Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
Érettségi után szerszámkészítők Talán könnyebb elérni egy célt. mint megfogalmazni: miért is sikerült, mi volt a legkomolyabb lendítőerő. Pedig az elért címek, eredmények mögötti ember avagy közösség az, ami igazán fontos és érdekes. — Fiatalok vagyunk — közösek a problémáink, hasonlóak az örömeink. Ha mi sem tudnánk igazán összetartani, nem számíthatnánk egymásra, az lenne furcsa. Szeretünk dolgozni — itt is együtt vagyunk. Szívesen vállaljuk a társadalmi munkát is. hiszen értelmes célokat tűztünk ki. A jó közösség segített hozzá mindenhez — fogalmazta meg a többiek helyett is Ispán Ti- vadamé az Angela Davis Ifjúsági Szocialista Brigád egyetlen nőtagja. Tizenötük átlagéletkora 27 év. Érettségi után választották a szerszámkészítő szakmát; az öntéshez szükséges vasformák vésnöki munkáját végzik az öblösüveggyárban. Folyamatosan, immár hatodik éve nyerték el a szocialista brigád címet. Ez nem kis dolog: majdnem mindnyájan tanulóként kerültek az üzembe, a katonáskodás, a család- alapítás, lakásépítés gondjai mellett értek jó munkássá. A tavalyi év eredényei alapján pályázták meg másodszorra az Üvegipar Kiváló Ifjúsági Brigádja címet. A gyárból csak nekik sikerült ezt elérni: az I. hely mellett még pénzjutalmat is kaptak.\ — Talán idén még indulhatunk ’75-ben lépjük át két tizeddel a felső korhatárt, a 28 évet. — mondja Gordos János egv kis sajnálkozással a hangjában. — Hatodik éve dolgoztok együtt. Sikerült ezalatt megismerni egymást? — A legtöbb lehetőséget erre a közös munka adja. De — főleg az üzemen belül — a tanulás, a szórakozás közben is adódott alkalom rá. Ketten végzünk szakközépiskolát, sokan járnak együtt KlSZ-veze- tői továbbképzésre, politikai oktatásra. A társadalmi megmozdulások során is sok időt töltünk együtt. — kapcsolódik be újra Ispán Tivadarné. — Nincsenek konfliktusok, fúrások. A haragot legfeljebb a műszak végéig szabad tartani. — fűzi hozzá Póczos István. — Szulyovszky Lacival gyakran meglátogatjuk egymást. Ö a Béke-teleoen lakik, én a Platón —, amikor a gyerek kinőtte a hintát, átvittem hozzájuk, az övéké még kisebb. Eddig 12 „gyereke van” a brigádnak. Rácz Józsefék 'most várják a másodikat, rajtuk kívül három kétgyerekes már van. Igaz, négyen nőtlenek, és a többieknél is sokat változhat még ez a „statisztika”. — Már csak ketten várnak lakásra — mondja a művezető. Szulyovszky Endre. Az utóbbi években az üzem sokat tett a fiatalokért. Ez nem véletlen: lehet rájuk számítani — a 13 kiváló dolgozó közül is heten harmincon aluliak. — Tartottunk egy ifjúsági ankétot, ahol választ kaphattak a fiatalok minden kérdésre. ami az üzem életével, jogaikkal, munkakörülményeikkel kapcsolatos — teszi hozzá Göröcs Lajos, a TMK főmechanikusa. — A brigádok vállalásai között nem szerepel a színház, mozi látogatása, a könyvtári tagság. Miért döntöttek így? Gordos István: — Könyvtárba három forintért bárki beiratkozhat, de nem biztos, hogy rendszeres olvasó. Igazságtalanság lenne ezért még pontot is adni. Hegedűs László: — A mozilátogatás pontozása is már idejét múlta. Tartalmasabb vállalás helyett elmenni 30- szor moziba, erre nincs szükség. Ispán Tivadarné: — Színházjegyet többször kapunk a szakszervezettől, moziba is járunk, de ez a vállalásokon kívül esik, bár a naplóba beírjuk. Sok a panasz a művelődési központ szervezési munkájára: a rangos, közönségsikerre is számító rendezvényekről már csak akkor kapunk hírt, ha a jegyek többsége elfogyott. Pedig jő lenne a hangosbemondón keresztül közölni: jön Rhoda Scott vagy Hofi... Póczos István: A brigádból néhányan törzsvendégei a gyári könyvterjesztőnek. Aki havonta csak egy-két könyvet vesz (mint én is), és aki a fizetése harmadát oda viszi, egyaránt el is olvassa a könyveket. Ez pedig többet ér, mint a csak papíron szereplő könyvtári tagság! — Szép és érdekes ez a szakma: az üveg megformálását ti készítitek elő. Látszik-e a lakásotokon, hogy üveggyári dolgozók vagytok? Elmosolyodnak a kérdésen. Az üveg számukra elsősorban a munka terméke — vonzóbb a kerámia. Ahogy Póczos István megfogalmazta: — Egy üvegtárgynál először azt nézem meg: én csináltam-e a formát hozzá. Ha nem: vajon hogyan csinálnám?... G. K. M. Divatos szakmák hiányszakmák! Az idén valamivel több mint 128 ezer fiatal búcsúzik az általános iskolától, s közülük 122 ezret várnak a középfokú iskolák. A Művelődésügyi Minisztérium keretszámai alapján gimnáziumba 25 ezer, szakközépiskolába 28 700, gyors- és gépíró iskolába mintegy hétezer, s a szakmunkásképzőkben oktatott csaknem 170 szakmára pedig t>2 ezer fiatalt vehetnek fel a következő tanévre A számokat tekintve talán túl szép a helyzet. A számok mögött azonban továbbra is megtaláljuk a korábbi évek gondjait. A nagy választék ellenére jó néhányan nem találnak kedvükre való folytatást. Az ok: a fiatalok (jobban mondva, a szülők) elképzelése nem mindig egyezik a népgazdaság igényével. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet munkatársainak ilyen tapasztalata jól tükrözi a problémát: a fiatalok 80 százaléka alkalmazotti, 20 százaléka fizikai állományba szeretne elhelyezkedni majd az iskolák elvégzése után. Tehát ilyen képzésben igyekszik részesülni. Az üzemek, intézmények várható munkaerőigénye azonban ennek éppen a fordítottja lesz a jövőben is. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság évről évre több jól képzett szakmunkást igényel. Az utóbbi időben viszont némileg csökkent a szakmát választók aránya, s nőtt az érdeklődés a középiskolák iránt. Az 1967—68-as tanévben még száz általánost végzett közül 36, tavalyelőtt már csak 34 jelentkezett ipari tanulónak. Gond a gimnáziumokkal kapcsolatban: csökken az ide jelentkező fizikai dolgozók gyerekeinek száma. Ezért a közelmúltban a középiskolai ösztöndíjrendszert úgy módosították, hogy a fizikai dolgozók gyerekei nagyobb anyagi, szociális segítséget kapjanak a továbbtanuláshoz. A szakmát választó gyerekek gondjai öt év óta nem változnak: nehéz bejutni a divatos ötvös, keramikus, kozmetikus. autószerelő, szállodás, tévéműszerész szakmákra. A népgazdaság gondja, hogy alig akad jelentkező a „hiányszakmákra”: hengerésznek, kovácsnak, ácsnak, asztalosnak, kőművesnek, péknek. Bár újabban1 már jelentkezik a hatása annak, hogy a kormány és a vállalatok jóval nagyobb kedvezményekben részesítik azokat, akik a hiányszakmák tanulására vállalkoznak. A gimnáziumokban 26 600- an, a szakközépiskolákban pedig csaknem 25 500-an végeznek az idén. Ismeretes, hogy az érettségizettek nagy része tovább szeretne tanulni. Egy részük az idén is csalódni fog: csak a 30—40 százalékuk jut be felsőoktatási intézménybe. A felvételi keretszámok ugyanis a következők: egyetemre 6460 fiatal számára van hely, a tudományegyetemeken 2260, a műszaki egyetemeken 2060, az orvosi egyetemeken 1240, míg az agráregyetemeken 900 elsőéves felvételét tervezik. A főiskolákra valamivel többet, összesen 8840 fiatalt vesznek fel az ősszel. A többiek választhatnak a szakmatanulás vagy a munka- vállalás között. Még mindig kevesen vannak azok, akik érettségivel a zsebükben szakmát kívánnak tanulni. Pedig a szakmunkásképző intézetek évek óta hétezer helyet kínálnak, de csak 4—5 ezren jelentkeznek. A 63 gyors- és gépíró iskolában körülbelül ötezren végeznek az idén, s valamennyi végzős legalább három-négy munkahelyi ajánlat közül válogathat. A szakmunkásképzőkben 63 ezren végeznek, s ők szinte kivétel nélkül munkát is vállalnak. A negyedmillió végzősből tehát több mint 140 ezer előtt nyílik lehetőség a továbbtanulásra. A többiek — 63 ezer ifjú szakmunkás, 37 ezer érettségizett és az előző évek tapasztalatai alapján tízezer általánost végzett fiatal — viszont a munkáséveket kezdik meg. Szerény számítások szerint is félmillió munkahely közül választhatnak. (Amenv- nviben a vállalatok nem .tévedtek” munkaerőibejelentésekor, ugyanis 750 eze üres munkahelyet jelentettek a munkaerő-közvetítő irodáknak, s azok csak negyedmillió jelentkezőt tudtak küldeni.) A gimnáziumot végzettek közül a lányok találnak köny- nyebben munkát: többségük irodai alkalmazottként, adminisztratív dolgozóként kezdd pályáját. Az újonnan képzett szakmunkások helyzete a legkedvezőbb: az üzemek szak- múnkásigénye olyan nagy, hogy már a tanulóévek elején igyekeznek ösztöndíjakkal lekötni a gyerekeket. A kitűnő munkalehetőségek ellenére a budapesti ifjú szakmunkások három, a vidékiek tíz százaléka nem választott s tanult szakmájában helyezkedik el, hanem inkább segédmunkát vállal. A téeszek egy része ugyanis nem szívesen fogadja a kezdőket, inkább a nagyobb gyakorlattal rendelkezőket alkalmazza. Az ipari szakmákat cserben hagyok indokai pedig: az üzemek egy részében olyan nagy a segédmunkáshiány, hogy kénytelenek többet fizetni a segédmunkásoknak, mint a szakmunkásoknak. Egyre több megyében a pályaválasztási tanácsadókon belül ifjúsági munkaközvetítő irodákat hoznak létre, ahol szakemberek adnak tanácsot a fiataloknak, és természetesen munkahelyeket is felkínálnak nekik. Az irodák „ajánlólevéllel” látják el a fiatalokat. Czippán György Corvalán — a hazafi és forradalmár „Nagyon szeretem a szabadságot, nagyon szeretem az életet, de nem félek a haláltól, ha igaz ügyért halok meg.” E szavak Luis Corvalán szájából hangzottak el azon a letartóztatása utáni első beszélgetésen, amelyet 1973. okóber 6-án az AP amerikai hírügynökség munkatársa folytatott vele a santiagói katonai akadémián. Akkor úgy hírlett, „hazaárulás” vádjával „népbíróság” elé állítják. A nemzetközi tiltakozás ereje azonban lefogta a fehér kesztyűs hóhér-tábornokok kezét. Tehetetlen dühükben 'Dawsonra, a poklok szigetére hurcolták a bátor chilei hazafit Ott akarják lassú halállal elemészteni. Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára 1916. szeptember 14-én született Linnguihué tartomány Puerto Mont városában. Szülei pedagógusok voltak. A tanítócsalád légköre nevelte őt arra, hogy érdeklődjék a világ, s benne az emberek dolgai után, így jutott el a társadalmi igazságtalanságok felismeréséig. S mert küzdeni akart az emberek, hazája szebb és boldogabb jövőjéért, 1932-ben belépett a kommunista pártba. Alig volt húszéves, amikor Conception város pártszervezetében a szervező titkári teendők ellátásával bízzák meg. S ő éjt nappallá téve dolgozik. Nappal a várost járja. Munkásokkal beszélget, megismeri sorsukat, szűnni nem akaró gondjaikat. Este a Fronta Popular című pártlap szerkesztőségében folytatja a munkát. A lap hasábjain felel azokra a kérdéseikre, amelyeket napközben tesznek fel neki az emberek: miért és meddig kell tűrni az idegen zsarnokságot, a nyomort, a nincstelenséget ? Mind többen fordulnak: hozzá, bíznak benne. Hamarosan a városi tanács tagjává választják. Ettől kezdve élete elválaszthatatlanul összeforr a chilei nép, a Chilei Kommunista Párt, a nemzetközi munkásmozgalom ügyével. Bárhová állította őt az élet, bármilyen feladattal bízta meg őt pártja, akadályt nem ismerve, illegalitásban, halálos fenyegetések közepette sem hagyta abba a forradalmi tevékenységet. Volt az El Siglonak, a párt lapjának a fő- szerkesetőhelyettese, majd főszerkesztője, az agitációs- és propagandaosztály vezetője. 1952-ben a központi bizottság 1956- ban a politikai bizottság tagjává, a kb titkárává választották. Ebben a minőségben is az egyik legnehezebb poszton mű' veket. Luis Corvalán, az illegalitás bátor harcosa lett a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Azóta megszakítás nélkül tölti be ezt a tisztséget. A bizalom nem szállt méltatlanra. Luis Carvalánnak elévülhetetlen érdemei vannak nemcsak a kommunista párt megszervezésében, hanem a dolgozó tömegek mozgósításában, és abban is, hogy felismerte a baloldali egységfront létrehozásának jelentőségét, s a történelmi pillanatot, amely ezt objektíve is lehetővé tette. A burzsoá sajtó akkor arról cikkezett, hogy a tűz és víz nem férhet meg egymással. Kommunisták és szocialisták nem alkothatnak egységfrontot, s ha az létre is jön, nem lehet tartós. A váiasz csattanóé, volt. Az egységfront az 1970-es választáson biztos győzelmet aratott. Santiagói cellájának vaságyán ülve Corvalán így vallott erről az időszakiról: Az egész világ tudja, hogy mi vérontás nélkül valósító ttok meg a chilei nép forradalmát, s azon voltunk, hogy változásokat hozzunk- ennek az országnak az életébe. őrei é6 hóhérai füle hallaitára beszélt ezekről a tényekről, azzal sem törődve, hogy esetleg majd ellene fogják felhasználni. Hisz’ mint mondotta, nem követett el semmilyen törvénytelenséget. A tábornak foglárok szeméiben is csak egy bűne van, az, hogy Allende elnökkel együtt a chilei népet kizsákmányoló amerikai vállalatok és chilei kiszolgálóik ellen, az ország függetlenségéért, a nép boldogulásáért küzdött élete minden percében. Ez pedig a legnagyobb bűn a junta szemében, amely az ő büntető kódexük szerint halállal büntethető. A szörnyű gaztettől eddig is csak az tartotta őket vissza, hogy a múlt év szeptember 11-d fasiszta katonai puccs óta egy pillanatra sem szünetelt a nemzetközi közvélemény tiltakozása. A világ haladó emberisége ma is egy emberként kiálltja: El a kezekkel Luis Corvalántól és a fogságba vetett többi chilei hazafitól. Hóhérai bizonyára mindent elkövettek, hogy megtörjék. Luis Corvalán azonban a kínzások ás fenyegetések ellenére is az maradt, aki volt: bátor forradalmár, akitől a jövőbe vetett hitet nem lehet elvenni. Erről tanúskodik a Visao című brazil folyóiratnak adott minapi nyilatkozata is, amelyben a többi között a következőket ködött, a párt céljait és feladatait ismer- mondta: „A jelenlegi állapotok ideiglenes tető munkát irányította. Illegalitásban. Mert a chilei nép elnyomói a föld alá kényszerítették a pártot. Féltek erejétől, törne,gbafolyásától, egyre növekvő tekintélyétől. 1958-ban, amikor az ország belső fejlődése ismét lehetővé tette a párt legális működését, újjáválasztották a vezető szerjellegűek. Csalódni fognak azok, akik úgy hiszik, mindörökre fenn marad ez a helyzet. Szilárd meggyőződésem, hogy kijutunk ebből az alagútból, helyreállítjuk majd szabadságunkat és a dolgozók végre elfoglalhatják a történelmileg őket megillető helyet.” K-6 Virág, távirat, kézcsők. pu- szí: a nők. az anyák napján a nőket, az anyákat ünneplik. A gyerekek, a férjek. Egész éven keresztül nyúzzák az anyákat, eszik a májukat, rakják a ráncokat az arcukra, aztán egy évben egyszer, anyák napján, minden gyermek és férj, magábaszáll. virágot vesz, táviratot küld, júdáscsókokat oszt és mélységesen mély fogadalmat tesz. hogy ezek után igazán másképpen lesz. Hogyan lesz? Másképpen! Nem is anyák napja ez. A júdások napja De hát milyenek az anyák ?! A biblia szerint az Ür egyetlen igaz emberért megmentette volna Sodomát, ha lett volna egyetlen igaz ember. Az anyák napja olyan naD. mint ama egyetlen igaz ember, amelyet az Ür nem talált meg, de az anyák megtalálnak a nekik nevezett szép nap keretében és ezért hajlandók mindent megtenni, megbocsátani, elfelejteni. Mi pedig júdáscsókokkal járulunk a nagyszívű feledőkhöz és bár Másképpen mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy minden marad a régiben, mégis megesküszünk, hogy ezentúl minden másképpen lesz. Hogyan? Másképpen! Eljön az anyáik napja reggele, a vasárnap reggel. Az anya, akit ünnepelnek, akinek virágot vesznek és táviratot küldenek, az anya, akivel szemben másképpen lesz, az ünnep reggelén már megjött a piacról és a kis családnak készíti a reggelit Utóvégre az ünnepeltnek szokás vacsorát, dísaebédet adni. az anya hát díszreggelit ad Különben is, minden másképpen lesz, s a „lesz” az jövő idő. s nem kell rögtön az anyák napja reggelén elsietni a dolgot,' Ha valamit elkapkodnak, az sohasem vezet jóra. Márpedig egy anya csak jóra való! Aztán az anya, mint minden vasárnap, megfőzi a vasárnapi ebédet, aztán etmoso gat, aztán délután NÓQRÁD - 1974. március 7,, csütörtök lelkünk mélyén a legnagyobb lepihenve néhány percre, felkel már az első percben, mert a gyerekek összeverekedtek, mint az év, vagy a hét többi napján, aztán jön az uzsonna, a vacsora, az újabb mosogatás, az ágyazás, a vasalás, mert már végre csend van és jóval tíz óra után, kicsit talán elszunyókálva is a televízió műsora előtt, jön az ágy, amelyben végre ki lehet pihenni az ünnepi nap fáradalmait. Természetesen ezt senki nem mondta az anyának, ezt — - v7~. \/i •íhnuí«. ,-'['4 ■ *-, j j "í> \. íj Megszeppent szemtanuk mind magától csinálta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férj segíteni próbált, de eltört egy tányért, a kisebbik fiú is segíteni akart, de el* vágta egy késsel az ujját, a nagyobbik lány már igazán ügyes, de megeszi a krémet a tortából, — így aztán anyák napja ide, anyák napja oda, még azt is elfelejti, hogy a kettő forintért vásárolt anyák napi virágot vízbe tegye.,. Csak az jut eszébe, hogy most már tudja, hová lett az erszényéből az a kétforintos, amit keresett és az anya természetesen meghatódik, azért anya, hogy meghatódjon: neki loptak. tőle, hogy meglepjék. Természetesen ez is más* képpen lesz majd. Hogyan lesz? Másképpen! .. .és a lányok, az anyák, a nők, — az anyáik napján is hisznek, hogy másképpen lesz, bár legbelül ők is pontosan tudják, hogy nem lesz, másképpen, mert ha agyszer valóban másképpen lenne, nem is kellene többé, hogy nők. anyák napja legyen, A nők, az anyák napja a férjek és a gyermekek lelki- ismeret-furdalása, — s ettől a lelkiismtaret-furdaiástól néha szenvednek, s ettől a szenvedéstől ezen a napon akarnak megszabadulni. S melyik anya az, amelyik ne örülne, hogy férje, gyermekei szabadulni akarnak a mégoly kicsi, a mégoly „átfutó” szenvedéstől is? És végtére is, valóban: hátha másképpen lesz. Hogyan lesz? Másképpen! Gyurkó Géza Rohan az élet. Hosszú sor 'kígyózik a ná- táros. — Te talán jobban sí- polyi vasútállomás jegypénz- etsz, mint a többiek? tára előtt. Egy kisfiú minden- „T ^ , . áron előre akar tolakodni. ~ Nem íelek- ho^ —* Nyugalom, nyugalom rolre rám kerül a sor, már fiam — szól rá a pén^ nem válthatok gyerekjegyet
