Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
N Hagyományőrzés Vizsláson A kisikafoábot is panyókára vetve hordjuk már ebben a melegben — jóleső a hűvösség) a. u. a óe-ixzjri.apa ankkal öve-zett átjáróban fogad. — Így levágjuk a kanyart — magyarázza Bata Imréné, miközben átugorjuk a kertek alját mosó kis patakot. — Vajon itthon lesz-e Rakuk Bede nén.e? Mintha láttam volna Tarja nba menni... Szerencsénk van — éppen most jött haza, meszelni is volt köziben. Beinvitál minket a kiskonyhába, leültet. Ö maga egy sámlira telepszik, és nem kéreti sokat magát a mese iésre. — Itt Vizsláson nem régóta divat, hogy saját magunknak is értékesítsük a régi szép hagyományokat. Sőt, úgy látszott, a fonóházak, a vasárnap délutáni vígasságok megszűntével kihal minden, eltűnnek a vi- seletek. Vasárnap háromszor is cseréltük a ruhát: a litániára vettük fel a legszebbet, délután a sétára, amikor körbejártuk a faltait és énekeltünk, táncoltunk a rezesbanda muzsikájára, a másodikat, és az esti litániára a 'harmadikat. A Maris apja is zenélt — mutat rá Batáriéira. Nekem még most is megvan néhány váltás kás- mírkendőm. — Hiába ‘kértük édesanyámtól; adja el, vagy hordhassuk mii hétköznapra, nem és nem — szól köribe Sándor Vilimos- né, Margit néni egyik lánya. — De látod, hogy kár volt eladni a pestieknek a fékető- ket, ruhákat, most varrathatják újra! — Amikor a menyiecskekó- rus és az asszonykórus alakult, engem is hívtak, egyszer-két- szer én. is énekeltem — mondja Batáné. De a teljes öltözék sokba kerül ám, csak a fejire- való 'és a csizma' több mint ezer forint... — Most tizenheten énekelünk, féketősök és kendősök (menyecskék és idősebb asz- szonyok) együtt. Én vagyok a legidősebb köztük, nem restellem, meg is mondom: 62 éves teszek. Mondtam már a többieknek: nem jövök én közétek tovább, fájós a lábam, inkább orvoshoz kell járnom. De ráfelelték: gyógyittassa meg magát az orvossal és járjon tovább! Valószínű, hogy Monori JóKakuk Bede Vilmosrvé a szép vizsiási népviseletben zsef, a fala orvosa is sajnálná, ha Mariska néni kiválna az együttesből. Tavaly május 1-én, a fcluíbkönyrvtár avatásán 5 is ott volt, emlegetik ma is, hogy táncolt a falusi menyecskékkel. _ — Azt kérdi, a nótákat hogyan szedtük össze? Mindnyájan sorölgatbuk, ezt kéne, amazt kéne, a legszebbeknek a szövegét közösen mondtuk el, Három tanárnő is eljár közénk: Bencsik Imréné, Gabala Istvánné, Bodnár Ferenc- ne. Ki az énekben, ki a táncT ban segít. Most április negyedikére készülünk, öt szép dallal. Imreri-e „Diófából van az édesanyám kiapuja...” ,.Kövez- tesd ki babám, köveztesd ki babám a vizslási főutcát.. Az udvarra is kiszökik az énekszó, Vilmos bácsi is benéz a konyhába, ugyan kiknek énekel a felesége? Erről eszembe jut, hogy hallottam egy forgatókönyvről: leírták a lakodalmas játékokat, szokásokat. Előadják-e mostanában? — Jakab Jánosnó szedte össze, a tanácselnök gépelte le. Jó lenne előadni, de van egy igen nagy akadálya: ahhoz férfiak is kellenének! Es fiatalok : menyasszonynak, vőlegénynek nem öltözhetünk be mi, öregek. Székely Istvánnak a tarjáni József Attila Művelődési Központból tetszett, ez a játék: jó lenne, ha eljönne közétnlk, beleszólna, mit, hogyan csináljunk. Mert mi szívesen énekelünk, néha ki igazgatjuk egymást, én is szólok: „Tátsátok ki a szátokat is, ne csak a ruhát mutassátok be...” Ha irányítanának, tanácsokkal segítenének bennünket, Vizslás^ is emlegethetnék a jó énekes falvak között! A tanácselnök, Kakiuk Ferenc is ezt mondta: „Bátorítaná az asszonyokat, még jobban énekelnének, ha módszertani segítséget adna nekik a megyei művelődési központ.” Kafcuk Ferencnek szívügye ez a pávakor. Vince Istvánnal, a klubkönyvtár tiszteletdíjas vezetőjével együtt majd minden vasárnap este beülnek a próbákra. A fellépésekre is el- k-eiéni az asszonyokat, a dalok szövegének és mint mesélték, a lakodalmas játék anyagának a gépelését is szívesen vállal* ta. A község érdeke mellett még két fontos indítóokot említhetnénk, ami magyarázatot ad a lelkesedésére: naigyon szereti a szép népdalokat és a felesége is énekel a kórusban. — A faluiban sokam vannak, akik érdeklődnek a pávások munkája iránt; a legényemibe- rek például vállalták, hogy Csehszlovákiáiban is utána- néznek, hol kapható gyöngy a fékötőfere, de elkísérik: a kórust Kairancsikeszibe, Rárósra, ahová meghívást kaptak. A fellépésekre buszt fogadunk, a szereplők egy-egy személyt meghívhatnak, de így is soikan kocsiba ülnék, úgy jönnek velünk, Csaknem 50 már az autótulajdonosok száma a faluban. 260—270 a televízió, háromszáznál több a rádió. Az anyagi gyarapodás mellett a néphagyományok kincseit is ösz- sze kell 'gyűjteni, mielőtt el apad a forrása — ez vezeti őiket. Eddigi munkájuk után megérdemlik mind az anyagi mind pedig a szakmai segítséget! G. Kiss Magdolna A megyei munkásművelődés fellegvárában BESZÉLŐ SZÁMOK A narancssárga — és társai füzet A közoktatás-politikai határozat szellemében, a dokumentumok megvalósításának időszakában élünk. Nem is olyan régen népszerűvé vált megyénk gimnáziumi tanulóinak körében is a Művelődés- ügyi Minisztérium egyik kiadványa az új gimnáziumi rendtartásról, az átlagosztályzat eltörléséről és a tananyag- csökkentésről. Ez volt — népszerű nevén — a narancssárga füzet. A tanulóifjúság az oktatáspolitikai program legfőbb alanya. Érthető tehát, ha tájékoztatásának legváltozatosabb formáival mind gyakrabban találkozhatunk az oktatási intézményekben. Így vált ez szükségessé, hiszen például az iskolai élet demokratizmusáról, ezen belül a tanulói demokratizmusról beszélni csak cikkor van értelme, ha gya- korlásápfik föltételei is adottak. S e feltételek között fontos helyet kap az ifjúság tájékozottsága — többi között — azon kérdésekről, dokumentumokról, amelyek éppen az ő érdekében születnek elsősorban! így — ezáltal is — növelhető az ifjúság aktivitása, öntevékenysége fokozódik stb. A Művelődésügyi Minisztérium gimnáziumi osztálya most újabb füzetet adott ki: Tájékoztató a gimnáziumi ta1 nulók számára az érettségi vizsgáról 1974 címmel, örvendetes, hogy ez az újabb „sárga” füzet már megyénk minden érdekelt gimnáziumi tanulójának kezében van. Az új érettségivizsga-szabályzat már a párthatározat szellemében készült. Megyénkben ebben a tanévben 458 gimnáziumi tanuló jelentkezett érettségire. Idén tizenhat osztály érettségizik Nógrád megyében az új rendszerű érettségi vizsga szerint. A „sárga’’ füzet áttanulmányozása. természetesen, önmagában nem feltétlenül elegendő. A tanulók külön információkat kaphatnak más forrásokból is; a tanárok, osztály- főnökök stb. hasznos tanácsokkal szolgálhatnak. A tájékoztató rövid áttekintést is tartalmaz az érettségi múltjáról. Mint tudjuk, az érettségi sok száz éves intézmény. A régi érettségiken szinte valamennyi tárgy egyúttal vizsgatárgy is volt. bár az 1930-as években 7—6—5 tárgyas érettségi is volt. Az érettségi, természetesen, az adott társadalmi osztályrend védelmét is jelentette hosszú évszázadokon át. A felszabadulás után a demokratikus iskolarendszer igen sokat tett azért, hogy az érettségit is megreformálja, életközeibe hozza. A legutóbbi érettségivizsga-szabályzat tíz éven át volt érvényes, legutóbb 1973-ban. Eszerint ösz- szesen — a szóbeli és írásbeli vizsgákat külön számolva — legalább hat vizsgát kellett tenniük az érettségizőknek. Valamennyi érettségi tantárgyat a hagyományos ötfokú rendszerben osztályoztak, és érettségi átlagot is megállapítottak. 1974. január 1-én. életbe lépett az új Gimnáziumi Érettségi Vizsgaszabályzat, röviden: GÉV. Ez a 40 oldalos, 54 paragrafust tartalmazó hivatalos miniszteri utasítás, szabályozza az érettségivel összefüggő valamennyi jogot ég kötelességet, eljárást. Ismertetésére teljes terjedelmében a gimnáziumi osztály tájékoztatója sem tér ki. csupán a legfontosabb tudnivalókat közli. Ezúttal mi sem térünk ki az új GÉV ismertetésére, csupán néhány tudnivalót közlünk. Az érettségi vizsga anyagát összesen négy — két kötelezően előírt, illetve két választott — tantárgy tantervi anyaga képezi. Kötelező tárgyak: magyar nyelv és irodalom. valamint a matematika. Választható tárgyak: történelem. idegen nyelvek, fizika, kémia, biológia és földrajz. A szakosított és általános tantervű osztályok tanulóinak érettségi vizsgája mindenben megegyezik. A tanév végi érettségi vizsga időpontjai: írásbeli május 18—24., szóbeli június 10—26. T. E. A Kiváló címmel kitüntetett salgótarjáni Kohász Művelődési Központ három forrásból kapja a pénzügyi támogatást: a vasasszakszervezettől az SZMT-én keresztül, a Salgótarjáni Kohászati Üzemektől, és annak szakszervezeti bizottságától. Az elmúlt esztendőben 846 ezer forintos költségvetéssel dolgoztak, az idén ez az összeg magasabb lett, összefüggésben az intézmény- nyeil szemben támasztott köz- művelődési elvárások növekedésiével. — Tavaly a legkülönbözőbb helyeken, az üzemiben, a művelődési központban, a munkásszállóban és vidéken ösz- szesen 214 ismeretterjesztő előadást tartottunk. Az idén már 250 ismeretterjesztő előadást fogunk lebonyolítani. Ez komoly feladatot jelent, hiszen ennyi alkalomra kell nemcsak előadót, hanem közönséget iá. biztosítani. És bizoriy, ha a közönség egyszer úgy érzi, hogy becsapták, félrevezettek, akkor már nagyon nehéz a.rendezvényekre visszacsalogatni — vallja Illés Pál, az intézmény igazgatója. A Kohász Művelődési Központ a munkásművelődés egyik nagyon fontos és jelentős megyei központja. Tevékenységével a gyár és a gyár körüli lakótelep dolgozóinak biztosít művelődési és szórakozási-lehetőséget, a párt- és a SZOT-határozatok szellemében. — Milyennek tartja a művelődési központ személyi és tárgyi ellátottságát, feltételeit? — Nem panaszképpen mondom, de a személyi feltételek javításéra nagy szükségünk lenne. Két előadó és két könyvtáros áll a tartalmi feladatok elvégzésére. Meglehetősen kevés ez a létszám: már hosszabb idő óta erőnk minden megfeszítésével dolgozunk. .. Ami az intézmény tárgyi, technikai felszereltségét illeti, köztudottan nem a legmegfelelőbb, és egészében nézve, korszerűtlen. Nincs audiovizuális termünk, hely hiányában nem tudjuk szemléltető eszközeink tárolását sem kellően megoldani. Gondjainkat majd az új művelődési központ felépülése — ami a bervek között szerepel — fogja megoldani, valószínűleg néhány év múlva. — S addig? — Lehe tőségeinken belül mindent megteszünk, hogy közönségünk jól érezze magát a rendezvényeinken. Klubjainknak, művészeti csoportjainknak nyugodt körülményeket biztosítunk a munkához, s egyúttal a jó szakmai vezetést is biztosítjuk számukra. Az idén tervezzük — ehhez várjuk a vállalat anyagi hozzájárulását — az épület északi szárnyának belső felújítását. így jobb, kulturáltabb körülményeket tudunk teremteni, ami bizonyára tartalmi mimikánk színvonalának emelkedését is elősegíti. A Kohász Művelődési Központ egyik legnagyobb forgalmú közművelődési intézményünk. A múlt évi 2237 rendezvénynek 171 704 látogatója volt. Ez átlagosan napi 6 rendezvényt és 464 látogatót jelent. Az adatokat a rendszeresen és gondosan vezetett napi statisztikák összesítésével nyerték, s hű képét nyújtják az intézményben folyó figyelemre méltó közművelődési munkának, amely korszerűen, elsősorban a kiscsoportos foglalkozásokon alapul. Három klub, hét művészeti csoport, illetve szakkör működik a házban, míg a MaMnovszkij úti iskolában hat szakkör működését biztosítják anyagilag, a két intézmény által kötött szocialista szerződés alapján. Jelentős tevékenységet folytatnak a felnőttoktatás területén is. Jelenleg két hetedik és egy nyolcadik osztály működik, összesen 52 hiányos iskolai végzettségű, felnőtt tanulóval. — Hogyan sikerül e sokféle csoport munkájának biztosáté— A rendezvények helyét és idejét állandóan egyeztetjük. De ilyen nagy forgalom mellett, természetesen, szinte elkerülhetetlen a kisebb-na- gyobb bökkenő, a váratlan, közbejött műsorok miatti gyors átcsoportosítás. Ilyenkor azitán minden kis helyet igénybe veszünk. A Kohász Művelődési Központ közművelődési tevékenységié, a gyár megértő és aktív támogatásával, jó úton halad. Eleget tesz a szocialista társadalom megkövetelte pedagógiai és tudotformáló feladatoknak. De elégedettek munkájával a gyár dolgozói és a környék lakói is, ákiknek többsége otthon érzi magát a művelődési központban és szívesen jár el kulturális programjaira. — ok — Mai tévéajánlatunk Meghívó az Eszterházy-kastélyba. 21.25: Mozart: Figaro házassága. A Magyar Televízió és az NDK Televíziója közös vállalkozásának lehetünk tanúi: a fertődi Eszterházy-kastélyban vették föl az opera harmadik és negyedik felvonásának legnépszerűbb áriáit. Mozart 1786-ban bízta meg Lorenzo da Pante-t, hogy írjon számára operaszövegkönyvet Beaumarchais Figaro házassága című vígjátékából. Az opera bemutatójára még ugyanebben az évben, május 1-én sor került Bécsben, s jóllehet a darab átütő sikert aratott, a zeneszerző ellenségei minden eszközzel gátolták további előadásukat. A fertődi Esz- terházy-kastély minden tekintetben alkalmas környezetül szolgált arra, hogy a Mo- zarttopera díszlete legyen. A televíziónak ez a harmadik ilyen jellegű, közös vállalkozása, s bár csak részletek hangzanak fel a vígoperából, a kitűnő énekesek — reméljük — kárpótlást nyújtanak a többi rész elmaradásáért. Az opera áriáit német nyelven hallhatjuk, a közreműködő két NDK-beli énekes: Renate Hoff, a berlini Deutsche Staatsoper tagja, valamint Conrad Rupf, a Karl-Marx-Stadt-i operaház tagja. A fellépő magyar művészek: Eszenyi Irma, Forgács Júlia, Hankis Ilona, Kunsági Kálmán, Kül- key László, Mészáros Sándor, Nádas Tibor, Sudlik Mária és Sólyom-Nagy Nándor. A Magyar Állami Operaház zenekarát Kórodi András vezényli. L. Korszunszkij: Házassági hirdetés NÓGRÁD - 1974. március 31., vasárnap Bacsó Péter, számos nagy sikerű magyar film — többek között a Nyár a hegyen, a Kitörés és a Jelenidő című filmek — rendezője új műfajjal jelentkezik, de ezúttal sem hűtlen a közéleti problémákhoz. A Szikrázó lányok című alkotása egy konzervgyár fiataljai között játszódik, lányok életéről, érzéseiről, férfiak elleni lázadásáról szól, sok humorral és zenével. A főszerepeket Bánsági Ildikó (a képünkön), Pap Éva, Bodnár Erika és Avar István alakítja Az újságok gyakran írnak arról, hogy ideje lenne már nálunk is létrehozni egy házasságközvetítő irodát, hisz enélkül ítéletnapig várhatjuk a találkozást autóbuszon vagy másutt a rokon lelkű nagy Ö- vel. Esküszöm, elkelne néhány házasságközvetítő iroda nálunk ... Vártam is, egyre vártam a létrejöttüket, s közben megöregedtem. — De semmi vész, boldogulok én magam is — gondoltam, és elhatároztam, hogy hirdetni fogok. „177 cm, 74 kg, ritkuló hajú, gyo- morfekélyes, 35 éves férfi, befejezetlen felsőfokú végzettséggel, aki imádja a húsos de- relyét és Kaffkát, feleségét keres egyetemi végzettségű, jól főző, művészetet kedvelő, intelligens 20—22 éves szőke nő személyében. A címem ez és ez...” Hirdetésemet kiragasztottam a lakásom közelében, és vártam. Félóra múlva csöngettek. Ajtót nyitok: a küszöbön egy szédítően fiatal, szőke hölgy. — A hirdetésre jöttem — közölte zavartan. — Fáradjon beljebb. — Egyszobás a lakása? — Igen. — Hány négyzetméter? — Húsz. * — De a fürdőhelyiség csak külön van? — Igen. — Nos — mondta a szőke —, nekem nyolc. — Ez azt jelenti — kockáztattam meg a kérdést —, hogy belém szeretett? — Hát mi mást? — Hagyja itt a címét, majd értesítem. Ahogy elment, újra szólt a csengő. Űjabb menyasszony. Ez is szimpatikus. — Mi az, te akarsz nősülni? — kérdezte. — Én. No, ennek — gondoltam — művelt ember benyomását keltő kérdéseket kell felten- nem. — Szereti-e Lorcát? — kérdeztem. — Nincs ilyen ismerősöm. De mennyi a fizetésed? — Hatvan rubel. Undorral nézett rám, és elment Nem mondtam neki igazat, mert' a fizetésem száz rubel, de hát én azt akarom, hogy ne a pénzemért szeressenek. Belesamdítottam a tükörbe, és elszomorodtam: vajon belém szeret-e valaki? Újra csengettek. Középkorú, molett nő állt az ajtóban, felső ajka fölött jól kivehető bajuszkával. Levetette a nemezcsizmáit, és így szólt: — Már régen keresem magát. Szerelmes szemekkel nézett rám. — Kolja vagyok. — Tamara Sztyepanovna. Vajon hogy lehetne ettől megszabadulni? — gondoltam izgatottan. — Én csak 60 rubelt kapok — tájékoztattam a nőt. — Nem tesz semmit — legyintett. — Kihizlallak. — Nemrég szabadultam! — Na és — nyugtatott meg Tamara Sztyepanovna. — Megtartalak magamnak. Vacsorát főzök. És ezzel elkezdte kipakolni szatyra tartalmát. Közben áhítattal nézett rám. Mit tegyek — gondoltam —, ez valóban ennyire szeret? — Olvasni szokott-e? — ér. deklődött Tamara. — Analfabéta vagyok. — Nem baj, majd megtanítalak. — De nekem két gyerekem van! — csökönyösködtem tovább. — Meglehet — nyugtatott meg. — Nekem is kettő van. — Lakásom sincs! — Sebaj. Ellakunk a váróteremben. — Idióta vagyok, tegnap jöttem ki a kórházból. — Gondolod, én normális vagyok? Láttam, ez egy életre belém esett. Mentem, hogy levegyem a kiragasztott hirdetést. Az ajtóm előtt hosszú sor állt. — Már nem aktuális — közöltem velük. — Van menyasszonyom. A várakozók szétszéledtek. Többé nem tértem vissza otthonomba. Oroszból fordítota: Baraté Rozália
