Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

A KÉZI FLASKATOL A TELEFOTOIQ

Tíz év morzsáiból

A NÖGRAD-ban hétköznap nyolc oldalon megjelenhet ISO

ezer, vasárnap 12 oldalon 280 ezer betű. De helyet kérnek a hirdetők, akik a nagy betűket kedvelik, a fotóriporter, az éterből, a telefonkábelen érkező telefotók, Hanoiból. Szuezből, Buenos Aíresből. Betűk, mondatok, cikkek. Évente egy induló kis magánkönyvtár.

Ma kereken tíz éve, hogy naponta megjelenünk. Kezdetben kisebb formátumban, és most már, hosszú évek óta, a mai nagyságban és terjedelemben.

Huh! Mi minden lezajlott a világban! Mi minden! Sokat változott a mi környezetünk is, de nyissunk most tisztelettel ajtót egy szűkebb miliőhöz, a tipográfusokra, a nyomdászokra, önmagunkra. Őket más cég fizeti, tehát más az újság, és más a nyomda. De kollégák, s a munkában társak vagyunk. A sok éjszakai óra, benne ezernyi izgalom, baráti szálakat sző, s igaz emberséget, amely átremeg az idegpályákon, a magánéletünkbe is. Barátságunk időnként megpecsételődik közös asztalnál is.

o

o

érő sárban bontásban levő épületek alatt eveztünk a nyomdához. Itt bizony kezdetlegesek voltak a körülmények. Kőműves fiaskóval öntötték a rakott spar he'.ton forralt ólmot. Így készültek az oldaliak. Fans.tus doktor világa volt ez. A szerkesztőség a városi Tanács-közben székelt, s az ismert film után elneveztük Vil- la-Negrának. Itt estenként az ország számos helyéről idesze- gödött facér újságírók élték félcsaládi és család nélküli

Sokat dolgozik — jól keres.

A pénz, a gyors előrejutás vágya sok embert hozott ide

az országból, s amikor pá- rázott a pecsenyeillat, megvolt a lakás, többen tovább álltak. Megfordult a szedőterembe több szerencsevadász, de volt olyan is. aki többre, másra vágyott, vagy összeütközött a vezetőkkel, mert a nyomdában szép számmal váltották egymást azok is. Volt akit a kora, volt akit a rossz természete, hozzá

Az információ útja

Ha a kisgyerek azt mondja: A! — odafigyelünk. Valamit jelez, valamit hall, mutatni akar. Mi, a redakció emberei azt mondjuk, informál. Igen. Egyetlen betű már jelzés. ÉvV K,ÁV «■“'»£. ti J Jtí

i. :'Z.LtS v • iá C f'rt V it KA! i IV*;

'SIE.,.*.£.¥<«. 'viSiiJS.

Mo NKaS

1 Kföi eiÉÉIÉ K

fEyTcaAfili«;..:!.;!! ■'s » war-, I :íh

.....t

i

E

mléktábla a nyomdában

Csiskó Ferenc, a klisográfnál

ezredek öta van így, a középkorban született Gutenberg óta (elterjed a könyvnyomtatás), egyre általánosabb napi szükséglete az embernek az írás. E nélkül még nagyon primitíven élnénk, talán gyűjtögetnénk. A változó világ, benne a gyarapodó igény hozta létre megyénkben 19Ö4. március 1-e óta a megjelenő napilapot, a Munkás, a Szabad Nóg- rád, a Nógrád megyei Népújság utódját, ápolva az elődök jó hagyományait S ez, szólni a megye minden polgárához, segítve a munkás, a dolgozók küzdelmét felemelkedését.

A 24 óra minden percében, akkor is, ha a Nap lemegy, történik valami. A krónikás, az újságíró mindenütt ott van. Budapestre, a Magyar Távirati Irodába befutnak a hírek az öt földrészről, s fordítás után távírógépeken a kódolt szöveg egyszerre működteti valamennyi szerkesztőségben a telexeket. A megye eseményeit lapunk munkatársai, az országban történteket a telex továbbítja nekünk.

Gyors munka ez. A tempót fokozzák az erősödő riválisok, a rádió, a tévé, az említett 180

ezer betűbői éjfélkor már újság lesz, hogy másnap eljusson ahhoz, aki kíváncsi a világ, szűkebb pátriájának alakulására. S adódik olykor baki, elírás, a nyomdai dzsinek is közbeszólnak. Figyelemmel, alapossággal küzdünk ellenük A tempót azonban nem lehet lassítani. Ezért a legnagyobb erőkifejtés árán sem valósítható meg a teljesen ideális állapot: a hibótlan- ság.

Az indulás

Már csak kópiák, az emlékezet tartja számon az egykori napilapnyomdát. Egy ipari- tanuló-otthonban, az egykori katolikus körben állították fe' az első rotációs gépet, öreg masina volt, a lapgyártás Noé bárkájából került hozzánk Mégis, amikor elindult, úg\ álltuk körül, mint a betlehem Jézus születését a pásztorok Velünk izgult Jakab Sándor, az akkori megyei párttitkár, tanácsi tisztviselők, nyomdásztanuló és postás.

S megszületett az első napilap. Kinek jutott eszébe akkor azon zsörtölődni, hogy bokáig

Munkában a korrektorok. Tóth Kálmán, Schriffel József és Hencz Zoltánná

életüket. Ez nyújtotta meg a vizes albérletekbe való megtérést. Zoknit mostunk és pörköltet főztünk résén, alsónadrágban néztük a főszerkesztő szobájában a tévét

A gépszedő

De én a nyomdát ígértem. Azt, hogy a betűszókról szólok. Pálmai Józsefnél le is fényképeztük, ö már ott volt a Noé-féle nyomdában is. Csak akkor még úgy jegyezték a

Sztrehó Berci, aki most más mint szokott lenni

Marika, a gépszedő

személyijébe: Lipták Mária. Hogy hány milliószor ütötte le a saedögép billentyűjét, azt a jó ég tudná megmondani. De a tíz évből körülbelül egy évfolyamra menő szám mindenképpen az ő szövegbetűjéből állt össze. £n belebetegednék ha a sors a szedőgéphez kényszerítene. A gépszedők pedig egytől egyig vidám emberek Egy kis heccért, tréfáért nem mennek a szomszédba. Talán 65-öt, vagy 66-ot írtunk, amikor kontra heccből vezeték nevén szólítottam. Valami baki volt. vagy nem is tudom mi.

— Ácsi, kisapa. — Gyűrűs kezét mutatja felém.

— Pálmai József né vagyok.

Én a középutat választottam.

mert ma is nehezen jár a számra az asszonyneve, hiszen kislány volt, elsőéves segéd amikor megismertem. A nagy rohanásban az- ember olykor alig veszi észre, hogy múlik az '.dő Van már neki egy iskolás -inya. s ha tudia. hogv szom baton előbb szabadul, Zsigulival jön. S nem a férje hozza

«■» 0 vezet

nem értése vitt el. Olyan is akadt, aki a széket trónnak

nézte.

Csiskó Feri

Ez a név fogalom a nyomdában. Az ördög köldökzsinórját is szét- és összeszerelné. ha gépből lenne. Szedőgép, klisográf. ólomüst, rotációs gép, elektromosság, erőátvitel. A kapucsengőtől a nagykapuig mind engedelmeskedik neki. Esztergál, alkalmazzák egy tucatnyi újítását, pedig csak technikus. Ö műszerésznek vallja magát, mint egykoron a kecskeméti kisiparos műhelyében, ahol írógépekkel kezdte. Egy nagykocsis Continental nehezebb volt mint Ö.

Nehéz ember. Nem súlyra értve, mert a tíz év megany* nyi estéje, éjszakája összehúzta rajta a nadrágszíjat. Negyvenöt éves. Még faraghatna néhány jó szakembert utódjául, s erre nagyon komolyan kellene gondolni, mert a nyomdára mindig ránehezedik a nagy úr. az idő, s aki nem érti a dolgát, nem cselekszik azonnal, katona módjára, az sok kárt okoz. Ha nem indul a gép éjfél után, sok embert kell felébreszteni. Nyomdában toporog az igazgató, a főmérnök, a Kiadó igazgatója.

Beragad az öntőgép. Az utolsó oldal hiányzik. Hét oldallal nem lehet elindulni. Minden elérhető karbantartót összeszednek a Városban. Villanymotorral fúrják a csapszeget. Szerszámhalmaz borítja az öntödét, mindenki ideges, csorog a verejték, száll a pogány ima. a laikus akar okos tanácsot adni. S az idő halad. Hajnali egy óra. kettő Lemaradtunk minden menetrendszerű járatról. Olyan a feszültség ilyenkor a nyomdában, hogy • szinte gyufát sem lehet gyújtani.

Gyerünk Csiskó Feriért! — találja el valaki. Autóval rohannak Nagybátonyba. Ki- ráncigálják az ágyból és ö 120-szal repeszt visszafelé Moszkvicsával. Agyában ezernyi gondolat fut át, a béna bukóüstnél ébred fel teljesen. Kezébe vesz egy hosszú szárú csavarhúzót, belenyúl a biztosító szerkezetbe. s mintha mennykő csapna az emberek közé, úgy hat a látvány. Billen az üst! Egy értelmes mozdulat, és kész! Ekkor a csendben megszólal a korrektor, Tóth Kálmán.

— Ilyen embert kell megfizetni.

Tapintható igazság. És Csicskó Ferencet meg is

fizetik

— Nehéz ember — mondták már róla többen. Én nem ezt tartom Olykor dühös. amikor értelmetlenséggel. hanyagsággal találkozik. Ilyenkor nehéz ember. de igaza van. De adódik egy kis idő néha-néha. s ilyenkor nekem szegezi a kérdést.

Cucus, szerkesztőségünk egyik gépírónőie, immár 20 éve. Különben Czégény Sándorné. A telexnél

ami egyaránt sokat takar. Akaratot, sok munkát. Olykor a szerkesztőség is "ej- tetőre állítja a nyomdát. Tizenegy órakor fontos híranyagot kopog a telex. A kész oldalakat fel kell bontani, a kiöntött ólmot leöntik a gyűjtőbe, és kezdődik a munka elölről. Aki épkézláb*

A telefon»

— Olvastad-e Horváth Jő- s a lába viszi, az rohan fel a zsefet a Népszabadságból? szerkesztőségbe (szerencsére, S bizony néha zavarba egy helyen vagyunk) és behoz. Nemcsak a gépek érdek- kezdésenként viszik a kéziralik. hanem amiben közvetve tot a szedőhöz. Jön a gép- 0 is részt vesz, vagyis a sajtó. az írás.

A mettőr

Mit kezdjünk ezze] a szóval? Igen fontos nyomdai foglalkozás. A szerkesztőség: tervek alapján ő állítja ösz- sze kiszedett ólombetűkből, címsorokból. illusztrációkból az újságot. S egyben csoport- vezető. A laprészlegnél mindenki neki engedelmeskedik.

Ilyen Sztrehó Bertalan is. A kép, ami róla készült, csak részben mutatja őt. Arca inkább nevetős, kisfiús, s ha jól megy a verkli, szeret szójátékokkal élcelődni. Fejtörőnket néha percek alatt megfejti, s azt is. hogy ho! téved a szerkesztő. Schriffe! Józseftől tanulta a szakmát, s tanulásra most is kapható Most elárulom, mit kérdeztek a szerkesztőségi gépírónők tőlem —. mert ők adják át neki a kéziratot.

— Ki ez a szőke kisfiú ott a nyomdában, aki olyan...

— Ja. a Berci, a mettőr?

Két gyermek apja, hobbiból maszek kőműves, mert nagyrészt ő építette a négyszobás házát Nagylócon. Többet nem mondok róla, mert félek, hogy felfigyel rá a konkurrencia, elvégre máshol is van nyomda.

Zárszó

Nagy Péter öntő már géppel dolgozik

Hatalmas tömbbé állna ösz- sze a színes mozaikocska.

Hegyháti Géza gépmester, az első friss nyomatokat ellenőrzi

mester, a keziszedő. a korrektor és a 24. óra 59. percében feldübörög a rotációs gép.

A NÖGRÄD tíz é’ óta napilapként jelenik meg.

Gulyás Ernő

Fotó: Fodor Tamás