Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

N Hagyományőrzés Vizsláson A kisikafoábot is panyókára vetve hordjuk már ebben a melegben — jóleső a hűvös­ség) a. u. a óe-ixzjri.apa ankkal öve-zett átjáróban fogad. — Így levágjuk a kanyart — magyarázza Bata Imréné, mi­közben átugorjuk a kertek al­ját mosó kis patakot. — Vajon itthon lesz-e Rakuk Bede né­n.e? Mintha láttam volna Tar­ja nba menni... Szerencsénk van — éppen most jött haza, meszelni is volt köziben. Beinvitál minket a kiskonyhába, leültet. Ö ma­ga egy sámlira telepszik, és nem kéreti sokat magát a me­se iésre. — Itt Vizsláson nem régóta divat, hogy saját magunknak is értékesítsük a régi szép ha­gyományokat. Sőt, úgy látszott, a fonóházak, a vasárnap dél­utáni vígasságok megszűntével kihal minden, eltűnnek a vi- seletek. Vasárnap háromszor is cseréltük a ruhát: a litániá­ra vettük fel a legszebbet, dél­után a sétára, amikor körbe­jártuk a faltait és énekeltünk, táncoltunk a rezesbanda mu­zsikájára, a másodikat, és az esti litániára a 'harmadikat. A Maris apja is zenélt — mutat rá Batáriéira. Nekem még most is megvan néhány váltás kás- mírkendőm. — Hiába ‘kértük édesanyám­tól; adja el, vagy hordhassuk mii hétköznapra, nem és nem — szól köribe Sándor Vilimos- né, Margit néni egyik lánya. — De látod, hogy kár volt eladni a pestieknek a fékető- ket, ruhákat, most varrathat­ják újra! — Amikor a menyiecskekó- rus és az asszonykórus alakult, engem is hívtak, egyszer-két- szer én. is énekeltem — mond­ja Batáné. De a teljes öltözék sokba kerül ám, csak a fejire- való 'és a csizma' több mint ezer forint... — Most tizenheten éneke­lünk, féketősök és kendősök (menyecskék és idősebb asz- szonyok) együtt. Én vagyok a legidősebb köztük, nem restel­lem, meg is mondom: 62 éves teszek. Mondtam már a töb­bieknek: nem jövök én közé­tek tovább, fájós a lábam, in­kább orvoshoz kell járnom. De ráfelelték: gyógyittassa meg magát az orvossal és jár­jon tovább! Valószínű, hogy Monori Jó­Kakuk Bede Vilmosrvé a szép vizsiási népviseletben zsef, a fala orvosa is sajnálná, ha Mariska néni kiválna az együttesből. Tavaly május 1-én, a fcluíbkönyrvtár avatásán 5 is ott volt, emlegetik ma is, hogy táncolt a falusi menyecs­kékkel. _ — Azt kérdi, a nótákat ho­gyan szedtük össze? Mindnyá­jan sorölgatbuk, ezt kéne, amazt kéne, a legszebbeknek a szövegét közösen mondtuk el, Három tanárnő is eljár közénk: Bencsik Imréné, Ga­bala Istvánné, Bodnár Ferenc- ne. Ki az énekben, ki a táncT ban segít. Most április negye­dikére készülünk, öt szép dal­lal. Imreri-e „Diófából van az édesanyám kiapuja...” ,.Kövez- tesd ki babám, köveztesd ki babám a vizslási főutcát.. Az udvarra is kiszökik az énekszó, Vilmos bácsi is be­néz a konyhába, ugyan kiknek énekel a felesége? Erről eszembe jut, hogy hallottam egy forgatókönyvről: leírták a lakodalmas játékokat, szoká­sokat. Előadják-e mostanában? — Jakab Jánosnó szedte össze, a tanácselnök gépelte le. Jó lenne előadni, de van egy igen nagy akadálya: ahhoz férfiak is kellenének! Es fia­talok : menyasszonynak, vőle­génynek nem öltözhetünk be mi, öregek. Székely Istvánnak a tarjáni József Attila Műve­lődési Központból tetszett, ez a játék: jó lenne, ha eljönne közétnlk, beleszólna, mit, ho­gyan csináljunk. Mert mi szí­vesen énekelünk, néha ki igaz­gatjuk egymást, én is szólok: „Tátsátok ki a szátokat is, ne csak a ruhát mutassátok be...” Ha irányítanának, tanácsok­kal segítenének bennünket, Vizslás^ is emlegethetnék a jó énekes falvak között! A tanácselnök, Kakiuk Fe­renc is ezt mondta: „Bátoríta­ná az asszonyokat, még jobban énekelnének, ha módszertani segítséget adna nekik a megyei művelődési központ.” Kafcuk Ferencnek szívügye ez a pávakor. Vince Istvánnal, a klubkönyvtár tiszteletdíjas vezetőjével együtt majd min­den vasárnap este beülnek a próbákra. A fellépésekre is el- k-eiéni az asszonyokat, a dalok szövegének és mint mesélték, a lakodalmas játék anyagának a gépelését is szívesen vállal* ta. A község érdeke mellett még két fontos indítóokot em­líthetnénk, ami magyarázatot ad a lelkesedésére: naigyon szereti a szép népdalokat és a felesége is énekel a kórusban. — A faluiban sokam vannak, akik érdeklődnek a pávások munkája iránt; a legényemibe- rek például vállalták, hogy Csehszlovákiáiban is utána- néznek, hol kapható gyöngy a fékötőfere, de elkísérik: a kó­rust Kairancsikeszibe, Rárósra, ahová meghívást kaptak. A fellépésekre buszt fogadunk, a szereplők egy-egy személyt meghívhatnak, de így is soikan kocsiba ülnék, úgy jönnek ve­lünk, Csaknem 50 már az autótu­lajdonosok száma a faluban. 260—270 a televízió, három­száznál több a rádió. Az anya­gi gyarapodás mellett a nép­hagyományok kincseit is ösz- sze kell 'gyűjteni, mielőtt el apad a forrása — ez vezeti őiket. Eddigi munkájuk után megérdemlik mind az anyagi mind pedig a szakmai segítsé­get! G. Kiss Magdolna A megyei munkásművelődés fellegvárában BESZÉLŐ SZÁMOK A narancssárga — és társai füzet A közoktatás-politikai hatá­rozat szellemében, a doku­mentumok megvalósításának időszakában élünk. Nem is olyan régen népszerűvé vált megyénk gimnáziumi tanulói­nak körében is a Művelődés- ügyi Minisztérium egyik ki­adványa az új gimnáziumi rendtartásról, az átlagosztály­zat eltörléséről és a tananyag- csökkentésről. Ez volt — nép­szerű nevén — a narancssár­ga füzet. A tanulóifjúság az oktatás­politikai program legfőbb ala­nya. Érthető tehát, ha tájékoz­tatásának legváltozatosabb formáival mind gyakrabban találkozhatunk az oktatási in­tézményekben. Így vált ez szükségessé, hiszen például az iskolai élet demokratizmusá­ról, ezen belül a tanulói de­mokratizmusról beszélni csak cikkor van értelme, ha gya- korlásápfik föltételei is adot­tak. S e feltételek között fon­tos helyet kap az ifjúság tá­jékozottsága — többi között — azon kérdésekről, doku­mentumokról, amelyek éppen az ő érdekében születnek el­sősorban! így — ezáltal is — növelhető az ifjúság aktivitá­sa, öntevékenysége fokozódik stb. A Művelődésügyi Miniszté­rium gimnáziumi osztálya most újabb füzetet adott ki: Tájékoztató a gimnáziumi ta1 nulók számára az érettségi vizsgáról 1974 címmel, örven­detes, hogy ez az újabb „sár­ga” füzet már megyénk min­den érdekelt gimnáziumi ta­nulójának kezében van. Az új érettségivizsga-szabályzat már a párthatározat szellemében készült. Megyénkben ebben a tanév­ben 458 gimnáziumi tanuló jelentkezett érettségire. Idén tizenhat osztály érettségizik Nógrád megyében az új rend­szerű érettségi vizsga szerint. A „sárga’’ füzet áttanulmá­nyozása. természetesen, önma­gában nem feltétlenül elegen­dő. A tanulók külön informá­ciókat kaphatnak más forrá­sokból is; a tanárok, osztály- főnökök stb. hasznos taná­csokkal szolgálhatnak. A tájékoztató rövid áttekin­tést is tartalmaz az érettségi múltjáról. Mint tudjuk, az érettségi sok száz éves intéz­mény. A régi érettségiken szinte valamennyi tárgy egy­úttal vizsgatárgy is volt. bár az 1930-as években 7—6—5 tárgyas érettségi is volt. Az érettségi, természetesen, az adott társadalmi osztályrend védelmét is jelentette hosszú évszázadokon át. A felszabadulás után a de­mokratikus iskolarendszer igen sokat tett azért, hogy az érettségit is megreformálja, életközeibe hozza. A legutóbbi érettségivizsga-szabályzat tíz éven át volt érvényes, leg­utóbb 1973-ban. Eszerint ösz- szesen — a szóbeli és írásbeli vizsgákat külön számolva — legalább hat vizsgát kellett tenniük az érettségizőknek. Valamennyi érettségi tantár­gyat a hagyományos ötfokú rendszerben osztályoztak, és érettségi átlagot is megálla­pítottak. 1974. január 1-én. életbe lé­pett az új Gimnáziumi Érett­ségi Vizsgaszabályzat, rövi­den: GÉV. Ez a 40 oldalos, 54 paragrafust tartalmazó hi­vatalos miniszteri utasítás, szabályozza az érettségivel összefüggő valamennyi jogot ég kötelességet, eljárást. Is­mertetésére teljes terjedelmé­ben a gimnáziumi osztály tá­jékoztatója sem tér ki. csu­pán a legfontosabb tudnivaló­kat közli. Ezúttal mi sem térünk ki az új GÉV ismertetésére, csu­pán néhány tudnivalót köz­lünk. Az érettségi vizsga anyagát összesen négy — két kötelezően előírt, illetve két választott — tantárgy tantervi anyaga képezi. Kötelező tár­gyak: magyar nyelv és iroda­lom. valamint a matematika. Választható tárgyak: történe­lem. idegen nyelvek, fizika, kémia, biológia és földrajz. A szakosított és általános tantervű osztályok tanulóinak érettségi vizsgája mindenben megegyezik. A tanév végi érettségi vizsga időpontjai: írásbeli május 18—24., szóbe­li június 10—26. T. E. A Kiváló címmel kitüntetett salgótarjáni Kohász Művelődé­si Központ három forrásból kapja a pénzügyi támogatást: a vasasszakszervezettől az SZMT-én keresztül, a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemektől, és annak szakszervezeti bi­zottságától. Az elmúlt eszten­dőben 846 ezer forintos költ­ségvetéssel dolgoztak, az idén ez az összeg magasabb lett, összefüggésben az intézmény- nyeil szemben támasztott köz- művelődési elvárások növeke­désiével. — Tavaly a legkülönbözőbb helyeken, az üzemiben, a mű­velődési központban, a mun­kásszállóban és vidéken ösz- szesen 214 ismeretterjesztő előadást tartottunk. Az idén már 250 ismeretterjesztő elő­adást fogunk lebonyolítani. Ez komoly feladatot jelent, hiszen ennyi alkalomra kell nemcsak előadót, hanem közönséget iá. biztosítani. És bizoriy, ha a kö­zönség egyszer úgy érzi, hogy becsapták, félrevezettek, ak­kor már nagyon nehéz a.ren­dezvényekre visszacsalogatni — vallja Illés Pál, az intéz­mény igazgatója. A Kohász Művelődési Köz­pont a munkásművelődés egyik nagyon fontos és jelen­tős megyei központja. Tevé­kenységével a gyár és a gyár körüli lakótelep dolgozóinak biztosít művelődési és szóra­kozási-lehetőséget, a párt- és a SZOT-határozatok szellemé­ben. — Milyennek tartja a műve­lődési központ személyi és tár­gyi ellátottságát, feltételeit? — Nem panaszképpen mon­dom, de a személyi feltételek javításéra nagy szükségünk lenne. Két előadó és két könyvtáros áll a tartalmi fel­adatok elvégzésére. Meglehe­tősen kevés ez a létszám: már hosszabb idő óta erőnk min­den megfeszítésével dolgo­zunk. .. Ami az intézmény tárgyi, technikai felszereltsé­gét illeti, köztudottan nem a legmegfelelőbb, és egészében nézve, korszerűtlen. Nincs audiovizuális termünk, hely hiányában nem tudjuk szem­léltető eszközeink tárolását sem kellően megoldani. Gond­jainkat majd az új művelődé­si központ felépülése — ami a bervek között szerepel — fog­ja megoldani, valószínűleg né­hány év múlva. — S addig? — Lehe tőségeinken belül mindent megteszünk, hogy kö­zönségünk jól érezze magát a rendezvényeinken. Klubjaink­nak, művészeti csoportjaink­nak nyugodt körülményeket biztosítunk a munkához, s egy­úttal a jó szakmai vezetést is biztosítjuk számukra. Az idén tervezzük — ehhez várjuk a vállalat anyagi hozzájárulását — az épület északi szárnyának belső felújítását. így jobb, kulturáltabb körülményeket tudunk teremteni, ami bizo­nyára tartalmi mimikánk szín­vonalának emelkedését is elő­segíti. A Kohász Művelődési Köz­pont egyik legnagyobb forgal­mú közművelődési intézmé­nyünk. A múlt évi 2237 ren­dezvénynek 171 704 látogatója volt. Ez átlagosan napi 6 ren­dezvényt és 464 látogatót je­lent. Az adatokat a rendszere­sen és gondosan vezetett napi statisztikák összesítésével nyerték, s hű képét nyújtják az intézményben folyó figye­lemre méltó közművelődési munkának, amely korszerűen, elsősorban a kiscsoportos fog­lalkozásokon alapul. Három klub, hét művészeti csoport, illetve szakkör működik a házban, míg a MaMnovszkij úti iskolában hat szakkör mű­ködését biztosítják anyagilag, a két intézmény által kötött szocialista szerződés alapján. Jelentős tevékenységet foly­tatnak a felnőttoktatás terü­letén is. Jelenleg két hetedik és egy nyolcadik osztály mű­ködik, összesen 52 hiányos is­kolai végzettségű, felnőtt tanu­lóval. — Hogyan sikerül e sokféle csoport munkájának biztosáté­— A rendezvények helyét és idejét állandóan egyeztetjük. De ilyen nagy forgalom mel­lett, természetesen, szinte el­kerülhetetlen a kisebb-na- gyobb bökkenő, a váratlan, közbejött műsorok miatti gyors átcsoportosítás. Ilyenkor azitán minden kis helyet igény­be veszünk. A Kohász Művelődési Köz­pont közművelődési tevékeny­ségié, a gyár megértő és aktív támogatásával, jó úton halad. Eleget tesz a szocialista társa­dalom megkövetelte pedagó­giai és tudotformáló felada­toknak. De elégedettek mun­kájával a gyár dolgozói és a környék lakói is, ákiknek többsége otthon érzi magát a művelődési központban és szí­vesen jár el kulturális prog­ramjaira. — ok — Mai tévéajánlatunk Meghívó az Eszterházy-kastélyba. 21.25: Mozart: Figaro házas­sága. A Magyar Televízió és az NDK Televíziója közös vál­lalkozásának lehetünk tanúi: a fertődi Eszterházy-kastélyban vették föl az opera harmadik és negyedik felvonásának leg­népszerűbb áriáit. Mozart 1786-ban bízta meg Lorenzo da Pante-t, hogy írjon számá­ra operaszövegkönyvet Beau­marchais Figaro házassága cí­mű vígjátékából. Az opera bemutatójára még ugyaneb­ben az évben, május 1-én sor került Bécsben, s jóllehet a darab átütő sikert aratott, a zeneszerző ellenségei minden eszközzel gátolták további előadásukat. A fertődi Esz- terházy-kastély minden te­kintetben alkalmas környeze­tül szolgált arra, hogy a Mo- zarttopera díszlete legyen. A televíziónak ez a harmadik ilyen jellegű, közös vállalko­zása, s bár csak részletek hangzanak fel a vígoperából, a kitűnő énekesek — remél­jük — kárpótlást nyújtanak a többi rész elmaradásáért. Az opera áriáit német nyelven hallhatjuk, a közreműködő két NDK-beli énekes: Renate Hoff, a berlini Deutsche Sta­atsoper tagja, valamint Con­rad Rupf, a Karl-Marx-Stadt-i operaház tagja. A fellépő ma­gyar művészek: Eszenyi Ir­ma, Forgács Júlia, Hankis Ilona, Kunsági Kálmán, Kül- key László, Mészáros Sándor, Nádas Tibor, Sudlik Mária és Sólyom-Nagy Nándor. A Magyar Állami Operaház ze­nekarát Kórodi András ve­zényli. L. Korszunszkij: Házassági hirdetés NÓGRÁD - 1974. március 31., vasárnap Bacsó Péter, számos nagy sikerű magyar film — töb­bek között a Nyár a hegyen, a Kitörés és a Jelenidő című filmek — rendezője új műfajjal jelentkezik, de ezúttal sem hűtlen a közéleti problémákhoz. A Szik­rázó lányok című alkotása egy konzervgyár fiatal­jai között játszódik, lányok életéről, érzéseiről, fér­fiak elleni lázadásáról szól, sok humorral és zené­vel. A főszerepeket Bánsági Ildikó (a képünkön), Pap Éva, Bodnár Erika és Avar István alakítja Az újságok gyakran írnak arról, hogy ideje lenne már nálunk is létrehozni egy há­zasságközvetítő irodát, hisz enélkül ítéletnapig várhatjuk a találkozást autóbuszon vagy másutt a rokon lelkű nagy Ö- vel. Esküszöm, elkelne néhány házasságközvetítő iroda ná­lunk ... Vártam is, egyre vár­tam a létrejöttüket, s közben megöregedtem. — De semmi vész, boldogulok én magam is — gondoltam, és elhatároz­tam, hogy hirdetni fogok. „177 cm, 74 kg, ritkuló hajú, gyo- morfekélyes, 35 éves férfi, be­fejezetlen felsőfokú végzett­séggel, aki imádja a húsos de- relyét és Kaffkát, feleségét ke­res egyetemi végzettségű, jól főző, művészetet kedvelő, in­telligens 20—22 éves szőke nő személyében. A címem ez és ez...” Hirdetésemet kiragasztottam a lakásom közelében, és vár­tam. Félóra múlva csöngettek. Ajtót nyitok: a küszöbön egy szédítően fiatal, szőke hölgy. — A hirdetésre jöttem — közölte zavartan. — Fáradjon beljebb. — Egyszobás a lakása? — Igen. — Hány négyzetméter? — Húsz. * — De a fürdőhelyiség csak külön van? — Igen. — Nos — mondta a szőke —, nekem nyolc. — Ez azt jelenti — kockáz­tattam meg a kérdést —, hogy belém szeretett? — Hát mi mást? — Hagyja itt a címét, majd értesítem. Ahogy elment, újra szólt a csengő. Űjabb menyasszony. Ez is szimpatikus. — Mi az, te akarsz nősül­ni? — kérdezte. — Én. No, ennek — gondoltam — művelt ember benyomását keltő kérdéseket kell felten- nem. — Szereti-e Lorcát? — kér­deztem. — Nincs ilyen ismerősöm. De mennyi a fizetésed? — Hatvan rubel. Undorral nézett rám, és el­ment Nem mondtam neki igazat, mert' a fizetésem száz rubel, de hát én azt akarom, hogy ne a pénzemért szeressenek. Belesamdítottam a tükörbe, és elszomorodtam: vajon be­lém szeret-e valaki? Újra csengettek. Középko­rú, molett nő állt az ajtóban, felső ajka fölött jól kivehető bajuszkával. Levetette a ne­mezcsizmáit, és így szólt: — Már régen keresem ma­gát. Szerelmes szemekkel nézett rám. — Kolja vagyok. — Tamara Sztyepanovna. Vajon hogy lehetne ettől megszabadulni? — gondoltam izgatottan. — Én csak 60 rubelt kapok — tájékoztattam a nőt. — Nem tesz semmit — le­gyintett. — Kihizlallak. — Nemrég szabadultam! — Na és — nyugtatott meg Tamara Sztyepanovna. — Megtartalak magamnak. Va­csorát főzök. És ezzel elkezdte kipakolni szatyra tartalmát. Közben áhí­tattal nézett rám. Mit tegyek — gondoltam —, ez valóban ennyire szeret? — Olvasni szokott-e? — ér. deklődött Tamara. — Analfabéta vagyok. — Nem baj, majd megtaní­talak. — De nekem két gyerekem van! — csökönyösködtem to­vább. — Meglehet — nyugtatott meg. — Nekem is kettő van. — Lakásom sincs! — Sebaj. Ellakunk a váró­teremben. — Idióta vagyok, tegnap jöttem ki a kórházból. — Gondolod, én normális vagyok? Láttam, ez egy életre belém esett. Mentem, hogy levegyem a kiragasztott hirdetést. Az aj­tóm előtt hosszú sor állt. — Már nem aktuális — kö­zöltem velük. — Van meny­asszonyom. A várakozók szétszéledtek. Többé nem tértem vissza otthonomba. Oroszból fordítota: Baraté Rozália

Next

/
Thumbnails
Contents