ba tartozik — de ezenkívül is van néhány jó rendezvé­nyünk. Sokszor közösen szer­vezünk a klubkönyvtár veze­tőivel. A legsikeresebb ren­dezvény a vetélkedő. Persze rengeteg tárgykörből lehet vetélkedőit rendezni, nemré­giben még a földrajzot is besoroltuk. Azért óvatosan kell megválasztani a témát, mindig olyat, ami érdekli a fiatalokat, nehogy érdekte­lenségbe fulladjon az egész, s akkor talán a következőre sem jönnének el. Nehézséget csak az jelent, hogv sok ta­gunk több műszakban dolgo­zik. s vannak akiket a szü­leik egyszerűen nem enged­nek el egy-egy rendezvény­re. — A közös tanács segíti az alapszervezetet? — Karancsságon csúcsve- zetőséa is működik, de a ta­nács maga is sokat tesz a fiatalok érdekében. Ezt már csak azért is mondhatom ilyen biztosan, mert tanács­tag vagyok, és tagja a kö­zös tanács végrehajtó bizott­ságának. — Nem fárasztó ez együtt? — Kimerítő bizony, hiszen minden estémet ezekkel a munkákkal töltöm ki. A ta­nácstagi munka szintén olyan elfoglaltság, amit nem lehet a hatvonta egyszeri „fogadónapba” bezsúfolni. Orosz Júlia A tanácstagoké a szó A cigány húsuk választottja Egykettőre akad kísérőm, amikor Mikula Györgynét keresem Ecsegen. Szebbnél- szebb fekete szemű kis cigány- gyerekek szegődnek mellém. — Az Irénke nénit tetszik keresni? Majd mi megmutat­juk, hol lakik. Csak tessék jönni végig a soron ... Közben, amíg megyünk a hazak között, nézem a gyere­keket. Az egyiknek olyan kék a szeme, mint a nyári égbolt. R T.nevet, aztán vezet tovább. hamarosan elérünk Miku- láék házához. Otthon talál­juk a háziasszonyt, éppen most jött meg a faluból. — A párthelyiségnél vol­tunk. Társadalmi munkában rózsafákat ültettünk. Olyan szép idő van, öröm volt dol­gozni. Hordtuk a vizet, gereb­lyéztünk. Mikula Györgyné több mint tíz esztendeje tanácstag. Nyolc esztendeig a járási tanácsba is megválasztották, majd köz­ségi tanácstag lett. Ügy ismerik, mint a cigány­házak tanácstagját. Mikuláné mosolyog: — Valóban sok a cigány- család ezen a részen. De nem bánom. Gyakran mondom, hogy cigánykörzet az enyém. — Sok gondot jelent? — Mikor hogy. Nagyon so­kat vagyok közöttük, beme­gyek a házakba. Mondom, ide terítő kellene, vagy az ablak­ra függöny. A napokban Pász- tóról egészségügyiek voltak itt. Előtte végigjártam az, egész körzetemet, mindenütt megmondtam az asszonyok­nak, nehogy szégyenbe hozza­nak. Volt is olyan tisztaság, hogy az egészségügyiek csak csodálkoztak. Sok helyütt még kerítést is ütöttek össze gyor­san. — Sokat változtak a ci­gányházak? Irénke elgondolkodik, aztán válaszol: — Rengeteget. Itt az utca elején nemrégiben építettek két olyan szép házat, hogy büszke lehetne rá vaiameny- nyi család. Persze, nem mon­dom, hogy már nincs mit tenni, és rózsás a kép. Van­nak még bizony, akik egy szobában szoronganak, nem vigyáznak a tisztaságra, fü­tyülnek az egészségügyi köve­telményekre. — ilyenkor? — Nem győzöm ismételget- ni, hogy gyűjtögessék a pénzt. Ha az építkezéshez szükséges tíz százalék megvan, máris hozzá lehet kezdeni. Kedvez­ményes kölcsönt, sok-sok se­gítséget kannak a családok Annak. mindig örülök. ha mutatják: Irénke néni. mar ennyi gyűlt össze a betét­könyvben ... Aztán arról beszélgetünk, hogy még három, nagyón ócs­ka ház vár eltüntetésre. Kö­zülük az egyik család segít­ségre szorul. — Két gyerekkel lakik egy egyedülálló asszony. Vele él a legnagyobb lánya, annak a férje, meg kisgyerekek. Sokad magúkkal vannak egy szobá­ban. Beszéltem az elnökasz- szonnyal. Nagyon szeretnénk módot találni, hogy vagy a fiatalok költözhessenek el. vagy az asszony kapjon olyan kölcsönt, hogy vehessen vala­mi házat. Mikulánét arról ismerik a faluban, de a tanácson is, Asszonysors Egy hónap Az asszonyok sorsa már ilyen. Korán kiélnek, előkészí­tik a családot az indulásra, az­tán ők rohannak. Ottlhon vár­ja őket a „második műszak”, a házkörülii teendők végzése. Nem kivétel ez alól Lehány Jánosné sem. Kilenc éve tag­ja a mátraseőllősi termelőszö­vetkezetnek, s nem is akármi­lyen munkát végez: tehenész. Más gazdaságokban erős ke­zű férfiak látják ed az állato­kat, nem törékeny fiatalasz- szony. — Azelőtt Tarjádba jártam dolgozni. Az sem volt jobb — mondja. Hajnalban már talpon talál­ni az asszonyt. Huszonöt jószá­got bíztak a kezére. A tehenek gondozásának csínját-ibínját szinte már vérében érzi. Vi­gyáz is nagyon, nehogy az ál­latoknak baja essék vagy pi­szokban legyenek. Nem állja meg szó nélkül, ha valamelyik asszonytársára bízott tehenek körül nincs valami rendiben. — Az állatgondozók között alig találni férfit a gazdasá­gunkban. Pedig sokszor elkel­ne a segítség. A tákanmányos- kocsit néha alig tudjuk né­gyen is megmozdítani. Szól­tam az elnöknek. Nem magam miatt, az asszonyok érdeké­ben ... Emiatt van, aki rosszall rá. Lehányné ügyet sem vet az ilyen dolgokra. Az a fontos, hogy az állatok miinél több te­jet adjanak. A szocialista bri­gádjuk vállalásai között sze­repel a tejhozam-növekedés. A mátraszőillősd tehenész- asszonyok pedig olyanok, hogy amit vállaltak azt teljesítik is.' zik, csitítgatja. Az anyja ezek­be a vitákba már nem szól be­le. Tudja, milyen a lánya. — A tsz döntőbizottságának is tagja vagyok. Tavalyi mun­kánk elismeréseiként kaptunk 300 forint tiszteletdíjat. Nem az összeg a lényeges, hanem, hoigy megbecsülnek. Voltak, akik azt mondták: miért ka­pott a Lehányné? Mi nem megérdemeltük volna? Azt nem kérdezték, hogy milyen munka van ©mögött. Hiába! Furcsák az emberek — ma­gyarázza a fiatalasszony. Nem ad a szóbeszédre. A munka a Legfontosabb. Lassan a tapasztalt szakember szemé­vel nézd a szarvasmarhatelep jövőjét. — Zoli! Ügy látom ez az ál­lat nem megfelelő — mondta a minap a ,.főnöknek”, Veres­nek. Fel is jegyezte, s a leg­közelebbi seilej'bezés alkalmá­val megválnak tőle. Így megy ez Mátraszőilősön. Ki látná jobban a dolgokat, ha nem az aszonyok, akik ott dolgoznak? Lehány Jánosné örömmel újságolja: — Egy hónap óta párttag vagyok! Megkérdezték tőle: vam-e kedve kérni a felvételét. — Nem kedv kérdése ez — mondta. — A férjem is kom­munista, úgy érzem, nekem is a párttagok között a helyem. Az asszonyok közül eddig még csak ő jutott el a párt­tagságig. Ezzel még nagyobb felelősséget vállalt magára. Azóta bátrabban mond véle­ményt. — Kértem, hogy az üdülte­tésnél tegyék igazságosabbá az elosztást. Sok nehéz munkát végző dolgozónk van, akire ráfér a pihenés. Azóta a tehe­nészek is kaptak beutalót... A fiatalasszony a munkája mellett két gyermekét is ne­veli. Most a kora tavaszi napo­kon legfontosabb „házi felada­ta” a nagytakarítás. Munka­ideje két részre oszlik. Kora hajnalban és késő délután megy az istállóba. Munkába menet, útközben azon töri a fejét: hogyan le­hetne könnyíteni az asszonyok helyzetén, s miként érhetnek el magasabb tej'hozamot? Az asszonysorshoz ez is hoz­zátartozik. Szabó Gyula Veres Zoltán, az asszonyok A pásztói utcán — kulcsár felv. — Üj atlasz „főnöke” gyakran, forog közöt­tük. Éle® látását nem kerülik el a problémák. Biztat, magya­ráz. Most azon gondolkodnak az asszonyok, hogy mi lesz jövőre. A környékbeli terme­lőszövetkeztek úgy tervezik: egyesítik erőiket a jobb ered­mények érdekében. Lehény Já­nosaié is helyesli ezt. — Éppen ezért kell saját háztájiunkon alaposan körül­nézni. Bizony, az alom kevés. Az éjjeliőrök is többet járhat­nák az istállóit éjszaka, hogy megkönnyítsék munkánkat — sorolja gondjaikat, mert — ez akad bőven. Van úgy, hogy még a családba is hazaviszi. Férje, aki a bányánál dolgo­Á nők és a gazdaságok Az előző év jól bevált gyakor­latához hasonlóan, a balassa­gyarmati Pailióctáj Tsz Terüle­ti Szövetségének nőbizottsága az idei évben is tart kihelye­zett tanácskozásokat, többek között Patakon és Nézsán. A téma: a helyi gazdaságok nő­bizottságainak munkája és a nők élet- és munkakörülmé­nyei. hogy ami a szívén, az a szá­ján. Mindig megmondja a vé­leményét, még ha az nem kedvező is. — Van, hogy tanácsülésen is megböknek a mellettem ülők: Irénke, te szólalj föl. Ilyenkor azt válaszolom, van nektek is szátok, mondjátok el, amit akartok. Hosszú évek óta ^foglalko­zik a közösség ügyeivel. — Szerencsére sem a fér­jem, sem az ányósom soha nem mondta, hogy minek csi­nálom, egy asszonynak otthon a helye. Hogy a családom egyetértett a munkámmal, ez nagy segítséget adott, A tsz-ben dolgoztam akkoriban. Volt, hogy hét helyre is meg­választottak valamilyen beosz­tásba. Eleget kellett tenni a munkahelyen, meg a család­ban is. De mindig vigyáz­tam a szavaimra, hogy sen­kit ne sértsek meg. Remélem, nincs haragosom ... Aztán búcsúzóul még elme­séli, hogy javában szervezik a társadalmi munkát a falu­ban. — Ügy tervezzük, április 4-re kicsinosítjuk az utcákat. Söprűnk, tisztítunk, virágokat ültetünk. Hadd legyen szép Ecseg. Csalai Erzsébet Havannában és Moszkvában megjelent a Kubáról készült új atlasz, amelyet a Kubai és a Szovjet Tudományos Akadémia földrajzi intézete készített. A munkában részt­vevő tudósokat tudományos állami díjjal tüntették ki a Szovjetunióban. Az atlasz 176 térképet és tudományos leírást tartalmaz. Ku bárói Teljes és átfogó képet ad Ku­ba és a kubai forradalom történetéről a szocialista épí­tésben elért eredményekről, a szigetország természeti adottságairól ég nyersanyag- kincseiről, a nyugati félteke első szocialista államának népgazdaságáról, lakosságáról, és kultúrájáról. r NÓGRÁD - 1974. április 3., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents